Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-30 / 25. szám
4 1975. JANIIÄR 30., CSÜTÖRTÖK Az új rendtartás nyomában Kezdeményezőbb, öntevékenyebb diákok Kulcsátadás a Galériának Február 11-én kulcsátadási önnepséggt tartanak a Budavári Palotában abból az alkalomból, hogy a Magyar Nemzeti Galéria utolsó „d” épületének munkálatai is befejezéshez közelednek, s tavasz- szal a Galéria végleg elfoglalhatja várbeli új otthonát. A Budavári Palotában előreláthatólag ez év őszén, a budapesti művészeti hetek keretében nyitja kapuit a Magyar Nemzeti Galéria. Több mint másfél millió forintot költött a Galéria gyűjteményének gyarapítására az elmúlt évben. Hiánypótló, jelentős művek, szocialista képzőművészeti alkotások megszerzésére, főleg a két világháború közötti időszak anyagának kiegészítésére törekedtek. Tervszerűen gyűjtötték a régi és a modem magyar képzőművészeti alkotásokat. Ebben az évben a régi művészeti osztály olyan történeti értékű műtárgyakat igyekszik vásárolni, amelyeket bemutathatnak az állandó kiállításokon. Az új magyar képtár egy-egy művész életműéit szándékozik kiegészíteni. Rippl-Rónai-gyűj teménnyél, György Giergl Alajos festményeivel például. ’ Két évvel ezelőtt vezették be az új rendtartást a középiskolákban. Ez nagyobb önállóságot biztosít a diákoknak, ugyanakkor azonban jobban meghatározza kötelezettségeiket és felelősségüket is. Az alma mater — jelen esetben a kétszáz éves váci Sztáron Sándor gimnázium — ezzel ismét közelebb került az élethez. Elsősorban azért, hogy tettrekész, a mindennapok gondjait, munkáját jobban ismerő diákokat bocsásson útjukra. Politikai polc Tóth Istvánná igazgató mindenekelőtt megmutatta az iskola legújabb büszkeségét, a nemrégen átadott tágas, világos könyvtárhelyiséget, melyben minden szükséges berendezés megtalálható. A 15 ezer kötet messzemenően kielégíti a tanulók igényeit. — Ez itt az úgynevezett politikai polc — mutatja az igazgatónő. — A diákok ezen megtalálhatják az utóbbi évek összes KISZ KB határozatát, általában az ifjúsági szervezet, a diákbizottságok működésével foglalkozó kiadványokat. A polcot, az anyagok I összegyűjtését maguk a dió-1 kök kérték a három hónappal ezelőtt megtartott diákparlamenten és a kialakításában közre is működtek. Az igazgatónő elmondja, hogy a Sztáron Sándor gimnáziumban az új rendtartás bevezetése előtt is — például az ösztöndíjak odaítélésénél, a menzai kérelmek elbírálásánál, kikérték a KlSZ-vezető- ség véleményét. Elvégre a diákok, a KISZ-vezetők, a diákbizottsági tagok nagyon jól tudják, hogy melyik tanuló kérelme, támogatása a legindokoltabb. A diákparlamenten — bár talán nem tartozik szorosan ide — maguk a diákok kérték: az iskola területén tiltsák meg a dohányzást, még azoknak is, akiknek szülői engedélye van. Kedvező fogadtatás — Diákjaink kedvezően fogadták az új rendtartást — folytatja az igazgatónő. — A diákparlament is ezt bizonyította. Korábban kevesebb volt a kezdeményezés, az öntevékenységgel pedig komoly problémák voltak. Az osztályfőnökök részletesen ismertették á rendtartást, egyelőre azonban a tanulók inikább a rájuk vonatkozó jogo- ! kát tartják szem előtt, előfordul, hogy a kötelességekről megfeledkeznek. Az igazgató véleménye után halljuk három gimnazista: Kollár Mátyás, a gimnázium KISZ-szervezetének csúcsvezetőségi titkára, Kovács Olga, a csúcsvezetőség agitációs és propagandatitkára és Fodor László, diákbizottsági felelős véleményét. Élni a lehetőségekkel — Szinte minden, a diákparlamenten elhangzott kérésünket teljesítette az iskola vezetősége ■— mondja aKISZ- titkár. A büfében azonban sajnos, gyakran még mindig kevés az élelem, azt pedig megértjük, hogy objektív okok miatt nem minden igénylő kaphat egyelőre menzát.