Pest Megyi Hírlap, 1975. február (19. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-19 / 42. szám

1975. FEBRUAR 19., SZERDA 3 Aláírták az első magyar-szovjet földgázszerződést A magyar—szovjet kor­mányközi hosszú lejáratú ke­reskedelmi megállapodás alap­ján dr. Russai István, a Mineralimpex Külkereskedel­mi Vállalat vezérigazgatója és J. A. Viszlouszov, a Szojuz- gazexport Külkereskedelmi Egyesülés elnökhelyettese Bu­dapesten kedden szerződést írt alá, amely 600 millió köb­méter földgáz szállítását irá­nyozza elő a Szovjetunióból Magyarországra, 1975 folya­mán. Az aláírásnál jelen volt D. J: Levcsenko, a Szovjetunió magyarországi kereskedelmi képviselője. Az aláírt szerződés alapján a Szovjetunió a kőolaj és vil­lamos energia mellett újabb fontos energiahordozó szállítá­sát kezdi meg. Az MNDSZ születésnapjára emlékeztek KÖSZÖNTÖTTEK: A FÓTI GYERMEKVÁROS ÚTTÖRŐI Születésnapra, a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége megalakulásának 30. évfor­dulójára emlékeztek kedden azon az ünnepségen, amelyet a Hazafias Népfront Budapes­ten rendezett a vasasszakszer­vezet központi székházában. Az egykori alapító tagok közül is sokan eljöttek az esemény­re, amelyen felidézték, hogy az MNDSZ egykori nemes cél­jai — a nők minden rétegének összefogása, demokratikus ne­velése, politikai, gazdasági, társadalmi és szociális tevé­kenységének előmozdítása, se­gítése — a felszabadulás óta eltelt évtizedekben megvaló­sultak. Kelen Béla, a budapesti párt-végrehajtóbizottság tagja, országgyűlési képviselő emlé­kezett az eseményekre. Az MNDSZ-emlékünnepsé- get bensőséges hangulatúvá tette a fóti Gyermekvárosból érkezett úttörők jelenléte. A gyerekek szíves szóval és apró ajándékokkal köszöntötték azokat a felnőtteket, akik 30 évvel ezelőtt ott voltak az MNDSZ alapító tagjai sorá­ban, és közülük legtöbben ma is áldozatos társadalmi mun­kát végeznek a nőmozgalom­ban és más társadalmi szerve­zetekben. Az ünnepség műsorában — amelyben szavalatok, prózai produkciók és bábbemutatók szerepeltek — közreműködött Bitskey Tibor, Kovács István és Pécsi Ildikó színművész, valamint a Vasas Központi Művészegyüttesének énekkara. Az esemény színhelyét hangu­latossá tette, hogy alkalmi ki­állítást mutattak be az anyák napjára és a nőnapokra 1945 óta készített plakátokból. Tiz éve lobbant fel a fáklya A tavalyinál többet és gazdaságosabban Munkásgyűlés a DKV-ban A sorompót elhagyva nem a megszokott irányba kanya­rodnak el az autóbuszok — egyenesen a kivilágított, csu­pa üveg falú ebédlő felé tarta­nak. Az utakon gyalogos munkások. Üdvözöljük a munkásgyűlés résztvevőit — vakító fehér felirat a vörös drapérián. Mindjárt 7 óra. Egyáltalán, ki maradt most a Dunai Kőolaj­ipari Vállalat kényes beren­dező sóriásai mellett? Az üzemvezetők, művezetők és egypár éjszakai szolgálatos, megnyújtotta műszakját, hogy a többiek rövid egy órában meghallgathassák az igazgató beszámolóját. Az emelvé­nyen, a vállalat gazdasági és társadalmi vezetői között ott állt a régi igazgató, Péceli Béla, az OKGT kőolajfeldol- gozó-ipari igazgatóságának mostani vezetője. 7 millió tonna A DKV igazgatója — Rá- tosi Ernő — a lényegre törő­en kezdte beszámolóját: — Az év gazdasági szem­pontból nem indul rózsás fel­tételekkel — mondotta, s utalt a tőkés világban végbemenő gazdasági válságra, melynek hullámait ugyan ha meg is töri a szocialista országok tervszerű gazdasági együtt­működése, hatása mégis érez­hető. — Több mint 7 millió ton­na kőolajat kell feldolgoz­nunk az idén, 13 százalékkal többet, mint tavaly. Növel­nünk kell a benzin- és gáz­olajtermelést, hogy zavartalan legyen az olefinmű és az or­szág motorhajtóanyag-, vala­mint tüzelőolaj-ellátása — jelentette be az igazgató. Növelik az aromás szén- hidrogének és a paraffin ex­portját, s négyezer tonna xilol- elegyet gyártanak, melyet ed­dig tőkés piacról vásárolt a magyar kereskedelem. A víz is pénzbe kerül Ezután a belső tartalékok feltárására, a termelőeszkö­zök maximális kihasználásá­ra, az anyag- és energiataka­rékosságra hívta fel a dolgo­zók figyelmét, a termékek jó minőségének megtartása mel­lett. — A víz is pénzbe kerül — mondta példának —, ne en­gedjük tehát feleslegesen át­folyni a berendezéseken, mely a Dunába szennyvízként ke­rül vissza. A kár kettős: ener­giát veszítünk, és feleslegesen károsítjuk a környezetet — figyelmeztetett. Az állóeszköz-fenntartásról szólva elmondta: az hozzáve­tőlegesen évente eléri a 200 millió forintot. Ha csak 5 szá­zalékkal csökkenthető ez a szám — a gondosabb, precí­zebb munkával —, akkor a karbantartók máris jelentős megtakarítást produkálnak. Az igazgató kijelentette: bí­zik a DKV 3600 dolgozójában, a szocialista brigádok helyt­állásában, hogy a szocialista munkaverseny eredménye­ként ismét sikereket érnek el az idén is, úgy mint tavaly, amikor 1 milliárd 259 millió forintos gazdasági eredmény­nyel zárták az évet. Régiből újat A kialakult teremtő vitában Patai Bertalan, a vízvezeték­hálózat szocialista brigádveze­tője a létszám és a termelő- eszközök jobb kihasználására jelentett be vállalást és a be­ruházók és az üzemeltetők munkájának összehangolására tett javaslata az energiameg- takarításra vonatkozott. Bé­kés Imre tmk-dolgozó az ar­matúra lakatosműhely szocia­lista brigádjainak felajánlá­sairól beszélt, s a szerelési anyagok gondosabb kezelésé­re, a csővezetékek felújításá­ra tett javaslatot, majd el­mondotta: az armatúrák élet­tartamának meghosszabítását is célúknak tekintik. Takaré­koskodnak a védőruhákkal, kesztyűkkel is. Tarnóczi Sán­dor elektroműszerész a hiba- elhárításról beszélt, melynek alapja a rendszeres ellenőrzés. A vállalat anyag- és energia­takarékosságra kiadott intéz­kedési tervét brigádjuk most dolgozza fel vállalásaiban: többek között elhasználódott szabályozó szelepek felújítá­sára tettek felajánlást, s felül­vizsgálják a vállalat mérőmű­szereinek állapotát, ezzel is segítve a legoptimálisabb energiaielh asználást. A munkásgyűlés befejezése előtt Péceli Béla szólt meleg barátsággal a jelenlévőkhöz: — Meg vagyok győződve, hogy mindenki erejétől, tudá­sától telhetőén csatlakozik a most már országossá növeke­dett takarékossági mozgalom sikere érdekében — mondot­tá Április 4-én lesz tíz éve, hogy a DKV-ban először lob­bant fel a fáklya — az ellen­őrző tűz — s kezdődött meg a termelés. A tízéves múlt kö­telez! H. A. Vállalatvezetők fóruma Szükségszerű fokozás A párt XI. kongresszusának irányelvei gazdaságfej­lesztésünk döntő kérdéseként mondják ki a társadal­mi termelés hatékonyságának növelését. Ennek lénye­ges alkotóeleme az ésszerű gazdálkodás az élőmun­kával, a munkaerővel. A következő napokban Pest megyei vállalati vezetők tollából erről közlünk cikk­sorozatot. Alábbi írásunkat e rendkívül fontos téma­kör bevezetőjének tekintjük. EGY MÁZSA szemes kuko­rica megtermeléséhez a megye mezőgazdasági üzemei átlago­san öt-hat óra élőmunkát használnak fel. Ez ugyan jó­val elmarad attól, ami tíz s még inkább harminc eszten­deje szükségeltetett, de ennek ellenére sok. Legalábbis ah­hoz viszonyítva, hogy a zárt termesztési rendszerekben ré­szes gazdaságokban ez az idő­mennyiség csupán 0,5—0,6 óra, azaz tizede az átlagosnak. No­sza, zárt termesztési rendszert mindenütt...?! Igenám, de ennek feltételei vannak. Nem­csak a drága univerzáltrakto- rok, s a hozzájuk kapcsolódó berendezések, szakszemélyzet, hanem például