Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-02 / 52. szám

1975. MÁRCIUS 2., VASÁRNAP %?Wtm Tanácskozik az MSZMP Pest megyei küldöttértekezlete Szőnyi Józsefné, a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár kistarcsai gyárának csoportvezetője A textilipari rekonstrukció gyárukban lezajlott részletéről beszélt felszólalása elején Sző­nyi Józsefné. Elmondotta egye­bek mellett, hogy a fejlesztés­re 110 millió forintot költöttek, s ez nagyobb összeg, mint amennyit korábban 30 év alatt összesen beruházásokra fordí­tottak. Az új géoek, berende­zések és üzemrészek lehetővé tették, hogy lényegesen köny- tiyítsenek a nehéz fizikai mun­kát végzők helyzetén, ami — tekintve, hogy a dolgozók többsége nő — nagy eredmény. Az új technika és technológia természetesen megkövetelte a szellemi átállást is, azaz mind a szakmai képzettség növelé­sét, mind az új gondolkodás- mód jogosultságának belátá­sát. Itt azonban még akadnak problémák — mutatott rá —, mivel a szakképzés és az egyéni érdekeltség nem talál­kozik eléggé. Arról van szó ugyanis, hogy o szakmunkás fonónő mindössze öt százalék­kal kap többet annál a társá­nál, aki betanított munkás­ként tevékenykedik. Ezért so­kan nem tartják érdemesnek elvégezni a szakmunkás tanfo­lyamot. Szőnyi Józsefné a továbbiak­ban a zömmel nőket foglal­koztató gyár ilyen irányú gondjairól beszélt. Rámutatott, hogyan érvényesül munkahe­lyén a párt nőpolitikái hatá­rozata, mind gazdasági, mind társadalmi tisztségekben jó né­hány nő található. Ugyancsak hathatós segítséget kapnak a nagycsaládosok, a nvermeküket egyedül nevelő anyák lakás­gondjaik megoldásához, és más problémáikhoz. Így például a nagycsaládosok gyermekeit az üzem ingyen viszi nyaranta üdülni. Ez a törődés azonban csak részben tudja ellensú­lyozni a három műszak okozta ismert nehézségeket, amik óhatatlanul közrejátszanak ab­ban, hogy új nagy termelé­kenységű berendezéseik kapa­citását sem tudják teljesen ki­használni. A kistarcsai gyár munkás­nője befejezésként azt hangsú­lyozta, hogy nagy szükség van a gyermekintézmények fej­lesztésére, mert o gyermek- gondozási segély után munká­ra jelentkező mamák sokszor nem tudják elhelyezni kicsi­nyeiket, s így meghiúsul mun­kavállalásuk. Ezért mind a te­lepülésen, mind az üzemeknél a következő ötéves tervben nagy szükség van a bölcsődék és az óvodák bővítésére, illet­ve újak építésére. Dr. Mondok Pál\ a Pest megyei Tanács elnöke A tanácsok tevékenységét elismerően summázó szavakat jóleső örömmel hallgattuk — kezdte felszólalását a megyei tanács elnöke —, majd azt hangsúlyozta, hogy a párt X. kongresszusa óta a területfej­lesztésben sikerült jelentős eredményeket elérni. A terü­letfejlesztési teendők mind a központi, mind a helyi szer­vek munkájában előtérbe ke­rültek. Elősegítették a megye helyes megítélését azok a ve­zető párt- és kormányszervek által hozott határozatok is, amelyek a megye sajátos adottságait súlyuknak megfe­lelően kezelték. Dr. Szabadfalvi András, a ceglédi városi kórhái igazgató-főorvosa Természetesnek tekintjük az egészségügyi ellátás mai ma gas szintjét — mondotta be vezetésként a felszólaló —, holott ezek a valóban kiemel­kedő eredmények nagyon nagy erőfeszítések árán és után szü­lettek meg. Cegléden 102 esz­tendővel ezelőtt létesült az el­ső kórház 24 ággyal, és igen mostoha körülmények között, s még 1910-ben, amikor a város lakosainak a száma már 30 ezer­re emelkedett, ugyanez a kór­ház látta el Cegléd betegeit. A felszabaduláskor 122 kór­házi ágy volt a városban, ma pedig, illetőleg az esztendő vé­gére ez a szám 900-ra emelke­dik. A kórházban 67 orvos, 324 szakdolgozó tevékenykedik, az alkalmazottak száma össze­sen 664 fő. A ceglédi városi kórház igazgató-főorvosa költségveté­si adatokkal is bizonyította ezt a fejlődést, kiemelve, hogy a város idei költségvetésének 120 millió forintjából 60 millió jut egészségügyi és szociális cé­lokra. Ez a dinamikus fejlődés mindenki számára biztosítja az ingyenes orvosi ellátást. A szo­cialista rend szerint mindenki képességei szerint dolgozik és munkája szerint részesül a kö­zösség vagyonából. Az egész­ségügyben ez másképpen van, itt minden beteg a szükségle­tei szerinti ellátást kapja. En­nek a magas szintnek biztosí­tottuk a feltételeit, noha ter­mészetszerűleg vannak gond­jaink, megoldatlan problé­máink, feladataink is. Dr. Szabadfalvi András a gondok között említette az ápolónők hiányát. Méltatva munkájuk fontosságát, egye­bek közt rámutatott, hogy a jelentős volt az 1973-as tiva- szi béremelés. Ennek nyomán az ISG-ben például a ková­csok fizetése ma 31 százalék­kal, a sajtolóké 42 százalék.lzal, a segédmunkásoké 20 száza­lékkal magasabb, mint 1970 előtt volt. Ezzel együtt jelentősen ja- v ' a munkások élet- és munkakörülményei is: csök­kent a munkaidő, bevezették a gáztüzelést, és jó ütemben ha­lad a rekonstrukció. Ennek legszemléletesebb példái: nem­csak hogy megszűnt az elván­dorlás az üzemben, hanem a fiatalok közül is egyre na­gyobb számban jelentkeznek üzemi munkára, növekednek termelési eredmények és a légkör, a munkások zete. A további fejlődés kében javasolta a hogy a megyei tegyék lehetővé az saját öntödei bázis tését. A társadalmi közéletről szólva javasolta fölszólaló, hogy áz állami ségviselők, a tanácsi lök többet járjanak az mekbe, esetleg ott tartsák gadóórájuk egy részét, ezek legtöbbször vannak, amikor az üzemi gozóknak nincs módjuk kon részt venni. néhány év előtti elnéptelene­dést, a szakma iránti közönyt jó néhány intézkedéssel, bér­rendezéssel, munkaidő-csök­kentéssel sikerült enyhíteni, de végleges megoldást csak a szakképzés fejlesztésével ér­hetünk el. Egészségügyi szak- középiskola létesítésére lenne szükség, s erre Cegléd, amely Dél-Pest megye egészségügyi központja, adottságai miatt ki­tűnően alkalmas. Javasolta a felszólaló: a megyei tanács te­remtse meg a lehetőségeit egy egészségügyi szakközépiskola létesítésének. A továbbiakban a felszólaló részletesen elemezte az orvos­etika néhány időszerű kérdé­sét. Hangsúlyozta, hogy mint a társadalomban általában, az egészségügyi dolgozók és ter­mészetesen az orvosok között is erősödik a szocialista köz- gondolkodás. Vannak azonban, akik azt tartják, hogy a szo­cialista morállal összefér a megalkuvás, az anyagiasság és a közöny. Ilyen természetű gondjainkon mindenekelőtt a nevelés és a szemléletformálás segíthet. Az egészségügy fej­lesztésének objektív feltételei­ről az állam gondoskodik, a szubjektív feltételek biztosítá­sa, vagyis a nevelés, a szem­léletformálás az egészségügy­ben dolgozókra hárul. Pest megye népesség-növe­kedése rendkívül gyors, ez az ország legnépesebb és legsű­rűbben lakott nagy közigazga­tási területe. Olyan települé­sek találhatók a megyében, mint például Érd, ahol a la­kosság száma már megközelíti a 40 ezret, s ahol a beáramlás továbbra is folytatódik. E gyors népességnövekedést — húzta alá dr. Mondok Pál — sokáig csak a statisztika tükrözte, s csak alig, vagy egyáltalán nem a kommunális fejlesztés lehe­tősége. Az egy lakosra jutó kommunális fejlesztési forint összeg itt volt a legalacso­nyabb, s bár a IV. ötéves terv­ben tagadhatatlan a fejlődés, még mindig sok a pótolnivaló ilyen értelemben is. Elősegí­tette a települések s a terület átgondoltabb fejlesztését az, hogy a IV. ötéves terv idősza­kában a tanácsok saját közép­távú programot állíthattak össze, mert ez nemcsak a gaz­dasági teendők ésszerű rendjét szabta meg, hanem szilárd ala­pot nyújtott a politikai munka sok kérdésében is. A megyei tanács elnöke fel­szólalása második részében be­ruházási kérdésekkel foglalko­zott. Rámutatott egyebek kö­zött, hogy a IV. ötéves tervben a megyében mintegy 6—6,5 milliárd forint értékű kommu­nális fejlesztést hajtanak vég­re, emögött 800 kisebb-na- gyobb beruházási egység áll. Látni kell azonban hogy a nagyarányú beruházási tevé­kenység több területen még mindig nélkülözi a kellő haté­konyságot, így például a lakó­épületek kivitelezési ideje rendkívül eltérő, a költségek között is nagyok a különbsé­gek, és sok esetben laza a szer­ződéses fegyelem. Lassú az úgynevezett műszaki hiánypót­lások elvégzése, mert a meg­szabott 30 nap helyett két- négy hónapot is igénybe vesz, s ez megintcsak hátráltatja a létesítmények átadását. Szük­séges új típustervek kidolgozá­sa, mert napjainkban például a közintézmények szinte kivé­tel nélkül egyedi tervek alap­ján épülnek, s ez gazdaságta­lan, mivel a tervezési költsé­gek egy-egy közepes objek­tumnál is 1,5—3 millió forint között mozognak. Ugyancsak elkerülhetetlen a beruházó, a tervező, a kivitelező és a be­ruházást lebonyolító szervek azonos érdekeltségének megte­remtése, mert ma ez is hiány­zik, s hiánya rányomja bélye­gét sok építkezésre. Román Imre, az ISG csoportvezetője A budai járás küldötteinek és az Ipari Szerelvény és Gép­gyár kommunistáinak nevé­ben köszöntötte a megyei párt- irtekezletet a felszólaló, majd a munkásság szempontjából elemezte az agglomerációs övezet fejlesztésének eredmé­nyeit, gondjait. Egyebek közt elmondotta, üzemükbe a bu­dai járás nyolc községéből jár­nak be dolgozók, akik a fővá­ros körüli gyűrűben élve jól ismerik az agglomerációs gon­dokat. Mint mondják, keve­sebb ma már az ezzel kapcso­latos panasz, mint akár négy esztendővel ezelőtt is. Az üze­mi dolgozók elismeréssel be­szélnek a változásokról, a bu­daörsi, budakeszi lendületes lakásépítésekről, a kereskedel­mi hálózat színvonalának ja­vulásáról és a fejlődés többi eredményéről is. De nemcsak beszélnek, hanem ők maguk is tevékenyen igyekeznek előse­gíteni a fejlődést. Rendszere­sen részt vesznek a patronáló mozgalomban, az óvodák, is­kolák felújításában, felszerelé­sének biztosításában. A továbbiakban az üzemi munkások helyzetéről beszélt Román Imre. Elmondotta, hogy néhány évvel ezelőtt bi­zonyos feszültséget észleltek az üzemben, a munkások egy része, nemegyszer kiváló szak­emberek, elhagyták a gyárat és különböző termelőszövetke­zetek jobban fizető mellék­üzemágaiba álltak he dolgozni. 1972-ben a Központi Bizottság novemberi határozata után azonban kezdett változni ez a helyzet: a X. kongresszusnak a munkásokkal kapcsolatban ho­zott határozatainak felgyorsult végrehajtása sokat segített az üzemek helyzetén. Különösen Dr. Novak Béla, a Csepel Autógyár vezérigazgatója A Csepel Autógyár lénye­gében változatlan létszámmal a legutóbbi négy esztendőben megkétszerezte a termelési értéket — kezdte felszólalá­sát a vezérigazgató. — Ez ter­mészetesen nem volt egysze­rű folyamat, sem emberi, sem műszaki értelemben. A ter­mékszerkezet változása kez­detben súlyos erkölcsi teher­ként nehezedett a gyár kö­zösségére, az emberek egy része elbizonytalanodott, so­kan kiléptek a gyárból, mert úgy látták, hogy az üzem előtt nincs jövő. Napjainkban már csökkent a munkaerő-vándor­lás, a kilépettek egy része visszatért: ez kétségtelenül áz eredmények közé sorolható. Az, hogy a gyár jövője kétsé­gessé válhatott, abban része volt a nem eléggé megalapo­zott központi döntéseknek éppúgy, mint a vállalat kése­delmes reagálásának. Ma sem egyértelmű még minden te­kintetben a gyár helyzete — húzta alá