Pest Megyi Hírlap, 1975. február (19. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-14 / 38. szám
1975. FEBRUÁR 14., PÉNTEK 3 %X&tap Dr. Sík Endre kitüntetése A Béke-világtanács elnöksége dr. Sík Endrének, a Békevilágtanács elnöksége tagjának, az Országos Béketanács nemzetközi Lenin-békedíjas elnökének — a nemzetközi és a magyar békemozgalomban kifejtett eredményes munkája elismeréseként — a BVT legmagasabb kitüntetését, a Joliot Curie aranyérmet adományozta. A kitüntetést csütörtökön Romesh Chandra, a BVT főtitkára adta át. Az átadási ünnepségen jelen volt Jakab Sándor, a Központi Bizottság osztályvezetője. Nemzetközi tanácskozás A fejlődő országok problémáiról A Béke-világtanács, az Országos Béketanács és Tudományos Bizottsága, valamint az Akadémiai Világgazdasági Kutató Intézet rendezésében csütörtökön a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében megkezdődött a fejlődő országok kérdéseivel és a Béke-világtanács tervezett fejlődési világkonferenciájának előkészítésével foglalkozó munkacsoport háromnapos budapesti ülésszaka. A tanácskozáson 21 — KÖR T anulni nem szégyen, mormolom magamban, s imét átböngészem azt, amit egy francia lap, a Les Echos 1974. december 11-i számában ir. A lap munkatársa a francia lentanács elnökével, Jacques Cousinnal beszélgetett a lentapéta sikeréről. Mint megtudom, 1968-ban rukkoltak ki ezzel a merőben új termékkel, s akkor 1,5 millió négyzet- métert adtak el belőle. 1973-ban ennek tízszeresét, s az idén 25 millió négyzetméter értékesítését tervezik. Fránya kapitalisták — legyintene az ember —, mit ki nem találnak! Lentapéta! Hiszen idehaza egy jobbfajta lenáruért — például konyhai textíliáért — üzletek sorát kell végigszaladgálni, s nem a gyár renyhesége miatt... Igen- ám, de hessentsük el a profitszerzés sötét gomolyát az ügyről, s vegyük szemügyre a módszert. Ami nem megvetendő! Hosszú időn át Francia- országban is úgy látták, hogy a len csak hagyományos célokra alkalmas. A lentanács pályázatot írt ki új alkalmazási területek felkutatására. így született meg a lentapéta. Miközben megkezdték gyártását, folyamatosan tökéletesítették: csökkentették súlyát, javították a szövést, a színtartósságot, a formatartó képességet, tűzzel szembeni ellenállóságát. Ez csak a kör egyik szelete. A további: megszervezték az elosztó hálózatot, egészen odáig, hogy valamennyi új lakótelep ABC-_ áruházában ott legyen az újdonság. Az az áru, amelynek szélességét közben már a 2,65 méteres extra határig növelték, azaz két „csík” beborítja az átlagos szoba egyik falát. A kör pedig úgy zárult be a harmadik szelettel, hogy ingyenes tanfolyamokon mutatták meg, tanították be a fölragasztás, kezelés módját, azt sem hallgatva el, hogy a lentapéta nem igényli a fal előkészítését, s túl az esztétikumon, a tapéta hő- és hangszigetelő, mert hisz’ készül öt centi vastag üveggyapotra felragasztott változata is ... N agyon leegyszerűsítve ennyi a Les Echos cikke. Ami számunkra érdekessé teszi — ismétlem — a módszert az a teljes kör, ahogyan egy új termék gyártását, szakadatlan fejlesztését, népszerűsítését, értékesítésének, felhasználásának lehetőségeit keresték, megoldották. Tudom persze, hogy nem lehet összevetni a hazai és a francia lenipart, hiszen frankhonban negyvenezer hektáron termelik ezt az idehaza mostohán kezelt ipari növényt, amelynek vetésterülete évről évre csökkent, míg tavaly eljutott a tízezer hektáros mélypontig. A Lenfonó és Szövőipari Vállalat tiszteletre méltó erőfeszítéseket tett, hogy megállítsa és megfordítsa ezt a folyamatot — tetemesen emelte például a szerződéses fel- vásárlási árat —, bábája volt a gépesítés gondolatának és gyakorlati tetteinek, de: csodákra nem képes. Mert csak egy vállalat, lehetőségei nagyon is végesek, jogköre, koordináló szerepe csekély. Mielőtt beletörődnénk, hozy ez így van, annyi sok tehetetlenkedésünk között ez is elfér, gyorsan írjunk le néhány elgondolkoztató tényt. Azt például, hogy a meghökkentő világpiaci hullámzások ellenére a lenáruk iránt változatlan a kereslet s ez megmutatkozik a növekvő árban is. A Lenfonó és Szövőipari Vállalat termékeit exportáló Hungarotex három év alatt a tőkéspiacokon megkétszerezte a négyzetméterenkénti árat...! A szakemberek a lenáruk konjunktúráját tartósnak ítélik meg, ám a mérleg másik serpenyőjében a hazai csekély termelés miatt félmillió rubeles és egymillió dolláros nyersanyagimport található! Hatalmas pénz — s még hatalmasabbra nőhet, mert szocialista országokból több nyersanyagot nem tud a vállalat vásárolni, beszerzési terepéül csakis tőkésországok kínálkoznak ,■—, miközben idehaza még az sem tisztázódott, melyik ágazati minisztérium vállalja a lentermelés segítését, felügyeletét, irányítását... V ajon kétségbe vonnánk a mezőgazda- sági üzemeknek azt a jogát, hogy területüket gazdaságosabbnak látszó ipari növényekkel ültessék be s ne lennel? Szó sincs róla. Ám itt rejlik az a keserves dilemma, hogy ami az üzemnek nem kifizetődő, az a népgazdaságnak igen. Ezen azonban csak úgy lehetne segíteni, hogy tucatnyi szerv, hivatal, intézmény kovácsolná az összekötő kapcsokat, buz- gólkodna azon, hogy ami a népgazdaságnak hasznos, az érdemes legyen a termelő számára szintén. Távol vagyunk ettől, legalábbis tapasztalataink ezt mutatják. Küszködik egy vállalat, felvásárlási árat emel, gép- beszerzéseket sürget — mert ígéretet tett rá a termelőknek —, jajdul amiatt, hogy a lenkóró szálhozama rendkívül alacsony, de elvárható-e tőle, módjában áll-e, hogy lépéseket tegyen a fajtajavítás érdekében? A gépimport mielőbbi lebonyolításáért — a gépek behozatalának esetleges késedelme áthúzza azt a tervet, hogy a lentermő terület 1975-ben a tavalyi mélypont után növekedjék —, az agrotechnikai kutatások megkezdéséért? « Abban, hogy a hazai lentermesztés és feldolgozás mai képe ilyen, része van a Lenfonó és Szövőipari Vállalatnak is. Ám más szerveknek ugyancsak. Hagyjuk a múltat, ha a jelen azt ígéri, hogy feledtetik az érintettek a mulasztásokat. Pillanatnyilag teljes bizonyossággal ezt még nem írhatjuk le. A Lenfonó és Szövőipari Vállalat ugyan sok dologban már letette a magáét, de a körszelet még nem maga a kör. Ahhoz mások megértő — népgazdasági érdekeket jól értő — támogatása, cselekedete is szükséges, hogy a kör teljes legyen. Mészáros Ottó többségében fejlődő — ország és 5 nemzetközi szervezet küldöttei vesznek részt, köztük H. H. Pererea, a kormányokon kívüli szervezetek fejlődéssel foglalkozó bizottságának elnöke és Krystyna Wrochno Stanke, az SZVSZ képviselője. Az ünnepélyes megnyitáson részt vett Er- dey-Gruz Tibor, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és dr. Szita János, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok titkárságának vezetője. A munkacsoport ülését Betend T. Iván akadémikus nyitotta meg, majd Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Juan Fernandez Lopez, az UNCTAD képviselője és Romesch Chandra, a Békevilágtanács főtitkára üdvözölte a tanácskozást. Az első napirendi pont a fejlődő országok jelenlegi helyzete és imperialistaellenes egységük szilárdításának ' feladatai. A vitaindítót Bognár József akadémikus, a Béke-világtanács tagja, a Világgazdasági Kutató Intézet igazgatója tartotta. Textilesek jubileuma Csütörtökön tartotta eiz évi első ülését a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége. Rwtkó Anna, aki a felszabadulás után elsőként töltötte be ebben a szakszervezetben a főtitkári tisztet, méltatta Budapest fel- szabadulásának 30. és a szak- szervezet életrehívásának 70. évfordulóját, azt a nagyléptékű fejlődést, amelyet az elmúlt három évtized hozott. Megemlékezett az 1944 októberében Szegeden megalakult első textiles üzemi bizottságról, a termelés beindítását biztosító első szovjet gyapotszállítmányokról. Majd kiemelte a jelenlegi rekonstrukció jelentőségét, mert az megváltoztatja az ipar egész arculatát, tízezrek munkáját teszi könnyebbé, biztonságosabbá Ezt követően az ülés részvevői megkoszorúzták a textiles mozgalom mártírjainak a székházban levő emléktábláját. Ezután Bakos Zsigmond, könnyűipari miniszterhelyettes áz 1974. évi gazdálkodásról, és az 1975. év főbb feladatairól tartott tájékoztatóit. Kulturáltabb közszolgálat „Mi vagyunk az ügyfélért!” A Monori Nagyközségi Tanácsnál, a kongresszusi irányelvekből idézve: „Egyszerűsíteni kell az ügyintézést, növelni a közszolgálat kulturáltságát", hangzott el a mondat: „Mi vagyunk az ügyfélért.” Egészen pontosan így: „Mi vagyunk az ügyfélért. Az a célunk, hogy minden állampolgár úgy távozzon a tanácsról: ügyével alaposan, megnyugtató módon foglalkoztunk. Ezt érezze még akkor is, ha netán kedvezőtlen, elutasító volt a válaszunk." Ha mindenki a helyén volna A lakosság érdekeit, a hatósági munka gyorsítását, egyszerűsítését szolgálta a tanácstörvény nyomán megszületett intézkedéssorozat, amely szerint a hatáskörök túlnyomó többsége, szinte mindegyike a helyi tanácsokhoz került. Intézzék helyben az ügyeket, ott, ahol a legjobban ismerik a körülményeket, a lehetőségeket, esetenként személy szerint magukat az ügyfeleket is. A tanácsi dolgozókra háruló feladat azonban ezzel lényegesen megnőtt. Nőttek a követelmények is a tanácsi dolgozókkal szemben. Lehetne a hatósági ügyintézés színvonala akár kiváló is nálunk — mondták Monoron —, a jelenlegi létszám mellett is, ha ... Ha mindenki a helyén volna, ha mindenki úgy dolgozna. Ami azt jelenti: azért, hogy holnap és holnapután valóban kiváló legyen ez a színvonal, ma bizonyos — nem is kis — gondokkal kell megküzdeni a tanácsnál. Monoron nem állnak rosszmi szakember dolgában. Nem minden tanácsnál mondhatják el, hogy van például építész- mérnökük, közgazdasági egyetemet végzett pénzügyi csoportvezetőjük, szakember — tanár •«. népművelési felügyelőjük; tizenegy dolgozójuknak megvan a megfelelő szintű politikai iskolai végzettsége és négyen most járnak marxista középiskolába... És ezek csak példák, viszont annál inkább ide kívánkozik a kérdés: miért, hol van akkor a ■gond? Nem szarul talán bővebb magyarázatra: egy, akár egyetemet végzett szakember lehet például kiváló építész, de nem biztos, hogy automatikusan kiváló tanácsi ügyintéző is! A hatósági munka sajátosságait meg kell ismerni. Ezért van az, hogy a tanács dolgozói közül jelenleg például négyen járnak tanács- akadémiára. Havonta egy hetet távol vannak, nincsenek a helyükön, ezalatt munkájukat a többiek végzik el helyettük. A monori tanácsnál — némi túlzással így mondhatjuk — mindenki tanul. Egy építészük főiskolára jár, az igazgatási csoport egyik dolgozója a jogot végzi, és oda van hosz- szabb-rövidebb időre Pécelen, a Pest megyei Tanács Oktatási és Továbbképző Intézményében is mindig egy-két előadó. Munkájukat a többiek végzik. Hogyan, milyen színvonalon? A múlt év első tíz hónapjában a Monori Nagyközségi Tanácsnál 872 első fokú határozatot hoztak. Ebből megfellebbeztek 14-et, és a másodfok 8 határozatot változtatott meg. Nem rossz arány. Az érdekek találkoznak Minden erőfeszítés a hatósági ügyintézés egyszerűsítésére, gyorsítására elsősorban a lakosság, az ügyfél érdekében