Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-30 / 25. szám

\ 1975. JANUÄR 30., CSÜTÖRTÖK %Md(W Szolidaritás Vietnammal Tiltakozás a párizsi egyezmények aláírásának évfordulóján Az Országos Béketanács, a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa és Kiskőrös város tár­sadalmi szervei szerdán viet­nami szolidaritási nagygyűlést rendeztek Kiskőrösön. A viet­nami béke helyreállításáról szóló párizsi egyezmények aláírásának második évfor­dulója alkalmából megrende­zett nagygyűlésen Kiskőrös szervezett dolgozói vettek részt Megjelent Nguyen Manh Cam, a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság budapesti nagykövete, Nguyen Phu Soai, a Dél-vietnami Köztársaság budapesti nagykövete, to­vábbá Kiss Károly, az Orszá­gos Béketanács és a Szakszer­vezetek Országos Tanácsának al elnöke. A városi művelődési köz­pontban megtartott nagygyű­lésen Kiss Károly mondott beszédet. Ezután Nguyen Phu Soai, a Dél-vietnami Köztársaság bu­dapesti nagykövete szólalt fel. A gyűlésen a helyi üzemek szocialista brigádvezetői is felszólalták. Messzemenően el­ítélték a párizsi egyezmények megszegőit, követelték a tel­jes béke helyreállítását. A TOT ELNÖKSÉGÉNEK FELHÍVÁSA Takarékossági mozgalmat szerveznek a tsz-ekben Szerdán Budapesten meg­kezdődött a termelőszövetkeze­ti vezetők kétnapos tanácsko­zása. A TOT rendezésében a tsz területi vezetők, elnökök és közgazdászok az első napon a közös gazdaságok termeléspoli­tikai célkitűzéseit vitatták meg. Szél Ferenc, a TOT titkára ! elmondotta: tovább kell javí­tani a szervező és irányító munkát, s a korábbinál na­gyobb tervszerűségre van szük­ség a közös gazdaságok mun­kájában. A gazdaságok ugyanis az idén a tavalyihoz képest 6—7 százalékkal növelték a termelési előirányzatot, ami azt jelenti, hogy a mezőgazda­ságban továbbra is a termelő- szövetkezetek fejlődnek a leg­dinamikusabban. A népgazdasági igényekkel összefüggésben rámutatott: a tsz-ekben némileg módosítani kell a termelési szerkezetet, egyes növényi kultúrákból ugyanis keveset termelnek a gazdaságok, ami hátráltatja a folyamatos belföldi ellátást, ü- letve igen költséges importot tesz szükségessé. A tervek sze­rint az üzemek előrelépnek a zöldségtermelésben, ezt bizo­nyítja, hogy a tavalyinál 10 százalékkal több termést irá­nyoztak elő 1975-re. A szövet­kezetek árujára igen nagy szükség van, mert a friss fo­gyasztású zöldség túlnyomó részét a tsz-ekben és a velük szoros kapcsolatban levő ház­táji üzemekben állítják elő. A termelés korszerűsítésére to­vábbra is fenntartják az állami támogatást, az üzemek a ki­emelt, 70 százalékos gépártámo­gatást vehetik igénybe zöldség- termesztő gépsorok beszerzésé­re. Arra van szükség, hogy a termelők, illetőleg a feldolgo­zók és a kereskedelem az ed­diginél szorosabb kapcsolato­kat alakítsanak ki. A közös gazdaságok a tavalyinál na­gyobb területeken termelnek majd cukorrépát — összesen 104 000 hektáron —, összefüg­gésben azzal, hogy a cukor vi­lágpiaci ára igen magas, és az ország önellátását a mezőgaz­dasági üzemek évek óta nem tudják biztosítani. Az értekezleten a TOT el­nöksége felhívást intézett a tsz-ekhez, ebben a takarékos- sági mozgalom megszervezését indítványozták. Az elnökség felhívta a termelőszövetkezeti tagságot, hogy tekintse fontos feladatának a takarékossági követelmények fokozottabb ér­vényesítését, az eddiginél kö­rültekintőbben használja fel a különféle anyagokat, az ener­giát és a pénzeszközöket; dol­gozzék azon, hogy az anyag- és energiahiány szempontjából legjobbnak bizonyuló technoló­giák gyors ütemben elterjedje­nek. A takarékossági célok meg­valósítását jól szolgálják az egyre hatékonyabb munka- és üzemszervezési intézkedések. A tsz-ekben a tervtárgyaló közgyűlésen vitatják majd meg a gazdaság takarékossági ter­vét, amelynek végrehajtását később rendszeresen figyelem mel kísérik. Munkásgyűlések a megyében Ötéves tervüket szeptemberben teljesítik Szerdán az Ipari Szerel­vény- és Gépgyár törökbá­linti művelődési házában több száz dolgozó részvételé­vel munkásgyűlést tartottak. Az eseményen — amelyet az ISG fennállásának negyed- százados évfordulója meg­ünneplésének jegyében ren­deztek meg — részt vett Cservenka Ferencné, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, a Pest megyei pártbizottság első titkára, Mé­hes Lajos, az MSZMP KB tagja, a vasasszakszervezet főtitkára, Asztalos Lajos ko­hó- és gépipari miniszterhe­lyettes, Sófalvi Zoltánná, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának titkára. Az elnök­ség illetve a vendégek sorai­ban — a gyár gazdasági, po­litikai és társadalmi szerveze­teinek vezető munkatársai mellett — ott volt Krasznai Lajos, az MSZMP Budai járá­si Bizottságának első titkára, Varga Ferenc, a budai járási hivatal elnöke, Zakor István, az MSZMP Mátészalkai váro­si Bizottságának osztályveze­tője és dr. Varga Miklós, a mátészalkai városi tanács vb- titkára. Az ISG munkásgyűlését Kovács József, a gyár párt- bizottságának titkára nyitotta meg, majd Nagy József igaz­gató ismertette az üzem 25 éves múltját, fejlődését Kö­szöntötte a törzsgárda nagy számban jelenlevő tagjait, azokat a munkásokat, akik az átszervezések, összevonások idején a legnehezebb helyzet­ben ugyanúgy, mint a felfelé ívelő fejlődés szakaiszadiban, helytálltaik, hűek maradtak a vállalathoz. A gyár mostani szervezete és méretei lényegében 1974- ben alakultak ki. Mai nevét egy évtizede kapta, amikor már korábban az Ipari Sze­relvények Gyárával összeol­vadt Prés- és Kovácsoltáru Gyárhoz csatlakozott az An­gyalföldi Vasszerelvény Gyár is. A vidéki ipartelepítés prog­ramja keretében az 1967-es esztendőben a vállalat egy­sége lett a Mátészalkai Álla­mi Gazdaság motor- és szer- számjajvító műhelye, tavaly pedig a Porkohászati Vállalat csatlakozott az ISG-hez. A szervezeti változásokkal pár­huzamosan jelentősen módo­évre teljesen használhatat­lanná tételére. A nyilasok a politikai foglyok átadását, il­letve Németországba szállí­tását novemberben megkezd­ték. A fővárosban még meg­maradt zsidó lakosságot get­tóba tömörítették és meg­kezdték rendszeres kiirtását. Megindult elsősorban a had­műveleti területekről a lakos­ság kényszerkiürítése. A nyi­lasok és nácik célja — fogal­mazta meg a Kommunista Párt — az, hogy „Magyaror­szág a náci totális hadvise­lés időnyerésének taktikai eszközévé” váljon. Ebben a helyzetben a de­mokratikus és náciellenes erők számára nem maradt más választás, mint a fegy­veres ellenállás. „A döntő szó a fegyvereké” olvashatjuk a kommunisták felhívásában. A másodszori német beavat­kozást követően — a német­ellenes erők újjászervezése ismét nagy erőfeszítéseket követelt. A , korábban létre­jött és már jól funkcionáló kapcsolatok szétzilálódtak. Űjabb százak és százak ke­rültek a nyilasok kezei közé, akik pedig elkerülték a letar­tóztatást, menekülniök kellett. A jól kónspiráló és illegális szervezetek hálózatát ezekben a vészterhes napokban is szervező Kommunista Párt volt az az erő, amely megta­lálta a kapcsolatokat a volt partnerekhez, és kiadta az ál­talános nemzeti ellenállás megszervezésének jelszavát. Október végén, november ele­jén azt javasolta, hogy a fegyveres harcban részt venni akarók, összefogására alakul­jon egy központi szervezet. A Magyar Front, továbbá külön­böző, főiként polgári illegális szervezeteik, mint például a Magyar Hazafiak Szabadság