Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-12 / 10. szám

1975. JANUAR 13., VASÁRNAP XMMtw Gépterem a silóban mm ! IÜB Ifni ffffl »mit A ceglédi 2000 vagonos gabonasiló megfelel a korszerű tárolási követelményeknek: az automatikus hőmérsékletérzé- kclők biztosítják a 125 vagonos cellákban a gabona minősé­gének ellenőrzését. A siló technikai berendezéseit is automa­tika vezérli. Nagy Iván felvétele önportré és tükörkép MUNKÁK ÉS MINDENNAPOK Mészáros Gyuláról igazán nem mondhatja senki, hogy amolyan magábazárkózott, csak a szakmájának élő veze­tő. A váci Kossuth Tsz fő- agronómusa és elnökhelyet­tese, az agitációs propaganda- munka irányítója a pártszer­vezetben, a szocialista mun­kaversenyt értékelő bizottság elnöke, a pártoktatás szerve­zője, képviseli munkahelyét a szövetkezeti koordinációs bi­zottságban, ezenkívül a járási pártbizottság kosdi területi instruktora, a vízgazdálkodási társulat elnökségi tagja tár­sadalmi munkában —, hogy csak néhányat említsünk ön­ként vállalt funkciói közül. Nem csoda hát, hogy eze­ket hallva meglepődtem, ami­Tanácsba hívták a vadászok küldötteit » Nem kedvtelés csupán - gazdálkodás Kongresszusi fölajánlás: társadalmi munka 7 I Vadászok gyűltek szomba­ton tanácsba: Pest megye 108 vadásztársaságának küldöttei tartottak közgyűlést a megyei tanács nagytermében. Hama­rosan — néhány héten belül — újjáválasztják a vadásztár­saságok tisztikarát, különösen időszerű volt tehát a téma — amelyet Varga József, a me­gyei intézőbizottság titkára terjesztett elő —, minit sáfár­kodtak a reájuk bízott érték­kel a vadászok, milyen ered­ményeket mutathattak föl a vadgazdálkodásban ? Fölkarolják az újoncokat Némi statisztikai adalék a megyei vadásztársadalomról: 952 ezer katasztrális hold béredit területen összesen 3438-an va­dászinak, az egy vadászra jutó terület tehát 275 hold. Az or­szágos átlag 500 hold körül van, amiből nyilvánvalóan megállapítható, hogy a Pest megyei társaságok nem zár­kóznak el a tagfelvételtől, mint ez helyenként tapasztal­ható és ha területük vadlét­száma megengedi, szívesein vesznek fel újoncokat. Az el­múlt őszön megalakult a me­gyei vadászok ifjúsági bizott­sága, amelynek feladata a va­dászsporttal rokonszenvező fiatalok fölkarolása, a közülük kikerülő jelöltek oktatása, ne­velése. Valamikor egy kiváltságos réteg úri passziója volt a va­dászat. Ma? Tulajdonképpen ma is az uralkodó osztály kedvtelése — jegyezte meg az előadó —, erre vall a statisz­tika, miszerint a megyei va­dásztársadalom 42 százalékát az ipari munkások, 13 száza­lékát parasztok, tehát összessé­gében 55 százalékát a kétkezi munkások teszik ki. A vadászok társaságaikban jó közösségi életet teremtetitek, egyre kevesebben akadnak, akik kilógnak a sorból, önző anyagiasságból jogtalan elő­nyökhöz igyekeznek jutni tár­saik rovására. (Magyarán, na­gyobb részesedést igyekeznek szerezni, mint ami jár, tiltott időben és módon puffogtat- nak, megsértik a vadászetikát.) Szerződő felek: a tsz és a társaság A küldöttközgyűlés beszá­molójából kitűnt az is, hogy a megye vadásztársaságai igye­keznek szoros kapcsolatot te­remteni a gazdaságokkal s ösz- szeegyeztetni a mezőgazdaság és a vadgazdálkodás érdekeit. Egyre több vadásztársaság tagjai látták be, hogy csak a gazdaságok támogatásával fej­leszthetik tovább a vadgazdál­kodást, hiszen a gépesítés, a vegyszerezés, a vadrejtő lige­tek, csenderesek ritkulása ala­posan megtizedelheti a vadál­lományt, ha mindezzel párhu­zamosan nem gondoskodnak új élőhelyekről, az állatok szá­mára. Más kérdés, hogy a vad kárt tesz a mezőgazdasági [ kultúrában, a mezőgazdák és I vadászok nem igyekeznek kö­zösen megőrizni a termést. Biztató, hogy egyre-másra kötnek szerződést teendőik összehangolására a termelő­szövetkezetek és a vadásztár­saságok. A vadgazdálkodásról szólva említsük meg, hogy a megye vadállományának alakulását tízéves távlati fejlesztési terv határozza meg. Ez egyébként különösnek tűnhet a vadászat ügyeiben járatlanok számára: ugyan miért szükséges meg­tervezni a vadászok teendőit? A válasz voltaképpen egysze­rű. Egyrészt azért, , mert ha a terület úgynevezett vadel­tartó képességénél nagyobb a vadsűrűség, akkor az állat másutt néz táplálék után, s ilyenkor okoz veszteséget a mezőgazdaságnak. Másrészt azért szükséges kordában tar­tani a vadállományt, mert a kívánatosnál nagyobb arányú elszaporodás minőségi rom­láshoz vezet. Erdő, mező népessége De nézzük: mit mutat a vadvilágban tartott legutóbbi népességszámlálás ? Fácánból például mintegy 190 ezer volt a megyében az elmúlt év ta­vaszán. A terv szerint 100 ezret kellett volna kilőni, ez­zel szemben csak 46 ever ke­rült terítékre. A fácánt te­nyésztik a vadásztársaságok. Remélhető tehát, hogy egy­két éven belül a kívánatos 200 ezerre nő a törzsállomány, ám gondoskodni kell a fölös bronz tollú kakasok kilövéséről. A fogoly kezd hozzászokni a nagyüzemi mezőgazdaság ál­tal megváltozott életkörülmé­nyekhez, szépen fejlődik. A 100 ezres törzsállományból mintegy 31 ezer kilövését ter­vezték, de csak 18 ezer került puskavégre. Az elmaradás az állomány fejlődésének vissza­maradását okozhatja. Nyálból szintén százezres törzsállo­mányt becsültek a megye va­dasterületein. A jelenleg is tartó idényben mintegy 33 ezer tapsifülest terveznek el­ejteni, s 17 ezret — export célra — elevenen befogni. A nagyvadállomány szintén na­gyobb a kívánatosnál. A fel­mérések szerint például mint­egy 7—800 darabbal több a szarvas a kelleténél, s részben ez az oka, hogy alig-alig sike­rül szép trófeát zsákmányol­ni a megye erdeiben. Özeink száma meghaladja a 10 ezret, közülük is többet kellett vol­na kilőniük a vadásztársasá­goknak, az 1300 suta és gida és a 235 bak helyett összesen 3400 állatot. (Lehet, hogy mégis kevés a vadász Pest megyé­ben?) Vaddisznóból 950-et terveznek elejteni, várhatóan ennyi terítékre is kerül, ör­vendetesen szaporodik a muf­lonállomány, a kilenc vadász- társaság által bérelt börzsöny­háti erdőkben két év alatt csaknem másfélszeresére, há­romszázhúszra gyarapodott e Korzikából származó vadjuhok száma. A vadász azonban nemcsak zsákmányra tör, hanem óvja, szűkös időben eteti is a vadat. A fácánokat, foglyokat 2870 etető várja, az őzet, szarvast, muflont pontosan 937, s ezen­kívül 1300 sózó is. Az értékes vadállomány gondozására a vadásztársaságok 115 hivatásos vadászt alkalmaznak, akik kö­zül sokan vadász-vadtenyésztő szakmunkás-bizonyítvánnyal is rendelkeznek, s jelenleg is 38-an vesznek részt ilyen képzésben. A pénzgazdálkodásról: az idén 23 millió 400 ezer forint bevételt terveznek — vadhús- és élővad-értékesítésből, va dásztatásból — a vadásztár­saságok, kétmillió kétszázezer forinttal többet a tavalyinál. A kiadások — a vadtenyész­tésre, a vad számára telepí­tett takarmány-termőföldek művelésére, a mezőgazdaság­ban okozott károk kiegyenlí­tésére, s a vadgazdálkodás egyéb céljaira fordított össze­get — várhatóan 18 és fél millió forintot tesznek ki. A hasznot — amely természete­sen niem osztható fel a tagok között — a vadgazdálkodás színvonalának emelésére, va dászházépítésre fordítják a társaságok. S az elmúlt évben másra is jutott pénz: községfejlesztésre, termelőszövetkezetek támo­gatására, hozzájárulásra az óvodák építéséhez. Az érdem a Magyar Távira­ti Iroda Petőfi Vadásztársasá­gáé, ők kezdeményezték — mindjárt húszezer forintot, s számottevő társadalmi mun­kát felajánlva —, hoigy a fel- szabadulás 30. évfordulója és a XI. pártkongresszus tiszte­letére a vadászok is vállalja­nak részt a társadalom ünne­pi készülődéséből. A megyei intéző bizottság szószólója lett az ügynek, amely hamarosan országos méretű mozgalom­má vált a vadászok körében. Készülődés a tisztájitásra Az. intéző bizottság titkárá­nak beszámolója után Án­gyán Lajos, az ellenőrző bi­zottság elnöke terjesztette elő jelentését, majd a megyei je­lölő bizottság megválasztása következett. Ez utóbbi testü­let feladata lesz a májusi ve­zetőség választ ásra javasolni, kit ajánlanak az öt-öt tagú intéző, ellenőrző és fegyelmi bizottság tisztségeire. A tanácskozás tapasztalatait Jámbor Miklós, az MSZMP Pest megyei Bizottsága titkára, a MAVOSZ Pest megyei Bi zottságának elnöke összegez­te. Hangsúlyozta, hogy — a beszámolóban említett kívá­nalmak szerint — valamennyi vadásztársaságnak törekednie kell saját tervének betartásá­ra, hiszen a vadászat nem­csak kedvtelés, hanem gaz­dálkodás, hasznot hajtó tevé­kenység is. A. Z. kor néhány hónapja a tsz- irodában a várt őszülő halán- tékú, tekintélyes külsejű em­ber helyett egy vékony, 29 éves, ám energikus, határo­zott fiatalember mutatkozott be. Egy régi beszélgetés Első találkozásunkkor, mint valami régi ismerősnek, köz­vetlenséggel, lelkesedéssel be­szélt a gazdaságról, a tervek­ről. — A váci Kossuth Tsz so­káig alig-alig tudott kenye­ret adni 150 főnyi tagságá­nak. A kedvezőtlen adottsá­gok mitsem változtak, de an­nál többet a gazdálkodás szín- vonala, s ezzel együtt ered­ményessége. 1970-ben beve­zették az ágazati rendszert, középtávú fejlesztési tervet készítettek, amelynek elbírá­lására az Agrárgazdasági Ku­tató Intézetet kérték fel. így indult meg ebben a gazdaság­ban a szakosodás. Az addigi 10 növény helyett attól fogva már csak 4—5 féle kultúrát neveltek földjeinken. Ezek ter­mesztését viszont amennyire lehetett, gépesítették. A laboratóriumi vizsgálatok adatai alapján történő _ táp- anyag-utánpótlás, az újabb nagy terméshozamú fajták al­kalmazása meghozták a kívánt eredményt; évről évre többet takaríthattak be búzából, ku­koricából és takarmányfélék­ből. Az állattartásban a marha­hizlalásra és a juhtenyésztés­re szakosodtak, a tejelő állo­mányt a rádi tsz-nek adták át kooperáció keretében... Sok mindenről szó esett még ezen a beszélgetésen, amit azonban a legfontosabbnak tartott Mészáros Gyula, az a kosdi, a rádi és a váci ter­melőszövetkezetek terve - egyesülése volt. Ahogy akkor mondta; az idő követeli a te­rületi koncentrációt, az Ipar­szerű termelési módszerek ha­tékony alkalmazását és a szel­lemi erők összpontosítását. Agronómusbót főállattenyésztő A napokban ismét felke­restem, most már mint az egyesült termelőszövetkezet ál­lattenyésztési fő-ágazatveze- tőjét. — A volt főagronómus nem sajnálja a csaknem ötezer hektárt? — Most, január 1-én egye­sült a három szövetkezet, s már valóban ilyen szép, nagy területen gazdálkodunk. Még­sem sajnálom, hiszen 320 férő­helyes szakosított tehenésze­ti telepet, 200 tejelő és 450 h£- zómarhát valamint 750 anya­juhot kaptam cserébe, no meg évenként 10O ezer húscsirkét is nevelünk — mondja moso­lyogva. — Különben mindig két pá­lya izgatott — folytatta elko­molyodva —, vagy állatorvos, vagy erdész szerettem volna lenni. Amikor Vácott befe­jeztem a gimnáziumot, apám ösztönzésére kerültem Moson­magyaróvárra, az Agrártudo­mányi Főiskolára. Akkoriban különösen a lovakat szeret­tem, aztán az angol telivérte- nyésztésről írtam a. diploma- munkámat. Kéíőbb rájöttem, hogy az érdeklődési köröm ennél szélesebb. így kerültem vissza Vácra és 1969-ben a termelőszövetkezetbe. — Ügy hallottam, hogy nem szívesen jött ide és ennek tör­ténete van!? A munka fontos, nem a rang Ma már ezen csak nevetni lehet, de akkor bizony nem esett valami jól. Ügy volt, hogy amikor — előfelvételivel — felvettek a főiskolára, egy évet dolgozni akartam. Ta­lán azért, hogy tapasztalato­kat szerezzek, milyen is egy szövetkezet, méginkább azért, mert szeretem a fizikai mun­kát, szeretek emberek között lenni. Jelentkeztem hát az akkori elnöknél, mint frissen érettségizett diák, mondván, hogy segédmunkás, vagy in­kább — ahogy a mezőgazda­ságban nevezik — gyalog­munkás szeretnék lenni. El­utasítottak. Nincs helyük, va­gyis nincs rám szükség. Munkát azért találtam: egy évig bádogosok és villanysze­relők mellett dolgoztam. Az­tán, amikor befejeztem tanul­mányaimat, valóban, kissé ve­gyes érzelmekkel kopogtat­tam ugyanazon az ajtón. Egy éve végeztem még csak a főagranómusi teendőket, amikor kineveztek — a ko­rábbi munkaköröm megtar­tása mellett — elnökhelyettes­nek. Voltam vagy 25 éves. Megbíztak bennem, én pedig a vezetőkben és munkatársa­imban egyaránt odaadó segí­tőkre találtam. Mindig a munka volt fontos számomra, sohasem a rang. Ezért is helyeseltem első pillanattól kezdve az egyesü­lés gondolatát anélkül, hogy a magam esélyeit latolgattam volna. Arra gondoltam, ha ed­dig sikerült bizonyítanom, ez­után is sikerülni fog, mert csak olyan munkakört válla­lok, amihez értek. Ez a mun­kakör pedig ugyanúgy közel áll a szívemhez, a korábbi vágyaimhoz, mint az erdész­kedéshez a növénytermesztés^ — A növénytermesztéstől sem szakadtam el, tanért az állatállomány számára a, ta­karmányt az állattenyésztési főágaziatban kell megtermelni. A korszerű tápok korában, a szakosított tenyésztésben pe­dig a laboratóriumi pontossá­gú receptúra, az állomány egészségvédelme, gyarapítása tudományos igényű feladato­kat is ad. Közelebb az élethez — Ha jól tudom, a tanulást sem hagyta abba ... — Gödöllőre, kétéves szak. mérnöiki továbbképző tanfo­lyamra járok. Mezőgazdasági vállalatszervezést tanulunk. — Vállalatszervezést? — Igen. Különösen élő probléma a mezőgazdaságban is ma az üzemszervezés. Az első félévben elméleti alapozó ismereteket szereztünk, politi­kai gazdaságtannal és a gépi adatfeldolgozással foglalkoz­tunk. Az 1966—68-as tanul­mányaimhoz képest egészen új, érdekes megvilágításba ke­rültek a gazdaságosság, a költ­ség- és a jövedelemgazdálko­dás kérdései. Valahogy sokat közeledtek ezek a dolgok a valósághoz; sokkal jobban hasznosíthatók ezek az isme­retek a gyakorlatban. Lehet persze, hogy főként azért tű­nik így, mert most már van gyakorlatom. — Különben nemcsak én ta­nulok. Nagyon sok a szövet­kezetben a továbbtanuló fia­tal, köztük jó néhányan tölte­nek be vezető beosztásokat is. Talán azért van ez így, mert mind többen látják a tanulás hasznát. Úgy is, hogy a szö­vetkezet eredményeiben ben­ne van a nagyobb szakérte­lem, úgy is, hogy önállóbban dolgozhatnak. Aztán azért is, mert erkölcsi és anyagi szem­pontból egyaránt megbecsü­lik itt azokat, akik többet akarnak tudni és adni. Otthonteremtés Mészáros Gyula feleségével véletlenül találkoztam az egyik váci lakásépítő szövetkezet közgyűlésén. Ugyancsak meg­lepődött, amikor átadtam férje üdvözletét, aki az őszi betaka­rítás idején nem jöhetett el a gyűlésre. (Amikor azonban el­ső beszélgetésünk alkalmával elmondta, hogy háromszobás szövetkezeti lakásra várnak — éppen ma van a közgyűlés —, ahol a felesége képviseli Mé- szárosékat, kíváncsi lettem feleségére is.) Azt már tud­tam róla, hogy esti egyetemen, a bölcsészkaron harmadéves és a Madách Imre Művelődési Központ előadója. A fiatalasszony pattanásig feszült idegekkel figyelte a viharos szócsatákat. Okosan, megfontoltan mondott véle­ményt, tett javaslatokat. Egy­szerre sugárzott arcáról az otthonteremtés öröme és gondja. Két 'gyereket szeret­nének. A férje fogalmazta így; az életükből már csak ez hiányzik, s ha a lakás meg­lesz, fiatal fejjel minden alap megteremtődik számukra a kiegyensúlyozott élethez, a jó munkához. S e két dolog mindkettejük számára együtt fontos. Az örömökkel és lemondásokkal járó családi kötelességek és a hivatás. Mészárosné még egy építke­zés menetét figyeli hasonló iz­galommal, az új, modem vá­ci művelődési házét. Itt akar majd igazán szépet és jót al­kotni, ahogy férje az új nagy termelőszövetkezetben. Kovács György Attila ÉPÍTŐIPARI SZÖVETKEZET Quti-Nord technológiához szerelőbrigádot, kőműves, lakatos, villanyszerelő, víz-, gáz- és fűtésszerelő, asztalos, burkoló, ács, tetőfedő, szigetelő, bádogos, festő, parkettás, könnyűgépkezelő, gépkocsivezető és gépkocsiszerelő szakmunkásokat (16. évüket betöltött fiúkat Is), rakodókat és kubikosokat AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZ Jelentkezni lehet: a „Prosperitás" KSZ munkaügyi osztályán: Budapest IX., Viola u. 45. *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents