Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-05 / 4. szám

kMiíop 1975. JANUÄR 5-, VASÄRNAP A díszes kötésű emlék­könyvek soknyelvű bejegyzé­sei nagy érdeklődésről tanús­kodnak. Nemcsak hazai váro­sokból, itthoni gimnáziumok­ból, főiskolákról jönnek láto­gatók ide, Nagykőrösre, az Arany János emlékmúzeum­ba, de megfordultak itt már irodalombarátok, Arany-ked­velők Angliából, Kanadából, Hollandiából, Csehszlovákiá­ból, az NDK-ból, Romániából. Kambodzsából, Vietnamból és a Német Szövetségi Köztársa­ságból is. Nagy tekintélyű tu­dós társaságok, hírneves kuta­tók zarándokolnak el ebbe a csöndes alföldi kis városba, melynek neve összeforrott a nagy költő nevével, kinek em­lékét lankadatlan buzgalom­mal, példás tisztelettel és szor­galommal ápolják több mint 100 esztendő múltán is. Az emlékmúzeum histó­riája a század elejére nyúlik vissza. Arany halálát követően a gimnázium tanári karának támadt először az a nemes gondolata, hogy „Arany-szo­bát" rendezzenek be. Külön • terembe gyűjtötték egybe azo­kat az emlékeket, kéziratokat, iskolai dolgozatokat, amelyek a költő -személyéhez kapcsolód­nak. Odavitték Arany János­nak a nagykönyvtárban poro­sodó íróasztalát is, mélynek eredetét igazán hiteles tanú, Arany László igazolta. Mint dr. Toros László, e gazdag gyűjtemény mai őre, az Arany-emlékek egyik szak­avatott ismerője a költőről szoló könyvében leírja, a rend­szeres gyűjtőmunka és az em­lékek tudományos rendezése tulajdonképpen az abonyi szü­letésű dr. Győré János tanár nevéhez fűződik, aki az első világháború alatt Máramaros- szigetről egykori iskolájába visszatérve látott e munkához Arany János iránti nagy tisz­teletétől vezérelve. Még tartott a háború, ami­kor 1917. március 2-án, Arany születésének 100. évforduló­ján, először a hazai iskolák történetében, a nagykőrösi lí­ceum egy költő, egykori taná­rának nevét vette fel. Ettől kezdve Arany János Főgimná­zium az öreg iskola neve. Nyolc évvel később, hason­lóan az ország más városaihoz Nagykőrösön is alakult irodal­mi kör. Feladatául Arany em­lékének ápolását jelölte meg. Tevékeny, szorgos munkáját csaknem 20 évig végezte: 1944. március 18-án azonban, Magyarország német megszál­lása ellent tiltakozásul az az­napra kitűzött gyűlését már nem tartotta meg ... A második világháború végén, előrelátó óvatossággal, a város kiürítése előtti napon dr. Toros László az Arany­kéziratokat a Népbank pán­célszekrényében helyezte el. Az iskolában maradt egyéb értékek teljesen megsemmisül­tek, csakúgy, mint a Magyar Tudományos Akadémia híres Arany- család gyűjteménye, amelyet Voinovich Gézának, az Akadémia egykori főtitká­rának budai villájában pró­báltak megmenteni az utókor­nak. Sajnos, eredménytelenül. A villát bombatalálat érte, s a felbecsülhetetlen gyűjte­mény megsemmisült. Azaz csak majdnem, mivel dr. Ger­gely Pál akadémiai főkönyv- tárnok, mint az emlékmú­zeumhoz nemrégiben küldött levelében megírja, igen kalan­dos módon, csónakkal átkel­ve a roncsokkal teli Dunán, a még nagy lánggal égő villá­ból mentette ki Arany János- naik Madách Ember tragédiá­ján alkalmazott javításait, a Toldi jegyzeteit, az Öszikék ciklust tartalmazó híres kap­csos könyvet, az Arisztovha- nész fordítást, s még néhány értékes dokumentumot. A költő halálának 70. évfor­dulója adott ismét kiváló al­kalmat az emlékmúzeum új­jászervezésére. Ezúttal is a gimnázium tanárai jártak elől jó példával: neves elődük tiszteletére két vagy tárlót ké­szítettek. s e’helvezt.