Pest Megyi Hírlap, 1974. december (18. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-25 / 301. szám
Költőre emlékezünk JELKÉPES véletlen, hogy Váci Mihály a szeretet ünnepén született, ötven éve, 1924. december 25-én egy nyíregyházi munkáslakásban látta meg a napvilágot, és magasra ívelő pályája derekán 1970-ben halt meg Hanoiban. Rövid, mintegy tizenöt esztendős költői pályája kerekre zárult. Utolsó korszakának kiemelkedő versei, amelyeket egy nagyobb szabású kibontakozás, elmélyülés kezdetének hittünk, az egyenletesen emelkedő pálya záróakkordjai lettek. Hová ívelt volna még munkássága? Hiába töprengenünk ezen, feladatunk, hogy jól gazdálkodjunk azzal az örökséggel, amelyet Váci Mihály ránki hagyott. KÖLTÉSZETÉNEK irodalomtörténeti értékelése még csak most kezdődött, újabban viták kereszttüzébe került. Helyét az idő majd pontosan kijelöli. Számunkra sokkal fontosabb azonban, hogy versei élnek, hatnak, megtalálják az utat az olvasókhoz. EGY ‘DOLOGBAN feltétlenül példa marad sokáig: a szó és a tett egysége kevés költészetben valósul meg olyan szervesen, mint az övében. Vallomása szerint nem „esztétikák rangsorát porolni” jött ő, használni akart mindig, mindenütt. Választott képviselőként szolgálta népét az országgyűlésben — és kiválasztottként az irodalomban: az útra küldő tömegek reményeit, küzdelmeit fejezte ki költészetében. A „szegények hatalmának” volt elhivatott szószólója, egész költészetével azt a szépséges célt szolgálta, hogy a nemzet volt szegényei, a dolgozó osztályok a politikai hatalom után a szellem hatalmát is birtokba vegyék. Ezért a költői szó értékét sohasem önmagában mérte, hanem a hatásával: mit mozdít, alakít a világon. Nagy hite volt, hitte, hogy a közösség erejével, összefogással otthont lehet teremteni, harmonikusan be lehet rendezni világunkat (Mindenütt otthon — hirdeti egyik könyvének címe is). Ez a hit a magánélet válságai, a súlyos fiatalkori betegség és a későbbi csalódások ellenére is mindvégig átsu- gárzik költészetén. VALÓRA VÁLT — s minden bizonnyal ezután méginkább megvalósul — Mint a párbeszédben című versének óhaja: Váci Mihályt megőrizzük emlékezetünkben, lezárult költői életművét szocialista líránk maradandó értékeként tartjuk számon. Angyal János VÁCI MIHÁLY: Építs tetőt Az alapot mélyre lerakták. Te emeltél rá falakat. Reád dőlne, ha nem folytatnád. Eltemet, amit abbahagysz. A ház azé, ki betetőzi. Másra hagynád? — Majd kizavar. Mire építsz: — tiéd az ősi telek, s mit raktál rá — a fal. Tetőt fői éj, — ha gerendának magad feszülsz is — magasan. Csak építsz? — Foglald el hazádat, mert gürcölhetsz benn hontalan. Építsd magad: — egymásbaillő, kegyetlenül kiszámított, egymást égre tartó, feszítő gondolatból boltozatot. Építsd magad: akár a kristály rendeződik tökéletes, belül ható törvényre tisztán: — jövője rég örökletes. Építsd világod: — lenn a mélyben tervezi lombját a gyökér; tudatos rendszere készen, mire győztesen fénybe ér. Építsd magad —mint csont a testben észrevétlen: — a szervezet köréd rendeződik —, s te csendben örök jövőd így szervezed. Csak annyi légy, mint a kés éle. Ne látssz, ne légy, helyet ne kérj. — A bajban ott leszel a kézben, s ha szegésre kész a kenyér. KISS MIHÁLY: Váci Mihály Mikor éltél, voltál a szememben nagy remény! A hátha Te?! Hogy tetté váltál! Megunva, hogy áltasd magad; elaprózva hited. Szívedig égtél vétkedért — éltetvén csak reményt? Világot váltani pislogó gyertyaszállal?! Fennen lobogsz te már! Szemünkben lelked máglyafénye. A lelkiismeret nincs hova bújjon! Hogy tárul világunk szövedéke ... Hogyan várunk Állunk aközött ami elmúlt és ami jönni fog. Mindenki annyit tesz, amennyit éppen muszáj. Félálomban szendergő világ. Egy-egy jelző tűz lángvérével máglyának áll, Mint