Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-20 / 67. szám
1975. MÁRCIUS 20., CSÜTÖRTÖK isei-M JB xMsííw (Folytatás az 1. oldalról) és a Szovjetunióban levő ka- lusi vegyipari és kohászati kombinát között megvalósuló yegyipari együttműködés. Folytatni kell a gazdaságtalan, korszerűtlen termékek termelésének megszüntetését. Ez esetenként együtt jár a dolgozó jc bizonyos mértékű, üzemen belüli és üzemek közötti átcsoportosításával. Ezt nagy körültekintéssel, az emberekről való gondoskodással kell megoldani. Az elmúlt években mind a Központi Bizottság, mind a dolgozók részéről jogos kritika érte gazdasági vezetésünket, mert nem fordított kellő figyelmet nagyüzemeink egy részében a termelési szerkezet korszerűsítésére, a termelési feltételek javítására. E téren, ha még nem is a kívánt mértékben, előbbre jutottunk, Nagyra értékeljük a Szovjetunió segítségét, amelyet több gépipari nagyüzemünk, köztük a Magyar Hajó- és Darugyár, és a Ganz- MÁVAG termékszerkezetének TANÁCSKOZIK AZ MSZMP AS. KONGRESSZUSA átalakításához, technikai rekonstrukciójához nyújt. A központi tervező, irányító szervek folyamatosan gondoskodjanak róla, hogy az 50 kijelölt nagyvállalat, amely a szocialista ipar termelésének felét, exportjának pedig közel 60 százalékát adja, ahol munkásosztályunk derékhadának nagy része dolgozik, folyamatosan megkapja az indokolt támogatást. A munka termelékenységének növelése az intenzív gazdasági fejlődés egyik kulcskérdése. Bár az utóbbi években e téren is felgyorsult a fejlődés, még mindig jelentékenyen elmaradunk a nemzetközi élvonaltól. Az elmaradás döntő oka a munka- és üzemszervezés viszonylag alacsony színvonala. A termelékenység emelésének elengedhetetlen feltétele, hogy megszüntessük az élő munkával való pazarlást. Nincs minden rendben a munkaerő-gazdálkodásban, a munkaidő kihasználásában, és a munkafegyelemben is van javítani való. Gyorsítsuk, a tudomány termelőerővé válását A gazdasági hatékonyság növelésének fontos feltétele az önköltség csökkentése. 1968 és 1973 között a népgazdaságban a termelés fajlagos költsége 2,5 százalékkal csökkent. Ez öt év alatt mintegy 18 milliárd forint megtakarítást eredményezett. Nem lebecsülendő, de mégiscsak szerény eredmény ez. Az a feladat, hogy takarékoskodjunk az energiával, állítsunk elő a rendelkezésre álló anyagokból több és jobb terméket, javítsuk a felhasználás fajlagos mutatóit. Például ma az anyagköltség egyszázalékos csökkentése 5—6 milliárd forinttal növelné a nemzeti jövedelmet. A mezőgazdaságban is erősödjenek a szocialista nagyüzemekre jellemző vonások A Központi Bizottság titkára ezután a mezőgazdaság kérdéseiről beszélt, s hangsúlyozta, hogy pártunk agrár- politikáját az élet igazolta. A mezőgazdasági termelés növekedési üteme meggyorsult. A második ötéves terv időszakában az évi átlagos növekedés 1,2 százalék, a harmadikban 2,8 százalék volt, a jelenlegi ötéves tervben pedig várhatóan 3,5 százalék lesz. — A mezőgazdasági termelés eredményeiben együtt fejeződik ki az állami gazdaságok dolgozóinak, szövetkezeti parasztságunknak politikai és erkölcsi fejlődése, áldozatkész munkája, a munkásosztály és az állam sokoldalú támogatása. Agrárpolitikánk érvényesítése hozzájárult a munkásparaszt szövetség további erősítéséhez, a mezőgazdasági dolgozók, a parasztság élet-, és munkakörülményeinek javulásához. Agrárpolitikánk fő elvein nem kell változtatni. Továbbra is a mezőgazdaság korszerű nagyüzemi rendszerének fejlesztésére, szocialista vonásainak szüntelen erősítésére törekszünk. A mezőgazdasági nagyüzemek mindkét formáját, az állami gazdaságokat és a termelőszövetkezeteket tovább kell fejleszteni. Az állami gazdaságok a jövőben is legyenek kezdeményezői, bevezetői és terjesztői a korszerű technikának és termelési eljárásoknak, a tudományos eredmények gyakorlati alkalmazásának. A termelőszövetkezeteket, amelyek a mező- gazdasági termelés döntő többségét adják, úgy kell fejleszteni, hogy még korszerűbb nagyüzemekké váljanak, gazdálkodásukban erősödjenek a szocialista nagyüzemekre jellemző vonások. Ez összetett, bonyolult és hosszabb időt igénylő folyamat, amely magában foglalja, hogy fokozatosan szövetkezeti tulajdonná váljék a szövetkezetek által hasznosított egész föld, hogy folytatódjék a gazdaságos termelési szerkezet kialakítása, a szakosítás, a komplex gépesítés, növekedjék a munka szervezettsége, emelkedjék az irányítás színvonala, jobban érvényesüljön a munka szerinti elosztás és a szövetkezeti demokrácia. A termelőszövetkezetek egyesülésével előrehaladt a termelőerők koncentrálása. 1970-ben 2400 termelőszövetkezet átlagosan 2300 hektáron gazdálkodott, jelenleg 1620 termelőszövetkezet működik átlagosan 3500 hektár területem. A jövőben is támogatjuk egyes terme» őszövetkezetek indokolt, ésszerű egyesülését, de figyelembe kell venni, hogy már országosan kialakult a szövetkezeti gazdaságoknak az a mérete, amely mai viszonyaink között megfelelőnek tekinthető. A termelés bővülését, a hatékonyabb gazdálkodást a nagyüzem által biztosított lehetőségek maximális kihasználásával kell elérni. A mezőgazdasági üzemek és a feldolgozó, forgalmazó szervezetek között terjednek az erők ésszerű egyesítését, a gazdaságosabb termelést segítő együttműködési formák. A jövőben is támogatjuk a szőve fckezetközi, a szövetkezetek és az állami gazdaságok, a szövetkezetek és az állami vállalatok közötti társulások, Biszfcu Béla, I.conykl Ejics Brezsnyev, Kádár János és Nyers Rezső a kongresszus etnöűoségében Németh Károly hangsúlyozta, hogy a hatékonyság növelése megköveteli az állóeszközök eddiginél jobb kihasználását, valamint a beruházási tevékenység lényeges javítását, majd arról beszélt, hogy népgazdaságunk további lendületes fejlesztése mind sürgetőbben igényli a tudomány aktív közreműködését céljaink meghatározásában és megvalósításuk előmozdításában. — A tudományos és a műszaki eredmények gyakorlati alkalmazása, a tudomány termelőerővé válásának folyamata lassúbb az indokoltnál és a lehetségesnél. közös vállalkozások, közös vállalatok, agráripari egyesülések létrehozását. Az ésszerű szakosítás mellett továbbra is fenn kell tartanunk mezőgazdaságunk sokoldalú termelését. A mezőigazdaságnak is rugalmasan kell alkalmazkodnia a népgazdaság igényeihez. Ennek elismerésre méltó példája, hogy a mezőgazdasági üzemek a Központi Bizottság felhívására, devizakiadásaink csökkentése érdekében, ez évben 30 százalékkal növelik a cukorrépa vetésterületét és adottságaiknak megfelelő más ipari növények termelését. A zöldségtermesztést is úgy fejlesz- szék, hogy az mind mennyiségben, mind minőségben jobban elégítse ki az igényeket. A nagyüzemi mezőgazdasági termelés fejlesztése mellett, mint eddig, azután is számolunk a háztáji és a kisegítő gazdaságok termelésével. Németh Károly a továbbiakban az ipari szövetkezetekről beszélt, elismerve munkájuk eredményeit, hangsúlyozta, hogy állítsák munkájuk előterébe a lakosság növekvő szolgáltatási igényeinek kielégítését és tekintsék fontos feladatuknak az állami vállalatok termelésének hasznos kiegészítését, az áruválaszték bővítését. Az iránvításban, az ellenőrzésben a népgazdasági érdekek kerüljenek fölénybe Németh Károly ezután arról szólt, hogy az elmúlt években — a X. kongresszus határozatainak megfelelően — emelkedett a gazdaság irányításának színvonala. Gazdaságirányítási rendszerünk, a népgazdasági tervezés, a gazdaságirányítás szervezeti rendszere és a jogi szabályozás jól szolgálták gazdaság- politikánk megvalósítását. Gazdaságirányítási rendszerünket, gazdaságpolitikai céljaink megvalósításának eszközét, mint eddig, ezután is folyamatosan hozzáigazítjuk az élet változó követelményeihez, hogy egyre eredményesebben szolgálja szocialista gazdaságunk, társadalmunk fejlődését. A népgazdasági tervezés tudományos megalapozásában fontos lépés volt az ötéves tervek szerepének növelése, az éves, a közép- és hosszú távú tervezés együttes alkalmazása. Ezen az úton kell továbbhaladni, tudományosan megalapozottabbá tenni a népgazdasági tervezést és biztosítani a hatékonyabb központi irányítást. A fejlett szocialista társadalom építésének feladatai azt követelik, hogy dolgozzunk nagyobb tervszerűséggel, erősítsük és fejlesszük a terv- gazdálkodást. A szocialista tervgazdálkodás követelményeinek érvényesítése, nemzetközi gazdasági kapcsolataink további elmélyítése a Szovjetunióval és a többi testvéri szocialista országgal, nélkülözhetetlen feltétele népgazdaságunk töretlen fejlődésének. A centralizmus és a demokratizmus elvét érvényesítve, a gazdasági életben is erősíteni kell a központi irányítást és növelni a termelő, a gazdálkodó szervek önállóságát és felelősségét. A központi irányítás és ellenőrzés hatékonyságának növelése megköveteli, hogy tegyük a jelenleginél egyértelműbbé a központi gazdaságirányító ts tervező szervek feladatkörét és felelősségét, állítsuk, o köz- gazdasági szabályozó eszközöket fokozottabban a népgazdasági érdekek szolgálatába, alkalmazzuk következetesebben az ellenőrzést, az utasítást és indokolt esetben a fe- lelősségrevonást. A központi irányító szervek fejtsenek ki kezdeményezőbb, következetesebb és határozottabb tevékenységet a vállalatok irányításában. Ez nem mond ellent annak, hogy a vállalatok és a szövetkezetek önállóságát — a népgazdasági érdekekkel összhangban — növelni kívánjuk. Németh Károly ezután felhívta a figyelmet, hogy a gazdaságban is tovább kell erősíteni a párt vezető szerepét, a végrehajtás minden láncszemében következetesen meg kell valósítani a párt gazdaságpolitikáját. Éljenek jogaikkal a pártszervezetek A kommunisták eszmei, politikai és cselekvési egysége a legfőbb bizonyítéka annak, hogy a pártsz^vezertek működési területükön eredményesen valósítsák meg az ellenőrzésből, a politikai és szervezőmunkából rájuk háruló feladatokat. Ez mindenekelőtt a párt politikájának határozott képviseletét, a helyi viszonyoknak megfelelő érvényesítését jelenti. A pártszervezetek, jogaikkal élve, biztosítsák, hogy a hatáskörükbe tartozó vezetők alkalmasak legyenek feladataik ellátására, gondoskodjanak róla, hogy a végrehajtásban érvényesüljön a kommunista példamutatás, amely a dolgozó tömegek megnyerésének és mozgósításának nélkülözhetetlen feltétele. A pártszervezetek folyamatosan ellenőrizzék a határozatok végrehajtását. A vezetők munkájáról szólva Németh Károly rámutatott: nagy többségük becsülettel, odaadással dolgozik, akadnak azonban olyanok is, akik „el- kényelmesedtek”, vagy akik megsértik a párt- és állami fegyelmet. A pártszervezetek kötelessége a mulasztásokkal, a hibákkal szemben a határozott fellépés és állásfoglalás, a politikai felelősség érvényesítése. Kongresszusunk abban a meggyőződésben fogadhatja el az ötödik ötéves terv fő előirányzataira előterjesztett javaslatot, a programnyilatkozatban foglalt célokat, hogy azok reálisak — mondotta befejezésül Németh Károly. — Végrehajtásuk pedig biztosítja népgazdaságunk töretlen fejlődését, népünk életszínvonalának rendszeres emelését, a munka- és életkörülmények javítását. A kommunisták munkájának a jövőben is ez ad igazi értelmet. Napirenden kívül - a kongresszusról A PEST MEGYEI KOMMUNISTÁK megbízásából 41 küldött vesz részt a XI. kongresszuson. Közülük hárman az elnökségben foglalnak helyet: Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára (aki részt vett és felszólalt megyei pártértekezletünkön, s ott egyhangú bizalommal választották meg); Cservenka Ferencné, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Pest megyei pártbizottság első titkára; s a közismert, szeretett munkásmozgalmi veterán: Hunya István, a MEDOSZ elnöke, a Pest megyei pártbizottság tagja. A terem bal oldali oszlopában a külföldi vendégek mögött, a 7. sor előtt jelzi a tábla Pest megyét. Innen a 13. sorig ülnek küldötteink, a főváros és Borsod megye után a legnépesebb delegáció. Jelezve egyúttal, hogy Pest megye már számarányánál fogva is jelentős tényező, de nagy a felelőssége is. E felelősség, az együttélés a kongresszus munkájával minden küldöttünk magatartásában megmutatkozik. A kis aztallapon valamennyiük előtt fehér mappalap világosodik, s fürgén siklik rajta az írószerszám. Jegyezni kell véleménycserékhez, felszólalásokhoz, s nem kevésbé majd az otthoni beszámoláshoz, pártszervezetben, munkahelyen, amit elvárnak mindnyájuktól. MEGYfiNK KONGRESSZUSI CSOPORTJÁNAK örö let okozott, hogy egy küldöttünk már szót kapott: mégpedig — mint lapunk beszámolt róla — nyomban az első napon. A kongresszus hetedik felszólalója volt — közvetlenül Leonyid Brezsnyey előtt — Máté Gyu- láné, a ceglédbercéli általános iskola tanítónője és alapszervezeti párttitkára, aki nagyon határozottan hangoztatta véleményét már a ceglédi járási és a Pest megyei pártértekezleten is. Most hasonlóképpen: a nevelési, oktatási gondok és megoldási lehetőségek világos, politikus megfogalmazásával váltott ki egyetértést. A szünetben nemcsak küldött-társai gratuláltak, hanem beszélgető csoportjukhoz odalépett Já- nossy Lajos akadémikus, az MSZMP Központi Bizottságának tagja is gratulálva, és — mint kedvesen mondotta — kis tapasztalatcserére. Az akadémiai kutatási program keretében ugyanis a budapesti István király gimnáziumban vezet egy csoportot, amely ugyanolyan problémákkal foglalkozik, mint amit Máténé fölvetett. Véleménye szerint azonban igen sok mutatkozó nehézséget — kezdve az oktatás színvonalának javításától, a tanulók túlterheltségének csökkentésén át, az iskolai felszereltségig — csak a pedagógusok cselekvő részvételével, nagy társadalmi aktivitással lehet megoldani és nem csodavárással, a felülről jövő intézkedések kivárásával. Ebben meg is egyeztek: akadémikus és általános iskolai tanítónő, hiszen kiki a maga területén tehet ebben sokat. Nagyon sokat. Mint ahogyan a cegléd- berceliek tesznek is, mert Jánossy professzor és a kis beszélgető csoport örömmel hallhatta: Ceglédbercelen a szülők, a lakosság, a pedagógusokkal közösen, áldozatkészen sokféleképpen segítik az iskolát. Téglát bontanak a régi vasútépületből az iskolának, megcsinálják az ablakokat és hasonló módokon könnyítenek a tanítás tárgyi feltételein. A TÁRS ADATOM fiS AZ ISKOLA, a pedagógus kapcsolata különben is elengedhetetlen — amint azt egy másik pedagógus kongresszusi küldöttünk fogalmazta meg: Rózsa Kálmánná, az érdligeti általános iskola igazgatója. Nem felszólalásában, hanem beszélgetés során, mert a kongresszus tanácskozásai, noha reggel 9-től este 7-ig tartanak, mégis folytatódnak a szünetben, sőt este a szállodában is. A budapesti Szabadság Szálló, a megyei küldöttek egyhetes lakhelye szinte másik kongresszusi épület. Az első élmények itt kerülnek kicserélésre, nemegyszer beható vitákban. Mint ezúttal is, amikor Rózsáné arról szólt — Kádár János beszámolójához, Biszku Béla, Benke Valéria felszólalásához kapcsolódva —, hogy a pedagógusoktól az iskolánál szélesebb körű szemléletformáló tevékenységet lehet elvárni. Ki kell lépnünk az iskola falain kívülre, a dolgozók általános iskolájától kezdve, a közösségi kulturális munkáig, a szülők tudatának formálásáig. Mindez benne van a pedagógiai munkában, és a saját munkaterületén, Érden, ennek szép példáit tapasztalja is kollégáinál, de most vált igazán meggyőződésévé mindez. AZ ESTI BESZCLGETfiSEK egyikmásika akár kongresszusi felszólalás is lehetne frappáns, helytálló megállapításaival. Bizonyára többen készültek is felszólalásra, de a kongresszus ideje — az egyheti ülésezés ellenére — nagyon is megszabott. így hát többen majd valószínűleg írásban adják be véleményüket, észrevételüket. Ezt tervezi a Pest megyeiek közül Csáki József is, a Csepel Autógyár hajtóműgyáregységének szerszámélezője, akit közvetlenül a gyár kommunistái választottak a kongresszusra, élve a megfelelő párttagságú nagyüzemeknek ezzel a jogával, így Csáky József a megye legnagyobb vállalatának mintegy 1200 párttagját* és tízezer dolgozóját képviseli — először kongresszuson. Jól igyekszik képviselni, hiszen azért is bíztak meg benne,
