Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-05 / 4. szám

1975. JANUAR 5., VASÄRNAP xMfiap Fahulladék, ezermestersknsk Gazdaságosabban: korszerűsítéssé! és étietekkel Mindenkor aktuális témáról, a takarékosságról beszélgettünk Solymáron, a PEVDI faipari gyáregységének vezetőjével, Lukácsi Gáborral. Milyen ered­ményeket értek el 1974-ben a takarékosságban, és milyen lé­pegeket tesznek az idén — ér­deklődtünk. — Faipari gyáregységünk aj­tó- és ablakkereteket gyárt. Sajnos elég gyakran előfordul, hogy a termék méreteinek nem felel meg a faalapanyag, így 35—40 százalékos anyagveszte­ség keletkezik. — Tavaly 4 ezer 800 köbmé­ter fenyőfűrészárut dolgoztunk fel. Ebből 150 köbmétert mé­retbeli eltérések, valamint mi­nőségi okok miatt ajtó- és ab­lakkeretek gyártásához nem le­hetett gazdaságosan felhasz­nálni. Éppen ezért arra törek­szünk, hogy a leeső fahulladék se vesszen kárba. — Az ezermesterekre, bar­kácsolókra gondoltunk, amikor hobbyboltok útján értékesítet­tük a gyártásra nem hasznosít­ható, de barkácscélokra alkal­mas sarok- és típusléceket, lambériákat és egyéb apró fa­tömegcikket. A fogyasztói igényeket szem előtt tartva, valamint a gazda­ságos anyagfelhasználás érde­kében kisebb lakásbútorok gyártásával is foglalkozunk. Ilyenek a kétajtós cipőszek­rény, a tévédoboz lemeztartós kivitelben — és az előszobafal. — Jelenlegi berendezéseink már elöregedtek. Ezért 1975- ben 6 millió forintot fordítunk faipari gyáregységünk gépei­nek felújítására, korszerűsíté­sére. Ez év első negyedévében egy dugózó automatával bővül gépsorunk. E gép üzembe he­lyezésével lehetővé válik a fá­ban lévő természetadta hibák, úgynevezett görcsök eltünteté­se és pótlása. Ezzel a berende­zéssel és technológiával havon­ta 8—10 köbméter olyan fa­anyag válik hasznosíthatóvá, amelyet korábban ugyan fel­használtunk, de igen jelentős kézi munka ráfordítással. — Beruházási terveink között szerepel egy olyan berendezés beszerzése, amely a rövid és keskeny faáruk toldását tenné lehetővé és ezáltal a márethiá- nyos anyagok is teljes értékű anyagként dolgozhatók fel. S. R. Nagyrészt olcsó áruk Több kész, félkész étel A Magyar Hűtőipar válla­latai az elmúlt évben mintegy 20 százalékkal több mirelit­árut adtak a belkereskedelem­nek, mint 1973-ban, s a na­gyobb készlet magasabb szín­vonalú ellátást tett lehetővé. Az elmúlt évben 400 tonnával több gyümölcs mirelitkészít­mény került az üzletekbe, és több főzelékárut vásárolhattak a háziasszonyok. Különösen sok mirelit tésztás ételt vittek haza a fogyasztók, 60 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. Népsze­rűek voltak a gyorsfagyasz­tott húsételek is, ezekből 150 tonnával többet adtak az üze­mek a belkereskedelemnek. A forgalom 80 százalékát az olcsó áruk tették ki, mégpedig úgy, hogy egy év alatt 16 szá­zalékkal növelték az olcsó ár­kategóriába tartozó mirelit­áruk mennyiségét. Az idén tovább növelik a mirelitáruk gyártását. Az év első hat hó­napjában — az elmúlt év azonos időszakához képest — mintegy 2000 tonnával több mirelitétel kerül a belke­reskedelmi hálózatba. Ar ipar azt ígéri, hogy az el­múlt évi színvonalon biztosít­ják az olcsó cikkek választé­kát, mennyiségét. A kereslet­nek