-4- Most már rajtunk a sor — folytatja előbbi gondolatát Kollár Mátyás —, hogy valami pluszt adjunk. Eddig nemigen tudtuk kihasználni a lehetőségeket. Társadalmi munkában például — mind az iskolán belül, mind azon kívül — részt veszünk. Ilyen jellegű akciókat könnyen tudunk szervezni, fogunk is szervezni, az eddiginél többet. — A KlSZ-alapszervezete- ' ken belül segítjük a gyengébb tanulókat — veti közbe Kovács Olga. — Véleményem szerint elsősorban ezen a teFellépések Pest megyében Ország-világ várja őket Huszonöt éves a KISZ Központi Művészegyüttese Negyedszázados jubileumára készül a KISZ Központi Művészegyüttese. Az évforduló alkalmából tegnap délelőtt sajtótájékoztatót tartottak székházukban. Az együttes történetéről és az ünnepi előkészületekről dr. Tóth Pál, a KISZ Központi Bizottsága kulturális osztályának vezetője és Szigeti Pál, az együttes igazgatója számolt be. A jelenleg hatszáz tagú együttes soraiban Pest ( megyéből is sok fiatal énekel, zenél vagy táncok Negyedszázaddal ezelőtt az alakulás évében három csoport, a központi énekkar, a tánckar és a szimfonikus zenekar alkotta az együttest. Ma két nagy kórus működik — az egyetemi énekkar 1956-ban alakult —, nyolc tánckar, két irodalmi színpad, négy rajkózenekar, kamara- és fúvószenekar. A két énekkar amatőregyüttes létére jóformán a hivatásosak szintjére emelkedett az elmúlt években — számos nemzetközi verseny nagydíját nyerték, s nem egy alkalommal három, sőt négy kategóriában arattak sikert. A rajkózenekar is beutazta csaknem az egész világot. Néhány évvel ezelőtt a kamara- együttes Simon Albert vezényletével az Üj Zenei Stúdiónak adott otthont, vasárnap délelőtti hangversenysorozatain a fiatal magyar zeneszerzők törekvéseinek és a külföldi kortárskomponisták alkotásainak bemutatásával. A művészegyüttes különböző csoportjai nemcsak tolmácso- lói a meglevő ’ alkotásoknak, de nem egy esetben kezdeményezői, ihletői is. Erről sok jelentős mű cimlapján levő ajánlás is tanúskodik. Az egyre sokasodó külföldi fellépések mellett az együttes fő feladatának a hazai szerepléseket tekinti, nemcsak Budapesten, de szerte az .országban. így Pest megyében is sokat jártak, legtöbbször Gödöllőn, Érden, Cegléden, Vácott, Vecsésen, Foton és Budaörsön léptek fel. A központi énekkar Lantos Rezső és Lantos Edit vezényletével nemrég filharmóniai hangversenyen szerepelt Cegléden, Bárdos Lajos 75. születésnapja alkalmával. A várnai kórusfesztiválra vitt rpűsorukfőpróbáját annakidején Pilisszentlászlón tartották. Nemrég pedig az együttes részt vett Üllő felszabadulásának ünnepségein. Nyaranta 10—12 alkalommal, immár hagyományosan a verőcei ifjúsági táborban adnak műsorokat. A két énekkar vezető karnagyát, Lantos Rezsőt és Tóth Bélát az együttesben kifejtett munkásságukért tüntették ki Liszt-díjjal. De sorolni lehetne hosszasan azoknak a ma már élvonalbeli művészeknek a számát, akiket szintén az együttes nevelt'' ki. A negyedszázados évforduló ünnepségei az elmúlt évtizedek legjelentősebb produkcióit elevenítik fel számos új kompozíció bemutatása mellett. Február 3-án az Operettszínházban a tánckar ad ünnepi műsort, 10-én az Erkel Színház díszelőadásán a két énekkar, a tánckar, a rajkó- zenekar és az úttörőegyüttes lép fel, 13-án pedig a Zene- akadémián a két énekkar ad önálló hangversenyt. K. A. rületen kell és lehet jobb eredményeket felmutatni. Fodor László elmondja, hogy nagy eredménynek számít az új iskolai KISZ-klub átadása. Kialakításához, társadalmi munkával, maguk is hozzájárultak. A klubót — ahol különböző' társasjátékok vannak, ahol zenét hallgathat-' nak — megkedvelték a tanulók. Népszerűek lettek rövid idő alatt, a klubprogram keretében a sportdélutánok is. — Pár perc múlva éppen kezdődik a kispályás, labdarúgó házibajnokság — mondja Kollár Mátyás. — A versenybe tanáraink is beneveztek egy csapattal. Üj vonása ez az iskolai életnek, a tanárokdiákok tanórán kívüli közös, kötetlen programja. Alkotó kapcsolatok — Az utóbbi időben ilyen a légkör — mondják. Kollár Mátyás külön is hangsúlyozza: — Lehet érezni, hogy fel- szabadultabb a légkör az iskolában, új szellem van kialakulóban, amely véleményem szerint egy kicsit megváltoztatja a tanár és a diák emberi kapcsolatát is. Az új rendtartás ezt is elősegíti. R. L. A laurus Abroncsgyár FELVESZ 18. életévüket betöltött, szakma nélküli férfiakat és nőket, három műszakos munkára. Jelentkezés a munkaügyi főosztályon, 1965 Budapest Vili., Kerepesi út 17. (a Keleti pályaudvar mellett). Nyolcadik osztályos fiúk, lányok! JELENTKEZZETEK ÉLELMISZERIPARI TANULÓNAK! Szakközépiskolai képzés: 4 év — hús- és baromfiipar — növényolaj- és háztartási vegyicikkgyártó ipar — konzerv- és hűtőipar — erjedésipar Szakmunkásképzés: 3 év — húsfeldolgozó — konzervgyártó — hűtőipari termékgyártó — sörgyártó — növényolaj- és mosószergyártó Az iskola neve és címe: Bercsényi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet, 1475 Budapest X., Maglódi út 4. Juttatások: kollégiumi elhelyezés, étkezés, ösztöndíj, társadalmi ösztöndíj. Végzés után biztos elhelyezkedés és jó kereseti lehetőségek. HETI FILMJEGYZET Hajdúk Jelenet a Hajdúk című filmből. Minek tekinthető ez az új magyar film, Kardos Ferenc rendező alkotása, melyet Kardos István forgatókönyvéből készített, Kende János operatőrrel együtt? Történelmi filmnek? Annak is, hiszen a cselekmény időpontja 1604, az az esztendő, amikor Bocskai István javában szervezte már azt a Bécs ^Jleni összeesküvést, melynek végeredménye majd az önálló Erdély megteremtése lesz. Megismerjük a három részre szakított ország szipolyozóit, a törököket és az osztrákokat is. De a történelem inkább csak háttér ebben a filmben. Előtérben jobbára a kaland áll. S nem is akármilyen: egy csapat hajdú, a marcona Már- jás kapitány vezetésével, arra vállalkozik, hogy az Adriai-tenger mellé hajt egy jókora ridegmarha gulyát, s azt a velenceieknek eladva, az állatok árán fegyvert hoz a szerveződő Bocskai-felkelés számára. Egy ilyen vállalkozás a XVII. század első évtizedében rejtett annyi veszélyt, váratlan fordulatot, embert, hitet, bátorságot próbára tevő nehézséget, mint egy másik fölrész, Észak- Amerika nyugati vidékeinek meghódítására jó kétszáz évvel később elindult pionírok annyi filmben megénekelt útja. így tehát a Hajdúk kalandfilmnek is tekinthető. Pontosabban: történelmi kalandfilmnek. Csakhogy Kardos Ferencet és alkotótársait valami más és több éfdekelte, mint egy szabvány kardos-kosztümös, látványos, délceg lovagokkal és szívtipró szépasszonyokkal teli történelmi képeskönyv. Nem valamiféle magyar Három testőr-históriát készítettek, s nem is a Királylány a feleségem-típusú, vidámságban, s a sablonos történelmi kalandfilmek megfricskázá- sában egyaránt jeleskedő filmkomédiára godoltak. Ez a film éppúgy a mának szóló parabola. mint mondjuk Jancsó Miklós Szegénylegényekje volt. A Hajdúk ugyanis azt kutatja, miképpen válik egy tudottan életveszélyes feladatra vállalkozó csapatból végül is valamiféle kollektíva. Az érdekli Kardost, hogy egy érdekből, pénzért, kalandvágyból (vagy csak kényszerből, mert más lehetőség nincs), összeverődő félnomád, tudatlan, erőszakos és nem éppen sziklaszilárd jellemű ember- csoport a közösen vállalt közös cél elérése felé törve hogyan alakul át, mint lesz tudatosabb, becsületesebb, mint értik meg a vállalkozás mélyebb összefüggéseit is, mint ismerik fel, hogy ha ők személy szerint elpusztulnak is, ha a kezükre bízott nagy értékű gulya nem is jut el a velencei kereskedőkhöz, s nem lesz belőle fegyvervásárláshoz szükséges arany, maga az ügy, „Bocskai nagyságos úr ügye” mégsem bukik el, mert a nagy harc akkor is győzhet, ha a kisebb csatákat elvesztik. Lényegében tehát az embert formáló, magányos egyedből társadalmi lénnyé növelő folyamat bemutatása a Hajdúk legfontosabb mondanivalója. Hogy ez egy meglehetősen kevéssé ismert történelmi kor viszonyai között jelenik meg, s hogy felhasználja hozzá a rendező, az író és az operatőr a kalandos filmek formai eszközeit, az senkit ne tévesszen meg. Régi történet ez, de nekünk szól. S ha valamit hibájaként felróhatunk, akkor az éppen ezzel van összefüggésben. A film ugyanis túlságosan szűkszavúan bánik a történelmi információkkal. Nem szájbarágóst hiányolok, hanem valamivel több tájékoztatást. Világos, hogy nem egy filmszalagra vitt történelemkönyv volt a cél, de az alkotók mondanivalójának jobb megértését és átérzését nyernénk a bővebb korrajzzal. Mint ahogyan sodróbb élményt nyújtana a Hajdúk azzal is, ha kissé lendületesebb lenne a tempója. Talán nem is a szorosan vett kalandok nagyobb száma hiányzik, hiszen éppen elég történik a filmben, hanem az a fajta gazdaságosabb vágás, amely az egyes jeleneteket nem engedi túlnyúlni a maguk optimális hosszán.' Az kétségtelen, hogy Kende János kamerája rendkívüli erővel, hangulatilag és képkompozíciókban is megragadóan idézi fel ezt a vad szépségekben gazdag világot, de néha túlzottan elidőz a látvány szépségénél, egészen addig, míg egy-egy beállításból kihullik a drámai feszültség, s unal- masság lopakodik a helyére. A nagyrészt a képekre — tehát igazi filmes nyelvre — épülő stílus nem kevés feladatot ró a színészekre. Mivel a cél nem elsősorban az egyének erős körvonalú rajza volt, hanem egy csapat bemutatása, nehéz bárkit is kiemelni. Dzoko Rozic kapitánya, Avar István török tisztje, Madaras József martalékul vetett hajdúja mégis emlékezetes portré marad. A fenevad A szovjet nemzetiségi stúdiók sokszor okoztak már meglepetést. Ezek sorát gyarapítja most a kazah Tolo- mus Okejev filmje, a múlt évi taskenti filmfesztivál egyik kiemelkedő alkotása, A fenevad. Okejev a közép-ázsiai népek mesekincsének világát felidé- zően vitte filmre a talált farkaskölyköt megszelídíteni akaró fiúcska,, Kurmas, a súlyos terheket ráróvó élettől megkeseredett nagybátyja, Ahan- gul, és a csendőrök által üldözött Haszan történetét. A film alapgondolata — a farkas farkas marad, s a puszta jóság nem elég az emberek és a világ megváltoztatására — önmagában nem túl eredeti ugyan, de ahogyan ez az ősi gondolat és igazság a filmben megjelenik, az rendkívül érdekes és lenyűgöző. Az ember és a természet szoros kapcsolatának ábrázolását kevés filmben láthattuk ilyen drámai erővel megkomponált jelenetekben. A Kurmast alakító gyerekszínész, Kambar Valijev, s a bácsikáját játszó Szujmenkul Csokmorov kiemelkedő színészi teljesítményt nyújtanak. Takács István ■
