Pest Megyi Hírlap, 1975. február (19. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-14 / 38. szám
1975. FEBRUAR 14., PÉNTEK XMdan JKUSZ Felelőtlen lépés NICOSIÁBÓL meglepő, de várható jelentést röppentettek világgá csütörtökön a déli órákban a hírügynökségek: a török ciprióta vezetők egyoldalúan kikiáltották az önálló ciprusi török szövetségi államot. a szövetségi Állam kikiáltásáról szóló nyilatkozatban. a török közösség vezetői támogatásukról biztosították ugyan >ra Ciprusi Köztánsaság el nem kötelezettségi státusét” szembeszálltak a sziget bármilyen megosztásával vagy bármely más országihoz történő csatlakozással, ám az egyoldalú döntéssel lényegében Ciprus megosztását hajtották végre, még akkor is, ha — mint a nyilatkozatban állítják — végső céljuk a ciprusi görög közösséggel való egyesülés a két részből álló föderatív állam keretében. VISSZAFORGATVA a múlt napok eseményeit, megállapítható, hogy a török ciprióta- vezetok készültek e lépésre. Nem kerülheti el a figyelmet az sem, hogy elhatározásukat olyan időpontban valósították meg, amikor végre érdemi megbeszélések kezdődhettek volna a két közösség képviselői között, s amikor Törökország és az Egyesült Államok, valamint Görögország és az Egyesült Államok között kétoldalú tárgyalások folynak a NATO-vaiL kapcsolatos kérdésekről. A GÖRÖG CIPRIÖTÄK vezetője, Glafkosz Kleridesz hétfőn kívánt találkozni a török közösség vezetőjével, hogy átadja a ciprusi kérdés I mde zésének görög tervét. E találkozót Rauf Denktas, a ciprusi török közösség vezetője azonban lemondta. A végül is ENS Z -közvet í léssel átadott tervben a görög közösség egyebek között javasolta: alakítsanak központi kormányt, amely megfelelő hatalommal rendelkeznék a kanitonális rendszerű föderáció felett; a török és görög ciprióták egymás mellett élését a kantonokon belül az alkotmány szabályozza; a török igazgatási kantonok összterülete egyezzék meg a sziget összlakosságán, belüli arány- nyal, ami 18 százalék. E TERV ALAPJÁN nyilván meg lehetett volna kezdeni az érdemi tárgyalásokat. Ehelyett azonban a török ciprióta vezetők egyoldalúan kész tények elé állították a görög közösséget. Sok jel arra vall, hogy a görög ciprióták lépését Ankara sugallta és támogatta. A UPI amerikai hírügynökség az események előtt 24 órával, szerdán közölte, hogy a török kormány nem fogadja el a ciprusi kormány által előterjesztett béketervet, amely a lakosság számarányának megfelelő területű nyolc kantont juttatna a ciprusi törököknek. Ankara — hangsúlyozta az amerikai hírügynökség — továbbra is lényegében két külön részre akarja osztani Ciprust, a megszállás alatt levő északi területet tartva fenn a török ciprusiak számára. A TÖRÖK CIPRIÖTA VEZETŐK az egyoldalú lépéssel semmibe vették azENSZ- közgyűlés decemberi határozatát, amely úgy szól, hogy Ciprus alkotmányos államformájának meghatározása az ott élő két közösség együttes feladata. CSÜTÖRTÖKÖN Kissinger Kairóban, Damaszkuszban, Tel Avivban Iszmail Fahmi egyiptomi és Henry Kissinger amerikai külügyminiszter csütörtökön délelőtt Kairóban gazdasági együttműködési megállapodást írt alá, amelynek értelmében az Egyesült Államok hitelt nyújt Egyiptomnak — elsősorban élelmiszerek vásárlására. Kissinger másfél órával meghosszabbította kairói tartózkodását, hogy újabb megbeszélést folytasson egyiptomi kollégájával. Ennek végeztével utazott el Szíriába. Henry Kissinger amerikai külügyminiszter befejezte szíriai „villámlátogatását” is, és csütörtökön délután, középeurópai idő szerint 17 óra 20 perckor Damaszuszból Izraelbe repült. Kissinger a szíriai fővárosban Hafez Asszad szíriai elnökkel és Khaddam külügyminiszterrel a közel-keleti válságról tanácskozott. Az amerikai külügyminiszter és a szíriai vezetők tárgyalásainak részleteiről Damaszkuszban eddig nem adtak ki hivatalos közleményt. Henry Kissinger amerikai külügyminiszter Egyiptomban és Száriéban tett rövid látogatásét követően csütörtök este Tel Avivba érkezett. A külügyminisater derűlátóan nyilatkozott Damaszkuszban Asszad szíriad elnökkel folytatott tárgyalásairól. Mint mondotta, a megbeszélések „barátiak, konstruktívak” voltaik, és felölelték a közel- keleti helyzet valamennyi aspektusát, valamint a kétoldalú kapcsolatokat, amelyek a külügyminiszter szerint „jók és javulók”. Az Al-Thavra című szíriai lap közölte, hogy Damaszkusz elutasítja a közel-keleti válság szakaszos rendezésére vor atkozó terveket. A fél- hivatalos lap csütörtöki számában, Kissinger damaszkuszi tárgyalásaival egyidejűleg megjelent vezércikk szerint. Szíria „elutasítja azokat a kísérleteket, hogy a részleges rendezés csábításának csapdájába ejtsék, vagy figyelmét csupán egyes területek visz- szaszolgál tatásával tereljék el”. Az Al-Thavra leszögezte, hogy a közel-keleti újabb politikai fejlemények fényében Szíriának minden eddiginél szilárdabban kell ragaszkodnia az összes elrabolt arab területek felszabadításához. BECS—EKHT Űj szocialista indítvány A tárgyalások időtartama alatt ne növeljék a térség fegyveres erőinek létszámát Csütörtökön Becsben plenáris ülést tartottak a középeurópai kölcsönös haderő- csökkentési tárgyalásokon részt vevő küldöttségek. A csehszlovák delegáció szóvivője a tanácskozás után újságíróknak ki jelenítette, hogy a szocialista országok küldöttségei — miközben az 1973. november 8-i megállapodás-tervezeten alapuló radikális rendezés mellett szállnak síkra — egyben javasolják, hogy a tárgyalások közvetlen résztvevői — a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Bri- tannia, az NSZK, Kanada, Belgium, Hollandia, Luxemburg, az NDK, Lengyelország és Csehszlovákia — közös nyilatkozat formájában vállaiPÁRIZS Mitterrand ismét kitért... Francois Mitterrand, a Francia Szocialista Párt első titkára csütörtök délután tartott sajtóértekezletén bírálta a kormánynak a termelés csökkenését előidéző gazdaságpolitikáját s hangsúlyozta, hogy annak a dolgozók az első számú áldozatai. A munkanélküliség enyhítése érdekében azt javasolta, hogy a közszolgáltatások területén — ahol nagy a létszámhiány — tömegesen alkalmazzanak új dolgozókat, így a postánál, a közegészség- ügy és a közoktatás terén s javítsák meg a munkanélküliek segélyezésének feltételeit. A baloldali pártok viszonyával kapcsolatban Mitterrand azt hangoztatta ugyan, hogy a szocialisták „nem óhajtják folytatni a polémiát”, de ismét kitért az FKP által felvetett kérdések határozott megválaszolása elől. Csupán arra hivatkozott, hogy a szocialista párt a közös program alapján áll s hozzátette: „A baloldal közös kormányprogramja akkor lesz megvalósítható, ha majd a francia nép a választáson baloldali többséget küld a nemzetgyűlésbe”. Banglades új élete A világ egyik legszegényebb és legtragikusabb sorsú országa, Banglades néhány nappal ezelőtt történelmi útjának új fejezetét kezdte meg. A függetlenségét mindössze három esztendeje elnyert fiatal köztársaságban az ország jóformán egyetlen nemzetközi értelemben is kiemelkedő politikusát, Mud- zsibur Rahman eddigi miniszterelnököt elnöki címmel és teljhatalommal ruházták fel. A fordulat megértéséhez emlékeztetni kell arra, hogy Banglades születését 1971. decemberében előbb a pakisztáni hadsereg félelmetes terrorja előzte meg. Hiszen Banglades Kelet-Pakisztán” néven az India kettéosztásakor létrehozott pakisztáni állam egyik tartománya volt. A pakisztáni hadsereg elnyomó hadjáratával szemben nemcsak Banglades népének belső ellenállása bontakozott ki. A „keleti tartomány” nagyszabású világpolitikai és stratégiai összecsapás középpontja is lett. Bangladesi Kínától csak India egyik tartományának vékony szegélye választja el. Peking számára ezen az országon keresztül kínálkozik a legrövidebb út a Bengál-öbölig, az Indiai-óceán döntő stratégiai fontosságú észak: pereméig. Gyökeresen más nézőpontból, saját hatalmi érdekeiből kiindulva az amerikai stratégák is fontosnak tartották ezt a területet. így történhetett, hogy míg a Szovjetunió és India támogatta Banglades függetlenségi harcát, Kína és az Egyesült Államok minden erővel igyekezett azt elgáncsolni. A végeredmény az amerikai és a kínai stratégia érzékeny vereségét hozta. Banglades születésével egyértelműen India vált a térség katonailag és stratégiailag legerősebb országává. Pakisztán viszonylagos fontossága pedig csökkent. Érthető, hogy ezt a vereséget — különösen a földrajzilag közelebb levő Kína — igyekezett a belső ellentétek szításával a visszájára fordítani. Ehhez megfelelő gazdasági alapot szolgáltatott, hogy Bangladesben az egy főre jutő évi nemzeti jövedelem az indiai átlagnál is 20 százalékkal alacsonyabb. Ráadásul a legutóbbi három évben az egyébként is gyötrő szegénységet százezernyi áldozatot követelő természeti csapások egész sora tette még elviselhetetlenebbé. A kínaiak ilyen körülmények között párhuzamos taktikát alkalmaztak. A maóista fegyveres csoportok illegális, erőszakos akcióit a kifinomultabb, lassú politikai behatolással párosítva szervezték az ellenállást az óriási nehézségekkel küzdő kormány ellen. Nyiltan meg kell mondani azonban, hogy ez a kínai aknamunka — akár csak az amerikai ügynökök tevékenysége a burzsoázia legfelsőbb köreiben — nem teremthetett volna igazán válságos helyzetet az ország Vezető pártjának bomlása és korrupciója nélkül. Ez a párt, az Avami Liga évtizedeken keresztül a pakisztáni államon belüli belső ön- kormányzat követelésének hordozója volt. Az elnyomás viszonyai között tehát haladó szerepet töltött be és a burzsoázia legkülönfélébb csoportjaitól a széles paraszt tömegekig a lakosság nagy részét befolyása alá vonta. Az ország hároméves történelme azonban bebizonyította, hogy az Avami Liga a régi formájában alkalmatlan az ország vezetésére. A párt középszintű, főként vidéki apparátusa a korrupció mocsarába süllyedt. Miközben az ultrabal fegyveres csoportok százszámra ölték meg a helyi közigazgatási vezetőket és a nép éhezett — az Avami Liga apparátusát ez a korrupt réteg páratlan arányú rizs- és jutacsempészésre, s az ezzel összefüggő devizaspekulációkra használta fel. Voltaképpen ezt a bűnszövetkezetet akarta felszámolni a körülbelül egy hónappal ezelőtt kihirdetett rendkívüli állapot. Az Avatni Liga korrupciója, a külföldről pénzelt és szított aknamunka, valamint a tavalyi katasztrofális árvizet követő éhínség azonban olyan helyzetet teremtett, hogy már a rendkívüli állapot sem segített. Egyetlen kiút marad: a tömegek körében feltétlen népszerűséget élvező Mudzsibur Rahman kezébe tenni a teljhatalmat és ezzel a szigorú rendcsinálás lehetőségét. A teljhatalom természetesen a pártok megszűnésével is jár. így a baloldal pártjai, a kommunista párt és a Nemzeti Avami Párt is beszüntetik tevékenységüket. Ezek a pártok azonban felismerték, hogy az adott helyzetben ennek másodlagos jelentősége van. Hiszen Banglades nemzeti létének kérdései, több mint nyolcvanmillió ember sorsa forog kockán. A baloldal — s a világ haladó követelménye is — úgy fogadta az elnöki rendszer bevezetését, mint az egyetlen megmaradt lehetőséget Banglades talpraállításá- ra. Ettől pedig nemcsak egy sokat szenvedett nép jövője függ — hanem az indiai szubkontinens békéje és stabilitása is. —i—e— janak kötelezettséget a bécsi tárgyalások időtartama alatt nem növelik az érintett térségben állomásozó fegyveres erőik létszámát. Az új szocialista indítványnak nagy jelentősége van. Megvalósítása lényeges akadályokat gördítene a fegyverkezési hajsza útjába Közép- Európában, és megjavítaná a tárgyalások légkörét, mivel a részvevőket a probléma teljes egészében való és kölcsönösen elfogadható megoldásának még tevékenyebb kutatására ösztönözné a részvevőket. Most a nyugati delegációktól függ, hogy megvalósul-e ez a konstruktív javaslat és ennek eredményeként a bécsi tárgyalások kaphat-e olyan impulzust, amely lehetővé tenné a továbbjutást. LUANDA Súlyos incidens Nyugati hírügynökségek az ANI portugál távirati iroda jelentésére hivatkozva közölték, hogy Luandában, Angola fővárosában csütörtök reggel súlyos incidens robbant ki: az Angolai Népi Felszabadátási Mozgalom (MPLA) katonái tűzharcot vívtak Daniel Chi- penda szakadár csoportjával. Az összecsapásnak több halálos áldozata van. Az ANI szerint az Agostin- ho Neto vezette MPLA harcosai körülzárták a Chipen- da-csoport fegyvereseit, mert olyan értesüléshez jutottak, amely szerint Chipendáék fegyvereket és katonákat kapnak erősítésül „egy szomszédos országból”. Ámikor az MPLA emberei a helyszínen, megjelentek, Chipenda emberei tüzelni kezdtek rájuk és megölték egyik közismert parancsnokukat, Valoria őrnagyot — mondta az MPLA szóvivője Luandában. Az MPLA- sok viszonozták a tüzet. Belharcok Etiópiában Válságosra fordult az utóbbi hetekben az eritreai belpolitikai helyzet. Súlyos harcok színhelye Etiópia északi tartománya: a 2. hadosztályt, amely a katonai szakértők szerint mindig is kitűnt rendkívül nagy tűzerejével és elit egységeivel a négy etióp hadosztály közül, újabb páncélosokkal és ezerötszáz ejtőernyőssel erősítették meg. Az eritreai felszabadítási szervezet, az iszlám-nacionalista törekvésekkel áthatott, radikális túlzásokra hajlamos ELF (1962-ben bontott zászlót) és az öt éve tevékenykedő, a politikai megoldás iránt nagyobb készséget mutató EPLF gerillái január végén összehangolt támadásba lendültek. Az ösz- szetűzések Aszmarára, a tartomány székhelyére, valamint a Vörös-tenger partján épült két fontos ipari és kikötővárosra, Asszabra és Masszawá- ra is kiterjedtek. Jelentések szerint eddig már 1500-nál több halálos áldozatot követelt a szeparatisták által kirobbantott ellenségeskedés. Eritrea históriája némileg eltér Etiópia háromezer éves történelmétől. A múlt században gyarmatosították az olaszok. ÖK építették fel Aszma- rát is, amely 1894 óta Eritrea székhelye. Utak és kisebb üzemek, korszerű kikötők, a tenger partján öntözéses gazdaságok utaltak arra, hogy Itália otthonosan berendezkedett északkelet-afrikai gyarmatán. Brit és etióp csapatok 1941- ben űzték ki a fasisztákat Eritreából. Előbb angol, majd ENSZ-fennhatóság alá került. A világszervezet határozata értelmében 1952-ben Etiópiára ruházták Eritrea igazgatását, éspedig föderatív alapon. A döntés megnyugvást keltett a függetlenségre áhító eritreai közvéleményben: önálló zászló és alkotmány, autonóm kormányzat és parlament illeti meg őket. Azaz csak illetné, mert a szövetségi unió tulajdonképpen soha nem valósult meg, az önállóság Addisz Abeba késleltető politikája révén fokozatosan zsugorodott. Végül már az is sikernek számított, hogy Eritrea mint autonóm terület kapcsolódott Juda Győzelmes Oroszlánjának birodalmához. 1962-ben ez a státusza is megszűnt, s a császár Taklay Ghirat Eritrea néven 14. tartományként bekebelezte. Azóta váltakozó hevességgel dúl Eritreában a függetlenségért folytatott gerillaháború. Becslések szerint a szeparatisták 12—15 000 jól felfégy- verzett emberrel rendelkeznek. Emlékezetes akciójukra a császári hatalom brutális megB Alt MILYEN TIPUSO SZÖVETKEZETI JAVÍTÓSZOLGÁLAT garanciális és egyéb javítását vállalja SZEMÉLY- ES TEHERGÉPKOCSI kis- és nagyjavítását, szerviz (Ceglédi út 21.) HÁZTARTÁSI KISGÉP ÉS VILLANYMOTOR (Szolnoki j. 1.) Q Nagyk(jrÖSÍ GŐpjaVitÓ LiATABI/EBáVBAiB l/PBAi/Bin //*» * * MOTORKERÉKPÁR ÉS KERÉKPÁR (Ceglédi út 6.) HÍRADÁSTECHNIKAI ESZKÖZ (Kecskeméti út 5.) és Faipari Ktsz torlással válaszolt: a partizánok 1970-ben foglyul ejtették és megölték a 2. hadosztály parancsnokát. Válaszul az etióp légierő valóságos tömegmészárlást hajtott végre, néhány gerillagyanús települést földig rombolt. Amikor a múlt év februárjában nyugtalanság robbant ki Addisz Abebában a taxisofőrök és a közlekedés dolgozói körében, valamint a Hailé Szelasszié Egyetemen, elsőnek az aszmarai 2. hadosztály néhány elitalakulata lázadt fel, magasabb zsoldot követelt. A hadseregen belüli reformista mozgalom, amely végül is a császár szeptemberi trónfosztásához vezetett, Eritreából indult ki. Megfigyelők arra számítottak, hogy az eritreai függetlenségi harc alábbhagy, s a szeparatisták haladó szellemű követelései találkoznak az új etiópiai rendszer törekvéseivel. Nem így történt! Annak ellenére, hogy az ideiglenes katonai kormányzat megértést tanúsított a tartomány függetlenségi harca, a korrupt császári rezsimmel szemben folytatott ellenállás iránt, a fel- szabadítási frontok változatlanul a teljes elszakadást szorgalmazták. A jelekből ítélve az új ad- diszi katonai rezsim elszánta magát, hogy katonai eszközökkel egyszer s mindenkorra véget vet az eritreai szakadárok mozgalmának. A megoldás persze nem könnyű. A látszólag politikai jellegű eritreai mozgalom nem mentes a vallási ellentétek elemeitől. Etnikailag is motivált az ellentét: a tartományt tigrék lakják, akik sohasem fogadták el az uralkodó amhara törzs fenn- sőbbségét. Bizonyos iszlám-nacionalista körök — elsősorban Líbiában és Szaúd-Arábiában — szívesen vennék, ha Eritrea elnyerné függetlenségét. Ezt a többi között kifejezésre juttatják a felszabadítási frontok katonai és anyagi támogatásában is, ami tovább bonyolítja a helyzetet. Figyelemreméltó ezzel összefüggésben az a vélemény is, amely szerint egyes arab vezetők nem nézik jó szemmel, hogy az addiszi ideiglenes katonai kormányzat mindinkább a szocializmus programja mellett kötelezi el magát, s az utóbbi időben fontos határozatokat hozott pénzintézetek és vállalatok államosítására, a szociális igazságtalanságok gyökeres megszüntetésére. Valamennyi politikai probléma közül, amelyet a megdöntött császári rendszer hátrahagyott, egy sem olyan súlyos, mint az eritreai — írta nemrég az Addisz Abebában megjelenő Ethiopian Herald. Kétségtelen, hogy a véres harcok arra utalnak: a belső és a külső reakció aknamunkájával igyekszik megakadályozni a politikai rendezést Eritreában, s ezzel — közvetve — hátráltatni a haladó reformok megvalósítását, megnehezíteni az új etióp rendszer merész és rokonszenves útkeresését. Gyapay Dénes
