Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-20 / 67. szám
1975. MÁRCIUS 20., CSÜTÖRTÖK %Mdtm TANÁCSKOZIK AZ MSZMP XI. KONGRESSZUSA Benke Valéria: Társadalomformáló tetteket csak szervezett erő viliét végliez Benke Valéria, a Politikai Bizottság tagja, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának elnöke, bevezetőben arról szólt, hogy népünk túlnyomó többsége magáénak érzi a szocialista Magyarországot. A dolgozó emberek helyesnek tartják pártunk politikáját, elfogadják a munkásosztály vezető szerepét, megértik, hogy céljai egybeesnek az egész , társadalom céljaival. Helyeslik és támogatják azt a küzdelmet, amit hazánk kulturális felmelkedéséért folytatunk. Dolgozó népünkben ma mélyen, érzelmeiben is benne él a munkásnemzetköziség szelleme, a szolidaritás a szabadságukért küzdő népekkel, a szovjet emberek szeretete és a hála a nagy szovjet nép iránt, amely már eddig is annyi áldozatot hozott a szocializmus győzelméért, a békéért. A kapitalizmus általános válsága mind jobban elmélyül, a fogyasztói társadalom vonzása ma már azoknak a szemében is 'vesztett erejéből, akik egy társadalom fejlettségét az autók számán és a kirakatokon szokták mérni. Elsősorban saját példánkon neveljünk Mint pártunk kormánynyilatkozata is megállapítja, napirenden van a fejlett szocializmus felépítése, márpedig ez nemcsak falak felhúzását, gyárak és gépek, termelőeszközök gyarapítását jelenti, hanem a szocialista társadalmi viszonyokat is. Nekünk úgy kell haladnunk, tetteink nyomán azt kell elérnünk, hogy az emberek kapcsolatában, gondolkodásmódjában, életvitelében is győzzön a szocializmus. Az embereket közösségivé, a fiatalokat munkás, szocialista ifjúsággá elsősorban saját példánkon neveljük! Tudjuk, hogy nem mindenki látja a pontos összefüggéseket a maga részcselekvése és a népgazdaság, a társadalom egészének érdeke között. Ezt megváltoztatni azzal tudjuk, ha növeljük a kollektívák szerepét a munka és az ember minősítésében. Ez a legjobb eszköze a szubjektivizmus leküzdésének és annak is, hogy újabb rétegeket késztessünk együttgondolkodásra és vonse mellett is jogos a megjegyzés, hogy nem született még elég helyes irányba mutató elméleti válasz a társadalom által feltett kérdésekre. A szocialista demokrácia, a közigazgatás, a vállalati gazdálkodás és mindezek tudati hatása is ilyen kérdéskörök. Méginkább adósak e tudományágak művelői azzal, hogy közérthető formában tegyék ismertté az elméletileg már felderített társadalmi összefüggéseket. Hívei vagyunk a nyílt és szabad közéleti vitáknak, amikor a történelmi cél legköny- nyebb és leggyorsabb útját igyekszik feltárni a kutató és vitatkozó értelem. így örültünk neki — mert pozitív hatású volt —, amikor az oktatási lehetőségek egyenlőségéről és a társadalmi mobilitás ezzel összefüggő kérdéseiről folyt vita. Ezt az sem kisebbíti, hogy ez a vita sem volt mentes felületes, hangulati elemektől. Még a kutatás körében sem jó, ha a viták során nem keresik azt a szintézist, amelyben érvényesülhetnének az egyoldalú álláspontok pozitív elemei. Még rosszabb hatású, ha a publicisztika eszközeivel folyó, tehát a köztudat formálását közvetlenül célzó írásoknál történik ugyanez. így elismerésre méltó kutatási részeredményeket hoztak a nemzeti önismeret és öntudat, a nemzeti érzések témakörében folytatott viták, de sajnos, ezek is egyoldalúságoktól voltak terhesek, mint ahogyan a szocialista hazafíságról és a vele összekapcsolódó internacionalizmusról, vagy a demográfiai helyzetünkről folytatott vitákban még haladó gondolkodású vitapartnerek is megengedhetetlenül könnyelműen bántak nacionalista áthaUásokat lehetővé tevő megfogalmazásokkal. 