az is, hogy a gazdaság földjén több száz hektáros táblákat lehessen ki­alakítani ... Mégis, a szigorú feltételek ellenére aligha csak jóslás, ha azt állítjuk: fokoza­tosan a megye mezőgazdasági üzemeire az lesz a jellemző, hogy megteremtik a zártrend­szerek kereteit. Egyebek mel­lett azért, mert az élőmunka az eddiginél fontosabb sze­rephez jut, értékesebbé válik. Néhány éve még úgy hang­zott az érvelés: az élőmunká­val való takarékosság az ipari és mezőgazdasági üzemekben nem szorulhat háttérbe. Az élet diktálta fokozás napjaink­ra így alakította át a monda­tot: az élőmunkával való takarékosság az ipari és mezőgazdasági üzemek fon­tos feladata. Holnap folytató­dik a fokozás: a fontos fel­adatból még fontosabb lesz, s végül a legfontosabb. Gazda­sági haladásunknak ugyanis alapkérdése a társadalmi ter­melés hatékonyságának az ed­digieknél erőteljesebb növelé­se, s ettől elválaszthatatlan az élőmunka ésszerű, takaré­kos felhasználása. LÉNYEGESEN átalakította a termékösszetételt a Pest me­gyei Fémipari és Kéziszer­számgyártó Vállalat, egyrészt azért, mert gyártmányai egy része veszteséges volt, más­részt viszont azért, mert Szentendrén a munkaerő­utánpótlás szinte a semmivel egyenlő. Az élőmunka jobb kamatoztatásának köszönhe­tően a vállalat hamar túlju­tott az átmeneti visszaesés időszakán, s miközben a szent­endrei üzemben növelte az egy főre jutó termelési értéket, Dabason telepet alakított ki, mivel ott volt még szabad munkaerő. Kettős utat járt te­hát, eredménnyel, ennek kö­szönheti középtávú terve idő­arányos teljesítését. Három esztendeje cikksoro­zatban próbáltuk megvilágíta­ni o Cement- és Mészművek váci gyára nehézségeit, valósá­gos helyzetének okait. Nap­jainkban ez a gyár a Cement- és Mészművek kiemelkedő egysége, termelése 1973-ban is, 1974-ben is meghaladta a ko­rábban elérhetetlennek tartott egymilliós határt, sőt 1974 ti­zenkét hónapjában a cement­termelési kötelezettségek túl­teljesítése mellett tetemesen növelték a mészüzemi áruki­bocsátást is. Holott a gyár tartós létszámhiánnyal küzd! Csak éppen az új vezetés föl­hagyott annak ismételgetésé­vel, hol lehetne embereket to­borozni, s azt vette, vetette szemügyre, mégpedig nagyon alaposan, a meglevő embere­ket hogyan lehet a legjobban foglalkoztatni? Az erre adott válasz meglelése sok munkát követelt, de most már két esztendő tanúskodik róla: megérte! Túlzás lenne azt állítani, hogy akár az iparban, akár a mezőgazdaságban, a tudati, szemléleti változások eredmé­nyeként jutott előbbre az élő­munka ügye. Elsősorban az objektív helyzet, az abból táp­lálkozó kényszer volt az, ami a megszokott hadállások fel­adására késztette a gazdasági egységeket, azok vezetőit. Persze, akadtak, akiknek né­hány apró jelzés is elég volt, értettek belőle. Mások viszont csak akkor néztek szembe a tényekkel, amikor már nem lehetett kitérni előlük, amikor egész egyszerűen heteken át senki nem jelentkezett felvé­telre. NE FIRTASSUK, mennyi volt ebben a személyes ké­nyelmesség, s mennyi a meg­szokott körülmények túlzott tisztelete. Arra azonban rá kell mutatnunk, hogy a válto­zás első érzékelőinek az üze­mek politikai testületéi, első­sorban a pártszervezetek bizo­nyultak. Ami elismerésre mél­tó. Az már kevésbé, hogy e politikai testületek az élőmun­ka növekvő szerepét, értékét némely üzemben ugyan fölis­merték, de nem értették meg, hogy a célszerűbb foglalkozta­tás elkerülhetetlenül együttjár átcsoportosításokkal, új műve­letek betanításával, üzemré­szek megszüntetésével, átszer­vezésével s így tovább. Ezt „felfordulásnak” érezték, ítél­ték, s csak nagy nehezen le­hetett igazolni az intézkedés szükségességét. Már ahol sor került erre. Mert akadt, ahol fölhagytak vele, mondván, maradjon akkor úgy minden, ahogy addig. És maradt. Megálltak félúton ezeken a helyeken, s ha valami, akkor ez a veszélyes. A régi szerve­zetbe itt-ott beépítettek né­hány új elemet. Ezek a részek persze másként, más impul­zusokra működnek, mint a szervezet régi darabjai, azaz nincs összhang közöttük, össz­hang nélkül pedig nem szer­vezet a szervezet, s innét a sok örökös zavar, fennakadás, hibaismétlődés. Megálltak félúton, az élet azonban nem állt, s a jövőben sem áll meg. Folytatja a „fo­kozást”, a fontost fotosabbá, s ezt a legfontosabbá teszi. Le­het, hogy sokan, sok helyen ezt majd már csak akkor ve­szik észre, amikor a gépek, berendezések fele mellé nem találnak embert? Ma még „csak” a gépek tíz százaléka áll. Mit tesznek, mit terveznek e téren a nagyvállalatok veze­tői Pest megyében? — erről olvashatunk holnaptól lapunk­ban. Ámi a két és fél millió mögött van Vietnamnak adták a Pest megyei fiatalok Nyolcvanmillió a tejiparnak A váci üzem az idén készül el A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére hozott kormány- program növelte a termelők anyagi érdekeltségét, ez — egyebek között — a fokozódó kínálatban mutatkozik meg Tavaly például 76 millió literrel több te­jet vásárolt fel az Ipar, mint egy évvel korábban. A tejipar illetékesei arra számítanak, hogy 1975-ben is ösztönzően hat a kedvező közgazdasági környezet a te­henészetben és a háztáji ál­lattartóknál. A negyedik öt­éves terv utolsó évében négy és fél-öt százalékkal több tej átvételét, a belföldi értékesí­tés 5—6 százalékos növelését irányozták elő. Az iparban folytatódik a műszaki korszerűsítés, fej­lesztés. Űj tejüzemeket is épí­tenek. A váci még az idén el­készül. A szentesi, a szolnoki és a pásztói tejüzem műszaki terv­dokumentációján már dolgoz­nak a mérnökök. Az ipar idén 80 millió fo­rintot fordít a tejgyűjtőháló­zat korszerűsítésére. Ma délután 5 órai kezdettel a Gödöllői Agrártudományi Egyetem aulájában 15€0 fiatal jelenlétében nagygyűlést rendez a Pest megyei KISZ-bizottság. Ekkor adják át Pest megye ifjúsági szervezetének képviselői a vietnami fiatalok megsegítésére összegyűjtött 2 és fél millió forintot. Mint arról már lapunkban többször is hírt adtunk: Pest megye fiataljai, csatlakozva a KISZ KB országos szolidari­tási mozgalmához, teljesítet­ték, sőt túlteljesítették a Viet­namban felépülő Magyar— Vietnami Barátság nevet vi­selő ezerszemélyes szakmun­kásképző intézet támogatására tett vállalásukat. A kitűzött határidő előtt egy évvel — el­sőként az országban — gyűj­tötték össze azt a két és fél millió forintot, amely 50 hely felépítését biztosítja. A mi segítségünk Hogyan gyűlt össze az ösz- szeg? Tavaly a KISZ-esek kommunista szombatokon, társadalmi munkában, túlórá­kon termelték meg a pénzt. Kis. és nagyüzemek, gyárak, termelőszövetkezetek, isko­lák csatlakoztak a mozgalom­hoz. Áldozatkész, önzetlen munkájuk eredménye ez az el­sőség. Mert a két és fél millió apránként gyűlt össze. A KISZ-bizottságokra megannyi számla érkezett, bizonyítva: a fiatalok megértették az akció lényegét. Vagyis azt: a segít­ség most legalább annyira fontos, mint a háború idején. A szolidaritási mozgalom azonban nemcsak egyszerű vállalás volt. Kiderült: kire számíthatnak a fiatalok moz­galmi munkájukban. A politi­kai jelleget erősítette, hogy szocialista brigádtagok, gyári, mezőgazdasági dolgozók egy­aránt részt vettek az akcióban. Vagyis olyanok is, akik nem tagjai az ifjúsági szervezet­nek. Értékekről szólva a legna­gyobb érték talán az idő. Két év telt el — a vietnami hábo­rú befejezéséről szóló — pári­zsi megállapodás aláírása óta. Dél-Vietnamban napjainkban is harcok folynak. Egymást