Pest Megyi Hírlap, 1975. február (19. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-23 / 46. szám
2 1975. FEBRUÁR 23., VASÁRNAP Bét nap krónikája Utak és tévutak Hétfő: Gromiko szovjet és Kissinger amerikai külügyminiszter Geiifben tárgyal — Magyar és csehszlovák állásfoglalás Ciprus ügyében — Moszk- vában fontos megállapodások aláírásával befejeződik a szovjet—brit csúcstalálkozó — Az Afrikai Egységszervezet miniszteri tanácsülése. Kedd: Berlinben összeül az európai kommunista és munkáspártok értekezletét előkészítő szerkesztő bizottság — Waldheim közel-keleti körútja. Szerda: Bissau-Guinea magas szintű küldöttsége a szovjet fővárosban — Heves harcok Erit- reában. Csütörtök: Nicosia és Athén kérésére a Biztonsági Tanács megkezdi a ciprusi vitát — Portugáliában közzéteszik az első képviselőjelöltek névsorát. Péntek: A szovjet vezető szervek egyetértenek Moszkva és London párbeszédének eredményeivel — Mexikóvárosban tanácskozik a chilei junta bűneit vizsgáló bizottság, egy hét alatt Í500 letartóztatás Chilében. Szombat: Súlyos összecsapások a kambodzsai főváros körük birtokolja, erőszakos áttelepítések mentek végbe. A feszültség újabb hulláma fenyeget, s nyilván vannak körök, akik egy „kettős enoziszra” számítanak. Enozisz alatt korábban Ciprus Görögországgal való egyesítését értették, a duplázódás a kát részállamnak Athénhez, illetve Ankarához történő sodródását jelentené, Vagyis a brit támaszpontokkal együtt három atlanti hatalom jelenlétét a tömböktől távolmaradni kívánó szigetországban.' A legfőbb ideje, hogy a Biztonsági Tanács a helyzet komolyságához és veszélyességéhez mérten foglalkozzék a ciprusi krízissel. Csakhogy bi terhelésekkel, új válsággal a válságban — s ezt el lehetett volna kerülni. Az utak és tévutak kérdése nemcsak Ciprus esetében vetődik fel, hanem a közel- keleti kibontakozás vonatkozásában is. Üjból időben hangzik el a figyelmeztetés: a genfi békeértekezlet az egyedül hivatott testület, hogy a jól ismert elvek alapján rendezze a krízist. Az Egyesült Államok és Izrael által szorgalmazott „kis lépések”, a csapatszétválasztások a megszállt területeknek mindössze három százalékát juttatták vissza az arab államokhoz. Viszont annál nagyobb reményeket táplálnak egyes imperialista körökben, hogy szembe állíthatják egymással az arab országokat, elszigetelhetik a Palesztinái nemzeti mozgalmat, s az arab erőket eltávolíthatják természetes szövetségesüktől, a Szovjetuniótól. Ezek a törekvések azonban kudarcra vannak ítélve, s a közel-keleti rendezésre irányuló diplomáciai tevékenységnek végül is vissza kell kanyarodnia Génihez. Minderről éppen Genfben tárgyalt a hét elején Gromiko szovjet és Kissinger amerikai külügyminiszter. A hírek szerint öt jelentős témakört érintettek: Ciprus és a Közel-Kelet mellett a SALT-tárgyalá- sok folytatását, aiz európai biztonsági konferencia meggyorsítását, valamint a kétoldalú kapcsolatokat, amelyekre kedvezőtlenül hatott az amerikai kereskedelmi törvény körüli hercehurca. A külügyminiszteri találkozóról kiadott közös közleményből kitűnik, hogy van lehetőség az enyhülésre, de az is nyilvánvaló, hogy Washingtont a jövőben is csak következetes és határozott harccal lehet rávenni a békés egymás mellett élés normáinak elfogadására. Ebből a szempontból nem kevés tanulsággal szolgált a moszkvai szovjet—brit csúcstalálkozó okmányainak közzététele. Az állandó politikai konzultáció megvalósítása, a kooperációs módozatok mész- szemenő kihasználása, a csaknem két és fél milliárd dolláros hitel-keretszerződés csat- tanós figyelmeztetésként hatott a reakciós amerikai kongresszusi körök, s mindazok felé, akik fanyalogtak a szovjet kereskedelem hallatán. (A kereskedelmi törvény hírhedt beavatkozási függelékének ültetője, Jackson