ék benne lesbecsesebb emlékeit. A jóhírű gimnázium diákjai később két teriedel- mes. gazdag tarta1 mű Arany- album összeállításával meg­nyerték az újonnan alakult Szakszervezeti könyvtárak a munkásművelődésért Az MSZMP Központi Bi­zottságának 1974. márciusi határozata a közművelődés eszközrendszerében fontos szerepet szánt az olvasásnak. Politikai, ideológiai, gazdasá­gi-technikai érdekeink egy­aránt sürgetik a munkás­művelődés következetes fej­lesztését és ebben jelentős szerepük van a szalcszervezeti könyvtáraknak. A Szakszer­vezetek Pest megyei Tanácsa központi könyvtáráról külön szól az MSZMP Pest megyei Bizottságának 1974. szeptem­ber 27-i, közművelődésre vo­natkozó határozata is. A me­gye közművelődése, számít a szakszervezeti könyvtár mun­kájára. Maga az SZMT veze­tősége is tudatában van an­nak, hogy milyen jelentős munkát végez a munkások műveltségének növelésében a könyvtár, s hogy milyen lehe­tőségekkel rendelkezik; jelzi ezt, hogy a vezetőség tavaly kétszer is áttekintette a könyvtár tevékenységét, a na­pokban pedig az SZMT Elnök­sége elemezte az eredménye­ket, *a tennivalókat! Negyvenezer olvasó Az elmúlt években a szak- szervezeti mozgalom fejlődé­sével összhangban fejlődött a megye szakszervezeti könyv­tárhálózata. A szakszervezeti bizottságok mindinkább felis­merik, hogy a politikai, kul­turális nevelőmunkában nél­külözhetetlen a könyvtár, a TV-FIGYELŐ Kicsit elvontan. Jáv0T öt­tó nem a tényleges valóság­ból merítette annak a két no­vellának anyagát, amelyeket -péntek-este á 'tévé feldolgozá­sában láttunk, hanem bizonyos morális kérdéseket akart il­lusztrálni velük. Ennek az írói magatartásnak is megvan —magától értetődőleg — a jogosultsága és hagyománya, ám elkerülhetetlenül azzal a köveitkazimónnyel jár, hogy az efféle írásokban az élet színei haloványak és ezzel szemben erőteljes hangsúlyt kapnak a spekulatív elemek. Mindez odáig mehet, hogy az ilyen novelláiknak még a valóságos helyszíne is bizonytalan. A Kü­szöb című novelláiban például még az sem világos, melyik országban játszódik tulajdon­képpen a cselekmény. Annyi­ra elvont, csak a morális problémákra ügyelő az ábrá­zolás. Hatásosabb, erőteljesebb, drámaibb az Árvák című no­vella. Bár ezt meg szerkezeti aránytalanságok terhelik. A meghökkentő befejezést. a novella tulajdonképpeni új­donságát az író terjedelmes és jórészt érdektelen anyag­gal készítette elő. Mintha az írás kezdetekor még maga sem sejtette volna, hogy va­lójában hova is jut el majd a cselekmény végén. A rendező Málnay Levente, tudomásul vette a novellák életanyagának sápadtságát, és nem is változtatta meg karak­terüket. Két jó, életteli színé­szi alakítást azért még ebben a közegben is láttunk: Tómű­nek Nándor artistáját, és Pá- ger Antal dohogó öregembe­rét. Szeressük a zenét. Mozart C-dúr szimfóniájának elemzé­se közben péntek este annyi­ban tényleg igaza volt Le­hel Györgynek, hogy valóban a zene szeretete a legfon­tosabb. Azaz., a kapcsolatnak az a formája és állomása, amikor már nem figyelünk a technika elemeire, a formá­ra és a hangsúlyokra, a tem­póra és a harmóniákra, a dinamikára és a ritmusra. Csak a lényegre figyelünk. Valahogyan, vagy