Pest Megyi Hírlap, 1975. február (19. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-04 / 29. szám

1975. FEBRUAR 4., KEDD Költségvetést indokló elnöki üzenet ki USA elnöke méltatte a vlagyivosztoki megállapodás jelentőségét „A vlagyivosztoki megálla­podás, amelyre Leonyid Brezsnyev főtitkárral jutot­tam, nagyfontosságú lépés a nukleáris fegyverek korláto­zásának és majdani csökken­tésének nehéz útján” — je­lentette ki Ford elnök a jú­lius elsejével kezdődő 1976-os pénzügyi évre hétfőn előter­jesztett államháztartási költ­ségvetését megindokló kong­resszusi üzenetében. Az elnök 349,4 milliárd dol­lár összegű költségvetés jó­váhagyását kéri 1976-ra, va­gyis kereken 36 milliárd dol­lárral nagyobbat, mint az ed­digi rekordnak számító 313,4 milliárd dollár összegű folyó évi költségvetés. Ez utóbbi összeget szándékozott az el­nök 300 milliárdra leszorí­tani tavaly októberben be­terjesztett gazdasági prog­ramjában az akkor főveszély­ként megjelölt „első számú közellenség”, az infláció le­küzdésére. A most beterjesz­tett költségvetési program azonban már a gyorsuló üte­mű gazdasági hanyatlás és a rohamosan növekvő munka- nélküliség ellen irányítja a fő tüzet. (18,8 milliárd dollárt irányoz elő munkanélküli se­gélyre.) A rekordnagyságú költség- vetésen belül az elnök 17 milliárd dollárral javasolja csökkenteni bizonyos, első­sorban a szociális célzatú kiadásokat. Figyelmeztetett, hogy ha a kongresszus nem hagyja jóvá takarékossági ja­vaslatait, akkor a költségve­tési deficit a következő év­ben elérheti a 70 milliárd dollárt is. Az elnöki üzenet „nemzet- biztonság” című fejezete mél­tatja a vlagyivosztoki meg­állapodás jelentőségét. Ford elnök hangsúlyozza: „Most először megállapodásra jutot­tunk a hadászati nukleáris fegyverek meghatározott és az egyenlőség alapján tör­ténő korlátozásában. Mihelyt e megállapodásra alapozva megkötöttük az egyezményt, készen állunk a következő lé­pés megtételére, arra, hogy törekedjünk e fegyverek to­vábbi csökkentésére, csakúgy, amint ezt már korábban meg­tettük a ballisztikus rakéta­elhárító rakélafegyverek ese­tében". Megemlítve a Varsói Szer­ződés és a NATO tagállamai között folyó kölcsönös haderő- csökkentési tárgyalásokat, Ford elnök megjegyezte: „Ha ezek sikerrel járnak, akkor biztonságosan visszavonható lesz az Európában állomásozó amerikai fegyveres’ erők bizo­nyos része. Egyelőre azonban — fűzte hozzá — az Egyesült Államoknak és szövetsége­seinek a jelenlegi szinten kell fenntartaniuk katonai erőik létszámát és erősíteniük kell konvencionális harcképességü­ket”. Ebben az összefüggés­ben, de közelebbi földrajzi meghatározás nélkül jegyezte meg, hogy 1976. júniusáig 13- ról 16-ra emelik az amerikai szárazföldi erők harcra kész hadosztályainak számát. (Mint emlékezetes, a harckészültségű hadosztályok számának növe­lésével kapcsolatban jelentek meg olyan — később hivatalo­san cáfolt — hírek, amelyek szerint a szóban forgó három új hadosztályt egy esetleges közel-keleti katonai beavat­kozásra készítik fel.) Az erő „fenntarását”, illet­ve az indokínai kliens államok és egyes közel-keleti országok számára előirányzott katonai és gazdasági segélyeket Ford elnök a „diplomáciai rugal­masság eszközeiként” jelle­mezte. Üzenetének záró részé­ben „a gazdasági egészség és stabilitás helyreállítása” mel­lett „az erős védelem” fenn­tartását jelölte meg költség- vetési programja fő célkitűzé­seként, mint ami „létfontossá­gú a nemzetbiztonságunkhoz és a világbéke fenntartására irányuló erőfeszítéseinkhez”. »EL VIETNAM Magyar tiltakozás Mint arról korábban hírt adtunk, januárban a saigoni hatóságok nyílt vagy leplezett támogatásával számos szerve­zett provokáció történt a nem­zetközi ellenőrző és felügyelő bizottság és annak néhány he­lyi csoportja ellen. A nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottság képviselői diplomáciai mentességeinek és kiváltságainak legsúlyosabb megsértése január 10-én Xuan Locban következett be. Botok­kal és kövekkel felfegyverzett csőcselék behatolt a helyi el­lenőrző csoport területére az­zal a céllal, hogy a nemzetkö­zi ellenőrző és felügyelő bi­zottság képviselőit egy, a Dél­vietnami Köztársaság ideigle­nes forradalmi kormányát el­itélő nyilatkozat aláírására kényszerítse. A nemzetközi el­lenőrző és felügyelő bizottság — és annak minden küldött­sége — méltán elvárhatta vol­na, hogy a saigoni adminiszt­ráció központi és helyi ható­ságai, a párizsi egyezményben foglalt kötelezettségeiket telje­sítve, elejét veszik ilyen és hasonló jellegű akcióknak, il­letve haladéktalanul véget vetnek a bizottság éllen irá­nyuló kampánynak. Ehelyett a saigoni hatóságok kísérletet tettek arra, hogy a provoká­ciót, a tényeket meghamisítva, saját propagandacéljaikra fel használják. A magyar küldöttség veze­tője ez év január 28-án leve­let intézett Hiep tábornokhoz, a saigoni adminisztrációnak a két fél katonai vegyes bizott­sága mellé delegált küldöttsé­ge vezetőjéhez. A levélben til­takozott a delegációk diplomá­ciai mentességeinek és kiváltsá­gainak megsértése miatt. Biz tosítékokat követelt arra néz­ve, hogy hasonló provokációk­ra nem kerül sor: bejelentet­te, hogy a magyar fél ideigle­nesen visszavonja személyze­tét a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottság Xuan Loc-i helyi ellenőrző pontjáról, to­vábbá, hogy fenntartja magá­nak a jogot a diplomáciai mentességek és kiváltságok, valamint a nemzetközi ellen­őrző és felügyelő bizottság személyzete biztonsága érde­kében általa szükségesnek tar­tott lépések megtételére — beleértve személyzete azonna­li visszavonását mindazokról a helyi ellenőrző pontokról, ahol hasonló veszély fenyeget. CSAK RÖVIDEN... HÉTFŐN GENFBEN felújí­totta munkáját az a bizottság, amely az atomsorompó-szer- ződés végrehajtását kivizsgál­ni hivatott konferenciát készí­EGK-knldottség Moszkvában Moszkvába utazott az Euró­pai Gazdasági Közösségek bi­zottságának küldöttsége, hogy tárgyalásokat folytasson a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa titkárságának képvi­selőivel. A delegáció vezetője Edmond Wellenstein, az EGK bizottságának nemzetközi kap­csolatokkal foglalkozó főigaz­gatója, tagjai között a bizott­ság szakértői vannak. A láto­gatás célja, hogy előkészítsék Francois Xavier Ortoli, a bi­zottság elnöke moszkvai láto­gatását. Ortolit Nyikolaj Fagy- gyejev, a KGST titkára hívta meg. Az EGK-küldöttség látogatá­sa az első ilyen jellegű kap­csolatfelvétel a két gazdasági szervezet között. A KGST a múltban több alkalommal kéz-' deményezte a párbeszédet, a Közös Piac képviselői azonban eddig lényegében kitértek a megbeszélések elől. Ortoli ja- valy elfogadta a moszkvai meghívást, de kérte, hogy a látogatást magas rangú szak­értők szintjén készítsék elő. A KGST titkársága hozzájárult ehhez. A brüsszeli bizottság szerint a delegáció elsősorban a kap­csolat megteremtésével, a ma­gas szintű tárgyalás témáinak meghatározásával, a két gaz­dasági szervezet közötti együttműködés lehetséges te­rületeivel kíván foglalkozni a KGST képviselőivel folytatott tárgyalásokon. A megbeszélé­sek február 6-ig tartanak. ti elő. A konferencia megtar­tását az idén májusban, Géni­ben tervezik. AZ ANDHRA PRADES ál­lambeli Vijayawadában, ahol befejezte munkáját- az Indiai Kommunista Párt X. kong­resszusa, hétfőn megválasz­tották a párt vezetőségét. Az országos tanács elnökévé is­mét Spirad Amrit Dange-t, főtitkárrá pedig Csandra Rad- zsesvar Raót választották. HELMUT SCHMIDT nyu­gatnémet kancellár hétfőn Párizsba utazik, hogy Giscard d’Estaing francia elnökkel tárgyaljon. VASÁRNAP 71 ÉVES KO­RÁBAN, szívelégtelenségben, hosszú