szenátor, aki elsőként dobta be kalapját az elnökválasztási harcba, most megpróbál bűnbakot keresni a fiaskóért és főként Kissinger külügyminiszterre szórja szitkait. Igaz, --Jacksont találóan jellemezte a New York Times: olyan ember, aki „minden esküvőn táncolni akar”, tehát önjelölt választási indulóként most elsősorban beszéltetni akar magáról...) Moszkvában és Londonban egyaránt igen elégedettek voltak a megbeszélésekkel és megállapodásokkal, ilyen értelemben nyilatkoztak együttes állásfoglalásukban a szovjet vezető szervek is, jóváhagyták a Leo- nyid Brezsnyev vezette küldöttség tevékenységét. Más világrész, más téma, de szervesen illeszkedik a hét krónikájába: első ízben ült össze Latin-Amerika földjén a chilei junta bűneit vizsgáló nemzetközi bizottság. A neves jogászokból, politikai személyiségekből alakított testület tanácskozását Ecchevaria mexikói elnök .nyitotta meg s jelen voltaic a Népi Egység valamennyi pártjának képviselői. Az élet tragikus módon bizonyította a szolidaritás fokozásának szükségességét, a hét folyamán egymást követték a razziák Santiagóban, s hét nap alatt 2500 letartóztatás történt. Mexikóváros azonban bizonyítja: a világ nem feledkezik meg, nem feledkezhet meg Chile népéről. Réti Ervin A most kezdődő hét esemény- naptárából : Hétfő. Üj-Delhi: Andrej Greesko szovjet honvédelmi miniszter látogatása — Caracas: Minies jugoszláv külügyminiszter Venezuelában — Athén: Sauvagnargues francia külügyminiszter Görögországban — Bonn: Kreisky osztrák kancellár látogatása — New York: A BT ciprusi vitáját Szerda. Varsó: Sauvagnargues Lengyelországban — Kairó: MIadenov bolgár külügyminiszter látogatása. Csütörtök. Róma: Andersson svéd külügyminiszter látogatása — Phenjan: Helyhatósági választások. Péntek. Genf: Európai szak- szervezetek értekezlete. Ciprus görög lakossága nagyszabású tüntetésen tiltakozott a szigetország fővárosában az autonóm ciprusi török szövetségi állam egyoldalú kikiáltása eUen. A Biztonsági Tanács patkó alakú tárgyalóasztalánál megkezdődött a Nicosia és Athén által sürgetett ciprusi vita. A hivatalos megbeszélések némi halasztást szenvedtek, Waldheim főtitkár ugyanis éppen a válságos térségben tett látogatást. A késedelemnek haszna is volt, a tanács tagjai sem hivatalos keretek között tanácskoztak, próbáltak közös nevezőre jutni. Időközben több fontos állásfoglalásra került sor, közzétették kormányunk véleményét is, amelybén — híven eddigi politikánkhoz — ismét hitet tettünk Ciprus függetlensége, egysége és el nem kötelezettségének tiszteletben tartása mellett. Az ENSZ-ben zajló ciprusi vitára azonban eleve árnyékot vet, hogy egyes NATO- körök manővereikkel „kész helyzetet” akarnak teremteni a szigeten. A héten folytatódott a ciprusi úgynevezett „török szövetségi állam” további szervezése; elnököt és minisztereket jelöltek ki, a történteknek végleges színezetet szeretnének adni. A bonyodalmak súlyosak, hiszen gyakorlatilag kettészelték az országot, a lakosság 19 százalékát kitevő török népközösség a terület 40 százalékát óhatatlanul felvetődik a kérdés: miért nem lehetett ezt előbb megtenni? A Szovjetunió és a szocialista országok már az elmúlt év nyarán határozottan síkraszálltak amellett, hogy a ciprusi kérdést nem lehet „NATO-bel- ügy”-nek tekinteni, nem atlanti családi viszályról van szó, hanem megfelelő nemzetközi fórumon kell vitatkozni és határozni, például a Biztonsági Tanácsban! A nyugati hatalmak akkor meggátolták az ésszerű javaslat realizálását, járható utak helyett tévutakra vitték a problémát. A világpolitika gyakorlatában azonban viszonylag hamar bebizonyosodott, hogy a szocialista álláspont jogos volt, végül mégis a Biztonsági Tanács elé került Ciprus ügye. De milyen továbGyőzelem és katonapolitika A felszabadítók és napjaink szovjet harcosai A szovjet hadsereg napja különösen időszerűvé teszi — a felszabadulásunk idei 30. esztendejében egyébként is rendkívül érdekes — két kötetet, amelyet most adott ki a Zrínyi Katonai Könyvkiadó. Mindkettő a szovjet harcászatból meríti mondanivalóját. A katona és a háború. A V. 1. Lenin Katonapolitikai Akadémia tanáraiból alakult szerzői munkaközösség — a szovjet hadsereg magas rangú tisztjei, a hadtudomány, a hadtörténelemtudomány és a pszichológiai, pedagógiai, filozófiai és egyéb tudományok doktorai és kandidátusai — azt tűzte maga elé, hogy rendszerezett formában és sokoldalúan elemezze a katonák felkészültségét, harckészségét, emberi magatartását. Tankönyvnek szánták, de ennél többet mond a kötet, hiszen áttekinti a szovjet katona személyisége fejlesztésének kérdéseit, megállapítja, hogy a Szovjetunióban olyan emberek nemzedéke nőtt fel, amely a kommunista eszmék iránti önfeláldozó hűség szellemében nevelkedett, s meggyőződött igazságáról. Ez hatja át a szovjet katonát, ezért tudott győzni a Honvédő Háborúban. A szovjet katona lényeges vonása a munkaszeretet, az ember- és hazaszeretet, hazafi és egyben internacionalista is. Emlékezzünk csak Zamercev tábornoknak, Budapest egykori városparancsnokának tévébeli szereplésére. Milyen erkölcsi felelősséggel látott hozzá a felszabadított Budapesten az emberi élet megindításához. Hogyan áradt derűs lényéből a szeretet, milyen nagy gondoskodással vette körül az elhagyott gyermekeket. Ne feledjük, hogy háború folyt. Az ő példája is bizonyítja, hogy a szovjet katona olyan személyiség, akinek nagyszerű emberi tulajdonságai varrnak, ügyes, leleményes, segít másokon és életét nem kímélve harcol hazája, a kommunizmus győzelméért. A könyvben nyomon kísérhetjük a szovjet katona magasfokú eszmei-emberi, erkölcsi és világnézeti formálódását. A szerzők azt is ismertetik, hogy miként alakul ki a szovjet katonában a fegyelem, a szabályzat szerinti rend, az igényesség, a harci cselekményekben való bátor részvétel, az önfeláldozás, a szilárd hit a győzelemben. Végül külön fejezetet szentelnek valamennyi haderőnemre kiterjedően a katonák erkölcsi, politikai és pszichológia: felkészítésének kérdéseire. A Budai Vár és a debreceni csata. A másik katonai könyv magyar szerző, ölvedi Ignác munkája. Témájául a horthysta magyar hadsereg 1944-es őszi magatartását, összeomlását, a Horthy-rendszer katonapolitikáját, a fegyverszünettel kapcsolatos manővereit tárgyalja. Középpontjában a Magyarország felszabadításáért vívott küzdelem első szakasza, a debreceni páncélos csata, s lefolyása, valamint az 1944. október 15-i eseményekkel kapcsolatos összefüggés vizsgálata áll. A könyv már 1970-ben megjelent, de most — a felszabadulás 30. évfordulójára — a szerző átdolgozta, új dokumentumokkal egészítette ki, és az eseményeket nyomon követve, a hadtörténész tárgyilagosságával, tényekkel bizonyítja: másképp is történhetett volna, más lehetőség is volt, ha... ha Horthy nem lett volna olyan buta és korlátolt, a nácik bérence, ha az úri uralkodó osztály nem fél a fegyverszünettől, ha szembe mert volna fordulni Hitlerrel... Horthy azonban gyáva és következetlen volt. A fegyver- szünetet például német jóváhagyással akarta végrehajtani, és mindenáron el akarta kerülni a szembefordulást a németekkel, holott tudta, hogy a Szovjetunióval kötendő fegyverszünet egyik alapvető követelménye éppen a szembefordulás lehet. A magyar katonai vezérkar is következetlen volt, amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy a háborút Hitler elvesztette, amikor a felszabadító szovjet hadsereg Magyarországon harcolt, a Lakatos-kormány felemás intézkedéseket tett, nem tudta biztosítani, hogy Horthy a fegyverszüneti kérelmének eleget tudjon tenni. A magyar kormány félt a néptől, rettegett a szovjet hadseregtől, az úri rendszer társadalmi alapjainak széttörőit látta benne. Az uralkodó osztály magatartásában túl sok volt a bizonytalanság, és ez a német fasisztáknak kedvező lehetőséget nyújtott ahhoz, hogy utolsó erőfeszítéssel még a 24. órában is érvényesítsék akaratukat. így történt meg, hogy a Lakatoskormány másfél hónapos uralkodása nem a német szövetségből való kiszakadás, hanem a nyílt fasiszta szakaszba való átmenet periódusává vált. A szovjet győzelmet már nem befolyásolhatták Horthyék gyáva, becstelen magatartásukkal, legfeljebb csak az országot szolgáltatták ki még jobban a németeknek, még több pusztulást okoztak az országnak, még több magyar vért áldoztak az értelmetlen harcban. A könyv egyben megmutatja a szovjet hadsereg lenyűgöző erejét, lélektanát, amely lehetővé tette a szembenálló ország hadseregének, hogy — becsületét megtartva — szembeforduljon a nácizmussal és a győző oldalán fejezne be a háborút. Horthyék, sajnos, a már említettek miatt, nem tudtak élni e lehetőséggel. A szerző könyvében egyben emléket állít a szovjet, a bolgár és a román katonáknak is, akik életüket áldozták hazánk felszabadulásáért. Gáli Sándor Hazánk és Ausztria kapcsolatairól Dr. Erich Bielka életrajza Dr. Erich Bielka Bécsben született 1908. május 12-én. A konzuli akadémia elvégzése után az osztrák fővárosban tanult tovább egyetemen, ahol 1931-ben jogi és államtudományi doktorátust szerzett. Később Párizsban folytatott tanulmányokat. Ezután — két évig — a bécsi kereskedelmi kamara levelezője volt. 1935-ben lépett az osztrák külügyminisztérium szolgálatába, majd hamarosan Ausztria főkonzulja lett Münchenben (1936—38). Hazafias magatartása miatt 1938- ban elbocsátották az állami szolgálatból, s koncentrációs táborba zárták. Kiszabadulása után részt vett az osztrák ellenállási mozgalomban. ★ ★ A nemzetközi, ezen belül is elsőrendűen az európai politikai légkör alakulásának egyértelműen pozitív tényezője, hogy a magyar—osztrák kapcsolatok jól fejlődnek: a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság együttműködése megfelel a jószomszédi viszony, és a békés egymás mellett élés elveinek. A szocialista Magyarország és a semleges Ausztria sokirányú és eredményes kapcsolattartása — amint az utóbbi évek tapasztalatai is igazolják — példaként szolgálhat a különböző társadalmi rendszerű országok együttműködőére. Politikai kapcsolataink alakulásában az utóbbi időszakban jelentős események voltak az 1973. évi magas szintű találkozók: Bruno Kreisky osztrák kancellár hivatalos látogatást tett Magyarországon és a Fock Jenő miniszterelnökkel folytatott megbeszélései újabb lendületet adtak a kétoldalú kapcsolatok elmélyítésének. Ugyancsak 1973-ban osztrák parlamenti küldöttség járt Budapesten, a törvényhozó testület elnökének vezetésével. Külügyminiszteri megbeszéléseket folytatott 1974. februárjában Bécsben Púja Frigyes akkori kollégájával, Kirschlägerrel. Ezenkívül több miniszteri és államtitkári tárgyalásra is sor került az elmúlt esztendőben. Jelentős előrelépések történtek szerződéses kapcsolataink erősítésében 1974-ben, amikor általában is tovább javult a gazdasági együttműködésünk, nőtt a kooperációs megállapodások száma, az árucsere-forgalom nagy mértékben emelkedett, szélesedtek a hagyományosan jó kulturális és sportkapcsolatok. A már korábban parafáit bűnügyi jogsegélyegyezmény mellett sikerült eljutni a para- fálásig kiadatási, konzuli és a kettős adózást kizáró egyezmények ügyében, aláírtuk a Búcsú—Schachendorf közötti új határátkelőhely létesítéséről szóló egyezményt, s előzetesen megállapodtunk olyan egyezmény kérdésében is, amely lehetővé tenné bizonyos utaskategóriák vízumdíjának elengedését. Várhatóan e témák is napirendre kerülnek a mostani külügyminiszteri tárgyalásokon Budapesten. A gazdasági élet, a külkereskedelem területén — a korábbi évek tendenciáját követve — jelentős volt a fejlődés a magyar—osztrák kapcsolatokban 1974-ben. Az utóbbi öt esztendőben az árucsere-forgalom mintegy két és félszeresére nőtt. A növekedés üteme 1973-ban 35,5 százalék, 1974-ben már 53,2 százalék volt (bár ez utóbbi rekordforgalomban kétségtelenül közrejátszottak az áremelkedések is). Ausztriába irányuló kivitelünk áruszerkezetére az anyagok és a félkésztermékek (hengerelt áru, timföld, papírfa, stb.) magas aránya jellemző. Behozatalunk növekvő mennyiségű téte1945-ben ismét visszakerült a külügyi szolgálatba. Bernben 1946—47-ben ö volt az osztrák szövetségi kormány politikai képviseletének vezetője. 1947—48-ban ügyvivőként vezette Kairóban az osztrák missziót. Az Osztrák Köztársaság ankarai nagykövete volt 1949— 52 között. A külügyminisztérium gazdaságpolitikai osztályát vezette 1958—1962-ben. 1962-től 1967-ig a külügyminisztérium főtitkára, utána öt éven át Ausztria berni nagykövete, majd 1972—1974-, ben Ausztria párizsi nagykövete volt. Külügyminiszterré 1974. július 8-án nevezték ki dr. Erich Bielkát. ★ lei közé tartoznak vegyianyagok és papírféleségek. A gazdasági, ipari és műszaki együttműködés szervezője és irányítója az a vegyes bizottság, amelyet az 1968-ban megkötött egyezmény alapján hoztunk létre. Az ipari kooperációban, elsősorban a gépgyártásban és a vegyiparban magyar és osztrák vállalatok között már több mint 70 együttműködési szerződés született, és további kooperációk beindítása is várható. Egyetértés van atekintetben, hogy a vállalatok közötti együttműködést harmadik piacokra is ki kell terjeszteni. Ennek pénzügyi támogatására vonatkozóan bankmegállapodás is született. Gazdasági-kereskedelmi kétoldalú kapcsolatainkban kedvezően érezteti hatását az 1973—1977. évekre szóló hosz- szú lejáratú árucsere-forgalmi egyezmény, amelyben Ausztria — nyugati partnereink közül elsőként — biztosította, hogy fokozatosan megszünteti a magyar áruk bevitelének mennyiségi korlátozását. Ami a határmenti területek (megyék, illetve tartományok) árucseréjét illeti, ennek fejlesztéséről — a legutóbbi kormányfői találkozón elhangzottaknak megfelelően — már folyamat* ban vannak a tárgyalások. Magyarország és Ausztria kulturális-tudományos kapcsolatai igen sokrétűek. A Bécsben működő magyar intézet (Collegium Hungari- cun) évente 35—40 különféle rendezvényt szervez: kiállításokat, szakmai előadásokat, filmbemutatókat, hangversenyeket. Az osztrák fővároson kívül rendezett magyar kulturális események sorában különösen nagy sikere volt a linzi magyar hétnek. Várható, hogy osztrák partnereink is létesítenek kulturális intézetet a magyar fővárosban. Műszaki-tudományos együttműködési egyezményt kötött a két ország 1972-ben, s az ennek alapján létrehozott vegyesbizottság tavaly áprilisban két évre szóló munkatervet fogadott el. Szó van többek között műszaki és természet- tudományi ösztöndíjasok cseréjéről. Három évre szóló megállapodást írt alá az együttműködésről a Budapesti Műszaki Egyetem és a Bécsi Műszaki Főiskola. Magyar professzor vezeti a bécsi egyetem finnugor intézetét. Grazban pedig a germanisztikai tanszéket. Megélénkültek az utóbbi években a színházi kapcsolatok: a Vendégszereplések közül emlékezetes a budapesti Vígszínház művészeinek auszt_ riai, a bécsi Volkstheater együttesének magyarországi vendégjátéka. A Magyar Állami Operaház balettkara évről évre rendszeresen fellép a mörbischi szabadtéri játékon. Most készítik elő a Madách Színház és a salzburgi Landestheater cserejátékát. A két ország sportolói 1974- ben kétszáz sporttalálkozón mérték össze ügyességüket, tudásukat.
