Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-25 / 21. szám

1975. JANUAR 25., SZOMBAT Kissinger Los Angelesben A békés egymás mellett élésnek nincs alternatíváin A pekingi függöny mögött FÓKUSZ A bumeráng A WASHINGTONBAN el­hajított bumeráng, az új ke­reskedelmi törvény, amely diszkriminációs intézkedése­ket tartalmaz a fejlődő orszá­gokkal szemben, az Egyesült Államokra ütött vissza az Amerikai Államok Szerveze­te állandó tanácsának most véget ért ülésszakán. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK kormányának kereskedelmi reformtörvénye már a Pán- Amerikai Unió washingtoni épületében lezajlott a tanács­kozást megelőzően heves bí­rálatot váltott ki a latin-ame­rikai államok vezetői köré­ben. Costa-Rica, elnöke egy interjúban rámutatott, hogy az új törvény éppúgy irá­nyul az arab olajtermelő or­szágok, mint a latin-amerikai országok ellen. A felháboro­dás teljesen érthető, hiszen még a Christian Science Mo­nitor című amerikai lap is kénytelen volt elismerni, hogy az újonnan elfogadott tör­vény súlyosan megsérti az Amerikai Államok Szerveze­tének alapokmányát, amely megtiltja, hogy a gazdasági ösztönzőket az államokra gyakorolt nyomás eszköze­ként alkalmazzák. Az új törvény értelmében ugyanis az Egyesült Államok elnöké­nek jogában áll megvonni a kereskedelmi kedvezménye­ket az amerikai kontinens olyan országaitól, amelyek „megfelelő térítés”, vagyis az USA számára nem kielégítő kártalanítás nélkül államo­sítják az amerikai társaságok tulajdonát. AZ AMERIKAI ÄLLAMOK SZERVEZETE állandó taná­csának most lezajlott ülés­szaka túllépte a gazdasági vi­ták kereteit és politikai jelle­gű problémákat érintett. Sok küldött felvetette azt a kér­dést, hogy felül kell vizsgál­ni az AÁSZ egész struktúrá­ját, amely nem felej meg a latin-amerikai országok igazi érdekeinek. A szavazás ered­ményét kommentálva Vene­zuela küldötte indokoltan hangsúlyozta, hogy az elfo­gadott határozat kapcsán a latin-amerikai országok új egységét demonstrálja termé­szeti kincseik, jövendő • fejlő­désük védelmében. Venezuela küldötte kijelentette: „nem térdelünk le az Egyesült Ál­lamok előtt, nem vagyunk hajlandók tárgyalni Kissin- gerrel. Nincs más választá­sunk, mint új gazdasági csa­tába kezdeni”. Szavait Latin-Amerika több­ezer rádióállomása sugározta. Legalább 220 millió dolláros katonai pótsegélyt készül nyúj­tani az Egyesült Államok a szorongatott helyzetben levő Lón Nol-rezsimnek — jelenti az AFP az amerikai főváros jól tájékozott köreit idézve. Ford elnök — hangzik a tájé­koztatás — rövidesen a kong­resszus^ elé terjeszti a vonat­kozó javaslatot. A kambodzsai felszabadító erők pénteken is folytatták tü­zérségi támadásaikat az óst- romgyűrübe fogott főváros ka­tonai célpontjai ellen. Üjabb találatok érték a repülőteret és az egyik lőszerraktárat. Károk­ról a Phnom Penh-i hadvezetés „biztonsági okokból” nem ad ki jelentést. Nyugati hírügy­nökségek csupán annyit tud­nak jelenteni, hogy az eddigi tüzérségi támadások jelentős károkat okoztak a repülőgép­állományban és több nemzet­közi társaság lemondta Phnom Penh-i járatait. Közben az amerikai hadügy­minisztérium szóvivője magya­rázkodó nyilatkozatot tett köz­zé a Phnom Penh-i ellátást és utánpótlást biztosító amerikai légihídról. Eszerint az ameri­kai légierő C—130-as szállító­gépeit „kölcsönadták”. A Phnom Penh-i kormánynak. A