Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-11 / 9. szám
1975. JANTJÄR 11., SZOMBAT %múm> 3 Számadás előtt Szigetszentmiklóson Gazdasági fejlődésünk Az eredmények ellenére sok még a tennivaló A valósággal összenőtt Szigetszentmiklós jellegzetes nagyközsége a fővárost övező agglomerációs gyűrűnek: rohamosan növekvő lélekszámá- val, nagyarányú betelepüléssel, az ipari foglalkoztatottság állandó emelkedésével, dinamikusan fejlődő mezőgazdasággal — és feszítő gondokkal a lakosság kommunális, szociális és kulturális ellátásában. A következő lépcsőfok Alig több mint négy esztendeje — a nagyközség kommunistáinak legutóbbi pártértekezletén — még az$ állapította meg a csúcsvezetőség beszámolója, hogy „... az állami és a szövetkezeti ipar szerkezete az elmúlt 4 év alatt lényegesen nem változott". Ma pedig? Ebben az ötéves tervben két szövetkezeti közös vállalat alakult a nagyközségben, s ösz- szesen több mint ezer alkalmazottnak nyújt megélhetést. Az egyik, a Pest megyei 1. sz. Szolgáltató és Gyártó Szövetkezeti Közös Vállalat működésének kezdetén — 1972—73- ban — mindjárt válságba is került. Szerencsére még idejében felismerték a vállalat vezetői, hogy a fennmaradáshoz elengedhetetlen a profil- tisztítás, a létszám stabilizálása s a termelés jobb megszervezése. A tavaly megtett intézkedéseket siker koronázta: a vállalat az k974-es esztendőt 6 millió forintos nyereséggel zárta. A fejlődés következő lépcsőfoka ■— a nagyközségi pártbizottság véleménye szerint — az lesz majd, ha a gyártás után a szolgáltató ágazat is megerősödik, s kielégíti a lakosság igényeit. A másik, a Szigetkert önálló Közös Válallkozás, amelynek fő profilja a virághagyma- és a zöldségtermesztés. Gyors fejlődésére jellemző, hogy — rövid fennállása ellenére — tavaly már 12 millió forintos nyereséget produkált. Ugyanakkor megszületett a közös vállalkozás további lépéseit meghatározó döntés:fokozott mértékben kapcsolódva az országos zöldségprogramhoz, az idén 290 hektáros területen iparszerű burgonyatermesztésbe kezdenek. Lassú stabilizálódás Nem új munkahely, de ugyancsak fejlődésről adhat számot a nagyközségi tanács költségvetési üzeme, amely négy évvel ezelőtt 70—Í50 főt foglalkoztatott, ma pedig 150 embernek ad kenyeret. A fejlődés talán nagyobb is lehetett volna, ha az üzem gazdasági vezetésében nem oly gyakori a személycsere. Csak az utóbbi időben beszélhetünk a vezetés stabilizálódásáról s a munkaszervezés javulásáról. Szükség is van ' mindkettőre, hiszen az üzemre nagy feladatok várnak a IV. ötéves terv utolsó esztendejében: 20 Cs-lakás és egy nyolc tantermes általános iskola építésének megkezdése. Amellett bőven lesz tennivalója a lakáskarbantartási és -felújítási munkákban, a park-, strand- és temetőfenntartásban. VÁLASZ CIKKÜNKBE Miért késnek a vonatok? •— A Pest megyei Hírlap szeptember 18-i számában Cs. L. aláírással „Késések, vonat- kimaradások — Türelmetlen várakozás" címmel megjelent cikkében foglaltakkal egyetértünk. A személyszállító vonatok menetrendszerű közlekedése szeptember közepétől észrevehetően romlani kezdett, és ez, sajnos, még jelenleg is tart Az elmúlt hetekben számos szigorú intézkedést tettünk a késések csökkentése érdekében. Ezeknek az eredménye azonban még nem mutatkozik. A vonatkésések a veresegyházi vonalra is vonatkoznak. A kérdéses útvonalon a késések okait behatóan vizsgálva megállapítható, hogy azok elsősorban a fővonalon folyamatban levő pályakarbantartási munkálatokból adódó lassulás és a csatlakozó vonatokra történő várakozásból erednek. A veresegyházi vonal forgalma ugyanis szorosan kapcsolódik Rákospalota, Újpest és Vác állomásokon a szobi vonal forgalmához. Amennyiben a lassítás miatt egy vonat 5—10 pércet késik Váoról vagy Rákospalotáról, a csatlakozó vonat átveszi a késést. Ez a késés tovább gyűrűzik az egy vágányú pályán közlekedő vonatokra, ezért az 5—10 perc már 7—10 vonatot érint, és az időelmaradás fokozatosan növekszik. A szobi vonalon az említett vágánykarbantartási munkálatok mellett a sűrű sze- mélyvoniat-forgalommal egyidejűleg nagyarányú nemzetközi átmenő (tranzit) áruforgalom is bonyolódik. Bár a személyszállító vonatokat a tehervonatokkal szemben előnyben kell részesíteni, mégis előfordul, hogy valamelyik helytelenül irányított nemzetközi tehervonat személyvonatot késleltet. Ez már hatással van a veresegyházi vonal azonos időben közlekedő és csatlakozó vonataira. Sajnos, az utóbbi időben gyakran elromlanák a mozdonyok is. Szeptember 18-án például a 4419. számú vonat Diesel-, október 2-án a 4440. számú vonat mozdonya, október 4-én a 4419. számú vonat Diesel-mozdony a vált szolga- latképtelenné. A mozdonyok hibája miatt 10—15 vonat késett 30—60 percet Olyan késés is előfordul, hogy a Vác.állomásról rendesen kiinduló gőzvontatású szerelvény úgynevezett hosszabb menettel közlekedik Vácrátó- tig. Az ottani kedvezőtlen emelkedőinél néhány mozdonyvezető nem tudja a helyesen megállapított menetidőt tartani. A késésit a Zitán a többi vonat is átveszi. Ezekhez az okokhoz még hozzájárul az a körülmény is. hogy egy megkésve érkezett vonat szerelvénye — amely Vácról fordul — kénytelen visszafelé késve indulni. Tar- talékszerelvénnyel, sajnos, nem rendelkezünk. Nagyobb arányú késések esetén ilyenkor marad ki egy-egy vonat Előfordulnak természetesen mulasztásból származó késések is. Ezeket minden esetben büntetőleg tárgyaljuk. A hibák felsorolásával nem mentegetőzni kívánunk. A vasútnak elsőrendű kötelessége az utast jó körülmények között szállítani, de jelen pillanatban a menetrend biztosítása a legfontosabb teendő. Ezért minden tőlünk telhetőt megteszünk. Kérjük megértésüket és türelmüket. A cikk megemlíti, hogy Vác állomáson a bejárati jelzőnél általában a veresegyházi vonalról érkező személyvonatot állítják meg. Megvizsgáltuk ezt is. Valóban, ez is előfordul, amikor a személyvonat bejárati vágánya mellett, a szobi vonal vágányán gyorsvonat halad keresztül. Ebben az esetben utasvédelmi szempontból — nehogy a 100 kilométeres sebességgel haladó vonat a szomszédos vágányra érkező személyvonat utasai közül egyet is elgázoljon — egy-két percre a jelzőnél feltartóztatják. Az állomás ilyen irányú utasvédelmi intézkedésével egyet lehet érteni. Nem lenne helyes a nagy sebességű gyorsvonat megállítása. Ez a gyorsvonatnak legalább 15—20 perc késést jelentene. Fülöp Lajos, a MÁV Budapesti Igazgatóságának osztályvezetője egyéni és közfelfogás A nagyközség legstabilabb gazdasági egysége — ahol a termelés növekedése egyenletes, a létszám állandó —: a kosárfonó htsz. Termékei keresettek, termelési értéke — ami tavaly 16 millió forintot tett ki — évente 4—5 százalékkal emelkedik. Itt a szakr ember-utánpótlás okoz gondokat és az egyre körülményesebb anyagbeszerzés. Meghatározó a község életében Végül — nem a nagyközségben ugyan, de a közelében működik a messze környék, sőt az egész megye egyik legnagyobb, legjelentősebb üzeme, amely több mint 3000 szi- gétszentmiklósi lakost foglalkoztat: a Csepel Autógyár. Ha van termelőüzem, amelynek gazdasági eredményei, jó- vagy balsorsa meghatározó jelentőséggel bír a nagyközség életében, akkor ez a gyár az. Érthető, hiszen a foglalkoztatottság arányán kívül alapvető szerepe van a gyárnak a József Attila lakótelep felépülésében és további fejlődésében, a község kommunális ellátottsága színvonalában, az oktatási és az egészségügyi intézmények létrehozásában — egyszóval pozitív irányban befolyásolja a nagyközség politikai, társadalmi és gazdasági életét. Ez a felismerés diktálta azt az együttműködési szerződést, amely a gyár és a nagyközség kapcsolatának erősítésére, a fejlesztési gondok együttes megoldására, a kölcsönös segítségnyújtásra kötelezi a két pártbizottságot. Hosszasan lehetne tallózni a fejlődést tanúsító számadatok között. Van minek örülni, van mivel büszkélkedni Szi- getszentmiklóson, de van mit folytatni is: a termelőmunkában, a tudatformálásban egyaránt sok még a tennivaló. Hogyan, milyen sorrendben — erre ad majd választ rövidesen a kommunisták tanácskozása. Ny. É. A józan ész parancsa: takarékosság az anyagokkal'! Ebben jelölhető meg gazdálkodásunk stratégiai célja, cselekvési iránya. Noha az összefüggések láncolatában ennek indokoltsága bőségesen igazolódik, szükséges ezt a feladatot szélesebb horizonton, a gazdaságpolitika tükrében is elemezni A kulcskérdés Magyarország egyik közismert gazdasági adottsága, hogy természeti, ásványi kincsei rendkívül szegényesek, feldolgozóiparának legtöbb ágazata — kivétel az , élelmiszeripar, az alumíniumíeldol- gozás és -felhasználás —részben vagy teljes egészében importált nyers- és alapanyagokból gyártja a késztermékeket. A nemzetközi munkamegosztásban való részvételünk időbeni folyamata: beáraml'ik az energiahordozó, az anyag, a félkésztermék, ezeket a magyar gazdaság felhasználja, feldolgozza, majd produktumait' a külföldi piacokon értékesíti. Mindebből következik: a magyar gazdaság működésének, hatékonyságának minden időpontban kulcskérdése — legyenek az anyagok olcsók avagy drágák —, hogyan hasznosítja a belső és külső forrásokból rendelkezésre álló anyagokat, s azokból a hozzáadott élő munkával a termékek, a javak milyen tömegét, értékét képes létrehozni. Ez több mint anyagtakairékosság — ez az anyag raoionális, észszerű hasznosítása. A különbség érzékeltetésére: ha egy terméket a műszaki-technológiai szempontból indokolt anyagráfordítással állítunk elő, az anyagot takarékosan használtuk fel. Racionális anyagfelhasználásról akkor beszélhetünk, ha ugyanabból az anyagból — példának okáért a termékszerkezet változtatásával — a korábbinál nagyobb áruértéket produkálunk. Gazdaságpolitikánk időről időre napirenden tartotta és meghatározta a racionális anyagfelhasználás teendőit. A hatvanas években például a gépipar beruházási-fejlesztési eszközeit a kevésbé anyagigényes ágazatokra — a híradás- technikára és a műszeriparra — koncentráltuk, s az egymást követő ötéves tervek alapvető gazdaságpolitikai céljai között szerepelt a társadalmi termelés hatékonyságúnak — egyebek között az egységnyi termékre jutó anyagráfordítások csökkentésétől történő — javítása. Alapvető erőforrások Az anyagi termelésnek két alapvető erőforrása van: a munkaerő — annak mennyisége, termelési tapasztalata, produktivitása — és a termelőeszköz, az anyag, a gép. Egyik erőforrásban sem bővelkedünk. Nem mérnök azt állítaná, hogy a munkaerőt racionálisan, megfelelő hatékonysággal hasznosítjuk, de ennek követelményeit igyekeztünk a vállalati gazdálkodás középpontjába állítani. (Elegendő a munka- és üzem- szervezés korszerűsítését célzó határozatra hivatkozni, továbbá a vállalati bér- és jövedelemszabályozásra.) Nem állítható ugyanez az anyagban, termelő berendezésben megtestesülő holtmunka vállalati hasznosításáról. Ennek követelményei megrekedtek a gyárkapuknál, s legfeljebb Vállalták a nehezebb feladatokat is Vezetésé gválasztó taggyűlés a Mechanikai Művek VJ-os alapszervezetében A Mechanikai Művek tíz pártalapszervezete közül létszámra és a területéhez tartozó üzemrész nagyságát tekintve is a legnagyobbak egyike a Vl-os alapszervezet, az energia- és karbantartási főosztály tmk-üzeme. A vezetőségválasztó taggyűlésen az egyetlen beteg kivételével ott voltak mind a negyvenen, hogy megvitassák a kongresszusi irányelvek útmutatásait, és új pártvezetőséget válasszanak. Együtt a szakszervezettel Bukoveczki Lajos párttitkár beszámolójában vitaindítóként foglalta össze az üzemi demokrácia teljesebbé tételével, a szocialista gazdaság tervszerűségével foglalkozó gondolatait. Kiemelte, hogy a Mechanikai Művekben már hosszabb ideje fokozott figyelmet fordítanak az üzemi demokráciára, amely lehetőséget ad a munkásoknak arra, hogy betekintsenek a termelés irányításába, kifejtsék véleményüket, és szerepet kapjanak a helyi ügyek bizonyos körének eldöntésében. Megérettek a feltételek arra, hogy a pártalap- szervezet szerepének további növelésével és a szakszervezetek közreműködésével, a meglevő fórumok jobb fel- használásával, az új formák kidolgozásával jelentősen kiszélesedjen az üzemi demokrácia. A VI-os alapszervezetben az emberekkel való még közvetlenebb kapcsolatok, valamint a gazdasági és pártve- vezetés közös munkájának javításával tudják eddigi eredményeiket fokozni. Ez a kapcsolat eddig is megfelelő volt, de a jövőben szeretnék, ha mindkét részről fokozódna a kölcsönös megbecsülés és bizalom. A kongresszusi irányelvekkel kapcsolatban elmondotta az alapszervezet titkára, hogy eredményeik jók, elégedettek lehetnek vele. Most az á legfontosabb feladatuk, hogy a belső tartalékokat még jobban kihasználják, növeljék a munka termelékenységét, javítsák a minőséget, csökkentsék az önköltséget, és takarékoskodjanak. A Mechanikai Műveknél is elsősorban a nyugati importanyagok felhasználásának csökkentését tűzték ki célul. A tmk-üzemrészben különösen a rezsianyagok felhasználásának módját kell megvizsgálni, mert elsősorban ezen a téren érhetnek el megtakarítást. Előretekintve A titkári beszámoló után tartalmas vita alakult ki. Előzőleg a pártcsoportüléseken és a beszámoló taggyűlésen az alapszervezet gazdasági és pártmunkáját már alaposan megvitatták, és felülvizsgálták a kongresszusi irányelvekkel kapcsolatos konkrét tennivalóikat. Miután az energia- és karbantartási főosztály alapszervezetének tevékenysége a gyár egészét átfogja, nagy lehetőségeik vannak a takarékosságra. Tavaly már értek el eredményeket. A főosztályon most számításokat végeznek az energia- és önköltségcsökkentés további lehetőségeire. Nagy Imre főosztályvezető arról is szólt, hogy mivel a tmk dolgozói ott vannak minden munkahelyen az irodáktól a külső üzemrészekig, mindenhol hallassák felvilágosító szavukat. Bencze Antal művezető az üzemi pártbizottság képviseletében üdvözölte azt az elgondolást, hogy a rendszeres karbantartó munkálatokat új, egységes ütemtervbe foglalják. Hasonlóképpen szólt Kovács József, a tmk-iroda vezetője, valamint Pedrowsz- ky János villanyszerelő. Az alapszervezeti titkár rövid összefoglalója után Nagy Károly lakatos a második napirend keretében mint a jelölő bizottság elnöke javaslatot tett a megválasztandó új párt- alapszervezeti vezetőségi tagok személyére. Jobb munkakörülményeket! A felolvasott nevek hallatán sokuknak volt mondanivalója. Javaslat és bírálat egyaránt elhangzott. Kérték, hogy a rosszabb munkakörülmények között dolgozó nőmunkások hátrányos helyzetén a párt- szervezet közbenjárásával változtassanak. Elmondták a felszólalók, hogy a pártszervezet termelési felelősének munkája az utóbbi időben jelentősen megjavult, jó kapcsolatot alakított ki az új gazdasági vezetéssel, és ez érezhető az egész munkaterületen. A javaslattevők és a hozzászólók valamennyien megköszönték Bukoveczki Lajos alapszervezeti párttitkárnak majd két évtizedes, valameny- nyiük érdekében végzett munkáját. Egyetértenek vele, hogy — betegségére való tekintettel — a jövőben már nem vállal funkciót. A VI-os alapszervezet ezután egyhangúan megválasztotta az új vezetőséget. Titkár Almási Antal villanyszerelő lett. Hét küldöttet választottak a februári üzemi pártértekezletre. Végül Gyarmati Árpád munkatársukat köszöntötték nyugdíjba vonulása alkalmából. Komáromi Magda közvetett módon hatnak a gazdálkodásra. (Felemás megoldás — szinte közgazdasági képtelenség —, hogy az élőmunkával takarékosan igyekszünk bánni, de annak produktumával már lazábban gazdálkodunk, s ily módon mindazt az eredményt, amit a vámon nyertünk, a révnél elveszíthetjük.) A magyar gazdaságban létrehozott összes termékek folyó áron számított értéke 1973-ban. már csaknem 900 milliárd forint volt, s ezen belül az új érték, a nemzeti jövedelem 360 milliárd forint. Ha az utóbbihoz hozzáadjuk az elhasznált termelőberendezések értékét, az amortizációt, s ezek együttes összegével csökkentjük a társadalmi termék értékét, előttünk áll’ a népgazdasági tevékenység ösz- szes anyagköltsége, amely kb. 500 milliárd forint. Ezzel a summával, költséggel kell, lehet, s érdemes takarékosan, racionálisan gazdálkodni. Módosuló szemlélet Nemcsak a jelenlegi világpiaci árhelyzet, a nyersanyagimport korlátái, hanem a gazdaságpolitikai összefüggések és követelmények is azt indokolják, parancsolják, hogy rövid és hosszú távon egyaránt az anyag észszerű felhasználását állítsuk a gazdálkodás és a gazdaság- fejlesztés középpontjába. Ennek érdekében operatív intézkedések egész sora, az anyaggal való gazdálkodás átfogó szabályozása szükséges. Ám mindennél fontosabbnak tartjuk szemléletünk — szinte gazdaságpolitikai jellegű — módosítását, annál is inkább, mert a központi intézkedések nem oldhatják meg hiánytalanul a racionális anyaggazdálkodás vállalati feladatait. A cselekvés konkrét módszerei — pl. az anyagfelhasználási normák korszerűsítése, a konstrukciók felülvizsgálata, a fajlagos felhasználást csökkentő technológiák alkalmazása, a termékszerkezet módosítása stb. — csak a gazdálkodás új szemléletmódjából születhetnek. Ezzel kapcsolatban hadd emlékeztessünk arra, hogy a népgazdaság anyaghelyzetével és -ellátásával kapcsolatos közfelfogásunk — s ebben a tömegkommunikáció, a sajtó is részes és hibáztatható — koránt sincs összhangban a realitásokkal. Bizonyos tényeket olyan hangsúllyal regisztrálunk — pl. a külkereskedelem feladata a népgazdaság importanyagszükségletének beszerzése, a KGST-országok hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodásaikban kölcsönösen biztosítják egymásnak az alapvető nyers- és alapanyagokat —, ami a zavartalanság, az abszolút biztonság látszatát keltette. Persze hivatkozhatnánk másmilyen dolgokra Is — mondjuk a meny- nyiségi szemlélet „korszerűsített” formában való érvényesülésére, arra, hogy a nyereséget elsősorban a volumen, a termelés és az értékesítés növekedése táplálja, a dráguló importanyagok költségvetési támogatására —, amelyek a karv a - a kar a ti an ul ugyancsak az anyaghelyzetről alkotott indokolatlanul optimista felfogást tápláltak. Racionálisan Nos, ezért kell a valósággal összenőtt egyéni és közfelfogást kialakítanunk, amely létrehozhatja — a gazdaság minden szintjén, a központi gazdaságirányítástól a munkagépig, de még a háztartásokban is — a józan és racionális anyagfelhasználás és fogyasztás stílusát, módszereit. Garamvölgyi István I
