Pest Megyi Hírlap, 1975. február (19. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-16 / 40. szám
4 1975. FEBRUAR 16., VASÄRNAP 'Vom , W xruntw Bét nap hrónihúga Párheszcd csnesszinten % — kényszerszünet után Kissinger korsója — Ciprusi rugók — Árnyék- őrségváltás — Lázadók vagy hazafiak? 99Stratégiai99 gyilkosság Madagaszkár szigetén Szemmel láthatóan derűs hangulatúak Leonyid Brezsnyev és Harold Wilson megbeszélései a Kremlben, Hétfő: Kissinger Tel Avivba érkezett — Ellenzéki képviselők tiltakozása Saigonban Thieu kormányzása ellen. Kedd: A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa ratifikálta a baktériumf egy verek és mérgező anyagok eltiltásáról szóló nemzetközi egyezményt — Thatcher asszonyt választották vezérüknek a brit konzervatívok. Szerda: Zavargások Madagaszkár-szigetén az új malgasi elnök meggyilkolása után — Kissinger Szadattal tárgyalt. Csütörtök: Wilson brit kormányfő Moszkvába érkezett — Kissinger Damaszkusz ban járt, majd visszatért Izraeiba. Péntek: Görög tiltakozás a ciprusi török kisebbség vezetőjének egyoldalú döntése miatt — A Közös Piacon megegyeztek a mezőgazdasági árak átlag 10 százalékos emelésében. Szombat: Az Afrikai Egység- szervezet ülése alkalmat ad az eritreai lázadás ügyében a közvetítésre. A szovjet—brit tárgyalások ígérkeztek jóelore a hét legfontosabb nemzetközi eseményének, így is lett. önmagáért beszélt már az a tény is, hogy hatéves — mondjuk így — kényszerszünet után folytatódik a párbeszéd csúcsszinten Moszkva és London között (A Szovjetunió és Nagy-Britannia viszonyának fagyossá dermedéséért a konzervatív kormány volt a felelős: Heath, Home és a többiek tudatosan távolodtak el a nemzetközi enyhülés vonalától, a Szovjetunióval való gazdasági együttműködés és politikai normalizálódás vonalától.) Várakozással tekintett a világ a moszkvai tárgyalásuk elé azért is, mert számítani lehetett arra, hogy a szovjet tárgyalóküldöttség élén Leonyid Brezsnyev ismét hozzálát a legmagasabb szintű diplomácia alkalmazásához. A brit kormány vezetőjével való eszmecsere jelentőségét pedig megadta néhány más tényező is: kezdve a Nagy-Britannia ciprusi érdekeltségén egészen odáig, hogy londoni hozzájárulás is szükséges az európai biztonsági és együttműködési értekezlet mieloobi eredményes befejezéséhez. Wilson számára a kétoldalú, szovjet—brit gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok fellendítése szempontjából ugyancsak fontosnak mutatkozott a moszkvai I utazás. Még nincs vége, így tehát nem is értékelhetjük még egészében, de az bizonyos, hogy a szovjet—brit tárgyalás elmozdíthatja a holtpontról a két nagyhatalom együttműködésének ügyét. A hét elején kezdődött az amerikai külügyminiszter újabb közel-keleti körútja, amelyet Washingtonban úgy harangoztak be, hogy döntő fordulatot hozhat. Kissinger környezetében azt mondták: 50 százalékig már már biztosított a külügyminiszter tárgyalásainak sikere. Olvastam erről egy szellemes francia megjegyzést: „Kissinger korsójáról nem tudni, hogy félig üres-e vagy félig tele van ...” Nos, az amerikai „csodadiplo- mata” a jelek szerint ném nagyon változtatott a „korsójában” levő arányokon. Egyelőre csak annyi bizonyos, hogy márciusban új Fa vissza akar térni a közel-keleti fővárosokba, s folytatni kívánja tárgyalásait. A Közel-Kelettel bizonyos fokig összefüggésben van mindaz, ami Cipruson és Ciprus körül történt. A ciprusi török közösség vezetője, Denktas kikiáltotta a török föderatív államot, mint a Ciprusi Köztársaság részét. Az egyoldalú lépés szinte, puccs jellegű, nem is fogadja el sem Makariosz érsek, sem a görög kormány. Washingtonban képmutató módon hivatalosan „sajnálkozásukat” fejezték ki, Londonban „helytelenítik” á dolgot, Luns, a NATO-főtitkár „aggodalmáról” beszélt. Pedig — éppen hét hónapja — az atlanti boszorkánykonyhában főzték ki a Ciprus elleni akciók tervét. A cél az volt, hogy megakadályozzák a Makariosz-féle független politika folytatását, akár a szigetország kettéosztása árán is. Bizonyára számításba vették a terv kockázatos voltát: Athén és Ankara szembekerülését, a NATO déli szárnyán a pillanatnyi zűrzavart, de aligha gondolták, hogy a görög—tötök ellentét ilyen hevessé válik. A ciprusi török lépésnek nyilván az is a célja, hogy ráijesszen az amerikai kqngresz- szusra: a honatyák — szembehelyezkedve Forddal és Kis- singerrel — megvonták a katonai segítséget Törökországtól. Most aztán az ankarai kormány azzal fenyegetőzhet, hogy felülvizsgálja az Egyesült Államokkal való katonai szerződést, amelynek révén a 1 Pentagon a Szovjetunió közelében, meg a szíriai—török határ mentén katonai támaszpontokkal rendelkezik. Ugyanakkor azonban Athén azért neheztel Kissingerre („Ciprus hóhérjára”, ahogyan Papandreu, a görög ellenzék egyik vezére elnevezte ...), mert legalábbis 50 százalékig a törökök kezére játszik. £s a görög kormány ugyancsak azzal szeretne az amerikaiakra nyomást gyakorolni, hogy az USA görögországi katonai támaszpontjainak további fenntartását kérdésessé teszi, TudCiprus törökök által megszállt északi területein a török ciprióta vezetők kikiáltották a Ciprusi Török Köztársaságot. Az új „állam” feje, Rauf Denktas (baloldalt) bejelenti az új állam megalakulását. Nicosiában pénteken több mint ötezer ciprióta tüntetett a Ciprusi Török Köztársaság kikiáltása ellen. A tüntjiök között megjelent Makariosz ciprust elnök (középen jobbra) is. juk, hogy Pireusz kikötője a földközi-tengeri 6. flotta atommeghajtású tengeralattjáróinak fő bázisa. Makariosz érsek és a görög kormány az egyoldalú török lépés ügyét az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé kívánja terjeszteni. Álláspontjuk az, hogy csakis az ENSZ részvételével lehet biztosítani Ciprus sorsának igazságos rendezését. A hét eseményei között sok volt a brit vonatkozású. Így az is figyelmet érdemel, hogy vezért választott a konzervatív párt, helyesebben női vezért! Thatcher asszony, a tory jobboldal egyik jellegzetes képviselője került Heath helyére, az úgynevezett árnyékkormány élére. (A sajátos angol kifejezés, tudjuk, azt jelenti, hogy ha holnap a munkáspárti kormány megbukna, a konzervatívok már készen álló kabinettel vállalnák aZ1 őrségváltást. Az árnyékkormány ilyen szép reményű feje lett most Thatcher asszony...) v Afrika két országa is hallatott magáról véres válsághírekkel: Etiópia új 'vezetőinek, akik pedig országukat a nem kapitalista úton akarnák elindítani, s akik _több antiimperialista intézkedést tettek, szembe kerültek az eritreai lázadókkal. Aszmara környékén egyre több a fegyveres összecsapás. A Vöröstenger partján levő tartomány lázadó szervezeteit a nyugati polgári sajtó feltűnő rokonszenwel kezeli, most már hazafiaknak titulálja őket... Madagaszkár szigetén, a Malgas Köztársaságban meggyilkolták a csak néhány napja hatalomra került új köztársasági elnököt. A tettesek egy olyan csoportból kerültek ki, amelynek katonatiszt és rendőrtiszt tagjai láthatóan a korábbi újragyarmatosító politikát akarták volna újra szolgálni. Madagaszkár valaha francia gyarmat volt, önálló államként is, • a franciák félgyarmata maradt. Madagaszkár jelentőségét ma elsősorban a földrajzi, stratégiai helyzete adja meg: az Indiai-óceán déli részén lehetőséget ad az Afrika körüli hajóforgalom ellenőrzésére. Bizonyos, hogy a Malgas Köztársaságról sokat hallunk még. PáJfy József A most kezdődő hét eseménynaptár ából: Hétfő: Wilson befejezi hivatalos látogatását a Szovjetunióban — Waldheim Bahrein- be látogat — Folytatódik az AESZ ülésszaka. Kedd: Waldheim Kuwaitban — Genfben 1 megkezdődik a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet ülése. Szerda: Waldheim Irakba látogat. Péntek: Véget ér az. AESZ ülésszaka — Waldheim visszautazik New Yorkba. Nálunk mindeddig ismeretlen szovjet színházat, ismeretlen írót és drámát köszöntöttünk pénteken este a Tháliá- ban: a főváros felszabadulási ünnepségeinek sorozatában ezzel a háromszoros ősbemutatóval kezdte budapesti vendégjátékát a moszkvai Mosz- szovjet Színház. A megalakulásának ötvenedik évfordulóját 1973-ban ünnepelt társulat kiváló művészi munkájával,' határozott és világos törekvéseivel annak idején gyorsan az egyik legrangosabb és legtekintélyesebb szovjet színházzá emelkedett. Lenin-renddel, Akadémiai címmel és a Munka Vörös Zászlórendjével tüntették ki. Jelentősek nemzetközi sikerei is. Nálunk ugyan valóban csak most mutatkoztak be, , de figyelemre méltó, szép művészi és politikái visszhanggal szerepeltek már Bulgáriában, Lengyelországban, Romániában, Jugoszláviában és Franciaországban is. És ha maga a színház Magyarországon ismeretlen volt is, tagjaival már találkozhattunk. Legutóbb például R. J. Pljattal, aki természetesen a pénteki bemutatón is fellépett: a nagy sikerű tévésorozatnak, A tavasz 17 pillanatának egyik főszerepét játszotta: ő volt a pap, akit Stirlitz Svájcba küldött. A bemutatott dráma, a Vihar írójának, az 1970-ben elhunyt V. Bill-Bolecerkovsz- kijnak a nevét is most ismertük meg. Jelentékeny adósságot törlesztve ezzel: a szerző, mint látott drámája is igazolta, az új, a megporosodott dramaturgiai hagyományokkal szemben fellépő forradalmi drámairodalom markáns egyénisége volt. 1885-ben munkáscsaládban született, már egészen fiatalon matrózként dogozott, majd 1911 és 1917 között az Egyesült Államokban élt, fizikai munkásként sokféle helyen dolgozva. A forradalom győzelme után visszatért hazájába, részt vett a fehérek elleni harcokban, és drámai munkáit ezekből a meghatározó élményeiből írta. Először egyfelvonásosokkal kísérletezett, majd Visszhang címmel egész estét betöltő drámát íít a Nagy Október nemzetközi hatásáról. Ezt a drámáját 1924-ben, a másodikat, a Vihart, 1925-ben mutatták be, s éppen a Moszszovjet Színházban, amely oroszlán- részt vállalt az új drámák megismertetésében, népszerűsítésében. A pénteki, ötven évvel későbbi budapesti előadással a színház tehát nemcsak a forradalomnak áldozott, hanem saját' múltjára is emlékezett. A Vihar, mint a címből kitetszik, a polgárháború korszakát idézi. De nem azzal a céllal, hogy a politikai eseményeket foglalja drámai keretbe. A szerzőt a kegyetlen harcokban születő új világ emberi oldala érdekli. Sorsépítés, jövőformálás. Csütörtökön este 1500 kérdés érkezett a televízió Fórumához, amely ez alkalommal, az NDK és a lengyel est után most — kapcsolódva a főváros felszabadulásának jubileumához — a Szovjetuniót választotta adásának témájául. A sok kérdés arra mutat, hogy az alkalmi aktualitás figyelem- bevételén felül is jól választott a televízió. Annak ellenére, hogy vitathatatlanul sokat tudunk a Szovjetunióról, a szocialista országok közül talán a legtöbbet. Történelmünk és mindennapi életünk azonban — a külpolitikától a gazdaságig, az európai biztonsági értekezlettől a Zsiguliig — olyan sok és szoros szállal kapcsolódik a legnagyobb testvéri szocialista országhoz, hogy mindig Van fontos, lényeges kérdeznivalónk. Ezek a kérdések néhány év előtt talán sok néző számára A formai építkezésben is új utakat kereső forradalmi, drámát a színház főrendezője. Sztanyiszlavszkij és Vahtangov tanítványa, J. A. Za- vadszkij állította színpadra, mindenben igazodva-alkal- mazkodva a drámai anyaghoz. Az előadás színpadi eszköztára puritán és egyszerű. ★ A Moszszovjet Színház tegnap este Tvardovszkij nálunk is jól ismert, népszerű poémájának, a Vaszilij Tyorkin- nak színpadi adaptációjával folytatta sikeres vendégszereplését. Ma, vasárnap délelőtt 11 órai kezdettel és este ugyancsak ezt a művet láthatják az érdeklődők, majd holnap, hétfőn este a Vihar előadásával fejezi be vendégjátékát a szovjet társulat. ökrös László nem tűntek volna ilyen érdekesnek, mint most, amikor energiaválság van a világon, s gondjait, nehézségeit a mi életünkben is érezzük. Gondjainkat persze, végül is magunknak kell megoldanunk. De hogy törekvéseinkben, szándékainkban és nehézségeinkben nem vagyunk egyedül, nem maradunk magunkra, s mint eddig, ezután is számíthatunk a Szovjetunió hatalmas nyersanyag- és energiaforrásaira, készleteire, azt a Fórum adása minden néző számára újólag meggyőzően, kézzelfoghatóan bizonyította. A nézők százezrei vagy milliói elsősorban éppen ezek miatt tartották fontosnak, ezért várták ezt az adást, amely ismét és újabb bizonyságot adott arról, hogy a szocialista országok barátsága, együttműködése élő, létező, eleven és produktív valami, amelyre nyugodtan építhetjük jövőnk, sorsunk formálását. ö. L. TV-FIGYELŐ Életek és korok A magyar munkásmozgalom harcosai Ilet harcos elet egy minisorozatban,, az Akadémiai Kiadó gondozásában. Életük, munkásságuk szinte átfogja a magyar munkásmozgalom egészét, hiszen már a múlt század második felében, a munkásmozgalom kezdeti szakaszában jelentős szerepet vitt Frankel Leó, akinek életrajzkötetével indul a sorozat, és Rajk Lászlóéval fejeződik be. Közben megismerkedhetünk Landler Jenő, Kunfi Zsigmond, Szabó Ervin, Szamuely Tibor és Kun Béla életével. Bennük tükröződik a magyar munkásmozgalom több mint százesztendős harca, küzdelme, fejlődése. Különböző osztályokból, rétegekből származtak, különböző életutat tettek meg, abban azonban egyelt voltak, hogy életüket a munkásságnak szentelték, minden erejükkel, tudásukkal a magyar munkásmozgalom fejlődését segítették, tollal, fegyverrel, egész életükkel harcoltak annak érdekeiért Ha közben tévedtek is, ha nem mindig tudtak következetesek maradni — hiszen nem mindent láthattak előre, a-kor, amelyben dolgoztak, meghatározta működésük lehetőségeit — szándékuk tiszta és becsületes volt; semmilyen fenyegetés, meghurcoltatás, börtön, bitófa nem téríthette el őkét a szent ügytől: a munkásság érdekeinek képviseletétől. Bizonyos, hogy életük szorosan egybeesik a magyar munkásság történetével is. Mint ahogyan elválaszthatatlan az első magyar munkáspárt megalakítása Frankel Leó nevétől, később ugyanúgy nem lehet a magyar munkásmozgalomról szólni Landler Jenő, Kun Béla vagy Rajk László neve nélkül. Büszkék is vagyunk rájuk, hiszen szellemi felkészültségükkel kimagasodtak a küzdők sorából. Frankel Leó például előbb volt a párizsi komraün és az Internacionálé főtanácsának tagja, mint a magyar munkásmozgalom szervezője. Már nagy a nemzetközi tapasztalata, kapcsolatban állt Marxszal és Engels- szel, amikor hazatérve nyugat-európai tartózkodásáról, szervezni kezdi a magyar munkásságot. Éppen a külföldi működése, a nyugateurópai, mindenekelőtt a német és a francia munkásmozgalom megismerése késztette rá, hogy idehaza élére álljon a munkásság érdekeiért küzdőknek, s szorgalmazza az egységes munkáspárt megteremtését. Ez a budai orvoscsaládban született ötvösmunkás sohasem beszélt önmagáról, arról, hogy milyen küzdelem árán, hogyan szerezte meg azt a roppant műveltséget, amely képessé tette, hogy a párizsi kommün munkaügyi minisztereként tevékenykedjék. Valószínű, hogy Marx —Engels barátsága is hozzájárult nagy tudása megszerzéséhez. Idehaza mindvégig vállalta a küzdelmet, célja volt a marxista munkáspárt megszervezése, és vállalta érte a váci börtönt is. Marxnak megírta, hogy a magyarországi munkásmozgalom egyes vezetői látszólag tisztelettel bánnak vele, szívesen veszik cikkeit, de valójában azon igyekeznek, hogy a „ve- zéri asztaltól” távoltartsák. Frankel biztosította Marxot, hogy a pártalapítástól semmi sem riasztja el. Végül is rendkívüli stratégiai-taktikai érzékének köszönhető, hogy sikerült tető alá hozni a magyar munkáspárt épületét, s az ő vezetésével megalakult a Nemválasztók Pártja, amely 1880 őszén egyesült a Magyar Munkáspárttal és Magyarországi Általános Munkáspárt néven működött tovább. Később azonban a párt belső harcai, a különböző intrikák, a kormány erőteljes elnyomása arra késztették, hogy ismét külföldön dolgozzék: következtek a bécsi esztendők, s újra Párizs, végül 52 évesen a kor betegsége, a tüdőbaj végzett vele. Azért időztünk ilyen hosszasan Frankel munkásságánál, hogy jobban megvilágítsuk: a magyar munkásmozgalomnak milyen gyökerei vannak, hogyan indult, s miként termelte ki azokat a vezetőket, akik később is tevékenyen tudták szervezni, irányítani és szellemi .tudásukkal a kor színvonalán tartani a magyar munkásmozgalmat. Éppen az ő példájuk bizonyítja, hogy volt magyar forradalmi munkásmozgalom, és az adott korszakban mennyire a munkásság képviselője tudott lenni. Pontosan ki lehetne mutatni, hogy a magyar munkásmozgalmat milyen hatások érték, hogyan érvényesültek benne a német, osztrák marxisták és lassalleánusok, Liebknecht, Bebel, Schweitzer, Viktor Adler és Kari Kautsky nézetei. Kétségtelen, hogy befolyásolták, hiszen a magyar munkásság az Osztrák—Magyar Monarchiában élt, erős volt az osztrák hatás, s kezdetben német nyelven folyt a levelezés, az újságok kiadása. Ez érthető, de semmit sem von le abból, hogy a munkásság végül is megtalálta a módját, hogy egységes szociáldemokrata pártban I Sikerrel mutatkozott be a Budapesten vendégszereplő Moszszovjct Színház Vihar Magyarországi ősbemutató a Thália Színházban