talán éppen pontosan úgy, mint az úszó, aki valósággal eggyéválva a folyóval, a tóval, a tenger­rel, lebeg a vizen, tudomást sem véve a dolog technikai oldaláról, vagyis arról, hogy a gyönyörűséges állapot közben, fenn kell tartania magát és előre kell haladnia. De hogyan, juthatunk él ódáiig? Csak úgy, ha megta­nulunk úszni. Azaz, meg kell ismerkednünk a zene techni­kai részleteivel is, a formák­kal, a szerkezeteikkel, a tem­pókkal, és a harmóniákká!. S ezárt abban már nem volt igaza Lehel Györgyinek, hogy ezt a két dolgot, a zene sze- retetót és tanulását teljesen függetlenítette egymástól. Ez ugyanis lehetetlen. Nem le­beghetünk könnyedén a viz felszínén, ha niem tudunk úsz­ni, nem szerethetjük a zenét, ha nem tudunk róla semmit. Azaz: szeressük a zenét. De azért ezután is nagyon figyel­jünk Lehel György magyará­zataira. ö. L. dolgozók pedig ma már ter­mészetes kulturális szolgálta­tásnak tekintik. Mind többen keresnek munkáj ükhöz, tanul- mányaikhoz vagy éppen á te- levízióban-rádióban hallottak- hoz-látottakhoz könyvet, iro­dalmat az üzemi könyvtárak­ban. Ilyen pedig — akár csak egy könyvszekrény erejéig — 172 szakszervezeti aiapszerv- nél működik; az SZMT köz­ponti könyvtárának szolgálta­tása a több mint másfél száz­ezer szervezett pi agyéi dolgo­zó kétharmadára terjed ki. Könyvtár működik a száz dol­gozónál többet foglalkoztató munkahelyeken, a munkás- szállásokon, egyes ipari szak­iskolákban és egyik-másik kórházunkban ás. Harminc könyvtár hatósugara a lakóte­rületre is kiterjed, főleg mun­káslakta községekben; Száz­halombatta könyvtári ellátását pedig egymaga a szakszerve­zet biztosítja, átmenetileg. A szakszervezeti könyvtárak állománya 1971-ben megköze­lítőleg 320 ezer kötetet tett ki és ugyancsak a fejlődésit jelzi, hogy ez a szám kát év alatt mintegy 80 ezerrel nőtt. Az ol­vasók száma pedig két év alatt 5 ezerrel emelkedett és ma megközelíti a 40 ezret. Az ipari szakmákban az olvasók­nak körülbelül a 70 százaléka fizikai dolgozó. A fentiek alapján szinte egyértelműen elégedettek le­hetnénk, elgondolkozásra késztető azonban két másik számadat. A szakszervezeti könyvtárhálózat által „elért” dolgozóknak ugyanis mindösz- sze 30 százaléka olvasó és egy olvasó évente átlagosan — a felmérések szerint — 10 köny­vet olvas el. Ez utóbbi orszá­gos aránya 17,5 kötet. Szerződés a brigádokkal Pest megyében a szakszer­vezeti könyvtárak olvasóinak 38 százaléka szocialista bri­gádtag. A brigádok vállalá­sainak egyik leglényegesebb pontja a művelődés; keresik, felkeresik tehát a könyvtára­kat. A könyvtárosok is idő­ben és helyesen látták meg: a szocialista brigádok olyan közösségek, ahol könnyebb az igényt felkelteni, jórészt már meg is van az igény — a könyv iránt. Ezt a kölcsönös egymáskeresést, egymásra- találást szocialista szerződés­ben is rögzítik. A könyv, az olvasás meg­szerettetése több mint csupán a könyv elolvasása; író-olva­só találkozókat, irodalmi es­teket, egy-egy alkotás megvi­tatását, a rokonmüvászetek megismerését is jelentheti, és nagyon sok esetben jelenti is. De további feladatok e téren is bőségesen adódnak. Elég talán, ha idézzük az SZMT központi könyvtára egyik tá­jékozódásának tapasztalatait: a szocialista brigádtagotonak körülbelül egyharmadánál van csupán meg — egyelőre — a tudatos és folyamatos olvasá­si, önművelési igény, kéthar­madánál még esetleges vagy formális. A szakszervezeti könyvtárosok — a megyében 187-en vannak, hivatásosok, tiszteletdíjiasok, társadalmi munkások — éppen ezért az idén egy eddiginél korsze­rűbb brigádszerződés beveze­tését tervezik, amely a foko­zatosságra, a „testhez szabott” konkrét egyéni vállalásokra épül. Jelentős részt vállaltak a könyvtárosok a Petőfi-emlék- verseny, a Kell a jó könyv mozgalom, vagy az Ismerd meg a Szovjetuniót vetélkedő támogatásában, szervezésé­ben, 43 irodalmi pályázat ér­kezett a felszabadulás 30. év­fordulója tiszteletére a mun­kásfiataloknak meghirdetett pályázatra. Az igény felkeltése Kétségtelen, hogy az SZMT központi könyvtára, illetve könyvtárhálózata még ered­ményesebb tartalmi munkát produkálhat, ha tovább ja­vulnak a munka körülmé­nyei. Maiga a központi könyv­tár jelenlegi, új helyén jó kö­rülmények között dolgozhat, több üzemben azonban akad még tennivaló. Lassanként immáron négyéves lesz a SZOT Elnökség egyik határo­zata, amely a könyvtárhálózat fejlesztésével foglalkozik. Utal arra, hogy a kétezer dol­gozónál kisebb üzemekben célszerűtlen az önálló, saját szakszervezeti könyvtár fenn­tartása, gazdagabb könywá- lasztókot találnának a dolgo­zók, ha ott az SZMT központi könyvtárának úgynevezett le­téti könyvtára működne. A nagyobb üzemekben viszont indokolt önálló könyvtár lé­tesítése. A megye viszonylag sok vállalatánál döcög ennek a határozatnak a végrehajtá­sa, és ami meglepő, jó né­hány „gazdag” vállalatnál is. Nem anyagi kérdésről" van te­hát szó: szemléletről. Ugyan­akkor tartalmiról is. Deregán Gábor Hazánk és a világgazdaság Minőségi változás a szocialista integrációban A i Az Arany János emlékmúzeum históriája Csónakon, a roncsok között tépte és eldobta. A diákok, órá­ja után összeszedték ezeket, így maradt ránk a Csaba ki-, rályfi egyik kedvező változata: „Csaba királyfiról mondok új éneket, Attila fiáról egyszerű verseket, Hogyan vitte vissza amaz ős hazába." A falon az egykori tanári­kar csoportképe látható. A komoly tekintetű, tiszteletet parancsoló professzorok közül hat akadémiai tag volt. Hadd álljon itt nevük illendő tisz­teletből: Arany János, Szász Károly, Szilágyi Sándor, Sza­bó Károly, Salamon Ferenc, Szigeti Warga János. Érthető hát Jókai elismerése: „Az volt ám a tanárikar! A Fiastyúk- ban sincs annyi csillag, mint akkor Nagykőrösön volt." Helyet kaptak itt Arany ta­nár úr kézzel írott irodalom­történetének lapjai is, vala­mint a könyvtár kölcsönzési naplója, amely az Arany Já­nos által kölcsönvett könyvek jegyzékét is tartalmazza, több, hajdani >osztálynapló, melyet maga a költő vezetett, s még számos más, személyes vonat­kozású emlék. Irodalomórák színhelye ma gyakorta az emlékmú­zeum. Dr. Törös László igazga­tó, és Dezső Kázmérné szak­előadó hozzáértő áldozatos munkája nyomán így válik közkinccsé a nagy szorgalom­mal és igyekezettel összegyűj­tött emlékanyag, segítve az irodalomtörténeti tájékozódást, ápolva a költő szellemét. Khim Antal Petőfi Irodalmi Múzeum pá­lyázatát. Ez a ma látható gyűj­temény alapja. Támogatást kaptak a múzeum ügyének lelkes hívei a Művelődésügyi Minisztériumtól, a Pest megyei Tanácstól, és a Petőfi Mú­zeumtól, s új életre kelt az is­kolai önképzőkör is. Jelentős mérföldkő a múzeum történe­tében 1957. május 18-a: ekkor tartották meg az első jubilá­ns megemlékezést. Még annak az évnek őszén szeptember 14-e és 22-e között Arany-na­pokat is rendeztek. Kitett ma­gáért Arany városa: a Buda­pestről érkező fáklyás stafé­tát Nagykőrösön a helybelie­ken kívül Nagyszalonta és Bi­har megye képviselői várták. Másnap a gimnázium udva­rán ünnepi gyűlést tartottak, melyen sok nagy , tekintélyű vendég, köztük Dobi István, az Elnöki Tanács akkori elnöke is részt vett. Dr. Waldßpfel Imre, a neves irodalomtörté­nész előadása után pedig meg­nyitotta az ország egyetlen Arany János Emlékmúzeumát, melynek térmeiben ma már több mint ezer rekvizitum ta­lálható. A termekbe vezető fo­lyosón a költő szalontai gyer­mekéveinek emlékei láthatók, például az a tankönyv, mely­nek belső lapján ez a kis vers áll: Ha tudni alkarod,/Ez könyv kié legyen, / Az Arany Já­nosé, / Ki sokáig éljen. Később, debreceni diákévei­ben forgatta az Arithmetica, vagy számvetésnek mestersé­gét. A Debrecenben folytatott fi­lozófiai tanulmányok azonban nem kötik le hosszú időre Arany Jánost. 1836-ban szí­nésznek csap fel. Vidéki kör­útra indul Szatmárba, Nagy­károlyba, Máramarosszigetre. Színészi pályájáról 18 színla­pot őriznek a nagykőrösi mú­zeumban. Hamar felhagy a színészet­tel, s még az ősszel segédtanító, majd segédnótárius lesz szü­lőfalujában Nagyszalontán. Érdekes, eredeti dokumentum jelzi a költő életének e kor­szakát: egy általa 1847. május 14-én kiállított lópasszus. De mi minden történt már eddig! Megírta az Elve­szett alkotmányt, a Toldit, el­készül a Murány ostroma, részben a Toldi estéje, meg­ismerkedik és barátságot köt Petőfivel. A szabadságharc után, 1851 nyarán a Tisza csa­ládnál a Domokos fiú nevelő­je, s októberben kapja meg a nagykőrösi református egy­háztanács invitáló levelét. A múzeumban látható válaszá­ban egyebek között ezt írja: „... a tisztelt Egyház becses bizalmáért szíves köszönetem mellett, kénytelen vagyok fáj­dalmasan kijelenteni miképp anyagi körülményeim miatt nem vagyok olly állapotban, hogy a megbízást elfogadhat­nám, s az átköltözéssel és be- helyezkedéssel járó — rámnéz­ve tetemes — költséget födöz- hessem...” Ám a nagykőrösi eket nem lehetett könnyen lebeszélni szándékúkról: 120 ezüst forin­tot juttattak a költözés költ­ségeinek „födözésére”. Arany végül is kötélnek állt, s az 1851-es esztendő október ha­vának egyik esős délutánján, háromnapos szekerezés után az Arany-család megérkezett Nagykőrös határába. Az első nagykőrösi napok '.tán november 10-én kezdett tanítani a költő a református líceumban magyart és latint. Tolnai Lajos „A sötét világ” című önéletrajzi regényében így ír róla: „Ámint kezdtük a nagyobbak által tudomására jutni, hogy kicsoda ezen szi­gorú ember: imádtuk!” A belső teremben a peda­gógusszobában Arany tanár­ságának emlékei kaptak he­lyet. Köztük aprólékos óraváz­latok, Ovidiusról, Liviusról, s egy levél Tompához, melyben ez áll: „Valami 120—140 fica­modon észjárású dolgozatot minden két hétben az utolsó betűig átnézni, az utolsó ak­centusig kijavítani, nem is olyan mulatságos dolog.” Tudni vélik, hogy Arany ta­nár úr óra közben gyakran je- gyezgetett, majd a számára ke­vésbé tetsző feljegyzéseket el­delmi kapcsolatrendszerün­ket. Kétharmad a KGST-vei Köztudomású, hogy külgaz­dasági kapcsolatainkat, a nem­zetközi