Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-02 / 52. szám
6 kMrtar» 1915. MÁRCIUS 2., VASÄRNAP Tanácskozik az MSZMP Pest megyei küldöttértekezlete dalmi munkaakciókkal foglalkozva hangsúlyozta a felszólaló, hogy az óvodák után irányuljon most ez a támogatás az iskolák bővítésére, fejlesztésére. Itt is feszítőek az ellentmondások. Annak ellenére is sok a gond, hogy az üzemek, a termelőszövetkezetek eddig is millió forintos értékkel segítették az iskolákat. Külön említette ezzel kapcsolatban a küldött a Nagykőrösi Konzervgyár példáját, amely — bár Abonyban csak telephelye van — sokat tett az abonyi iskolák fejlesztéséért. Részletesen elemezte a felszólaló az iskolák eszmei-politikai nevelésének eredményeit és tennivalóit. Egyebek közt a tárgyi feltételek javításáról szólva elmondotta, hogy mind több szemléltető eszköz áll rendelkezésre: amíg 1970-ben 44 százalékos, addig 1974-ben már 62 százalékos volt az ellátás. Számos oktatási kérdéssel foglalkozva ismertette az abonyi gimnázium ellentmondásos helyzetét. Mint más hasonló kisebb gimnázium, az abonyi is beiskolázási gondokkal küzd a környező szakközépiskolák szívóhatása miatt. Javítana az abonyi gimnázium helyzetén, ha szakközépiskolává szerveznék át. Ez esetben ugyanis azok az abonyi fiatalok, akik ebben az oktatási formában akarnak továbbtanulni, maradhatnának a falujuk középiskolájában. Kovács Árpád, a Fót-Csomád Vörösmarty Tsz elnöke Kovács Árpád a pártbizottság jelentésének ahhoz a szakaszához szólt hozzá, amely a belső tartalékok feltárását sürgeti. Mint egyebek között elmondotta, a Vörösmarty Tsz régebben évi 3 millió forintos állami támogatásban részesült. 1974-ben ez a támogatás megszűnt, a szövetkezetben azonban enélkül sem csökkenitek az eredmények. A szorosan együtt dolgozó párt- és gazdasági vezetés összhangjának köszönhetően, jelentős tartalékokat tártak fel. Egyebek közt a munka átszervezésével, a bizonylati fegyelem javításával, a szövetkezeti demokrácia erősítésével, ösztönzőbb bérezés bevezetésével sikerült ezeket a tartalékokat hasznosítani. A továbbiakban a közgazda- sági elemző munka és a szövetkezeti demokrácia összefüggéseit méltatta a felszólaló. Elmondotta, hogy rendszeresen tartanak brigádgyűlésekeh amelyeken a termelőszövetkezet tagsága javaslatokat tesz a munka javítására. A vezetők figyelembe veszik a dolgozók észrevételeit, és amennyiben lehetséges, megvalósítják azokat. Ahhoz azonban, hogy a dolgozók érdemben szóljanak a gazdaság ügyeibe, megfelelő tájékozottságra is szükség van. Foglalkozott a tsz elnöke a szövetkezeti demokrácia helytelen értelmezésének problémáival. Ezután az iparszerű mezőgazdasági termelés terjedésének jelentőségéről szólt Ezzel kapcsolatban egyebek közt rámutatott, hogy az iparCsáki József, a Csepel Autógyár köszörűse A megye legnagyobb üzemének, a Csepel Autógyár kommunistáinak és dolgozóinak nevében köszöntötte a megyei pártértekezletet. Mint mondotta, a gyár dolgozói nagy várakozással tekintenek a kommunisták e fontos tanácskozására. Ezt igazolják azok az eredmények is, amelyeket a Csepel Autógyár dolgozói a kongresszusi munkaversenyben elértek. Az üzem dolgozói éves tervüket túlteljesítették és végrehajtották kongresszusi felajánlásukat is. Ennek az a jó politikai légkör volt az alapja, amely a gyár életében a néhány év előtti megtorpanás után az utóbbi időben kialakult. Részletesen ismertette a felszólaló a gyár dolgozóinak életében bekövetkezett változásokat. Az elmúlt négy esztendőben sokat javultak a munkakörülmények, az új beruházások egészségesebb, biztonságosabb munkára adnak lehetőséget. A kiemelkedő beruházások között említette a felszólaló a 22 ezer négyzet- méteres nagy szerelőcsarnokot. De új öltözők, fürdők is létesültek, vagy a régieket felújították. Áttekintve az üzem életét és problémáját, foglalkozott a küldött a nők helyzetével is. A kérdés azért nagy jelentőségű az üzemben — mondotta —, mert a dolgozók 40 százaléka nő. Az utóbbi időben a nők között 10 százalékkal nagyobb arányú béremelést hajtottak végre, mint a férfiaknál. De más módon is változott a nők helyzete: a. vállalat többet törődik a nagy családosokkal és sokat tesznek a nők szakmai továbbképzéséért is. Mindezzel együtt azonban nem oldottuk még meg az összes problémáinkat, folytatta a Csepel Autógyár dolgozója, hi-, szén á nők még mindig nem kellő számban vesznek részt a vezetésben. Ehhez persze jó néhány körülmény kedvezőbb alakulása szükséges, egyebek közt például feltétlenül javításra vár a szolgáltatás. A gondokról szólva a felszólaló megemlítette azt is, hogy gyakoriak a vállalatnál a túlórázások, amelyeket ráadásul szabálytalanul a mozgóbérből díjaztak. Ez ügyben országos szabályozásra lenne szükség. Ezzel kapcsolatban említette a takarékosság követelményeit, a túlórázás és a munkaidő kihasználása ugyanis összefügg. Befejezésül az üzemi demokrácia fejlesztésének fontosságáról szólott, rámutatva, hogy ez szoros összhangban áll a munka produktivitásával. szerű termelés takarékos gazdálkodást követel. A fóti Vörösmarty Tsz munkáját ismertetve elmondotta, hogy az egyesülésben rejlő lehetőségeket sikerült jól felhasználni és jórészt ennek köszönhető, hogy a gazdaság fejlődése a korábbinál dinamikusabb. Az adatokban gazdag, sok példát idéző felszólaló azokról a tartalékokról beszélt befejezésül, amelyeket a közös gazdaságok még nem hasznosítanak elég jól. Ezek között Kovács Árpád első helyen említette a termelőszövetkezetek közötti együttműködést, több mezőgazdasági nagyüzem kooperációját. Ennek már vannak bizonyos kísérletei a váci járásban is, de a lehetőségek jóval nagyobbak, mint amennyit ezek az első kezdeményezések magukban foglalnak. Több más között említette a küldött, hogyan lehetne megoldani az alkatrészellátást. Ha a szövetkezetek közös vállalkozást alakítanának, akkor nem lenne évenként ismétlődő probléma, munkát akadályozó, gátló tényező az alkatrész- hiány. Dr. Kollár Lajos, a váci kórház igazgató-főorvosa Bevezetőjében a váci egészségügy fejlesztésének legfontosabb állomásait ismertette a felszólaló. Elmondotta, hogy mindazt, ami 1970-ben még csak terv volt, azóta már megvalósult. A váci kórház dinamikusan fejlődő egészségügyi intézmény. Beszéde további részében az emberi kapcsolatokról szólt az előadó. Mint mondotta, a múlt év őszén munkaértekezleten beszéltek ezekről a kérdésekről. Arról, hogy milyenek az orvosok, a betegek, az ápolónők és az osztályok kapcsolatai egymással. Itt kiderült, hogy van még baj e kapcsolatokban. Mindezek a gondok emberi nevelési problémákkal függnek össze. Néha olyan jelenségeket is tapasztalunk — mondotta —, mintha az egyes emberek problémái olyan nagy és fontos kérdések mögött, mint a nőpolitika vagy az ifjúságpolitika, háttérbe szorulnának. Mintha az erdőtől nem látnánk a fát, a közösségtől, a társadalomtól az embert. Pedig itt nagyon fontos dolgokról van szó. Sokat beszélünk napjainkban az energiahordozókról, de tudnunk kell, hogy a társadalom fejlődése szempontjából a legfontosabb energiahordozó az ember. Etikai problémákról szólva hangsúlyozta a váci kórház igazgatója, hogy bár nehéz a folyamat kibontakoztatása, eredmények várhatók. A váci kórházban sikerült például elérni, hogy az úgynevezett hálapénznek régi és sokszor bírált funkciója megszűnt. A városi kórházban pénzzel nem lehet jogtalan előnyökhöz jutni. A továbbiakban még részletesebben elemezte a váci küldött az orvosok és a betegek kapcsolatait, majd az egészségügyi pártszervezetek munkájával foglalkozott. Mindenek előtt arról beszélt, hogy nálunk a párt szervezeti felépítése munkahelyi pártszervezetekre van alapozva. Vigyáznunk kell azonban arra a veszélyre, ami ebből a helyzetből előadódhat. A pártszervezetekben ugyanis nem szabad a munkahelyi viszonyoknak előtérbe kerülni. A munkahelyi vezetőnek a többiekkel teljesen egyenrangú párttagként kell tevékenykednie, nem pedig mint vezetőnek. Struve Gábomé, a Váci Kötöttárugyár szövőmunkása Bevezetőként a nők közéleti munkásságáról szólott, és hangsúlyozta, hogy a társadalom érdekében önzetlenül tevékenykedők száma folyamatosan gyarapodik a nők körében is. Ezt gyáruk esete is igazolja, ahol a párt nőpolitikái határozata nyomán készült intézkedési terv megmozgatta az egész vállalati közvéleményt. Hozzájárult ahhoz, hogy a tervezett intézkedések tetemes részét közös összefogással végrehajthatták. Az intézkedési tervben foglaltak egyebek mellett elősegítették, hogy megnőtt a nők aránya a gazdasági és politikai irányító tisztségekben, s ugyanakkor fokozódott az érdeklődés az oktatás különböző formái iránt is. így például a Váci Kötöttárugyárból napjainkban 105 nő jár középiskolába. Rámutatott a népesedéspolitikai határozatok hétköznapi következményeire, arra például, hogy a gyárból jelenleg 309-en vannak gyermek- gondozási szabadságon, s ez érthetően kihat a munkaerőhelyzetre. Ügy próbálnak enyhíteni gondjaikon, s ugyanakkor a mamák számára is munkalehetőséget teremteni, hogy a gyárból kiadott varrógépeken kétszázhatvan bedolgozót foglalkoztatnak, s a tapasztalatok szerint ez a forma továbbra is járható utat kínál. Struve Gábomé felszólalása folytatásaként több példát említett arra, miként segíti a gyár gazdasági vezetése a nagy családosok, a gyermeküket egyedül nevelő anyák mindennapjainak könnyítését. Elmondotta, hogy négy esztendő alatt 165 család kapott lakás- építési kölcsönt az üzemtől. Helyesnek bizonyult a fizikai dolgozók részvétele az igazgatói tanácsban, mert sokféle olyan gondot közvetíthetnek, amelyet a legvilágosabban ők látnak. Göndics Zoltán, a Pest megyei pártbizottság oktatási igazgatóságának vezetője Felszólalását teljes egészében a szocialista életmód néhány kérdésének szentelte. Bevezetőben aláhúzta, hogy társadalmunk szocialista jellegének erősítésében lényeges alkotóelem a szocialista életmód megteremtése, illetve már meglevő vonásainak erősítése. Korábban érthetően az kapott nagy figyelmet, miből élünk. Napjainkban azonban mindinkább előtérbe kerül az a kérdés, hogyan élünk. Tényeket, adatokat sorolt fel arra, hogy a különböző foglalkozási réteezelőtt és napjainkban. Az adatokra hivatkozva állapította meg, hogy a mindennapi élet természetes kísérője ma már a közszükségleti cikkek tetemes csoportjának birtoklása. Ez azonban sokakban olyan nézetet kelt, mintha a gazdagon élni lenne a cél, holott elsősorban okosan kell élni. A dologi javak értelmetlen hajszolása, az ezek birtoklásáért egymással folytatott verseny semmit nem bizonyíthat. Az embert nem a javak teszik értékessé, nem a gyakorlati haszon nélküli dolgok felhalmozása. Tervezni kell tehát az életmódot is, s nem újra meg újra arra hivatkozni, hogy átmeneti társadalmunkban az életmód is átmeneti, mert ez, úgy tűnik, egyesek számára csupán kibúvó. Az átmeneti életmód megléte éppen hogy a teendőkre figyelmeztet, s nem mentség fölkínálkozása. A polgári, kispolgári mentalitás nem szűnik meg azzal, hogy gazdasági alapjuk felszámolódott. E magatartás túléli a gazdasági alapok eltűnését, s éppen ezért csakis következetes küzdelemmel lehet visszaszorítani, majd teljes egészében megsemmisíteni azokat. Bírálta a hazánkban is fellelhető nézeteket, amelyek hirdetői túlértékelik a technika szerepét és jelentőségét és a gazdasági tényezőknek kizárólagosságot tulajdonítanak. Egy valamiről feledkeznek el az ilyesfajta vélemények hangoztatói, mégpedig arról, hogy a döntő a társadalmi berendezkedés, hiszen a technikát a politika használja fel, s ez megszabja a célokat is. Göndics Zoltán ezt követően arról beszélt, hogy távlatokat az egyén számára a marxizmus—leninizmus elmélete adhat, s ez vonatkozik a szocialista életmódra is. Marxista választ kell tehát adnunk a hogyanra, mégpedig pozitív módon, úgy, hogy ne a tiltásra, ne arra essék a hangsúly, hogy mit nem helyes tenni, hanem az kapjon nagy figyelmet, ami támogatásra érdemes. Barát Endre, a váci járási pártbizottság ff első titkára A tanácstörvény végrehajtása jó hatással volt a községek fejlődésére, politikai, társadalmi arculatának alakulására. E bevezető megállapítás után a járási első titkár egyebek mellett elmondotta, hogy hét nagyközség és tíz közös tanács tevékenykedik a váci járásban s ez utóbbiak 24 települést fognak át. E közigazgatási formák lehetővé tették, hogy olyan települések léte kerüljön egymáshoz közel és gondolkodjék lakossága együtt, ahol évtizedekig csak az volt a fontos, hogy „a mi falunkban” mi történik. Az, hogy a tanácsok hatásköre, jogköre lényegesen megnőtt, az állampolgár számára is közérthetőbbé, világosabbá és egyszerűbbé tette az ügymenetet. Ehhez természetesen arra is szükség volt, hogy a kádermunkában következetesen megvalósítsák a párthatározatokat és egyre több jól képzett, az államigazgatáshoz értő ember kerüljön mind a vezetői tisztségekbe, mind az apparátusba. Ezt sikerült végrehajtani — szögezte le Barát Endre. Ezzel egy időben megnőtt a nők részvétele is a tanácsi vezetésben. Felszólalása további részében a váci járási pártbizottság első titkára arra mutatott rá, hogy a községek önállóságának megnövekedése érthetően a politikai tevékenységben is új stílust és korszerű módszereket követel. Olykor-olykor még szükség van az operatív bekapcsolódásra a járási pártbizottság részéről, de ezt minden esetben csak úgy teszik meg, hogy nem a tanácsok helyett intéznek valamit, hanem segítséget nyújtanak a megoldás megkeresésében. Elősegítette az egészséges munkamegosztás-kialakítást a községi pártbizottságok munkájának színvonal-emelkedése. Tevékenységük egyre inkább megfelel a megnőtt követelményeknek, sokkal hatékonyabban dolgoznak, mint a községi pártvezetőségek. Ez viszont arra figyelmeztet, hogy ez utóbbiak munkáját a jövőben fokozottabban segíteni kell. Barát Endre felszólalása befejezéseként arról beszélt, hogy a tanácsoknál működő pártalapszervezetek növekvő részt vállalnak magukra az új utak kereséséből, a jobb megoldások kimunkálásából, örvendetes, hogy valóban a kommunisták a motorjai a haladásnak ilyen értelemben is, mert hiszen az államigazgatási munka tökéletesítése nagyon fontos politikai kérdés. A jövőben is nagy szükség van arra, hogy ezek a pártalapszervezetek nagy érzékenységgel figyeljék a mindennapi államigazgatási munkát, szervezzék az újat akarók összefogását, segítsék a társadalmi munka minél sikeresebb végrehajtását. Erre különösen a munkáslakta településeken van nagy szükség, ahol a fejlődés néhány területen elmarad attól, amit szükségesnek ítélhetünk. gek egy főre jutó jövedelme miként változott, s ebből a jövedelemből a különböző kiadásokra hány százalékot fordítottak néhány esztendővel Samu János, a szentmártonkátai Kossuth Tsz főagronómusa A nagykátai járás szövetkezeti parasztjainak életmódjáról beszélt bevezetőül, s rámutatott, hogy az életmód változása óhatatlanul befolyásit gyakorol a politikai gondolkodásmódra is. Éppen ezért a politikai munkának nagy figyelmet kell fordítani az életmód kedvező vonásainak bátorítására, s a kedvezőtlen vonások visszaszorítására. Ebben nagy segítséget ad a párt szövetkezetpolitikája. A közös gazdaságok vezetői és tagjai egyre világosabban fölismerik, hogy nem elég csak termelni, hanem úgy kell tenni ezt, hogy közben a politikai teendők se szoruljanak háttérbe, azaz minél inkább összhangot szükséges teremteni a társadalompolitikai célok és a helyi termelési érdekek között. Elősegíti e józan belátást a járás iparosodása. Az ipari munkásság megjelenése ugyanis már sok mindenben érezhető a járásban, a járás politikai, társadalmi életében, és érzik ezt a szövetkezetek is, amikor az ipari munkásoktól különböző módon segítséget kapnak. Az ötödik ötéves tervben — mondotta a továbbiakban — a nagykátai járás közös gaz-
