Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-12 / 10. szám

1975. JANUÁR 12., VASÁRNAP Módszertani várár Népművelők továbbképzése Pest megyében tizennyolc esztendős múltra tekint az amatőr együttesek és szakkö­rök vezetőinek továbbképzé­se. Ez idő alatt több százan szereztek már különböző szak- képesítést: színjátszó-rende­zői, táncoktatói, karvezetői oklevelet. Jelenleg is rend­szeres munka folyik a külön­böző stúdiókban, Ladányi Ist­ván, a megyei Népművelési Tanácsadó vezetője mondja: — Most húszán végzik a színjátszó-rendezői tanfolyam második évfolyamát. . A népi- tánc-cktatói tanfolyam első évfolyamára viszont huszon­ötén járnak, a báboktatói stú­dióba pedig húszain. Számuk­ra havonta egy alkalommal rendezünk egész napos foglal­kozást. — A népitánc-oktatók és a karnagyok részére klubot szerveztünk, annak keretében vesznek részt az oktatásiban. — Az ifjúsági klubok ve­zetői kéthavonként módszer­tani vásár keretében cserélik ki tapasztalataikat, és ismer­kednek a közművelődés kü­lönböző módszereivel. Rend­szeres a továbbképzés a szent­endrei, a váci és ceglédi já­rásban az ifjúsági klubveze­tők részére. — Az idén is megrendez­zük Pécelen a hagyományos nyári tanfolyamokat. Résztve­vői: a színjátszó-rendezők, a bábosok, karvezetők, népitánc- oktatók és az ifjúsági klubok vezetői. Tanfolyamot rende­zünk a műszaki szaklcörök, valamint az idén dtfső alka­lommal a Pávakörök veze­tőinek is. Ez .utóbbit az indo­kolja, hogy az idén kerül sor első ízben a Pávakörök mi­nősítésére. TV-FIGYELŐ Sémák nélkül. Mi Pest me­gyeiek külön is odafigyelhe­tünk a péntek este kezdődött Sémák nélkül című új soro­zatra. Az első adás a szocia­lista brigádok munkáját és életét vizsgálta, ahogyan a cím is közölte, „sémák nélkül”. Két brigád tagjai az óbudai Goldberger-gyar dolgozói vol­tak. Közöttük Pest megyeiek is, akiknek képviseletében Nyerges Istvánná (Pilisszántó) szerepelt a műsorban és arról számolt be, hogyan lehet ösz- Gzeegyeztetni a bejárást és a művelődést. Fon.os és érdekes kérdéseket vizsgált-elemzett ez az adás. Érdemes odafigyelni arra a vitára-megbeszéiésre, amelyet ebben a dologban Tóth Dezső, az MSZMP KB osztályvezető­helyettese vezet. Premier a bányában, pénte­ken a Hazai es.iék sorozat,ban Dunaújvárost és Tatabányát mutatták be a szegedi, illetve az egri főiskolások. Az eddi­giekhez hasonlóan ez az adás is egyaránt és egyszerre vpit tanulságos és szórakoztató. Ismét Lidit Vince, csütörtök este újra üdvözölhettük a képernyőn Láng Vince rokon­szenves alakját. A televízió megkezdte az Egy óra múlva itt vagyok című népszerű so­rozat folytatását. Üdvözlésnek tulajdonképpen I ennyi elég is, ha', az új folytia- I tás első epizódja nem vetett i volna fel egy érdekes problé- ; mát. i — Tudom, hogy annak idején — mondotta ezzel kapcsolat- ! ban egyik ismerősöm — bizo- j nyos embereket, köztük való- j ban talán elsősorban a katona- ! tiszteket, valami egészen kü- ! lönieges és sajátos ostobaság jellemzett, mindenekelőtt a múlt megítélésével és tisztele- ■ tével összefüggően. Pontosan ; úgy, ahogyan a filmben Ve- ;reczkey százados alakjában I láttuk. Vereczkey ostobasága : nem kizárólag egyéni baj, ha- j nem kortünet. Éppen ezért, I amit a film ezzel kapcsolatban : mond, fontos és igaz. De aho- ! g'yan ez a cselekményben for- ! mát kap, megvalósul, azt én ' már nem tartom hitelesnek, i igaznak. Képtelenség, hogy va- ' laki a fronton középkori lo- ' vagjátékot rendezzen. — Képtelenség, nem képte- ; ienség? Most ne vitassuk. Ez ; ugyanis nem lényeges. Kaland- | filmnek — s Láng Vince tör- j téneíe pedig az — efféle msg- í oldás, fordulat nyugodtan megbocsátható. Sőt. A lovagi torna jelentést, tartalmat hor­dozott és egy kicsit emlékez­tetett a régi nagy film, a Két félidő a pokolban híres fut­ballmeccsére. Körülbelül ennyit mondtam válaszként elégedetlenkedő ismerősömnek. ö. L. FESZTIVÁL A »BÉKÉÉRT Magyar szerzőpár dija Kiosztották a rádió Inimorícsztiváljának díjait Szombaton a Magyar Rádió I ményhirdatésére és az ünne- elnöki tanácstermében került pélyes . díjkiosztásra. Petur sor a rádió Kabaré Színháza István, a rádió szórakoztató humorfeszliváljának ered- ' osztályának vezetője elmond­ta, hogy több minit 2000 pálya­mű közül kerültek ki a mű­sorban elhangzott alkotások. Dr. Kiss Kálmán, a rádió el­nökhelyettese gratulált a ver­senyzőknek, majd Dobozy Im­re, a Magyar írók Szövetségé­nek főtitkára, a fesztivál zsű­rijének elnöke szakmai szem­pontból összegezte a humor­verseny tapasztäßiätait. A fesz­tivál első díjéit Farkasháqy Ti­vadarnak juttatták. A zsűri egy második és egy harmadik díjat, továbbá öt kitüntető ok­levelet ítélt a legsikeresebb műkedvelő humoristáknak. Marton Frigyes, a rádió Ka­baré Színházának rendezője, a humorfeszitivál égjük létreho­zója bejelentette, hogy a hu­morfesztivál versenyzőit to­vábbra is foglalkoztatná kí­vánják. Szenfs Iván átveszi a For Peace különdíjat, a kép bal oldalán Nagy Tibor. Negyedszer rendezték meg a máltai nemzetközi dalfesztivált, melyet ez al­kalommal Fesztivál a vi­lágbékéért címmel hirdet­tek meg. Ezzel a nagysza­bású eseménnyel ünnepel­te az immár független Máltai Köztársaság nem­rég kivívott szabadságát. A dalfesztivál színvonalára jellemző, hogy 22 ország ötszáz szerzője csaknem háromszáz dallal nevezett be, s a szerzők és előadók között számos világsztárt üdvözölhettek a vendéglá­tók. A fesztiválon magyar szerzőpár, Nagy Tibor— Szenes Iván: Nárciszok vi­rulnak című dala nyerte a negyedik díjat és a For Peace különdíjat, a Béke­díjat. A zeneszerzővel és a szövegíróval hazaérkezé­sük után beszélgettünk a fesztivál eseményeiről és ott szerzett tapasztalataik­ról. — A légkör nagyon kelle­mes volt megérkezésünk pil­lanatától kezdve — mondta Szenes Iván. — A város zászlódíszben pompázott, nagy transzparenseken üdvözölték a fesztivál részvevőit, s mi ra­kéták és díszlövések közepet­te vonultunk végig a főúton. — Már-már azt hittem, minden ágyúlövés nekünk szól, amikor megtudtam, hogy akkor kiáltották ki a Máltai Köztársaságot. Szerencsére azonban örömöm a következő órákban sem párolgóit el, mert ha a diszsortűz nem is minket köszöntött, de h mű­fajnak és általában a zenének olyan megbecsülését tapasz­talhattuk, amelyet kevés or­szág mondhat el magáról. — Ügy érzem, ilyen me­zőnyben a negyedik díj rangos helyezést jelent — folytatta Nagy Tibor —, nemcsak sze­mély szerint nekünk, hanem a magyar könnyűzenének is. Például az utánunk követke­ző, ötödik díjat nyert Ted Wade, világszerte ismert sike­res zeneszerző; dalának elő­adója, Lou Sparkers pedig a tokiói és a Rio de Janeiro-i fesztivál díjnyertese volt elő­zőleg. Az első díjat a skóciai Greenfeelds együttes nyerte. — A fesztivál egyik legfon­tosabb tanulsága mindkettőnk számára az volt, hogy ismét bebizonyosodott: a könnyűze­ne mai divatja nem az értel­metlen, artikuláttan üvöltése­ké, a dallamtalan kompozí­cióké. Ellenkezőleg, a nyugati tánczenében is él és erősödik az igény a dallamos zene és at érthető, színvonalas szöveg iránt, örömmel tapasztaltuk azt is, hogy a komoly és köny- nyűzene között nincs olyan szakadék, mint másutt. — Máltán komolyan érdek- 1 lődtek a magyar zenei élet iránt. Kiderült, jól ismerik zeneszerzőinket, nemcsak Bar­tókot és Kodályt. Ottlétünk másik eredménye volt az a számos levél, amelyet külön­böző zenei és kulturális intéz­ményeknek hoztunk, ugyanis a fiatal Utáltai Köztársaság szeretne minél hamarabb kul­turális kapcsolatba lépni Ma­gyarországgal . K. A. / apaszfaíalok a dabasi járásban Erősödő kizinÉeliesi szemlelet A közművelődési program végrehajtása közös érdek, a társadalom egészének ele­mi szellemi érdeke. Eb­ből következően: meg­valósítása sokkal több, mint a kultúra egyszerű ter­jesztése — a jól végzett köz- művelődési munka az ideo­lógiai harc sajátos formája is. Ez a sajátos forma nem­csak a két világrend — a szocializmus és a kapitaliz­mus — ideológiai harcában való részleteit jelent, ha­nem ugyanakkor aktív hoz­zájárulást is társadalmunk szocialista jellegének erősí­téséhez. Ezért mindenkinek, ákinek szívügye a szocializ­mus építése, morális felelős­séget kell éreznie a közmű­velődés ma még ki nem használt lehetőségeinek hasz­nosításáért — így summázha­tó a dabasi járási párt-vég- rehajtóbizcttság legutóbbi ülésének — amelynek napi­rendjén a járá.s közművelő­désének megvitatása szere­pelt — tanulsága. Már nem jellegtelen A dabasi járás néhány esz­tendővel ezelőtt még a „jel­legtelen” járások köze tar­tozott Pest megyében. Nem­csak azért, mert itt nein ala­kult ki jelentős ipar, hanem azért is, mert jelentősebb kulturális hagyományokkal nem rendelkezett. Nem tele­pedtek még nagyobb szám­ban művészek, de még önte­vékeny művészeti csoportjai sem szereztek rangot, ami elsősorban abból adódott, hogy népi hagyományokban is szegényes ez a táj. Néhány esztendő óta azon­ban — bizonyságául, hogy a járás vezetőinek a közmű­velődésért tett erőfeszítései nem hiábavalók — valami elkezdődött a dabasi járás­ban is. Kibontakozóban van a járás képzőművészeti élete. A dabasi székhellyel alakult Nagy István alkotócsoport tevékenysége ma már kiter­jed a ráckevei, a monori és a nagykátai járásra is. Ugyan­akkor — ennek közvetlen ha­tásaként — a rendszeresen rendezett tárlatok nagy kö­zönséget vonzanak. Az elmúlt két esztendő során olyan ne­ves művészek alkotásaival találkozhatott a járási székhely lakossága, mint Czóbel Béla, Főnyi Gáza, Kmetty János, Mihálcz Pál és mások. A másik nagy előrelépés a járás zenei életében követ­kezett be. Jfjúsági hangver­senyekkel kezdődött néhány esztendővel ezelőtt Daba- son. Az első év helyi sikere nyomán sorra jelentkeztek más települések is: Gyál, Ócsa, Örkény, Táborfalva és Űjhartyán, rendezzenek ná­luk is hasonló hangverseny- sorozatot. Ezt követte az el­ső, majd tavaly a második dabasi kórustalálkozó, ame­lyen már tizenkét együt­tes lépett dobogóra zsúfolt nézőtér előtt. A dabasiak, el­sősorban a fiatalok, megta­nulták szeretni a komolyze­nét. Mi sem bizonyítja job­ban: szeptemberben megkezd­te munkáját Dabas első zene­iskolája — egyelőre mint a dunakeszi zeneiskola kihelye­zett tagozata. A terv az, hogy még ebben az évben hasonló zeneiskolát nyitnak Öcsán és Örkényben is.. A járás irodalmi élete is pezsdülőben van. A Gyóni- kultusz ápolása mellett az Ócsán élő, kilencvenhárom esztendős író-költő Falu Ta­más életműve is népszerű­ségnek örvend a járásban. Ezt egészíti ki az a két eszten­deje indult kezdeményezés, hogy Dabason rendezik meg két évenként Dél-Pest me­gye középiskolás diákjainak szavalóversenyét. Közösen Az említett eredmények ér­tékét csak növeli, hogy a já­rás területén — pedig ez alap- követelmény lenne! — még sehol sem alakult ki olyan kulturális centrum, ahol — mint alapokra támaszkodva — formálhatnák, fejleszthet­nék az új igényeknek meg­felelően a korszerű közmű­velődést. A járás művelő­dési házainak többsége az épüléskor fennálló követel­mények szerint létesült, vagy nem is kulturális rendelte-, téssel hozták létre. Ennek kö­vetkeztében az intézmények­ben folyó munka — az adott­ságokból eredően — a meglevő nagytermekre alapozódik ma is, jóllehet, ma már a klub­élet és a szakköri munka lenne az elsődleges. És még ilyen lehetőségekkel sem rendelkezik a járás több te­lepülése. Nincs például mű­velődési ház a tizennyolc- ezer lakosú Gyálon, s nincs Alsónémedin sem. Újlengyel­ben — kényszerűségből — tornateremmé alakították át Nemcsak a színé­szeknek van jutalom­játéka. Olykor azok­nak is, akik egyet­len célnak szentelik az életüket. Mint pél­dául Ofella Sándor Tápiószecsőn. Három évtizede a falu kul­turális életének szer­vezője, irányítója. Ha kell, rendez vagy ép­pen játszik, dalokat és táncokat gyűjt, s szerzőként is gyak­ran szerepel neve a színlapokon. Hatvan szál szeg­fűt kapott a napok­ban tartott jubileu­mon. Pontosan any- nyit, ahány éves. S e tömérdek virágot az öt unoka nyújtotta át a színpadon, akik közül négy már szin­tén tagja az ország­szerte ismert tápió- szecsői népi együt­tesnek. Ofella Sándor ki­csiny, szemüveges, hallgatag ember. Csak akkor válik be­szédessé, ha faluja közművelődésére for­dul a szó. Ilyenkor a legjobb, ha az em­ber leül és megsza­kítás nélkül hallgat­ja rajongó beszédét, ahogyan azokról szól, akik már legalább egyszer megfordultak a tápiószecsői műve­lődési házban, akár mint nézők, vagy va­lamelyik szakkör tag­jai, előadás hallga­tói, vagy művészeti együttes szereplői. Történeteket mesél Szegfű és medália emberekről, akik még mint úttörők lépték át először a művelő­dési ház kapuját, tán­coltak színpadán, párt is itt választot­tak maguknak és né­hány esztendő múlva már a gyermekeik is ide járnak majd. Mint ahogy ez a ház volt második otthona három lányának, Má­riának, Valinak és Áginak is. Színhá­zat játszottak, tán­coltak és táncolni ta­nítottak. A vérükben van, apjuktól örö­költék. Es az apjuk? Be­lé ki oltotta a nép­művelés rajongó sze- retetét? — Talán Honti Fe­renc tanítóm, majd öt évtizeddel ezelőtt — idézi a régi emlé­ket. — Azt hiszem — morfondírozik —, ott követtem el a hibát, amikor tanítómtól megkaptam az első szerepemet, én pedig megtanultam az egész színdarabot. Vonzott a rivalda­fény. Nem hiúság­ból, inkább azért, mert otthon nyolcán voltunk testvérek, tíz ember pedig egy fe­dél alatt sohasem ál­modozhat, mert ha elszakadnak, akár­csak egyetlen napra is a rideg valóságtól, ta­ön­éhesen maradnak. Nekem pedig termé­szetem az álmodozás. Hogy mitől lettem ilyen, megmondha­tom azt is: gyengébb és kisebb voltam a többieknél. Ezért is lettem szabóinas a hatodik elemi után. Apám megsajnált, nem bírnám én a munkát a határban, az öt hold földön. Valahogy így kezdő­dött s folytatódott ázzál, hogy a noncévek alatt képzőkörbe jártam, s bérletem volt a Nemzeti Színházba. A többi már jött ma­gától : amit láttam, megtanultam, vittem haza a falumba, cso­portot szerveztünk, •hogy játszhassunk, elsősorban önma­gunk, de mások szó­rakoztatására is. A felszabadulás végképp hazahozta szülőfalujába. Elvé­gezte a még hi­ányzó két osztályt, aztán beiratkozott a gimnáziumba. pen huszonöt tendeje, hogy kine­vezték. a tápiószecsői művelődési ház igaz­gatójává, s akkor ala­kította meg a televí­zióból is jól ismert szecsői népi együt­test. Közben, az érett­Ép­esz­ségi mellé. színját­szó-rendezői. népi díszítőművészeti és néprajzi oklevelet is szerzett. Tápiószecsö kulturális élete foga­lommá vált. Amíg másutt arról panasz­kodnak, hogy az is­meretterjesztő elő­adásokat egyre ke­vesebben látogatják, itt mindig telt ház várja az előadót. Hogy mi a magyará­zata az ismeretter­jesztés népszerűsé­gének? Nemcsak té­magazdagsága, az embereket érdeklő és érintő problémák megvitatásának le­hetősége és a barát­ságos, otthonos kör­nyezet, amelyben ezekre az előadások­ra sor kerül, hanem az is, hogy nem csu­pán a szó erejével igyekeznek hatni az emberekre. Az elő­adásokon kiegészítő filmeket vetítenek. Az előadásokba be­vonnak írókat, köl­tőket, közéleti embe­reket. Az előadások egy részét a népi együttes és az iro­dalmi színpad mű­sorai színesítik. A jubileum alkal­mából gratulált a község, a járás, a megye, sőt. az ország is: a Munka Érdem­rend ezüst fokozatá­val tüntették ki a közért végzett há­rom évtizedes mun­kája elismeréseként. P. P. az elavult, a korszerű köz- .művelődésre teljességgel al­kalmatlan épületet. Ugyan­akkor a járási művelődési köz­pont épülete is aligha felel már meg a megnövekedett igényeknek. És mégis, a kedvezőtlen tár­gyi feltételek ellenére is, elő­rehaladás tapasztalható, ami annak a szemléletváltozásnak köszönhető, miszerint a köz- művelődés fejlesztése nem csu­pán a kultúrával hivatásosan foglalkozók ügye—és nem re­dukálható helyságkérdésre —, hanem az állami, a társadal­mi és a gazdasági területen dolgozó vezetők feladata is. Közülük mind többen értik meg, hogy a szocializmus épí­tésében minden ránk váró nagy feladat megoldása jó­részt közművelődési munkánk hatékonyságától, népünk mű­veltségétől függ- A kultúra nemcsak szellemi, hanem anyagi - értéket is teremt, hi­szen a legfontosabb termelő­erő, az ember képességeinek — ezáltal termelőtevékenysé­gének is — kibontakozását, magasabb színvonalát segíti elő. A járásban elsőként a her­nádi Március 15. Termelőszö­vetkezet vezetői vállalták, hogy a helyi tanáccsal közö­sen fedezik a művelődési ház költségeit, sőt, .azt a _ követel­ményeknek megfelelően át­építik és korszerűsítik. A her­nádi kezdeményezés rövid időn belül követőkre talált. Dabas első kerületének a művelődési otthonát átvette a Fehér Akác Termelőszövetkezet és függet­lenített vezetőt is kinevezett az intézmény élére. Csak az el­múlt esztendőben negyedmil­lió forintot fordítottak mű­ködtetésére, százezret pedig berendezésre! Kakucson a ter­melőszövetkezet s az ÁFÉSZ, Üj hártyámban a szakszövetke­zet és az ÁFÉSZ kötött közös fenntartási szerződést a ta­náccsal. Dabason, Táborfal­ván és Ócsán — ha még nem is szerződés formájában —, de rendszeres anyagi támo­gatást nyújtanak a művelődési háznak a helyi termelőüze­mek. Kevés a népművelő Gondot nemcsak az elavult,' korszerűtlen épületek jelen­tenek a dabasi járásban, ha­nem az is, hogy kevés a nép­művelő. A tizenegy függetle­nített népművelő közül kilenc tavaly kezdte a munkát. Kö­zülük szakképzettséggel mind­össze egy rendelkezik, egy pe­dig az idén fejezi be tanulmá­nyait. Ezen feltétlenül változ­tatni kell, méghozzá a legkö­zelebbi jövőben, hiszen az eredményes közművelődés egyik feltétele a megfelelő — lehetőleg szakképzett — nép­művelők munkába állítása. Nemcsak1 az eredményeket, de a gondokat is jól ismerik a. járás vezetői. Ez a tény, s az a változás, amely a különbö­ző területeken dolgozó veze­tők szemléletében megkez^- dődött, olyan folytatást ígér, amely lehetőséget biztosít a közművelődési határozat vég­rehajtására a dabasi járásban is. Prukner Pál Felvételi az Iparművészeti Főiskolára i A Magyar Iparművészeti Fő­iskola az 1975—76-os tanévre felvételt hirdet különböző fa­kultásaira. A felvételi jelent­kezést a pályázóknak saját maguknak (tehát nem a kö­zépiskola útján) levélben kell megküldeniük a főiskola cí­mére március 8-ig. A levél­ben közölt jelentkezéseknek tartalmazniuk kell a felvételi­ző diákra vonatkozó pontos adatokat. A határidőre beküldött és a kért adatokat tartalmazó leve­lek alapján a főiskola minden jelentkezőt értesít arról, hogy a felvételi vizsgán mikor és hol kell megjelennie. A felvé­teli vizsga két szakaszban tör­ténik. Az elsőt a főiskola a ta­vaszi iskolai szünetben, ápri­lisban bonyolítja le.

Next

/
Thumbnails
Contents