megfelelően növelik a kész- és félkészételek ará­nyát, különösen a kedvelt le­vesekből és főzelékekből, va­lamint tésztafélékből gyárta­nak többet az új évben. Új Ikarus busz Az Ikarus székesfehérvári gyárában megkezdték a 200-as autóbusz-család új tagjának, az IK—256 típusú, luxus tá­volság autóbusz nullszériájá­nak gyártását. Az új típusú, minden kényelmi berendezés­sel ellátott panoráma-busz el­ső tíz példánya január végéig elkészül, majd az üzemi és or­szágúti próbák után az idén 150 darabot gyártanak belőle. A székesfehérvári gyár 1975- ben 4500 autóbusz elkészítését tervezi és a jelek szerint to­vább bővülnek az exportlehe­tőségek. forgalmunk kétharmadát a testvéri szocialista országok­kal bonyolítjuk le, biztonsá­gos, tervszerű keretekben. Rendkívül jelentősek azok a változások, amelyekre a kong­resszusa irányelvek is —amint az imént olvashattuk — nyo­matékosan rámutatnak, s ame­lyek a nemzetközi gazdasági kapcsolatok korszerű irány­zatainak megfelelően, mind jobban meghaladják a hagyo­mányos, úgy is mondhatnánk: adok-veszek jellegű, export­import típusú együttműködést. Bár az integrációs program hosszú távra, 15—20 esztendő­re szól, a legutóbbi néhány évben már mind erőteljeseb­ben kirajzolódtak az együtt­működés minőségi változásá­nak körvonalai. Egyeztetett tervek Az integráció térhódítása az érdekek egyeztetésének olyan fokozatos rendszerét jelenti, amely a kölcsönösség elvét ér­vényesítve, lépésről lépésre közelíti egymáshoz a tagor­szágok népgazdaságait. E kö­zelítés alapvető eszközévé vált a népgazdasági tervek egyez­tetése, ami különösen a kis és középméretű országok szá­mára ígér rendkívül nagy elő­nyöket. A tervek egyeztetése ugyanis nyilvánvalóan növeli a gazdasági előrelátás megbíz­hatóságát, stabilitást és folya­matosságot ad, hozzájárulva a termelőerők hatékony kihasz­nálásához. Sokrétűbbé váltak a KGST- országokkal kiépített termelési kapcsolataink is. A közelmúlt években, a világpiac változá­saival összefüggésben, előtér­be kerültek a nyersanyag- és energiaszükségletek kielégíté­sének új módszerei. Megje­gyezhetjük, hogy a mi ipari fejlődésünk nézőpontjából kü­lönösen fontos ez; külkereske­delmi forgalmunk áruszerke­zete, amelyben az anyag jelle­gű termékek behozatala mint­egy 50, kivitele pedig mind­össze 20 százalékkal szerepel, jól érzékelteti ezt. A kiépülő új, közös fejlesztésre irányuló kapcsolatok mindenekelőtt azokra az energiahordozókra és nyersanyagokra összponto­sulnak, amelyekből így lehet a távlati szükségleteket is ki­elégíteni. Ilyen — számunkra elsőrendű jelentőségű —prog­ram az orenburgi gázvezeték megépítése; a KGST-döntés, hogy a szovjetunióbeli Viny- nyica és Albertirsa között 750 kilovoltos távvezeték épül; együttműködésünk a vastar­talmú nyersanyagok és egyes ferroötvözetek kitermelésé­nek, előállításának közös fej­lesztésében a cellulóz- és pa­píripar anyagellátását célzó üzem építésében. Kapcsolataink új vonásait jellemzi, hogy 1973 decembe­rében három KGST-méretű nemzetközi vállalkozás létre­hozásáról írtunk alá egyez­ményt; o textilgépgyártást, az atomerőmű-építést és elektro­mosipari termékek előállítá­sát szervezik ezek az együtt­működő — s Iparunknak meg­rendelést, illetve korszerű gé­peket, berendezéseket szállító — nemzetközi vállalkozások. Mindez — ha csupán körvo­nalakat ábrázolva is — érzé­kelteti, mit jelent az a íolya­Az energetikus í Jancsi és Juliska kukoricát szórt el maga után, hogy ha­zataláljon a mesebeli erdőből a vasorrú bába mézeskalács­házikójától'. , Rajtam is csak ilyesmi — vagy legfeljebb iránytű — segítene, ha ma­gamnak kellene megkeresnem a Váci Kötöttárugyárban Teiszler Ferenc üzemfenntar­tási osztályvezető irodáját. Mondták pedig, hogy arra há­tul, az új kazánház mögött ke­ressem. — A régire könnyebben rá­ismert volna — mondta Teisz­ler Ferenc —, messziről ordí­tott róla, hogy itt látható a kazán-matuzsálem, ötven esz­tendőt kiszolgált, óránként 3,5 tonna teljesítményű, szén­tüzelésű kazán volt, 6 tonna teljesítményű társával együtt szolgáltatta az üzemnek az energiát. — És most? — kérdem, ek­kor még inkább udvariasság­ból, mintsem igazi érdeklődés­sel. ŰJot építettünk — A gyárnak a IV. ötéves tervben elkezdett rekonstruk­ciója során — 1972-ben — az öreg három és fél tonnást ki­selejteztük, o kazánházat le­bontottuk, újat építettünk a helyébe, két darab, egyenként 6 tonna teljesítményű olaj- tüzelésű kazán számára. Mindkettő olyan konstrukció, hogy egyetlen karral bármi­kor átállítható földgáztüzelés­re. Ennek majd akkor lesz je­lentősége, ha a földgázvezeték — s előbb-utóbb biztosan sor kerül rá —, eléri a gyárat. Kezdek gyanút fogni: üzem- fenntartási osztályvezető lé­tére túlságosan jól ismeri ezt a kazánhistóriát. Csak nincs valami köze?... Gondolatomba élesen, hosz- szan belehasít a telefon csen­gése. „Guten Tag, Herr Klamp­fer. Was ist NeueS?” — kiabál a kagylóba Teiszler Ferenc, s ami ezután következik, abból csak foszlányokat értek. Vala­mi üstről van szó, ami a lera­kodott piszoktól eldugult, s az a legnagyobb baj, hogy a ga­ranciális idő már lejárt, de le­het, hogy mindennek az ellen­kezője igaz: ezt a sosem hal­lott dialektust sajnos, nem tudom követni. — Milyen német nyelvjárást beszél? — érdeklődöm, ami­kor leteszi a kagylót — Dunabogdányit — mond­ja kisfiús, zavart mosollyal. — A f alumbelieken kívül egye­mat, amely a hagyományos áruforgalmi együttműködést mind széleskörűbben megha­ladva, népgazdaságunkat, ter­melőerőinket korszerű kül­gazdasági, munkamegosztási szálakkal fűzi a világ leg­gyorsabb ütemben fejlődő- növekvő gazdasági integrációs tömörüléséhez. Nyersanyag lázgörbe Ha ezt pontosan értjük, ér­zékeljük: csak akkor közelít­hetünk valósághűen azokhoz a gondokhoz, amelyek a tőkés világgazdaság válságtünetei­ből hozzánk is átszűremlenek. Ez a gond, amint már utal­tunk rá, abból származik, hogy. bár külkereskedelmi for­galmunknak csupán a harma­da köt bennünket a nem szo­cialista világhoz, az úgyneve­zett cserearány számunkra hátrányos változásai jelentős veszteségeket okoznak. A cse­rearány-mutató közelebbről azt jelenti, hogy exportált ter­mékeink áremelkedése sok­kal mérsékeltebb, mint a be­hozott áruk drágulása, e két árszínvonal tehát hátrányunk­ra változott. E változások jellegét hadd szemléltessük néhány ténnyel. Bár nyersanyag- és energia­hordozó-igényeinket csak cse­kély arányban elégítjük ki tő­kés importtal — a nyersanyag- árak viharos növekedése így is nyomasztó többletkiadáso­kat okoz, hiszen az alapvető nyersanyagárakat összegezve jelző, úgynevezett Reuter- index (amely 1931. szeptember 18—i alapon már áz akkori tőzsdei jegyzések árszintjét dűl csak Grazban beszélnek hasonló tájszólást. — Honnan tudja? — Tapasztalatból. Én voltam kinn-az osztrák Waagner-Biró cégnél, megrendelni a kazá­nokat. Most, alig hogy lejárt a garancia, egy kis baj történt, arról beszéltem a cég magyar- országi szerelőjével. — Épp a tel efon csörgés előtt akartam kérdezni: mi köze az üzemfenntartási osztályvezető­nek a kazánokhoz? Ügy tud­tam, ön gépészmérnök. Szívügy — A műegyetemen harmad­éves koromban hőerőgépészet- re szakosodtam, a képzettsé­gem pontos megnevezése kalo­rikus mérnök. De mint osz­tályvezetőhöz, hozzám tartozik a karbantartáson kívül a gyár energiagazdálkodása is. — A rekonstrukciónál tar­tottunk ... — Igen. Mivel a termékeink festése, szárítása, vasalása, hő­rögzítése gőzigényes technoló­giai művelet, a rekonstrukció egyéb célkitűzéseinek fontos előfeltétele volt a g§zkapacitás fokozása. így szereztük be a két korszerű kazánt, de a téli csúcsidőben a régi, 6 tonnás is besegít. Nekem — teszi hoz­zá hirtelen — amúgyis, szív­ügyem az energiagazdálkodás, Ez — bizonyára — az egye­temen kezdődött, hiszen a hő­tan mindig is érdekelte. Dip­lomamunkája témájául egy speciális, ellennyomású meg­csapolással rendelkező fűtő- turbina tervét választotta. Azt mondja, rutinmunka volt, a nyolcvan oldalból mindössze az az egyetlen lapnyi volt a lényeg, amely a megoldás ma­tematikai formuláját tartal­mazta. Négyesre védte meg a diplomatervét, ezerkilencszáz... mikor is? — Jó pár esztendővel az­után, hogy abszolváltam az egyetemen. Közben egy kicsit tekinti 100-nak), 1971 január­jában 549-en állít, 1973 de­cemberében 1357-re szökött fel, majd 1974 januárjában 1415-ös lázgörbe’növekedést mutatott. Gondjaink tehát a világ­irányzatból következnek, amely a cserearányokat egé­szében a nyersanyagok javá­ra, és a feldolgozott termékek kárára módosította. Ez — tényszerűen — azt jelenti, hogy tőkésirányú külkereske­delmi passzívumunknak mint­egy 80 százaléka a cserearány romlásából származik. A megoldás Ezt a hatást — jól tudjuk — sokáig a költségvetés védte ki, ám bizonyos mértéken túl ez aligha folytatható. Nyil­vánvaló, hogy végül is a költ­ségvetésből folyósított támo­gatás szintén a nemzeti jöve­delem része — másrészt: ilyen módon a vállalatok kevéssé érzékelik a valóságos körül­ményeket, s nem is igazodnak eléggé azokhoz. A megoldás, következésképp, csak az lehet, amire az MSZMP Központi Bizottságának 1974. december 5-i üléséről szóló közlemény utal: a termelési szerkezet át­alakításának gyorsításával, a gazdálkodás hatékonyságának javításával, gazdaságosan ér­tékesíthető exportárualapok növelésével kell igazodnunk a világgazdasági folyamatokhoz, másrészt, lehetőségeinkhez ké­pest erősítenünk kell a KGST- országokkal való együttműkö­dést, a szocialista integrálódás kiteljesedését. T. A. elmentem — pénzt keresni. A családot el kellett tartani... — Túl nagyokat ugrik, így nehezen tudom követni. Ha jól sejtem, Dunabogdányban született. Lenne szíves folytat­ni? — Apám szerszámkovács volt, fiatalon, 32 évesen halt meg a második világháború Balaton-kömyéki csatájában 1945. március 19-én. Ponto­san ugyanennyi idős volt az ő apja is, amikor életét vesztette az első világháborúban... Vakáció idején Nincs időm a sors kegyetlen ismétlődésén tűnődni, mert közben sietve pergeti életraj­za láncszemeit: apja után ma­radt 2,5 hold földjük, az tar­totta el hármójukat, anyját, öccsét és őt. — Épp a múltkor került kezembe az általános iskolai bizonyítványom. A nyolcadik osztályban jó, ha félévet jár­tam összesen. Csak azért iga­zolták a hiányzásaimat, mert tudták, hogy anyámnak kellett otthon segítenem, a mezőgaz­dasági munkákban... Itt ta­lálkoztam először életemben azzal a megkülönböztetett se­gítőkészséggel, jóindulattal, ami szinte végigkísért az éle­temben. — Például? — Az általános iskola után felvettek a szentendrei állami gimnáziumba. Kerékpárral jártam be, Dunabogdányból. Második hónapja voltam gim­nazista, amikor a biciklim de- fektet kapott, s én magam mellett tolva gázoltam a sarat a szakadó esőben, az iskola fe­lé. Szembejött velem az igaz­gatónk. Nem szólt akkor sem­mit nekem, de három nap múlvá kaptam egy levelet, amelyben értesítettek, hogy át­helyeztek a váci Sztáron Sán­dor Gimnáziumba és felvettek az iskola kollégiumába. — Hosszan sorolhatnám azt a sok segítséget, amelyben a különböző munkahelyeimen volt részem. — Nocsak: ilyen sűrűn vál­togatta őket? — Félreértett: diákköri munkahelyekről beszélek, ahol a nyári vakációk idején dol­goztam. Például három egy­másutáni nyáron a visegrádi kőbányában. Egyetemista ko- rombaá a Szentendrei Papír­gyárban, a Váci Hajógyárban, végül a Csepel Vas- és Fém­művek Szerszámgépgyárában. Itt egy évfolyamtársammal kettesben, elvállaltunk egy ál­landó délutános műszakot. Egyik nap ő dolgozott, más­nap én. Darukötözők voltunk. Amíg élek, szívesen emlék­szem vissza erre az üzemre, munkás társaimra, akiknek minden zárthelyi dolgozatról, vizsgámról be kell számol­nom. Jobban drukkoltak ér­tem a szigorlatok előtt, mint én magam ... 1958-ban ab­szolváltam, és mivel előző év­ben megnősültem, már egy esztendeje a feleségem kere­setéből és az ösztöndíjamból éltünk, meg útban volt az el­ső gyerek is, megpályáztam az energetikusi állást itt, a gyár­ban. Felvettek. Nem volt gazdája — Ha most visszatekintek a gyár fejlődésére, a számtalan bizonyíték közül az alábbit ra­gadom ki: 1958 előtt sem az energiagazdálkodásnak, sem a munkavédelemnek nem volt megfelelő gazdája. Mindkét feladatkört egy — a szakmá­jában jól képzett, ám ezekhez keveset konyító — villanysze­relő művezető látta el. Aztán jöttem én, a pályázattal fel­vett energetikus — igazában inkább műszaki gyakornok, — akinek nem volt állandó mun­kája, hanem hol ilyen, ho. olyan feladattal bíztak meg Még le sem telt a gyakornoki évem, amikor súlyos baileset történt a gyárban. A szak- szervezeti bizottság letiltotta a balesetet okozó gép üzemel­tetését. Kis idővel később az­zal bíztak meg. hogy hozzam a gépet olyan műszaki állapot ba, amelyben biztonságosan üzemeltethető. így kerültem először életemben kapcsolat­ba a munkavédelemmel. Négy évig voltam a vállalat bizton­sági megbízottja, s közben két­éves felsőfokú munkavédelmi tanfolyamot végeztem. Emel­lett elláttam az energetikusi teendőket is. 1965-ben végre megvédtem a diplomámat, ok­leveles mérnök lettem. Ügy tudom, ön tagja az üzemi pártbizottságnak, és a pártépítési bizottság elnöke... — Igen. A mozgalmi-poli­tikai életem kollégista ko­romban kezdődött, a Diáikszö­vetségben. Később DISZ-tag voltaim, majd az egyetemen alapító tagja a KlSZ-nek. A pártba itt, a gyárban vettek fel. 1961-ben. Abban az év­ben még egy nagy öröm ért: a gyár segítségével lakást kaptam Vácott. Amint be­költöztünk Dunabogdányból, a feleségem is idejött dolgoz­ni. Akkor már megvolt a má­sodik gyerek is. Az anyjuk a munka, a háztartás és a gyereknevelés mellett szerez­te meg az érettségi bizonyít­ványát. .. Gazdaságosabbon Egy munkatársa nyit be, szemmel láthatóan ideges: — Feri. az olasz ránk akar­ja sózni még a csillagos eget is: összeírt itt tücsköt-boga- rat, hogy ezt mind kicseréli, ha megfizetjük. Eddig már 46 ezer forint lenne a számla. Az ég szerelmére, gyeire és beszélj vele! — Azt hallaná csak! — fordult hozzám Teiszler Fe­renc nevetve: — olaszországi kiküldetésem alkalmával ra­gadt rám néhány szó, azokat keverem a dunabogdányi sváb dialektussal. Az olasz pedig körülbelül annyit tud németül, mint én az ő anya­nyelvén. azt is nápolyi ak­centusban. Azért megértjük egymást. Egy hőrögzítő beren­dezést vettünk tőlük, aizt jött megjavítani. Persze, mint jó üzletember, most fűt-fát fel akar számítani, de majd le­faragok én a buzgalmából — meg a számlából. Néhány évvel ezelőtt az Energiagazdálkodási Intézet pályázatot írt ki az energia­racionalizálás témakörében. Több üzemből küldtek be pá­lyamunkát, köztük jóval gaz­daságosabbnak ígérkezőket is, mint a Váci Kötöttárugyáré. Hogy. hogy nem, menetköz­ben mindegyikről kiderült, hogy valami hiba csúszott a számításokba. A vége az lett, hogy a díjnyerteseknek szánt hitelösszeget a Váci Kötött­árugyár kapta meg. Az e pénzből megvalósított energia­racionalizálási elképzelés pontosan a várt eredményt hozta. — Másodszor már az intézet keresett meg bennünket, hogy nem akarunk-e átvenni egy Spilling gőzmotort az egyik Pest megyei üzemtől, amelyik megvette, de nincs rá szük­sége. Naná hogy akartuk: ez­zel a géppel, s a hozzátarto­zó generátorral együtt lénye­gesen olcsóbban állítunk elő 1 kilowattóra energiát, mint bármelyik erőmű. Ráadásul úgy üzemeltetjük, hogy a vil- lamosenergia-termeléshez fel­használt gőzzel — magyarán: a fáradt gőzzel — .melléke­sen” még festünk is. A gőz­motort, a generátort és a be­építés költségeit az intézet finanszírozta. A berendezés az első pillanattól kezdve jó ha­tásfokkal és teljes kapacitás­sal dolgozik, s népgazdasági szinten már az első év végén megkereste a saját árát. Az utolsó? — Azt hallottam a városi pártbizottságon ön is a leg­jobb gazdaságpolitikai elő­adók — propagandisták — egyike, aki a marxista esti egyetem után speciális kollé­giumot is végzett. Gyűjti ta­lán a diplomákat? Megigazítja a szemüvegét, nevet: — Ez lesz az utolsó. — Lesz? Melyik? — A környezetvédelmi szak­mérnöki. Legalábbis — egye­lőre. .. Nyíri Éva 1 1 á

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents