Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-12 / 10. szám
1975. JANUÁR 12., VASÁRNAP Módszertani várár Népművelők továbbképzése Pest megyében tizennyolc esztendős múltra tekint az amatőr együttesek és szakkörök vezetőinek továbbképzése. Ez idő alatt több százan szereztek már különböző szak- képesítést: színjátszó-rendezői, táncoktatói, karvezetői oklevelet. Jelenleg is rendszeres munka folyik a különböző stúdiókban, Ladányi István, a megyei Népművelési Tanácsadó vezetője mondja: — Most húszán végzik a színjátszó-rendezői tanfolyam második évfolyamát. . A népi- tánc-cktatói tanfolyam első évfolyamára viszont huszonötén járnak, a báboktatói stúdióba pedig húszain. Számukra havonta egy alkalommal rendezünk egész napos foglalkozást. — A népitánc-oktatók és a karnagyok részére klubot szerveztünk, annak keretében vesznek részt az oktatásiban. — Az ifjúsági klubok vezetői kéthavonként módszertani vásár keretében cserélik ki tapasztalataikat, és ismerkednek a közművelődés különböző módszereivel. Rendszeres a továbbképzés a szentendrei, a váci és ceglédi járásban az ifjúsági klubvezetők részére. — Az idén is megrendezzük Pécelen a hagyományos nyári tanfolyamokat. Résztvevői: a színjátszó-rendezők, a bábosok, karvezetők, népitánc- oktatók és az ifjúsági klubok vezetői. Tanfolyamot rendezünk a műszaki szaklcörök, valamint az idén dtfső alkalommal a Pávakörök vezetőinek is. Ez .utóbbit az indokolja, hogy az idén kerül sor első ízben a Pávakörök minősítésére. TV-FIGYELŐ Sémák nélkül. Mi Pest megyeiek külön is odafigyelhetünk a péntek este kezdődött Sémák nélkül című új sorozatra. Az első adás a szocialista brigádok munkáját és életét vizsgálta, ahogyan a cím is közölte, „sémák nélkül”. Két brigád tagjai az óbudai Goldberger-gyar dolgozói voltak. Közöttük Pest megyeiek is, akiknek képviseletében Nyerges Istvánná (Pilisszántó) szerepelt a műsorban és arról számolt be, hogyan lehet ösz- Gzeegyeztetni a bejárást és a művelődést. Fon.os és érdekes kérdéseket vizsgált-elemzett ez az adás. Érdemes odafigyelni arra a vitára-megbeszéiésre, amelyet ebben a dologban Tóth Dezső, az MSZMP KB osztályvezetőhelyettese vezet. Premier a bányában, pénteken a Hazai es.iék sorozat,ban Dunaújvárost és Tatabányát mutatták be a szegedi, illetve az egri főiskolások. Az eddigiekhez hasonlóan ez az adás is egyaránt és egyszerre vpit tanulságos és szórakoztató. Ismét Lidit Vince, csütörtök este újra üdvözölhettük a képernyőn Láng Vince rokonszenves alakját. A televízió megkezdte az Egy óra múlva itt vagyok című népszerű sorozat folytatását. Üdvözlésnek tulajdonképpen I ennyi elég is, ha', az új folytia- I tás első epizódja nem vetett i volna fel egy érdekes problé- ; mát. i — Tudom, hogy annak idején — mondotta ezzel kapcsolat- ! ban egyik ismerősöm — bizo- j nyos embereket, köztük való- j ban talán elsősorban a katona- ! tiszteket, valami egészen kü- ! lönieges és sajátos ostobaság jellemzett, mindenekelőtt a múlt megítélésével és tisztele- ■ tével összefüggően. Pontosan ; úgy, ahogyan a filmben Ve- ;reczkey százados alakjában I láttuk. Vereczkey ostobasága : nem kizárólag egyéni baj, ha- j nem kortünet. Éppen ezért, I amit a film ezzel kapcsolatban : mond, fontos és igaz. De aho- ! g'yan ez a cselekményben for- ! mát kap, megvalósul, azt én ' már nem tartom hitelesnek, i igaznak. Képtelenség, hogy va- ' laki a fronton középkori lo- ' vagjátékot rendezzen. — Képtelenség, nem képte- ; ienség? Most ne vitassuk. Ez ; ugyanis nem lényeges. Kaland- | filmnek — s Láng Vince tör- j téneíe pedig az — efféle msg- í oldás, fordulat nyugodtan megbocsátható. Sőt. A lovagi torna jelentést, tartalmat hordozott és egy kicsit emlékeztetett a régi nagy film, a Két félidő a pokolban híres futballmeccsére. Körülbelül ennyit mondtam válaszként elégedetlenkedő ismerősömnek. ö. L. FESZTIVÁL A »BÉKÉÉRT Magyar szerzőpár dija Kiosztották a rádió Inimorícsztiváljának díjait Szombaton a Magyar Rádió I ményhirdatésére és az ünne- elnöki tanácstermében került pélyes . díjkiosztásra. Petur sor a rádió Kabaré Színháza István, a rádió szórakoztató humorfeszliváljának ered- ' osztályának vezetője elmondta, hogy több minit 2000 pályamű közül kerültek ki a műsorban elhangzott alkotások. Dr. Kiss Kálmán, a rádió elnökhelyettese gratulált a versenyzőknek, majd Dobozy Imre, a Magyar írók Szövetségének főtitkára, a fesztivál zsűrijének elnöke szakmai szempontból összegezte a humorverseny tapasztäßiätait. A fesztivál első díjéit Farkasháqy Tivadarnak juttatták. A zsűri egy második és egy harmadik díjat, továbbá öt kitüntető oklevelet ítélt a legsikeresebb műkedvelő humoristáknak. Marton Frigyes, a rádió Kabaré Színházának rendezője, a humorfeszitivál égjük létrehozója bejelentette, hogy a humorfesztivál versenyzőit továbbra is foglalkoztatná kívánják. Szenfs Iván átveszi a For Peace különdíjat, a kép bal oldalán Nagy Tibor. Negyedszer rendezték meg a máltai nemzetközi dalfesztivált, melyet ez alkalommal Fesztivál a világbékéért címmel hirdettek meg. Ezzel a nagyszabású eseménnyel ünnepelte az immár független Máltai Köztársaság nemrég kivívott szabadságát. A dalfesztivál színvonalára jellemző, hogy 22 ország ötszáz szerzője csaknem háromszáz dallal nevezett be, s a szerzők és előadók között számos világsztárt üdvözölhettek a vendéglátók. A fesztiválon magyar szerzőpár, Nagy Tibor— Szenes Iván: Nárciszok virulnak című dala nyerte a negyedik díjat és a For Peace különdíjat, a Békedíjat. A zeneszerzővel és a szövegíróval hazaérkezésük után beszélgettünk a fesztivál eseményeiről és ott szerzett tapasztalataikról. — A légkör nagyon kellemes volt megérkezésünk pillanatától kezdve — mondta Szenes Iván. — A város zászlódíszben pompázott, nagy transzparenseken üdvözölték a fesztivál részvevőit, s mi rakéták és díszlövések közepette vonultunk végig a főúton. — Már-már azt hittem, minden ágyúlövés nekünk szól, amikor megtudtam, hogy akkor kiáltották ki a Máltai Köztársaságot. Szerencsére azonban örömöm a következő órákban sem párolgóit el, mert ha a diszsortűz nem is minket köszöntött, de h műfajnak és általában a zenének olyan megbecsülését tapasztalhattuk, amelyet kevés ország mondhat el magáról. — Ügy érzem, ilyen mezőnyben a negyedik díj rangos helyezést jelent — folytatta Nagy Tibor —, nemcsak személy szerint nekünk, hanem a magyar könnyűzenének is. Például az utánunk következő, ötödik díjat nyert Ted Wade, világszerte ismert sikeres zeneszerző; dalának előadója, Lou Sparkers pedig a tokiói és a Rio de Janeiro-i fesztivál díjnyertese volt előzőleg. Az első díjat a skóciai Greenfeelds együttes nyerte. — A fesztivál egyik legfontosabb tanulsága mindkettőnk számára az volt, hogy ismét bebizonyosodott: a könnyűzene mai divatja nem az értelmetlen, artikuláttan üvöltéseké, a dallamtalan kompozícióké. Ellenkezőleg, a nyugati tánczenében is él és erősödik az igény a dallamos zene és at érthető, színvonalas szöveg iránt, örömmel tapasztaltuk azt is, hogy a komoly és köny- nyűzene között nincs olyan szakadék, mint másutt. — Máltán komolyan érdek- 1 lődtek a magyar zenei élet iránt. Kiderült, jól ismerik zeneszerzőinket, nemcsak Bartókot és Kodályt. Ottlétünk másik eredménye volt az a számos levél, amelyet különböző zenei és kulturális intézményeknek hoztunk, ugyanis a fiatal Utáltai Köztársaság szeretne minél hamarabb kulturális kapcsolatba lépni Magyarországgal . K. A. / apaszfaíalok a dabasi járásban Erősödő kizinÉeliesi szemlelet A közművelődési program végrehajtása közös érdek, a társadalom egészének elemi szellemi érdeke. Ebből következően: megvalósítása sokkal több, mint a kultúra egyszerű terjesztése — a jól végzett köz- művelődési munka az ideológiai harc sajátos formája is. Ez a sajátos forma nemcsak a két világrend — a szocializmus és a kapitalizmus — ideológiai harcában való részleteit jelent, hanem ugyanakkor aktív hozzájárulást is társadalmunk szocialista jellegének erősítéséhez. Ezért mindenkinek, ákinek szívügye a szocializmus építése, morális felelősséget kell éreznie a közművelődés ma még ki nem használt lehetőségeinek hasznosításáért — így summázható a dabasi járási párt-vég- rehajtóbizcttság legutóbbi ülésének — amelynek napirendjén a járá.s közművelődésének megvitatása szerepelt — tanulsága. Már nem jellegtelen A dabasi járás néhány esztendővel ezelőtt még a „jellegtelen” járások köze tartozott Pest megyében. Nemcsak azért, mert itt nein alakult ki jelentős ipar, hanem azért is, mert jelentősebb kulturális hagyományokkal nem rendelkezett. Nem telepedtek még nagyobb számban művészek, de még öntevékeny művészeti csoportjai sem szereztek rangot, ami elsősorban abból adódott, hogy népi hagyományokban is szegényes ez a táj. Néhány esztendő óta azonban — bizonyságául, hogy a járás vezetőinek a közművelődésért tett erőfeszítései nem hiábavalók — valami elkezdődött a dabasi járásban is. Kibontakozóban van a járás képzőművészeti élete. A dabasi székhellyel alakult Nagy István alkotócsoport tevékenysége ma már kiterjed a ráckevei, a monori és a nagykátai járásra is. Ugyanakkor — ennek közvetlen hatásaként — a rendszeresen rendezett tárlatok nagy közönséget vonzanak. Az elmúlt két esztendő során olyan neves művészek alkotásaival találkozhatott a járási székhely lakossága, mint Czóbel Béla, Főnyi Gáza, Kmetty János, Mihálcz Pál és mások. A másik nagy előrelépés a járás zenei életében következett be. Jfjúsági hangversenyekkel kezdődött néhány esztendővel ezelőtt Daba- son. Az első év helyi sikere nyomán sorra jelentkeztek más települések is: Gyál, Ócsa, Örkény, Táborfalva és Űjhartyán, rendezzenek náluk is hasonló hangverseny- sorozatot. Ezt követte az első, majd tavaly a második dabasi kórustalálkozó, amelyen már tizenkét együttes lépett dobogóra zsúfolt nézőtér előtt. A dabasiak, elsősorban a fiatalok, megtanulták szeretni a komolyzenét. Mi sem bizonyítja jobban: szeptemberben megkezdte munkáját Dabas első zeneiskolája — egyelőre mint a dunakeszi zeneiskola kihelyezett tagozata. A terv az, hogy még ebben az évben hasonló zeneiskolát nyitnak Öcsán és Örkényben is.. A járás irodalmi élete is pezsdülőben van. A Gyóni- kultusz ápolása mellett az Ócsán élő, kilencvenhárom esztendős író-költő Falu Tamás életműve is népszerűségnek örvend a járásban. Ezt egészíti ki az a két esztendeje indult kezdeményezés, hogy Dabason rendezik meg két évenként Dél-Pest megye középiskolás diákjainak szavalóversenyét. Közösen Az említett eredmények értékét csak növeli, hogy a járás területén — pedig ez alap- követelmény lenne! — még sehol sem alakult ki olyan kulturális centrum, ahol — mint alapokra támaszkodva — formálhatnák, fejleszthetnék az új igényeknek megfelelően a korszerű közművelődést. A járás művelődési házainak többsége az épüléskor fennálló követelmények szerint létesült, vagy nem is kulturális rendelte-, téssel hozták létre. Ennek következtében az intézményekben folyó munka — az adottságokból eredően — a meglevő nagytermekre alapozódik ma is, jóllehet, ma már a klubélet és a szakköri munka lenne az elsődleges. És még ilyen lehetőségekkel sem rendelkezik a járás több települése. Nincs például művelődési ház a tizennyolc- ezer lakosú Gyálon, s nincs Alsónémedin sem. Újlengyelben — kényszerűségből — tornateremmé alakították át Nemcsak a színészeknek van jutalomjátéka. Olykor azoknak is, akik egyetlen célnak szentelik az életüket. Mint például Ofella Sándor Tápiószecsőn. Három évtizede a falu kulturális életének szervezője, irányítója. Ha kell, rendez vagy éppen játszik, dalokat és táncokat gyűjt, s szerzőként is gyakran szerepel neve a színlapokon. Hatvan szál szegfűt kapott a napokban tartott jubileumon. Pontosan any- nyit, ahány éves. S e tömérdek virágot az öt unoka nyújtotta át a színpadon, akik közül négy már szintén tagja az országszerte ismert tápió- szecsői népi együttesnek. Ofella Sándor kicsiny, szemüveges, hallgatag ember. Csak akkor válik beszédessé, ha faluja közművelődésére fordul a szó. Ilyenkor a legjobb, ha az ember leül és megszakítás nélkül hallgatja rajongó beszédét, ahogyan azokról szól, akik már legalább egyszer megfordultak a tápiószecsői művelődési házban, akár mint nézők, vagy valamelyik szakkör tagjai, előadás hallgatói, vagy művészeti együttes szereplői. Történeteket mesél Szegfű és medália emberekről, akik még mint úttörők lépték át először a művelődési ház kapuját, táncoltak színpadán, párt is itt választottak maguknak és néhány esztendő múlva már a gyermekeik is ide járnak majd. Mint ahogy ez a ház volt második otthona három lányának, Máriának, Valinak és Áginak is. Színházat játszottak, táncoltak és táncolni tanítottak. A vérükben van, apjuktól örökölték. Es az apjuk? Belé ki oltotta a népművelés rajongó sze- retetét? — Talán Honti Ferenc tanítóm, majd öt évtizeddel ezelőtt — idézi a régi emléket. — Azt hiszem — morfondírozik —, ott követtem el a hibát, amikor tanítómtól megkaptam az első szerepemet, én pedig megtanultam az egész színdarabot. Vonzott a rivaldafény. Nem hiúságból, inkább azért, mert otthon nyolcán voltunk testvérek, tíz ember pedig egy fedél alatt sohasem álmodozhat, mert ha elszakadnak, akárcsak egyetlen napra is a rideg valóságtól, taönéhesen maradnak. Nekem pedig természetem az álmodozás. Hogy mitől lettem ilyen, megmondhatom azt is: gyengébb és kisebb voltam a többieknél. Ezért is lettem szabóinas a hatodik elemi után. Apám megsajnált, nem bírnám én a munkát a határban, az öt hold földön. Valahogy így kezdődött s folytatódott ázzál, hogy a noncévek alatt képzőkörbe jártam, s bérletem volt a Nemzeti Színházba. A többi már jött magától : amit láttam, megtanultam, vittem haza a falumba, csoportot szerveztünk, •hogy játszhassunk, elsősorban önmagunk, de mások szórakoztatására is. A felszabadulás végképp hazahozta szülőfalujába. Elvégezte a még hiányzó két osztályt, aztán beiratkozott a gimnáziumba. pen huszonöt tendeje, hogy kinevezték. a tápiószecsői művelődési ház igazgatójává, s akkor alakította meg a televízióból is jól ismert szecsői népi együttest. Közben, az érettÉpeszségi mellé. színjátszó-rendezői. népi díszítőművészeti és néprajzi oklevelet is szerzett. Tápiószecsö kulturális élete fogalommá vált. Amíg másutt arról panaszkodnak, hogy az ismeretterjesztő előadásokat egyre kevesebben látogatják, itt mindig telt ház várja az előadót. Hogy mi a magyarázata az ismeretterjesztés népszerűségének? Nemcsak témagazdagsága, az embereket érdeklő és érintő problémák megvitatásának lehetősége és a barátságos, otthonos környezet, amelyben ezekre az előadásokra sor kerül, hanem az is, hogy nem csupán a szó erejével igyekeznek hatni az emberekre. Az előadásokon kiegészítő filmeket vetítenek. Az előadásokba bevonnak írókat, költőket, közéleti embereket. Az előadások egy részét a népi együttes és az irodalmi színpad műsorai színesítik. A jubileum alkalmából gratulált a község, a járás, a megye, sőt. az ország is: a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntették ki a közért végzett három évtizedes munkája elismeréseként. P. P. az elavult, a korszerű köz- .művelődésre teljességgel alkalmatlan épületet. Ugyanakkor a járási művelődési központ épülete is aligha felel már meg a megnövekedett igényeknek. És mégis, a kedvezőtlen tárgyi feltételek ellenére is, előrehaladás tapasztalható, ami annak a szemléletváltozásnak köszönhető, miszerint a köz- művelődés fejlesztése nem csupán a kultúrával hivatásosan foglalkozók ügye—és nem redukálható helyságkérdésre —, hanem az állami, a társadalmi és a gazdasági területen dolgozó vezetők feladata is. Közülük mind többen értik meg, hogy a szocializmus építésében minden ránk váró nagy feladat megoldása jórészt közművelődési munkánk hatékonyságától, népünk műveltségétől függ- A kultúra nemcsak szellemi, hanem anyagi - értéket is teremt, hiszen a legfontosabb termelőerő, az ember képességeinek — ezáltal termelőtevékenységének is — kibontakozását, magasabb színvonalát segíti elő. A járásban elsőként a hernádi Március 15. Termelőszövetkezet vezetői vállalták, hogy a helyi tanáccsal közösen fedezik a művelődési ház költségeit, sőt, .azt a _ követelményeknek megfelelően átépítik és korszerűsítik. A hernádi kezdeményezés rövid időn belül követőkre talált. Dabas első kerületének a művelődési otthonát átvette a Fehér Akác Termelőszövetkezet és függetlenített vezetőt is kinevezett az intézmény élére. Csak az elmúlt esztendőben negyedmillió forintot fordítottak működtetésére, százezret pedig berendezésre! Kakucson a termelőszövetkezet s az ÁFÉSZ, Üj hártyámban a szakszövetkezet és az ÁFÉSZ kötött közös fenntartási szerződést a tanáccsal. Dabason, Táborfalván és Ócsán — ha még nem is szerződés formájában —, de rendszeres anyagi támogatást nyújtanak a művelődési háznak a helyi termelőüzemek. Kevés a népművelő Gondot nemcsak az elavult,' korszerűtlen épületek jelentenek a dabasi járásban, hanem az is, hogy kevés a népművelő. A tizenegy függetlenített népművelő közül kilenc tavaly kezdte a munkát. Közülük szakképzettséggel mindössze egy rendelkezik, egy pedig az idén fejezi be tanulmányait. Ezen feltétlenül változtatni kell, méghozzá a legközelebbi jövőben, hiszen az eredményes közművelődés egyik feltétele a megfelelő — lehetőleg szakképzett — népművelők munkába állítása. Nemcsak1 az eredményeket, de a gondokat is jól ismerik a. járás vezetői. Ez a tény, s az a változás, amely a különböző területeken dolgozó vezetők szemléletében megkez^- dődött, olyan folytatást ígér, amely lehetőséget biztosít a közművelődési határozat végrehajtására a dabasi járásban is. Prukner Pál Felvételi az Iparművészeti Főiskolára i A Magyar Iparművészeti Főiskola az 1975—76-os tanévre felvételt hirdet különböző fakultásaira. A felvételi jelentkezést a pályázóknak saját maguknak (tehát nem a középiskola útján) levélben kell megküldeniük a főiskola címére március 8-ig. A levélben közölt jelentkezéseknek tartalmazniuk kell a felvételiző diákra vonatkozó pontos adatokat. A határidőre beküldött és a kért adatokat tartalmazó levelek alapján a főiskola minden jelentkezőt értesít arról, hogy a felvételi vizsgán mikor és hol kell megjelennie. A felvételi vizsga két szakaszban történik. Az elsőt a főiskola a tavaszi iskolai szünetben, áprilisban bonyolítja le.