Szövetsége, a Márciusi Ma­gyarország, a Szovjetunió Ba­rátainak Magyarországi Egye­sülete, továbbá horthysta cso­portok képviselőivel folytatott tárgyalások eredményeként november elején létrejött a Magyar Nemzeti Felkelés Fel­szabadító Bizottsága. A bi­zottság elnöke Bajcsy-Zsi- linszky Endre lett, a kommu­nistákat Kállai Gyula képvi­selte, de néhány megbeszélé­sen részt vett Rajtk László is. Később csatlakozott a szerve­zethez a Magyar Ifjúság Sza­badságfrontja is, amely a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség közreműködésével jött létre, és a legkülönbözőbb pártállású és világnézetű, de a náciellenes harcot vállaló ifjúsági csoportokat fogott össze. A bizottság a magyar nem­zethez intézett kiáltványában bejelentette, hogy a nemzeti felkelés és szabadságharc szervezésére alakult akcióbi­zottság célja: mind döntőbb részt vállalni Magyarország felszabadításában, teljes összhangban a szövetségesek, mindenekelőtt pedig a dia­dalmas szovjet hadsereg cél­jaival. A szövetség alapvető feladataként rögzítették: „a szabad, független, demokrati­kus Magyarország megterem­tése. Alapvető szociális válto­zások előkészítése. Szoros együttműködés az összes kör­nyező államokkal, a legszo­rosabb együttműködés a Szov­jetunióval.” A bizottság megalakulása után néhány nappal később Kiss János altábornagy veze­tésével azokból a főtisztekből, akik megértették az idők sza­vát, és cselekedni akartak, létrejött a Katonai Vezérkar. Kiss Jánosék a fegyveres fel­kelés katonai megszervezésén, a Vörös Hadsereggel való ösz- szeköttetés megteremtésén, a csatlakozott katonai egységek konkrét feladatának kijelölé­sén fáradoztak. Nagy Jenő ez­redes elgondolásai nyomán kidolgozták Budapest felsza­badításának konkrét tervét. Ez három fő feladatot foglalt ma­gában: A német haderő visz- szavonulásának útjában fel­robbantani a közlekedési vo­nalakat. Megakadályozni a német hadvezetőség elrendelt robbantásait, különös tekin­tettel a főváros hídjaira, köz­műveire és gyáraira. A fővá­ros felszabadítására megin­duló szovjet támadást pedig a felfegyverzett munkásság és a beszervezett katonai alaku­latok közreműködésével fegy­veres felkeléssel támogatni. A nagyszerű terv realizálá­sára azonban nem került sor. Árulás folytán a vezérkart, a bizottság tagjait, köztük Baj- csy-ZsilinsZky Endrét és Kiss Jánost és még sok száz haza­fit letartóztattak. Vészbírái előtt Bajcsy-Zsi- linszky elítélt társad nevében is bátran vallotta: „Legjobb meggyőződésem szerint tuda­tosan az ország érdek '-ben cselekedtem, úgy éreztem, hogy a háborúból és a néme­tek oldaláról az országot el kell szakítani, ha kell, erő­szakkal is...” Bátor, hazafias tettükért életükkel fizettek. (Folytatjuk.) suit a termékösszetétel: na­gyobb súlyt kapott az ipari szerelvénygyártás. Emellett fő profiljuk lett a vas- és ke- ményfémpor alaptermékek készítése, felfejlődött a közúti gépjármű-alkatrészek gyár­tása és szerelése. — A gyártmányfejlesztés különösen fontos az ipari sze­relvények körében — hang­súlyozta az igazgató —, ugyan­is korábban nagyüzemi tö­meggyártás e téren nem volt, miközben a piac — az építő-, a vegyipar, a vízművek, a fű­tőerőművek és az energiaipar — egyre nagyobb mennyiséget és választékot kér ezekből. Az igényeknek ma sem tudnak egészében megfelelni, ezért a terételés növelése egyben a külföldi behozatal csökkenését is jelenti. A piac kívánalmai­hoz való jobb igazodás érde­kében foglalkoznak az önt­vénygyártás gyáron belüli megszervezésének tervével, mert ez jelentősen hozzájárul­hat a nagyobb feladatok meg­oldásához. Az eredményekről szólva ki­emelte, hogy 1972 óta dina­mikus fejlődés tapasztalható, hosszú idő után ez volt az el­ső év, amikor nyereségrésze­sedést fizethettek a dolgozók­nak — 6 napnak megfelelő összeget. Egy év múltán már 9 napi volt, a tavalyi év alap­ján pedig 13 napi lesz a ré­szesedés összege. 2 ezer 700 dolgozójuk keresete átlagosan 6,4 százalékkal nőtt évente, a három év előtti 25 ezer fo­rint helyett ma már csaknem harminckétezer az egy főre jutó éves kereset. Mindezt sa­ját erőből; a központi bérin­tézkedések hatása az említett növekedésen felül érződött. A dyiamikus fejlődés továb­bi bizonyítéka, hogy a leg­utóbbi összevonáskor az ISG összes termelési értékét a terv tavaly 623 millió forintban határozta meg, ezzel szemben 964 millió forint termelési ér­téket állítottak elő. Az idén további 8,3 százalékos növe­kedéssel számolnak, több mint egymilliárd forint elérése sze­repel az előzetes tervekben. A szakemberek számításai sze­rint a belső tartalékok foko­zottabb feltárásával és a szo­cialista munkaverseny lehető­ségeinek kihasználásával ezt 1975. szeptember 10-ig telje­síthetik. Erős alapokra építhetnek, hiszen tavaly nemcsak a ha­zai megrendelők igényeinek feleltek meg növekvő színvo­nalon: 8,9 százalékkal emel­ték a szocialista országokba irányuló exportjukat és csak­nem ötszörösére a tőkés ex­portot. Az MSZMP kongresz- szusi irányelveinek szellemé­ben pedig számos konkrét fel­ajánlás született az ISG-ben, a munka takarékosabb, ter­melékenyebb, gazdaságosabb megszervezésére. Az igazgató beszámolóját követően Asztalos Lajos mi­miniszterhelyettes köszöntötte a munkásgyűlés résztvevőit, méltatta a gyár múltját, majd utalt az időszerű gazdaságpo­litikai feladatokra. A többi kö­zött felhívta a figyelmet a gyártástechnológia fejlesztésé­nek fontosságára, a korszerű, hatékonyabb módszerek meg­honosítására. Mint mondta, a beruházások, az új gépek csak színvonalas, megfelelő techno­lógia mellett válhatnak jobb eredmények forrásaivá. A miniszterhelyettes ez­után Gallina Józsefnek, a sze­relvény és jármű gyáregység vezetőjének, Papp Gábornak, az armatúnaüzem dolgozójá­nak a Munka Érdemrend ezüst fokozata, Luncz Ferencnének a számviteli és pénzügyi fő­osztály dolgozójának a Mun­ka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést adta át. Gépipar kiváló dolgozója kitüntetést nyolcán, miniszteri elismerő oklevelet hatan vehettek át a miniszterhelyettestől. Ezt követően Méhes Lajos a vasasszakszervezet főtitkára a Szakszervezeti' Munkáért ki­tüntető jelvény ezüst fokoza­tát adta át Stupiák Lászlónak a vszb termelési bizottsága ve­zetőjének, majd öt szakszer­vezeti aktíva oklevelet kapott. Nagy József igazgatótól még további tizenhat, a mun­kában kiemelkedő teljesít­ményt nyújtó dolgozó vette át a vállalati kiváló dolgozó ki­tüntetést, nyolcvanan pénzju­talomban részesültek. K. Gy. A. Felelősséggel dönteni a közös feladatokról Termelési tárná csíkozást tar­tottak eddig is negyedéven­ként, munkásgyűlésre azon­ban első ízben került sor az Alagi Átlátni Tangazdaság­ban. S mindjárt négyet' is rendeztek. Szerdán, a mun­kaidő végeztével Szobon, Vá­cott, Kéripusztán és a közpon­ti majorban, Alagcni gyüle­keztek a földek munkásai — növénytermesztők, traktoro­sok —, az állatgondozók, a müheJyibeldek, az építők; ösz- szesen mintegy hatszázan mentek tanácsiba. írásunkban az alagi rendezvényről tudó­sítjuk az olvasót. Elöljáróiban szögezzük le, hogy ez az esemény eilig kü­lönbözött a hagyományos ter­melési értekezletektől, a mun­kások és a vezetők ugyanaz­zal a szándékkal ültek asztal­hoz: közösen, felelősséggel dönteni a teendőkről, hogy menjen a munka, hogy ol­csóbban jobb és több ter­ményt — gabonát, gyümöl­csöt, szőlőt, tejet — adjon az országnak a gazdaság. Ami­ben mégis különbözött a teg­napi tanácskozás a korábbiak­tól, az a téma volt: ezúttal nem egy évnegyed feladatai kerültek terítékre, hanem ál­talános és különösen most időszerű téma: a takarékos­ság. Miután Döme Mária, a gaz­daság pártszervezetének csúcs­vezetőségi titkára üdvözölte a résztvevőket — köztük Ba­logh Lászlót, a Pest megyei pártbizottság osztályvezetőjét —, Göndöcs Lajos igazgató tartott a feladatokról vitain­dító előadást. Előbb a nép­gazdaság előtt álló feladatok­ról adott tájékoztatást. E ten­nivalókból bőven kijut az ál­lami gazdaságok dolgozóiniak, akik — amint a párt kong­resszusi irányelvei is rögzítik — a munlcásosztály részét al­kotják, mind szorosabban együttműködnek a szövetke­zeti parasztsággal, hozzájá­rulnak a falusi, mezőgazda- sági lakosság szocialista fej­lődéséhez. Az igazgató beszámolt ar­ról, hogy a gazdaság dolgozói eddig is helytálltak; a nehéz években, időszakokban, leg­utóbb a tavalyi őszön, amikor a szeszélyes időjárás ugyan­csak próbára tette igyekeze­tüket, erejüket. Az aggasztó helyzetről vallanak a szá­mok: Az alagi gyűlés részvevőinek egy csoportja. Koppány György felvétele — Október elején még tér- vünk túlteljesítését, 13—14 millió forintos • nyereséget vártunk — mondta Göndöcs Lajos —, azóta, sajnos, ala­posan megcsappantak remé­nyeink, s noha a pontos ered­ményt nem ismerjük még, februárban elkészülő mérle­günk aligha mutait ki 6 mil­liónál nagyobb nyereséget. Ilyen rendikívüli év után ezzel sem kell szégyenkeznünk, de nyilvánvaló, hogy akadnak olyan gazdálkodási tartaléka­ink, amiket feltárva, a ked­vezőtlen körülmények köze­pette is hatékonyabban, ered­ményesebben tevékenykedhe­tünk. Az idei esztendő sem ígér­kezik könnyűnek. Remélhető ugyan, hogy az időjárás a föl­det művelők kedvére fordul, ám a népgazdaságot sújtó vi­lágpiaci viharok, az energia- válság, az alapanyagok árának emelkedése gazdasági életünk minden területén érezteti ha­tását. — Az állami költségvetés egyensúlyi helyzetének javítá­sa és természetesen a mi saját érdekünk is megkívánja, hogy a tervekben, terveinkben cél­tudatos, átgondolt takarékos- sági intézkedések szerepelje­nek. A mi feladatunk, hogy megvitassuk az üzemtervünk mellékletét képező takarékos- sági intézkedési tervünk rész­kérdéseit — említette beszédé­ben a gazdaság vezetője, majd . öntetű aharata sorra vette, mely dolgokban lenne kívánatos, ha a nagy-1 vonalúságot a megfontoltság, a hanyagságot a lelkiismere­tesség váltaná fel, a munká­sok javaslatai nyomán. A té­ma fölöleli az üzem- és mun­kaszervezés, az anyag- és energiatakarékosság, a szak­szerű és hatékony, de nem pa­zarló növényvédelem, takar- mánygozdálkodás kérdését. S a várt javaslatok nem maradtak el. sorra emelked­tek szólásra az alagi kerület dolgozói — sokan a munkapad mellől, az istállókból, földek­ről, azonmód ceigöltözetben, gumicsizmában érkeztek, hogy elmondják véleményüket, mit tartanak helytelennek, milyen módszert követendőnek, ki-ki a maga munkájának terepén. Hosszú lenne elsorolni, miről beszélt Mihály András laka­tos, Beróczki József traktorős, Szalai Ferenc hegesztő, Hor­váth István traktoros, Varga Ferenc esztergályos, Orosz Já­nos mflanyagüzem-vezető, Ra- konczi Istvánná takarítónő, Kóczián Ferenc fejőmester, Papp Zoltán növényvédő ag- ronómus, Kiss Mihály segéd­munkás, Mészáros Lajos laka­tos és Kardos József, az ál­lattenyésztő telep vezetője. S ez a munkásgyűlés látnivalóan csak nyitánya volt a közös dolgaik fölött indítványozott vitának. S hogy valóra váljon, amiről szóltak, ehhez — az igazgató szavaival — egységes szándék és szemlélet kívánta­tik, a munkások, a vezetők, a társadalmi tisztségviselőit A. Z. I *

Next

/
Thumbnails
Contents