dr. Novák Béla —, de a közösség nagy reményeket fűz a szovjet—magyar együtt­működés vállalati lehetősé­geihez. Ennek formáit és megoldásait a szakértők most tanulmányozzák. A szervo­kormányok és hidramechani­kus sebességváltók nagy so­rozatú előállítása, amennyi­ben megvalósul, olyan szov­jet—magyar együttműködést teremtene, amely véglegesen megoldaná a Csepel Autó­gyárban a termékszerkezet átalakítását, és hosszú távon nagy jövőt biztosítana a kol­lektíva alkotó erejének. A vezérigazgató ezt köve­tően arról beszélt, hogy ma már a gyár teljes termelési értékének mindössze negy­ven százalékát teszik ki az úgynevezett hagyományos ter­mékek. s ugyanakkor az új árukból egyre több készül. Így például a kongresszusi mun­kaverseny során, 1974-ben ki­lencezer önjáró autóbusz- aiváz helyett 9 ezer 311 da­rabot adtak át az Ikarusnak, s a fejlődés tovább tart. Ah­hoz, hogy a termelési felada­tok megoldása sikerült, tete­mesen hozzájárult a párt Köz­ponti Bizottsága 1972 novem­beri határozata, amely ösz­tönözte a nagyüzemi munkás­ság szerepének alapos vizs­gálatát, és több területen e helyzet rendezését. A Csepel Autógyárban négy esztendő alatt 31,3 százalékkal növe­kedett a munkások átlagke­resete, s ez döntő tényezőnek bizonyult a hangulat, a lég­kör megváltozásában. Dr. Novák Béla felszólalá­sa befejezéseként üzem- és munkaszervezési problémák­kal foglalkozott. Rámutatott, hogy a gyáregységek vezetői sűrűn hivatkoznak objektív nehézségekre, amivel valójá­ban saját mulasztásaikat pró­bálják leplezni. Éppen ezért a gyárban szigorú következetes­ségigei törekednek az irányí­tás korszerűsítésére, s ha kell — márpedig kell —, akkor a személycseréktől sem riadnak vissza. Végezetül arról be­szélt, hogy a gyár várhatóan 1,5 milliárd forinttal túltelje­síti a IV. ötéves tervét, s re­mélhetően november 7-re az ötéves tervfeladatót végre­hajtják. Fieszi Béla, az Országos Műemléki Felügyelőség főépítés-vezetője Visegrád községi pártszer­vezetének titkára az idegen­forgalommal és annak tár­sadalmi szerepével foglalko­zott felszólalásában. Kiemel­te a többi között a belső ide­genforgalom gyors fejlődésé­nek fontosságát, hangsúlyoz­ta, hogy a jövőben ezt foko­zottan figyelembe kellene venni a területfejlesztési ter­vek kimunkálásakor. Egyre inkább égetővé válik a Duna­kanyarra vonatkozó olyan átgondolt, minden részletre kiterjedő fejlesztési terv, mint amilyen a Balatonra és a Velencei-tó környékére már korábban elkészült. E terv nagy segítséget adna az üdü­lőterületeken tevékenykedő politikai és közigazgatási szer­vezeteknek. Fi eszi Béla ezt követően az idegenforgalom és az eszmei nevelőmunka kapcsolatait ele­mezte. Kiemelte, hogy a ha­zánkba látogató külföldiek nagy része őszinte érdeklődés­sel és barátsággal ismerkedik mindennapi életünkkel, de akadnak olyanok ts, akik ki­hívó viselkedésükkel, stílusuk­kal megpróbálnak hamis lát­szatot "kelteni, azt a tévhitet elültetni, hogy Nyugaton min­denki ragyogóan éL Ez a ma­gatartás a felnőtteknél kevés­bé, a fiataloknál azonban oly­kor hamis illúziókat kelt. Arra van tehát szükség, hogy a felvilágosító munká­ban ne csak a gazdasági kér­déseket tárgyaljuk nagy ala­possággal, hanem a szocialis­ta gondolkodásmód kialakítá­sa is kellő figyelmet kapjon. Szálljunk szembe a kispolgári, a burzsoá nézetekkel, de ne ráolvasásszerűen, hanem té­nyekkel érvelve. Befejezésül az OMF főépítésvezetője ar­ról szólott, hogy az idegen- forgalommal közvetlenül érint­kezők körében különösein nagy szükség lenne a rend­szeres politikai képzés meg­szervezésére és arra, hogy kö­rükben növekedjék a pártta­gok aránya, mert ma még csak nagyon kevés található ilyen területen.

Next

/
Thumbnails
Contents