Váci Mihály! * » •------------------j érkeznek ide meneI Naponta | külők, az isten hálta-------------------- mögül a város árnyékába. Hozzák kopott múltjukat, néhány szerszámot és kevéske lim-lomot. Csak szorgalmukban, erejükben bíznak. Ha t évvel ezelőtt Csibuk Tóbiás is kiírta házára, hogy sürgősen eladó. És a házzal együtt minden, amire akad vevő. Azt hitte, a múltját is eladta. De arra csak később jött rá, hogy a múltat nem lehet eladni, a múlt maga is árnyék. S a szegény embert nagyon sok árnyék kíséri. A gyerekek nagyon örültek (szám- szerint négyen), hogy estére nem kell már nyolc órakor lefeküdni, egész éjjel utazni fognak. Csak azt sajnálták, hogy semmit nem fognak látni a tájból. Kissé szorongva gondoltak azért az új környezetre hogyan fogadják majd őket az iskolában a társak, a tanárok? Befogadja-e a családot az új közösség? Csibuk Tóbiás készített egy szekrény nagyságú ládát és abba pakolta minden vagyonát. Lovaskocsit fogadott és kivitték az állomásra. — Hétfőre talán megérkezik, akkor kedden már munkába állhatnak feleségével. Ezért a háromszobás szép házért csak szoba- konyhás vikendlházat tudott venni.------------------j a jövőtől, hiszen ne| Nem fél | ki csak jobb lehet.----------------- Azt hallotta, hogy a kő művesek itt kiskirályok, ha jól dolgoznak. Ó szeret, is dolgozni, csak legyen munka. Ahogy szétnézett ebben a városnyi községben, látta, akad itt neki maszek munka is. Az eladott házFAKKAS ILONA Érkezők — távozók Anyaság Jóba Éva rajza nál biztosan különbet fog építeni, mert az vályogból volt. Mennyi kőfalat csinált otthon! Rettentően furcsa neki, hogy itt mindenütt drótkerítés van. Egymás torkába láthatnak az emberek, igaz, itt nem látott ráérő, kiülő, plety- kálkodó embereket. Nagyon furcsa volt, hogy mikor először járt itt, hiába kérdezgette az embereket, hogy merre van a Vető utca, a Pipacs utca, a Kövező út? Senki nem tudta megmondani. Végül a postán tudta meg. — Gyümölcsfák az utcákon... — ilyen nincs máshol! — mondta feleségének. —, Emlékszel, otthon még az eperfa levelét is lelopták előlünk a selyemhernyó-tenyésztők meg a Kutyásék? — Hogyne emlékeznék! Azzal etették a disznókat. Az öregasszony megforrázta az eperfalevelet, korpát és krumplit kevert a löttybe és csak úgy zabálták a disznók! Micsoda szalonnájuk lett karácsonyra! — Itt nem tudsz majd pletykálni! Mintha minden porta egy külön kis sziget lenne, kőfal nélkül is. — A szomszédék zalaiak, a balfelö- liek borsodiak. Talán ahány ház, any- nyi falu. Háromnegyed óráig álltam sorba a boltban. Hogy ott hányféle tájszólást- hallottam? — hangjában őszinte csodálkozás van.--------------------------- dolgozott Csi| Szorgalmasan | hűk Tóbiás és-----------------------------családja, megszokták az új környezetet, mint az átültetett fák — ők itt már megeredtek és jól érzik magukat. Ifjú Tóbiás két napja vonult be katonának. Még alig keresett valamit, egy éve szabadult fel, autószerelő. Kati gyors- és gépíró, egy hónap múlva lesz az esküvője a szomszéd faluban lakó Epressel, aki huszonhárom éves segédmunkás, a környék botrányokozó réme volt, míg Katit meg nem ismerte. Azóta csendes gyerek lett. Szombat-vasárnap elmegy Csibukkal dolgozná, pedig elejében nagyon ellenezte, hogy a lányához járjon. Már beletörődött’ kicsit meg is kedvelte a bivalyerős gyereket. Katinak különb ház épül a falu másik végében, mint amilyenbe hat éve beköltöztek, igaz, ma már rá sem lehet ismerni, úgy kicsinosították, körbeépítették, szép nagy ház'Tett a víkendházból. Eszti most fog érettségizni, nem érdeklik túlságosan a fiúk, matematikus akar lenni. A legkisebb Ági kereskedelmi technikumba jár, ő éppen ellentéte. Esztin ék, hp. nem lenne még hátra ‘'egy‘'éVe, bizony," férjhéz metróé ahhoz a fiúhoz, alti a körülötte nyüzsgő falkában most éppen a legszimpatikusabb számára.-------------------------. ház van átlósan I Gondozatlan Csibukékkal szem.------------------------- ben. A kert is úgy néz ki, mint a senkiföldje. Néhány hónappal Csibukék után költöztek oda valahonnét az ország másik sarkából. Három 10 tonnás teherautó hozta a bútorukat, csomagjaikat, csak a fuvarért nyolc ezer forintot fizettek. Valami furcsa népség, de biztosan nem szeretnek dolgozni. Elherdáltak mindent. Ezek valahogy úgy fognak visz- szamenni a falujukba, ahogy Csibukék érkeztek. — Mszöktek a téeszből, most jól. megy a gazdagság, visszaszöicnek — mondja Tóbiás feleségének naiponta többször is, ha valakit meglátnak, aki a házat nézegeti. — Túl sokat akarnak érte. — Legalább rendbetennék — válaszul mindig ezt mondja az asszony. Lassacskán megint kettesben maradnak, segít elmosogatni Tóbiás. A fiatalok elmennek szórakozni, ök legalább jobban megismerik egymást. Néhány emberrel Tóbiásék is megismerkedtek, akik minden reggel velük utaznak. Hajnalban az első vonattal járnak be a városba, sokszor még a kakasnak sincs kedve kukorékolni olyan korán. Egy hét múlva korán reggel elköltöztek a szomszédék. Sokkal csendesebben, szerényebben, mint ahogy érkeztek. A két és fél tonnás TEFU-ra még egyszer annyi holmi is felfért volna. A következő napon beköltöztek az új tulajdonosok. Idős házaspár, akik megcsömörlöttek a város zajától, az irtózatos rohanástól.-------------------- egész nap esett az | Vasárnap | eső, Csibuk Tóbiás .-----------------------ebéd után kiült a ve randára és mosolyogva nézte a két kis öreget, amint orkánkabátban igyekeztek rendet rakni a kertben. Valamilyen érzés azt súgta neki, hogy ezek az emberek innen -fognak kihalni. Szorgalmuk és mosolygós arcuk szüleire emlékeztették. Bement a szobába, felvette esőkabátját, fogott egy fejszét és egy fűrészt, átment, hogy segítsen kivágni az öregeknek a kiszáradt fákat. Ide naponta érkeznek, innen naponta távoznak — anélkül, hogy egymást megismernék, legfeljebb köszönő viszonyba kerülnek a szomszédok. Sokszor bármennyire hihetetlennek is tűnik, azt sem tudják, hogy milyen utcában laknak. = Farkas Ilona, lapunk felfedezett- 5 je. A főváros körüli agglomeráció- 5 ban él. Versben és prózában, az | ott lakók szociológiai szempontból = is jelentős társadalmi rétegéből = meríti élményanyagát. Lapunk 5 szeptember 15-i számában mutat- ? tűk be sokoldalúan. LAKATOS ISTVÁN: Loreley Folyó felett ülsz bérchegyen, kőszívű, kőerkélyeden. Ezüsttel szőtt fürtjeidet ott növeszted — vajon kinek? Ember szerelme a habok fenekén megfúl, tudhatod. Miért merítsz mégis, felelj, az ár mélyére, Loreley? Az agy szürke tája felett arcod, mint rögeszme lebeg: erek vérfolyamára vetül gyötrelmes árnya. Mindig lépést tart a divattal ez a Vihorláti. Kisiskolás korunkban, amikor mi többiek még rövid nadrágot viseltünk, neki már csaittos lengyel nadrágja volt. Később ő kezdte először hátrafésülni a haját. Az ötvenes évek elején, lóden- kabátoit és lapos sapkát hordott. Most mag fülcimpáig eresztett oldalszakáll keretezi arcát, az inge tarka, nyakkenHEGEDŰS GÉZA: tek meg, ahol Viihorláiti segített neki aiz ékírásos szövegeket megérteni. Nemigen tudom elképzelni, hogy Vihorláti valóban él tud olvasni egy ékírásos szöveget, hiszen jogásznak indult, de abbahagyta, s azóta volt újságíró, ingatlanügynek. reklámgrafikus; a háború elől bölcsen megszökött, s az i tthoni vészes évek idején — saját elbeszélései szarimlt — volt tievekarahasználnii mint lelkes és tevékeny propagandistát, ö pedig igyekszik minidig olyan munkát vállalni, hogy alkalma legyen összevissza utazgatni az országban, és ha lehet, külföldön is. Sok mindenhez valóban ért, nyelveket is tud. de azt mégsem hiszem, hogy ki tudja olvasni az asszír ékírásos szövegeket, és art is benső kétkedéssel fogadtam legutóbbi találkozásunkkor, hogy léRejtelmes kaland dője szélesre csomózott. Gyermekkorom óta ismerem, tehát idestova fel évszázada, de sohasem tudtam, hogy megrögzött hazudozó-e vagy elvetélt költő, akinek nem adatott meg, hogy látomásait maradandóan megfogalmazza, tehát úgy meséli el. mint saját kalandjait. De az is lehetséges, hogy javíthatatlan tréfacsináló, aki komoly tekintet mögé rejtett jókedvvel ülteti fel ismerőseit. Annyi bizonyos, hogy történetei általában meglepően érdekesek, csakhogy úgy keveredik bennük lehetséges valóság és nyilvánvaló képzelődés, hogy már régóta nehezen hiszem, amit élete fordulatairól mond, ha véletlenül összetalálkozunk. Ha hinni lelhetne neki, eddig ötször vált el, most — túl a hatvanadik évén — akar éppen hatodszor nősülni. Menyasszonya 29 éves afgán régész; Londonban, a British Muzeum asszír emlékei közt ismerkedván-szervező a Szaharában, majd különböző dél-amerikai állaimokban csempészárukat közvetített hivatásos csempészek és tisztes hírű kereskedők között. A felszabaduláskor hazajött. egyszerre több pártba is belépett, mire valamennyiből kizárták (ez adatszerűén igaz, akkoriban a lapok is megírták), később benne vollt egy nagy valutabotrányban is, de megúszta: orvosilag megállapították. hogy nem beszámítható. Néhány hónapot elmekórházban is töltött utána, ahol az orvosokat és ápolókat elszórakoztatta különös kalandjainak történeteivel: alig akarták kiengedni, mert jó hangulatot teremtett az ápoltak között. Art is hallottam, hogy ezután különféle vállalatok anyagbeszerzője volt. közben azonban a könyvkiadás és könyvterjesztés is jól tudja tezik az a 29 éves afgán régészlány, aki hozzá akar menni feleségül. Tegnap ggy nagykörúti eszpresszóban láttam meg, s azonnal kérdezni akartam, megnősült-e már hatodszor. De időm sem volt érdeklődni, örömmel fedezett fel, az asztalomhoz ült, és már beszélni is kezdett: — Jó, hogy látlak: alig vártam már, hogy ismerőssel találkozzam. Olyan kalandom volit a múlt héten, amilyet még magam sem éltem át. Kíváncsian vártam, mi lesz ebből, ő azonban mielőtt mesélni kezdett volna, intett a pincérnek, dupla feketét kért háromszoros adag cukorral és hozzá egy pohárka rumot. Magyarázta is. hogy így szereti legjobban a kávét: nagyon édesen és bőséges rummal. — Ha magam főzöm otthon, akkor szegfűszeget is forralok a kávéba. Ezt Tuniszban tanultam olyan hajósoktól. akikről mindenki tudta, hogy kalózkodásai foglalkoznak. Állítólag régi kalózhagyomány a 6zegfűszeges feketekávé. De az itthoni vaníliás rum jobb bele, mint a matrózok igazi cukornádrumja. Amikor azután a megérkezett kávét telerakta cukorral és megöntözte a piros szesszel, majd bel ekéseit és fejével intett hozzá, hogy így már jó, akkor rágyújtott egy túl illatos, füstjéről ítélve amerikai cigarettára, és már benne is tartott a történetben: — Képzeld csak el, a múlt héten Sopronban volt dolgom; író-olvasó találkozókat szerveztem az ország nyugati városaiban. Szeretem ezeket a nyugati városokat: Magyar- óvári, Sopront, Kőszeget, Szombathelyt. Igazi városok, évszázadok szagát lehet érezni az utcáikon, itt-ott évezredekét. Ha arra járok, mindig kiruccanok az olyan látni való helyekre is. minit Fertőd, Sop- ronhorpács, Ják, Szentgott- hárd. A pannoniad ókortól középkoron, reneszánszon és barokkon át az eszterházi rokokóig tapintható azon a tájon, az idő. És talán éppen a soproni házak között várható leginkább, hogy egyszerre csak az ember elé lép valaki a város formálói közül, talán az az építőmester, aki a Kecskés templom gótikus látványát rakta fel, vagy maga Lakner Kristóf, ez az igazi reneszánsz szellem, aki egyszerre volt jogtudós, ötvösművész, a város
