Pest Megyi Hírlap, 1975. február (19. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-02 / 28. szám
1975. FEBRUAR VASÁRNAP atf 3 Tsz üzem Üllőn Az üllői Kossuth Termelőszövetkezetben mintegy 4 millió forintos »eruházással elkészült az új élelmiszer-gazdasági üzem, ahol sós- rudacskákat gyártanak. Jelenleg két műszakban készül, s ezzel húsz isszonynak tudtak munkaalkalmat biztosítani a szövetkezetben. Vevő- tőrükhöz tartozik a szolnoki FŰSZERT és a Csemegekereskedelmi Vállalat. Koppány György felvétele LAKÁSÉPÍTÉS Új otthonban a lakosság fele Az idén befejeződő 15 éves lakásépítési program alapján évente kereken 30 ezerrel több új otthon épül az országban, mint az előző 15 esztendős időszakban. Az építés - ütemének dinamikus növekedését segítette a blokkos és később a korszerű paneles házgyári építési mód kiterjesztése. A felszabadulás óta több mint másfél millió új lakás épült, a lakosságnak mintegy a fele költözött új otthonba. Természetesen a lakásállomány az építés üteménél kisebb arányban emelkedett, hiszen időközben sok ezer lakást kellett szanálni, az elavultság, az életveszély miatt, vagy mert útját állták új, nagy lakóterületek beépítésének. Jelentős támogatással segíti államunk a lakosság építési gondjainak megoldását. Például az 1973-ban kezdett munkáslakás-építési akció alapján az első évben 2184, tavaly pedig mitegy 4000 lakásba költözhettek be munkáscsaládok. Negyvenkét ma szakmai seregszemlén Az országos mezőgazdasági könyvhónap megnyitója Szombaton a szolnoki Szigligeti Színházban zajlott le a XVIII. mezőgazdasági könyvhónap országos megnyitója. Az ünnepségen — amelyen ott volt dr. Gergely István, az MSZMP megyei bizottságának első titkára, dr. Marczali László, kulturális miniszter- helyettes, Hunya István, a MEDOSZ elnöke és dr. Sárkány Pál, a Mezőgazdasági Könyvkiadó igazgatója is — dr. Dimény Imre mezőgazda- sági és élelmezésügyi minisz- ter mondott beszédet. Hangsúlyozta, hogy a mezőgazda- sági termelés színvonalának az emelése, a korszerű termelési rendszerek széles körű alkalmazása szükségszerűvé teszi a mezőgazdasági dolgozók, szakemberek képességeinek, szakismereteinek állandó gyarapítását. Hazánk mezőgazda- sági szakoktatási hálózata igen gazdag továbbképzési lehetőséget kínál, de még így is — hangoztatta — égetően szükség van az önképzésre, a könyvtárak látogatására. A feltételek adottak, csak a mezőgazdasági könyvhónapra 42 mű jelent meg, csaknem félmillió példányban. A Mező- gazdasági Kiadó mellett az Akadémia, a Gondolat, a Kossuth és a Műszaki kiadó egyaránt kitett magáért. Az ünnepi megnyitón a mezőgazdasági könyvkiadás 25. évfordulója alkalmából dr. DiA mezőgazdasági könyvhónap Pest megyei eseménysorozata február 12-én kezdődik. Az ünnepélyes megnyitót Foton tartják, Gyermekváros kultúrtermében, ahol előbb dr. Gaál Lajos, a megyei tanács mezőgazdasági- és élelmezésügyi osztályának vezetője méltatja a könyvhónap jelentőségét, majd a zöldség- termesztésről, továbbá a gyümölcsösök és szőlők korszerűsítéséről hallhatnak előadást meny Imre, a Mezőgazdaság kiváló dolgozója jelvényt adott át a mezőgazdasági könyvkiadásban, előállításában és terjesztésében kitűnt személyeknek, majd a szolnoki Tisza táncegyüttes adott műsort. A városi tanács elnöke és Sárkány Pál, a Mezőgazdasági Kiadó igazgatója megnyitotta 25 év termését, mintegy ötszáz féle szakkönyvet bemutató jubileumi kiállítást. a meghívottak. Megyei könyvnapot rendeznek Cegléden, Vácszentlászlón, Túrán és Ráckevén is, mindenütt a helyi termelőszövetkezetek kezdeményezésére és közreműködésével. A járási és városi könyvtárak önállóan szerveznek, előadással egybekötött könyvnapot, szerzői estet, szellemi vetélkedőket. Megyénk központi rendezvénye: Foton tette a magyar területeket. (Harcaikról később lesz szó.) A másik csoportot, amely október elején ért földet, Nógrádi Sándor vezette. Ennek feladata a partizán harci cselekményeken túl még kettős volt. Magyar földre érve megteremteni a kapcsolatot az illegális kommunista párttal és rajtuk keresztül a Szovjetunióban élő magyar kommunista vezetőkkel. Továbbá: a Magyarországra érkezett és itthon szervezett partizáncsoportok között a kapcsolatok létrehozása és egy irányító parancsnokság felállítása. E két utóbbi feladatot Nógrádiék nem tudták teljesíteni. A Nógrádi-csoport mintegy kéthónapos hosszú, kemény küzdelem után jutott el magyar területre, Salgótarján térségébe. A határon való átkeléskor az egység 28 főt számlált. Néhány hét alatt a környék bányászai és szökött katonák tömegesen csatlakoztak és így létszáma meghaladta a 100 főt. Nógrádiék az agitációs és propagandamunkán túl igen komoly fegyveres tevékenységet is kifejtettek. Közülük is legjelentősebb az abroncspusztai ütközet, amelynek során az egység egy nagyobb létszámú német katonai alakulat,tál vívott elkeseredett, végül is kedvező kimenetelű küzdelmet. Az egység néhány nappal a Vörös Hadsereggel való egyesülése előtt táviratban üdvözölte a Debrecenben megalakult ideiglenes kormányt — ígérve: „A német rablók által még megszállt területen állva, folytatjuk harcunkat az ellenség teljes megsemmisítéséig. ” JUGOSZLÁV PARTIZÁNOK KÖZÖTT 1944 végén Dél-Magyaror- szág felszabadításáért folyó harcokban, , majd 1945 tavaszán a súlyos Dráva-menti csatákban a szovjet, bolgár hazafiak oldalán ott találjuk a Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg egységeit is. S ott találjuk ennek kötelékében a XV. „Petőfi Sándor” Népfelszabadító Rohamdandárt, azaz a vajdasági, a szlavóniai és baranyai magyar partizánokat. Jugoszlávia népe, kommunista pártja vezetésével szinte egy emberként fogott fegyvert a náci betolakodók ellen még 1941-ben. 1941 végén már létrejöttek az új jugoszláv néphadsereg első reguláris alakulatai. Később megalakult Tito marsall parancsnoksága alatt a Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg, amely a háború kellős közepén az ország mintegy felét kezében, illetve ellenőrzése alatt tartotta. 1944 őszén a 3. Ukrán Front támogatásával felszabadították Belgrádot és a Dunán átkelve a Szerémségben, majd a Vajdaságban folytatják a fasiszták üldözését. 1944 novemberében részt vetlek Baja felszabadításában, majd átkelve a Dunán, Mohácsot és a Mohácsi-szigetet is megtisztították a fasisztáktól. 1944 decemberében délről kelnek át a Dráván. A Jugoszláv Népfelszabadító Hadseregben már a háború során harcolnak magyarok. Köztük találjuk Szalvai Mihályt, a „magyar Csapajevet”, aki e megtisztelő címét még a spanyol szabadságharcban érdemelte ki. A jugoszláv hadsereg 16. hadosztályának kötelékében az 1944. december 31-én Sellyén alakult meg a XV. „Petőfi Sándor” Népfelszabadító Rohamdandár. A dandár magját még 1943-ban Szlavónia területén szerveződött Petőfi zászlóalj alkotta. 1944-ben már a Vajdaságban is egymás után alakultak az itt élő és ide szökött magyarokból partizáncsoportok. A „petőfisek”, ahogy őket a jugoszláv partizánok nevezték, több felhívásban fordultak a magyar lakossághoz, csatlakozásra szólítva fel őket. „ ... Magyar testvéreink! — hangzik egyik felhívásuk. — Kövessetek bennünket, magyarokat, a Petőfi Sándor zászlóalj harcosait, akik a fasizmus ellen, a magyarok és Magyarország szabadságáért küzdünk.” A felhívásra százak csatlakoztak. S belőlük a szlavóniai, a vajdasági zászlóaljakból és Magyarországról, főleg Baranyából és Pécsről érkezett magyarokból alakult meg a már említett Petőfi Rohamdandár. A Petőfi dandár négy zászlóaljból állt, létszáma kb. 1200 fő. Parancsnoka a mártírhalált hált Kiss Ferenc kapitány. A Petőfi dandár legnagyobb hadi tettét 1945 januárjában hajtotta végre. Azt a feladatot kapta, hogy a Dráva magyar szakaszán megakadályozza a németek átkelését és Kaposvár irányában támadásuk kibontakozását. A németek egymást követő támadásait — súlyos veszteségek árán — sorra-rendre megakadályozták Szétrázott milliók Elégetett milliók címmel a Beát megyei mnap 19 m. januar li-i szaniaoan cüiicet írtam a közúti áruszállítás nenány prooiemájárói. Azon meditáltam, vajon nuDe kerül a népgazdaságnak — mind- annyiunknak — a fölösen, üregen futó tehergépkocsik sokezer kilométere. | LEVELEK „Jó lett volna arról is írni a cikkoen, hogy legioobszor a gépkocsivezető artatiian, ö csak parancsot kap, menjen ide vagy oüa. A főnökségét nem eiuekú, hogy az mioe kerül, legjLÖijeob annyit mondanak, ae sokat zaoai a kocsija. Meg azután: csak a tener- gepKOCsik egetik a milliókat? Nézzen csak utana, hogy a vállalati szemeiygepkocsik mennyit és miért furikáznak össze!” „Maga azt írta, égetjük a millióikat. Néhány éve az akkori munkahelyemen megtagadtam egy fuvart. Kirúg tak. Azzal az indokkal, hogy nem az én dolgom elbírálni, melyik kocsi hová menjen. A mostani munkahelyemen meg sem mukkanok. Ha azt mondja a csoportvezetőm, tíz kilót kell elhozni, akkor tíz kilót hozok el a másfél tonnás IFÁ-ban. És közben olvasom az olyan cikkeket, mint a magáé meg másoké...” „Arról miért nem írt, hogy az utak szétrázzák a kocsikat, buszokat? Mibe kerül ezeknek a javítása? És mibe kerül az — sokszor életekbe!! —, hogy nem látni tisztességesen, sőt estétől reggelig szinte sehogy a táblákat, a gyalogátkelő- hélyekiet. Harminc éve vezetek, húsz éve személyszállító, menetrendes autóbuszokat. Volt, hogy szóltam a menetirányítónak, a kocsin ez és ez rossz. Azt felelte: nincs tartalékkocsi, menni kell. Amit ma még néhány száz forinttal megúszhattunk volna, az három nap múlva ezresekbe került.” Három levél,' névvel, címmel. Nézem a borítékókát'. Mit feleljek? Azt, hogy nem vagyok közlekedési szakember, az újságírói kötelesség mondatott ki vélem néhány dolgot, de a részletek az érintettekre tartoznak? Álljunk meg! Az én millióimról van szó! [tapasztalatok! Évek teltek el, míg végre a 3-as számú főközlekedési úton a magyar és jugoszláv partizánok. A magyar „petőfisek” legszebb hadi tettei közé sorolható az 1945. március 6-án induló német támadás elhárításában és visszaverésében való részvételük. A Horvátország területéről támadó náci alakulatok a Dráván áttörve mindenáron be szerették volna keríteni Tolbuhin csapatait. Legfőbb feladat tehát hídfőt létesíteni a Dráva magyar partján. A németek két szakaszon támadtak: Drávasza- bolcs térségében, ahol az 1. bolgár hadsereg és Bolman község térségében, ahol a jugoszláv csapatok és a magyar partizánegység védekezett. A bol- mani német hídfő felszámolásáért folyó rendkívül súlyos harcokban igen sok jugoszláv hazafi és magyar partizán, köztük Kiss Ferenc kapitány is életét áldozta, de végül sikerült a németek támadását megtörni és a hídfőket felszámolni. Tolbuhin a jugoszláv harcosokhoz intézett üdvözletében elismerését és köszönetét fejezte ki bátor helytállásukért, „egyben azt kívánom — hangzik a távirat —, hogy a Dráva menti harcokban szerzett tapasztalataikat gyümölcsözően használják fel a fasiszta megszállók végleges leverésében”. A Dráva bal partján a tömegsírokban szovjet, bolgár, jugoszláv és magyar katonák és hazafiak alusszák örök álmukat. Közös ügyért, a fasizmus leveréséért, népeink szabadságáért, a boldogabb, szebb Magyarországért áldozták életüket. (Folytatjuk) Kistafcsánál, a Hazai Fésűs- fono es Szövőgyár gyáregységénél levő gyaiogátKelöhelyet szembetűnően megvilágították, s burkolati, valamint táblajelzésekkel id ő b e n észlel- netővé tették. Vác közigazgatási határán belül, de még lakott területen kívül — azaz megengedett sebesség: 100. kilométer — található a Magyar Hajó- és Darugyár telepe. A városba vivő busz megállója az út szemben levő oldalán. A gyalogosok „védelmére” kijelölt gyalogátkelőhely, azaz zebra. Csak legyen gépkocsivezető, aki idejében észreveszi, akár nappal, akár éjszaka! A 441-es út Cegléd és Nagykörös között. Gödrök, ki töredezett padka, keskeny burkolat Tetemes tehergépjárműforgalom. Defejct, rugótörés, hulló rakomány. KRESZ-elő- írás: „... az útviszonyoknak megfelelő sebesség ...” Külföldi tapasztalatok szerint 40—75 százalékkal csökkent ott a balesetek száma, ahol jól láthatóvá, feltűnően megvilágította alakították át a gyalogátkelőhelyeket. Pest megyében 1970-ben 144, 1971-ben 169, 1972-ben 16 7, 1973-ban 163 ember halt meg közúti közlekedési baleset következtében. TANÚK | Szemben ülök a levélírók egyikével, a magnetofon így rögzíti beszélgetésünk részletét: — Azt kérte, nehogy véletlenül a munkahelyén keressem. Miért? — Ha megtudják, hogy újságíró járt ott, s megjelenik valami cikk, akkor nekem végem. Nálunk úgy értelmezik a becsületet, hogy minden maradjon magunk között. Az is, ha valakit beküld a telepre a rendőr, mert életveszélyes a kocsija, s bevonják a forgalmi engedélyt. Valamit bütykölnek a kocsin, visszasírják a forgalmit, s mehet megint .■.. Itt mindenki mindenkinek az is* marőse. érti, ugye? — Értem. — Itt nem olyan fegyelem van, mint egy üzemben. Itt a főnök hivatalosan is Főnök Elvtárs. És van, hogy ő sem tehet semmit. Nincs alkatrész, kész. A tervet meg követelik. Egyre többet, ötször kell szólni, mire hozzányúlnak a porlasztóhoz. Valamit csinálnak. Nincs jó műszer, hát úgy sikerül, ahogy sikerül. Volt, hogy negyvenszázalékos túlfogyasztással jártam. Jelentettem mindennap. Menjen csak — ezt kaptam parancsba. — Ha minderről megkérdezném a feletteseit, mit gondol, mi lenne? — Kereshetnék új helyet. Újabb tanúk; 2384-en vannak. A megyében 1973-ban történt közúti közlekedési balesetek részesei. Vajon mit mondanának, ha módunkban állna megkérdezni őket az utak állapotáról, a forgalom- szervezésről, a járművek műszaki színvonaláról? Vajon biztos, hogy minden balesetben az ott és akkor közlekedő ember a hibás? | JELENTÉSEK ( Pest megye 1975. évi költségvetési előterjesztése: „A tanácsok gazdálkodási ágazatának legjelentősebb tétele az utak, hidak fenntartására biztosított 79 millió forint, ami kétmillióval haladja meg az előző évi költség- vetésben megtervezett azonos célú előirányzatot.” A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökének a Minisztertanács 1974. decemberi ülésére beterjesztett jelentéséből: „Az ország közúthálózata mind a belső személy- és áru- szállításban, mind az átmenő s a hazánkba irányuló idegen- forgalomban növekvő követelményeknek kell hogy megfeleljen. A 110 ezer kilométer hosszú úthálózatból 30 ezer kilométer a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, 80 ezer a tanácsok kezelésében áll. ... A tanácsi utak 87 százalékán nincs szilárd burkolat, s mintegy 14 ezer kilométernyi KPM-úton négy méternél keskenyebb a szilárd fedőréteg.” A Központi Statisztikai Hivatal Pest megyei igazgatósága 1973. évi Évkönyve: „A kiépítetlen közutak hosz- sza 1970-ben 160, 1971-ben 156, 1972-ben 154, 1973-ban 154 kilométer.” A Pest megyei Közúti Építő Vállalat 1973-ban készült öszszefoglalója: ' „A vállalat ötéves fennállása alatt az állami úthálózaton 266 millió forint értékű korszerűsítési és fenntartási munkát végzett, körülbelül 100 kilométeres mezőgazdasági utat épített, 68 millió forint értékű termeléssel járult hozzá a tanácsi úthálózat fejlesztéséhez és 140 millió forint, értékű egyéb munkával segített az ipar- és lakótelepek, valamint a szolgáltatóhálózat bővítésében.” VÉLEMÉNYEK A Közlekedés és Postaügyi Minisztérium magas rangú tisztviselője: — A negyedik ötéves tervben 21,5 milliárd forint, a tanácsoknál pedig nyolcmiliiárd szolgálta — egyéb forrásokból származó pénzzel kiegészülve — az úthálózat fejlesztését, korszerűsítését, karbantartását, s ennyit még egyetlen tervidőszakban sem áldoztak ilyen célra. A három levélíró közül a második, az autóbuszvezető: — Üljön egyszer mellém, mondjuk, a Cegléd—Tápiósze- le útra. Más ám kézben tartani egy buszt, mint a személy- kocsit! S látná, hogyan fáról le a kocsi a padkára, amikor szemben egy teherautó jön, mert egész egyszerűen csak így férünk el egymás mellett. Ha bármi történik, gondolja, rajtam kívül más is hibás lenne? Az utas azt gondolja: a szerencsétlen miatt még lekésem a vonatot. A főnökség: ez alig tudja tartani a menetidőt. S hogy én mit gondolok, arra nem kíváncsi senki. Részlet a cikk szerzőjének 1974. decemberében hivatalos felkérésre írt emlékeztetőjén bői: -ívlé' „Nincs kidolgozott fogalmi és követelményrendszer az útépítésre, korszerűsítésre, karbantartásra, s ezért tetemesek a területi eltérések. Gondokat okoz az is, hogy a pénzügyi lehetőségek — az ország különböző tájegységeit tekintve — nem igazodnak eléggé a forgalom diktálta igényekhez, egyszerűbben szólva, nem mindig akkor s ott van a pénz, mikor, ahol kellene. Növeli a közlekedési nehézségeket, hogy a településeken belüli, s az azokon átvezető útszakaszok korszerűsítésében, fenntartásában — a lakott területen kívüli utakhoz mérten — nagy az elmaradás, s ez a járművek összegyűlésével, dugókkal jár, azaz lökésszerűvé teszi a forgalom áramlását. Lényeges jellemzője az útépítés és -fenntartás mai helyzetének, hogy bár országosan rendelkezésre áll a szükséges kapacitás, de a területi eltérésék miatt gyakoriak a kivitelezési nehézségek.. Az új utak építésénél, a jelentős korszerűsítéseknél sűrűn gyatra az előkészítés, ismétlődik a tervmódosítás, sőt, megtörténik az is, hogy jóváhagyott tervdokumentáció nélkül látnak neki a munkának. Az MSZMP Központi Bizottsága irányelvei a párt XI. kongresszusára: „Fejlesztjük a személy- és áruszállítást, a közlekedés minden ágát, gazdaságos munkamegosztásukat, valamint az úthálózatot.” 1 UTÓHANGOK [ A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium közlekedéspolitikai osztályának előzetes összefoglalója az 1974. évről: „... tavaly Magyarországon az áruszállítás olyan szintet ért el, amilyet eredetileg csak 1980. körül vártak. A közúti közlekedés 36—37 millió tonnával több árut szállított, mint az előző évben.” A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium előrejelzése a gépjárműállomány várható alakulásáról 1975-ben: 560 ezer személygépkocsi, 14 ezer autóbusz, 115 ezer tehergépkocsi. Mészáros Ottó
