Pest Megyi Hírlap, 1975. február (19. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-19 / 42. szám
2 1975. FEBRUÁR 19.. SZERDA "xMrltm Wilson beszámolója az alsóházban Gollan üdvözölte a moszkvai megállapodásokat Ciprus sebei FÓKUSZ A fekete kontinens konferenciája ADD1SZ ABEBÁBAN folytatódik az Afrikai Egységszervezet miniszteri konferenciája. Az AESZ a fekete kontinens országainak fontos, az idők változását jól tükröző szervezete. 1963 májusában írta alá Etiópia fővárosában három uralkodó, több köztársasági elnök és miniszterelnök az alapító okmányt, az úgynevezett chartát. Ennek lényege, hogy az AESZ a legsötétebb gyarmatosításból ezernyi gond között kilábaló Afrika érdekvédelmi és koordinációs tömörülése. A CHARTA hangsúlyozza, hogy valamennyi tagállamnak kötelessége támogatni a földrész felszabadító mozgalmait, és küzdeni a gyarmatosítás afrikai maradványai ellen. A szervezet ülésein az első pillanattól kezdve egyenjogú tagokként vehettek részt a portugál gyarmatok felszabadító szervezeteinek delegátusai. Pedig tizenkét esztendeje a gyarmatok függetlensége még meglehetősen -távolinak tűnt. A jelenlegi ülésen nyilvánvalóan szó esett arról, hogyan hat majd Afrika déli részére a hatalmas Angola novemberben kikiáltandó függetlensége, milyen segítséget nyújthatnak a már független Bissau-Guinea népének, és hogyan akadályozhatják meg, ha kell, közösen, Mozambik- han és másutt a gyarmattartók esetleges reakciós kísérleteit. SZOROSAN ezzel függ ösz- sze, hogy — éppen a változások hatására — Vonster, a délafrikai apartheid-rezsim kormányfője is taktikát változtatott. Hajlandónak mutatkozik komolyan tárgyalni Dél- nyugat-Afrika jövőjéről, és a jelek szerint elhatározta, hogy feláldozza a rhodesiai Smith- rezsimet — ha mindezért Fe- kete-Afrikátöl megfelelő „ellenszolgáltatást” kap. Bár ezt a kérdést érthetően zárt ajtók mögött vitatják meg, aligha lehet vitás, hogy az úgynevezett ,,Vorster-terv” a jelenlegi AESZ-értakezlet egyik fontos témája. MAGA A SZÍNHELY is jól érzékelteti, milyen nehéz a fekete kontinens útja az igazi felemelkedéshez. Miközben a miniszterek üléseznek, Ad- disz Abebában az új vezetés olyan kérdésekről tanácskozik, mint a földreform-intézkedések meggyorsítása, és az eritreai szeparatista mozgalom elleni katonai nyomás fokozása. Ha ehhez a malga- si fejleményeket, a kontinens országait is sújtó nyugati gazdasági pangás kihatásait figyelembe vesszük — nem is beszélve a kontinenst közelről érintő közel-keleti kérdésről —, eleve biztosak lehetünk abban, hbgy a konferencia — enyhén szólva — nem szenved témahiányban. KISSINGER amerikai külügyminiszter kedden délután Londonból — Svájcon át — Párizsiba érkezett, s este több órás megbeszélést folytatott a külügyminisztériumban Sau- vagnangues francia külügyminiszterrel. Phnom Penh-i gyűrű Március 4-én Felújítja munkáját a leszerelési bizottság Genfben kedden nem hivatalosan bejelentették, hogy március 4-én felújítja munkáját a leszerelési bizottság. Az időpontban a bizottság tagjaival folytatott konzultációk után a bizottság szovjet és amerikai társelnöke állapodott meg. Elhunyt Ciiivu Stoica Február 18-ra virradó éjjel elhunyt Chivu Stoica, a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Végrehajtó Bizottságának póttagja, a központi pártkollégium elnöke, a román kommunista és munkásmozgalom veteránja. SALT Kedden Genfben, az Egyesült Nemzetek Szervezete európai központjának állandó amerikai képviseletén újabb találkozót tartott a hadászati fegyverek korlátozásával kapcsolatos tárgyalásokon részt vevő szovjet és amerikai küldöttség. A Szovjetunió delegációjának vezetője B. Szemjonov, külügyminiszter-helyettes, az Egyesült Államok küldöttségének vezetője pedig A. Johnson meghatalmazott nagykövet. A Gromiko szovjet és Kissinger amerikai külügyminiszter február 16—17—i genfi tárgyalásairól kiadott közös közlemény hangsúlyozza, hogy „a felek eltökélt szándéka a szovjet—amerikai kapcsolatok további javítása”. Az államférfiak tanácskozásairól kiadott közleményekben gyakran szereplő formulának ezúttal különös jelentősége van: nem sokkal azután fogalmazták meg, hogy az Egyesült Államok enyhülésellenes körei a kereskedelmi törvény módosításával kísérletet tettek a szovjet—amerikai kapcsolatok megmerevítésére, az enyhülési folyamat megakasz- tására. A külügyminiszterek Genfben áttekintették a két országot érintő kérdéseket és a rendezésre váró legfontosabb nemzetközi problémákat. Ami a két fél kapcsolatainak a nemzetközi életre is ható egyik legfontosabb elemét, a SALT- tárgyalásokat illeti, azok a múlt év novemberi vlagyi- vosztoki csúcs óta jó ütemben folynak. Moszkvában és Washingtonban egyaránt remélik: a szakértők még az idén aláírásra kész állapotba hozzák az új megállapodást. A kétnapos genfi munkatalálkozó másik igen fontos témája az európai biztonsági és együttműködési konferencia volt. Mint ismeretes, a tárgyalások — nem a szocialista országok hibájából — a vártnál jobban elhúzódtak. Leonyid Brezsnyev és Gerald Ford már a vlagyivosztoki találkozón arra a következtetésre jutott, hogy a konferenciát viszonylag rövid idő alatt, csúcsszinten lehet befejezni. Kambodzsa fővárosának körzetót körülzárták a felszabadító erők. A kormányhatóságok számos Plútóm Penh melletti falu lakosságát kiköltöztették. Harold Wilson brit kormányfő kedden az alsóházban beszámolt moszkvai látogatásáról és tárgyalásairól. Mint mondotta, a szovjet fővárosban rendkívül hasznos beszélgetéseket folytatott fontos nemzetközi kérdésekről, többek között az európai biztonsági értekezletről. A brit— szovjet okmányok aláírásával összefüggésben a brit miniszterelnök a többi között megjegyezte, 'hogy a tárgyalások eredményeként meghatározták a kölcsönös érdeklődésre szá- mottartó széles körű ipari és tudományos együttműködés távlatait. A továbbiakban megemlítette, hogy a tárgyalásokon a felek nem titkolták az egyes kérdésekben mutatkozó ellentéteket, de ez nem jelenti azt, hogy a jövőben nem munkálkodhatnak tovább a közös célok érdekében mind kétoldalú alapon, mind pedig globálisan. Wilson hangsúlyozta annak jelentőségét, hogy a felek elhatározták: állandó munkaérintkezéseket tartanak fenn, hogy a megállapodásokat megvalósítsák. Végezetül leszögezte: a moszkvai tárgyalások új A külügyminisztereknek most alkalmuk volt áttekinteni a Vlagyivosztok óta végzett munkát és megállapíthatták, hogy az értekezlet eddigi eredményei és a munka üteme valóban lehetővé teszi az európai biztonsági és együttműködési konferencia záró szakaszának rövid időn belüli megtartását. A nagy jelentőségű aktusra minden jel szerint még a nyáron sor kerülhet. Erre utal nemcsak a szovjet és az amerikai külügyminiszter genfi találkozójáról kiadott közös közlemény, hanem a konferencia munkájában érdekelt más országok, köztük számos nyugat-európai kormány képviselőinek az utóbbi időben elhangzott bizakodó nyilatkozata is. A külügyminiszterek az európai