Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-02 / 52. szám

yCMtm

1915. MÁRCIUS 2., VASÁRNAP

Tanácskozik az MSZMP Pest megyei küldöttértekezlete

(Folytatás az 1. oldalról) kásosztály társadalmi szerepének növeléséről, a párt tagjainak összetételéről — ismertek és a mindennapi munkában elevenen élnek.

— Nagy szervező és politikai munkát követeltek a vezetőségválasztások. A megyében az aktivisták, társadalmi munkatársak ezrei dolgoztak és segítették a függetlenített pártmunkásokat. A megyei pártértekezlet nevében mondok köszönetét mindazoknak, akik részesei ennek a nagy munkának. Köszönet és elismerés jár fáradhatatlan harcostársainknak, akik a járási, városi, megyei pártbizottságok, illetve pártbizottság munkájában napról napra részt vesznek. Sok olyan elvtársunk van, mint Galbicsek Károly, Forgács József, Vándor Béla, Kerekes György, Galambos Sándor, Oszkó Gyula, Czirankó József, Szilágyi János és még sokan, akik bizonyítják, hogy csak nyugdíjas dolgozó létezik, de nyugdíjas kommunista nincsen.

— Elismeréssel szólunk a függetlenített apparátusok dolgozóiról, akik szintén áldozatos munkával segítették a párt politikájának megvalósítását.

A megyei pártbizottság első titkára, a továbbiakban méltatta a propagandamunka eredményeit, elismeréssel szólt a propagandisták tevékenységéről, majd a megyei pártbizottság nevében megköszönte az 50 ezer példányban megjelenő Pest megyei Hírlap kollektívájának munkáját is, mivel — mint mondatta — a lap a politikai munka jelentős támasza.

Helyesléssel, tettrekészséggel

Beszéde további részében Cservenka Fe- rencné aláhúzta:

— A kommunisták tanácskozásait nemcsak a párt politikáját támogató helyeslés, hanem a tettrekészség is jellemezte. E tettre- készség a legfőbb vonása annak a kedvező, kiegyensúlyozott belpolitikai légkörnek, amelyben a párt XI. kongresszusa összeülhet.

Elmondotta ezután, hogy a taggyűléseken, pártértekezleteken felszólalók közül többen foglalkoztak a nemzetközi helyzettel és pártunk ilyen irányú tevékenységével. Az volt az általános vélemény, hogy külpolitikai munkálkodásunk, a Szovjetunió elvi külpolitikáját mindig támogató és azzal összhangban. levő fellépésünk hatására országunk, pártunk nemzetközi tekintélye tovább erősödött.

— Ha nemcsak a felszínen levő, szigorúan diplomáciai kapcsolatokat vizsgáljuk, hanem a mélyebb nemzetközi összefüggéseket elemezzük, akkor azt állapíthatjuk meg — mondotta —, hogy a két világrendszer politikai, ideológiai harca változatlan erővel folyik,; a békés egymás mellett élés körülményei közepette is. Nem vitás, hogy a világpolitika új szakaszának kezdetén vagyunk. A két rendszer között folyó szüntelen küzdelmet fegyverek nélkül vívjuk az állandóan fegyveres konfliktusokra spekuláló erőkkel szemben. Mégis, a Szovjetunió következetes politikája nyomán az enyhülési folyamat felerősödött. Ügy tűnik, olyan szakaszba lép a nemzetközi helyzet, amikor az erőviszonyok gazdasági tükröződése kerül előtérbe, amikor minden eddiginél élesebb harc bontakozik ki a világpiacon, a külgazdaság különböző területein.

Kibontakozik a szocializmus fölénye

— A nemzetközi küzdőtéren folyó harcot az általánosnál bonyolultabbá teszi, hogy elmélyült a kapitalista világ általános válsága. A válság okozta depresszió átmenetileg szűkítheti a kereskedelmi érintkezési pontokat, de ettől a harctól nem szabad, nem lehet távolmaradni. A kapitalizmus és a szocializmus közötti verseny nem a távoli jövő, hanem a mai mindennapok közvetlen és elkerülhetetlen feladata.

— Hosszú ideig a fejlett kapitalista országokban minden rendben levőnek tűnt. Ezek az országok fölényüket bizonyítva látták a technika, a technológia magas színvonalában, a javak bőségében, az egy főre jutó nemzeti jövedelemben. Ezek tényleg olyan tényezők, amelyekről mi is mint elérendő célokról beszéltünk és beszélünk. Csakhogy ezek a gazdasági fejlődés, a társadalmi termelés fokmérői. E célokat tehát még nem értük el és mégis bátran állíthatjuk, hogy a szocializmus fölénye napjainkban plasztikusan kibontakozik. A mai világgazdasági helyzet meggyőzően cáfolja azokat a burzsoá nézeteket, hogy a marxizmus—leninizmus elavult, egy korábbi korszak elmélete. A világ most tapasztalhatta, hogy nem avult el a marxizmus, hogy a marxista gazdasági törvényszerűségek könyörtelenül hatnak.

— Klasszikus példáját szolgáltatták az olajmonopóliumok annak, hogy érdekeiket minden áron és minden eszközzel érvényesítik, s nincsenek tekintettel a kormányok céljaira sem s még kevésbé figyelnek a dolgozó tömegekre. Bebizonyosodott: a kapitalizmus szociálpolitikája, szociális juttatásainak rendszere csak időleges engedmények foglalata s addig áll fenn, míg a vezető tőkés körök érdekeit nem sérti. Habozás nélkül emberek tíz- és százezreit bocsátják el munkahelyükről, ha érdekeik ezt kívánják, s ezért a legfejlettebb kapitalista országok tömegei is örök létbizonytalanságban élnek. A munkanélküliségtől, a nincstelenségtől való félelem tartja fenn azt a szigorú munkafegyelmet, amit mi a szocialista öntudatra építve óhajtunk, akarunk elérni. Lényegbeli különbségről van tehát szó, s az biztos, hogy egyre erőteljesebben kibontakozik a szocialista tervgazdaság ereje, fölénye. A szocialista gazdasági rendszer egyes részkérdéseinél lehetnek átmeneti nehézségek, de azok csak időlegesek, s a részfeladatok megoldását lassíthatják. A szocialista tervgazdaság tartós, folyamatos fejlődést biztosít. Ezért létbiztonságot nyújt az egész társadalom és minden egyes ember számára.

— Az alapvető és a döntő a kérdések megítélésénél, hogy nálunk mindig a dolgozó tömegek érdekei állnak első helyen. A társadalompolitikai, a gazdaságpolitikai elhatározások nem kiváltságos csoportok érdekében, hanem a dolgozó nép. az össztársadalom javát szolgálva születnek. A szocialista tervgazdaság fölénye tehát nemcsak a technika fejlettsége, nemcsak a javak mennyisége, hanem a gazdálkodás szilárdsága, válságmentessége, a teljes foglalkoztatottság és a megtermelt javak igazságos elosztása révén érvényesül.

Az életszínvonal-politikának megfelelően

— Az utóbbi időben jó néhányszor hallhattunk felületesen szemlélődő vagy kevés információval rendelkező emberektől olyan véleményeket, hogy mi a különbség akkor, ha Nyugaton és nálunk is emelik az árakat? — mondotta a'megyei pártbizottság, első titkára,

~s kijelentette:

— Vaiüua.i, nálunk is vannak áremelkedések. Közismert tény, hogy nyersanyagokban szegény ország vagyunk és a nemzeti jövedelem 40 százaléka a külkereskedelemben realizálódik. Korábban már megállapítottuk: a békés egymás mellett élés keretein belül zajló közdelmekből nem tudunk, de nem is akarunk kívülmaradni. Ennek viszont törvényszerű velejárója, hogy a külgazdasági hatások hazánkat is érintik. Ezeket teljes egészükben távoltartani nem lehet. Minőségében, módszerében és tartalmában azonban ezek a döntések egészen mások, mint a tőkés infláció lecsapódásai, hiszen ez utóbbiak a dolgozók életszínvonalát befolyásolják, s ugyanakkor a gazdagokat még gazdagabbá teszik. Mi tudatosan hajtjuk végre az igazodást, s az áremelések mindenkor az életszínvonal-politika céljaival összehangolva mennek végbe. Az áremelések tényét kellő időben nyivánosságra hozzák, s a dolgozók nem napról napra, az üzletekbe belépve értesülnek arról. S ami nem mellékes: az alapvető közszükségleti cikkek változatlan árát a kormány biztosította. Az ország lakosságának életszínvonala a nemzeti jövedelem növekedésének arányában rendszeresen emelkedik, a párt Központi Bizottsága erre külön nagy gondot fordított és bizonyára így lesz ez a jövőben is.

Cservenka Ferencné beszéde folyamán hosszabban foglalkozott időszerű külkereskedelmi jelenségekkel is, példákkal illusztrálva, müyen döntő, előnyös szerepet játszanak a megye gazdasági életében is a magyar—szovMcgválasztják a tanácskozás tisztségviselői*.

A felszólalásokat hallgatva.

jet kereskedelmi és termelési kapcsolatok. Elemezte néhány érintett nagyüzem jövőbeni kilátásait s megállapította, hogy a megye termelőegységeiben egyre inkább megkapja kívánt helyét a külkereskedelem bonyolult kérdésköre.

Hatékonyabb a partellenorzés

A megyei pártbizottság első titkára az írásbeli jelentéssel összhangban, annak mondandóját kibővítve aláhúzta:

— A párt X. kongresszusa előrelátóan fogalmazta meg gazdaságpolitikai feladatainkat. A párttagság szinte kivételt nem ismerő egységben szorgalmazta a kongresszuson kialakított irányvonal érvényesítését, megvalósítását. Ezért a Központi Bizottság 1972. novemberi határozata nagy megelégedést váltott ki a párttagság körében, és sokféle aggodalmat eloszlatott. A kongresszusi határozatok következetesebb végrehajtásához megteremtődött a hatékonyabb pártellenőrzés. A pártszervezetek jól éltek a kapott lehetőséggel és sikeresen változtattak azon , a szemléleten, amely túlzottan csak a gazdasági szabályozókra, vagy a helyi érdekek előtérbe állítására épített.

— Megkülönböztetett hangsúlyt kapott a nagyüzemek helyzete, vezetésük, irányításuk kérdése. A megyében is a kiemelt nagyvállalatok esetében érezhetőek a változások. Ez azt igazolja, hogy a közvetlen és magas szintű segítség olykor elengedhetelen s egyetérthetünk azokkal, akik. a pártértekezleteken úgy fogalmaztak, hogy ennek a folyamatnak csak a kezdetén vagyunk. Tovább kell munkálkodniuk az irányító szerveknek azon, hogy a nagyüzemek hátrányos, olykor csak teherviselő szerepe módosuljon. Hangsúlyozzuk: van javulás, változás, de nem lehet befejezettnek tekinteni az ezen a területen levő tennivalókat. Végül is mindenki azt tartja természetesnek, hogy egy szocialista nagyüzem legyen a legversenyképesebb s a dolgozók számára a legvonzóbb munkahely.

Korszerűbb vállalati irányítást

— Itt tesszük szóvá az üzemegységek, gyáregységek helyzetét is. Nagyon sok szellemi és gyakorlati erő megy veszendőbe azért, mert a kialakított szervezet, valamint a vezetési stílus túlságosan központcentrikus. A nagy- vállalati központok elhatározásaikból a gyáregységekkel csak részfeladatokat közölnek, nem biztosítanak önállóságot, nem adnak módot a kezdeményezésre, olykor még a vélemény kifejtésére sem. Sok helyen olyan merev az alárendeltségi viszony, hogy szinte megbénít minden helyi elképzelést. Elsorvasztja az alkotásvágyat, s a puszta kiszolgáló szerepéit adja a gyáregységnek. Ez nem egy- egy iparág gondja csupán, hanem általános iparvezetési probléma.

— Úgy ítéljük meg, hogy ezt a fórumot is fel kell használnunk a kérdés vizsgálatának szorgalmazására, mert központ és gyáregység kapcsolatában elengedhetetlen a korszerű irányítás kimunkálása.

Megújkodik a mezőgazdasági termelés

Az ipari problémák taglalása után mező- gazdasági kérdésekkel foglalkozva, a megyei pártbizottság írásos jelentésével megegyezően kiemelte: a megye mezőgazdaságában nagyszerű eredmények születtek s ezek mögött évről évre mind nagyobb terméktömeg áll. A kenyérgabona-termelés, a baromfi, a sertés-, a szarvasmarha-nevelés céljait időarányosan nemcsak elértük, hanem túl is haladtuk, s ebben élen jártak az állami gazdaságok.

A továbbiakban a többi között ezeket mondotta:

— Az egyesülések révén a termelőszövetkezetek száma felére csökkent s így a közös gazdaságok termelési területe tényleg nagyüzemi méretűvé vált. Tekintve, hogy a megyében is, akár országosan, az iparszerű szakosított termelési rendszerek kialakításának kezdetén vagyunk, joggal mondhatjuk, hogy a mezőgazdasági termelés megújhodása megy végbe napjainkban.

— Büszkék vagyunk az elért eredményekre, amelyek további gyarapodása érdekében

nagy buzgalommal tevékenykednek gazdaságaink. Egyre több olyan szövetkezetünk van, amely példaképe lehet a szocialista nagyüzemnek. Így például a külföldiek által is sűrűn látogatott hernádi Március 15. Tsz, a Bentavölgye Termelőszövetkezet, a kocséri Petőfi vagy a Válkó—Vácszentlászló—Zsám- bok Egyesült Zöldmező Termelőszövetkezet és sorolhatnánk tovább. Vezetőiket nemcsak jól dolgozó irányítókként tartjuk számon, hanem olyan vezetőkként is, akik mindenkor ott vannak a politikai élet első soraiban.

— Amikor a vitathatatlan eredményekről elismeréssel beszélünk, szót kell ejtenünk arról is, hogy egyik-másik járás pártértekezletén nagy súllyal szerepelt néhány olyan termelőszövetkezeti vezető ügye, akik összeütközésbe kerültek törvényeinkkel. Két okból is sajnálatra méltóak ezek az esetek. Egyrészt azért, mert mindenfajta vezetői szabálytalanság visszahat a közösség gazdasági és morális életére, gyakran jelentős visszaesést okozva. Másrészt azért, mert ezek a vezetők foltot ejtettek a termelőszövetkezeti mozgalom tisztaságán, olyan látszatot keltettek, amely a kevésbé tájékozottaknak alkalmat nyújt az általánosításra és a vezetőket mint valami szerencselovagokat tünteti fel. Kötelességünk fellépni a hamis általánosításokkal szemben, s ezen a fórumon is kimondjuk, hogy nem az utat tévesztők, a törvénnyel szembekerülök jellemzőek megyénkben sem a mezőgazdasági üzemekre.

Szigorúbb fegyelemmel

— A helyzet rendbentartását elősegítette az 1973-as kormányhatározat, ami szabályozta a termelőszövetkezetek kiegészítő tevékenységét. Ez a határozat alapvető hatást gyakorolt a gazdálkodási módszerekre. Ugyanakkor szóvá kell tennünk a termelőszövetkezetek belső és állami ellenőrzésének fogyatékosságait. Az előbb említett sajnálatos esetek közül néhányat bizonyára időben meg lehetett volna akadályozni, ha az ellenőrzés rendszere hatékonyabb lett volna. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a vezető szerveknek ilyen tekintetben van pótolnivalójuk.

— Külön kell szólnunk a termelőszövetkezeti pártszervezetekről. Jelentős a fejlődés ezen a téren is, 71 szövetkezetben függetlenített titkár, általában jó szakmai képzettségű és politikai felkészültségű elvtárs végzi a teendőket. Mégis azt kell mondanunk, érződik, hogy a termelőszövetkezeti pártszervezetek még nem tekinthetnek nagy múltra visz- sza. Másrészt, sajnos, néhány esetben a vezetőségek, illetve a titkárok sem álltak a helyzet magaslatán. Nem gyakorolták a pártellen- őrzést, helyette személyi érdekeket támogattak, az „elnöki tekintélyt” védték. Ezért a jövőben ezekkel a kérdésekkel külön kell fog- lalkbznunk, és segítenünk a szövetkezeti pártszervezeteket feladataik ellátásában.

— Mint már megállapítottuk — mondotta a továbbiakban — az állami és a tanácsi vállalatok, valamint a termelőszövetkezetek túlnyomó többségénél a kommunista vezetőket jellemző magatartásnak eleget tenni akaró emberek állnak az élen. Ilyennek ismerjük a Csepel Autógyár, a Mechanikai Művek, az Ipari Szerelvény- és Gépgyár, a Híradástechnikai Anyagok Gyára, a FORTE Fotokémiai Iparvállalat, a Dunamenti Hőerőmű Vállalat, a Dunai Kőolajipari Vállalat, a Nagykőrösi Konzervgyár, a Pest megyei Vegyi- és Divatcikkipari Vállalat, a Pest megyei Műanyagipart Vállalat vezetőit, és sorolhatnánk az állami gazdaságok, az ipari szövetkezetek vezetői közül jó néhányat.

— Az idősebb és az új nemzedék tehetséges, korszerűt alkotni képes, pártos gondolkodású vezetők sorát nevelte ki, akik erejüket, olykor egészségüket sem kímélve igyekeznek eleget tenni a rájuk bízott feladatoknak. Elismeréssel nyugtázzuk munkájukat, de hozzátesszük: mi, akik úgy gyakoroljuk a pártellenőrzést, hogy sok fontos kérdésben elvi, és ha kell gyakorlati segítséget nyújtunk, úgy látjuk, a gazdasági élet morálját nem csupán az a néhány kirívó ügy befolyásolta, amelyet olykor az újságok is megszellőztettek. Ezekkel gyorsan és egyértelműen le tudunk számolni. Szerintünk ennél többről van szó. Ügy