munkamegosztásban betöltött szerepünket alapvető­en a KGST-együttmüködés, az erőteljesen kibontakozó szo­cialista integráció határozza meg. A Központi Bizottság kongresszusi irányelvei erről szólva hangsúlyozzák: „Előre­haladásunk alapvető fettétele a szocialista nemzetközi gaz­dasági összefogásban rejlő le­hetőségek teljesebb kiaknázá­sa. A Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsának keretében segítjük a szocialista gazdasá­gi integráció kibontakozását, a komplex program válóraváltá- sát. Főként a termelési együtt­működést és kooperációt, va­lamint a szakosodást és a tu­dományos-műszaki együttmű­ködést szélesítjük, mindenek­előtt a Szovjetunióval és a KGST többi tagállamával”. Fontos erről szólva rámu­tatnunk az integrációs prog­ram fokozatos megvalósításá­nak folyamatára, az ebből származó előnyökre. A KGST- országokhoz, elsősorban a Szovjetunióhoz fűződő kap­csolatainkat ugyanis napjaink­ban már nem csupán az jel­lemzi, hogy külkereskedelmi portáruiink — agrárterméke­ink — a hatvanas évtized ele­jéig szűkösen álltak rendel­kezésünkre, részint a gyorsan növekvő hazai fogyasztás, ré­szint a mezőgazdasági terme­lés viszonylag lassú fejlődése miatt. S bár a hatvanas évti­zedtől mindmáig növekvő mennyiségben exportálunk mezőgazdasági termékeket, gazdasági fejlődésünk import­igényeit ezzel természetesen aligha .fedezhetjük. A külfor- galomból származó legfonto­sabb — nevezetesen: ipari — bevételi lehetőségeinket, né­mi egyszerűsítéssel, így jelle­mezhetjük: kevés a nyers­anyagunk, energiahordozónk, következésképp, abból élünk, hogy anyagot vásárolunk, oko­san, gazdaságosan feldolgoz­zuk és a munkáskezekkel, szellemi tőkénkkel értékeseb­bé gyarapított árut készter­mékként itthon és külország­ban eladjuk. Ám éppen ez az a pont, ahol a tőkés világgazdaság mind súlyosabb válságtünetei érzékenyen hatnak a mi gaz­daságunkra is. Az anyagbeho­zatal és a késztermékkivitel teljességgel megbillent ár­arányhelyzete okozza a bajt — de mielőtt erről részleteseb­ben szólnánk, célszerű néhány vázlatos körvonallal ábrázol­nunk világgazdasági helyünket és helyzetünket, külkereske­A külkereskedelmi forga­lom száguldóan gyors emelke­dése, egyszersmind szerkezeté­nek minőségi változása, az utóbbi évtizedek világgazda­sági folyamatainak jellegze­tes vonása. A külkereskedelmi forgalom — mindenekelőtt az iparilag fejlett vagy iparukat éppen kiépítő kis és közép­méretű országokban — álta­lában lényegesen gyorsabban nőtt, mint a nemzeti jövede­lem. Ez az irányzat jellemez­te a mi fejlődésünket is: az ötvenes évek első felében a nemzeti jövedelem 1 százalé­kos emelkedésére a külkeres­kedelmi forgalom átlag 1,25 százalékos, majd a hatvanas évtizedben 1,84 százalékos növekedése jutott. Közismert, sokszor idézett arányszám, hogy a nemzeti jövedelmünk mintegy 40 százaléka a kül­kereskedelem közvetítésével keletkezik, ami népgazdasá­gunk rendkívül erőteljes vi­lággazdaság-érzékenységét fe­jezi ki. Szükségképp következik ez abból, hogy a gyors ipari fej­lődés nagy mértékben növelte az ország gép- és anyagbeho­zatalát, amit természetesen — a külkereskedelmi mérleg egyensúlya - érdekében — megfelelő mértékben növek­vő exporttal kellett, fedez­nünk. Ehhez még hozzátehet­jük, hogy hagyományos ex-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents