Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-02 / 52. szám
I»73. MÁRCIUS 2., VASÁRNAP Vártat, 5 Tanácskozik az MSZMP Pest megyei küldöttértekezlete Valet Gyula, a Mechanikai Laboratórium dunakeszi gyárának igazgatója Felszólalása elején a gyárigazgató a munkásosztály vezető szerepének jelentőségét méltatta és hangsúlyozta, hogy e vezető szerep minél hatásosabb érvényesülése megköveteli a képzett, a közéletben is aktívan tevékenykedő munkások táborának gyarapítását. Uppen ezért a közművelődési feladatok politikai jelentőségét nehéz lenne túlbecsülni, mert a szellemi restség nemcsak az egyénre, hanem a társadalomra is veszélyes. Gondolkodásmódunk formálása feltételezi az önálló vélemény- alkotást, s azt, hogy ne várjunk minden kérdésben központi útmutatást. A továbbiakban a vallásos •világnézet problémáival folytatta felszólalását, s rámutatott, hogy olykor még a párttagok sem ismerik eléggé az egyházpolitikai kérdéseket, s nem is értik világosan azokat. Más dolog ugyanis együttműködni a szocialista építőmunkában és megint más közönyösen tudomásul venni a Plutzer Miklós, a gödöllői városi pártbizottság első titkára Hangsúlyozva, hogy a megyei pártbizottság írásos beszámolója és a szóbeli kiegészítés egyaránt reális képet adott az eredményekről és őszintén tárta fel a hibákat, a gödöllői városi pártbizottság első titkára felszólalásában a közművelődés helyzetével, a munkásművelődés ügyével foglalkozott. Rámutatott, hogy a városi pártbizottság és a pártszervezetek is már többször tárgyaltak a művelődési részletkérdésekről. Ezek a viták, elemzések a párt Központi Bizottságának közművelődésről szóló határozata alapján mélyültek el és vált a művelődés fejlesztése mindennapi munkánk részévé. E határozat végrehajtása nyomán a gödöllői pártbizottság vizsgálatot folytatott több üzemben. Kiderült, hogy olyan üzemek mellett, mint az árammérőgyár, ahol jól működnek a kihelyezett osztályok — jó néhány helyen nem ismerték fel a tanulás, a továbbképzés fontosságát, azaz azt, hogy a munkásművelődés politikai kérdés. Az adatok szerint a vizsgált üzemekben a munkások 34 százalékának nincs meg a 8 általános iskolai végzettsége, sok közöttük az ingázó, aki időhiányra hivatkozva nem vesz részt a tanulásban. A felmérés során olyan tapasztalatokkal is találkoztunk, hogy néhányan a munkások közül is tiltakoztak s továbbtanulás anyagi ösztönzése ellen, mondván, hogy ők annak idején semmiféle ilyen biztatást nem kaptak. Kovács Gyuláné, a vasadi szakszövetkezet elnöke A politikai munka a nők körében, a nők helyzetének javítására vonatkozó határozatok megvalósítása — ez állt a felszólaló fejtegetéseinek középpontjában. Annak részletes elemzése, hogyan alakult a nők helyzete a monori járás szövetkezeteiben. Egyebek közt elmondotta a vasadi szakszövetkezet elnöke, hogy a nőpolitikái munka járásukban is megélénkült, mozgalmassá, elevenné vált. Jó hatással volt erre a folyamatra a szövetkezeti demokrácia fejlődése és a szövetkezeti törvény. A felszólaló elmondotta: a járás szövetkezeteiben dolgozóknak 40 százaléka nő, a vezetőségekben az arányuk 20 százalékos. A további előrehaladást azonban néhány tényező gátolja. A szakképzettségben és az iskolai végzettségben a nők a férfiakhoz képest vallásos világnézet megnyilvánulásait. A kommunistáknak ilyen értelemben is kötelességük a példamutatás, s az, hogy a pártszervezetek saját soraikban ebben a kérdésben is rendet tartsanak. Felszólalása további részében a Mechanikai Laboratórium dunakeszi gyárának igazgatója a társadalmi ünnepek fontosságával és elterjesztésük lehetőségeivel foglalkozott. Egyebek mellett konkrét formában ismertetett néhány elképzelést, amelyek elősegíthetnék a társadalmi szertartások hagyománnyá mélyülését, elsősorban is a névadó ünnepségek esetében. Plutzer Miklós rámutatott, hogy van bizonyos előrehaladás annak a szemléletnek a megszüntetésében, amely különbséget tesz a gyárkapun belüli és a gyárkapun kívüli művelődésben. A munkások művelődésének segítése érdekében Gödöllőn tervbe vették lakótelepi könyvtárak létesítését, művelődési házak és üzemek együttműködését. Mindezt annak jegyében, hogy műveltség és termelés nem válhat ketté, hiszen a technikai fejlődés is megköveteli a munkások szakmai továbbképzését, ez azonban az általános műveltség híján nem lehet eredményes. Gödöllő közművelődési helyzetéről szólva a felszólaló hangsúlyozta, hogy ha létrejön az új művelődési központ, megoldódnak, vagy legalábbis enyhülnek a jelenlegi feszítő gondok. A megoldás kulcsa akkor a pártszervezetek kezében lesz, nekik kell ösztönözniük, hogy az új művelődési központ bázisa legyen a munkásművelődésnek. hátrányban vannak, s természetes, hogy a nőktől a mindennapi munkában ugyanany- nyit kívánnak, mint a férfiaktól. Sajnos azonban a nőkre még napjainkban is sok, a régi társadalomtól öröklött teher nehezedik, s ezek hátráltatják szakmai előrehaladásukat. A továbbiakban egyebek közt a nőbizottságok munkájáról beszélt a felszólaló. Több más mellett kiemelte, hogy a szövetkezetekben is megalakultak a nőbizottságok, sokat tettek az egyenjogúság megvalósításáért. Ez a helyzet a vasadi szövetkezetre is vonatkozik, ahol a dolgozók többsége áldozatkészen és becsületesen dolgozó nő. Munkakörülményeiket korszerű szociális létesítmények javítják: öltöző, üzemi orvosi rendelő áll ma már az asszonyok és lányok rendelkezésére. Hangoztatta a felszólaló, hogy a gondok leküzdéséhez szemléletváltozásra, a nézetek formálására van szükség. Ma Rózsa Péter szentendrei szobrászművész A megyei művészetpolitika időszerű kérdéseivel foglalkozott a Szentendrén élő alkotó. Különösen a képzőművészet szempontjából vette szemügyre az állami irányítást, a művészek és a közönség problémáit. Méltatva e kérdéskör fontosságát kiemelte, hogy a képzőművészetben, e Pest megyében jelentős művészeti ágban határozott fejlődés tapasztalható, mind az állami irányításban, mind a művészek tevékenységében, mind a közönség igényességében. A megyei pártbizottság közművelődési határozatával foglalkozva elmondotta, hogy ennek nyomán az állam mecénási tevékenysége ösztönző hatású, elvi alapokon áll. A részletekről szólva Rózsa Péter egyebek közit elmondotta. hogy a jelentős állami megrendelések eredményeképpen néhány nagyszabású szobrot avatnak rövidesen, így a vámosmikolai partizánemlékművet, a váci és a szentendrei felszabadulási emlékművet, valamint Százhalombattán a magyar—szovjet barátság emlékművét. Ezek az alkotások az állam ösztönző tevékenységének eredményei. A művészek munkáját abból a szempontból vizsgálta ezután a felszólaló, hogy miképpen vesznek részt — a megyei pártbizottság közművelődési határozatának megfelelően — a közönség nevelésében, az esztétikai kultúra fejlesztésében. Zebegény példáját említette első helyen, Cserháti Pál, a hernádi Március 15. Termelőszövetkezet elnöke A dabasi járásban az ipari fejlődés ugyan jelentőssé vált. de még napjainkban is a mezőgazdasági termelés határozza meg arculatát — mutatott rá a Március 15. Tsz elnöke Mint mondotta, érthető tehát, ha az 1974-es kedvezőtlen időjárás nehéz helyzetbe sodorta a járás mezőgazdasági üzemeit. Hozzá kell tenni azonban, hogy két vagy három évtizeddel ezelőtt egy ilyen esztendő beláthatatlan következményekkel járt volna a mezőgazdaságra. Most viszont az történt, hogy a szövetkezetek dolgozói, a segítségükre siető munkásokkal, diákokkal, katonákkal úrrá lettek a nehézségeken, sikerrel vizsgáztak a súlyos próbatétel idején. Ez nemcsak gazdasági tekintetben, hanem erkölcsi értelemben is fényesen igazolja szocialista társadalmunk felelősségtudatát, gondolkodásmódjának azonosságát. Cserháti Pál felszólalása további részében az iparszerü termesztési rendszerek jelentőségét ecsetelte, s elmondotta, hogy a magas műszaki technológiai színvonalnak természetesen a költségtényezői sem azonosak a korábbi eljárásokéval. A mezőgazdaságban gyorsan növekszik az energia-, a műtrágya-, a növényvédőszer-felhasználás, s hogy ez az ésszerűség jegyében történhessen, további erőfeszítések szükségesek. Elénmár a nőkérdés nem a lányok, asszonyok dolga, hanem társadalmi ügy. A vezetők nem szívességet tesznek, ha a nőpolitikái határozatok megvalósításában közreműködnek, hanem kötelességüket teljesítik. De bármilyen, fontos is ,a politikai nevelőmunka, a megoldáshoz anyagiakra is szükség van. Az eddigi eredmények azt mutatják — zárta szavait a felszólaló —, hogy az irány, amely felé haladunk, jó. A fejlődést azonban tovább kell gyorsítani. ahol országos jelentőségű kezdeményezéssel sikerült a képzőművészeti nevelést a köz- művelődés egyik dinamikus területévé fejleszteni. A művészek műveltséggyarapító tevékenységének példájaként említette a Nagy István-cso- port munkáját, Szentendre művészeinek tevékenységét. A művészeknek több mint a fele vállal részt a művészethez kapcsolódó, ilyen jellegű társadalmi munkából. A közönségről, vagyis a befogadókról szólva a felszólaló ismét a megyei pártbizottság közművelődési határozatára hivatkozott, kiemelte az aktivitás fontosságát. Azt tehát, hogy a művészeti nevelésben igazi előrehaladás csak akkor várható, ha a közönség maga is tevékenyen bekapcsolódik ebbe. A feladatokról és a tennivalókról Rózsa Péter elmondotta, hogy a ma még egyéni törekvéseknek látszó jó példákat tömegméretűvé, általános gyakorlattá kell tenni. gedhetetlén a szocialista országok testvéri összefogásának fokozása, ugyanakkor fontos az is, hogy a mezőgazdasági üzemekben feltárják és hasznosítsák a belső tartalékokat. Nem szabad, hogy a népgazdaság olyasmiért valutával fizessen, amit idehaza is képesek vagyunk megtermelni. Bejelentette, hogy a járás mezőgazdasági üzemei ezt megértve, idén már 65 százalékkal növelték cukorrépavetésterületüket, saját termelőszövetkezetükben pedig, ahol naponta 40 ezer baromfit dolgoznak fel, a hulladékból húslisztet állítanak elő, amit egyébként tőkés valutáért vásárol meg a népgazdaság. Ilyen és hasonló esetek — hangsúlyozta a felszólaló — beszédesen bizonyítják, hogy mit jelent a tartalékok feltárása. Cserháti Pál felszólalása után Pataki Márton, a nagy- kátai járási pártbizottság első titkára, a mandátumvizsgáló bizottság elnöke tett jelentést. Krasznai Lajos, a budai járási pártbizottság első titkára Bevezetőben megállapította, hogy a megye fejlődése a X. kongresszus óta folyamatos volt, összhangban állt a párt Központi Bizottságának határozataival, s ez szilárd alapot teremtett minden pártszervezet számára a mindennapi munkához. Erre mindenütt nagy szükség van, de különösen a budai járásban, ahol a lakosság 78 százaléka az agglomerációs övezetben él, s ennek jelentőségét részletesebben aligha szükséges ecsetelni. Települések sorában, mint például Érden, Budaörsön, Budakeszin, a népesség- növekedés szinte robbanásszerű, s ez olykor szinte megoldhatatlan feladatok elé állítja mind a. politikai, mind az államigazgatási szerveket. Kétségtelenül nagy szerepe van a saját erőnek, a társadalmi összefogásnak. Ezt bizonyítja, hogy a járásban a IV. ötéves terv idején a tervezett hatszázzal szemben 1200 óvodai helyet létesítenék, s más területeken is tiszteletre- méltóak a társadalmi összefogás eredményei. Ezt azonban csak úgy lehet értelmezni, mint a dolgok egyik részét, a dolgok másik része pedig az, hogy az agglomerációban intenzívebbé kell válnia a településfejlesztésnek, mert a főváros közvetlen közelében emberek tízezrei nélkülöznek alapvető szolgáltatásokat. A budai járási pártbizottság első titkára ezután a pártélet néhány kérdésével foglalkozott, kiemelve, hogy nagy szükség van a határozatok eddiginél következetesebb számonkérésére és arra is, hogy folytatódjék a pártépítésben a fizikai dolgozók megkülönböztetett kezelése, azaz növekedjék arányuk a pártban. A járásban a foglalkoztatottak 75 százaléka az iparban keresi meg kenyerét s ez érthetően megszabja a pártépítési teendőket is. A X. kongresz- szust, illetve a Központi Bizottság 1972 novemberi határozatát megelőzően a pártban újonnan felvettek között viszonylag alacsony volt a fizikai dolgozók aránya. A legutóbbi esztendőkben viszont arányuk 68 százalékra emelkedett, s ez nem a statisztika jamilása miatt siker, hanem azért, mert a munkások legjobbjai kerültek be a kommunisták soraiba. A járási pártbizottság ugyanis azt vallja — hangoztatta Krasznai Lajos —. hogy nem a követelményeket kell enyhébben megfogalmazni a munkások felvétele esetén, hanem az embereket lehet alkalmassá tenni arra, hogy a magasabb mércének is megfeleljenek. Szabó Ferencné, az Örkényi Béke Termelőszövetkezet párttitkára A pártmegbizatások rendszerének értő, egyénhez igazodó megteremtése döntő feltétele annak, hogy a kommunisták eredményesen tevékenykedhessenek — hangsúlyozta felszólalása elején a szövetkezet párttitkára. E megbízatásoknak az ad igazán súlyt, ha az évi beszámoló taggyűléseken a vezetőségek alaposan számonkérik és értékelik teljesítésüket, s erre a jövőben az eddiginél is nagyobb gondot kell fordítani. Amíg szövetkezetünk —hangsúlyozta — szakszövetkezetként tevékenykedett, nehéz volt meglelni a rendszeres és szoros kapcsolatot a kommunistákkal. A termelőszövetkezeti forma ilyen értelemben a politikai munkához is szilárd kereteket teremtett, egyesítette a kommunisták erejét, s ami szintén nem mellékes, nagy súlyt adott sziemélyes példa- mutatásuknak. Szabó Ferencné ezt követően arról szólott, hogy szövetkezetükben felülvizsgálták a pártmegbízatások rendszerét, teljesítését és minden esetben megkeresték az egyén számára legalkalmasabb társadalmi munkát, ami az egész közösség hasznára válik. Ez sokat segített abban, hogy a kommuMaté Gyuláné, a ceglédberceii általános iskola tanítónője A ceglédi járás iskoláinak és a felnőttoktatásnak a helyzetét taglalta felszólalásában Máté Gyuláné. Bevezetésként az alapműveltség és a szakképzettség összefüggéseit elemezte, majd foglalkozott azzal a társadalmi segítséggel, amelynek következtében a ceglédi járásban is jelentősen növekedett az óvodai helyek száma. Egyebek közt Albertirsa és Törtei példájára hivatkozott, ahol a termelőszövetkezetek patronáló munkája nyomán 30 százalékkal több az óvodába felvett gyerekek száma. De a fejlődés ellenére is sok az nisták közéleti aktivitása növekedjék. Azonban azt is látni kell, hogy a pártmegbízatások közül jó néhány, így például a munkásőrségben való tevékenység rendkívül magas követelményeket szab, más megbízatások viszont csak csekélyebb megterhelést jelentenek. Végül arról beszélt Szabó Ferencné, hogy a járásban eredményesen szervezik a barátságvonatok indítását a Szovjetunióba, s a jövőben is fenn kell tartani ezeket. Az ilyen utakon részt vevők ugyanis rengeteg tapasztalatot szereznek, megértik a népek közötti barátság és testvériség lényegét, s idehaza, amikor élményeiket elmesélik, akarva vagy akaratlanul, de mindenképpen propagandistáivá válnak a magyar—szovjet barátságnak, testvéri együttműködésnek. olyan gyerek — bár már Cse- mő kivételével, a tanyavilágban is épültek óvodák —, aki hely hiányában nem tudnak felvenni. Továbbra is a társa-