és súlyos betegség után elhunyt Kari Maron, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának tagja. Maron egyike volt azoknak az aktivistáknak, akik 1945 után megteremtették az antifasisz­ta demokratikus átalakulás alapjait. A Szovjetunió és az arab kelet Az utóbbi több mint ötven év során a Szovjetunió egyér­telműen támogatta az arab népeket az imperializmus el­len vívott harcukban, a sza­badságért és nemzeti függet­lenségért folytatott küzdelem­ben, hogy megerősítsék szuve­renitásukat, megteremtsék gazdasági függetlenségüket és társadalmi előrehaladásukat. Ezt a támogatást sohasem tak­tikai meggondolások diktál­ták, hanem a szovjet állam osztályszemléletéből fakad. Leonyid Brezsnyev állapította meg röviddel ezelőtt egy szíriai kormánydelegáció tiszteletére adott fogadáson: „Lenin út­mutatásainak megfelelően a Szovjetunió, csakúgy, mint ed­dig, ezután is következetesen támogatni fogja a népek fel­szabadító harcát... Politikánk mindig arra irányul, hogy megingathatatlanul ellenez­zük az agressziót és támogas­suk az arab népek törvényes jogait”. A két világháború között A nyugati gyarmatosító ha­talmak a két világháború kö­zötti időszakban mindent megtettek, hogy akadályozzák és lehetetlenné tegyék a kap­csolatok kialakulását és fej­lődését a Szovjetunió és az arab világ között. Ezért Szovjetunió formális diplomá­ciai viszonyt csak két arab ál­lammal: Jemennel és Szaúd- Arábiával tudott létrehozni. Kereskedelmi kapcsolatai ala­kultak ki azonban Egyiptom­mal, Szíriával, Palesztinával, Irakkal, Algériával, Tunéziá­val és Marokkóval. A második világháború után Az arab államok küzdelme i politikai és, gazdasági füg­getlenségért, a nemzeti szuve­renitásért a második világhá­ború után új szakaszba lépett. Mindebben a Szovjetunió és a kialakuló szocialista világ messzemenően támogatta az arab népeket, üdvözölte állami függetlenségük elnyerését. Jelenleg a Szovjetunió majdnem valamennyi arab állammal diplomáciai viszony­ban álL Ez erősíti azok nem­zetközi pozícióit, csökkenti függőségüket az imperialista országoktól és hozzásegíti őket ahhoz, hogy erősítsék vi­szonyukat a szocialista közös­séggel. Létfontosságú támogatás Különösen alapvetővé vált a Szovjetunió szerepe az arab világ megsegítésében az arab —izraeli fegyveres konfliktu­sok idején, amikor több arab állam léte és jövője forgott kockán. Közismert, hogy 1956- ban, a szuezi kaland idején a Szovjetunió szilárd kiállása hiúsította meg .az Egyiptom elleni angol—francia—izraeli támadás legsúlyosabb követ­kezményeit. Hasonló volt a helyzet 1967-ben, amikor Iz­rael villámháborút viselt arab szomszédai: Egyiptom, Szíria és Jordánia ellen. És ezek az országok az 1973-as háború­ban is a jelentős szovjet poli­tikai, gazdasági és katonai tá­mogatásnak köszönhetik elért eredményeiket. Eddig egyébként szovjet részről 410 ipari, energetikai, közlekedési, mezőgazdasági és egyéb objektum elkészítését vállalták az arab országok számára. Több mint fele már el is készült. Elvi alapon A szovjet—arab együttmű­ködés ereje és életrevalósága nemcsak abban nyilvánul meg, hogy segíti az arab kele­tet az imperializmus és a reakció elleni harcában, poli­tikai és gazdasági független­ségének megszilárdítása érde­kében. Ez az együttműködés tartós kapcsolatokat tételez fel, amelyek a teljes egyenlő­ség és a kölcsönös előnyök alapján fejlődnek. Ez a barát­ság megfelel a Szovjetunió és az arab országok népei érde­keinek és nemzeti törekvései­nek egyarán* —r—r AZ ETIÓPIÁI ideiglenes katonai kormányzótanács hét­főn az Addisz Abeba-i rádió­ban felolvasott közleményben hírül adta, hogy állami ellen­őrzés alá vont több mint 60 társaságot. Ennek formája részben a teljes államosítás, részben a legkevesebb 51 szá­zalékos kormányérdekeltség biztosítása. A SZOMBAT