Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-23 / 70. szám
f 8 1975. MÁRCIUS 23., VASÁRNAP TV-FIGYELŐ A TELEVÍZIÓ a PARTKONGRESSZUSON. Bár a televíziónak«) elemi kötelessége volt, hogy a pártkongresszus eseményeiről tudósítson, óriási fontossága miatt mégis külön kell szólnunk erről a munkáról. Több okból is. Mindenekelőtt azért, mert a televízió az ügy jelentőségéhez méltón, az egyszerű kötelességnél többet jóval téve, tájékoztatott a nagy tanácskozásról. Gyorsan, a rádióval egyidőben — a többi kommunikációs eszköz érthetően ezen a „versenyen” kívül maradt — jól tömörítve, és a lényeget, a fontosságot mindig hangsúlyozva-kiemelve, sőt még a kongresszus hangulatát, atmoszféráját is érzékeltetve számolt be az eseményekről. És ami önmagában is szép teljesítmény: technikai hibák, zavarok nélkül. A tévé nagy apparátusai, a hibákra, ki- sebb-nagyobb zűrökre oly hajlamos gépék, műszerek, amelyek naponta többször is eljuttatták hozzánk a párt küldötteinek hangját, ezúttal kifogástalanul működtek. A sikerült közvetítésekért nem- csali az újságírók, tudósítók érdemelnek jogos dicséretet, hanem legalább annyira a gépek, műszerek kezelői is. A közvetítés jó néhány órája alatt egyszer sem jelent meg a képernyőn a sajnos, ismert felirat: műszaki hiba. Mindez együtt, az újságírók és a technikusok jól szervezett, óramű pontosságú munkája hozta közel hozzánk a kongresszus eseményeit. Nem túlzás azt mondani, ennek a jó munkának — és persze a televizió sajátos adottságainak is — köszönhető, hogy mi nézők részesei lehettünk a nak, szinte valósággal úgy nézhettük-hallgathattuk a képernyőt, mintha mi is ott ültünk volna a széksorokban, mintha küldöttek lettünk volna. Országunk életében az elmúlt négy évben nem volt fontosabb esemény, mint a tegnap befejeződött pártkongresszus. De nem is volt ezalatt olyan politikai műsor a televízióban, amely nagyobb nézősereget vonzott volna, mint a kongresszusi közvetítések esténként rendszeresen felhangzó szignálja. Valóban egy ország kísérte figyelemmel a küldöttek munkáját. Kádár elvtárs vitazáró beszédében külön, is szólt erről a népi méretű érdeklődésről, és elmondotta, hogy a kongresszushoz érkezett ezernél is több táviratban, levélben, a tanácskozást figyelemmel kísérő dolgozók még néhány felszólalónak név szerint is gratuláltak. Nem kétséges, hogy ennek a nagyon fontos országos visszhangnak, ahogyan Kádár elvtárs mondta, „háttérnek” a megteremtésében oroszlánrésze volt a televíziónak. Ennél többet, azt hiszem, nem is mondhatnánk, a televízió kongresszusi közvetítéseinek dicséretére. STROMFELD PÉLDÁJA. A Tanácsköztársaság hősi emlékét több műsorral idézte elénk az elmúlt napokban a televizió. Legnagyobb hatással Fülőp János író és Horváth Tivadar rendező Keresztút című tévéjátékában. Stromfeld Aurélnak, a Vörös Hadsereg vezérkari főnökének, a kiváló katonának és a kiváló, sziklaszilárd jellemű embernek állított méltó emléket ez az erőteljes drámai munka. Olyan legfőbb pártfórum munkájá- I embert ismertünk meg, akit az ellenforradalom semmilyen mesterkedése sem tudott letéríteni a maga választotta útról Ennek a nagy példának az idézése tette a televízió vállalkozását és a főszerepet játszó Bessenyei Ferenc alakítását jelentőssé. Bessenyei egyszerű színészi eszközökkel, szinte puritán módon, de — vagy éppen ezért — nagyon hitelesen, meggyőzően fejezte ki, fogalmazta újjá a lényeget: Stromfeld megingathatatlan erejét, bátor helytállását és küzdelmét. A magas színvonalon közreműködő népes szereplőgárdából kiemelhetjük még Soós Lajos összetört Dabasi Mihá- lyát, Kautzky József ravaszul finomkodó ezredesét és Tóműnek Nándor gátlástalan miniszterét. A NEGYEDIK HELYEN. Mint a József Attila szavalóverseny tegnap esti egri területi döntőjének közvetítéséből kiderült: Pest megye nem jutott be a kaposvári döntőbe. Ezt sajnálhatjuk. De szégyenkeznünk nem kell. Balogh Erika, a ceglédi versmondó ugyanis a nagyon erős mezőnyben 39 pontjával a 4. helyet szerezte meg magának, városának, és természetesen a megyének is. Ez annál inkább figyelemre méltó, mert Balogh Erika mindössze 16 esztendős, másodikos gimnazista, tehát még igen sok hasonló versenyen vehet részt. Erre feljogosítja, hogy választott versét, Devecseri Gábor tréfás Állatkerti útmutatóját igen szépen, s — mint Hárs György költő, a zsűri tagja bírálatában kiemelte — nagyon jó ízléssel, könnyed természetességgel adta elő. Tért hódítanak a korszerű ismeretek A mezőgazdasági könyvhónap megyei tapasztalatai A sokéves hagyományoknak megfelelően az idén, februárban is megrendeztük a mező- gazdasági könyvhónapot. Célul tűztük ki a mezőgazdasági szakirodalom népszerűsítését, a törzsolvasők ismereteinek bővítését, új olvasórétegek megnyerését. Nyomós okok Az országosan megadott irányelveken kívül megyénkben külön nyomós okunk van a mezőgazdasági könyvek fokozott népszerűsítésére. Különösen két fontos okra gondolunk: az egyik az, hogy évek óta elégedetlenek vagyunk a mezőgazdasági szak- irodalom kölcsönzésének arányával, mely az összes forgalom 2,5 százaléka. A másik ok az, hogy évről évre csökken a mezőgazdasági fizikai munkás olvasók száma, 1973-ban 4 ezer 200 volt, 1974- ben viszont csak 4 ezer 120. Az idősebb olvasók elmaradoznak a könyvtárból, a középkorúak és a fiatalok közül csak kevesen lépnek a helyükre. A programot — néhány tsz-vezető véleményének meghallgatása után — a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezési osztályával közösen alakítottuk ki. Elsősorban a szakemberek igényének a kielégítésére került a hangsúly és csak másodsorban a könyvtár és a könyvkereskedelem forgalmára A .megyei megnyitót Foton rendeztük, a gyümölcstermesztés helyzetét és rekonstrukciós feladatait dr. Kovács Sándor, a Kertészeti Egyetem adjunktusa ismertette. A rendezvényen 80-an vettek részt. A fótiakon kívül helyet foglaltak a dunakeszi és a kis- alagi tsz-ek dolgozói, valamint vezetői is. Élénk eszmecsere A továbbiakban Cegléden a lucernatermesztés korszerű módszereiről, Vácszentlász- lón a nagyüzemi szintű zöldségtermesztésről, friss zöldségellátásról, ismét Cegléden a külföldi mezőgazdaságban alkalmazott új módszerekről, Túrán a kukorica iparszerű termesztésének rendszerérői hangzott el előadás — viszonylag szerény érdeklődés mellett. Tökön Sz. Nagy László, a Kertészeti Egyetem adjunktusa a szőlőtermesztés aktuális problémáiról beszélt. A dia- filimmel illusztrált előadást 120-an hallgatták végig. Sok kérdést intéztek az előadóhoz és válogattak a kiállított könyvek közül. Erről a rendezvényről el lehet mondani, hogy mind a könyvtár, mind a tsz vezetősége eredményes szervezőmunkát végzett. Ráckevén, \ a járási könyvtárban Varga József, a helyi Aranykalász Tsz főállattenyésztője a húshasznú szarvasmarha-tenyésztés tapasztalatait ismertette. Élénk beszélgetés alakult ki az előadó és a résztvevő 30 szakember között. A rendezésért, beleértve a könyvvásárt is, mind a tsz, mind a könyvtár elismerést érdemel. A központi rendezvényeken kívül a megye csaknem minden könyvtárában megemlékeztek a mezőgazdasági könyvhónapról. Különösen sikeres volt a pomázi községi könyvtár és a helyi kertbarát klub közös rendezvénye, ahol dr. Somos András akadémikus, a Kertészeti Egyetem rektora ismertette a Kertészeti Egyetem szerepét a magyar kertkultúrában. Említést érdemel a gödöllői Juhász Gyula járási-városi könyvtár és a kerepest Szilasmenti Tsz közös rendezésében tartott est, ahol Sárosi János tsz-elnök megnyitója után Rápóti Jenő gyógynövényeinkről, Romvá- ,~y Vilmos pedig a magyar gyógynövény-kereskedelemről tartott előadást. Utána közösen megnézték a Gyógynövénytermesztés című filmet. Nem elég a meghívó összességében úgy értékeljük, hogy a mezőgazdasági könyvhónap rendezvényei megyeszerte sikeresek voltak, azonban volt egynéhány— a látogatottság szempontjából — közepesnek mondható összejövetel. A programot nagyon körültekintően, változatosan állították össze, a propagandaanyagok is, színvonalasak voltak. A hibák a közönség szervezésénél főleg a szóbeli propaganda elhanyagolásából eredtek. Kiderült, hogy nem elég a nyomtatott meghívót postán elküldeni. A termelőszövetkezetek vezetőit, tudjuk, nem kell meggyőzni arról, hogy fontos a mezőgazdasági szakismeretek terjesztése, mégis egyes tsz-ek vezetői, egyéb munkájuk mellett, kevés gondot fordítanák arra, hogy éljenek a könyvhónap felkínálta jó lehetőségekkel. Debreceni Imréné Pedagógusok kongresszusi felajánlása Koncertek, előadások, versenyek Szobon Pártunk XI. kongresszusának tiszteletére az országszerte kibontakozott munkafelajánlások és munkaversenyek eredményeiről naponta olvashatunk az újságokban. E felajánlások és versenyek főleg az iparban, a mezőgazdaságban, a közlekedésben, a kereskedelemben, tehát a termelői tevékenységben érnek el dicséretre méltó, az egész népgazdaság számára hasznos eredményeket. Sajátos munkaterületen — a kultúra és a közművelődés területén — tettek felajánlást a kongresszus és a felszabadulási évforduló tiszteletére a szobi körzeti Állami Zeneiskola pedagógusai annak érdekében, hogy munkájukkal az eredményes közművelődést szolgálják. Része az összefogásnak — Milyen feladatokra vállalkoztak a tanárok? — kérdeztük Kovács Attilától, a zeneiskola igazgatójától. — A szobi óvoda építése kapcsán kibontakozott társadalmi összefogáshoz csatlakozva az iskola tanárai komolyzenei hangversenyt rendeztek és a közel 5000 forint tiszta bevételt az óvoda felépítése céljára adták át az illetékes szerveknek. — Milyen sikerrel? Várakozáson felül. Körülbelül 120—130 vendég hallgatta végig a műsort, s ez a szám helyi viszonylatban igen jelentős. Mozart, Beethoven. Bach, Händel művei szerepeltek a műsorban, de rajtuk kívül Mieslyveéek cseh zeneszerző művét is megszólaltattuk. — Hogyan segítik a szobi művelődési központ munkáját? — Zenei ismeretterjesztő sorozatot szervezünk hangszeres közreműködéssel. A zené eredetétől kezdve napjaink nagy alkotásaiig sok mindent szeretnénk bemutatni az emberiség zeneművészetéből az érdeklődőnek. Az előadások során már eljutottunk a 11. és 12. század zenéjéig. Növendékek versengése — Milyeh kapcsolatot létesítenek az üzemek dolgozóival? — A különböző üzemek (nagymarosi gépgyár, műszaki ktsz, ÁFÉSZ, szobi kőbánya, gyümölcsfeldolgozó, stb.) részére április 15. és május 15. között szeretnénk lebonyolítani egy zenetörténeti sorozatot. — Hallottuk, hogy az iskola növendékei körében versenyeket szerveznek. — Mivel az iskolánk 330 növendéke közül 117 gyerek fafúvós hangszeren, klarinéton. fuvolán, fagotton játszik. részükre fafúvós versenyt hirdettünk meg. 58 növendék került a középdöntőbe. a döntőt április első napjaiban tartjuk. Az idei tanári hangversenyek bevételét a tanári kar felajánlotta a győztesek díjazására, az oklevél mellé a helyezetteknek 100—150—200 forint értékű könyvutalványt is fogunk adni. Jó lenne, ha a kihelyezett osztályok szerinti illetékes tanácsi és társadalmi szervek Verőcemaroson, Nagymaroson, Zebegényben és Vá- mosmikolán különdíjat ajánlanának fel a saját községük első helyezettjének. Ezek a különdíjak emelnék a verseny jelentőségét, s azt is bizonyítanák, hogy nemcsak az iskolának, hanem a különböző társadalmi szerveknek is szívügye a zenei kultúra ápolása és művelése. — Az ismeretterjesztés, a hangversenyek szervezése mellett a vállalásukban szerepel egy olyan pont is, amely pedagógiailag, de főleg emberileg nagyon értékes. — Igen. Arról van szó, hogy Szobon működik egy lánynevelő intézet, ahol állami gondozott gyerekek vannak. Ezeknek a gyerekeknek legalább a 80 százaléka rossz családi környezetből kiemelt kislány. Közülük mi 20 gyereket tanítunk zenére. Elhatároztuk, hogy megkülönböztetett módon, körültekintőbben fogunk törődni ezekkel a gyerekekkel, korrepetáljuk őket, több gyakorlási lehetőséget biztosítunk számukra, magunkkal visszük őket a hangversenyeinkre, a különböző rendezvényeinkre. Ha már a szülői háztól nem kaptak mást, csak rossz emlékeket, az állam gondoskodása mellett legalább mi adjunk nekik valami többletet, s érjük azt el, hogy rajtunk keresztül a zene szépítse meg életüket. Meggyőződéssel — Hogyan fogadták az illetékes szervek ezeket a kongresszusi felajánlásokat? — Nem egyformán. Kezdjük inkább a jó és megértő reagálással! Hadd említsem meg rögtön a verőcemaros! tanácsot, amelynek szívügye a zeneoktatás, a zenei műveltség terjesztése. Tanári hangversenyünk hatására zene- történeti ismeretterjesztő sorozat megtartására kért fel bennünket. Ezenkívül a tanácsi költségvetésből mintegy 50 ezer forintot ajánlottak fel egy kórus szervezésére, valamint egy rézfúvós együttes felszerelésére és megszervezésére. — És a többiek? — A szobi iskolákon kívül tulajdonképpen senki sem válaszolt érdemben felajánlásainkra, pedig nagyon sok tanácsi és társadalmi szervnek küldtük el írásban a vállalásaink szövegét. Persze, ez nem zavar bennüket, mi változatlanul és töretlenül csináljuk azt, amit vállaltunk. Meggyőződéssel hiszünk abban, hogy munkánk előbbre viszi környezetünkben a zenekultúra és a közművelődés ügyét, s jó ügyet szolgálunk azzal, ha valóra váltjuk a kongresz- szus és a felszabadulási évforduló tiszteletére vállalt kötelezettségeinket. Kiss György Mihály Pest megye az élen Az Éneklő Ifjúság bemutató hangversenye Vácott A Magyar Rádió Éneklő Ifjúság sorozatának megyei bemutatója keretében Vácott csütörtökön és pénteken léptek pódiumra a megye legjobb úttörő- és KISZ-kórusai. Pest megye amatőr felnőtt kórusainak első helyéről a tavalyi országos minősítések után győződhettünk meg. Hasonlóképp vezet Pest megye az Éneklő Ifjúság mozgalomban részt vevő kórusok számával és színvonalával. Az elmúlt évben a legjobb ifjúsági kórusok között Budapest után közvetlenül Pest megye állott, Kétszáz katonaművész Alekszandrovék i Alekszandrov ekkor már a Szovjetunió népművésze volt. Néhány év múlva ő komponálta a szovjet népek közös himnuszát. A háború alatt 1200 alkalommal szerepeltek, jórészt a fronton küzdő katonák előtt. Alekszandrov mellett ott dolgozott fia, Borisz. S amikor elhunyt, 1946-ban ő vette át az együttes vezetését. Borisz Alekszandrovics Alekszandrov vezérőrnagy kiváló muzsikus. Kompozícióiban egyszerűségre, és világosságra törekvő. Azt vallja, hogy minden műfajban, a legnépszerűbbekben is alkalmazkodni kell a változó korok változó igényeihez — de mindig a hagyományok szilárd bázisán. 1950-ben lett állami díjas, 1958 óta a Szovjetunió népművésze. Biztos kézzel irányítja az együttes pedagógiai és művészi munkáját, őrzi a nemes hagyományokat és gondoskodik megújításukról. Hagyomány nálunk is, hogy egy-egy ilyen vendégszereplés felszítja a közönség érdeklődését, és saját művészeink ambícióját a megfelelő műfajban. Hivatásos és amatőr művészek kapnak nagyobb kedvre a szép példa, új megoldások lát- tán-hallatán. Így aztán a vendégjáték eredményei nem zárulnak le a turné végén, hatása hosszú hullámokban érződik. Reméljük, így lesz most is. F. L. idén pedig — az utolsó forduló még hátravan — a jelentkezések számát tekintve az élre került. Negyven új kórus jelentkezett idén, s az országos meghallgatások után dönti el a zsűri, hogy melyik szerepel majd a zeneakadémiai döntőn. Az első napon 7 általános iskola énekkarát hallhattuk, ösz- szesen mintegy 400 fiatal lépett pódiumra a váci zeneiskola hangversenytermében. A két váci iskola együttesét Borbély Magdolna és Kismartoni Ferenc vezette, a két nagykőrösi iskoláét dr. Tege Antalné és Szabó Sándorné. Az érdi iskola kórusát Szabó Jőzsefné, a budakeszit Szentey Marianne, az aszódit pedig Tarr Gábor vezényelte. A Magyar Rádió felkérésére a produkciókat Turcsá- nyi Emil, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanárképző tagozatának igazgatója és Vogel Mária, a Magyar Rádió ifjúsági osztályának szerkesztője bírálta el. Dicsérték a kórusok hangzását, változatos műsorválasztását, a magyar kórusmuzsika klasszikus és legújabb darabjai, valamint a népdalok és úttörődalok megszólaltatását. A szervezésért külön megdicsérték Kovács Lajost, a KOTA megyei titkárát. A KISZ-kórusok produkcióit másnap hallottuk, ezen a hangversenyen minősítés is volt. Ezüst fokozatot nyert a váci Sztáron Sándor gimnázium kórusa, Bucsánszky János vezetésével. Aranykoszorút három énekkar kapott: a nagykőrösi Arany János Gimnázium és Óvónőképző Szakközépiskola kórusa Timkó Tamás vezetésével, a szentendrei Móricz Zsig- mond gimnázium kórusa Kovács Lajos, és a váci Középiskolai Kollégiumok egyesített vegyes kara Bogányi Tibor vezetésével. Ezen a napon Pallós Béla karnagy S. Raffai Teréz tanár, valamint a Magyar Rádió Gyermekkórusának vezető karnagyai, Botka Valéria és Csányi László bírálták el az elhangzott produkciókat. Valamennyi produkcióról rádiófelvétel készült, amelyek közül a legjobbak kerülnek majd be a műsorba. K. A. megnyugvás. Mindnyájunkat sodor magával. Az Erkel Színház, az Opera, Salgótarján, Fehérvár, Kecskemét közönsége derűs, szép élménnyel lesz gazdagabb ezekben a napokban. Már az a néhány ezer szerencsés, aki nézőjük lehet. Hiszen nálunk is szerepelhetnének sorozatban hónapokig, akkor sem fogyna el az érdeklődés. Fél évszázada már lassan, hogy a parasztfiúból lett moszkvai karmester és zenetanár, Alekszandr Vasziljevics Alekszandrov megalakította a Vörös Hadsereg Házában kis együttesét. Nyolc dalos, két táncos, egy hanmonikás és egy prózai előadóművész mutatta be a krasznodári katonákról szóló első összeállítást. Akkor született meg utánozhatatlan és eredeti előadói stílusuk: erő és hajlékonyság, lendület és finomság tökéletes egyensúlya, merengő líra és mindenen átsütő, lelkesítő optimizmus. Tíz év múlva a világsajtó is lelkesedett értük, Pavlova és Nizsinszkij, Saljapin és Sztravinszkij feltűnéséhez hasonlították berobbanásukat a világ előadóművészetébe. A. V. Mikor a kórus megszólal: mint az erdő zúgása, mint a hegyek, tengerek mélyéről feltörni készülő vulkán. Mikor a táncosok ugranak, pörögnek, ropják: mintha az eget rakéta nélkül is ostromolni tudnák. Utoljára 1965-ben jártak itt. Most újra eljöttek, ünnepelni a felszabadulás 30. évfordulóját, köszönteni a jövő évtizedeket tervező XI. kongresszust. Alekszandrovék — úgy emlegetjük őket, mint jószomszédokat, közeli barátokat. Ügy fogadjuk őket, mint ünnepre érkezett kedves rokonokat. Szíves fogadtatásban, persze, másutt sincs hiány. Párizsban, ahol most voltak hatodszor, egyvégtében 63 előadást tartottak. Egyszer, évekkel ezelőtt a francia tengerparton gazdag, előkelő publikum nézte az előadásukat. Egy újságíró kérdésére — „Hogy tetszenek a daloló, táncoló vöröskatonák?” — azt válaszolta valamelyik milliomos, hogy félelmetesek, annyi erő árad belőlük, hogy az már ijeszt. Mégis, miért jöttek el, miért hallgatják végig a műsort? „Mert lenyűgöző. Soha ennél szebb félelem nem volt!” — hangzott a válasz. Nekünk ugyanez az erő — a Tegnap este az Alekszandrov együttes nagy sikerrel szerepelt Budapest után Salgótarjánban is.
