Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-16 / 64. szám
1975. MÁRCIUS 16., VASARNAP Továbblépés a bevált politika alapján Kerekasztal-beszélgetés Pest megyei kongresszusi küldöttekkel A Pest megyei kommunisták pártértekezlete óta közzétették az MSZMP programnyilatkozatának tervezetét. A Központi Bizottság kongresszusi irányelveivel együtt e két dokumentum volt a kiinduló pontja annak a kerekasztal-beszélgetésnek, amelyre szerkesztőségünk hat kongresszusi küldöttet hívott meg: Baji Györgyöt, a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat villanyszerelőjét, Bognár Gyulánét, a Magyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyárának meó-dolgozóját, dr. Fajtha Ferencet, a Pest megyei Tanács Semmelweis Kórháza osztályvezető főorvosát, Gulyás Pált, a Magyar Hajó- és Darugyár váci gyáregységének hegesztőjét, Kiss Lászlót, a FORTE Fotokémiai Vállalat pártbizottságának titkárát és Kovács Árpádot, a főt—csomádi Vörösmarty Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnökét. A beszélgetésen lapunkat Nyíri Éva képviselte. PEST MEGYEI HÍRLAP: A Ma- gyár Szocialista Munkáspárt kongresszusi dokumentumai nemcsak a kommunisták, hanem az egész társadalom, valamennyi dolgozó réteg számára megfogalmazzák országunk mai társadalmi, gazdasági, politikai és ideológiai arculatának jellemzőit, fejlődésünk perspektíváit. Mi most arra kérünk választ önöktől: személyes tapasztalataik, munkahelyük és pártszervezetük problémái hogyan kapcsolódnak a Központi Bizottság megállapításaihoz? Mi a véleményük például társadalmi viszonyaink továbbfejlesztésének feladatairól, köztük a munkásosztály vezető szerepe, a szocialista tulajdonviszonyok és a szocialista demokrácia erősítéséről? GULYAS PÁL: A munkás- osztály vezető szerepének erősítését én munkásként is, kommunistaként is alapvető fontosságúnak tartom társadalmunk fejlődésében. E vezető szerep azonban a munkásosztályt sok mindenre kötelezi. A kongresszusi irányelvekben megfogalmazódott ez a gondolat is, hogy fordítsunk különös gondot a munkásosztály kulturálódására, tudásának gazdagítására Az igény jogos, ezt a követelményt az élet vetette fel. Teljesíteni azonban nem könnyű: ahol én dolgozom például, a Magyar Hajó- és Darugyár váci gyáregységében, 14 községből járnak be a dolgozók, s a legtöbbjük mezőgazdasági munkával is foglalkozik. Amint vége a műszaknak, rohannak az autóbuszhoz, a vonathoz, mert Várja őket a metszés, a kapálás, a nőket a bevásárlás, a házimunka. Tanfolyamra, iskolába nem szívesen mennek, mert nekik az időveszteség, még későbben érnek haza esténként. És mégis meg kell oldani a továbbtanulásukat, a szakmai képzésüket, éppen az ő érdekükben: hogy 10—15 év múlva is megkereshessék a kenyerüket, hogy bánná tudjanak az újfajta szerszámokkal, a korszerűbb gépekkel, hogy ne csak tegyék — értsék is a dolgukat KOVÄCS PÄL: A szocialista tulajdonviszonyok fejlődése, erősödése véleményem szerint épp úgy hosszadalmas folyamat, mint a tudati fejlődés. Nem véletlenül, hiszen kölcsönhatás van közöttük. Bizonyára ebben gyökerezik a magyarázata, miért gyorsabb a tudati fejlődés a nagyipari munkásság körében, amely össznépi tulajdonú termelőeszközökkel dolgozik, mint a termelőszövetkezeti tagság körében, ahol az egyéni, a magántulajdon vonzereje jóval tovább élt. Egy nagy lépéssel azonban már előbbre jutottunk itt is: meggyőződésem, hogy az a szövetkezeti tag, aki a mezőgazdaság szocialista átszervezése idején olyan nehezen, annyi vívódás árán szánta rá magát a belépésre, ma már semmi kincsért sem menne vissza egyéni gazdának, újra a kisparcellát művelni. S ha már nálam a szó, hadd mondjam el a véleményem a szocialista demokrácia, illetve annak alapvető része: az üzemi demokrácia kérdéséről. Szerintem a demokrácia nem csupán a beleszólás jogát jelenti, hanem a felelősség vállalását, a gondokban való osz- tozást is. Ily módon az üzemi demokrácia gyakorlásához nem elég a bátorság, kell ahhoz jócskán helyi- és helyzet- ismeret, politikai tisztánlátás és felelősségérzet is. Ha mindez megvan — ha tehát a beleszólás nem pusztán „beleszólás” — még ákkor is sok függ a vezetőktől. Hivatkozom a magam példájára, hiszen ugyancsak volt alkalmam kipróbálni, mit jelent főnöknek és mit beosztottnak lenni. Annak idején 22 éves fővel, egyéni gazdaként, saját földünkkel léptem be a téeszbe; ezután jött a technikum, majd az egyetem. Mint vezető, szerencsésnek érzem magam : van egy „nyugdíjas ellenzékem”, és idejében figyelmeztet, ha valami kezd nálunk rosszul alakulni. Azokról a nyugdíjas tsz-tagokról, szakemberekről beszélek, akik egzisztenciáli- san^nem függnék tőlem, tehát nem félnek „beolvasni”, ha úgy látják, hogy szükséges. Számtalan jó tanácsot, meg- szívlelésre érdemes észrevételt kaptam már tőlük. BOGNÁR GYULANÉ: Én az üzemi demokrácia erősödésének egyik módját, ösztönzőjét az alulról jövő kezdeményezések felkarolásában látom. Nálunk, a csapágygyárban ma már gyakorlat, hogy a dolgozók ötletei, javaslatai — számos példát sorolhatnék, amelyekről különben a Pest megyei Hírlap hasábjain is olvashattunk — meghallgatásra találnak, sőt, ezeket intézkedések követik. Mostanában például több ilyen javaslat valósult meg, ami az importanyagok hazaiakkal való pótlását célozta. Ezeknek a haszna nemcsak a megtakarított forintokban mérhető — bár ez sem utolsó szempont, hanem abban is, hogy a dolgozó jobban érzi magát a munkahelyén, erősödik az önbizalma, és nyitott szemmel keresi, mit lehetne jobban, ésszerűbben, takarékosabban csinálni. Az ilyen, megvalósult javaslat bármilyen agitá- ciónál hatásosabb fegyver a „ne szólj szám, nem fáj fejem” áligazsága ellen. Ha a dolgozó látja, hogy ő is mondhat okosat, szavának súlya, használhat a közösségnek, jobban a gyár gazdájának érzi magát, mint aki ledolgozza a nyolc órát és nem törődik semmivel. PEST MEGYEI HÍRLAP: A Központi Bizottság kongresszusi dokumentumai alapvető fontosságot tulajdonítanak gazdasági építőmunkánk feladatainak. Ezen belül az ipar, az építőipar, a közlekedés olyan ütemű fejlesztésének, amilyet hazánk lehetőségei és a nemzetközi együttműködés lehetővé tesznek, valamint a mezőgazdaság termelési eredményei növelésének, a nagyüzemi, iparszert! termelés eltérj esztésének. Miben látják ezzel kapcsolatban pártszervezetük kommunistáinak sajátos feladatait? GULYAS PÁL: A Központi Bizottság kongresszusi irányelvei — egyebek között — a termelési szerkezet további átgondolt korszerűsítését, új technológiák bevezetését, a belső és külső erőforrások jobb felhasználását írják elő. Nos, a mi gyárunkban — épp a termelési szerkezet korszerűsítése, a gazdaságosság növelése érdekében — a termékváltozás korszakát éljük. Ez persze, jelentős belső átszervezést, a munkaerő átcsoportosítását és átképzését igényli. Szerencsés véletlen, hogy — mint a gyáregység pártszervezetének agitációs-pro- paganda felelőse —, a munkámat olyan felméréssel kezdtem, amely képet adott dolgozóink iskolai végzettségéről és politikai képzettségéről. Nem egyszerű kíváncsiság vezetett, hanem többféle indok: egyrészt a politikai oktatás jó előkészítéséhez, a káderfejlesztési elképzelések kialakításához, másrészt a dolgozók átképzéséhez tudnunk kell, hogy hol tartunk. Kiderült, hogy meglehetősen magas azoknak a dolgozóknak a száma, akik az általános iskola 8 osztályát sem végezték el. Mi legyen velük? Mi eddig, hajókat és motorkerékpár-oldalkocsikat gyártottunk. Sok betanított munkást — festőket, csiszolókat, fényezőket, kárpitosokat, varrónőket, stb. — foglalkoztatott ez a profil. Csakhogy e gazdaságtalanná vált termékek helyett most átéltünk a világszerte egyre keresettebb konténerek gyártására. Már most, akinek nincs meg az általános iskolai végzettsége, hiányoznak az elemi matematikai, fizikai ismeretei, azt hogyan lehet új szakmára átképezni? Az ilyen és hasonló gondokat csak fokozatosan, a párt- szervezetek segítségével — sokoldalúan keresve az előrelépést szolgáló legjobb módszereket — oldhatjuk meg. KOVÁCS ARP AD: Mi, a mezőgazdaságban dolgozó kommunisták átérezzük a mezőgazdasági termelés hatékonysága növelésének jelentőségét, az élelmiszer-ellátásban ránk háruló felelősséget. A kongresszusi irányelvek azon megállapítása, hogy: „A gabona- és ipari növények hozamának növelésével párhuzamosan megoldandó feladat a biztonságosabb zöldség- és gyümölcstermelés, illetve -ellátás; a cukortermelés fedezze a hazai szükségleteket; az állattenyésztésGulyis Pál Rise László Kovács Árpád Baß György ben fokozni kell a hústermelést” — ránk, a főváros- környéki agglomerációs övezet termelőszövetkezetének dolgozóira fokozott feladatokat hárít. Ezeket azonban, szinte lehetetlen megoldani a kommunisták segítsége, példamutatása, a kongresszusi munka verseny, a szocialista brigádlmozgalom belső tartaléka, lendítő ereje nélkül. Ismeretes, hogy a mezőgazdaságban a munkakörülmények rosszabbak, mint az iparban: a növénytermesztésben az időjárás viszontagságai, az állattenyésztésben a kedvezőtlen munkaidő-beosztás gondjaival kell szembenéznünk. Meg kell küzde- nünk azzal az ellentmondással is, hogy miközben a népgazdaság egyre több zöld- séget-gyümölcsöt vár tőlünk — az életszínvonal emelkedése elképzelhetetlen a jó minőségű áruk bősége, az ellátás javítása nélkül —, ugyanakkor egyre érezhetőbb nálunk is a munkaerő- hiány: ez pedig éppen az olyan, élőmunka-igényes műveleteknél jelentkezik, mint a zöldpaprika-, paradicsomtermesztés, és a gyümölcsszedés. PEST MEGYEI HÍRLAP: Az eddigiekben szóltunk a társadalmi viszonyok fejlesztéséről, és a gazdasági építés feladatairól. Befejezésül a társadalmi tudat fejlődéséről, a szocialista tudatformálás feladatairól szeretnénk hallani a véleményüket. BAJI GYÖRGY: Gulyás elvrtárs már érintette a váci hajógyárba bejáró dolgozók szakmai és általános műveltsége gyarapításának nehézségeit. Kicsit messzebbről kell elindulnom, ha el akarom mondani, hogy a váciak gondjaihoz hasonló visszahúzó erők, akadályok ellenére, hogyan igyekszünk mi, az építőipar kommunistái is fejleszteni munkásaink álltalános és szakmai tudását, tágítani politikai látókörüket a PÁÉV- nél. Képzeljenek el egy vállalatot, amely évek óta krónikus munkaerőhiánnyal és jelentős fluktuációval küzd, miközben feladatai évről évre nőnek. Ennek a vállalatnak a működési területe, a „telephelye” — az egész megye: Szigethalomtól Szentendréig, Váctól Gödöllőig. A nagyüzeminél kedvezőtlenebb körülmények — a szétszórtság, a gyakran a szabad ég alatt végzett munka — gondját néhány éve nálunk is a termékváltás nehézségei tetézték: ipari létesítményekről át kellett térnünk a lakások építésére. Még az egy telephelyen működő munkahelyeken is gondot okoz a dolgozók szakmai és politikai továbbképzése, ami pedig a termelékenység, a hatékonyság növelésének és a demokratikus jogok gyakorlásának, az üzemi demokrácia fejlesztésének egyaránt alapfeltétele. Ráadásul a tanuláshoz — legyen az szervezett, vagy önképzés — kedvet kell csinálni. Nálunk pedig ezzel sincs minden rendben. Megoldatlan a magasabb szakmai tudás megfelelő anyagi díjazása: ha például egy szakmunkás technikumot végez, új beosztásában 500—1000 forinttal kevesebb lesz a keresete. Mivel nekünk nem is túl távoli céljaink között szerepel a sokoldalúan képzett, középfokú végzettséggel bíró szakmunkásgárda ki-nevelése, ehhez fel kell oldani az anyagi ösztönzés különböző eller.'l. mondásait! Vagy vegyük a politikai oktatást. Az a tapasztalatom, hogy a közép- és felsőfokú beiskolázás előtt nem a legmegfelelőbben kéBognár Gyulán* sziták fel a kommunistákat. Gyakran beiskolázzák őket anélkül, hogy tisztáznák a velük kapcsolatos káderfejlesz- tósi elképzeléseket. DR. FAJTHA FERENC: Engem a Központi Bizottság dökumentuimaliiból a szociálpolitikai feladatok és az egészségügyi ellátás fejlesztési távlatai mellebt a tudomány társadalmi szerepének növekedése foglalkoztat leginkább. Mint orvos és mint kommunista egyaránt örülök annak, hogy a párt a jövőben mindinkább növelni kívánja a tudomány társadalmi szerepét, gyorsítani termelőerővé válását, és hatékonyabbá tenni a kutatási eredmények felhasználását. Helyeselni lehet a hazai és a nemzetközi kutatómunka koordinálásának igényét is, azt az egyértelmű követelményt,. hogy az anyagi és szellemi erők összpontosításával vessenek véget a szétaprózott kutatótevékenységnek és főiként a párhuzamos kutatásoknak. A kutatási eredmények hatékonyabb felhasználása érdekében — saját hivatásomból véve a példát — jobban meg kell nézni, hogy a benyújtott tudományos disszertációk közül melyik viszi valóban előbbre a gyógyítást, az egészségügyet, és melyik „szolgálja” kizárólag egyetlen ember, a szerző érdeklődését. l>i:ST MEGYEI «mLAP: Hosryan látja a tudatformálás társadalmi szerepét a mezőgazdasági szakember, és a nagyüzemi munkásnő? KOVÁCS ARP AD: A termelőszövetkezeti parasztság életkörülményeinek gyökeres javulása, az anyagi jólétben elért gyarapodásuk ütemével nem tudtak lépést tartaná a tudati változások. Azt is. tudni kell, hogy a termelőszövetkezeti gazdálkodás tulajdonképpen még kamaszkorát éli: 15—20 éves múltra tekinthet vissza csupán, érthető tehát, ha fejlettség dolgában elmarad a szocialista nagyipartól, illetve, hogy fejlődése ellentmondásos. Milyen ellentmondásra gondolok? Arra, hogy a legfejlettebb technika találkozik itt egy szakmai felkészültség, világnézeti tisztánlátás és általános műveltség tekintetében nagyon heterogén összetételű szövetkezeti tagsággal. A mi tsz-ünk 800 dolgozója között akad például egyetemi-főiskolai diplomás, technikumi végzettségű szakember, sok jól képzett szakmunkás — és 130 olyan ember, aki még az általános iskola nyolc osztályát sem végezte el! Közben kapásnövényeinket repülőgépről permetezik, földjeinken a legkorszerűbb gépek dolgoznak, a gyümölcsösökben ezrelékes hígítá- sú méregkoncentrátumokkal permetezünk — és mindezt igen szerény szakmai és általános műveltségű emberekkel! Hogy változtassunk e helyzeten, műszaki dolgozóinkat kötelezni fogjuk a nyolc osztály elvégzésére; tervezzük, hogy a traktorosokat kiképezzük szerelőkké is, ne okozzon gondot Dr. Faßte rerun« számukra a gépek javítása. Az állattenyésztésben a legnehezebb a dolgunk. A fiatalok nem szívesen jönnek állatgondozónak, mert az istállóban — napközben persze, pihenővel — hajnali 3 órától késő estig van dolog, s a jószágot ünnepnapokon is fejni, etetni, almozni kell. No meg, amint mondják, az istállószagot nem lehet lemosni. Ilyen munkabeosztás mellett a nők sem jelentkeznek erre a munkára, mert így nem tudnák ellátni háztartási teendőiket. Van aztán egy kis lenézés is e munkával szemben. A tudatformálás feladatai tehát így alakulnak kommunistáink számára: emelni a mezőgazdásági munka rangját, megteremteni becsületét — beleértve az állattenyésztést is —, küzdeni az előítéletek ellen. BOGNÁR GYULÁNÉ: Ügy vélem, a nőpolitikái párthatározat — legalábbis ott, ahol megfelelően hajtják végre — már eddig is sokkal hozzájárult a nők élet- és munkakörülményeinek javításához, társadalmi megbecsülésükhöz, ami visszahatott tudatuk fejlődésére. A mi gyárunkban — ahol a dolgozók fele nő — a kommunisták kezdeményezésére ez társadalmi üggyé vált. Nálunk is bajok vannak azonban a nők műveltségével, szakképzettségével. Többségük betanított vagy segédmunkás, nagyon sokuiknak hiányzik a nyolcosztályos végzettsége. Aggasztó, hogy harminc szakmunkástanulónk között tavaly csupán egy, az idén két leány akadt; ha így haladunk, a nők szakképzettségében a jövőben sem várható javulás. Akkor pedig hiába a határozat, meg a jó szándék, megfelelő képzettség nélkül igazán nem vonhatok be a nők a vezetésbe. KISS LÁSZLÓ: Az elhangzottakon kívül még egy eszközét említeném a tudatformálásnak, oly eszközét, amely egyben az üzemi demokrácia elmélyítésében is nagy szerepet játszik: az információt. A gyors és időszerű tájékoztatást „felülről lefelé és lentről fölfelé”. Azt hiszem, e téren a mi gyárunkat nem túlzás úttörőnek nevezni: a több éve bevezetett írásos információs rendszer nálunk nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a különböző fórumok, brigádgyűlések, termelési tanácskozások megtisztuljanak sok formális elemtől, és betöltsék a nekik szánt szerepet. Ezekből a tájékoztatókból a gyár minden dolgozója részletes képet kap a gazdasági vezetés gondjairól, a tervteljesítésről, a fejlesztés helyzetéről, és egyéb fontos kérdésekről. Ezt teszi még teljesebbé a pártcsoportok és az alapszervezetek gazdaságpolitikai felvilágosító munkája, a pártbizottság termelést segítő, ellenőrző tevékenysége, a gazdasági vezetők beszámoltatása. Ilyen áttekintés birtokában a munkások szakmailag tájékozottabban, hozzáértőbben vehetnek részt a gyár irányításában, egyáltalán — a közéletben. A beszélgetés — noha csupán egy-egy részletét ragadta ki a kongresszusi dokumentumokban rögzített kérdéseknek — jól tükrözte megyénk kommunistáinak helyzetmegítélését és további tennivalóinkat. A felvetett problémák égy gyors ütemben épülő szocialista társadalom fejlődési nehézségei, megoldható gondjai. Az eredmények pedig — amelyekre méltán lehetünk büszkék — pártunk politikájának helyességét tanúsítják. Azét a politikáét, amelyet megerősíteni, jóváhagyni a küldöttek megtisztelő feladata lesz a párt XI. kongresszusán. Ehhez a nagy munkához kívánunk sok sikert mindegyiküknek.