esti kétórás összecsapás után Nicosiában vasárnap nyugalom honolt. PINTER ISTVÁN: Tűzharc EJtreában A hírügynökségek legfri- sebb jelentése szerint Etió­pia legészakibb tartományá­ban, Eritreában csökkentek, de nem szűntek meg a har­cok, bár a kijárási tilalom miatt a lövöldözések most már jobbára szórványosak. Nincs még pontos kép arról, mi volt az a szikra, amely most előidézte ezt a robba­násit Ez azonban csak má­sodlagos fontosságú kérdés. A legfontosabb az, mi az a politikai közeg, amelyben — nem először — lehetségesek az ilyen robbanások. Ezt a közeget pedig már többé-kevésbé ismerjük. Etiópia mindig büszkén hangoztatta, hogy szinte az egyetlen afrikai ország, amely nem került hivatalosan gyar­mati sorba egészen Mussolini közismert véres kalandjáig, Ez azonban Eritreára nem vonatkozott. Ezt az északi tartományt laza, de létező kapcsolatok fűzték a korábbi axum-császársághoz, a mai Etiópiához. 1869-től 1889-ig, tehát húsz év fegyveres ak­cióival az olasz gyarmatosí­tók megvetették lábukat Erit­reában. Tulajdonképpen ez — és az egykori Olasz-Szo- mália — volt az a bázis, amelyekből kiindulva özönlöt- ték el Graziani marsall fa­siszta csapatai Etiópiát. A háború után a tartomány egy ideig ENSZ-gyámság alá került, de az etióp antifa­siszta ellenállás érdemeire való tekintettel a világszer­vezet engedett Addisz Abeba kérésének és átadta Eritreát Etiópiának. Először szövet­ségi államként, 1960. május 20-tól autonom tartomány­ként, majd 1962. novemberé­től egyszerű közigazgatási egységként. Ma már világos, hogy ez az utóbbi döntés hiba volt, Erit­reában sem etnikailag — nem az amhara törzs van több­ségben —, sem vallásilag nem azonos a helyzet az ország többi részében uralkodó ál­lapotokkal (Eritreában az isz­lám, másutt a kopt-keresz­tény az uralkodó vallás). Az olaszok évtizedeken át szí­tották a különállás érzését — nem eredménytelenül. Rá­adásul a stratégiailag rend­kívül fontos helyen, a Vörös­tenger kijáratánál levő terü­let szeparatista mozgalmát támogatják egyes arab orszá­gok is. A feszültség alapja tehát megvolt, a kérdés a mostani robbanás konkrét oka. Ehhez alighanem köze van az etióp katonai kormányzat által most bejelentett, rendkívüli jelentőségű államosításoknak is. Ezeknek az intézkedések­nek belső és külső ellenségei nyilvánvalóan vissza akar­tak lőni és nem sokáig kel­lett keresniük ezt a leggyen­gébb pontot, ahol megpró­bálkozhatnak ezzel. A magyar antifasiszta ellenállás történetéből SZLOVÁKIÁBAN HARCOLTAK 1944. augusztus 29-én a ma­roknyi szlovák nép fegyvert fogott. Győzött a Szlovák Nemzeti Felkelés és Szlovákia egyre nagyobb területe szaba­dult fel a fasiszta elnyomás alól. A szlovák nép partizán­harca, majd fegyveres felke­lése a Szlovákiával határos magyar területeken széles tö­megekben rokonszenvet és együttérzést váltott fci. E te­rületeken, de az ország más részében is meggyorsította a magyar antifasiszta ellenállás fegyveres partizánharccá, fegyveres akciókká fejlődéséit, és bázist teremtett nagyobb magyar partizáncsoportok megalakulásához is. A magyar kommunisták fel­hívásaikban sokszor hivatkoz­tak a szlovák nép szabadság- harcára. Ezzel is bátorítani, követésre buzdítani akar­ták a magyar antifasiszta erőket. Nem rejtették „véka” alá azon véleményüket sem, hogy a jövő Magyarország sorsa és a szomszédokhoz való viszonya, illetve fordítva, sok­ban függ attól, hogy a vi­lágméretű harcba bekapcso- lódik-e népünk, mert csak „a német fasiszták elleni fegy­veres harcban teremthetjük meg szomszédainkkal az egyetértést, számolhatjuk fel az évszázados gyűlölködést, a nemzeti ellentéteket”. Míg 1944 szeptemberében a szlovák felkelést a magyar kommunisták követendő cél­ként állították a magyar ha­zafiak elé, később arra töre­keditek, hogy e terület bázisa, kiindulópontja legyen a ma­gyar partizánmozgalomnak. Ilyen feladattal érkezett szlo­vák területre Nógrádi Sándor, akinek partizáncsoportjaival már foglalkoztunk. Hasonlóan a későbbi Petőfi Sándor nevét felvett, Fábri József által ve­zetett partizáncsoport is. Ez utóbbi nem tudott magyar te­rületre jutni, de szlovák föl­dön tekintélyes, nagy tisztelet­ben álló, mintegy 300 főt számláló s főként magyarok­ból álló partizáncsoporttá nőt­te ki magát. Az egység fő harci területe Kassától. Rozs­nyótól nyugatra elterülő eset­nek völgyére összpontosult. Eredményes működését né­hány számadat is érzékelteti. Több mint ezer ellenséges katonát tettek harcképtelenné. Megsemmisítettek 2 harcko­csit, 6 gépkocsit. Zsákmányol­tak 38 gépfegyvert, 196 puskát, egy autót, 2 motorkeréknárt és számos géppisztolyt. Csu- Dán a környék lakosságának felvilágosítására 10 féle röp- iratot adtak ki, egyenként 2—3 ezer példányban. A nagy partizáncsoportok mellett figyelemre méltó je­lentősége van e területeken a magyar katonák tömeges át­állásának. A szlovák felkelők röpiratokban, rádió útján és a partizánok váratlan megje­lenése és a katonákkal foly­tatott beszélgetése útján szólí­tották fel a magyarokat csat­lakozásra. Akcióik mind ered­ményesebbé váltak. Már a felkelés első heteiben találkoztunk olyan magyarok­kal, akik fegyverrel a kézben harcoltak a szlovák szabad­ságharcosok oldalán. A felvi­déki magyar területről behí­vott katonák inkább a szabad­ságot, mint a halált válasz­tották, és egymás után szöktek át a felszabadult szlovák te­rületre. A magyar honvédség vezérkara és a belügyminisz­térium jelentései igen jó képet adnak erről. Csak egy napon, szeptember 20-án 300 magyar katona szökött át a szlovák felkelők oldalára. A szlovák partizánok lapja, a Hlas naro- da is szeptember 17-én 165 önkéntes magyar érkezéséről számolt be. Szlovák területen élő magyarok a határon át-át- lépve néhány nap után cso­portokban vitték át azokat, akik a Szlovák Nemzeti Fel­kelés oldalán hajlandók vol­tak harcolni. A felkelés ideién magvarokkal talákoztunk Sel­mecbányáért. Zólyomért, Lu- kovics község elfoglalásáért, Zamovies. Babina község vé­delméért folyó harcokban. Ott találiuk őket a duklai hágó­nál. a dubovai ütközetben és másutt. A magyar katonák átállása különösen akkor gyorsult meg, amikor a szovjet hadsereg csapatai már Magyarorszá­gon harcoltak. A szlovák fel­kelésnek, majd annak elfoj­tása után a szlovák nép par­tizánharcának igen nagy sze­repe volt a Szlovákia terüle­tén átvonuló 1. magyar had­sereg teljes demoralizálásá- ban, felbomlásában. Kezdet­ben csak egyenként, majd csapatosan, századok, zász­lóaljak széledtek szét a szlo­vák hegyekben, átadva a fegyvert a partizánoknak, ké­sőbb pedig egyre többen csatlakoztak hozzájuk. S a partizánokhoz csatlakozott magyar katonák bátorságuk­kal, önfeláldozó hősiességük­kel kivívták a szlovák nép el­ismerését, tiszteletét. Alig volt olyan partizánegység, amely­ben magyarok ne harcoltak volna. Magyar partizánokkal találkoztunk „Halál a fasiz­musra” brigádban, a Stefa- nik-brigádban, a „Sztálin”-bri­gádban, a „Pobeda” parti­zánegységben, a „Jánosié­ban, a „Gottwald”,, a „Thäl­mann” brigádban, a „Ján- Ziska” egységben. Csaknem száz az olyan általunk nyil­vántartott magyar partizá­nok száma, akik a harcokban való részvételükért csehszlo­vák partizánkitüntetést kap­tak. Szinte lehetetlen megál­lapítani a szlovákiai felkelés­ben és partizánharcban részt vevő magyarok számát. (A hozzávetőlegesen ez a szám több ezerre tehető.) A két nép barátságát fel- szabadulás után egyre job­ban áthatja a proletárinterna­cionalizmus, a közös érdek, a szocializmus felépítésének szent ügye. De hozzájárul eh­hez az a vérrel és fegyverrel szerzett barátság is, amely *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents