Pest Megyi Hírlap, 1974. december (18. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-08 / 287. szám

2 1974. DECEMBER 8., VASÁRNAP Hétfő: A Szovjetunióban f el­bocsátják a Szojuz—16 űrhajót — A közös piaci kilencek külügy­miniszteri értekezlete Brüsszel­ben — Makariosz, Kleridesz és Karamanlisz athéni tárgyalásai, az érsek bejelenti hazatérését Ciprusra — Az olasz parlament­ben megkezdődik a bizalmi vita. Kedd: Ford sajtóértekezlete a vlagyivosztoki találkozóról — Miki Takeo az új japán kor­mányfő — A csehszlovák mi­niszterelnök indiai látogatása. Szerda: Leonyid Brezsnyev megérkezik Párizsba, a hetedik szovjet—francia csúcstalálkozó­ra — Általános sztrájk Olasz­országban — Egyiptomi és Szí­riái állásfoglalás a közel-keleti helyzetről, Arafat a líbiai el­nökkel tárgyal. Csütörtök: Jaroszewicz, leni­gyei kormányfő Szófiában — A nyugatnémet kancellár wa­shingtoni útja — Megbukik a dán kormány, kiírják a rendkí­vüli választásokat — Előkészü­letek Athénban az államformá­ról tartandó népszavazásra. Péntek: Brezsnyev és Giscard aláírja az öt évre szóló gazda­sági együttműködési megállapo­dást — A belpolitikai konszoli­dáció jelei Etiópiában. Szombat: Béke-világértekez­let Prágában — Riadókészült­ség Törökországban, Görögor­szágban és Cipruson. Makariosz érsek, Ciprus törvé­nyes elnöke — négyhónapos kény­szerű távoliét után — szombaton Athénből visszatért a szigetország­Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár a washingtoni Fehér Ház­ban Gerald Ford elnök és Henry Kissinger külügyminiszter társasá­gában. A kapitalista világgazdaság és a valutarendszer válságáról ta­nácskoztak. Miki Takeo, Japán új miniszter- elnöke. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára a párizsi szovjet követsé­gen fogadta George Marchais-t, a Francia KP főtitkárát. A prágai International szállóban tartják első értekezletüket öt vi­lágrész nemzeti békemozgalmának képviselői. Képünkön: Roznesh Chandra, a Béke-világtanács főtitkára tart beszámolót. HÉT NAP KRÓNIKÁJA Ä rambouiSlet-i találkozó „ Alkusz” Amerikában - Kettő-kettő — Az érsek elnök hazatért Giscard d’Estaing francia elnök kinyújtózkodhatott ab­ban a két méter negyven cen­timéter hosszú ágyban, ame­lyet még a rendkívüli magas termetű de Gaulle kényelmére készítettek a rambouillet-i kas­télyban. A tudósítók termé­szetesen rögtön hozzáfűzték, hogy az utóbbi időkben kü­lönösen súlyos gondok alatt görnyedő francia gazdaságnak is némi „nyújtózkodási” lehe­tőséget jelent az új, öt eszten­dőre szóló gazdasági együtt­működési megállapodás, amely az eddigi duplájára, évi mint­egy tizenkétmilliárd frankra emeli a Szovjetunió és Fran­ciaország kereskedelmi for­galmát. (A szerződés legjelen­tősebb egyedi tétele a francia közreműködés a szovjet alu­míniumipar fejlesztésében, va­lamint a szovjet földgázszál­lítások nagyarányú növelése.) A gazdasági kapcsolatok bi­zalomépítő, politikai fontossá­gát mutatja, hogy az okmányt a legfelsőbb szinten írták alá: Brezsnyev és Giscard neve került a dokumentumra. Sorrendben a hetedik szov­jet—francia csúcstalálkozó zaj­lott le Rambouillet-ben, amely három napra Franciaország politikai fővárosa lett, miután az Elysée-palota valósággal „kiköltözött” a Párizs közelé­ben levő műemléképületbe. Moszkva és Párizs kapcsola­tainak különleges jelleget ad, hogy a nagy nyugati országok közül Franciaország lépett először a Szovjetunióval ki­alakítandó együttműködés út­jára, s ez sokat segített a hi­degháborús jégtörésben. Azóta tulajdonképpen valamennyi jelentős nyugati hatalomnak tudomásul kellett vennie a békés egymás mellett élés bi­zonyos normáit (utalhatunk a vlagyivosztoki találkozóra, Schmidt kancellár legutóbbi moszkvai látogatására, Wilson brit miniszterelnök és az Új japán külügyminiszter látoga­tási szándékára a szovjet fő­városban), ám ez nem kiseb­bíti, inkább öregbíti a koráb­bi francia nyitás érdemeit. Giscard elnök és miniszter- elnöke, Jacques Chiras, akik az utóbbi hónapokban nem­igen hivatkoztak tábornok­elődjükre. ezúttal szavakban is hitet tettek a barátság és együttműködés de Gaulle ál­tal meghirdetett politikájá­hoz. (Remélhetőleg az örökség pozitív tényezőire gondoltak, hiszen a gauileizmus ellent­mondásos hagyatékában olyan negatív elemek is szerepelnek, mint a leszerelési tárgyalások iránti érdektelenség...) Az aktiv kelet—nyugati kapcsola­tok azonban ma már többet jelentenek a puszta beszélő viszonynál, ezért a világ, s mindenekelőtt kontinensünk bízik abban, hogy Franciaor­szág is kezdeményezőleg lép fel az európai biztonsági kon­ferencia záró szakaszának mi­előbbi befejezése, a Földünkön levő válsággócok felszámolása érdekében. Ami a Szovjetuniót illeti, következetesen folytatja to­vább elvi békepolitikáját az enyhülés elmélyítéséért. Az 1974-es esztendőben bizonyos sokkot és megrázkódtatást okozhattak azok a személyi változások, amelyek vala­mennyi nagyobb nyugati or­szág élén bekövetkeztek. Az okok különbözőek voltak, de csaknem mindegyik esetben a tőkés világ, s az egyes orszá­gok belső nehézségeiben gyö­kereztek. Ilyen körülmények között különösen lényegesnek tarthatjuk, hogy még az idei esztendőben sikerült biztosíta­ni a csúcsdiplomácia folyto­nosságát, és a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtit­kára, negyven nap leforgása alatt személyesen tárgyalt az új amerikai és francia elnök­kel, valamint az új nyugatné­met kancellárral. kilencek többsége hajlandó csatlakozni az Egyesült Álla­mok által kezdeményezett energia véd- és dacszövetség­hez, Franciaország viszont to­vábbra is önálló energiapoli­tikát kíván folytatni. Schmidt megérkezésekor rendhagyó ny'lat'kozatot adott, mivel ki­jelentette, hogy „becsületes al­kuszként” ment Amerikába. A startnál tett nyersen őszinte bejelentés után még nem de­rült ki, hogy mennyiben volt becsületes, és mennyiben tu­dott közvetíteni az alkuban ... A hét kettő-kettes „döntet­len” eredményt hozott a nyu­gati kormányok megmaradási kapujában. Japánban lezárult a Tanaka lemondása nyomán támadt űr, s a korábban ha­zánkban is járt Miki Takeo lesz a miniszterelnök. A vi­szonylag népszerű, liberális- demokrata politikustól remélik a japán konzervatívok, hogy megerősödhetik ingatag hely­zetük. Olaszországban is be­mutatkozott az új kabinet, s a Moro-ikormány bizalmi vitá­jával egybeeső — már régeb­ben elhatározott — általános sztrájk jelezhette az új kor­mányfőre váró nehézségeket. Belebukott viszont a gazdasá­gi helyzet romlásába a dán kormány, januárra rendkívüli választásokat írtak ki. To­vábbra sincs munkaképes ve­zető testületé Törökországnak, Ankarában egyelőre még fo­lyik a vita, mikor tartsák meg a soron kívüli választásokat. Görögországban ma népszava­zás dönt az államforma kér­déseiről, az előrejelzések sze­rint a köztársaság mellett fog­nak dönteni a rossz emlékű monarchiával szemben. Ezt valószínűleg Konstantin ex­uralkodó bejelentése sem vál­toztatja meg, ha ugyanis bi­zalmat nyilvánítanak iránta, „minden hellének királyaként” foglalná el a trónust. A török és görög belpoliti­kai képet a haderők riadóké- szültsége teszi teljessé, amely Makariosz hazatérésével és a ciprusi probléma várható elő­térbe kerülésével kapcsolatos. Az érsek kilépése nicosiai pa­lotájának erkélyére, sok te­kintetben „megélénkítheti” a szigetország körüli helyze­tet... Réti Ervin Hét végi jelentések Aldo Moro olasz miniszterelnök az új kormány élén bemutatkozott a törvényhozás két házában. Ké­pünkön: Moro a szenátusban is­merteti a kormány programját. Még egy csúcs a héten: a szövetséges államférfiak közül az állítólag legjobban angolul beszélő Schmidt kancellár re­pült Washingtonba, hogy meg­találja a közös nyelvet Ford- dal. Ez a látogatás mintegy előjátéka a soron következő közös piaci értekezletnek: a AZ ENSZ-KÖZGYÜLÉS po­litikai és biztonsági kérdések­kel foglalkozó 1. számú bizott­ságában pénteken véget ért a koreai kérdés vitája. A poli­tikai bizottság december 9-én, azaz hétfőn bocsátja szavazás­ra a határozattervezetet. A FEGYVERES ERŐK MOZGALMÁNAK (MFA) ple­náris ülése Lisszabonban bi­zalmát nyilvánította a fegyve­res erők legfelső tanácsának, az MFA húsztagú vezetőtestü­letének és felszólította egy olyan antimonopolista straté­gia megvalósítására, amely a dolgozó osztályok érdekeit szolgálja. AZ ETIÖP katonai kormány elnöke kijelentette, hogy a katonai vezetés ura a helyzet­nek, amelyet békésnek és nyu- godtnak nevezett. HELMUT SCHMIDT wa­shingtoni látogatásának befe­jeztével nyugat-németországi látogatásra hívta meg Gerald Ford amerikai elnökölt. AZ OLASZ SZENÁTUS után szombaton a képviselő­ház is bizalmat szavazott Aldo Moro kereszténydemokrata-re­publikánus kormányának. HATSZÁZ DIPLOMATA hat munkanyelven egyeztetett hat­van oldalnyi okmányszöveg- ajánlása — ezt emlegetik Genfben az éwégi mérleg megvonására készülő európai biztonsági értekezlet munká­ja előzetes összesítéseként. A most Kezdődő Hét ese­mény naptárából : Hétfő: A közös piaci csúcs- találkozó Párizsban. — A NA­TO EURO-csoportjának ülése Brüsszelben. — Sisco amerikai külügyi államtitkár Izlandra utazik. Kedd: Közös piaci csúcs má­sodik, befejező napja. — Az Olasz KP KB plénuma Rómá­ban. Szerda: T-uns NATO főtitkár sajtóértekezlete Brüsszelben. Csütörtök: Az OPEC 38. kon­ferenciája Algírban. — A NA­TO külügyminiszteri tanácsülé­se Brüsszelben. — Slsco befe­jezi izlandi megbeszéléseit. Péntek: NATO külügyminisz­teri tanácsülése befejeződik. Szombat: Ford amerikai el­nök és Giscard d’Estaing fran­cia köztársasági elnök három­napos tanácskozása kezdődik Martinique szigetén. / 1 Egyetértés és együttműködés Közös közleményt adtak ki Leonyid Brezsnyev Imnciaországi látogatásáról A két fővárosban egyidejű­leg kiadott közös közlemény­ben a Szovjetunió és Francia- ország megerősítette az egyet­értés és együttműködés politi­kájának folyamatosságát. Ki­jelentették, hogy ez a politika „külpolitikájuk egyik alapele­me” és fontos állandó jellegű tényezője az enyhülés elmélyí­tésének, a nemzetközi bizton­ság megszilárdításának”. „A találkozót a barátság és a kölcsönös megértés szelleme hatotta át, amely a Szovjet­unió és Franciaország kap­csolatait jellemzi.” ' Mindkét fél „ismételten hangsúlyozta azt a nagy jelen­tőséget, amelyet a további európai enyhülés folyamatá­ban rendkívül fontos lánc­szemet képező összeurópai ta­nácskozásnak tulajdonítanak”. Megállapítják, hogy „kedve­zőek a feltételek a tanácsko­zás legrövidebb időn belül történő befejezéséhez, harma­dik szakasza megtartásához és a záródokumentumok csúcs- szántén történő aláírásához”. A Szovjetunió és Franciaor­szág úgy véli, hogy az igazsá­gos és tartós, békés rendezés a Közel-Keleten „elképzelhe­tetlen az izraeli csapatoknak az 1967-ben megszállt összes területekről történő kivonása és a térség valamennyi állama azon jogának elismerése nél­kül, hogy biztonságos és elis­mert határok között éljen”. Ezzel kapcsolatban kifejezték reményüket, hogy „a Közel- Kelettel foglalkozó genfi bé­kekonferencia a lehető legha­marabb felújítja munkáját”. A Szovjetunió és Franciaor­szág „síkraszáll az összes kül­földi fegyveres erőknek a Cip­rusi Köztársaságból való mi­előbbi kivonásáért és az összes menekültek biztonságos felté­telek között történő hazatéré­séért”. A Szovjetunió és Franciaor­szág állást foglalt a Vietnam­ra vonatkozó párizsi megálla­podás szigorú betartása mel­lett és elégedettségének adott hangot a béke és a nemzeti egyetértés Laoszban történt helyreállítása felett. Mindkét fél úgy véli, hogy „a kambod­zsai problémát magának a kambodzsai népnek kell ren­deznie, külső beavatkozás nél­kül”. Leonyid Brezsnyev és Va- léry Giscard D’Estaing többek között hangsúlyozta, hogy „folytatni szándékoznak a nemzetközi problémákról való rendszeres politikai konzultá­ciókat és megállapították, hogy azok valamennyi szinten történő folytatása — különö­sen a legfelsőbb szinten — a szovjet—francia együttműkö­dés állandó eleme”. A Szovjetunió és Franciaor­szág — a legnagyobb jelentő­séget tulajdonítva a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének — elhatározta, hogy a következő öt évben megkétszerezi áru­csereforgalmát. A felek meg­állapodtak abban, hogy előse­gítik újabb együttműködési tervek realizálását az iparban, a Szovjetunió ásványi kin­cseinek feltárásában, beleértve a kőolajat és a födgázt, to­vábbá az atomenergetikában és más területeken. „A felek ál­lást foglaltak a két ország fegyveres erői képviselői köl­csönös látogatásainak folyta­tása mellett.” A francia elnök elfogadta a Szovjetunióban teendő hivata­los látogatásra szóló meghí­vást. Szojuz—Apolló program A földi üzempróba is sikerűit A szombati lapokból ítélve a közvélemény érdeklődése fo­kozatosan erősödik a Szojuz— Appolo program részletei iránt, s most már ez a fő szempont a Szojuz—16 teljesít­ményével kapcsolatos kérdé­sekben is, melyek naponta ez­rével érkeznek a szerkesztő­ségekhez. A K oroszom olszka ja Pravda szombati „űrmozaikjából” a következőket tudja meg az olvasó: A szovjet Szojuz űrhajó „la­kott” fülkéinek térfogata ösz- szesen mintegy tíz köbméter. Az űrhajósok nem visznek magukkal annyi oxigént, amennyit elfogyasztanának: az elhasznált levegőt egy teljesen automatikus működésre terve­zett regenerációs készülék megtisztítja, isméit feltölti oxi­génnel és ezzel újra alkalmas­sá teszi a belégzésre. Az űrhajósok úgynevezett navigációs kozmikus indikátor segítségével tájékozódnak hol­létükről, nem pedig szabad szemmel vizsgálódnak, hogy egy adott pillanatban a Föld melyik pontja felett tartóz­kodnak. Ez a bonyolult elekt­ronikus műszer, mellyel már Gagarin is fel volt szerelve annak idején, elengedhetetle­nül fontos az űrrandevú le­bonyolításához is, mert a kö­zeledést a két űrhajó a navi­gációs indikátor segítségével kezdi meg. A júliusi Szojuz—Apollo programot, melyben a Szo­juz—16 pontos mása vesz majd részt, szinte másodperc­nyi pontossággal előre kidol­gozták és egyeztették az ame­rikaiakkal. A program legiz­galmasabb mozzanata a két űrhajó összekapcsolása lesz, melyet követően Stafford és Clayton amerikai asztronauta átmegy a Szojuz fedélzetére s másfél órát tölt a szovjet Leonov s Kubaszov társasá­gában. A következő napon az amerikai legénység harmadik tagja „vendégeskedik” a Szo­juzon, majd felváltva Leonov és Kubaszov látogatása követ­kezik az Apollón. Az első pil­lantásra céltalannak tűnő koz­mikus látogatásoknak nagyon is komoly célja van: az űr- hajósmenités minden lehetsé­ges változatát kipróbálják. Lapzártakor érkezett: Szombaton délben megkezdő­dött a Szojuz—16 szovjet űr­hajó űrrepülésének 6. napja. Az űrihajó legénysége a szom­baton létesített rádiókapcsolat során is azzal kezdte szokásos jelentését, hogy „a repülés ki­fogástalanul folyik, megjegy­zésünk nincs...” Az űrhajó­sok moszkvai idő szerint már reggel hat órakor felkeltek és elfogyasztották reggelijüket, amelynek étlapján túró, fekete ribiszkével, gyümölcs és tejes­kávé szerepelt. A reggeli elköltése után Fi- lipcsenko és Rukavisnyikov azonnal munkához látott. Üj- ból kipróbálták az összekapcso­ló egység működését. A prog­ramnak megfelelően kidolgoz­ták a „mesterséges napfogyat­kozás” kísérlet metodikáját. Az űrhajósok fényképfelvéte­leket készítettek a csillagos égboltról és a Föld horizontjá­ról. Rukavisnyikov négy bioló­giai kísérletet folytatott az űr­hajó tudományos laboratóriu­mában. A szakemberek elégedettek az asztronauták teljesítményé­val. Jó munkabírásukra és ki­tűnő közérzetükre vall, hogy a földi irányító központtól már a repülés második napján kér­ték az alvásra kiszabott idő csökkentését. Visszatérésüket a Földre kü­lönösen a konstruktőrök vár­ják türelmetlenül. A szovjet és az amerikai konstruktőrök ugyanis éppen most fejezték be a Szojuz és az Apollo jövő nyáron használandó dokkoló egységének földi kipróbálását. A földi üzempróba sikerrel zaj­lott le. A Szojuz—16 legénysége foly­tatja a Földre való visszatérés előkészítését. Az űrhajósok be­csomagolják a Földre visszaho­zandó „űrpoggyászt”. I

Next

/
Thumbnails
Contents