Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-02 / 52. szám
1975. MÁRCIUS 2., VASÄRNAP 3 Tanácskozik az MSZMP Pest megyei küldöttértekezlete gondoljuk, hogy nem véletlenül született meg az üzem- és munkaszervezésről szóló párthatározat. Nem véletlenül foglalkoznak nagy részletességgel a különböző párthatározatok a gazdasági élet tennivalóival. Azért kaptak jelentős hangsúlyt a kongresszusi irányelvekben is a gazdasági élet egyes kérdései, mert néhány probléma kétségtelenül összesűrűsödött. A kommunista vezetők kötelessége — A kommunista vezetés morálja nem ott kezdődik — hangsúlyozta a megyei pártbizottság első titkára —, hogy valaki összeütközésbe kerül-e a törvényekkel vagy sem. Hanem ott kezdődik és azzal folytatódik, hogy miként szervezi meg a tennivalókat, mennyire igényes magával és munkatársaival szemben, mennyire képes a népgazdasági érdekek és a helyi érdekek összhangjának megteremtésére. — A kommunista vezetőtől a gazdasági élet szocialista erkölcse azt követeli, hogy következetesen hajtsa végre a rábízott feladatokat. A gondok, a problémák sűrűn a következetlenségből, a szubjektív, a nem a tényekre alapuló elhatározásokból, a könnyebb ellenállás, a kiskapuk kereséséből adódnak. Tudjuk, nem könnyű szemléletet és azzal együtt vezetési stílust változtatni. Napjainkban azonban erre van szükség, csakis így tehetünk eleget a követelményeknek, amelyeket az össztársadalmi, a népgazdasági érdekek hárítanak a vezetőkre. A taggyűléseken, a pártértekezleteken többször megfogalmazódott az az igény, hogy életünk minden területén következetesebb legyen a feladatok végrehajtása. Jogos várakozás ez, s bár nem akarjuk szembeállítani a munkások és a vezetők fegyelmét, de leszögezzük: a fegyelem, a rend, a gazdaságos termelés, a takarékosság elsődlegesen a vezetés feladata és kötelessége. Ha rend van a vezetésben, akkor rend van a termelésben, s akkor van erkölcsi alap a felelősségre vonásra is. Ahol javul, szervezettebbé válik az irányítás, ott csökken a fegyelmezetlenség lehetősége is. — Ha valahol a munka szervezetlen, ott nehéz rendet tartani akkor is, ha van munka, s még inkább akkor, ha nincsen. Egy-egy rosszul szervezett munkafolyamat anyagi és erkölcsi kárként sokkal többe kerül, mint amennyit sok-sok munkás apró takarékossági vállalása a közös pénztárba tehet. Nem tudjuk tehát elfogadni azt a véleményt, hogy a vezetőknél minden rendben van, s a munkások a fegyelmezetlenek. Magyarán szólva arról van szó, hogy másképpen kell vezetni, ha azt akarjuk, hogy az emberek másképpen dolgozzanak. Együttműködve lehet csak eredményeket elérni. — Szembe kell néznünk a való helyzettel. A nehezen és drágán megszerzett nyersanyagból sokszor korszerűtlen termékeket állítunk elő. Tudomásul kell vennünk, hogy a nemzeti jövedelem évi 5—6 százalékos növekedéséből nem teremthetünk alapot a gyorsabb haladáshoz, ha a fejlesztés nem átgondolt, ha elhúzódnak a beruházások, ha a kifizetett bér mögött nincs megfelelő termelékenység. A gazdasági életben megmutatkozó felelőtlenség, lazaság megszüntetéséért folyó harc egyben a kommunista erkölcs erősítése is. Sok szó esik mostanában a munkahelyi légkörről. Vajon ez nem a különböző beosztású vezetőkön múlik? A bérgazdálkodás visszásságai, a prémiumok szubjektív elosztása, az újítások, találmányok körüli huzavona vajon elválasztható-e a vezetői erkölcstől? Sajnos sűrűn annak lehetünk szemtanúi, hogy a vezetők némelyike csak szemlélője, sőt, esetenként részese az ilyesfajta visszásságoknak. A megyében dolgozó vezetőknek segítői és támaszai voltak és lesznek e harcban a pártszervezetek, s más módszerekkel, de azonos célokat szolgálva szorgalmazzák a jobb munkaszervezést, a termelékenység növelését, a munkahelyi légkör javítását. Az V. ötéves terv további gyarapodást ígér Cservenka Ferencné elemezte a megye általános fejlődését is. Egyebek között megállapította, hogy a IV. ötéves terv eredeti célkitűzéseit ilyen értelemben is sikerült túlteljesíteni. — Amikor a megye kommunális fejlődéséről szólunk — mondotta —, nem mulaszthatjuk el az alkalmat, hogy örömmel említsük azt a pártszerü együttműködést, amely a tanácsok és a pártszervezetek tevékenységét jellemezte. Elismeréssel kell említeni a tanácsokban dolgozó elvtársaink munkáját, akik sokszor nehéz körülmények között lelkes szervezőmunkával, a közös összefogást kovácsolva segítették a megoldások meglelését. Mindezeknek köszönhető, hogy a megyében az állami támogatás igénybe vétele nélkül mintegy 1,2 milliárd forinttal növelni tudtuk a fejlesztési alapot. A megyei pártbizottság első titkára köszönettel szólt a népfront, a szakszervezetek, a KISZ-szervezetek tevékenységéről, s megkülönböztetett hangsúllyal a megye lakosságának áldozatkészségéről, társadalmi munkájáról, ami ugyancsak hathatós segítője volt a megye fejlődésének. — Amikor összegezzük a IV. ötéves tervet, már a következő ötéves terv összeállításával is foglalkoznunk kell." Szeretnénk, ha a következő öt esztendőben, ha szerényen is, de többet kapna a lakásépítésből Pest megye, hiszen az ország valamennyi területe közül itt él a legtöbb munkás. A Budapestre bejáró munkások és a megyében dolgozók együttesen ma már több, mint 300 ezer fős ipari munkásgárdát alkotnak. Közöttük nagyon sokan vannak olyanok, akik esztendőkkel ezelőtt az ország más tájairól települtek be a megyébe. Többségük segédmunkás, fizetésükből nem tellett arra, hogy saját otthont teremtsenek. Ugyanakkor a megyében évtizedeken át lényegében nem épültek állami lakások. Ebben változást csak a IV. ötéves terv hozott. Számunkra tehát nagy gondot jelent a népesebb családok lakásproblémája, és az is, hogy az ipari munkások többségükben az alacsony keresetűek kategóriájába tartoznak. Reméljük, hogy az elkövetkező években a lakás, az otthonalapítás kérdésében is több segítséget tudunk számukra nyújtani, mint eddig. — Nem volt olyan taggyűlés, pártértekezlet, ahol valaki ne tette volna szóvá a megye iskolahelyzetét. írásbeli beszámolónkban joggal hivatkozunk arra, hogy a tervezett 220 helyett 400 iskolai tantermet építettünk, de hozzá kell tennünk: ez megközelítően sem szüntette meg a súlyos gondokat. A megyébe évente 12—14 ezer ember vándorol be, s ezek rendszerint fiatalok. Itt alapítanak családot, s ennek következtében minden esztendőben a településeken, szeptember elején olykor kritikus helyzet teremtődik. A vártnál lényegesen több első osztályost kell felvenni, azaz szükségtantermeket alakíthatnak ki. Ez magyarázza, hogy a szükségtantermek száma, minden erőfeszítésünk ellenére, ma is 350 körül van. Az új ötéves tervben ezért központi helyet kell kapnia az iskolafejlesztésnek és minden eddiginél nagyobb mértékben szükséges általános iskolákat építenünk. Előrelépés a közművelődésben, egészségügyi ellátásban — Megyénkről elmondhatjuk, hogy a korösszetételt tekintve az ország legfiatalabb ilyen közigazgatási egysége. Országosan itt a legmagasabb a népszaporulat, eléri a húsz ezreléket. Ez is arra ösztönöz bennünket, hogy a népesedéspolitikai határozatok nyomán kialakult helyzetet jobban mérjük fel. Várhatóan már két esztendő múlva számolnunk kell az eddiginél nagyobb, óvodás és iskolás korú gyermekcsoportokkal. Aligha kell részleteznünk, hogy mindez milyen felelősséget ró a megye vezetésére. Cservenka Ferencné a továbbiakban a megye közművelődési tevékenységével foglalkozott. Elismeréssel szólt olyan létesítmények tető alá hozásáról, mint a Ferenczy család múzeuma, Kovács Margit keramikus állandó kiállítása. Kiemelte: csak napok választanak el bennünket Czóbel Béla európai hírű festőművész szentendrei állandó kiállításának megnyitásától, s Vác és Szentendre városok rangjukhoz méltó művelődési intézményhez jutnak. A megyei pártbizottság első titkára ezután arról szólt, hogy Kistarcsa határában megkezdték egy új, 580 ágyas kórház földmunkálatait. A megye egészségügyi téren is jelentősét lépett előre. Az öt évvel ezelőtt elkészült ceglédi és váci kórház sokat javított a helyzeten. Ebben az ötéves tervben sem tétlenkedtünk. A két előbb említett kórház mellé pavilonokat építettünk és a régi kórházrészeken rekonstrukciót valósítottunk meg. Ilyen módon ebben az ötéves tervben is, mintegy nyolcszázzal nőtt a kórházi ágyak száma. Időközben azonban Budapesten a Sem- melweis-kórház néhány osztályát ki kellett üríteni, a kórház épületét alá kellett dúcolni, mert a 180 éves építmény egyre nehezebben viseli el a túlterhelést, a megengedhetőnél nagyobb igénybevételt. Nagy öröm ezért számunkra, hogy a kistarcsai kórház építése megkezdődhetett. — Az egészségügyi ellátásban egy terület maradt el a tervezetthez képest, ez pedig a rendelőintézeti hálózat fejlesztése. Sajnos, a biztosított pénzösszegből nem tudtunk annyi munkahelyet létesíteni, mint amennyit terveztünk. Ezeket sürgősen meg kell valósítani, mert tarthatatlan, hogy Dobásról, Gyálról, Gyömrőről és sok más helyről budapesti rendelőintézetekbe kényszerülnek a járóbetegek. Ez sem az állampolgárnak, sem a népgazdaságnak nincs hasznára. Egységes, kiegyensúlyozott fejlesztés — Megyénkben a fővárost körülvevő területeket agglomeráció néven szoktuk emlegetni. Tény, hogy Pest környékén alakult ki az ország legsűrűbben lakott területe. Sokszor kaptunk ezért ösztönzést, hogy a megye nagyobb erőket koncentráljon az agglomeráció problémáinak enyhítésére. Eddig is igyekeztünk lehetőségeinkhez mérten nagy figyelmet fordítani erre a területre, de ez elsősorban a politikái munkában juthatott érvényre, és így lesz a jövőben is. Természetszerű, hogy bizonyos kérdésekben a megye más területétől eltérő módon kell kezelni az agglomerációt. Például a korábbi években a budai járás nagy erőfeszítéseket tett azért, hogy a különböző barlang- és barakklakásokat felszámolja. Ez a munka tiszteletre méltó eredményekkel jár, s a helyi erőfeszítésekhez mindenkor segítséget nyújtott a megyei vezetés, s a jövőben is ezt teszi. Mi azonban nem tudjuk a megyét kétféleképpen szemlélni. Mi a megye fejlesztését egységesen, kiegyensúlyozottan kívánjuk végrehajtani. Az agglomeráció problémáinak további súlyosbodását azzal tudjuk csökkenteni, ha a megye déli részét és az agglomeráción kívüli részeket is fejlesztjük. Ezért Cegléd, Nagykőrös, Dabas, Vác környékét és más területeket szintén említhetnék, továbbra is gyarapíta- nunk kell. A tényleges helyzetnek jobban megfelel az a fogalmazás, hogy egész Pest megye tulajdonképpen agglomeráció, s ezért bízunk abban, hogy az országostól eltérő gondjainkhoz jelentős segítséget kapunk az elkövetkező időszakban, és az V. ötéves terv újabb nagy fejlődést hoz a megye életébe. Összhang a párt és a dolgozók között > Cservenka Ferencné így fejezte be a megyei pártbizottság írásbeli jelentéséhez fűzött szóbeli kiegészítést: — Biztosak vagyunk abban, hogy az az egységes tenniakarás, amely a megyét jellemezte a X. kongresszus óta eltelt időszakban, a továbbiakban is meghozza gyümölcseit. Azaz Pest megye lakosai is egyre jobban, egyre különb körülmények között élhetnek és élvezhetik a szocialista társadalom nyújtotta emberibb életet. A párt tekintélyét, a párt iránti bizalmat, nemcsak a helyes célkitűzések teremtik meg, hanem alapvető a tömegek tapasztalata, és részvétele a célok elérésében. Az, hogy a párt XI. kongresszusa nagyobb belső feszültségek nélküli, kiegyensúlyozott, jó politikai légkörben kezdheti meg majd munkáját, annak köszönhető, hogy a végrehajtásban is megvolt az összhang a párt és a dolgozók között. Ezt az összhangot kell megőriznünk és tovább erősítenünk, hogy a jövő feladatait is sikerrel, teljes szívvel megvalósítsuk. A pártbizottság beszámolójának vitája Jónás Zoltán, a ráckevei járási pártbizottság első titkára Bevezetőben méltatta a járás dolgozóinak felkészülését a párt XI. kongresszusára, s rámutatott, hogy mind az ipari, mind a mezőgazdasági üzemekben a X. kongresszus óta jelentős fejlődésről adhattak számot. Több helyen, például négy esztendő alatt megkétszereződött a termelés, s ez érthetően, minden tekintetben kihatott a járás arculatának változására. A vezetőségválasztó taggyűlések tapasztalatairól szólva Jónás Zoltán kiemelte az élénk bíráló kedvet, de hozzáfűzte, hogy a politika egészét tekintve teljes volt az egyetértés, a párt politikáját a járás kommunistái és dolgozói magukénak érzik. Ez nagyon fontos tényező, mert a jó politikai légkör tág teret ad az emberi alkotásvágynak. Felszólalása további részében a ráckevei járási pártbizottság első titkára a politikai nevelő munka kérdéseit taglalta. Egyebek között aláhúzta, hogy az erkölcsi tisztaság, a feddhetetlenség nincs semmiféle kapcsolatban azzal, hogy a gazdasági, társadalom- politikai feladatok bonyolultabbá váltak, s az utat tévesztésre ez senkinél nem lehet mentség. Végezetül a településfejlesztésben az önerő jelentőségét, a társadalmi összefogás fontosságát hangsúlyozta. Kétségtelen — mutatott rá —, hogy ezek nagy szerepel játszanak a gondok enyhítésében, azonban csakis erre hagyatkozni nem lehet, különösen nem a munkáslakta településeken. Itt ugyanis a községfejlesztés viszonylag szerény, s érthető, hogy akár a lakásépítés, akár a közművek fejlesztése csakis központi forrásokból kapott támogatással mehet végbe. Az ebédszünetben Cservenka Ferencné társaság ában a vendégek megtekintették a gődöHöi áruházát. A kép jobb oldalán: Lázár György, Győri Imre és dr. Horgos Gyula.