gépekről eltüntettek minden felségjelet, s Thaiföld és Phnom Penh közötti járataikat egy eddig gyakorlatilag isme­retlen „légitársaság”, a „Bird” Airlines” szervezi meg és bo­nyolítja le. A gépeken az ame­rikai légierő aktív katonái nem teljesítenek szolgálatot. „Nem lehetséges békés nem­zetközi rend az Egyesült Álla­mok és a Szovjetunió konst­ruktív kapcsolatai nélkül” —, jelenítette ki Kissinger külügy­miniszter pénteken délután Los Angelesben, a „világügyek tanácsa” elnevezésű szervezet ülésén mondott beszédében. Kissinger azt fejtegette, hogy „a világ példátlan kihívások­kal kerülit szembe... Az első olyan világválsággal nézünk szembe, amely parancsolóan megköveteli a valóban globá­lis megoldásokat”. A „közös haladás, vagy közös katasztró­fa” alternatíváját felvetve, a világ nemzeteinek „növekvő mértékű kölcsönös függőségé­ről” beszélt „Nem lehetséges békés nem­zetközi rend az Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió konst­ruktív kapcsolatai nélkül... Nem lehet figyelmen kívül hagyni a két rendszer közti antagonisztikus ellentmondást — folytatta —, hiszen éppen ez a probléma gyökere. Mind­azonáltal eredményeket értünk el a feszültség csökkentésében és a fokozottabb jövőbeni együttműködés alapjainak le­rakásában.” A „tagadhatatlan javulás” szemléltetésére meg­említette a hadászati fegyver- korlátozásról létrejött megál­lapodásokat, a feszültség „je­lentőségteljes” csökkenését Európa szívében „és a szovjet —amerikai kétoldalú együtt­működési kapcsolatok „bővülő hálózatát”. „A legutóbbi vlagyivosztoki megállapodás — folytatta Kis­singer — újabb egyezményt irányoz elő, amely hosszabb időszakra plafon alá szorítja mindkét fél legfontosabb ha­dászati fegyverzeteit. Ezzel megteremtődik az alap a mindkét fél hadászati fegyver­tárának csökkentését célzó tár- : gyálásóK 'számára." -Azonnal éh­nek a feladatnak fogjuk szen­telni magunkat, mihelyt vég­leges megállapodás formájába öntöttük a vlagyivosztoki elve­ket” — hangsúlyozta az ame­rikai külügyminiszter. „Az amerikai—szovjet kap­csolatok javításának folyama­ta — mondotta — nem lesz mindig könnyű, amint ezt leg­utóbb a kereskedelmi vonatko­zású törvénykezésünknek szov­jet részről történt elutasítása is szemléltette. Mégis, bármilyen csalódás, vagy akadály ellené­re is, teljes meggyőződéssel Mindebből azonban kitűnik, hogy a szállítógépek az ameri­kai légierő állományába tar­toznak, azokat amerikai piló­ták vezetik, és amerikai tá­maszpontokról szállítanak amerikai fegyvert és lőszert az amerikai célokat szolgáló Phnom Penh-i rendszer szá­mára. NDK tiltakozás Klaus Bölling nyugatnémet kormányszóvivő pénteken megerősítette, hogy a Német Demokratikus Köztársaság til­takozó jegyzéket juttatott el a szövetségi kormányhoz. Böl­ling szerint a nyugatnémet kormány tudomásul vette, de elutasította a jegyzéket, és most vizsgálják, hogy írásos választ küldjenek az NDK- nak. A Német Demokratikus Köz­társaság — mint ismeretes — azért tiltakozott, mert a bonni kormány zavarni igyekszik — az NDK és más államok kö­zötti kapcsolatok kiépítését. Így például Nyugat-Németor- szág a maga álláspontját akarta elfogadtatni Ausztriá­val, amely konzuláris egyez­ményt készül kötni az NDK- val. A bonni kormányszóvivő az NSZK alkotmányára hivat­kozva megmásíthatatlannak minősítette Bonnak az állam- polgárság kérdésében vallott jogi álláspontját, amely csak közös „német állampolgársá­got” ismer el „NDIC-állam- polgárságot” nem. kell folytatnunk a szovjet— amerikai kapcsolatok javítását. A nukleáris korszakban a bé­kés egymás mellett élésnek nincs alternatívája.” / Ford amerikai elnök csü­törtökön a Fehér Házban fo­gadta a szovjet újságíróknak az Egyesült Államokban tar­tózkodó küldöttségét. A mint­egy húszperces beszélgetés so­rán az elnök reményét fejez­te ki, hogy a két ország kap­csolatainak fejlődése a jövő­ben folytatódik. Mint mon­dotta, nagy várakozással te­kint Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának nyár­ra tervezett amerikai látoga­tása elé. Ford kifejtette, hogy a két ország előtt nagy lehe­tőségek állnak arra hogy a vi­lágbékéhez hozzájáruljanak. Gerald Ford a beszélgetés során síkraszállt a feszültség további enyhítése és a szovjet —amerikai kapcsolatok javí­tására irányuló politika foly­tatása mellett. A Fehér Ház közleménye szerint az elnök kijelentette, hogy megtisztelte­tés volt számára novemberi szovjetunióbeli látogatása s hogy vlagyivosztoki tartózko­dása során rendkívül sikeres találkozót folytatott az SZKP KB főtitkárával, Leopyid Brezsnyewel. Ford elmondot­ta, hogy meggyőződése szerint utazása eredményes volt, és kifejezte azt a kívánságot, hogy még egyszer a Szovjet­unióba látogasson. Ford amerikai elnök csütör­tökön este az NBC országos tv-hálózat két vezető munka­társával folytatott egyórás be­szélgetése során ismét megra­gadta a nagy nyilvánosság le­hetőségét arra, hogy megkísé­reljen tömegtámogatást felso­rakoztatni egy hete beterjesz­tett gazdasági és energiaügyi szükségprogramja mellett. Ford megismételte, hogy a Kö­zel-Keleten „komoly a hábo­rús veszély”, de reményét fe­Arismendi kitüntetése Nyikolaj Podgomij, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke pénte­ken a Kremlben átnyújtotta az Októberi Forradalom Ér­demrendet Rodney Arismendi- nek, az Uruguayi Kommunis­ta Párt Központi Bizottsága első titkárának, aki' nemrég szabadult ki a börtönből. jezte ki, hogy Kissinger kül­ügyminiszter újabb erőfeszíté­sei a „szakaszos rendezésre” eredménnyel fognak járni. Az elnök nem volt hajlandó sem megerősiteni, sem cáfolni a New Republic című hetilap­nak azt az értesülését, amely szerint az USA 3 hadosztályt küldött, vagy készül küldeni a közel-keleti térségbe, jóllehet az NBC munkatársai szerint kérdésükre a Pentagon meg­erősítette a hetilap értesülését. Ford elnök különös nyomaték­kai tagadta, hogy az USA ipar­kodna „távoltartani” a .Szov­jetuniót a közel-keleti diplo­máciától. Egyiptom sosem ír alá különbékét... Egyiptom sosem ír alá kü­lönbékét Izraellel, még akkor sem, ha az újabb területet ürít ki a Sinai-félszigeten és visszaadja Egyiptomnak az abu rudeiszi . olajmezőket — mondotta Anvar Szadat egyip­tomi elnök a francia Europe —1 rádióállomásnak adott nyilatkozatában. A tárgyalásos rendezésről szólva reményét fejezte ki, hogy a genfi értekezleten si­kerül' békemegáUapödást köt­ni Izraellel. A konferencia felújítását — mondotta Szá­dat — Egyiptom ahhoz a fel­tételhez köti, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió haj­landó legyen garantálni a BT tűzszüneti határozatának, va­lamint a Biztonsági Tanács 242-es számú határozatának végrehajtását. Már a módszerek is sok mindent elárultak a kínai po­litika természetéről. Minden .előzetes bejelentés nélkül, ti­tokban ülésezett január 8-a és 10-e között Kínában a maois­ta párt központi bizottsága. Nyilvánvalóan ezen az ülésen születtek meg azután azok a döntések, amelyeket a január 13-án ugyancsak titokban ösz- szehívott és titokban ülésező IV. országos népi gyűlés szentesített. Az egész folya­matról a külvilágot — bele­értve természetesen a kínai „külvilágot” is — csak akkor értesítették, amikor a folya­mat már lezajlott. Mindenesetre az eseményt így is jelentősnek kell ítélni. Végső soron a földkerekség legnagyobb lélekszámú orszá­gáról van szó, amelynek maga­tartása és politikai vonalveze­tése neon lehet közömbös a nemzetközi politika szempont­jából sem. Az a tény, hogy az országos népi gyűlést (tehát a parlamentet) végül is összehív­ták, feltételezte: viszonylagos és ideiglenes kompromisszum jött létre a kfnai vezetés csú­csain folyó hatalmi harcban. Hiszen a kínai parlament tíz éve nem ülésezett, noha a tíz esztendő alatt felelős kínai ve­zetők nemegyszer „küszöbön- állónak” jelezték a parlament összehívását. Mindannyiszor elsöpörték azonban még e formális gyüle­kezet összehívását is azok a vi­harok, amelyek már évekkel ezelőtt Liu Sao-csl államelnök, majd á Mao utódjának kikiál­tott Lin Piao bukását és az úgynevezett „kulturális forra­dalom” idején kibontakozott frakcióharcokat követték. A most hozott t határozatok utalnak bizonyos személyi kompromisszumokra és a ha­talmi harc „viharszünetére”, de ez a megegyezés nyilván­valóan viszonylagos. A múlt években általában két nagy csoportot különböztettek meg a kínai vezetésben: a Csou En-laj által vezetett „pragma- tikusokat, vagy mérsékelteket” és a karukat tekintve fiata­labb, a „kulturális forrada­lom” idején feltűnt „radiká­lisok” csoportját. Ez utóbbit „sangháji frakciónak” is ne­vezték és a kombinációk eh­hez sorolták Csiang Csinget, Mao feleségét is. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ez a fel­osztás mindenekelőtt a sze­mélyi hatalmi harcra vonatko­zott, amely legfeljebb a gaz­daságvezetés és a belpolitikai élet stílusának különböző fel­fogásában nyilvánult meg. Semmilyen jele sem mutatko­zott annak, hogy a két csoport tagjait valamilyen, különbség választaná el egymástól a nemzetközileg leglényegesebb kérdésben, az ádáz szovjetel- lenességben. Ezt előrebocsátva: a parla­menti döntések azt mutatják, hogy a 81 éves — és az ülésen nyilvávalóan előrehaladott ko­ra miatt részt nem vevő — Mao különleges helyzete nem­csak konzerválódott, hanem meg is erősödött. Elhatároz­ták és az ülésen elfogadott új alkotmányba be is iktatták, hogy eltörlik az államfői tiszt­séget. Ezt Liu Sao-csi bukása óta egyébként sepi töltötték be. Ráadásul a fegyveres erők főparancsihoki tisztiét a Kínai KP elnöke, tehát Mao veszi át. A másik, személyileg fi­gyelemre méltó határozat, hogy a hónapok óta beteges­kedő, de az ülésen — leg­alábbis a hivatalos közlés sze­rint — részt vett 76 éves Csou En-lajt megerősítették miniszterelnöki tisztségében. A jelek szerint az ország harmadik emberévé, első mi­niszterelnök-helyettessé (egyéb­ként tizenkettő van) Teng Hsziai-ping lépett elő. Teng, aki maga is jóval túl van a hetvenen, egyike volt a „kul­turális forradalom” idején a „radikálisok” által legheveseb­ben támadott funkcionáriusok­nak, de már körülbelül másfél esztendeje fokozatosan visszá­tért a hatalomba. Mégpedig Csou En-laj támogatásával, akinek legfőbb funkcióját Teng látja el a miniszterelnök kór­házba vonulásának időszaká­ban. Hasonlóképpen Csou bi­zalmasának számít a 76 eszten­dős Csien Jing marsall, akinek személyében Kínának Lin Piao bukása óta ismét van hadügy­minisztere. Mindamellett le kell szögezni, hogy az úgynevezett „radikáli­sok” a párt vezető testületéiben megtartották eddigi pozícióikat és az új alkotmánytervezetet is ennek a csoportnak egyik tag­ja terjesztette be. Mindez — bármilyen jelentő­sége legyen is később a kínai politika magatartás-alakulása szempontjából — végső soron másodrendű. A politikailag leglényege­sebb kérdésben a központi bizottság és a népi gyűlés ülé­se megerősítette azt a. kárté­kony, negatív vonalat, amely Kína magatartását eddig jel­lemezte. Sőt, ezúttal ez az irányzat az új alkotmányban formai kifejezést is kapott. A még 1954-ben szerkesztett régi alkotmány bevezetője a Szov­jetunió és a népi demokra­tikus országokhoz fűződő meg­bonthatatlan barátságról be­szélt. Ezt a szakaszt törölték az új alkotmányból. Helyét olyan bevezető foglalta el, amely az imperialistael lenes harc mellett különös élesség­gel szólít fel az úgynevezett „szociélimperializmus” elleni küzdelemre. Ezen a kínai ve­zetők különleges szóhasználata a Szovjetuniót és a szocialista közösséget érti. A titoktartás fátylával bur­kolt és csak utólag, sommás hivatalos jelentésekben ismer­tetett pekingi események ily módon a belső „hatalmi sakk­táblán” esetleg létrehozhattak változásokat —, de a kínai po­litika szovjetellenes fővonala a régi maradt. —i —e Ciprus A ciprusi képviselőház fel­hívással fordult a világ vala­mennyi országának parla­mentjéhez, hogy foglaljanak állást a szigetország kettésza- kítására irányuló imperialista kísérletek ellen. Makariosz érsek, ciprusi el­nök a BBC-nek adott nyilat­kozatában aláhúzta: a ciprusi törökök áttelepítése a sziget- országban levő brit katonai támaszpontokról Törökország­ba, kérdésessé teszi e katonai támaszpontok további fenn­maradását. Faipari technikus házaspárt felveszünk Jelentkezés: BŰTORIPARI VÁLLALAT Szekszórd, Epreskert u. 5. * Törteneimi emlékeztető Hétfőn lesz harminc esztendeje, hogy az előrenyomuló szovjet hadsereg egységei fel­szabadították az auschwitzi haláltábort. Mindössze ötezer, csontig lesoványodott fog­lyot találtak az ötszázezer ember számára épült barakkokban. Akit tudtak, a hitleristák magukkal hurcoltak. Akinek maradt jártányi ereje, bekerült a menetoszlopba. A hátrama­radottak elgázosítására vagy tarkón lövésére már nem jutott idő. iiorifl i ii in. a jog ezze| a iatin k;_ fejezéssel illeti a legszörnyűbb bűntettet, a népirtást. Könyvtárnyi irodalom foglalkozik a nácik legbarbárabb tettével, amelynek szomorú szimbóluma az elsőként épült, 1940 júniusában megnyitott auschwitzi koncent­rációs tábor, örök memento, történelmi em­lékeztető, amely nemcsak a XX. század, ha­nem az emberiség históriájának is eddig felülmúlhatatlan gaztettét idézi. De Ausch­witz nem volt az egyetlen a fasiszta rém­uralom által teremtett poklok iszonyú lán­colatában! Ezernél több kisebb-nagyobb koncentrációs táborban sínylődtek a hitleri Németország ellenfelei, polgári politikusok, kommunisták, szociáldemokraták, egyházi személyiségek és a nácik által leigázott or­szágok — köztük hazánk — zsidó szárma­zású elhurcoltjai. Rajtuk kívül nagy számú szovjet hadifogoly és polgári személy, vala­mint európai cigány került a megsemmisí­tendők listájára. Minden emberi fantáziát felülmúló kín- szenvedés, megszégyenítés és ördögi ciniz­mussal kiagyalt különféle halálnem várt azokra, akik átlépték Maidanek, Buchen­wald, Treblinka, Belzec, Terezin, Dachau, Mauthausen vagy Auschwitz — hogy csak néhányat említsünk a leghírhedtebbek kö­zül — kapuját. Csak a hatalmi téboly meg­szállottjai agyalhatták ki a halálra ítéltek­ben reményt keltő feliratot a táborok ka­puján: „Arbeit macht frei!” (A munka sza­baddá tesz!) Nem, a látástól vakulásig vég­zett munka egyetlen fogoly számára sem hozott szabadulást! Ellenben nyolcmilliót közülük gázkamrába tereltek, tarkónlőttek, felakasztottak, orvosi kísérletezés közben meggyilkoltak az SS-pribékek. Sokaknak ma már mindez történe­lem. De sokan még agysejtjeikben őrzik ki­törölhetetlen emlékként a borzalmakat. S akadnak olyanok is, akik szeretnék feltá­masztani azt a múltat, amelynek az egyik jellemző epizódjáról készült jegyzőkönyv hírül adja: a hitleri Németország Birodal­mi Bankja a megsemmisítő lágerek foglyai­nak aranyfogaiból 35 tonna aranyat ol- vasztatott ki. S az auschwitzi tábor felsza­badításakor csaknem 21 ezer kilogramm jegygyűrűt találtak a szovjet csapatok. Saj­nálatos, de tény: Európa kapitalista felé­ben ma már egyre kevesebb szó esik ezek­ről a rémtettekről, túlontúl feledésbe me­rültek a fasizmus borzalmai. Korunk újfasisztái pedig egyre nyíltabban bontanak zászlót a Német Szövetségi Köz­társaságban, Olaszországban és másutt. Szö­vetségeseik ott lapulnak Franco Spanyolor­szágában, s szép számmal találhatók a jobb­oldali diktatúrák ősi fészkében, Latin-Arríe- rikában. Nemrég Svájcban még nemzetközi neofasiszta kongresszust "is rendeztek, amely­re több tucat küldött érkezett. Hitler és Mussolini emlékét élesztgetik különféle emigránsszervezetek és a hajdani fröntharcosok bajtársi szövetségei, ame­lyek egyek abban, hogy ádáz ellenségei a Szovjetuniónak, a szocialista eszméknek, a demokráciának és a haladásnak. Jól meg­férnek közös gyékényen azokkal, akik finy- nyásan ügyelnek ugyan arra, nehogy a fa­sizmus vádja érje őket, de céljaik elérésé­hez igénybe veszik a szélsőjobboldal támo­gatását. A fasiznftns kisértetc nem agyrém, hanem érzékelhető valóság. Megjelenési for­mája korunkban más és más: falakra má­zolt horogkeresztek, uszító plakátok, náci szellemben fogant jelszavak és elleplezett titkos kiképzőtáborok feketeinges roham- osztagosai. Ök a szálláscsinálók, akárcsak elődjeik a húszas, harmincas években. Azok, akiknek fejére a legszörnyűbb bűnt, a népirtást olvasták rá bíráik, elnyerték méltó büntetésüket. Szellemi utódjaik óva­tosan hallgatnak a genocídium borzalmai­ról. Pedig a fasizmus ezzel mutatta meg igazi arculatát: az SS-egyenruha hajtókáján viselt halálfej a kíméletlen és hidegvérrel végrehajtott tömegmészárlás jelképe. I Kétszeresen is időszerű tehát emlékeztetni Auschwitzra, a haláltáborokra, az elhurcolt és meggyilkolt milliókra. A túlélők köteles­sége ez az eljövendő nemzedékek iránt. E^ kegyeletes tisztelgés az áldozatok emléke előtt. Gyapay Dénes Ostromgyűrű Phnom Penh körül Ford szovjet újságírókat fogadott Az amerikai elnök tv-beszélgetése Közel-Keletről

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents