Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-05 / 4. szám

1075. JANUÁR 5., VASÁRNAP Pándi hagymatisztítók Ami Mm részletkérdés Egy termelőszövetkezet Kiuxuíiát ad télen is tázierunyoiic asszonynak. Nem nagy agy. Az asszonyok hagymát tisztí­tanak, amiből saárítimányt ké­szít a Pest megyei Zöldség- Gyümölcs Feldolgozó Vállalat. Feltehetően ez a ténykedés nem esik icülönösebb súllyal latba sem a gazdaság. sem a vállalat mérlegében. Amikor az elmúlt esztendő derekán a pándi tsz ünnepi közgyűlését tartotta — fönnállásának ne­gyedszázados évfordulóján — Kiss Lajos elnök is éppen csak futólag említette a dol­got. Egészen természetes, hogy ilyen alkalmakkor, midőn hu­szonöt év küzdelmekkel, gon­dokkal, kudarcokkal sűrűn tűzdelt történéseit, a kispa­raszti parcellák nagyüzemi gazdasággá formálódásának, eseményeit, az agrárproletár­ból szövetkezeti gazdává lett tagság életének sorsfordulóit veszik számba, kevés szó jut a részletkérdésekre. Részletkérdés? Ahogy vesz- szíik! Miként hál’istennék, ponto­sabban a szántó-vető ember igyekezetének, a társadalmi át­alakulásnak, a tudomány fej­lődésének az ország szinte va­lamennyi közös gazdaságá­ban tetszetős statisztikával ér­zékeltethetik a mezőgazdaság szocialista átalakulásának fo­lyamatát, Pándon is imponáló eredményről bizonyosodhat meg, aki a tsz történetét át­tekinti. Huszonöt esztendő történe­tét néhány mondatban össze- . foglalni, képtelen vállalkozás lenne, egy-egy jellemző ada­lékot még papírra vethetünk. Az alapítók, huszonhármán, többségükben nincstelenek, 1949. október 11-én kezdték a közös gazdálkodást; a terület fele állami íartalékföld volt. 1950-re 308 katasztrális hold­ra kerekedett a pándi terme­lőszövetkezet határa, hét lo­vuk, másfélszáz bakájuk, ti­zenhárom tehenük és tizen­négy növendék szarvasmarhá­juk volt. Egységes a hajszín Az asszonyok egy rossz, pajtaféle épületben dolgoz­nak. Ülnék körben a fal mel­lett, előttük kosár meg zsák, kapkodják a hagymafejeket, hántják a hajából, kezükben villog a kés. Fejűik bekötve, haragos zöld, vagy barna ken­dövei, némelyikük kezén gu­mikesztyű, az egyik vaskosabb termetű, a másik madár cson­ti!, ami szánté egységes, a . hajszín: ősz. Ez, amit az első percben fölmérhetek, azután csak álldogálok középen, s a szememből patakzik a könny. Ki mosolyog, ki vigasztal, ter­mészete szerint. Jó negyed­óráig csak a hangokat hal­lom: — ... Na, tetszik a mun­kánk ... Szorítunk helyet ma­gának is... Jól fizetnek ám, én. megkerestem ma 37 fo­rintot ... Én ötvenet, három­negyed héttől háromnegyed ötig... Nem is merem meg­mondani az embernek, azt mondaná: ezért a pénzért akár otthon is maradhattok... Ez a bűz beleeszi magát a ruhá­ba. a hajba, a bőrbe, mind­járt pörköltnek is fölapríIhat­nának miniket... Huzat csap meg, csapódik az ajtó. — Gyere csak te is — szólnak a jövevénynek —, pa­nasznap van. — Még egy ha­talmas tülkölés a zsebkendő­be, s végre kitisztul a látásom is. Fiatal asszony álldogál előt­tem, kaján tekintettel. Mondja a nevét, Czire Istvánná, cso­portvezető. „Én is kaptam munkát, helyben" — Aztán nehogy bedűljön ám ennek a sok siránkozás­nak — figyelmeztet főnöki szi­gorral. Ettől igazán érdekelni kezd,, mi hált az igazság. Se­gítenek itt az asszonyokon, vagy bagóért dolgoztatják őket? Utóbb kikerekedik a kép, amint az érdekeltek föl­vázolják. Íme! Gjlenes Lászlóné: — Négy családom van, de odahaza már csak egy lány. Az uram nyugdíjas. 61 éves. Az egy hold háztájim kuko­rica terem, aprójászágöt, két malacot tartunk, kell a ta­karmány. Egy kis hazad jól jön a gyerekeknek, s ha kell, ők is jönnek segíteni Cegléd­ről, Monorról, Zuglóból. A háztartásban meg számít aiz a pénz is, amit itt megkeresek. A hagyma kilójáért 76 fil­lért kapnak az asszonyok, s most a tárgyilagosság kedvé­ért többen megjegyzik, hogy ritkán ilyen rohadt és sáros a hagyma, mint ez az utóbbi szállítmány, egyébként töb­bet keresnek, havonta 1600 forint körül jön ki a fizet­ség. Fodor Kálmánná: — A férjem tíz évig tsz-tag volt, de amikor gyengén fi­zetett a gazdaság, elment Pestre, a Középületépítő' Vál­lalathoz. Már 60 éves, még dolgozik, most ugyan lábtö­réssel betegállományban van. A két fiam önálló ember, odahaza csak ketten vagyunk. Végül is jó, hogy én is kap­tam munkát, itt helyben. özvegy Boros József né: — Én magam is tsz-tag va­gyok, nyugdíjas. Néhány hó­napig otthon maradtam, 979 forintot kapok, nem kellett volna munkát vállalnom, de különben csak unatkoznék. No meg a pénz! Németh Jánosné: — Hat éve vagyok itt a hagymában. A lányaim mind­hárman Pestlőrincen lak­nak — két fiú és egy lány unokám is van —, magunk­ban élünk a férjemmel, öt leszázalékolták, nem nagyon dolgozhat, kell a pénz, amit megkeresek. Özvegy Molnár József né: — A férjem után kapott öz­vegyi nyugdíjból, árvaellátás­ból, a kis kertből, szőlőből nagyon szűkösen élnénk meg 13 éves kislányommal, ha ez a munka nem lenne. Demjén Sándorné: — A férjem 69 éves, 600 forint nyugdíjat kap, én 65 éves leszek májusban. Hat éve fizetem az SZTK-t, sze­retnék magam is nyugdíjat kapni. Három felnőtt lányom van, de nem szorulunk rájuk. Malatinszki Jánosné: — A férjem 69 éves, leszá­zalékolták, három felnőtt gyermekünknek a saját csa­ládjukat kell eltartaniuk. Németh Józsefné: — Férjem a Patyolatnál dolgozott, leszázalékolták. A lányom, vejem haza adja a fizetését, együtt osztjuk be, de az én keresetemre is szükség van. 1 A pénz jól jön Hasonló sorsok, hasonló életek. A tizennyolc asszony között szinte kivételnek szá­mít a Tiszavasváriból négy Mezőgazdasági szakmémökképzés A MÉM Szakoktatási Fő­osztálya tájékoztatót adott ki a minisztérium felügyelete alá tartozó egyetemeken 1975-ben induló, kétéves, levelező tago­zatú szakmérnök- és szak- állatorvos-képzésről. A Deb­receni Agrártudományi Egye­tem mezőgazdasági karán me­zőgazdasági üzemgazdasági- vállalatszervező, öntözés-me­zőgazdasági vízgazdálkodás és növényvédelmi (nappali tago­zatú) oktatás kezdődik. A gödöllői egyetemen me­zőgazdasági üzemgazdasági- vállalatszervező, mezőgazda- sági pénzügyi-számviteli, szarvasmarha-tenyésztési, ba- romfitenyésztési-bairomfiipari és takarmánygazdálkodási tagozat indult mezőgazdaság­tudományi karon. Az egyetem mezőgazdasági gépészmérnö­ki karán agrárgépész gazda­sági, mezőgazdasági munka­védelmi, mezőgazdasági víz­gépész és kutaitásd szakmér- nökképzés kezdődik. A Keszthelyi Agrártudomá­nyi Egyetem mezőgazdasági karán növényvédelmi (nappa­li tagozaton) és mézőgazda- sági szabványosítási; az egye­tem mosonmagyaróvári me­zőgazdaságtudományi karán növénytermesztési (termesz­tési rendszerek) szakmérnökök képzését kezdik meg. gyermekkel, anyóssal — „86 éves a mamánk” — ideszár­mazott Kende Miklósné, aki­nek férje hirdetés útján ta­lált a pándi gazdaságban SZTK-ügyintézői állást, avagy Karsai Sándorné, férje szin­tén elég jól keres a fővárosi építő vállalatnál, a fia pedig a tsz-ben traktoros. S Kozma Szilárdné is, a főkönyvelő fe­lesége: „Anyagmozgató va­gyok, rakodó. Nem szegyen a munka, s noha nem szűköl­ködünk, a pénz jól jön”. Ne.m szégyen a munka, ae szó ami szó, az ifjabbak nem különösebben törik magukat a hagymatisztításért. Amit ak­kor értek meg igazán, ami­kor még másnap is fintorogva húzódnak el tőlem _ a pesti autóbuszon. Akik mégis vál­lalják a munkát — ha pa­naszkodnak, bosszankodnak is — örülnek neki: — Legtöbben soha nem vol­tunk tsz-tagok, elég buták voltunk, hogy,, nem leptünk be. Most mégis a termelőszö­vetkezettől kapunk, alkalma­zottként, munkát, nyáron a növénytermesztésben is, s nem kell sehová utaznunk a ke­nyérért. Kötelesség Föllapozom azt a régi jegy­zetblokkot, amibe tavaly azon a bizonyos ünnepi köz­gyűlésen a következőket ír­tam föl: Az első esztendőben zárszámadáskor kiosztott ga­bona, zsír, szalonna, pap­rika, burgonya értéke — a 42 tagnak — 50 ezer 278 forintot tett ki, tavaly nem egy tsz- tag természetesen egymaga, többet keresett ennél. Az idők során nyolc éve, mérleg­hiányos is volt a tsz, azóta árbevételük 20 millió forint fölé emelkedett, vagyonuk meghaladja a 25 milliót, nye­reségük a 3 és fél milliót. Jövedelmükből kellő arány­ban jutott fejlesztésre, s min­den eshetőségre számítva másfél millió forint bizton­sági alapot is tartalékoltak. Az eredményekben vajmi kevés része van a zöldségtisz­tító tevékenységnek — a hagy­ma mellett paprikát, zellert, paszternákot is előkészíte­nek a feldolgozáshoz —, leg­alábbis akkor, ha a könyve­lés adatain mérjük az ered­ményességet. S ha nem? Az elnök, Kiss Lajos akkor így fogalmazza meg a választ: — A gazdaság Pánd hatá­rában gazdálkodik, a_ falu földjein, kötelességünk 'gon­doskodni tehát azokról, akik itt élnek, s igényt tartanak rá. Ki tenné helyettünk? ★ Az idén a pándi termelőszö­vetkezet előtt — Tápióbicske és Tápióság közös gazdasá­gával egyesülve — a modern gazdálkodás tágabb hori­zontja tárult, de remélhetően továbbra sem feledkeznek meg a „részletkérdésekről”. Apor Zoltán Taksonyi tapasztalatok • A kongresszusi előkészületek félidejében Pártalapszervezeteink elér­keztek , a XI. pártkongresszus előkészületeinek félidejéhez: mögöttük a beszámoló tag­gyűlések, előttük a vezetőség­választás, s a kettő között — éppen e napokban zajlik — a Központi Bizottság kongresz- szusi irányelveinek ismerteté­se, megvitatása. Aki azt hiszi, hogy a kongresszusit megelőző politikai munka e három fá­zisa elkülöníthető, egymástól elválasztható kampányfel­adat, amelyet egy tollvonással kipipálhatunk a naptárban, ugyancsak nagyot téved. Mit ér az olyan beszámoló tag­gyűlés, amelyen nem vonták le az elkövetett mulasztások tanulságait, s ami után nem erősödik a jobbítás szándéka, a kommunisták tenni akarása? Őszinte önvizsgálat Ez a véleménye Szabó Im­rének, a taksonyi csúcspárt- vezetőség titkárának. — Vakok lennénk, ha nem ismernénk fel a beszámoló taggyűlések őszinte önvizsgá­latának, a végzett munka szi­gorú értékelésének előnyét, hasznát: ezt kell kiinduló alapnak tekinteni a további munkához. Íme, néhány pél­da: a mindössze hat esztende­je alakult pedagógus párt- szervezet nagyszerű eredmé­nyeket ért el a fizikai dol­gozók gyermekeinek segíté­sében, de nem sikerült szoros együttműködést megvalósíta­ni a KISZ-szervezettel. Mind­két célt határozatban tűzte maga elé a pártszervezet, s míg az elsőt példásan hajtot­ta végre, a másodikban mu­lasztásokat követett el. Ami a fizikai dolgozók gyermekeit illeti, a taksonyi iskolában minden segítséget megkapnak a .tanuláshoz;, illetve a., tovább-, tanuláshoz: a napközi ottho­ni felvételtől az egyéni fog­lalkozásokig. Ennek köszön­hető, hogy Taksonyban, leg­utóbb csupán egyetlen tanuló nem jelentkezett továbbtanu­lásra a nyolcadikosok közül, ő is azért, mert nem tudott még dönteni a pályaválasztásban. Ennek a pártszervezetnek a továbbiakban az ifjúsági tör­vényből adódó feladatokat, a KISZ- és az úttörőszervezet közötti együttműködési szer­ződés végrehajtását, a KISZ- szervezet munkájának foko­zott támogatását kell szorgal­maznia. Javítani a tömegpropagandát Egy másik példa, ezúttal a községi alapszervezet életé­ből: — Mint a községi aliapszer- vezetek legtöbbjében, nálunk is sok az idős korú, nyugdíjas Tavaly: már kilencezer ember: 47-ből 25-en. Ilyen korösszetétellel' érthető, hogy elég magas azoknak a száma, akik még a nyolc osztályos iskolai végzettséggel sem ren­delkeznek: harmincán vannak ilyenek, közülük hatan a fia­talabb korosztályból! Mind­ezekből következik,_ hogy _ az alapszervezet vezetősége és a csúcsvezetőség szorgalmazza a differenciált — a párttagok általános műveltségéhez és politikai előképzettségéhez igazodó — pártoktatást. És most jön az érdekesség: az alapszervezeti vezetőség be­számolója megállapította, hogy miközben évről évre növekvő érdeklődés mutatko­zik a párttagság és apárton- k'vül'iek körében a középfokú politikai oktatás — a marxista —leninista esti középiskola iránt —, aközben az elmúlt négy évben ötvenszázalékos arányú volt a lemorzsolódás az alapfokú politikai szeminá­riumokról. Jól jellemzik ezt a számok is: az elmúlt négy év­ben a községi pártszervezet 8 tagja végezte el a marxista esti középiskolát, kettő pedig most jár az esti egyetemre. Ebből következik, hogy a pártszervezet legsürgősebb feladata: javítani a tömeg- propaganda-munkát, rendsze­ressé tenni az oktatás ellen­őrzését. Együtt a pártszervezettel Az ÁFÉSZ pártszervezete kommunistáinak jó munkáját az eredményes pártépítés, és a gazdasági vezetéssel kiala­kított, elvszerü, szoros együtt­működés fémjelzi. A taglét­szám a négy évvel ezelőtti 13- ról mostanáig 25-re emelke­dett, részint átigazolásokkal, részint pedig saját nevelésű párttagokrielvételével. A párt­tagutánpótlás kiválasztását igényesen és a párthatározat szellemében végezték: mind a négy párttag, akivel az alap­szervezet sorait az utóbbi Pátyon a Zsámbéki-medence Lenin Tsz részlege adja át a megrendelőknek az NDK-gyártmányú IFA tehergépkocsikat az Autókereskedelmi Vállalat megbízásából. Az előző évek­ben átlagosan évente háromezer darab került ki erről a telep­ről, tavaly viszont már kilencezer ilyen típusú teherautót ad­tak át a megrendelőknek. Képünkön: az utolsó átvizsgálás után menetkész a gép­kocsi. Nagy Iván felvétele években erősítették, fizikai dolgozó és fiatal. Ami pedig a gazdasági és pártvezetés kapcsolatát illeti, követendő példaként állíthat­juk minden munkahely elé. A szövetkezet vezetői minden fontos gazdasági döntés előtt meghallgatják a pártvezetőség véleményét, javaslatait; ta­nácskoznak az alapszerveze. vezetőivel a jutalmazások és kitüntetések szétosztása előtt, alkalmazási és személyi ügyekben, együttműködnek a pártszervezettel a kulturális események előkészítésében. Tartalmas aklivilást — Jó a pártszervezet kap­csolata a szakszervezeti, az ifjúsági és a nőbizottsággal is — mondja a csúcspártve- zetőség titkára, aki maga is az ÁFÉSZ dolgozója; szállí­tási osztályvezető. — A fen­tiekből következik, hogy szö­vetkezetünkben a termelés pártellenőrzése, és a tömeg­szervezetek pártirányítása megfelelően érvényesül. Mind­ezt szerénytelenség nélkül ál­lapíthatta meg beszámolójá­ban a pártvezetőség. Én most mégis a kritikai észrevételek­re teszem a hangsúlyt; arra hogy a párttagok aktivitása a taggyűléseken még mindig nem a legjobb: olykor egész társadalmunkat érintő, továb­bi munkánkat meghatározó, fontos kérdésekben sem nyil­vánítanak véleményt. Az ak­tivitás hiánya aztán úgy hat vissza a pártvezetőségre, hogy nem kap elegendő támpontot, ösztönzést a további tenniva­lók megfogalmazására. Nos, ha támpontra, útmuta­tásra van szükség, azt most bőven megtalálják pártszerve­zeteink — a párttagság és a .pártvezetőségek — a Központi Bizottság kongresszusi irány­elveiben. Csak figyelmesen kell tanulmányozni, és egy­ségesen értelmezni. Nyíri Éva A tsz társasága Vadászörötaök és -gondok A nemrég eggyé lett két téesz — a szentmártonkátai és a tóalmási — tagjai már ko­rábban közös vadásztársasá­got alakítottak, amely össze­sen kétezer hektárt mondhat magáénak. Csányi Mihály, a téesz párttitkára, a vadásztársaság elnöke mondja: — Tulajdonképpen kicsi a mi vadászterületünk, erdőnk is kevés, így legföljebb 70—80 őzzel dicsekedhetünk, amikor a 14 kerülhet tervünk szerint puskavégre. Ebből 8 a bak s kettőt még nem lőttünk ki, de az idény végéig, február 28-ig meglesz a trófea. Fácántojás kotlóstyák matt Az őz a terület egyetlen nagyvadja, csupán nyaranta, búzaéréskor és ősszel, a kuko­ricára kirándul ide néhány vaddisznó a gödöllői erdőkből. Tavaly egyet sem sikerült le­teríteni közülük, ravasz jószá­gok ezek. Két esztendeje ugyan hét agyarast ejtettek el, ám akkor csapatostul dézs­málták a termést. December végéig hét va­sárnapon lehetett nyúlra va­dászni és bőven került terí­tékre belőlük. Fácánból 2300 darab kilövését tervezték és eddig 1600-at ejtettek el. — A fácánt mesterségesen tenyésztik — mondja — ösz- szeszedjük a tojásait, vesszük Is pénzért, aztán vásárolunk évente 50—60 kotlóstyúkot, alája teszünk ezer tojást, s ki­kel 7—800 fácáncsibe. Fogoly­ból mintegy 2 és fél ezres a törzsállományunk, ebből hét­százat ejtettünk el, terv sze­rint. Fácánra, fogolyra külországi vendégek is jönnek, tavaly­előtt tíz olasz, most ugyan­annyi és még ugyanannyi francia is. De ennél a ven­dégjárásnál nemrég sokkal na­gyobb is volt a határban: Nagykátáról középiskolások, Lőrinckátáról pedig felsőtago­zatos gyerekek jöttek nyulat hajtani. Ezúttal a vadászat há­lóval történt, eleven nyulakat fogtak be. A zsákmány 550 tapsifüles, darabjáért 350 fo­rintot fizet a MAVAD. A nyu­lakat külföldre viszik vérfel­frissítésre. Légpuskás lesipuskások Szép pénzhez jut a vadász­tatásból, élővad eladásból a vadásztársaság, de kell is, mert sok a költség: telente táplálni kell a vadat és egész évben őrizni a vadorzóktól. — Vadőrünk gyakran talál hurkot, amivel fácánt, foglyot akarnak fogni— említi Csányi Mihály. — Nemegyszer sike­rül is nekik. Tavaly két hely­beli hurokvető fiatalembert el­csíptünk, kiróttak rájuk fejen­ként 200—200 forint szabály­sértési bírságot. Bizqny ez nem elrettentő és nem is visz- szatartó büntetés. Az idén meg egyik éjjel vadőrünk fel­fedezte, hogy zseblámpa fényé­nél hárman légpuskával lövik a fácánt a fákról. Amikor észrevették felfedeztetésüket, felkapták a zsákmányt és el­szaladtak Mégis kinyomoztuk kilétüket, jászberényiek vol­tak, feljelentést tettünk elle­nük. Vajon mekkora bírságot kaptak, mert igazán kellene már valamit tenni a vadorzók ellen... Ezt különben az ország min­den vadásza sürgeti, valóban hathatós intézkedésre lenne szükség a mind több légpus­kás, lesipuskással szemben. Sz. E.

Next

/
Thumbnails
Contents