Pest Megyi Hírlap, 1974. december (18. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-25 / 301. szám
PIHENŐBEN A MINDENNAPOKRÓL A Pest megyei Hírlap XVM. évfolyamának melléklete 1974. karácsonyán SETA AZ ERDŐBEN Mit ért ön szegénységen? ' „Napirenden van, hogy élemedett suhancok mellett 8—10 éves gyermekek kerülnek összeütközésbe a törvénnyel, a társadalmi renddel s a bűncselekmények: zsebtolvajlás, betörés, kirakatfosztogatás stb. egész tömegét nagyokat is megszégyenítő agyfurtsággal követik el. A bűnözést előidéző okokhoz sorakoznak: a háború nagy világkatasztrófája után újabban a leírhatatlan nyomor, a nagy munkanélküliség, munkaalkalmak hiánya,, a nagy drágaság, az éhség, a túlzsúfolt lakások és a lakáshiány, a felügyelet, ellenőrzés, a nevelés és iskolázottság hiánya.” A Katholikus Patronage Egyesület felterjesztése a vallás- és köz- oktatásügyi miniszterhez, 19Z2 decemberében. | Ha nincs pénzem | A Mészáros Lőrinc általános iskola tanulója Cegléden, tizenkét éves fiú: — Szegény? Hát akkor vagyok szegény, ha nincsen pénzem, hogy a boltba menjek, megvegyek, amit akarok. j — Kenyeret? — Hogyne! Azt anyukám veszi. — De ha neki sincs pénze? — Van! Dolgozik! Cegléd, Kozma Sándor út, Tímár Ferencné: j. — Szegény, hát mi elég szegények vagyunk ugye. Mert tessék csak idefigyelni: két kereső, az uram meg én, s vagyunk rá nyolcán, öt gyerek s az öreg mamám. Ugye, igencsak meg kell gondolni a forint helyét, láthatja, itt a teknő, nekünk mosógépre még nem jutott, fazékban főzöm a ruhát, mert piszkosan az én gyerekeim- nem látta senki. Tévé az van, ennyi jutott nekünk a boldogságból; odaülünk éléje mindannyian, s nézzük, legalább ennyit lássunk a világból, mi hogyan megyen, s olyankor bizony előfordul, hogy a gyerekek nevetgélnek rajtam, mert elnyom az álom, lebillen a fejem ... — Hol dolgoznak? — Az uram a Volánnál rakodó, én meg takarítónő vagyok, máshová nem mehetek, mert innét korán szabadulok; kevesebb a pénz, de öreg anyámra nem maradhatnak a gyerekek. Rosszul lát szegény, meg fél is a gáztól, palackos, aztán azt mondja, fölrobban vele egyszer... — Volt olyan, hogy nem tudott a gyerkeknek enni adni? — Ne tessék már ilyet kérdezni!? Hát hogyan lehetne ilyen? Enni? Azt kell. Kenyérből naponta elfogy négy kitó. Kenyér, zsír — nincs, aki sír, ezt hajtogatja anyám, hát akkor nálunk nem sír senki. Az ő világa az más, az ántivilág volt, mi csak úgy emlegetjük az urammal. — Hány éves a legnagyobb gyerek? — Tizenhárom. Lány. Jó tanuló. De mind az, egyikre sincs panasz az iskolából. Mert a legkisebb is most ment elsőbe. Csak a ruha, az sok. Nem vigyáznak rá. Egyik a másiktól alig örököl valamit, mindig újat kell venni. Erre nehéz kiszorítani a pénzt. Ezért aztán a tévét is részletre vettük ... — Havonta mennyi pénz jön össze? — Az uram szépen keres, igaz, kihajtja a belit, én csekélyebben, így azután hatezer, hatezerkétszáz. A családival (a családi pótlékkal — a szerk.) persze, több, de azt nem számolhatom, mert abból törlesztünk, kölcsönből építettük a házat, s látja, bútor csak olyan szedett-vedett, semmilyen, erre még nem jutott... | Melléknév ________j A Magyar Értelmező Kéziszótár: Szegény (melléknév), anyagi javakban szűkölködő. Szegény (főnév), szegény ember. Szegénység (főnév), a szegény ember állapota. Melléknév? Munkásdal a harmincas évekből: Akár a más földjét túrod. Ha gyárba jársz vagy bankéa. Akár mérges gránátot gyártsz, Vagy moslék-konyhán sorba állsz, Az osztályod ne hagyjad. Főnév? A csömöri nemzeti Bizottság 1945 nyarán kelt Jelentéséből: „ ... a szegénység hatalmas népgyűlést tartott és ezen a népgyűlésen tiltakozott a megyei földbirtok- rendező tanács határozata ellen. (E határozat bizonyos mentesítéseket írt elő — a szerk.) A nép kimondotta azt, hogy a földhöz ragaszkodik és a földet magáénak tekinti, mert véget akar vetni az éhezésnek...” Az 1871. évi XVIII. törvénycikk 131. paragrafusa volt hazánkban az első jogszabály, mely elismerte a szegénység létezését és segélyezésüket a helyi közigazgatás hatáskörébe utalta. Az államkincstár csak rendkívül kivételes esetekben vállalta a szegények segélyezését. 1974. december, egy telefon: az állami költségvetésből hozzávetőleg mennyi jut a megyében közvetlen pénzbeli szociális segélyezésre? Több mint tizenhat millió forint. Főnév, melléknév? | Kolompérleves _____| Na gykőrös, Ifjúság útja, özv. Benedek Kálmánná: — Ez van máma, kolompár leves meg kenyérke. Nem kell sok a magamfajta öreg verébnek, úgy van, ahogyan mondom, látja-e, milyen szép piros a teteje, tettem bele paprikát, megbolondítja. — Mennyi nyugdíjat kap Benedek néni? — Hát ugye, az uram után, özvegyit, nyolcszáztizenkét forintot- -i- Csak ez a szoba a nénié? — Igen. Kétszáz forintot fizetek érte. — A néni soha nem dolgozott? — Már hogyne dolgoztam volna, lelkem, nem volt az olyan világ, hogy ne kelletett volna dolgozni. Cselédkedtem, uraknál, nem bántak velem rosszul, megadták az őtözet ruhát, az ételt, némelykor, ünnep táján, egy kakast is. Voltam uradalomban is, az én jó urammal ott ismerkedtem meg. — Gyerekek nincsenek? — Voltak fiam, de meghaltak. Négy volt, négy, de nem nőtt meg egyik sem. Elvitte őket a baj. A betegség. Nem lehetett akkor orvoshoz menni, pénz kelletett hozzá, az meg nem volt... Szegénykéim. Imádkoztam értük, meg sírtam sokat. Mit tehettem mást? Kértem a Szent Szüzet, fogadja őket angyalkáivá. Az, az ima volt a vigasz. Bánatra, szegénységre, bajra. — Rokonai vannak Benedek néninek? — Nincsen énnekem senkim a világon. Ügy maradtam, mint ősszel a lehajolt fű, odasímulok a földhöz. Hetvennégy múltam. De istennek hála, csak a lábaim fájnak. Azok nagyon. De úgy egyébként elboldogulok. — Szeretne sok pénzt? — Minek az már nekem? Ha fiatal lennék, az igen, akkor másként nyitnám ki reggel á szemem. | Tízezer ___________J Ré szletek egy hivatalos jelentésből: „Pest megyében a szervezett szociális segítségre — anyagi vagy egészségügyi, vagy mindkét okból — rászorulók száma meghaladja a tízezret” „Pest megyében az 1965. évi 54 ezer főből 1973 februárra 117 ezer főre emelkedett a nyugdíjasok száma. A nyugdíjátlag — 1973 februárjában — 906 forint az országos szint alatt, de a megyék átlaga fölött alakult ki.” Az MSZMP Központi Bizottsága irányelvei a párt XI. kongresszusára, IV. fejezet, 6. pont: „Javítjuk a szociálpolitikai ellátást. Tovább egységesítjük nyugdíjFeleleteh adtak — minden korosztályból rendszerünket és csökkentjük a korábbról megmaradt különbségeket. Biztosítjuk a nyugdíjak reálértéké- , nek megtartását. Fokozatosan megszüntetjük a társadalombiztosításban még fennálló eltéréseket.” Közlemény a párt Központi Bizottsága 1974. december 5-i üléséről: „Az 1975. évi terv életszínvonalat befolyásoló intézkedései tartalmazzák a következőket: az alacsony nyugdíjakat július 1-ével fel kell emelni, aminek egyévi kihatása 1,7 milliárd forint.. Kérdés — tudja-e, az állam nyugdíjakra mennyi pénzt fizet ki — három járókelőhöz Cegléden, a Kossuth Ferenc utcában: Középkorú nő, műszőrme bundában, fejkendővel, kezében tömött bevásárló táska: — Nem tudom. Biztos, sok milliót. De hát akik kapják, megdolgoztak érte, hiszen vonják a fizetésfoőL — A fizetésből valóban levonnak. Egyébként az állam 1973-ban több mint húszmilliárd forintot fizetett ki nyugdíjakra. Néz csak. Fölfoghatatlan összeg köznapi eszünk számára. Férfi, jól öltözött, hivatalnok típus: — Nyugdíjra? Hallottam valamit vagy a tévében vagy a rádióban, milliárdok, tíz fölött biztos ... Férfi, bélelt orkánkabátban, borostás képpel: — Nyugdíj ? Na ugyan, ha pisztolyt fog rám, akkor sem tudom megmondani. j Nem hallottam _____| A Mészáros Lőrinc általános iskola tanulója, a bevezétőbéii íWár megszólaló fiú: — Tudod-e, mi az, hogy szegénysor? — Nem hallottam. — Azt, hogy szegénységi bizonyítvány? — Azt se hallottam. — Szüleid kicsodák? — Munkások. — Tanulsz majd tovább, ha elvégezted itt a nyolc osztályt? — Persze. Tanár akarok lenni. A barátaim már most is úgy csúfolnak: tanár. — És ha tanulni akarsz, akkor biztos, hogy sikerül is? — Nem értem. I>r. Földes Ferenc: Munkásság és parasztság kulturális helyzete Magyarországon (Budapest, 1941., Cserépfalvi kiadás) című könyvéből: „1930/31-ben a 40 magyar főiskola 16 932 hallgatója közül csak 473 volt munkásszülők gyermeke. Ez az ösz- szes hallgatók 2,8 százaléka ... Az ipari munkások minden 108-ik 10— 17 éves gyermeke járt középiskolába, főiskolába pedig csak minden 425-ik 18—23 éves, tehát csak minden 175-ik 10—23 éves ipari munkásgyermek előtt nyílt meg a kulturális fejlődés lehetősége.”- — | Ha dolgozik_______j Du naharaszti, Lenin út, Szatmári Ferencék: — Van szegénység, van, hazudik, aki tagadja. Mert nézze csak, nálunk is az autógyárban ott dolgozik a műhelyünkben egy asszonyka, két gyerekét neveli egyedül, a férje otthagyta, nem fizet, bujkál. Szóval ez az asszony szegény. Azon én még nem láttam új ruhát, pedig vagy négy éve, hogy odajött. — Szegénységen tehát azt értsem, hogy nem jut elegendő pénz ruházkodásra, bútorra, hasonlókra? — Nézze, olyan szegénységet, hogy valaki éhezzen, én ebben az országban nem tudok elképzelni. Az képtelenség, persze, ha dolgozik. — ön dolgozik, a felesége szintén, s mégis azt mondta a beszélgetés elején, hogy nehezen élnek. — Várjunk csak. Az, hogy nehezen él az ember vagy szegény, szerinJÁRAY RUDOLF FOTÓMŰVÉSZ FELVÉTELE. tem kettő. Én betanított munkás vagyok az autógyárban, keresek kétezerhatot, -hetet. Ebbe beleszámítottam minden pénzt. A feleségem — szintén autógyári — kétezret hoz haza. Két gyerek van. Eddig stimmel? Ujjával húzogatja a képzeletbeli számokat az asztallapra: — Segíteni kell az anyámat, egyetlen gyereke vagyok, ő meg járadékos, ez biztos tudja, mit jelent. — Tudom. T- Na. Havonta ötszáz forintot .küldünk az anyámnak, mert szegény máskülönben... — A lakás... — A lakás az állami, rozoga, nem nagy a bére, de gyűjtünk, mert vagy egy gyári építkezésbe szállunk be, vagy magunk vágunk neki. Erre minden hónapban félreteszünk ezer forintot, még akkor is, ha nem eszünk húst egy hpten több napon. — A gyerekek ezt nem kifogásolják? — Ez van. Látják, hogy a jobb úgyis nekik jut. Van magukhoz való eszük, a nagyobbnak főként, tizenhárom éves. — És a gyerekek még nem mondták azt, hogy „mi szegények vagyunk”? — A gyerekek sok mindent mondanak, mert sok mindent látnak. De az én két gyermekem megérti, ha valamire én vagy az asszony azt menjük, nincsen. Vagy azt: nem lehet. — Tehát ön nem érzi szegénynek magát? — Nem. Villám nem lesz, házam talán, kocsim esetleg nyugdíjas koromra. — Hány éves? — Harminckilenc leszek februárban. Index ___________J 19 50-ben az iparban foglalkoztatott munkások és alkalmazottak havi átlagbére 735 forintot tett ki. 1973-ban 2514 forint volt. Az egy keresőre jutó reálbér indexe, 1950-et száznak véve, 1974-ben 214 százalékot ért el. Hazánk egy lakosa az 1934—1938 közötti évek átlagában 33,2 kilogramm húst fogyasztott 1973-ban 63,2 kilogrammot. Megint járókelők, véletlenül kiválasztva, mondhatnak bármit, csak magam mutatkozom be, nevüket, foglalkozásukat nem tudakolom. A kérdés: mit ért ön szegénységen? Harminc év körüli nő, feltehetően saját kisgyerekével, aki ötéves forma: — A karácsonyi lapba pont a szegénységről akar írni? Annyi minden jó van. Az az igazság, hogy az is panaszkodik, akinek valójában nincs rá oka. Én is szoktam, a mindenit, de drága, ki tudja ezt megfizetni ... Az ember mindig többet szeretne, mint amennyi pénze van. — De ez nemi szegénység. — Nem. De az ember úgy érzi. Biztos, vannak valóban szegények. Öregek például. Itt Nagykőrösön különösen sokan vannak, akiknek volt egy kis földjük, azután most semmijük, mert maguknak dolgoztak, a szövetkezetbe meg már nem mehettek, Öregek voltak akkor is, legalábbis így gondolom ... Fiatal ember, zavartan hunyorog: — Szegénység? HáíJ‘' szóval.., nincs mit enni, meg nipcs munka, ilyesmi. Ami a tévében is van, abban az Egy óra múlva itt vágyókban vagy miben. — Nem erre gondoltam. Most, 1974-ben ki a szegény? — Én például. Régóta szeretnék egy motort, de az apám azt mondta, tedd félre az árát. Aztán soha nem sikerül.., , Idősebb asszony: — Szegénység? Arra mondják, akinek nincs semmije. Háza, autója, ilyesmi. — Régen is arra mondták? — Ugyan már! De hát csak nem gondolja, hogy olyasfajta szegénység lehet...? | A felemelkedés útja | Dobi István a munkás-, paraszt- és értelmiségi fiatalok 1943. augusztus 23—28. között, Balatonszárszód rendezett találkozóján: „A dolgozó parasztság felemelkedésének útját pedig a demokráciában és a szocializmusban látom ... A szocializmust azért jelölöm meg, mert a szociális igazságok kiterjesztése — minden kétséget kizáróan — bőséges lehetőséget ad minden dolgozó embernek, megszüntet minden kiváltságot, amit eddig egyesek élveztek és a munkát teszi a becsületes élet alapjává.” A Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Központi Bizottsága 1956. december 5-én hozott határozatából : „Egész gazdaságpolitikánk fő kérdése, hogy a nemzeti jövedelem elosztásában, gazdasági beruházási terveink készítésében elsődleges szempont a dolgozók életszínvonalának fokozatos emelése legyen.” Az MSZMP Központi Bizottsága irányelvei a párt XI. kongresszusára, negyedik fejezet: „Szocialista előrehaladásunk során, gazdasági építőmunkánk eredményeként rendszeresen emelkedik dolgozó népünk életszínvonala. Az egy főre jutó reáljövedelem a negyedik ötéves terv időszakában 24 százalékkal, a tervezettet megközelítően növekszik. Népünk jobban táplálkozik, szebben öltözködik, kulturáltabban él, mint bármikor ezelőtt.” Mészáros Ottó