béke és biztonság tárgykörébe tartozó ciprusi problémát is megvizsgálták és megállapították, hogy a kérdés igazságos megoldását csakis a Biztonsági Tanács és az ENSZ határozatainak végrehajtása képezheti. A rendezés távlatait illetően igen fontos a közleménynek az a kitétele, amely szerint a felek támogatják Ciprus függetlenségét, szuverenitását, területi sérthetetlenségét és a Ciprusi Köztársaság tövényes kormányaként csakis a jelenlegi Makariosz vezette kormányt ismerik el. A Szovjetunió és az Egyesült Államok a Biztonsági Tanács tagjaként hatékony erőfeszítéseket tehetnek a kérdés igazságos és tartós rendezésére. Erre annál inkább nagy szükség lenne, mert az övezethez kapcsolódó térségben még mindig megoldatlan a közel-keleti válság, s ennek rendezése nem kis erőfeszítésre készteti az érdekelt országokat, köztük a genfi békekonferencia két társelnökét, a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat Gromiko szovjet külügyminiszter kormánya álláspontjának ismertetésekor, már a múlt év szeptembert ENSZ-közgyűlési felszólalásában is hangsúlyozta: a közel-keleti problémát annak egész bonyolult komplexumában kell megvizsgálni, és megtalálni azokat a megoldásokat, amelyek kielégítőik a konfliktusban részt vevő felek számára. Vonatkozik ez a Palesztina! arab népre is: képviselőinek teljes jogú részvevőként részt kell venniük a genfi békekonferencián. Azóta a helyzet lényegében szakaszt jelentenek a Szovjetunióval való kapcsolatokban, olyan új szakaszt, amelynek során a kapcsolatok megbízhatóbbak, szívélyesebbek és konstruktívabbak lesznek. ★ John Gollan, Nagy-Britan- nia Kommunista Pártjának főtitkára a TASZSZ tudósítójával folytatott beszélgetésében üdvözölte a moszkvai tárgyalások során aláírt megállapodásokat. Hangoztatta: többször is kijelentettük, hogy az enyhülés és a nemzetközi együttműködés erősítésének politikája megfelel a brit nemzetek alapvető érdekeinek. A moszkvai tárgyalások eredményei előmozdítják a világbéke ügyét. Törekednünk kell az európai biztonsági értekezlet eredményes befejezésére. A Moszkvában elért megállapodások egészében véve jelentős lépést jelentenek a brit— szovjet kapcsolatok fejlődésében. Mindez rendkívül időszerű most, a közös ellenség, a fasizmus eilend győzelem 30. évfordulójának küszöbén. Ebben a küzdelemben szövetségesek voltunk és most is együtt kell munkálkodnunk az emberiség előtt álló problémák megoldásában — mondotta John Gollan. nem változott. A feszültség okait nem sikerült megszüntetni, továbbra is újabb háború veszélye fenyeget. Ezekről a kérdésekről tanácskozott február elején Damasz- kuszban és Kairóban Gromi- ko, ez volt a fő témája az amerikai külügyminiszter múlt hét végén, befejeződött közel-keleti megbeszéléseinek is. Gromiko és Kissinger genfi találkozója jó alkalom volt tehát a válság megoldását célzó erőfeszítések mérlegelésére. Közismert, hogy a megoldás módozatait illetően vannak eltérések a szovjet és az amerikai álláspontban, ez azonban — a genfi közlemény is erről tanúskodik — nem lehet akadálya a közös erőfeszítéseknek. A felek egyetértettek abban, hogy a genfi békekonferencia fontos szerepet tölt be az igazságos és tartás béke megteremtésében, ezért mielőbb fel kell újítania munkáját. A ciprusi képviselőház küldöttsége New Yorkba érkezett, hogy a drámai helyzetben a Biztonsági Tanácstól kérjen segítséget az ENSZ-határoza- tok megvalósításához. A török szövetségi állam egyoldalú kikiáltása a végsőkig fokozta