9«Ieoflógiai kérdésekben nincsenek engedmények junk be a közös cselekvésbe. Az ellenőrzésbe bevont, a bírálatával, a javaslataival változtatást elérő ember fellépése visszahat felfogására és magatartására is. A párt vezető szerepe, irányító tevékenysége segítségével a dolgozók társadalomformáló terveink és módszereink jobb ismeretében tudnak helyesen tájékozódni. így ismerik fel, hogyan, alakíthatják ők maguk a viszonyaikat. Benke Valéria ezután az oktatásügyünk eredményeit méltatta, és köszönetét mondott a pedagógusoknak, akik lelkes munkájukkal segítik a párt oktatáspolitikai határozatának végrehajtását. Majd így folytatta : — A marxizmus—leninizmus elterjesztésében, továbbfejlesztésében és alkalmazásában, a valóságot híven kifejező társadalmi önismeret kialakításában közismerten nagy szerepet vállalnak a társadalomtudományok. A kétségtelen tudományos eredmények elismeréA nacionalizmus a leigvesze- delmesebb burzsoá eszme. Jelenlétével, arcot változtató képességével állandóan számolnunk kell. írástudóinknak történelmi kötelessége tollúkat úgy használni, hogy a nemzeti érzéseket segítsenek megtisztítva minden rossz hordaléktól a munkásnemzetköziség eszméivel egységben ápolni tovább. Egyik-másik kutató revizionista, ultrabalos, vagy más zavaros áramlatok vizeire sodródott. Olyan is akadt köztük, aki megkérdőjelezi egész szocialista fejlődésünket. Ezeket az áltudományos teljesítményeket határozottan elutasítottuk, de azt is tudjuk, nem orvosság, nem igazi harc az ilyen nézetek és elméletek hatása ellen, ha a dogmatikus semmitmondás lapos általánosságait, vagy akár erőteljes kiátkozó gesztusait vetik be ellenük. Meggyőző érvekre és a társadalmi fejlődést segítő alkotó munkára van szükség. A tudományos és a kulturális életben dolgozó kommunistákra különösen nagy felelősség hárul eszmei törekvéseink megvalósításában. Nem szabad elfogadniuk a hamis alternatívák egyikét sem. Világosan értésére kell adniuk minden vitázónak, hogy ideológiánk alapvető kérdésében nem engedünk semmiféle félremagyarázást. A szocialista hazafiságot nem lehet ösz- szekeverni a nacionalizmus semmiféle változatával. A proletár internacionalizmus, a szovjet—magyar barátság hazaszeretetünk elválaszthatatlan eleme. A munkásosztálynak és pártjának vezető szerepét, a munkás-paraszt szövetséget ugyancsak nem engedjük kétségessé vagy vita tárgyává tenni. Szorgalmazzuk, hogy az oktatásban — az állami oktatásban is — a marxista—leninista elmélet kipróbált nemzetközileg érvényes és pártunk gyakorlatában igazolódott eszméit tanítsák, ennek jegyében neveljék a fiatalokat, és a marxizmussal ismerkedő felnőtteket. Pártunk tapasztalatai, a nemzetközi kommunista mozgaloméval egybehangzóan, bizonyítják: az ideológia frontján nincs és nem is lehet kompromisszum. A hazai és a nemzetközi ideológiai harcot sem lehet szétválasztani. Ezt a harcot nem egyedül vívjuk, hanem a szocialista mert ismerik felelősségéről őt, aki 23 éve dolgozik változatlanul ugyanott becsülettel. — Azt a közös gondunkat szerettem volna megemlíteni — utalva a beszámoló gazdaságpolitikai részére —, hogy nálunk indokolatlanul csökkent a vállalati nyereség, amelynek elsősorban mi, munkások látjuk a hátrányát. Nem tudunk magyarázatot találni arra, hogy az árak megállapításánál állami szervek miért tesznek különbséget vállalat és vállalat között, munkáskollektívák között. Márpedig ez történik, mivel nálunk a vállalat termékösszetételének változása következtében 66 százalékot tesz ki az önjáró autóbusz-padlóváz, ami a kész autóbusz értékének a fele. A jelenleg megállapított árakon legfeljebb másfél százalék nyereséget tudunk elérni, akármit teszünk. Pedig a kész buszokon ennél jóval nagyobb a nyereség. Nem sajnáljuk mástól sem a keresetet, de igazságtalan, hogy más vállalat kollektívája ugyanazon a terméken megtermelje a saját nyereségét a bér- fejlesztéshez és egyebekhez, mi pedig nem. Természetesen nem várom azt, hogy a kongresszus ilyen konkrét kérdésekkel foglalkozzék, de a társadalmi igazságosság, a gazdaságpolitika szempontjából mégis érdemes fölhívni a figyelmet rá. A saját üzem, a saját munkahely azonnal behelyettesítődik a beszámoló, egy-egy fölszólalás valamelyik megállapításába a legtöbb küldöttünknél. S ez nagyon jó is, hiszen így válik életté, napi gyakorlattá mindaz, ami elhangzik. így volt vele az esti beszélgetésnél Kovács Árpád is, a Főt—Csornád Egyesült Vörösmarty Termelőszövetkezet elnöke. Nem is lehet ez másként — mondotta —, hiszen rögtön arra gondoltam nemegyszer, hogy mit szól majd hozzá a mi szövetkezetünk tagsága. Mert amilyen nagy öröm lesz számunkra a tsz-tagok nyugdíjkorhatárának leszállítása, ugyanúgy megnyugtatólag hat, hogy most világos, egyértelmű megfogalmazást nyert, miről van szó, amikor a szocialista tulajdonviszonyok továbbfejlesztését tervezi a párt. Látjuk, hogy ezt is a parasztsággal együtt, érdekei szem előtt tartásával, megfelelő távlatban visszük végbe, s a jövőben — mint eddig — a közös érdeken, a munkás- paraszt szövetségen alapul minden továbblépés. — Általában sok minden hatott biztatóan és megnyugtatóan a mi szövetkezeti életünk szempontjából is. Csak egy példát: biztató, ahogyan a szocialista demokrácia, munkahelyi demokrácia kérdése elhangzott, mert ennek alapján a saját szövetkezetünkben is bizonyíthatóan megvannak azok a lehetőségek, amelyekkel élve újabb tartalékokat tárhatunk föl. Ami pedig a legmegnyugtatóbb, hogy — Kádár elvtárs szavaival — a bevált, a kipróbált úton megyünk tovább. MEGLEPETÉSEK NÉLKÜL megyünk tovább, így is mondhatjuk — fűzte tovább a gondolatot Arató András, a Pest megyei pártbizottság titkára, aki kongresszusi meghívottként sűrű részvevője a beszélgetéseknek, mint ezúttal is, Kovács Árpád véleményének kifejtésekor. — Mert ugye szenzáció nélküli ez a kongresszus — tette hozzá mosolyogva, emlékeztetve Kádár Jánosnak még a IX. kongresszuson mondott szavaira, amikoris még némelyek valamiféle különleges szenzációt vártak, holott ez a tanácskozás a párt legmagasabb fóruma, a jövő meghatározásának, továbblépésünknek komoly tényezője. — A XI. kongresszuson sincs szükség szenzációs bejelentésekre, mert mindenki érzi, tudja, hogy a politika fő irányvonalának folytatása szükséges, sőt természetes. Hozzátéve, hogy tulajdonképpen minden lényeges kérdésben érvényes párthatározatok is vannak, így a munkásosztály helyzetére, a nőkre, az ifjúságra, a közművelődésre, a pártélet számos területére, s társadalmi, termelési viszonyaira. Ezeket kell a jövőben is érvényre juttatni, de esetenként új módon. Ilyen értelemben ad sok újat is a kongresszus. így például újszerűén, tömören határozza meg a két alapvető osztály — a munkás és a paraszt — helyzetét, s markánsabban fogalmaz az értelmiséget illetően is. A változott körülmények, a fejlődés tette ezt lehetővé. Új az is, amit a tulajdonviszonyok fejlődéséről olvashatunk. Újszerű az is, hogy a korábbinál sokkal több téma került úgy előterjesztésre: foglaljon állást a kongresszus benne. Ez is a fejlődést mutatja. Ilyen a valóban új bejelentésként szereplő elgondolás, hogy legyen tagkönyvcsere a pártban, ami feltétlenül a pártélet fejlődését, aktivizálódását, eszmei színvonalának emelését segíti elő. — A feladatok, a vitára bocsátott elgondolások mindenképpen a kongresz- szus szintjéhez mértek, nagy igényűek, közös munkánkkal elősegítik a fejlett szocializmus építését. ÍGY VÉLEKEDIK a megyei párttitkár, s gondolatai találkoznak a termelő munkáséval, a mezőgazdasági szakemberrel, a pedagóguséval. Mint ahogyan a kongresszus legszélesebb részvevő rétegeiben érlelődnek a vélemények, a tennivalók. Találó pedagógushasonlattal — előbbi beszélgetőtársam, Rózsa Kálmánná így jellemezte ezt: — Úgy vagyunk a kongresszus; mondanivalójával, mint a diák az órán. Már megértettük, sőt jól értjük, de bizony, nem árt jó alaposan gyakorolni majd. Lőkös Zoltán országok közösségében, a nemzetközi munkásmozgalom részeként. Eredményesebbé kívánjuk tenni azzal is, hogy ideológiai tevékenységünket összehangoljuk a Szovjetunióval és más szocialista országokkal. Kongresszusunk megelégedéssel állapíthatja meg, hogy ez az együttműködés — főleg a testvérpártok kb-tit- kárainak moszkvai tanácskozása óta — számottevően fejlődött. A közelmúltban Prágában tartott tanácskozás további lendületet adott a közös munkához. Pártunk a jövőben is mindent megtesz, hogy az ideológiai együttműködésből rá háruló feladatokat hiánytalanul végrehajtsa és más testvérpártok tapasztalataival gazdagodva még eredményesebben vívja a harcot a békés egymás mellett élés érvényesüléséért és az ezzel együttjáró ideológiai harcot az ellenséges és a marxizmustól idegen nézetek ellen a nacionalizmus, a koz- mopolitizmus, és a különösen kártékony maóizmus ellen. Pártunk ezért a politikai, a gazdasági és a kulturális kapcsolatok erőteljes fejlesztésével együtt tovább erősíti az ideológiai együttműködést a Szovjetunió Kommunista Pártjával, a szocialista országok testvérpártjaival és az egész nemzetközi kommunista mozgalommal. Életeszményt adó alkotásokat vár a közönség Mi abban látjuk napjaink forradalmárát, aki a szocialista eszmeiséget, erkölcsiséget képviseli környezetének visz- szahúzó erőivel szemben, és egész életének példája fedezet erre. Ennek a harcnak a feltételei ma kedvezőbbek, mert társadalmunkban a szocialista bázis most sokkal erősebb, mint bánjaikor ezelőtt. Az emberek ma más értékmérő, szerint ítélnek, mint korábban. Tömegesebbé — ha nem is általánossá — vált a kispolgári szellem legyőzésének, visszaszorításának igénye. Sokkal nagyobb politikai erő van a kezünkben, mint amennyit érzünk és mozgásba hozunk. Ezeknek a jóra kész erőknek politikai, erkölcsi, szellemi koncentrációjára van ma szükség, itt van az ideológiai, kulturális, gazdasági, társadalmi szervezetek minden szintű vezetőinek nagy lehetősége, s egyben sürgető feladata is. Még távolról sem tettünk meg mindent, hogy azokat is magunkkal ragadjuk, akikkel — ha nem is értünk mindenben egyet —, de a célokban, a szocialista tudat, erkölcs és közélet erősítésének szándékában sok ponton találkozunk. Nékünk az a véleményünk, hogy a gondolkodó ember mindig kritikusan nézi a világot. De aki jobbító hatással akar lenni viszonyainkra, annak meg kell érlelnie magában az elhatározást, hogy a valóságosan épülő szocializmust vállalja, nem pedig egy minden ízében tökéletes szocializmus ideálképét, és azt is tudnia kell, hogy társadalom- formáló tetteket csak szervezett erő vihet véghez, s aki hatni akar, annak tudnia kell azonosulni is a cselekvőképes szervezetekkel. A forradalmár itt válik el az utópistától, aki azért nem képes vagy nem hajlandó a konstruktív tettekre, mert egy eszményi szocializmus ábrándját kergetve elveti a .reálisat, azt, ami a valóságban épül. — Egy tudást és kultúrát is kereső nép várja íróink, művészeink eligazító szép szavát, eszméltető alkotásait. Olyan alkotásokra vágyik, amik önmaga megismerésére, az ember otthonosan és igazságosan berendezett életének eszményeire tanítják. íróinkról, művészeinkről tudjuk, hogy vannak közöttük, akiknek még nem sikerült megtalálniuk a kiutat a minél . nagyobb tömegekhez szólás és a csak kevesek vagy azok által sem értett formai újítás dilemmájából. Mi is jól tudjuk, hogy a világirodalom és az egyetemes művészet történetében a szakmai bírálat és közönség nem egy nagy zseni megítélésében tévedett, de azt is tudjuk: nem mindenki zseni, akit nem értenek. Sajnos, korunkban már az újítás vált konvekcióvá és a formai újítás görcsös keresésének gyakran az az eredménye, hogy a műből nem hallani a felszólítást, nem érezni a vonzást a gazdagabb, igazabb életre; arra, hogy holnap legyünk jobbak, mint amilyenek mostanáig voltunk. A történelem által rájuk rótt kötelességet és nekik nyújtott lehetőséget ragadják meg azok a művészek, akik olyan életeszményt, erkölcsiséget sugalmaznak, amilyet egy szocializmust építő nép magáévá tehet. Kritikusaink is akkor törhetnek ki felpanaszolt vissz- hangtalanságukból, ha vállalják, hogy közvetítők legyenek művész és a közönség között, hiszen a művészre is csak az a kritikus tud igazán hatni, aki megtalálja az utat a közönséghez. Biszku Béla testvéripártok küldötteivel beszélget a szünetben