történik, de ugyanolyan érdeke ez a tanácsi dolgozónak is. Monoron évente mintegy 25 ezer ügyiratot iktatnak, s hogy nem nő ez a szám már ez is eredmény. Ennél figyelemre méltóbb azonban a hatósági bizonyítványok kiadásának csökkenő tendenciája. Míg 1973 első tíz hónapjában 251, addig 1974 ugyanezen időszakában 143 hatósági bizonyítványt adtak ki. Ez lényegében nem a tnonori tanácsi dolgozók szándékán múlik; mind több olyan rendelet születik, amely eltekint a hatósági bizonyítványtól és elfogadja hivatalos okiratnak a személyi igazolványt. Ami azonban a helyi — jelen esetben a monori — tanács vezetőinek, dolgozóinak szándékán múlik: kutatják az egyszerűsítés lehetőségeit. Bizonyára sok apró példát lehetne találni nap mint nap, amit azonban elmondanak, a beruházással kapcsolatos. S talán nem is véletlenül, Monoron napjainkban a beruházások, az építkezések korát élik. (Vízvezeték, csatornahálózat, 124 lakás, kisáruház stb.) Tehát: a beruházásokkal kapcsolatban beérkezik a tanácshoz egy egyszerű kisajátítási kérelem, hiányzik azonban az ilyenkor szükséges adóigazolás. A gazdálkodási csoport az adócsoporttól kér egy ilyen igazolást. Lehetne ezt bonyolultabban is: a gazdálkodási csoport visszaírna az ügyfélnek, hozzon adóigazolást. Az Ügyfél bejönne a tanácsra, felkeresné az adócsoportot. Ott kivárná a sorát. Mert az adócsoportnál mindig sokan vannak. Ezután átmenne a gazdálkodási csoporthoz. Szaknyelven az egyszerűsítést a belső adminisztráció csökkentésének is mondják, az állampolgár és az irányelvek bürokráciamentes ügyintézésnek nevezi. ,A hatósági munka egyszerűsítésének, gyorsításának sokkal szembeötlőbb formája az ügyfélszolgálati iroda. Monoron jó fél éve működik. Az _első „lépéseit” teszi, megfelelő helyiség hiánya miatt egy kis szobában. Az egy szem, igaz, nagy gyakorlatú, jó szakember még így is, a rövid idő alatt több ezer járlatlevelet, mintegjt másfélszáz hatósági bizonyítványt adott ki a többi között, Intézi ^ a be- és kijelentkezéseket és — számlálja az ügyfeleket. Felvilágosítás szóban, írásban A konkrét ügyfélszámlálás eddigi adatai is igazolják azt, ami általában ismert: sokan csupán felvilágosításért térnek be a tanácsházára. Az ügyfélszolgálati iroda vagy megadjü a kívánt felvilágosítást, vagy megmondja, melyik szobában ki az illetékes. Nem kell két mondatért a folyosókat végigjárni, az ajtókat végigkopogtatni. Néhány témakörben a tanács nyomtatványokat készített, amelyek közérthető nyelven közük, mit kell tenni, milyen iratok szükségesek például a gyámügyekhez, az építési, vagy éppen a bontási engedélyekhez. Ezeknek a nyomtatványoknak a körét még tovább lehet, s fogják szélesíteni. Mint ahogy például Szentendrén, Vácott Dabas környékén teszik. Belátható időn belül kiköltözik majd a tanács épületéből a TEFU, a cipőbolt, a háztartási bolt, meg a többi „lakó” és akkor — megfelelő helyiségekhez jutva — az ügyfélszolgálati iroda . munkája is kiteljesedhet. Az ügyintézés egyszerűsítésének aprómunkája pedig számtalan újabb lehetőséget kínál. Az elmondottakhoz kívánkozik: a fentiekben nem egv „mintatanácsot” igyekeztünk bemutatni. Csak egy olyant, amilyenből sok van Pest megyében. Deregán Gábor KŐSZEGI FRIGYES: A nép tulajdonában o A reakció igazi arca A KISGAZDAPART Nagy Ferenc vezette jobboldalának igazi arca mindinkább leplezetlen formában mutatkozott meg. Nagy Ferenc a hároméves terv kérdésében hirtelen GYOSZ (Gyáriparosok Országos Szervezete — a szerk.) vezetőket hív meg tanácsadóként a Kisgazdapártba. Fellner Alfréd iparbáró pedig így nyilatkozik: „A bankok államosítása a hároméves terv egyik alappillérét ingatná meg.” A harcot a végletekig kiélezi, hogy a szociáldemokrata jobbszárny is kiáll a bankok államosítása ellen. Saját pártvezetőségén belül azt az indokot hangoztatja, hogy „kommunista kezdeményezéshez nem csatlakozhatunk, mert az pártunk presztízsét veszélyezteti”. A valóságban persze a szociáldemokrata jobboldal elsősorban és mindenekelőtt a magyar nagytőkét védelmezi, mert benne látja a hátvédet ahhoz, hogy a Magyar Kommunista Párt által követett népi demokratikus irány helyett a polgári demokrácia irányába terelje a magyar fejlődést. A SZOCIÁLDEMOKRATA baloldal másként vélekedik: „A Szociáldemokrata Párt elsősorban és mindenekfe- lett szocializmust akar, és sohasem téveszti szem elől, hogy a szocializmus útja az államosításon keresztül vezet” — olvashatjuk a Népszava 1947. május 11-i számában, — Ezért volt az, hogy az MKP 1945 utáni első kongresszusán nyomban határozottal} és félreértést kizáró módon állást foglalt az egész hitelügy államosítása mellett. A pártvezetésé« és a tervbizottság élérkezettnek látja az időt, hogy az elvileg hangoztatott követelést most már közelebbről megvizsgálja. Ehhez az szükséges — és mihelyt a hároméves terv előkészítő munkái befejeződnek, ez meg is történik —, hogy a kérdést annak jogi, technikai, nemzetközi és egyéb hatásai tekintetében behatóan megvizsgálja..'. Kedvező visszhangra talál az MKP követelése a dolgozók tömegei között. Május 21-én a Nemzeti Parasztpárt vezetősége is állást foglal a nagybankok államosítása mellett. Eközben a szociáldemokrata jobboldal helyzetét egyre tarthatatlanabbá teszi, hogy Csepel és Diósgyőr vasasai, Pécs bányászai és általában a munkásság, pártkülönbségekre való tekintet nélkül, tömegtüntetéseken felsorakozik az MKP követelései mögé. AZ ÁLLÁSFOGLALÁST nem lehet tovább halogatni. Levelek, üzemi határozatok tömege sürgeti a kormányt. Diósgyőr dolgozói Nagy Ferenc mi- niszterelnöfcnek írják meg, hogy „elkeseredésünk és türelmünk végső határán vagyunk”. A címzett már nem kapta kézhez - a munkásság követelését — megszökött! Ezzel a reakció fej nélkül maradt sorai megbomlottak. Nagy Ferenc, mint ismeretes, nemcsak az államosítás elől, hanem elsősorban az összeesküvésben betöltött szerepének lelepleződése miatt szökött külföldre. 1947. június 16-án, pártközi értekezlet határozta el a bankok államosítását, és miniszteri biztosokat küldött a nagybankok élére. A Magyar Kommunista Párt és a nép megint megnyert egy csatát. MÁS DOLOG természetesen megegyezni, más dolog a megegyezést végrehajtani, amikor még egyes pártokban a reakciónak nagy szava van. Az 1947-es országgyűlési választások után ismét jobboldali puccskísérletekkel kellett szembeszállni. Az MKP ezúttal is az építés programjával vívta meg az ütközetet. Szeptember 6-án, a választásokat követő héten, a Hősök terén hatalmas tömeggyűlésen ismertette kormányprogramját. Az első pont így hangzott: „Haladéktalanul be kell fejezni, mégpedig október 31-ig, a Magyar Nemzeti Bank és a nagy magánbankok államosítását.” Ismeretes, hogy az építőprogramra megmozdult tömegek ereje elsöpörte a jobboldal akcióit. Október 24-én a Minisztertanács elfogadta a bankok államosításáról szóló törvényjavaslatokat, amelyeket november 21-én, ugyanaznap, amikor az Országos Nemzeti Bizottság a Pfedffer- párt feloszlatását javasolta, az országgyűlés is egyhangúan megszavazott Ezzel a legfontosabb pénzintézmények, s velük több mint száz fontos iparvállalat, mintegy 30 000 munkással, az állam irányítása alá került. EZ A KIEMELKEDŐ jelentőségű esemény, kapcsolatban a vele egy időben lejátszódó politikai változásokkal, adta meg az alapot arra, hogy 1947. december 19-én, az MKP Politikai Akadémiáján elhangozhassák: „Magyarország népi demokrácia”. Következik: Ez aztán az ünnep!
