Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-12 / 10. szám
1975, JANUÁR 12.. VASÁRNAP <***« W \Jinian 7 Közös kísérlet, nagy távlatokkal Alig több mint fél év, és 1975. július 15-én sor kerül a közös szovjet—amerikai űrrepülésre. Az előkészületek már 1972. májusa, a megállapodás aláírása óta folynak, a két ország űrrepülőterein, tudományos központjában és laboratóriumaiban. A szombaton hajnalban felbocsátott Szojuz—17 űrhajó is — mint arról az 1. oldalon beszámolunk — e sorozat egyik lépcsője. Rendszeressé váltak a szakembercse- rék és az űrhajósok együtt edzései. Előkészítették már a kísérleteket is, amelyeket a program során folytatnak majd. Szerepel köztük annak megállapítása, milyen hatása van a súlytalanságnak az olvasztott fémekre, valamint csillagászati, űrfizikai és űrbiológiai mérések. Kidolgozták a távközlési összeköttetés módjait és azt is, hogyan fogják követni egymást a kozmoszban az űrhajók. A kísérleteket film- és televíziós felvételek és közvetítések Irány a Mars 1975. év augusztusára tervezik az első meteorológiai állomás elindítását a Mars felé, egy Viking típusú űrhajó fedélzetén. Az űrhajó a tervek szerint 1976. július 4-én száll le a Marsra. Az állomás célja, hogy legalább 90 napig mérje a Mars felszínén a szél sebességét, irányát és légköri hőmérsékletét. A kísérlettől azt várják, hogy a Mars-légkör megismerésével közelebb jutunk a Föld légköri viszonyainak jobb megismeréséhez. A tudományos program irányitója ugyanis azon a véleményen van, hogy a „Mars légköre a földi légkör egyszerűbb változata”. Mesterséges holdak — indulás előtt 1975, mint ismeretes, az űrkutatás nagy éve lesz, mivel júliusban kerül sor az első közös szovjet—amerikai űrkísérletre. A közeljövőben fejeződik be a legénység és a földi irányítószemélyzet kiképzése. A szovjet űrhajósok angolul, az amerikaiak pedig oroszul tanulnak. Most készült el az űrhajós kisszótár, s javában tart a kozmonauták részletes munkatervének összeállítása is. E heti tudomány—technika ösz- szeállításunkban tehát a világ- űrkutatás eddigi eredményesről s a nagy felkészülésről számolunk be olvasóinknak. Léghajóállomás Francia tudósok meghökkentő terv megvalósítását határozták el. Eszerint 300 méter átmérőjű, hárommillió köbméter űrtaltalmú, lencse alakú léghajót juttatnának fel 22 kilométer magasságba. A hatalmas „lencsét” légcsavarokkal látnák el, amelyeket napelemekkel táplált villanymotorok forgatnának. E légcsavarok — számítógépes földi irányításra úgy mozgatnák a léghajó-űrállomást, hogy m távolodjék el eredeti helyétől. A különleges objektumot meteorológiai és csillagászati megfigyelésekre, valamint ultrarövid- és tv-reléállomá- sok működtetésére rendeznék be. Valamennyi feladatot automatákra bíznák. A számítások szerint 2—4 ilyen léghajó- űrállomás elegendő lenne Franciaország egész területének kiváló minőségű tv-adás- sal való besugárzására. Ez jóval olcsóbb megoldásnak ígérkezik, mint a jelenlegi híradástechnikai mesterséges holdakkal történő jelátvitel. A tervezett 22 kilométeres tartózkodási magasság lényegében felette van a legsűrűbb légrétegeknek és a legtöbb időjárási folyamatnak. Nyáron gyakorlatilag szélcsend van a sztratoszférának e térségében, ahol a légnyomás értéke 50 millibar, a hőmérséklet pedig mínusz 60 C-fok Az amerikai meteorológiai szolgálat Nimbus—5 nevű mesterséges holdja többek közt úgynevezett szelektív sugárzásmérővel is el van látva. Ennek az a rendeltetése, hogy a légkör saját infravörös sugárkibocsátása alapján folyamatosan mérje a légkör legalsó 45 kilométer vastagságú tartományának hőmérsékletét, vízgőztartalmát és az alsóbb rétegekben (a troposzférában) jelenlevő felhők mennyiségét. A sugárzásmérő műszer bekapcsolása körülbelül 6 órával a mesterséges hold fellövése utáji történt meg és ezt követöleg sok hónapon keresztül kifogástalanul működött. A legérdekesebb észleléseiig berendezések kipróbálóára, a földi űrhajósokra nehéz feladat vár: a kísérletek, amelyekben részt vesznek, arra adnak választ, nem fenyegeti-e az űrhajósokat veszély, amikor átszállnak egyik űrhajóból a - másikba, hiszen a Szojuz és az Apollo kabinjai között mintegy 500 milliméteres nyomáskülönbség van. Kifejlesztették és kipróbálták már azt a zsilipkamrát, amely lehetővé teszi a „közlekedést” az űrhajók között, s ezzel megoldódott az egyik legkomolyabb technikai probléma. Ugyancsak kialakították az élettevékenységek biztosításának rendszerét és ellenőrizték az űrhajók megbízhatóságát. Tavaly júliusban megkezdődtek a szovjet űrközpontban azok a közös előkészületek, amelyek már a valódi űrrepüléshez hasonló körülmények között zajlana!? le. Szeptemberben pedig az amerikai űrhajósok a Szovjetunióba utaznak. rt start: 1975. július 15., 15 óra 30 perc. Ekkor száll fel a Bajkonur űrrepülőtérről a Szojuz két űrhajóssal, és 7 és fél órával később követi őket Cape Caneveralről az Apollo és háromfőnyi legénysége. A két űrhajót a repülés második napján kapcsolják össze, s a program további része során minden űrhajós meglátogatja a partner kabinját. A Szojuz űrhajó már jelenleg is sok manőverre alkalmas. Ezek: Föld körüli pályán való összekapcsolás, tartós űrrepülés és a legénység eljuttatása a Föld körül keringő űrállomásra. Most, az Apollóval nek egyikét 1973. január végén hajtotta végre. Január 24-én a magas északon, a 80. szélességi kör mentén mért légoszlop átlaghőmérséklete szokatlanul magas volt (230 abszolút fok), holott a normális érték csak 215 obszolút fok lenne. A következő napokban ez a szokatlan hőtöbblet még tovább fokozódott és január 30-án az átlaghőmérséklet elérte a 254 aboszolút fokot (kereken mínusz 19 Celsius fok). Tekintettel arra, hogy a légoszlop átlaghőmérséklete magában foglalja a légkör mindig nagyon hideg sztratoszférái rétegeinek hőmérsékletét is, ez az adat a sarkvidéken igen magasnak számít és a légkör kivételes állapotának a bizonyítéka. fűszerezik majd. való összekapcsoláskor megkezdi új hivatása teljesítését, mint mentőűrhajó. Az automatikus vezérlés egyik legkiválóbb szovjet szakértője, Borisz Petrov akadémikus úgy nyilatkozott, hogy a hetvenes évek a bolygóközi űrállomások és a Naprendszer bolygóinál? automatákkal történő kutatásának esztendei. Ugyanakkor erre a periódusra legalább ennyire jellemző a nemzetközi együttLái halai lan Persze, a közvetítőlánc megléte még így is a technika egyik nagy vívmányának számít, de ma már új, megbízhatóbb. Lehetősége is van a nagy távolságok jelekkel való áthidalásának: az űrtávközlés. A hatvanas évek közepétől nyílt meg a lehetősége a Föld körüli pályára fellőtt, speciális mesterséges holdaknai? közvetítőállomásként való felhasználására. Azt természetesen már jóval korábban is tudták, liogy a Föld körül keringő mesterséges holdak a földfelszín igen nagy területeit látják, illetve fordítva: egymástól igen nagy távolságokra levő helyekről is egyszerre láthatók. Ahhoz azonban, hogy a lehetőségnek minden előnyét ki is használhassák, meg kellett oldani a távközlési műholdak megfelelő pályára való juttatását, pályastabilizálását, energiaellátását, kis méretű és könnyű, de nagy teljesítményű és roppant üzembiztos elektronikus berendezések előállítását. Nem volt kisebb feladat a mesterséges holdakkal összeköttetést tartó földi állomávezetékek sok megépítése sem. Gondoljunk csak arra, hogy a hatalmas, több tíz tonna súlyú acél- szerkezetnek — a parabolaantennának — milyen nagy pontossággal kell megcéloznia és követnie a sokezer méter magasságban keringő mesterséges holdat. Ez természetesen csak számítógépek segítségével vált lehetségessé. Kilenc ország összefog A Szovjetunió kormánya már 1966-ban javásolta egy olyan űrtávközlési rendszer létrehozását, amely alkalmas rádió-, tv-programok és telefonbeszélgetések átvitelére egyes országok vagy akár kontinensek között is. Ezt követően 1971. novemberében írták alá a szocialista országok kormányai azt az egyezményt, amely létrehozta az érdekelt országok közötti műholdas összeköttetést megvalósító INTERSZPUTNY1K Nemzetközi Űrtávközlési Szervezetet. A megállapodás úgy szól, hogy az első időkben a Szovjetunió lő fel Molnyija- típusú mesterséges holdakat, majd később közösen is Föld A mesterséges holdak mind a fellövésüknél, mind a hosz- szú ideig történő keringésük során különféle igénybevételnek vannak kitéve. Alapos kísérletek és próbák után kerülhet csak sor pályára állításukra, tekintve, hogy később, azaz menet közben javításukra már nincs lehetőség. A franciák szerint a mesterséges holdak építési programjának 29 százalékát a földi kísérletek emésztik fel. Elektrodinamikái vibrátorok segítségével mérik le, hogy bírják a holdak a különféle rezgéseket? A fellövésre kerülő holdaknak a szélsőséges klimatikus viszonyokat is el kell viselniük. A A mérések azt mutatják, hogy a Hold légköre rendkívül ritka. A felszín közelében kevesebb, mint 107 db atomot tartalmaz köcemtiméterenként. (A Föld légkörében a felszín közelében 1023 db aitom van ugyanekkora térfogatban.) Ennek' a rendkívül ritka gázburoknak a teljes tömege mindössze 10 tonna. Lényegében a felszínből kiszabadult gázokból áll, amely hetek vagy hónapok alatt szétszóródik a napszél hatására. Ez utóbbi ionizálja áz atomokat és egy részüket az űrbe szórja, a megmaradó részt pedig befogja a felszín. Nemrégiben kimutatták, hogy a Hold gázburka ezerszer ÉS JÖVŐJE körüli pályára bocsátanak távközlési szputnyikokat. Az INTERSZPUTNYIK- rendszer első földi távközlési állomása a szocialista országok közül Mongóliában, Ulánbátor közelében épült meg. 1974. februárjától megkezdte működését a Moszkva —Havanna közötti kozmikus tévélánc is, amely közvetlenül össszeköti a Szovjetuniót és a karib-tengeri szigetországot. Moszkva környékén és Havannától 30 kilométerre speciális adó-vevő állomásokat telepítettek, amelyek között a Molnyija—2. távközlési műhold teremt kapcsolatot. Már Csehszlovákiában is üzemel egy, az INTERSZPUTNYIK- rendszerhez tartozó földi állomás. Telepítés a Dunántúlra Kormányközi megállapodás alapján 1977'vg Magyarországon is felépül egy űrtávközfranciák a mesterséges holdak klimatűrő képességét —70 és -j-100 C fok határok között vizsgálják, a légnedvességet pedig 10—95 százalékos határok között. Az űrszimuláto- ros vizsgálatok során igyekeznek a világűrnek megfelelő helyzetet előteremteni. A tou- louse-i francia űrszimulátorban, amely Európa egyik legnagyobb ilyen létesítménye, 10—q Torr belső atmoszférikus nyomás állítható elő. A hőmérsékletet —196 és +196 C fokok között lehet beszabályozni. Az atmoszféra feletti napsugárzási viszonyokat 27 xenon ívlámpa segítségével teremtik meg. A holdak fellövésére csak többszöri alapos kísérlet után kerülhet sor. sűrűbb, mint hitték és így a napszél alkalmatlan az eltávolítására. így a jóval lassúbb termális szökés jut túlsúlyba. •Ilyen sűrű légkör élettartama már ezer évekkel mérhető, abban az esetben, ha az atomjai olyan nehezek, mint az oxigén vagy ä neon. Minden Apollo-utazás mintegy 10 tonna elégett rakétahajtóanyaggal „gazdagította” a Hold burkolatát. A kiterjedt Hold-kutatás és kolonizáció elegendő lehet ahhoz, hogy olyan hcádi atmoszférát képezzen, amelyben természetes eredetű gázok már csak elenyésző mennyiségben fordulnak elő. lesi földi állomás, amely fekete-fehér és színes tv-adás továbbítására és vételére, valamint hasonló földi állomással rendelkező országok közötti telefon-összeköttetések megteremtésére egyaránt alkalmas lesz. Az állomás telepítési helyéül a Balaton-felvidéken egy Tapolcától nem messze levő völgyet jelöltek ki a szakemberek, ahol a környezet elektromos létesítményei várhatóan nem fogják zavarni a berendezések működését. Az állomást magyar és szovjet szakemberek közös tervei alapján készítik el, s túlnyomó- részt szovjet berendezések fel- használásával építik meg. A kész állomás pontosan becélzott óriás antennájával folyamatosan követi majd a Föld körüli pályán keringő „Mo.lnyija”-típusú űrtávközlési holdat. Az antenna kö- vetőmozgását rendkívül nagy pontosságú automatika fogja irányítani. Mivel a műhold keringése közben csak bizonyos időközönként lesz látható, az összeköttetés létesítése időpontokhoz kötött lesz. Az Orbita-rendszer egyik űrtávközlési parabolaantennája. Láthatatlan kísérők A Nap legközelebbi csillagszomszédainak egyike a 19,8 fényév távolságra levő, 4 magnitúdó fényességű Epszilon Eri- dani. A Sproul Obszervatóriumban 1938 és 1972 között több mint 900 felvételt készítettek róla. Ezek kiértékelésekor azt találták, hogy a csillag saját mozgásában olyan periodikus ingadozások vannak, amelyekből arra lehet következtetni, hogy az Epszilon Eridani valószínűleg — a Naphoz hasonlóan — egy vagy több kis tömegű, sötét kísérővel rendelkezik. A számításaikból az ingadozás periódusára 25 év, a sötét kísérők össztömegére a Jupiter tömegének közel hatszoros i 0,006 naptömeg adódott. A Nimbus—5 megfigyelései Képünk egy szovjet űrállomáson készült, ahol Ray Larson (jobboldalt), az amerikai Rockwell-cég szakembere és Vlagyimir Sziromjatnyikov, a Szovjet Tudományos Akadémia tagja (baloldalt), valamint a kísérlet egyik vezetője (középen) megbeszélik az összekapcsolás problémáit. Parabolaantennák — látástávolban A KOZMIKUS TÁVKÖZLÉS JELENE Amikor a távoli országokból érkező tv-közvetítések során a vevőkészülékek képernyőjén megjelenik a „Hiba a közvetítővonalban” szövegű felirat, azt jelenti, hogy a közvetítő- lánc reléállomásainak valamelyikében hiba történt. A képet és a hangot továbbító reléállomásokat átlagosan 50—60 kilométerre telepítik egymástól, hogy azok parabolaantennái lássák egymást, hiszen a földfelszín görbülete miatt az egyenes vonalban terjedő mikrohullámok továbbítása csak így lehetséges. Budapest és Moszkva viszonylatában ez azt jelenti, hogy több mint negyven, a jeleket felfogó, felerősítő, majd továbbító láncszemen keresztül teszi meg útját a közvetített program. Nem csoda tehát, hogy ezek közül valamelyik hibás lesz — ennek valószínűsége ugyanis arányosan nő az állomások számával — és pillanatnyi zavar áll be a közvetítésben. Rendkívül ritka légkör i Július 15, 15 óra 30 perc működés kiszélesedése, amely közös űrrepülésekben ölt testet. 1974-ig a Szovjetunióban több mint 700, az Egyesült Államokban pedig több mint 600 rakétát bocsátottak fel, Föld körüli pályára. Ez azt jelzi, hogy a két kozmikus nagyhatalom még szorosabb és aktívabb együttműködésre lenne képes. A közös űrrepülés előkészületei olyan jól haladnak, hogy a programot a tervezett időben végre lehet hajítani. Fejlődnek — mindezzel párhuzamosan — a szovjet— francia kozmikus kapcsolatok is. A szovjet rakéták által az utóbbi időben fellőtt szputnyi- kokat már francia szakemberek készítették. Francia berendezések működnek az Oreol nevű szovjet szputnyi- kokon, a holdjárókon és a Marsát kutató berendezéseken. Ezek a kapcsolatok még tovább szélesíthetők, hiszen a kozmikus térség meghódítására irányuló közös erőfeszítések- az egész emberiség érdekeit szolgálják.
