Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-16 / 13. szám

'Wotan 1975. JANUÁR 16-, CSÜTÖRTÖK Ford kongresszusi üzenete Az elnök telelés a külpolitika végrehajtásáért... Bumerángként ütöttek vissza a kereskedelmi kapcsolatokhoz fűzött diszkriminációs kikötések Befejeződtek a szovjet—ausztrál tárgyalások Gough WhitLam ausztráliai miniszterelnök (baloldalt) a tárgyalóasz­talnál. A szovjet tárgyalóküldöttséget Alekszej Koszi gin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke (jobbról a második) vezette. F@KUSZ November 11 ALVÓKBAN, Portugália egyik legszebb fürdőhelyén si­kerrel zárultak a portugál—an­golai tárgyalások. A három fel- szabadítási szervezet: az MPLA, az FNLA és az UNITA, valamint a portugál kormány nevében tárgyaló küldöttség között létrejött a megállapodás. Ennek értelmében Portugália legnagyobb és leggazdagabb gyarmata november 11-én el­nyeri függetlenségét. A SZERDA ESTE aláírt ok­mány valamennyi fontos kér­désben mindkét fél számára megnyugtató módon rendezi Angola jövőjét. Afrika új álla­mának megalakulásáig a gyar­mat élén elnöki tanács áll majd, amelyben mindhárom felszabadítási szervezet képvi­selteti magát. Az ideiglenes kormány miniszterelnöki tiszt­ségét nem töltik be, hanem ezt a funkciót az elnöki tanácsra bízzák. Felállítják majd a nemzeti hadsereget is, s ez ma­gában foglalja a három felsza­badítási mozgalom fegyveres erőit. Addig a három szervezet fegyveresei azon a területen maradnak, amelyet jelenleg el­lenőrzésük alatt tartanak, mi­után a központi hadsereg felál­lítása fokozatosan valósul meg. Mind a hadsereget irányító ve­zérkari főnökök tanácsában, mind az ideiglenes kormány­ban helyet kap Portugália an­golai főbiztosa is. AZ ALVORIMEGÁLLAPO­DÁS kétségkívül történelmi fontosságú: a gyarmati rend­szer széthullásának egyik utol­só fejezetét jelzi. A múlt év április 25-én megdöntött lisz- szaboni fasiszta diktatúra kö­römszakadtáig ragaszkodott úgynevezett tengerentúli tarto­mányaihoz, magyarul: gyarma­taihoz. Közülük is a legkedve­sebb — mert a leggazdagabb, a legnagyobb bevételt hozó — Angola volt. SZÓ SE RÓLA, az utóbbi évtizedben a fasiszta Portugá­lia gondjai alaposan megteté- ződtek gyarmatai miatt. Már a hatvanas évek elején fegyveres harc bontakozott ki Angolá­ban, ahol zöldruhás ejtőernyő­sök és a fasiszta hatalom kü­lönleges osztagai másfél év le­forgása alatt legalább 50 ezer embert mészároltak le, s 100 ezren idegenbe menekültek előlük. Nem kisebb tekintélyű fórum, mint az ENSZ nem­zetközi munkaügyi szervezeté­nek bizottsága — helyszíni ténymegállapító körútja vé­geztével — állapította meg a 60-as években: az angolai gyémántmezőkön, a vasutak és a kikötők alkalmazásában dolgozó afrikaiak a szó legszo­morúbb, drámai értelmében rabszolgasorban élnek. A CSAKNEM teljes egészé­ben bantu négerekből álló la­kosság — a fehér telepesek még a többi afrikai gyarmat­hoz képest is jóval nagyobb kiváltságokat és előjogokat él­veztek — 99 százaléka nem tud ími-olvasni. Az iskolakö­teles gyermekek alig öt száza­léka látogatta a főleg misszio­náriusok által létesített isko­lákat. A 18 évnél idősebb szí- nesbőrűeket az egykori lissza­boni törvények alapján évente hat hónapig úgynevezett köz­munkára, magyarán szólva kényszermunkára fogták. A gyerekek 60 százaléka ötéves kora előtt meghalt. AZ ENYHÉN SZÓLVA kö­zépkori állapotok végére tett pontot a szerda este aláírt megállapodás. Dél-Afrika nyu­gati felében november 11-étől független országának sorsát intézheti az 1 millió 246 ezer 700 négyzetkilométeren élő több mint ötmillió angolai. SZERDÁRA VIRRADÓRA Szófiában 76 éves korában el- hunvt Georgi Trajkov, a Bol­gár Népi Földműves Szövet­ség elnöke, a Hazafias Nép­front tiszteletbeli elnöke, a Bolgár Népköztársaság állam­tanácsának tagja. HAVANNABAN szerdán folytatódtak a kubai—lengyel magas szintű pártközi tárgya­lások. A lengyel delegációt Edward Gier^k, a Lengyel Egyesült Munkáspárt első tit­kára, a vendéglátók küldött­ségét Fidel Castro vezeti. „Kereken meg kell monda­nom önöknek: az unió hely­zete nem jó” — jelentette ki szerdán az amerikai törvény- hozás két házának együttes ülésén Ford elnök „az unió helyzetéről” szóló első kong­resszusa üzenetében, amely tar­talmilag nagyjából azonos volt a demokrata párti ellenzék gazdasági szükségprogramjá­nak elébe vágni igyekvő hét­fő esti tv-beszédévéL A nemzetközi kapcsolatokat csupán röviden érintve az el­nök kijelentette: „A kommu­nista országokkal való kap­csolataink a világhelyzet egyik alapvető tényezőjét alkotják. Törekednünk kell az egymás mellett élés tartós alapjainak kiépítésére. Kitartunk elveink A szovjet fővárosban tartóz- . kodó amerikai üzletemberek | az 1972-es szovjet—amerikai I kereskedelmi megállapodás el- | leni akciónak minősítik az amerikai kongresszusnak azt a határozatát, hogy csak külön­féle kikötésekkel terjeszti ki a Szovjetunióra a legnagyobb kedvezmény elvét a kereske­delemben. John Connor, az amerikai— szovjet kereskedelmi-gazdasá­gi tanács moszkvai, képviseleté­nek vezetője a TASZSZ tudósí­tójával folytatott beszélgetésé­ben többi között elmondotta: A kereskedelmi megállapo­dás véget vetett volna a 25 esz­tendő óta tartó rendellenes kapcsolatoknak. A kongresz- szus a semmivel tette egyenlő­vé Dobrinyin és Patolicsev, Al- himov és Kendall, Schultz és Simon óriási fáradozásait. A kongresszus döntése felelőtlen. Üdvözlöm a szovjet kormány reagálását és szilárd álláspont­ját. Remélem, hogy az ameri­kai kongresszus tagjai nem te­kintik véglegesen eldöntöttnek a kérdést. Hamarosan ismét foglalkozniuk kell vele. Ahhoz, hogy az amerikai— A nyugati országokban kü­lönbözőképpen értékelik a kö­zelmúltban a Közel-Keletnek címzett amerikai agressziós fe­nyegetés hatásfokát. Abban azonban egyetértenek, hogy ez a fenyegetés szándékos volt, és pontosan időzítették. A zsaro­lás lényegében egyfajta szon­dázást jelentett olyan időpont­ban, amikor az Egyesült Álla­mok erélyes gazdasági és poli­tikai lépésekre szánta el ma­gát, hogy megfékezze a válsá­got a tőkés gazdasági és pénz­világban. Nyugati és keleti megfigye­lők szerint most dől el annak az amerikai elképzelésnek a sorsa, hogy az Egyesült Álla­mok égisze és feltételei alap­ján egységbe tömörítsék Nyu- gat-Európát az olajtermelő or­szágokkal szemben, hogy nyo­mást gyakoroljanak az arab országokra, valamint, hogy megszigorítsák Washington gazdasági és politikai ellenőr­zését szövetségesei és verseny­társai felett. Ugyancsak ezek­ben a hetekben dől el az a vi­ta, amely az Egyesült Államok és érdekeink mellett és szilár­dan cselekszünk, ha kihívás­sal kerülünk szembe. Olyan világot szeretnénk, amely az önmérsékletre és együttműkö­désre irányuló kölcsönös ösz­tönzések átfogó politikáján nyugszik” — hangsúlyozta Förd. „A katonai erő azonban ön­magában nem elegendő — fűzte hozzá — folytatnunk kell a diplomáciai erőfeszíté- j seket a konfliktusok megoldá­sára, a megértés előmozdítá­sára. A vlagyivosztoki tárgya­lás fontos lépést jelentett a stratégiai fegyverkezési ver­sengés mérséklésében” — hangsúlyozna az elnök. Végezetül együttműködést ígért a kongresszusnak, de szovjet kereskedelem eredmé­nyesen fejlődjék, meg kel'l szüntetni az amerikai Export­import bank hitelkorlátozásait is. A 300 millió dolláros ösz- szeg csekély. Az említett bank hitele a Szovjetuniónak —a korlátok megszüntetése után — elérheti a másfél milliárd dol­lárt. John Connor a továbbiak­ban megjegyezte, hogy egyes amerikai cégek máris szaros kapcsolatokat Létesítettek és nagy üzleteket kötöttek szov­jet külkereskedelmi vállala­tokkal, így pl. a General Electric gázvezetékekhez szük­séges kompresszorokat szállít ebben az évben a Szovjetunió­nak, az International Harves­ter pedig berendezéseket és gépeket a. bajkál—amuri vas­útvonal építéséhez. Connor egyébként derűlátó abban a tekintetben, hogy az amerikai cégek részt vesznek a jenisze- ji cellulózkombinát és alumí­niumgyár létrehozásában. Az egyik amerikai cég, amelyet ő képvisel, eredményes tárgyalá­sokat folytat egy meglehető­sen nagy rézikitermelési vál­lalkozásról. és a Közös Piac országai között támadt az olajdollár alkalma­zásának módszereiről a pénz­ügyi és gazdasági nehézségek leküzdése, valamint a fizetési mérlegek fokozódó deficitjé­nek fedezése céljából. Az Egye­sült Államok Itt sem akarja megengedni a nyugat-európai­ak és az olajtermelő országok közötti önálló kapcsolatokat, s megkísérli, hogy az olajdollár áramlását, sőt az arab álla­mokkal folytatott pénzügyi műveletek egész mechanizmu­sát saját ellenőrzése alá he­lyezze. Mindezt tetéri a nyugati va­luta és az arany közötti köl­csönhatás problémája. A sza­badpiaci aranyárak, mint is­meretes, felfelé kapaszkodnak, nem egészen az „olajdeficit” közvetlen hatása nélkül. Wa­shington ismét Nyugat-Európa rovására szeretné rendezni ezt a problémát is. Az erőfeszíté­sek mindeddig nem jártak si­kerrel: a gazdasági és a valu­tahelyzet egyre súlyosabbá vá­lik. Ekkor hangzott el Washing­nyoma tökösein aláhúzta, hogy az alkotmány értelmében és a hagyományok szerint az elnök a felelős a külpolitika végrehajtásáért és ez egyre nagyobb nehézségekbe ütkö­zik, ha a kongresszus tör- vényhozásilag korlátozza az elnök cselekvési szabadságát külpolitikai és katonai dönté­seik végrehajtására. Ezen a ponton Ford elnök — előre elkészített beszédének szövegéhez kapcsolódva — utalt arra, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország megzsarolásával próbálkozó kongresszusi csoportokra bu­merángként ütöttek vissza a kereskedelmi kapcsolatokhoz fűzött diszkriminációs kiköté­sek. „Az elnök cselekvőképes­sége és tárgyalások vezetése — hangsúlyozta — nemigen fér össze az ilyenfajta korlátozá­sokkal. Törvényhozási korlá­tozások — még ha a legjobb szándék, vagy cél vezérelte is azokat — céljainkkal el­lentétes eredményre vezethet­nek, amint azt a legutóbb lát­hattuk a Szovjetunióval való kereskedelmi kapcsolataink­ban” — jelentette ki az el­nök. Pretóriában bejelentették, hogy „az ország történelmében első ízben” afrikai és ázsiai származású dél-afrikai állam­polgárokat neveztek ki a Dél­afrikai Köztársaság több kül­földi nagykövetségére. A dél-afrikai hatóságok új propagandamanőverét több, széles körben reklámozott in­tézkedés előzte meg az orszá- 1 gon belül, az apartheid rezsim leggyűlöletesebb „külső jelei­nek” kiküszöbölésére. Ezek az intézkedések arra korlátozód­tak, hogy helyenként eltávolí­tották a „csak fehéreknek” táblát. A faji elkülönítés azon­ban a korábbiakhoz hasonlóan fennmarad, s megsértőit a leg­szigorúbb büntetések fenyege­tik. A tények azt mutatják, hogy az eltérő nézeteket vallók üldözésére és az afrikai több­ség elnyomására irányuló po­litikát az utóbbi időben még tonban a célzás az Egyesült Államok esetleges közel-keleti katonai intervenciójára. A szinte kivétel nélkül a közel- keleti olajtól függő nyugat­európai országok számára en­nek katasztrofális következ­ményei lennének. És az Egyesült Államok szá­mára? Az Egyesült Államoka saját területéről bányássza ki olajszükségletének 85 százalé­kát. Ezenkívül óriási érintet­len tartalékokkal rendelkezik. Az 1973-as arab olajembargó idején az amerikai kőolajtár­saságok — az Olajválság való­di szervezői — csupán a Me­xikói-öbölben 1500 olajkutat fagyasztottak be. Az olajvál­ság tetőpontján ezek a társa­ságok olyan extraprofitot vág­tak zsebre, hogy az még az amerikai kongresszust is meg­hökkentette. A kőolaj és a kőolajtermé­kek ára elsősorban a nyugat­európai országokat aggasztja. Ezért akarnak megszabadulni a nemzetközi olajtársaságok, főképp az amerikai olajtársa­ságok közreműködésétől, és szeretnének közvetlen üzlete­ket kötni az olajtermelő or­szágokkal. Washington ebben a javak és a politikai erők új­rafelosztását látja, ám sem az egyiket, sem a másikat nem hajlandó eltűrni. Igyekszik en­nek elejét venni akár katonai erővel is. A katonai kalandok következményeitől azonban még a forrófejűek is tartanak. A lövés hatása nagyobb le­het a lövedék romboló hatásá­nál. D. Ardamafszkij az APN kommentátora Szerdán Moszkvában aláír­ták a Szovjetunió és Ausztrá­lia tudományos-műszaki és kulturális megállapodását. Az okmányt Alekszej Koszigin szovjet és Gough Whitlam ausztráliai miniszterelnök lát­ta el kézjegyével. Szerdán befejeződtek a tár­gyalások Alekszej Koszigim, a Szovjetunió minisztertanácsá­nak elnöke és Gough Whitlam, Ausztrália miniszterelnöke kö­zött. A tárgyalások során a felek konstruktív tapasztalat- cserét folytattak a szovjet— ausztráliai kapcsolatok sokol­dalú fejlesztésének kérdései­ről, a békés egymás mellett' élés, az egyenlőség és a köl­csönös együttműködés alapján. Nagy jelentőségűnek tartották kegyetlenebb és durvább mód­szerekkel folytatják. A „színes személyek” feltű­nése a dél-afrikai nagykövetsé­geken — szintén „táblalevé­telt” jelent. A dél-afrikai kor­mány legújabb propáganda- fogása arról tanúskodik, hogy a pretoriai vezetőit rettegnek a dekolonizáció visszafordítha­tatlan folyamatától, az afrikai államok egységes frontjától, amely a fajvédő rezsim kizárá­sát követeli az ENSZ-ből. Georges Marchaist, a Fran­cia Kommunista Párt főtitká­rát kedden srivbánfalmakkal kórházba szállították — kö­zölte szerdán az FKP Köz­ponti Bizottságának titkársá­gán az FKP sajtószóvivője, Robert Endélwélt. A párizsi Lariboisiere kór­házban, ahol Georges Mar- ohaást kezelik, szerdán dél­előtt orvosi jelentést adtak ki az FKP főtitkárának állapo­táról. Az orvosi jelentés sze­rint Georges Marchais szív­koszorúér-megbetegedésben szenved, betegsége lefolyása komplikációmentesen alakul. Az FKP Politikai Bizottsá­ga szerdán délelőtt ülést tar­tott. Az ülés után Gaston Plissonnier, a politikai bi­zottság tagja, a központi bi­zottság titkára közölte, hogy a politikai bizottság tagjai — Vörös zászlókkal és transz­parensekkel több mint száz­ezer portugál dolgozó vonult fel kedden Lisszabonban, hogy az Intersindical független szakszervezeti szövetség felhí­vásának eleget téve támogatá­sát fejezze ki a szakszervezeti egység gondolata iránt. Nyu­gati hírügynökségek szerint ehhez hasonló tömegtüntetés a május 1-i hatalmas felvonulás óta nem volt a portugál fő­városban. Az Intersindical kezdemé­nyezését támogatásukról bizto­sították a Portugál Kommu­nista Párt, a Portugál Demok­a két ország államfórfiai és po­litikusai közötti kapcsolatok kiszélesítését. A tárgyalások baráti légkörben zajlpttak le, és számos kérdésben a két or­szág közötti kölcsönös megér­tésről tanúskodtak. A tárgyalásokról közleményt adnak ki. Nagy-Britannia Még húsvét efőtt... Harold Wilson brit minisz­terelnök kedden a parlament­ben kijelentette, hogy még húsvét előtt lezárulhatnak a Nagy-Britannia közös piaci tagsága feltételeinek módosí­tásáról folyó tárgyalások. A brit kormányfő kijelentette, hogy ezután az ország lakossá­ga népszavazáson dönthet ar­ról, hogy Anglia kilépjen a Közös Piacból, vagy új felté­telek mellett továbbra is tagja maradjon. A múlt év nyara óta tartó megbeszéléseken a munkáspárti kormány elsősor­ban azt szeretné elérni, hogy csökkentsék Nagy-Britannia hozzájárulását a Közös Piac költségvetéséhez, és változtas­sák meg a kilencek mezőgaz­dasági politikáját. valamennyi kommunista ne­vében — kifejezték Georges Marchais mielőbbi teljes fel­épülésére irányuló reményü­ket s megtették a szükséges intézkedéseket, hogy a főtit­kár távolléte alatt is biztosít­sák a pártvezetés rendes működését. A korábban terv­be vett értekezleteket és ülé­seket a kitűzött időpontokban megtartják, így a központi bi­zottság január 20-án és 21-én tart majd ülést, melyen a po­litikai helyzet megvitatása szerepel. Francois Mitterrand, a Szo­cialista Párt első titkára és Robert Fahre, a Baloldali Ra­dikálisok Mozgalmának elnö­ke — mikor köztudomásúvá vált Marchais megbetegedésé­nek híre — nyilatkozataikban azt a reményüket tolmácsol­ták, hogy az FKP főtitkára mielőbb teljesen felépül majd. ratikus Mozgalom és a Bal­oldali Szocialista Mozgalom, valamint a nők, a diákok és a fiatalok demokratikus tömeg­szervezetei. A menetben a lisszaboni dolgozókon kívül ott haladtak a portói vasmunkások, a stu- bali halászok és a déli tarto­mányok mezőgazdasági dolgo­zói is. A felvonulók hatékony intézkedéseket sürgettek a monopóliumok és a nagybir­tokosok ellen, követelték a fa­siszta elemek eltávolítását a közigazgatás minden szintjén és síkra szálltak az árak be­fagyasztása, illetve új műm kahelyek létrehozása mellett. John Connor Üdvözlöm a szovjet kormány szilárd álláspontját Újabb izraeli támadások Libanont ellen Közel-keleti zsarolás Szerdán hajnalban újabb izraeli támadás érte a határtól 1,6 kilométernyire északnyugatra levő Kfar Chouba dél-libanoni falut. Mint a WAFA palesztin hírügynökség közölte, egy izraeli rohamcsapat behatolt libanoni területre, megkísérelte elvágni a településhez vezető utakat, és tüzet nyitott a falura. A Palesz­tinái gerillák azonban felvették a harcot és súlyos vesztesége­ket okozva az ellenségnek, visszavonulásra kényszerítették az izraelieket. Múlt szombat óta a falut már negyedszer érte iz- 1 raeli fegyveres támadás. Ugyancsak szerdára virradóan több izraeli naszád behatolt libanoni területi vizekre, s ugyanakkor három izraeli katonai helikopter Tyr körzetében megsértette Libanon légterét. Fegyveres incidensre ott nem került sor. Dél-afrikai Propagandamanöver PÁRIZS Georges Marchaist kórházba szállították Lisszabon Százezren - a szakszervezeti egységért i i á

Next

/
Thumbnails
Contents