Pest Megyi Hírlap, 1974. december (18. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-08 / 287. szám

1974 DECEMBER 8., VASÁRNAP 3 Az MSZMP Központi Bizottságának irányelvei a párt XI. kongresszusára Az MSZMP Központi Bi­zottsága most nyilvánosságra hozott irányelvei — melyet az alábbiakban kivonatosan is­mertetünk — bevezetőjében rámutat: A Magyar Szocialista Mun­káspárt az elmúlt négy esz­tendőben következetesen meg­valósította fő politikai irány­vonalát, végrehajtotta a X. kongresszus határozatait. A szocialista építés a X. kong­resszus határozatainak meg­felelően magasabb szinten, lendületesen és sikeresen folyt. Hazánkban érvényesült a párt, a munkásosztály vezető szerepe, tovább szilárdult a munkásosztály hatalma, a munkás-paraszt szövetség, fej­lődött a szocialista demokrá­cia, mélyült a szocialista nem­zeti egység. A népgazdaság tervszerűen arányosan fejlődött. Megvaló­sul a negyedik ötéves terv, in­tenzívebb, hatékonyabb a gazdasági munka. Intézkedé­sek történtek a gazdaságirá­nyítás bevált rendszerének továbbfejlesztésére. A ter­melőmunka eredményeivel összhangban rendszeresen emelkedett a nép életszínvo­nala. Mindezt olyan körülmé­nyek között értük el, amikor a tőkésvilágban felgyorsult infláció, a magasra szökött fűtő. és nyersanyagárak nehe­zítették gazdaságunk kiegyen­súlyozott fejlődését. Társadalmunkban erősö­dött a marxizmus—leniniz- mus befolyása, bővült hatókö­re. Tovább emelkedett népünk műveltségi színvonala. A szo­cialista közgondolkodás mind­inkább tért hódít és meghatá­rozza a. társadalmi cselek­vést. Pártunk, államunk — test­véri szövetségben a Szovjet­unióval, a szocialista orszá- gokkal és együtt minden ha-' ladó, békeszerető erővel — ak­tív nemzetközi tevékenység­gel biztosította építőmunkánk külső feltételeit. A Központi Bizottság, híven a párt munkastílusához, a kongresszusi felkészülés segí­tése céljából nyílt és széles körű megvitatásra a párttag­ság és az ország nyilvánossá­ga elé bocsátja irányelveit. A nemzetközi helyzet, külpolitikánk fő iránya és feladatai Külpolitikánk alapvető fel­adatai változatlanok: aktív hozzájárulás szocialista építő­munkánk nemzetközi feltéte­leinek javításához, a szocia­lista világrendszer erősítésé­hez, a társadalmi haladás, a tartós béke biztosításához. A szocialista országok — növekvő politikai súlyukkal és vonzerejükkel, gazdasági ha­talmukkal — njind nagyobb mértékben hatnak az emberi­ség sorsának alakulására. A kapitalista rendszer általános válsága mélyülőben van. Eredményeink (le^fő£b. bizr tosítéka' a1 szocialista orszá­goknak a marxista—leninista elveken alapuló összeforrott- sága — hangsúlyozza á doku­mentum, s kiemeli, hogy ha­zánk aktívan részt vesz a Varsói Szerződés és a KGST tevékenységében. Teljesíti szövetségi kötelezettségeit, s támogatja a szocialista gaz­dasági integráció fejlesztését. A békés egymás mellett élés alapján a kapcsolatok bővíté­sére törekszünk a fejlett tő­kés országokkal, s különösen nagy súlyt helyezünk együtt­működésünk szélesítésére a haladó rendszerű fejlődő or­szágokkal. Az európai biztonság meg­teremtésének jelentőségéről szólva kiemeli: a szocialista országokkal együtt támogatjuk .a biztonsági és. egyiUtműködg- s'l * órtdkfezfét' rftunkjjat) a bé­csi ’haderőcsökkentési tárgya­lásokat és a genfi leszerelési bizottságban folyó tevékenysé. get, a fegyverkezési verseny csökkentésére irányuló min­den törekvést. II. A társadalmi viszonyok továbbfejlesztéséről Szocialista fejlődésünk dön­tő fontosságú biztosítéka a ter­melőeszközök zömének társa­dalmi tulajdona. Az állami tu­lajdon — társadalmasításának szintjénél, a népgazdaságban betöltött szerepénél és nagy­ságrendjénél fogva — döntő tényező. A szövetkezeti tulaj­don fontos helyet foglal el népgazdaságunkban. További fejlődésének útja mindenek­előtt az, hogy a termelőszövet­kezetek korszerű nagyüzemmé válnak, gazdálkodásukban erő­södnek a vállalati jellegű vo­nások. Az elkövetkező időkben is szükség van főként a saját munkán és a családtagok mun­káján alapuló kisárutermelés- re. Az életszínvonal rendszeres emelkedésével bővül a szemé­lyi tulajdonban levő javak kö­re. Ez szocialista fejlődésünk fontos eredménye. Államunk támogatja d munkával szerzett személyi tulajdont, azonban a családi szükségleteket megha­ladó, spekulációs jellegű in­gatlanszerzési törekvéseket törvényes eszközökkel vissza­szorítja. A társadalom osztályszerke­zetének változásairól a doku­mentum megállapítja: az ak­tív keresők 58 százaléka mun­kás, 15 százaléka szövetkezeti paraszt, 24 százaléka értelmi­ségi-alkalmazott. Az önálló kisárutermelők aránya mint­egy 3 százalék. Tovább erősödött a mun­kásosztály vezető szerepe. A munkásosztály politikai állás- foglalása. tevékenysége, fe­gyelme, szemlélete meghatáro­zó módon befolyásolja a dol­gozók minden csoportjának, rétegének felfogását. A dokumentum megállapít­ja, hogy az állami gazdaságok dolgozói a munkásosztály ré­szét alkotják; majd aláhúzza: a soron lévő feladatok végre­hajtásának feltétele, hogy a munkásosztály vezető szerepe a társadalmi élet minden terü­letén érvényesüljön. A munkásosztály vezető sze­repe és annak érvényesülése az egész dolgozó nép érdeke; mindenekelőtt pártunk mar­xista-leninista politikájában testesül meg. Elvi fontosságú követelmény, hogy a párt-, társadalmi és állami szervek vezető tisztségeibe és testüle­téibe növekvő számban, kellő arányban kerüljenek a terme, lésben élenjáró, a társadalmi tevékenységben kiemelkedő és megfelelően felkészült, tehet­séges fizikai dolgozók. Nagy utat tett meg a mun­kásosztály szövetségese, a szö­vetkezeti parasztság. Munka- és életkörülményei közelednek a munkásokéhoz, termelési és közéleti tevékenységével a szo­cializmus építésének aktív ré­szese. Az irányelvek leszögezik, hogy a tudományos-technikai forradalom követelményeivel összhangban nő az értelmiség szerepe. A kisiparosok, a kiske­reskedők és egyéb magánfog- lalkozásúak a társadalmi ter­melésben hasznos szerepet töl­tenek be. Rendszerünk legfőbb politi­kai alapja a munkás-paraszt szövetség. A szocialista épí­tőmunka folyamatában egyre szilárdabbá ötvöződik a tár­sadalom minden alkotó erejét felölelő szocialista nemzeti egység. A továbbiakban a dokumen­tum szól arról, hogy a két kongresszus között a párt kez­deményezésére tett intézkedé­sek előmozdították az állam­élet és a szocialista demokrá­cia fejlődését. A X. kongresszus állásfogla­lása alapján alkotott törvény rendezte a tanácsoknak, a szo­cialista állam népképviseleti önkormányzati és államigaz­gatási szerveinek tevékenységi körét, növelte önállóságukat. A tanácsok nyújtsanak a la­kosságnak az eddiginél na­gyobb lehetőséget az érdemi beleszólásra és ellenőrzésre. AZ üzemi, demokrácia a,szo­cialista demokrácia alapvető része. Jelenlegi működése és hatékonysága nem felel meg a követelményeknek, ezért mind tartalmában, mind mód­szereiben tovább kell fejlesz­teni. Általánossá kell tenni a fizikai dolgozók bevonását az igazgatói tanácsok, a vállalati felügyelő bizottságok munkájá­ba. A szákszervezetek szer­vezzék meg a munkásgyűlé­seknek — nagyobb egységek­ben a munkásküldöttek gyűlé­seinek —, illetve a bizalmiak tanácskozásainak rendszerét. III. A gazdasági építőmunka feladatai A népgazdaság a X. kong­resszuson jóváhagyott gazda­ságpolitikai elveknek megfele­lően, a IV. Ötéves tervben meg­határozott feladatok végrehaj­tásával tovább fejlődött. Kö­zelebb jutottunk a kitűzött célhoz, hogy a gazdaságilag közepesen fejlett országok so­rából a fejlettek közé emel­kedjünk. Bővültek a szocializ­mus anyagi-műszaki alapjai, gyarapodott a nemzeti vagyon, emelkedett népünk életszínvo­nala. Gazdaságpolitikánknak az V. ötéves terv időszakában a táv­lati célokkal összhangban kell biztosítania gazdaságunk terv­szerű és arányos fejlődését. Az V. ötéves terv idején a nemze­ti jövedelem mintegy 30 száza­lékkal, az ipari termelés 33— 35, az építőipari termelés 35— 37, a mezőgazdasági termelés 16—18 százalékkal növekedjék. A felhalmozás aránya a terv­időszak átlagában 25—27 szá­zalék, a fogyasztás aránya 75—73 százalék legyen. A nép­gazdaság két fő ágát, az ipart és a mezőgazdaságot összehan­goltan fejlesztjük. Egész gaz­dasági tevékenységünket a tár­sadalmi termelés hatékonysá­gának eddiginél erőteljesebb növelésére alapozzuk. Ez meg­követeli a termelési szerkezet további átgondolt korszerűsíté­sét. A világgazdaságban jelenleg végbemenő folyamatok sok szempontból új helyzetet te­remtenek. A legutóbbi egy-két évben, főképpen a nemzetközi tőkés monopóliumok mester­kedései következtében, kiéle­ződött a nyersanyag- és ener­giaprobléma, nagyarányú ár­változások következtek be a világpiacon. Szocialista terv- gazdaságunk bizonyos mérté­kig kivédi ennek hatását, de nem függetlenítheti magát a világgazdaságban lejátszódó folyamatoktól. Az iparfejlesztés feladatait hazánk lehetőségeivel és a nemzetközi együttműködéssel egyaránt számolva kell meg­határozni. Differenciáltabban kell fejleszteni az ipar egyes ágait, szűkíteni a gyártmány­szerkezetet. Fejlesztjük a személy- és áruszállítást; figyelmünket az előttünk álló időszakban a tö­megközlekedésre összpontosít­juk. A mezőgazdaságban folytat­juk a nagyüzemi, iparszerű termelés elterjesztését. Az ál­lami gazdaságok, amelyeknek szerepe egyre növekszik, en­nek hozzáértő kezdeményezői. Az állami gazdaságok és a ter­melőszövetkezetek általános fejlesztése mellett, ezután is számolunk a háztáji, a kisegítő gazdaságok termelési lehetősé­geivel. A beruházási igényeket nép- gazdasági, társadalmi fontos­ságuk szerint kell rangsorolni. Csökkenteni kell az eszközök felhasználásának szétaprózott­ságát, meg kell akadályozni a költséges megoldásokat, a túl­zott igények érvényesítését. A vállalati beruházások is job­ban feleljenek meg a népgaz­dasági érdekeknek. Javítani kell az előkészítést, rövidíteni az indokolatlanul hosszú kivi­telezési időt. A KGST keretében segítjük a szocialista gazdasági integ­ráció kibontakozását, a komp­lex program valóra váltását. Főként a termelési együttmű­ködést és kooperációt, vala­mint a szakosodást és a tudo­mányos-műszaki együttműkö­dést szélesítjük mindenekelőtt a Szovjetunióval és a KGST többi tagállamával. Résgt ve­szünk nyers- és alapanyagok együttes kitermelésében, közös gazdasági szervezetek, válla­latok létesítésében. A továbbiakban az irányel­vek rámutatnak: Legfontosabb feladatunk a népgazdaság belső tartalékai­nak jobb kihasználása, a mun­ka termelékenységének növe­lése, az önköltség csökkentése, a minőség javítása. A termelés növekedése mindenekelőtt a termelékenység emelkedésétől függ. Az anyagi lehetőségek arányában — különösen a népgazdaság fő területein — folytatni kell a termelőfolya­matok 'korszerűsítését, gépesí­téssel csökkenteni a nehéz fi­zikai munkát. Javítani kell a munkaerő-gazdálkodást. Gyor­sabb haladást kell elérni az üzem- és munkaszervezésben, amelyet a vállalatok, a szövet­kezetek gazdálkodásának szer­ves részévé kell tenni. Átfogó és ésszerű takarékosságot kell megvalósítani - a népgazdaság minden területén. IV. Életszínvonal, szociálpolitikai feladatok Szocialista előrehaladásunk során, gazdasági építőmun­kánk eredményeként rendsze­resen emelkedik dolgozó né­pünk életszínvonala. Az egy főre jutó reáljövedelem a ne­gyedik ötéves terv időszaká­ban 24 százalékkal, a terve­zettet megközelítően növek­szik. Az V. ötéves terv során a reáljövedelem 23—25 száza­lékkal növekszik. A bérpoliti­kában fő célunk a munka sze­rinti elosztás erősítése. A munkásságnak és a paraszt­ságnak a jövedelme arányo­san növekedjék, a differenci­ált bér- és jövedelemszabá­ly okkal biztosítani kell a jó munka megérdemelt anyagi el­ismerését. A legalacsonyabb keresetek az átlagosnál gyor­sabb ütemben emelkedjenek. A lakosságot több, jobb, vá­lasztékosabb közszükségleti cikkel látjuk el, s gondosko­dunk arról, hogy elegendő ol­csó fogyasztási cikk legyen. Az V. ötéves terv éveiben ál­talánossá tesszük a 44 órás munkahetet. A lakáshelyzet javítását pártunk fontos tár­sadalompolitikai, szociális fel­adatnak tekinti, biztosítjuk, hogy az eddiginél több álla­mi lakás épüljön, s a jövőben is támogatjuk a saját erőből történő lakás- és családiház­építést. A párt hazánk népesedési helyzetének alakulását nagy- fontosságú nemzeti és társa­dalmi ügynek tekinti. Arra kell törekedni, hogy emelked­jék a több gyermekes csalá­dok száma, s e családok él­vezzenek megkülönböztetett támogatást, övezze őket köz- megbecsülés. Javítjuk a szociálpolitikai ellátást, tovább egységesítjük nyugdíjrendszerünket és csök­kentjük a korábbról megma­radt különbségeket, biztosít­V. Ideológiai és művelődési feladatok A X. kongresszus óta tovább erősödött hazánkban a marx­izmus—leninizmus eszméinek befolyása. Ideológiai téren fő feladatunk a tömegek szocia­lista tudatának fejlesztése. Az elméleti munkában alkotó vá­laszt kell adni társadalmunk fejlődésének kérdéseire, ide­jében kell feltárni és elemez­ni a fejlődés új tendenciáit, s előremutató igénnyel kell ál­talánosítani a tapasztalatokat. Szélesebb körben te­gyük tudatossá: a szocialista hazafiság cselekvő hazafiság, társadalmi céljaink megvaló­sítását szolgáló felelős, aktív magatartás és állandó készen­lét vívmányaink védelmére. Egyértelmű, következetes marxista bírálatban kell ré­szesíteni a jobboldali, ultra­radikális, dogmatikus nézete­ket. Határozott harcot kell folytatni az eszméinktől ide­gen polgári, kispolgári szemlé­let ellen. Nagy figyelmet kell fordítani a nacionalizmus és a kozmopolitizmus bírálatára. A X. kongresszus határoza­tainak megfelelően fejlődött tudományos életünk, javultak a kutató munka hazai feltéte­lei. A X. kongresszus óta eltelt időben javultak a világnézeti oktatás és nevelés feltételei, csökkent a tanulók túlterhelé­se; emelkedett az oktató-ne­velő munka színvonala; bő­vült a diákönkormányzati te­vékenység. Elsőrangú feladat az általános iskola és a szak­munkásképzés fejlesztése, a fizikai dolgozók gyermekeinek tanulmányi segítése valameny- nyi iskolafokozatban. Nagyobb társadalmi megbecsülésben, kell részesíteni a pedagóguso­kat. VI. A párt- cs tömegszervezetek feladatai Szocialista építésünk vezető ereje a párt. A X. kongresszus óta eltelt időszakban pártunk vezető szerepe megfelelően ér­vényesült. A párt sikeres tevékenysé­ge döntően eszmei, politikai, szervezeti és cselekvési egysé­gen alapul, az egység maga­sabb színvonalra emelése ál­landó folyamat. Pártunk hű a demokratikus centralizmus le­nini elvéhez — húzzák alá az irányelvek, majd nyomatéko­san szólnak arról, hogy a pártdemokrácia fejlesztésének fontos eleme a párttagság széles körű bevonása a hatá­rozatok előkészítésébe, a dön­tésekbe, a centralizmus fej­lesztésének pedig lényeges összetevője .. a ú*t. határozatok hiánytalan végrehajtása és az ellenőrzés. A párt a dolgozóknak, el­sősorban a munkásoknak a' legjobbjait veszi fel tagjai so­rába, azokat, akik meggyőző- déses hívei szocialista társa­dalmunknak, élenjárnak a munkában, a szocializmus el­vei szerint élnek. A párt ösz- szetételének fejlesztése érde­kében gondoskodni kell a munkások, különösen a szak­munkások megfelelő arányú felvételéről. A tagfelvétel fő forrásai a nagyüzemek legye­nek. A szakszervezetek tekintélye, és befolyása nőtt. Hozzáértőb­ben gyakorolják funkcióikat. Nem kielégítő még nevelő-, munkájuk, belső életük de­mokratizmusa elmarad az igényektől és a lehetőségek­től. A KISZ alapvetően betölti politikai, társadalmi szerepét, erősödött kommunista jellege. A fiatalok körében folyó esz­mei, politikai nevelésben nö­velni kell a társadalom min­den szervezetének felelősségét és aktivitását. A KlSZ-szerve- zetek neveljék fiatalságunkat önállóságra, ■■ kezdenjén^ezésr*» A nőkről szóló •párthatán^' zat megvalósítása társadalmi összefogással sikeresen halad. Következetesebben érvénye­sül a nők egyenjogúsága a munkahelyek betöltésében, a képzésben, az anyagi elisme­résben. A párt szövetségi politikájá­nak kerete a Hazafias Nép-: front-mozgalom. A szocialista nemzeti egység teljes kibonta­koztatása azt igényli, hogy fo­kozódjék a Hazafias Népfront társadalmi, politikai szerepe. VII. A párt nemzetközi tevékenységének, kapcsolatainak fejlesztéséről A Magyar Szocialista Mun­káspárt megkülönböztetett je­lentőséget tulajdonít a szovjet testvérpárthoz fűződő viszo­nyának, és azt minden téren fejleszti. Pártunk ápolja és erősíti kapcsolatait a szo­cialista országok közösségé­nek minden pártjával; még szi­lárdabbra ötvözzük országaink és népeink barátságát, fejleszt­jük együttműködésünket. Pár­tunk kész további erőfeszíté­sekkel hozzájárulni az impe­rializmus ellen harcoló erők tömörítéséhez, a közös akciók sikeréhez. Szélesíti kapcsola­tait, erősíti szolidaritását a tő­kés világ és a fejlődő orszá­gok marxista—leninista párt­jaival; támogatja az imperia­listaellenes összefogás érdeké­ben kialakított együttműködé­süket más haladó politikai erőkkél. A nemzetközi asztályharc megköveteli a kommunista és munkáspártok egységének ál­landó erősítését. Ezért szüksé­gesnek tartjuk, hogy a két- és sokoldalú találkozókon a jövő­ben is rendszeresen kicserél­jük tapasztalatainkat a többi testvérpárttal és az új viszo­nyoknak megfelelően össze­hangoljuk feladatainkat, mun­kánkat. Ezen az elvi alapon támogatjuk az európai testvér­pártok értekezletének megtar­tását. Aktívan fellépünk a kommunista és munkáspártok soron következő nemzetközi tanácskozásának előkészítésé­ért. A kommunista mozgalom so­rainak szorosabbra zárása, va? lamennyi imperialistaellene§ erő tömörítése elválaszthatat­lan az opportunizmus jobb- és „baloldali”, s a manapság kü­lönböző helyeken jelentkező úgynevezett újbaloldali vál­fajai ellen vívott elvi-politikai harctól. Az opportunizmus mindegyik változata kárt okoz mozgalmunknak. Határozottan vissza kell uta? sí tani a soviniszta, nacionalis­ta és szovjetellenes nézeteket. Elítéljük a maoista vezetés álr láspontját és törekvését, amely eltorzítja a nemzetközi osztály? harc valódi tartalmát és cél- jait. Pártunk a társadalmi hálaa­dás érdekében a forradalmi szolidaritás, az egyenjogúság elvei alapján fejleszti kapcso­latait az antiimperialista erők­kel, a nemzeti demokratikus pártokkal, a hazájuk függet­lenségéért szabadságáért har­coló felszabadító mozgalmak­kal. ★ A Központi Bizottság biztos benne, hogy a kongresszus új lendületet ad gazdasági és kul­turális építő munkánknak. To­vább gyarapítjuk anyagi, szel­lemi értékeinket, erősítjük tár­sadalmunk szocialista jellegét. Pártunk a szocializmus felépí­tésére törekszik, nagy lépést tesz a kommunizmus felé ve­zető úton. E cél jegyében szi­lárd eszmei, politikai egység­ben dolgozzunk tovább a Ma­gyar Népköztársaság felvirá­goztatásán, népünk felemelke­désén. jufc a nyugdíjaik reálértékének megtartását. Javítjuk a beteg- ellátást, növeljük a szociális otthonok helyeinek számát, to­vábbfejlesztjük az üzemegész­ségügyet.

Next

/
Thumbnails
Contents