Pest Megyi Hírlap, 1974. december (18. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-25 / 301. szám
A kettős honfoglalás László Gyula dr., az Eötvös Lorámd Tudomány- egyetem régészeti tanszékének vezetője, a történettudományok doktora egyike azon keveseknek, akiket a szűk szakmai körökön kívül a közvélemény is jól ismer. Könyveinek sikere annak is tulajdonítható, hogy a régészet iránt közvéleményünkben élénk az érdeklődés. Munkáiban mindig érezzük a töprengő tudós gondjait, de az ,,advocatus diaboli” (az ördög ügyvédje) minden apróságra figyelő ellenvetéseit is. S ez nagyon emberi és nagyon rokonszenves vonás. Dr. László Gyula professzor kutatásai — A tudományos művek élménye intellektuális. Profesz- szor űr könyveiben, előadásaiban viszont élénk megjelenítő erőt Is érzünk. Talán a régészet természete segít a képszerű megformálásban? — A régészeti leletekből elénk táruló kép a látható világok leghézagosabbika. S különösen kevés maradt ránk a nagy ázsiai—európai nép- vándorlások korából. Csatok, szíjvégek, veretek, csontkarcok, s néhány edénytöredék, amit a halottakkal együtt raktak a földbe. Ezt a töredékeiből elénk táruló világot csak úgy lehet megismerni, ha a szakember egyszerre képes ,a legaprólékosabb rendszerező lés összehasonlító munkára, s (ugyanakkor gondolatait igyekezik szabadabban futtatni. A gondolatok kölcsönös megter- mékenyülését akadályozza, ha valamit véglegesen bebizonyítottalak, változatlannak tekintünk. Különösen így van ez a régészetben. — Így jutott el professzor úr a kettős bonfoglalás elméle! téig?_____________________________ — Az első halvány feltevést inkább a véletlennek köszönhetem. Régészeti kézikönyv írását kezdtük meg Bó- ina István barátommal, s akkor figyeltem fel a következő érdekes rejtélyre. Ha egymásra vetítjük a feltárt sírok alapján rekonstruálható honfoglaláskori települések térképét a későavarkori lelettérképpel szinte meghökkentő, hogy Árpád magyarjai milyen következetesen nem települtek az avarok által lakott területekre. Elgpndplkoztató tény az is, hogy á nagy avar településekről nem maradtak fenn avar helynevek. Ugyanakkor az általuk lakott vidékeken, ahol honfoglalá&kori sírokat egyáltalán nem találtak, ősi magyar helynevek bőven vannak. Mi ennek az oka? — Végiggondolva, magam is megriadtam a feltevés merészségétől, hiszen az oly mértékben különbözött a történészek által elfogadott változattól. — Milyen adatok, tények r — '■■■ . i — szólnak a kettős honfoglalás mellett? — A honfoglalás korából hagyon kevés, hitelt érdemlő írott forrás maradt ránk. A régészet hagyományos jelzései pedig csak nagy-nagy óvatossággal kezelhetők. Vizsgálódásainkat ki kellett terjeszteni a néprajzra, a mitológiára, a művészetre — különös tekintettel az ötvösmesterségre —, a növényföldrajzra, állattanra, a társadalomlélektanra és az antropológiára is. Egyszóval komplex vizsgálati módszer alkalmazása vált szükségessé. Az előkerült csatokon, övékén, csontbogozokon, vereteken megtalálható ábrázolások ugyanis konkrét, meghatározott jelentéseket hordoznak. Ha ezeket a jelentéseket meg akarjuk szólaltatni, minél jobban, több és több fogással kell játszanunk a húrokon. Például a hazad Szent László legendák XIII—XIV. századi falfestményeiről hasonló módszerrel sikerült kimutatnom, hogy ezek a honfoglaláskorra, sőt az avarkorra visszanyúló hagyományt őriznek hűséggel. Egyes jeleneteik még messzibb századokból; a szkíta, sőt annál is korábbi időkből valók. De míg eddig a felismerésig eljutottam, végig kellett kalandoznom gondolatban , az egész végtelen ázsiai steppe népeinek művészetén. — A kettős honfoglalás elmélete szerint a kései avarság 670 táján történt betelepülése azonos a honfoglalás első hullámával, s a kései avarok tulajdonképpen magyarok voltak. Az elmélet körül gyűrűző vita lehet, hogy több a kettős honfoglalás egyszerű elfogadá- sánál, vagy elutasításánál? Nem értelmezhető-e úgy, hogy a komplex régészeti, művészettörténeti stb. kutatómunka kér polgárjogot, s eredményeit művelői azonosaknak tekintik az írott források és a nyelvtudományi vizsgálódások eredményeivel? — Válóban, a régészet korábban többnyire csak tárgj. történettel foglalkozott; a forrásokból elénk táruló történelem puszta illusztrációjaként szolgált. A régészet most viszont a néptörténet, társadalomtörténet alapvető kérdéseiben is szót kér. Valójában itt új szemléletről van szó. Népünk őstörténetében és a honfoglalás eddigi felfogásában volt néhány áthidalhatatlannak látszó ellentmondás. Korábban például azt tanították, hogy a honfoglalók tömör szláv népességet találtak a Kárpát-medencében. Ez azonban nem lehet igaz, mert akkor mi is úgy jártunk volna, mint a török-bolgárok által megszállt Bulgária, ahol néhány nemzedéken belül elszlá- vosodtak a hódítók. — Ezt az ellentétet csak az oldja fel, ha elfogadjuk,, hogy a Kárpát-medencében jelentős „avar” népességet talált Árpád, s ezek magyarul beszéltek. Ha ilyen új szemszögből tekintjük végig koraközépkori történelmünket, egész sor kérdésre kézenfekvő választ kaphatunk-. Nagyrészt ezt a feite-. vést támogatják já&*éh3tbertiam- eredményei: kimutatták pél- ’ dául, hogy a későavarság embertani képlete Magyarország közép, és újkori történetében is folytatódik. Ezenkívül a székely és a göcseji nép hiedelemvilága még talán a mai napig is őrzi azt a felfogást, hogy őseik már Árpád előtt Erdélyben, illetve Pannóniában éltek volna. Látható tehát, hogy mindaz a kevés, amit a felhalmozott és a mo-> zaikhoz hasonlóan mindinkább összeálló ismeretanyagból felidéztem, nem tisztán régészeti, s nem is művészet- történeti vagy néprajzi kutatás eredménye. Hanem e tudományágak módszereinek, ismeretanyagának együttes alkalmazása. — A kettős honfoglalás elméletének ellenzői a bizonyító erejű Írott forrásokat kérik számon. Győrffy György például azt írja, hogy „nincs olyan egykorú forrás, amely arról tudatna, hogy Árpád honfoglalói a beköltözéskor itt magyar népet találtak volna”. Ügy tűnik, hogy az ebből a korból származó írott források sem egyértelműek, sőt egyes részkérdésekben nagyon bizonytalanok? — Még a legnagyobb óvatosság mellett is leszögezhetünk ahnyit, hogy az első — avarkori — honfoglalásnak az írott források nem mondanak ellent, inkább mellette magyarázhatók. Az orosz őskrónika -éldául világosan ír a VII. században (670 táján) Pannóniába települő fehér ugorokról. Hasonlóképpen örökíti meg az onogurok történetét az eddigi honfoglaláskori kútfőinkben ismeretlen cor- bellle-i szerzetes Widukind. Ö még' a csodaszarvas mondáról is tud. De a bizánci források is értelmezhetők ekként. A klasszikus latin történetírók ékes stílusában készült bizánci munkák között viszonylag szavahihető Hitvalló Theofa- nész. Nála, Kovrat Kagán bolgár uralkodó fiainak sorsáról olvasva megtudjuk, hogy az öt] fiú közül a negyedik népével! Pannóniába költözött. A Pan-' nóniában megjelenő alapnépesség az onogur volt, amelynek nevét — sokféle változatban: ungar, ongarese, hunga- rus, hongroise, ungur — ma is] viseljük külföldön. Ez az onogur név már jóval Árpádék megjelenése előtt kimutatható Pannóniában, mint helynév. Egy határhegy neve: Marcha] Uengeriorum. Ezenkívül Ano-' nymus Gestája is világosan a] magyarok második bejöveteléről beszél. Téves tehát az a felfogás, hogy az írott források a kettős honfoglalás ellen szólnak. S ráadásul semmivel sem biztosabbak ebben a korban, mint az anyagi műveltség emlékeiből levonható következtetések és az embertan megállapításai. — Professzor úr, a komplex kutatások eredményeire támaszkodva ma már véglegesen bizonyítottnak tekinti a kettős honfoglalás elméletét? — írásbeli dokumentumok előkerülése már aligha várható. A régészet és a rokon tudományok anyaga viszont egyre nő. Így szinte szükségszerű, hogy népünk őstörténetében és a honfoglalás kérdésében meglevő ellentmondásokra, fehér ■'oltókra a választ végül is ezek a tudományok fogják kimondani. S ebben a folyamatban a kettős honfoglalás elmélete csak az első lépcsőfoknak számít. Csupor Tibor Harminc évvel ezelőtt. 1944 decemberében a szovjet csapatok elérték Budapestet. Mintegy három hónapja már harcok dúltak hazánk területén. A szovjet csapatok, amelyek a Debrecen—Arad vonalhoz lendületes előnyomulással jutottak el, három nap alatt mintegy száz kilométert haladtak előre és a főváros határában a fasiszta csapatok heves ellenállásával találkoztak. A hitlerista hadvezetés célja az volt, hogy a Duna vonalánál erős védelmet építsen ki és megállítsa a szovjet csapatok előnyomulását. Az október elején indult felszabadító hadműveletben Debrecen térségében már részt vettek a román csapatok is, Jugoszlávia területén pedig Belgrád felszabadítása után a jugoszláv népi felszabadító hadsereg és az I. bolgár hadsereg csapatai vágták el a még ott levő jelentős német erőket. Időre volt azonban szükség, hogy a szovjet csapatokat Budapest felé átcsoportosítsák, miközben szüntelen gondot okozott a fasiszták ellenállása és minduntalan megismétlődő ellentámadási kísérlete. A 2. ukrán front csapatai kapták azt a feladatot, hogy keleti és északkeleti irányból közvetlenül Budapest irányába törjenek előre, a 3. ukrán front csapatait pedig a sikeres belgrádi hadművelet után Jugoszláviából irányították át Magyarország teriietére, hogy déli irányból közelítse meg a fővárost. A két front ösz- szehangolt tevékenysége a fasiszta csapatok elkeseredett ellenállása ellenére eredménnyel járt. December 28-án a 2. és 3. ukrán front csapatai Esztergomnál egyesültek, s ezzel teljesen bezárult a gyűrű Budapest körül. A végórák esztelensége A Budapest térségében bekerített hitlerista csapatok még számottevő erőt képviseltek. Létszámuk mintegy 18» .ezer emberfőit. Tartós ellenállásra azonban nem lehetett reményük. A főerőktől elvágva megszakadt a hadianyag-utánpótlás és fogytán volt a harc- járművek üzemanyaga. Ennél is fontosabb 12 PIHENŐBEN A MINDENNAPOKRÓL Miniatúrák és mesterségfinálé A forró tavasz története A csaknem 2700 kötetes könyvtár elfér egy hajóbőröndben. Természetesen miniatűr könyvekről van szó, méghozzá Európa második legnagyobb gyűjteményéről. A nagy érté-- kű, reprezentatív kollekció tulajdonosa Janka Gyula, az Egyetemi Nyomda igazgatója, aki a miniatúrák egyik legtekintélyesebb szakértője is. Több mint 24 év telt el azóta, hogy az első példány a kezébe került, s tulajdonképpen ekkor lobbant fel benne a gyűjtőszenvedély. A határainkon túl is nevezetes minikönyvtár kötetei között jó néhány különlegesség található. Világviszonylatban a legritkább darab egy XVII. századi németalföldi kötet — Boethius de consola- tione philosophiae-ja — amelyből csupán néhány létezik a világon. A Janka-gyűj- temény példányai között az NDK-ban kiadott 2,5x3 milliméteres BilderABt-t és a tokiói Toppan nyomda 2,8x3,5 milliméteres, három darabból álló sorozatát a világ legkisebb könyvéiként tartják számon. Az 1623-ban Gratz- ban megjelent Fernando Ernesto, amelynek mérete 50x95 milliméter és az 1686-ban Deut- schauban kiadott 38x49 milliméteres méretű Der Kleine Katechismus becses antik ritkasága a gyűjteménynek. , A „szépek szépe” szintén egy japán kiadású, 31x31 milliméteres, bársonykötésű, kézzel festett mikrokönyv, amelyet ízléses fadobozban helyeztek el készítői. Címe: Mamenon asa- mushi —* magyarul: Forró tavasz története. Múzeumban az utolsó krosenka „Drótozni, fódozni, fazikat fódozni” — ajánlotta magát a lyukas edények tulajdonosainak bizalmába négy évtizeden át Ajzner Miklós nagyhutai „drótostót”. Nemrégiben tett pontott hosszú pályafutására egy vásáron, amikor még utoljára cinnel- és drótokkal meghosszabbította néhány kiérdemesült alkalmatosság életét. Hátán hordott szerszámosládáját, a „krosenkát” birtokba vették a néprajzosok, kenyérkereső eszközeivel, köztük a foltozáshoz használt lemezt, a „blahát”, a vésőt, a colstokot és a hidegvágót a pléhnyíró ollóval együtt. Az idős mester elmondotta, hogy a drótosok — ahogyan sokfelé nevezték őket, a „drotárok" — eredetileg a törött cserépedényeket tették újra használhatóvá. Később ezeket a horganyzott és zománcozott fémedények váltották fel, mire a drótosok fokozatosan átálltak a bádogos munkára, de továbbra is drótosoknak nevezték őket. Most mór bevallja: a munkadíjat rendszerint egy kis „ráhagyással” közölte, számítva az élelmes háziasszonyok alkudozásaira. Havi átlagos jövedelme annak idején 160 pengő volt, utóbb 1800 forint körül tudott keresni. Mindig nagyon takarékosan élt; a keresetet maga vitte haza, csak sürgős esetben adta postára. A „céhbeliek” az első világháborúig télen fekete fürtös , gubát és báránybéléses sapkát húztak a fejükre; nyáron gömbölyű orrú bocslkort, télen csizmát viseltek. Az öregebbek még gyalog porosz- káltak, a fiatalok már járműveken. A drótostót — ahogy az illik — megcsinálta élete munkájáról a számadást is. Legjobb emlékezete szerint naponta átlag tíz vállalása volt. összesen tehát közel 150 ezer edényt mentett meg rövidebb- hosszabb időre a szomorú végítélettől: a kidobástól. Oláh Béla Három évtizeddel ezelőtti karácsony tényező volt azonban, hogy a Budapesten körülzárt fasisztákat ekkor már demoralizálta a hosszú ideje tartó visszavonulás és az a tapasztalat, hogy a szovjet hadsereg gyűrűjében a sztálingrádi csata óta minden alkalommal a teljes felszámolás volt a fasiszta hadosztályok, hadműveleti csoportok sorsa. A Budapestet minden oldalról körülölelő gyűrű teljes bezárásával kialakult helyzetben ésszerű feltételezés volt, hogy a fasiszta csapatok elfogadják a kapitulációs feltételeket és leteszik a fegyvert. Bár a magyar részről szervezett fegyveres ellenállás — beleértve a Variházi Oszkár parancsnoksága alatt harcoló budai önkéntes ezred tevékenységét is — a hitlerista túlerővel szemben ebben az időben még nem érhetett el számottevő eredményeket, a hitleristáknak ezzel is számolniok kellett volna. A főváros lakossága pedig már értesülhetett arról, hogy az 1944 decemberében Debrecenben összeült ideiglenes kormány fegyverszüneti egyezményt kötött a Szovjetunió kormányával és hadat üzent a hitleri Németországnak. A fasiszta csapatok parancsnokai ezért sem számithattak Budapest lakosságának támogatására. A szovjet csapatok parancsnokai mindezek alapján lehetőséget láttak arra, hogy Budapestet és lakosságát megkíméljék az utcai harcok pusztításaitól. Kettős orvgyilkosság December 29-én fegyverletételre szólították fel a körülzárt hitleristákat és elküldték hozzájuk parlamentereiket. A budai oldalon 1. A. Osztapenko kapitány, a pesti oldalon a magyar származású Steinmetz Miklós kapitány kísérelte meg a tárgyalást a hitleristákkal. Osztapenko kapitányt beengedték a német állásokba, tárgyaltak vele, de távozásakor orvul legyilkolták. Steinmetz Miklósra és kísérőire pedig — bár fegyvertelenül és fehér zászlóval közeledtek — tüzet nyitottak, mielőtt elérhették volna a német vonalat. Ez a nemzetközi egyezményeket semmibe vevő, barbár gyilkosság egyúttal a Budapest felszabadításáért harcoló sok szovjet katona — és a bekerítésben rekedt sok (ezer hitlerista — halálát, a főváros lakosainak a több mint másfél hónapos ostrom szenvedéseit is okozta. Fővárosunk elkerülhette volna, a vérontást és pusztulást, ha a német fasiszták és magyar cinkosaik belátják helyzetük tarthatatlanságát, s ha nem Is humánus megfontolásból vagy nemzeti érdekeinket tisztelve, hanem csupán saját bőrüket mentve elfogadják a parlamenterekkel üzent kapitulációs feltételeket. A parlamenterek meggyilkolása után a szovjet csapatok minden irányból támadásba lendültek, s megkezdték az utcai harcokban szívósan védekező ellenség felszámolását. A hősök élete árán A hitleristák helyi túlerőt képezve többször megkísérelték áttörni a gyűrűt. P. I. Afonyin tábornok 5. légideszant gárdahadosztályának csapatai például Zámoly térségében tartóztatták fel a hitleristák két lövészezreddel és száz harckocsival végrehajtott támadását. Különösen heves volt a támadás azon a szakaszon, ahol Koroboj- nyikov hadnagy százada vonult védelembe. A hadnagy és valamennyi katonája hősi halált halt az egyenlőtlen küzdelemben, de a németek egyetlen harckocsija sem tudott áttörni. Egy másik szakaszon Sz. 1. Jermo- lajev alhadnagy páncéltörő tüzéralegysége került szembe a lövészek védelmi vonalán áttört tizennyolc hitlerista harckocsival. A páncéltörő tüzérszakasz közvetlen tűzharcban kilenc harckocsit lőtt ki. Eközben azonban az ellenség megsemmisítette az ágyúkat, s életét áldozta a szakasz valamennyi katonája. Végül Jermolajev alhadnagy is súlyosan megsebesült, s egyedül állt szemben az ellenséges harckocsikkal. Utolsó erejével páncéltörő gránátot ragadott és a közeledő harckocsi alá vetette magát. Halála után a „Szovjetunió hőse” címmel tüntették ki. Fegyverbarátság született Február 13-án befejeződött a harc Budapestért. A szovjet hadtörténészek elismerően emlékeznek meg arról, hogy a fasiszta csapatok szétzúzásában hősiesen részt vett a budai önkéntes ezred, s ettől a közös harctól számítjuk a magyar—szoviet fegyverbarátság megszületését. A fővároséit vívott küzdelemben a fasiszták közül 138 ezren kerültek hadifogságba, a többiek elpusztultak. A Budapest felszabadításában részt vett szovjet csapatok továbbindultak, hogy kiverjék az ellenséget Magyarország nyugati területéről is. Dr. Mészáros Ferenc őrnagy