a szigettel kapcsolatos feszültséget. Ciprus stratégiai ugródeszka a földkerekség egyik legneuralgikusabb térségéhez; lakossága a görög többségre és török kisebbségre oszlik; ráadásul brit katonai támaszpont van a területén, amely nemcsak a múlt élő maradványa, hanem a jelennel és a jövővel kapcsolatos NATO-tervek fontos eszköze. ÉRZÉKENY EGYENSÚLY A szocialista tábor létének, a nemzetközi erőviszonyok változásának köszönhető, hogy annak idején, a londoni egyezmények nyomán, ilyen bonyolult körülmények között is létrejötetett a független, pozitív semlegességi politikát folytató Ciprusi Köztársaság. Léte lényeges eleme a térség érzékeny egyensúlyának, amelyeket bizonyos atlanti körökben mindig is igyekeztek megváltoztatni. A helyzet iróniája, hogy amikor — és ahogyan — ez a változás bekövetkezett, a NATO számára bizonyult bumerángnak. 1974 nyarán a végveszélyben vonagló athéni diktatúra szerette volna nacionalista érzelmek felkorbácsolásával meghosszabbítani uralmát a Makariosz elleni, Sampson-féle puccs megszervezésével. Ehelyett a kísérlet a junta hattyúdalának bizonyult és a fegyveres konfrontációig élezte ki a NATO „gyenge altestének”, a déli szárnynak az ellentéteit. A kísérlet megbukott és Makariosz visszatérhetett a nicosiai elnöki palotába. Azóta újra bebizonyosodott, hogy azok az erők, amelyek már annyi szenvedést okoztak a sziget lakosságának, továbbra sem pihennek. A fő veszély jelenleg a kettéosztási koncepció. TÖRÖK BLOKK ÉSZAKON A nyári háborúban, amely lerombolta az ország virágzó gazdaságát, negyvenezer török katona szállt partra és azóta csak ezer távozott. 180 ezer menekült szeretne visszatérni otthonába, de erre nincs mód. Elsősorban azért nincs, mert a török csapatok elől elmenekült görög lakosság házait északon törökökkel népesítik be. A cél eleve világos volt: északon etnikailag összefüggő török blokkot létrehozni és ezzel ráerőszakolni Nicosiára a sziget gyakorlati kettéosztását. Ez a veszélyes lépés most „a török szövetségi állam” deklarálásával formailag is megtörtént. Egy török és egy görög rész megszületésével óhatatlanul elhalványulna Nicosia hatalma és az országot Ankarából, illetve Athénból irányítanák. Magyarul: a kettéosztás a független, semleges Ciprus megszűnését jelentené, ez pedig már nemcsak belső ügy többé, hanem világpolitika is. Washingtonnak fontos lenne, hogy ne fokozódjék tovább az amúgyis erős görögországi amerikaellenesség. így azok a honatyák, akiknek nem közömbös az erős görög etnikai tömb anyagi és politikai támogatása a választásokon, Kissinger kérése ellenére felfüggesztették a katonai segélyt Törökországnak. Mégsem biztos, nincs-e valami különös „munkamegosztás” a háttérben. Viliódzik tehát a feszültség. Ezeknek a csatározásoknak azonban semmi közük sincs Ciprus igazi érdekeihez. Makariosz — aki kantonális rendszerű föderáció megteremtését javasolta — most nyilatkozott a Kathimerini című görög lapnak és ebben újra síkraszállt a szovjet javaslat, az ENSZ égisze alatt megtartandó nemzetközi konferencia mellett. A kérdés nem maradhat NATO-keretek között, hiszen Ciprus nem a szervezet tagja, hanem semleges, független állam. Harmat Endre BRÜSSZEL Ortoli a KGST- kapcsolatokról Francois-Xavier-Ortoli, az EGK bizottságának elnöke kedden terjesztette elő éves beszámolóját a kilenc tagállam törvényhozóiból álló európai parlament elé, azt hangoztatva, hogy „a közösség helyzetéről nem lehet rózsás képet festeni, de nincs helye a túlzott pesszimizmusnak sem”. „Nyugat-Európa, valami1 haladt ugyan, de az igazi kérdések még nincsenek megoldva.” A KGST és a Közös Piac képviselőinek nemrég véget ért moszkvai tárgyalásairól a memorandum azt mondja, hogy azokon „bizonyos haladást” érték el, azonban „további tárgyalásokra van szükség ahhoz, hogy meghatározzék az együttműködés lehetséges területeit, és kidolgozzák a gyakorlati részleteket”. Kanyó András JUGOSZLÁVIA Sok nemzet szövetsége Jugoszláviában a tavaly elfogadott új szövetségi alkotmány, valamint a hat köztársaság és a két tartomány külön- külön jogerőre emelkedett alkotmánytörvényei továbbfejlesztik azokat a jogokat, amelyeket a szocialista Jugoszlávia már születésekor alapelvként szögezett le: a népek, nemzetek, nemzetiségek teljes és mindenre kiterjedő egyenjogúságát. Déli szomszédunkról szólva mindig szem előtt kell tartani, hogy az egyes vidékek fejlettségi szintjében az eltérő történelmi múlt következtében számottevő különbségek mutatkoznak. Így a nemzetek és nemzetiségek egyenlő jogainak megvalósítása abból indul ki, hogy fokozatosan fölszámolják a gazdaság és — ami ezzel szorosan összefügg — az élet minden területén mutatkozó különbségeket. Ezért hangoztatják Jugoszláviában: az egyenjogúság — gazdasági, politikai és kulturális kérdés egyszerre, hiszen az ilyen sok- nemzetiségű ország népeinek szövetsége csak akkor lehet szilárd, ha valamennyien érzik: a társadalom egyenlő jogokkal rendelkező, tehát egyenrangú és egyenértékű állampolgárai. Az új alkotmány szerint működő új, kétkamarás parlamentben, a szkupstinában a köztársaságok és tartományok küldöttségeinek joguk és kötelességük az érdekek összehangolása. Ez biztosíték arra, hogy ne lehessen olyan törvényt, határozatot hozni, amely a szövetségi köztársaság bármely tagállamát hátrányosan érintené. Az új alkotmány a réginél több lehetőséget teremt az anyanyelv használatára. Törvény mondja ki: a köztársaságokban, tartományokban használt valamennyi nyelv hivatalos nyelvnek tekintendő ott, ahol azt meghatározott számú állampolgár beszéli. Ennek megfelelően alakul például a hadseregben a vezénylés nyelve is. Hogy ezeket 3Z elveket meg is lehessen valósítani, az állam anyagi terheket vállal magára. Valamennyi nemzetiség nyelvén hozzáférhetővé teszi például a tankönyveket, amelyeket a nemzetiségek nyelvét oktató iskolákban használnak. így például magyar nyelvű óvodák, iskolák, főiskolák és egyetemek fogadják be azokat, akik magyar anyanyelvükön akarják kezdeni és befejezni tanulmányaikat. A rádió és a televízió, a színház, a mozi, az újságok és folyóiratok, a könyvkiadás — egyszóval a kultúra valamennyi eszköze az egyes nemzetek, nemzetiségek nyelvén tanuló-olvasó állampolgárok rendelkezésére áll. Felismerték Jugoszláviában, hogy a népek-nemzetek egyenrangú barátsága akkor virulhat igazán, ha ismerik egymás történelmét, hagyományait, a többi nyelven megjelenő verseket, regényeket. Ez mindenekelőtt az irodalmi művek kölcsönös fordításainak ösztönzésében mutatkozik meg. Azok az államközi egyezmények is segítik e törekvést, amelyeket a baráti országokkal kötnek a kulturális csere bővítésére: többek között a közös könyvkiadásra.-Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a szomszédos államokkal fenntartott kapcsolatokban a Jugoszláviában élő nemzetiségek és a szomszéd országokban — például a hazánkban — élő délszlávok viszonya népeink barátságának elmélyítését szolgálja. Molnár S. Edit A genfi találkozó