követik a nemzetközi ellenőr­ző bizottság munkáját akadá­lyozó és nehezítő provokációk és ez egyben a párizsi megál­lapodás nyílt megsértése is. Mindez olyan körülmények között történik, amikor sza­kadatlanul érkeznek az Egye­sült Államok fegyverszállít­mányai és segélyei a saigoni Th i eu - rezsimnek. Mi is segítjük a — vietna­mi népet! Hogyan? Ennek szemléletes példája a KISZ- esek vállalása is. A Pest me­gyei fiatalok eredménye, első­sége pedig talán tovább ösz­tönzi a magyar ifjúságot ar­ra, hogy minél hamarabb el­jusson a segítség a romokban heverő országba, azokhoz az emberekhez, akiknek hihetet­lenül sokat jelentenek a na­pok, hetek, hónapok. Az idő, hogy talpra álljanak, össze­szedjék erejüket. Országukat a vietnami munkások építik újjá. Képzésükben az ezer­személyes iskola bizonyára so­kat jelent. A megye nagyüzemeiben, Százhalombattán, Csepelen és sok más helyen is kommunista szombatokat tartottak a fiata­lok. Munkájukból százezreket ajánlottak fel a vietnami nép­nek. A budakalászi Lenfonó és Szövőipari Vállalat KISZ- esei például vállalásuk há­romszorosát teljesítették: 20 ezer forint helyett 60 ezret. Segítették az akció sikerét a mezőgazdasági üzemek, a tsz- ek, az iskolák. Az ifik felhívására A gödöllői Agrártudományi Egyetem Tangazdasága ifjú­sági szervezetének három alapszervezete és 72 tagja van. ök 40 ezer forintot ajánlottak fel. Ez mintegy 6 ezer forint KISZ-tagonként. Egy ember kéthónapi munkája. Ám a KISZ-vezetőség kérte az üzem igazgatóját, a szakszervezeti bizottság titkárát, a dolgozó­kat: támogassák akciójukat. A KISZ-esekhez — felhívá­sukra — 45 szocialista brigád 583 dolgozója csatlakozott. Se­gítették a fiatalokat s közben teljesítették kongresszusi vál­lalásukat is: játszóteret építet­tek a nagygombosi gyerekek­nek, vasszerkezeti játékokat, hintákat készítettek. Végül 50 ezer forint, vagyis egy in­tézeti hely költsége gyűlt ösz- sze — a tangazdaságban. Lelkesedésben, munkafe­gyelemben élenjártak az aszódi Petőfi Sándor gimná­zium tanulói is. Tizenötezer forint előteremtését vállalták és annyit is fizettek be a szoli­daritási mozgalom akciókontó­jára. Ősszel segítették a me­zőgazdasági munkákat; 33 na­pot dolgoztak kartali, hévíz- györki, vérségi, dányi termelő- szövetkezetekben. Így jött össze a pénz. Ahol nincs KISZ-a!apszervezet Az alsónémedi ÁFÉSZ-nál nincsen KISZ-alapszervezet. A szövetkezet ellátási területéhez tartozik: Bugyi község is, s így is mindössze 18 KISZ-tag- juk van, akik a községben vagy az iskoláknál tevékeny­kednek. A felhívásról a daba- si járási KISZ-bizottságon ér­tesültek. Pártalapszervezetük vállalta a munka megszerve­zését az alakuló KlSZ-alap- szervezet helyett. A szövetke­zet dolgozói társadalmi mun­kában 8 ezer forinttal járultak hozzá az akció sikeréhez. Ugyanígy értesült az ácsai ÁFÉSZ vezetője is a KISZ-bi- zottság felhívásáról. Dolgozói­kat termelési tanácskozáson tájékoztatta a szolidaritási mozgalomról. A szövetkezeti tagok lelkesedését igazolja: négy és fél ezer forinttal já­rultak hozzá' a sikerhez. Ám ami ennél is több: itt sem működik KISZ-alapszervezet, s a tanuló fiatalok itt is az is­kolában, sokan a községi lakó- területi alapszervezetben tevé­kenykednek Munkafelajánlá­saik értéke mindenféleképpen a szervezőket és a dolgozókat dicséri. A példákat folytathatnánk, ám az eddig felsoroltak is tükrözik a fiatalok következe­tes segítőkészségét, lelkesedé­sét. A két és fél millió végül is sok helyről gyűlt össze, több ezer fiatal kisebb-na- gyobb munkájának eredmé­nyeként. Mindez azt bizonyít­ja: érzik, tudják: a vietnami nép segítése ma is elsőrendű feladat. V. F.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents