Pest Megyi Hírlap, 1975. február (19. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-11 / 35. szám

2 1975. FEBRUÁR 11., KEDD f(8]kusz Manila A HÍRÜGYNÖKSÉGEK je­lentése szerint Ferdinand Marcos, a Fülöp-szigeteki Köztársaság elnöke tűzszü­netet pendelt el a déli mu­zulmán szeparatisták elleni harcban. A hír esetleg azt je­lentheti, hogy a Távol-Kelet egyik fontos országában eset­leg, legalábbis ideiglenesen, véget ér a sokéves és egyre véresebb háború. Politikailag azonban a megfigyelők szá­mára a fegyverszünet puszta hírénél érdekesebb az a kö­zeg, amelyben ez az elnöki döntés megszülethetett. A FÜLÖP-SZIGETEK volt az első ázsiai ország, amelyre az Egyesült Államok a szá­zadforduló táján, a spanyol világbirodalom összeomlása után, kiterjesztette a befolyá­sát. A második világhábo­rúban a japánok elfoglalták, Mac Arthur tábornoknak csak évek múltán, nagy vesztesé­gekkel sikerült visszatérnie. 1946. július 4-én Washing­ton látványosan megadta a függetlenséget és úgy dön­tött, hogy ott teremti meg „az amerikai típusú demokrá­cia ázsiai mintaállamát.” A SZISZTÉMA minden vo- natkozásbari amerikai mintá­ra épült fel. Az elnök szerepe és megválasztási módja is. Az utóbbi időben éppen ezzel kapcsolatban érte a legtöbb nyugati bírálat Manilát. Mar­cos ugyanis 1972. szeptem­berében éppen a saját hatal­ma meghosszabbítására ve­zette be a rendkívüli álla­potot és azóta személyi ura­lom alapján, elnöki dekré­tumokkal kormányozza a hét­ezer szigetből álló köztársa­ságot. A HIVATALOS INDOK­LÁS a „kommunista veszély” volt ugyan, a valóságos ok azonban az, hogy a gazdaság (a több mint egymilliárd dol­láros amerikai beruházás el­lenére) a csőd szélére ke­rült. Még az alapvető élel­miszer, a rizs importját sem tudták finanszírozni és ez a robbanásig hevítette a szociá­lis feszültséget. Marcos azóta kétségtelenül eredményeket mondhat magáénak, bel. és külpolitikai vonatkozásban egyaránt. AZ ELNÖK drákói szigor­ral letörte a korrupciót. Meg­valósította a részleges föld­reformot, a Malacanang-palo- tában fogadta az évtizedek óta illegalitásba kényszerí- tett kommunista párt képvi­selőit. Külpolitikájában pe­dig — elsősorban a vietna­mi fejlemények hatására — érezhetően eltávolodott az egyértelmű amerikai vonal­tól. Romulo külügyminiszter, aki a múlt év végén Buda­pesten is járt, kijelentette, hogy „a diplomáciai kapcso­latok felvétele a Szovjet- únióval megfelel az ország érdekeinek”. A DÉLI FEGYVERSZÜNET meghirdetése kétségtelenül ré­sze az államfő minden irány­ban nyitást szorgalmazó po­litikájának. 1975. ÁPRILIS 12-EN tart­ják Portugáliában az alkot- mányozó nemzetgyűlési vá­lasztásokat — jelentette be hétfőn este Francisco da Costa Gomes köztársasági el­nök. HILGARD MULLER dél-af­rikai külügyminiszter a hét vé­gén Lusakában több mint két­órás tárgyalást folytatott a rhodesiai Afrikai Nemzeti Ta­nács (ANC) vezetőivel. ÜJABB összetűzés volt szom­baton az iráni—iraki határon. Szovjet űrrekord Gubarev és Grecsko a földet érés után. (Folytatás az 1. oldalról) végre. Egyebek között tanul­mányozták a világűrben le­zajló fizikai folyamatokat és jelenségeket, megfigyeléseket végeztek a földfelszín geoló­giai és morfológiai képződmé­nyeinek vizsgálatára, tanul­mányozták a légköri jelensé­geket, egészségügyi és bioló­giai kísérletek sorozatát vé­gezték el, s kipróbálták a modernizált szovjet űrállomás fedélzeti rendszereit és be­rendezéseit. A Szaljut—4 szovjet orbi- tális laboratórium tovább kering a Föld körül, műszerei és berendezései vál­tozatlanul működőképesek. A Szojuz—17 leszálló bérén- ! dezése vasárnap, magyar idő szerint déli 12 óra után 3 perccel ért Földet az előre meghatározott körzetben, Celi- nográdtól 110 kilométerre. Gu­barev és Grecsko ezt megelő­zően már a reggeli órákban hozzáfogott a leszállás előké­születeihez. Mindenekelőtt tu­dományos kutatásaik írásos anyagait, a fotó- és filmfelvé­teleket tartalmazó kazettákat, valamint a fedélzeti naplót vitték át az űrlaboratóriumból az űrhajó leszálló egységébe, majd magyar idő szerint reg­gel hét után néhány perccel még egyszer ellenőrizték az űrhajó hermetizálását és vég­rehajtották a szétkapcsolást. Az űrhajó betájolása után be­kapcsolták a fékezőhajtómű­vet. Ezt követően az űrhajó orbitális egysége és leszálló- egysége különvált egymástól, s a leszállóberendezés megkezd­te az ereszkedést. A földfelszíntől hét kilomé­ter magasságban üzembe he­lyezték az ejtőernyőrend­szert, majd közvetlenül a fel­szín felett bekapcsolódtak a sima leszállást biztosító segéd­hajtóművek. A Szojuz—17 meglehető­sen bonyolult meteoroló­giai viszonyok között, ala­csony felhőzet mellett és erős szélben, de mégis zökkenőmentesen, minden komplikáció nélkül ért Földet. Az IRA ideiglenes szárnyá­nak úgynevezett haditanácsa vasárnap este bejelentette, hogy hétfőn délután 18 (ma­gyar idő szerint 19) órától újabb tűzszünetet rendel el. Az Eszak-Irországra és Nagy- Britannia többi részére egy­aránt érvényes fegyvemyug- vás a karácsonyi tűzszünet helyreállítása. Ez január 16-án ért véget. Az észak-írországi konflik­tus történetében Gubarev és Grecsko űrha- I jósokat azonnal megvizsgál­ták és az orvosok első kö­vetkeztetése szerint a hosszas világűrbeli tartózkodást mind­két szovjet űrhajós szerve­zete jól viselte el. Kitűnően működött a le­szálló űrhajó felkutatására létrehozott szolgálat is. A rossz látási viszonyok ellené­re Gubarevet és Grecskót gyorsan megtalálták, s a ko­radélutáni órákban már el is szállították a leszállás helyé­től mintegy ötszáz kilomé­terre délnyugatra fekvő szov­jet űrrepülő térre — Bajko- nurra. Itt — a kényelmesen berendezett űrhajós szállóban — pihenik ki fáradalmaikat, s várják a tüzetesebb orvosi vizsgálat eredményeit. Megkezdődött a világűrben végzett kutatómunka feldol­gozása is. Gubarev és Grecs­ko az elmúlt hónapban ki­terjedt csillagászati kutatá­sokat végeztek: a Napot, a bolygókat és a csillagokat vizsgálták. Földfelszínkutatá­saiknak a szakértők szerint tudományos és népgazdasági szempontból egyaránt van jelentősége. Jól vizsgázott a kísérlet­sorozat idején a moderni­zált szovjet orbitális űr­állomás — a Szaljut—4 is. Mindvégig megbízhatóan mű­ködtek a kísérlet sikerét biz­tosító földi szolgálatok: a Szovjetunió különböző pont­jain elhelyezett mérőállomá­sok. A központi parancsno­szektás gyilkosságot dél­után öt belfasti bomba- robbantás követte. Ezekért már az IRA felelt. Egy nő szívrohamban meg­halt. Ám bármilyen ingatag is a tűzszünet: nagy örömmel fo­gadták szerte a tartományban és egész Nagy-Britanniában. PAKISZTÁN ki állomás, az ellenőrző és irányító központ, ahonnan az űrrepülés tulajdonképpeni irányítása folyt, valamint a „Koroljov’’, a „Risztna” és a „Nevel" kutatóhajók, melyek az Atlanti-óceán különbö­ző pontjairól tartották az ösz- szeköttetést az űrállomással, amikor az a Szovjetunió te­rületén levő rádióadók hatás­sugarán kívül tartózkodott. Konsztantyin Feoktyisztov professzor, a neves szovjet űr­hajósmérnök a Szojuz—17 le­szállása után elhangzott nyi­latkozatában kijelentette, hogy az egyhónapos kísér­let „mérnöki szempontból tel­jes sikert hozott". A Szal- jut-űrállomás automatikus és kézi irányítása kényelmeseb­bé vált, s ez sokban hozzá­járult a sikerhez, mert az űrhajósokat sikerült mente­síteni a tájolás munkaigé­nyes és hosszadalmas felada­ta alól. Nyikolaj Gurovszkij szov­jet orvosprofesszor vélemé­nye a kísérlet eredményé­ről: az űrhajósok a legkri­tikusabb időszakokban is, tehál a fel- és leszállásnál, az összekapcsolásnál, a súly­talansághoz való alkalmaz­kodás időszakában, a számí­tásoknak megfelelően visel­ték el a megterheléseket. Üdvözlő távirat a szovjet űrhajósokhoz Az Országos Béketanács el­nöksége és tudományos bi­zottsága a következő üdvözlő táviratot intézte a szovjet űrhajósokhoz: „A magyar békeharcosok nagy figyelemmel kísérték Alekszej Gubarev és Georgij Grecsko űrrepülését. A bo­nyolult, nehéz feladatok töké­letes végrehajtása mindany- nyiunkból nagy elismerést és őszinte örömet váltott ki. A szovjet kozmonautáknak jó egészséget és további sike­reket, eredményeket kívá­nunk.” Tűzszünet Ulsterben Betiltották a Nemzeti Avami Pártot ez az első olyan eset, hogy a „provók” meghatározat­lan időre szóló tűzszüne­tet hirdettek meg, olyat, amely nem kapcsolódik valamilyen eseményhez vagy ünnephez. A tűzszünet azonban a több éve tartó brutális terror je­gyében kezdődött meg: beáll­ta előtt néhány órával protes­táns terrorkülönítmények, amelyek sanda szemmel nézik a brit kormány és az IRA egyezkedését, agyonlőttek egy 19 éves belfasti utcaseprőt, akinek egyetlen bűne az, hogy katolikus volt. A 12 órán belül harmadik Zulfikar Ali Bhutto pakisz­táni miniszterelnök Hajat Mo­hammad Khan Cherpaónak, a nyugat-pakisztáni Szind tarto­mány belügyminiszterének, a központi kormány volt tagjá­nak meggyilkolásáról értesül­ve elhalasztotta tervezett ro­mániai és NSZK-beli látoga-* tását, és New Yorkból vasár­nap egyenesen hazautazott. Közben hírek érkeztek ar­ról, hogy a gyilkossággal kap­csolatban nagyarányú letar­tóztatások folynak az ország­ban. A letartóztatottak zöme az ellenzéki Nemzeti Avami Párt tagja. Köztük van a párt elnöke, Khan Abdul Vali Khan is, aki egyúttal a pakisztáni parlamenti ellenzék vezetője. A pokolgépes merénylet ál­dozatául esett miniszter vasár­napi temetésén több ezer gyá­szoló vett részt. A pakisztáni kormány Hajat Mohammad Khan Cherpao tartományi belügyminiszter szombati meggyilkolása nyo­mán hétfőn betiltotta az ellen­zéki Nemzeti Avami Pártot, és elkobozta a párt ingó és ingat­lan vagyonát. Jalta tanulsága Harminc évvel ezelőtt, 1945. Sztálin, Roosevelt és Churchill a jaltai tagadott megállapodást. A ki járt már a Krím-fél- .-igeten, látta a méiykék .jget, szívta a lengerüla- tú levegőt, tanúsíthatja: esz­ményi hely ahhoz, hogy íeie- lós emberes, valamely villa teraszán a béliéről tárgyalja­nak. Az első nemzetközi jelentő­ségű találkozó harminc esz­tendővel ezelőtt zajlott le az élet szépségét sugárzó félszi­get legnevezetesebD helyén: a „három nagy" — Sztálin, Hoosevelt és Churchill — ta­nácskozott egy hé.en át a jal­tai Livaáia-kaslélyban. Végé­hez közeledett a második vi­lágháború és a három hata­lom, a Szovjetunió, az Egye­sült Államok és Nagy-Bruan- nia vezetőinek az volt a fel­adatuk, hogy összehangolják a harcok győzelmes befejezé­séhez szükséges katonai akció­kat és körvonalazzák a hábo­rú utáni világ szilárd béké­je megteremtésének részletes programját. Jalta neve bevonult a tör­ténelembe. A kérdés most már az, hogy csak a történelem lap­jaira és a tankönyvekre tartozik-e, ami ott történt, vagy van mai időszerű tanul­sága is. Természetesen nem szabad történelmietlen párhu­zamokat vonni, nagyot fordult azóta az idő kereke, kétszer valóban nem léphetünk be ugyanabba a folyóba. De Jalta tanulságai máig is érvényesek. Azok a megállapodások, amelyek a hadműveletek ösz- szehangolását, a megszállan­dó Németország közös igazga­tását, vagy éppen a Japán el­leni szovjet hadbalépés rész­leteit illeti, immár valóban a diplomáciatörténeti munkák­ra tartoznak. De az ott hozott távlatokat körvonalazó hatá­rozatok hatása igen nagy volt és soha sem voltak annyira időszerűek a jaltai egyezmé­nyek, általában az antifasisz­ta koalíció együttműködésének politikai tanulságai, mint ma. A jaltai találkozó az anti­fasiszta koalíciós együttműkö­désnek egyik demonstrációja volt, a szovjet külpolitikában kezdettől hangoztatott annak az elvnek első történelmi bi­zonysága, hogy kölcsönös jó­akarat esetén lehetséges a kü­lönböző társadalmi rendszerű országok együttműködése. Igaz, a közös ellenség, a fa­sizmus ellen fogtak össze. De vajon ma nem fenyeget-e kö­zös nagy veszély — az atom­háború? Akkor a világégés győzelmes befejezéséért kel­lett, ma ennek megelőzéséért kell összefogni. Az antifasisz­ta koalíció volt az együttmű­ködés első nagy példája, a mostani szovjet—amerikai csúcstalálkozók pedig azt bi­zonyítják, hogy az erősen vál­tozott nemzetközi körülmé­nyek nem változtathatták meg az egész emberiség érdekét szolgáló összefogásnak lehe­tőségét és szükségességét. A három hatalom krími ta­lálkozóján megállapodá­sokat kötöttek valami el­len — ez volt a fasiszta Né­metország — és valamiért: ez már a béke időszakára vo­natkozott. Mondjuk meg mindjárt, hogy az utóbbi volt a nehezebb, mert ez a jöven­dő Európájának és más föld­részeknek politikai fejlődését illette, ebben már elkerülhe­tetlenül kiütköztek a különbö­ző társadalmi rendszerekből adódó nézeteltérések is. Ne csodálkozzunk tehát, ha ma — amikor nem szorít az akkori február il-én írta alá értekezleten cí­mértékben együttműködésre a közös éle.halálharc — még nehezebben, s nem egy-ket hónap alatc jönnek léire lé­nyegbe vágó megállapodások. Ma is arról van szó, hogy nemcsak valami ellen kell kö­zös biztonságot teremteni, ha­nem valamiért is kell dolgozni: a világ társadalmi, gazda­sági és kulturális fejlődéséért létrehozni a különböző társa­dalmi rendszerű államok együttműködésének tartós rendszerét. Jaltában a három hatalom vezetői megegyezek abban, hogy a békés viszonyok kö­zött is fenntartják és erősítik együttműködésüket. Mi lett e szándékból? A Szovjetunió mindent megtett Jalta szellemé­nek és betűjének megőr­zéséért. Nem rajta múlt, hogy néhány év után már a hideg­háború szele söpört végig Európán, és a világ más ré­szein. De a történelem végül is Jaltát igazolta. Sok mindennek meg kellett változnia ehhez, át kellett esni az ötvenes-hatvanas évek hi­degháborús időszakán. A fa­siszta Németország megsem­misítésével ugyanis elmúlt a nyugati polgári államok feje felől a veszély, s így uralko­dóvá lett politikájukban a szovjetellenesség, a kommu- nistaellenesség. S ekkor olyan imperializmussal találtuk szembe magunkat, amelynek fő ereje az Egyesült Államok volt, amely vissza szerette volna szorítani, ismét elszige­telni a tekintélyében, nemzet­közi hatásában megerősödött Szovjetuniót, elfojtani a fia­tal népi demokratikus álla­mok sarjadó, új szocialista rendszerét,. Egy-két évtized fejlődése, a Szovjetunió hal­latlan arányú megerősödése, az új szocialista államok meg­szilárdulása kellett ahhoz, hogy a nyugati hatalmak be­lássák: nem lehet visszafor­dítani azt, ami a második vi­lágháborúban és utána tör­tént. A jaltai találkozó idején is, azután is, máig is tá­madták és támadják bi­zonyos nyugati politikai körök a három nagy találkozóján született megállapodásokat. Főképpen R ooseveltet bírál­ják, amiért „túl engedékeny” volt a Szovjetunióval szem­ben. „túl nagy befolyást en­gedett neki” Európában. Meg­döbbentően hasonlítanak ezekhez a támadásokhoz azok a vádak, azok a kifejezések, amelyekkel a hetvenes évek enyhülési folyamatát illetik a mai megállapodások ellenfelei és ellenségei. Az Egyesült Ál­lamokban „lágyszívűnek” ne­vezik a mai elnököt, a nyugat­német jobboldaliak „naivitás­sal”, a kínai vezetők „gyáva­sággal” vádolják a Nyugatot, amiért egyezményeket köt a Szovjetunióval. De mind a második világháború, mind az ezt követő három évtized be­bizonyította, hogy a szovjet­ellenesség, a kommunistaelle- nesség veszedelmes ingová- nyokba viszi a világot. Sem a béke védelme, sem a nemzet­közi együttműködés nem egyeztethető össze azzal. A különböző társadalmi rend­szerű államok békés egymás mellett élése történelmi szük­ségesség: csak így maradhat fenn az emberiség, csak így járhatja a haladás útját. Ez a jaltai találkozó máig érvé­nyes tanulsága. Tatár Imre FELVÉTELRE KERESÜNK: könnyű munkára, egyműszakos beosztásba NŐI BETANÍTOTT DOLGOZÓKAT, VALAMINT IS AKTÁM! SEGÉDMUNKÁSOKAT Jelentkezés a VBKM VILÁGÍTÁSTECHNIKAI GYÁR KISTARCSAI TELEPÉN a telepvezetőnél. Cím: Kistarcsa, VBKM Világítástechnikai Gyártelepe (a Viliért telep mögött). Munkába szállítás a HÉV-megállótól autóbusszal.

Next

/
Thumbnails
Contents