Pest Megyi Hírlap, 1974. december (18. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-25 / 301. szám
1974. DECEMBER 25., SZERDA ír“«» W x/umfSV A kemotechnikusok megmondják Meddig érdemes növelni a termelési költségeket? Laboratórium a családi házban „A mezőgazdaságban folytatjuk a nagyüzemi, ipar- szerű termelés elterjesztését... — olvashatjuk az MSZMP Központi Bizottságának kongresszusi irányelveiben, amelynek idézett sorai így folytatódnak: — A nagyobb hatékonyságot és termelési eredményeket a jól és közepesen gazdálkodó nagyüzemek fejlesztésével, a kedvezőtlen adottságúak felzárkóztatásával, a természeti feltételeiknek jobban . megfelelő termelési szerkezet kialakításával kívánjuk elérni. Cegléd környékén tudják. A cél tehát adott, mondhatnánk úgy is, hogy változatlan. Köztudott, hogy a technika vívmányainak a termelés szolgálatába állítása a terméshozamok növekedését eredményezi. Arról már kevesebbet beszélünk — bár ez sem titok —, hogy az ipari eredetű anyagok, vegyszerek szükségszerűen növekvő felhasználása együtt jár o termelési költségek emelkedésével. A fejlődés egyetlen útja mégis ez. Éppen ezért a korszerű módszerek és anyagok alkalmazása során döntő jelentőségű, hogy meddig érdemes a termelési költségeket növelni? A feladatokat ismerő termelőszövetkezeti vezetők jól tudják, hogy e kérdés megválaszolásához már kevés a „józan paraszti ész”. Az iparszerű termelés nemcsak az anyagiak és a lehetőségek koncentrálását, hanem a szellemi felkészültség, a szakmai hozzáértés szakosítását, specializációját is megköveteli. Ezért hozták létre 1967-ben a Dél-Pest megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetsége kebelén belül a Cegléd környéki téeszek közö6 agrokémiai laboratóriumukat. Az előkelő hangzású név mögött Cegléd egyik sáros utcájának régen volt családi házában berendezett szerény laboratórium húzódik meg, amelyben Borsos Arnold agrármérnök vezetésével 10 vegyész és agrármérnök, illetve technikus dolgozik. — Talaj-, takarmány- és állati vérsavóvizsgálatokát végzünk — mondja Borsos Arnold, amikor a laboratórium feladatáról, teljesítőképességéről érdeklődöm. Azt keressük, hogy a gazdaságok különböző adottságú területein „mit tud” a talaj, vagyis milyen az összetétele, a táperő. Azért fontos ez, mert csak így lehet Meghatározni, hogy hová, milyen növényt érdemes vetni, illetve milyen ásványi sókat, mennyi műtrágyát kell a földbe juttatni a kívánt terméshozam eléréséhez. Módosítás négyévenként — Nemcsak számokat adunk át a szövetkezeteknek, hanem megmagyarázzuk azok értelmét, az okozati összefüggéseket és konkrét javaslatokat teszünk a hatékonyság növelésére — mutat néhány ilyen írásos vizsgálati eredményt a laboratórium vezetője. Űjra és újra visszatérünk mindenhová, megnézzük, hogy javaslatainkat hasznosították-e és milyen eredménnyel. Ennek gyakorlati formája a négyévenként ismétlődő talaj- tápanyagvizsgálat, amelyet valamennyi velünk kapcsolatban álló tagszövetkezet ma már igényel. Fennállásunk óta mintegy 320 000 hektáros területen végeztük ezt el. A négy éve készített talajtérképeket az állapotnak megfelelően módosítjuk, figyelemmel kísérjük, hogyan változik az emberi beavatkozásra a kötöttség, a vízháztartás, a savas, illetve lúgos jelleg, a humusztartalom, a mikroelemek jelenléte, a kálium-, magnézium- és a foszfortartalom. Előfordult az is, hogy az újabb vizsgálat során a műtrágyafelhasználás csökkentésére tettünk javaslatot, mert a táperő úgy megnőtt, hogy felesleges pocsékolás lett volna az adagok további növelése. A laboratóriumi vizsgálat ahhoz nyújt támpontot, hogy a ráfordítások optimális szintjét meghatározhassuk. Ez a gazdaságos termelés alapkövetelménye. Az optimumon túl ugyanis a többletköltség már minimális terméstöbbletet hoz, sőt fordított arányok is kialakulhatnak; ilyenkor mint mondani szokás „többe kerül a leves, mint a hús”. Az új módszerek elterjesztését a gazdaságok területén folytatott üzemi kísérleteink szolgálják. Ilyen hatékony módszernek bizonyult például a pilisi burgonyáter- mesztési társulás tábláin alkalmazott lombtrágyázás. A levélen át jutott tápanyag azonnal kifejti hatását é^a hatóanyag legkisebb része sem vész kárba, ellentétben a talajtrágyázással. Kevesebb műtrágyával lehet így elérni azonos eredményt. Hasonló kísérleteink jó eredményt hoztak az albertirsai Dimitrov Tsz szőlőjében és az abonyi Üj Világ Tsz paradicsomtábláin, vagy például a dánszentmiklósi Micsurin Termelöszövetkezetat- masker tjében. * »-' Levélminták vizsgálata — Megvizsgáljuk a beküldött takarmánymintákat a tápanyagérték szempontjából, majd azt nézzük, mennyi jutott ebből tejbe, húsba. Évente mintegy 1600 szemes, szálas, siló és tápfélét és körülbelül 800 vérsavómintát értékelünk. Hasonló következtetések levonása érdekében több mint 1000 levélmintát is megvizsgáltunk. A körzetben négy forró- levegős lucernaszárító berendezés működik; a törteli Rákóczi, a kocséri Üj Élet, a ceglédi Vörös Csillag és a Magyar—Szovjet Barátság szövetkezetek üzemeiben gyártott lucernaliszt minőségét is ellenőrizzük. — Nem panaszképpen említem, de így igaz — mondja Borsos Arnold —, amilyen nagyot léptünk előre a földek tápanyag ellátásában, annyira nehézkesen halad előre a takarmányozás korszerűsítése, pedig ez legalább annyira fontos kérdés. Nincs üdvözítő megoldás Nem lehet eléggé hangsúlyozni — s ebben is csak egyetértettünk a ceglédi ke- motechnikusokkal —, hogy a gazdálkodás egyre komplexebb szemléletet igényel. Pontosan meg kell határoz-* ni, hogy az adott cél eléréséhez mit kell tenni, például a nagyobb terméshez nem elég a több műtrágya. Kell a jó vetőmag, a gondos talajművelés és még sok minden. Jobban kell becsülni azt az értéket is, ami ingyen van, mint például az istállókban keletkező szerves trágya. Az ésszerű takarékosság az ilyen értékek felhasználására is vonatkozik. Az pedig már modern korunk tanulsága, hogy a korszerű vegyi anyagokkal mennyire, érdemes takaréjtqs-r kodnurik. A laboratóriumok tudományos ÓréHmeftyei hozzásegítik a vezetőket a döntés meghozatalához: valójában meddig érdemes a költségek növekedését vállalni és mettől gazdaságtalan ez! Kovács György Attila A Budatej kflzifs vállalkozás törökbálinti tizemében az idén >60 vagon ömlesztett sajtot, gomolyatúrőt, illetve körözöttet készítettek. A fővárost, Pest megyét és a környező megyéket látják el. A tizenháromféle termékből az ünnepre nagy mennyiséget szállítottak, műanyag tálkákba, illetve^alufóliába csomagolva. Kz az eljárás növeli a sajtok szavatossági idejét. Gardos Katalin felvétele Fürge kezek - gyors gépek KÉT KÖZSÉG EGYESÜL * . Uj név a térképen' A Dunakanyar bal partján új földrajzi nevet kell megtanulnunk, megalakul Verőcemaros község. Természetesen csak a név új, a két község, amely az Elnöki Tanács 33/1974. számú határozata alapján most egyesül — régi. Mind a kettő Nógrád megyéhez tartozott valaha, és erre utalt egyikük csak nemrég megrövidült neve, ahogy különben még ma is sokan emlegetik: Nógrádverőce. Hivatalosan azonban már évek óta Verőce ez a Pest megyei és a váci járáshoz tartozó község. Ősi település, minden bizonnyal már a kókorszak embere is lakta, de hogy amikor a római birodalom határa a Dunáig ért, jelentősége volt, annak bizonysága az I. Valentinus császár idején emelt őrtorony. Romja ott látható a Vác felől jövő út mentén, a Duna partján, nem messze a mai helység szélső házaitól. Megvédte-e valaha is harcban Róma limesét ez a torony, nem tudni, de a történelem folyamán bizony a községet nem kerülték el véres csaták. 1597- ben például itt szenvedett a Mohamed pasa vezette török had súlyos vereséget. Üdülőhelyi terület — ipari lakossággal A Verőcével most egyesülő Kismaros jóval fiatalabb település, s bár mind a kettő ki, gyógy-; és, „, üdüj.qhely,, Kismaros annak is fiatal. Nóg- rádverőcén viszont már a. VIII. században nyaralókastélyt építtetett magának Mí- gazzi, Vác nevezetes püspöke. A folyóparton, az Árpád utcát, képező 2. számú főközlekedési útvonal mentén egész sor szép villaépület tanúskodik róla, T es tv ér népnek segítettek Lakásán családja körében találkoztam Polacsek Vincével, a Pest—Nógrád megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat osztályvezetőjével, aki nemrégen érkezett haza Mongóliából, ahol a darhani húskombinátban dolgozott. Ennek folyamatos üzemeltetéséhez, szezonjellegének megszüntetéséhez, hatékonyságának nö_ veléséhez, a mongol munkások oktatásához, a magyar húsipar jelentős segítséget nyújt. így került hát Polacsek Vince két munkatársával, Kósik Benő és Papp József húsipari szakmunkásokkal Pest megyéből e távoli országba. Még frissek az emlékek. — Hol is kezdjem? — néz rám kérdőn. — Mert ugye, Mongóliáról mi jut az ember eszébe? Jurták, kopár fennsíkok. Bár mindez hozzá tartozik az ország jellegéhez hangulatához, mégis ennél lényegesen több Mongólia. Érdekes, izgalmas ország, amely a feudalizmusból közvetlenül rátért a szocializmus útjára. A Szovjetunióhoz és a szocialista országokhoz — hazánkhoz Is — szoros baráti szálak fűzik. Mint idehaza — Ez év május 25-én indultam a mongóliai Darhan városába, ahol fél évet töltöttem a két kollegámmal. Munkatársaim a birka vágóvonal mellett adták át tudásukat mongol szaktársaiknak, nékem pedig a tmk-üzem megszervezése jutott feladatul. Készültem az útra, de utólag most már bevallhatom, hogy elutazásom előtt „lámpalázas” voltam. Ám ez már a megérkezés pillanatában elmúlt. Pest megyeiek Darhanban — Milyen voU a fogadtatás? A lehető legbarátibb. Gondoskodtak kényelmünkről. 1, 2 és 3 szobás, távfűtéses lakásban szállásoltak el bennünket. A házak az új, modern városrészben, a Novi-Darhan- ban állnak. Két vágóvassal — Es a munkahely? — A darhani húskombinátot főképpen birka- és marhafeldolgozásra rendezték be. Ez év szeptember 30-tg tartó sikeres próbaüzemelés után október 1-én megkezdődhetett a folyamatos termelés. Napi 2600 birka került levágásra műszakonként 1300. Mivel a marhavágóvonal csak egy műszakban dolgozott, ezért 170 állatot vágtak naponta. Az ott dolgozó mongol munkások közül többen a Szovjetunióban folytatták a munkájukhoz szükséges tanulmányaikat, két műszaki munkatárs pedig hazánkban sajátította el az ismereteket. Irattárcájából fotókat és egy papírlapot vesz elő. A fényképek a mongol húskombinátot, az ottani barátokat ábrázolják. A papíroson ez áll: Mongol Béla, Darhan, húskombinát, Mongólia. Az egyik nálunk tanult műszaki kollégát hívták így. A valódi nevét nem csak mi magyarok, hanem mongol barátaink sem tudták. Mindenki csak Mongol Bélának hívta — magyarázza nevetve. A próbaüzemelés után az első termékek — a birkahúsból készült Hara nevű kolbász, valamint az Orhonnak nevezett szalámi voltak. Ezenkívül gyártottunk virslit és még debrecenit is Érdekességképpen mondom: birkanyelvből készítettünk rakott nyelvet. Természetesen figyelembe vettük a mongol ízeket, ennek megfelelően fűszereztük a termékeket. Most is van valaki a Pest- Nógrád megyei állatforgalmi vállalattól Mongóliában? Paraszt László, a ceglédi vágóhíd feldolgozó részlegének vezetője és két hete utazott el Vladár Menyhért, a vállalat asztalosa. Mindketten több hónapot töltenek odakint. Kapcsolat az újság és a fotó Az ottani munkát megköny- nyíti a vállalattal’ való szoros kapcsolat, még így több ezer kilométer távolból is. Az Álla tforgalmi és Húsipari Tröszt rendszeresen különböző napi- és hetilapokat, könyveket, lemezeket és fotókat küld az ott dolgozó magyar munkásoknak. Polacsek Vince felesége — aki eddig beszélgetésünknek néma hallgatója volt — megjegyzi: mióta férjem hazajött, akár hiszi, akár nem, még nem is tudtunk igazán beszélni egymással, annyian kérdezősködnek útjáról. . •Megértem és belátom: eny- nyi idő után a feleség is megérdemli, hogy férje elmondja, milyen is volt Mongólia. Sugár Róbert hogy a századforduló táján számos jómódú polgár választotta üdülőhelyéül. Mostanában pedig, l)atórát*an 511 hétvégi telek'talált gazdára^ és fent a magaslaton, Magyarkút- nál turistaszálló fogad vendégeket. Van azonban ott fenn és a községben másutt is vállalati üdülő, mert a Börzsöny nyúlványa elér idáig és kiessé teszi a környéket. Levegője tiszta, az Egészségügyi Minisztérium országos jelentőségű üdülőterületnek nyilvánította. Kismarost azonban még nem, holott Verőcénél is több a hétvégi üdülőtelke. Fenn az árnyas erdővel borított hegyen, Börzsönyligetben 1007 a számuk. S ugyancsak Kismaroson van az ezer főt befogadó nemzetközi ifjúsági tábor, ahol nyaranta az öt világrészből üdülnek ifjak. Verőcére hajóval és vonattal, Kismarosra pedig csak vonattal, de mind a két helységbe távolsági autóbuszokon is tavasztól őszig ezrével sereglenek a kirándulók és a turisták. Kiskertekben szorgoskodva Egyébként a két vasútállomás forgalma télen is nagy. Verőce és Kismaros többnyire hegyes-dombos határa úgyszólván sohasem biztosított kenyeret az egész lakosságnak. Azelőtt, de különösen újabban sok az ingázó. Kismaroson az 556 munkaképes korúból, 474, Verőcén a 2000-ből 900 jár Vác, Dunakeszi és Budapest gyáraiba/ dolgozni. Ezek többsége is, ha van kis földje a határban, azon, de háza körül kertészkedik, mégpedig főleg jól fizető bogyós gyümölcsöt, több málnát, kevesebb szamócát termel. Lakossága azonbon mind a kettőnek kifejezetten ipari jellegű. Csupán Verőcén a Reménység Szakszövetkezet 94 tagja foglalkozik mezőgazdasággal. A szakszövetkezet melléküzemei is dolgoztatnak jó néhány embert. Jóval több, mint kétszáz munkaalkalmat nyújt a Kőbányai Porcelángyár telepe, amit évtizedekkel ezelőtt még a pécsi Zsolnay-gyár alapított. Most is laboratóriumi, meg ipari porcelántárgyakat készít, persze megnagyobbodva és korszerűen felszerelve. Az Állami Erdőgiazdaság szintén nagyon korszerű fűrészüzemében is dolgozik vagy száz ember. A lakosság számát, annak ellenére, hogy nagy ipari városokhoz, közel fekszik a két község, nem duzzasztotta meg hirtelen a bevándorlók serege, hanem egyenletesen növekszik évek óta. 1949-ben Kismaroson 815, 1970-ben 1238 lakost írtak össze és ugyanezeken a népszámlálásokon Verőcén 2549, illetve 2914 főt olvastak meg. Most, amikor egyesülnek, megközelítően négy és fél ezer lesz Verőcemaros lakosainak száma. Területe pedig (Verőcéé 2032, Kismarosé 1187 hektár), 3219 hektárt tesz ki. Négy házhelynyi határ A ma még két önálló község főutcája a 2. számú közlekedési főúton négy kilométer hosszú, és határukat mindössze néhány házhelynyi hézag jelzi. Viszont az ifjúsági táborba vezető Asztalos János utca egyki oldalán a háziak Verőcéhez, a másikon Kismaroshoz tartoznak. Vagyis az egyesülést jóval megelőzve összeépült már a két község. Sok minden egyéb is összekapcsolja a kettőt. Például iskolái közös igazgatás alatt állanak és a kismarosi felsőtagozatosok már évek óta Verőcén tanulnak. Az egyesülés előjeleként pedig a két község 1973-ban közösen készítette el általános rendezési tervét. Verőce lakossága évi 188 ezer, Kismarosé 180 ezer forinttal járult hozzá eddig a községfejlesztési ^laphoz, de társadalmi munkát ennél jóval bőkezűbben adott. Ezután az egyesült község fejlesztési alapja több lehetőségre biztosíthat alkalmat. Meggyorsul az ügyintézés A két község egyesítését azonban az államigazgatási munka színvanalának emelése is indokolja. Apparátusuk létszáma nem állt arányban a megnövekedett tanácsi hatáskörrel. Külön igazgatási előadó például egyik tanácsnál sem volt, pedig az igazgatási ügyek nagy száma megkövetelte volna. Most, az egyesülés után az összevont két apparátus átszervezése lehetővé teszi igazgatási csoport alakítását Máskülönben is gyorsabban, jobban intézheti el a szak- igazgatási szerv a különböző egyéb ügyeket is. Tehát — és ez természetes — a lakosság érdekét szolgálja elsősorban a két község egyesítése. S ha már Verőcemarosról beszélünk, feltétlenül meg kell említeni, hogy Gorka Géza, a néhány éve elhunyt nagy nevű keramikus Verőcén élt és dolgozott, s a község hírnevét növelj a lakásából, műhelyéből lett múzeum, ahol remekműveit őrzik. Most ebből a dicsőségből az egyesült község másik felének. Kismarosnak is jut; hiszen verőcemarosa lesz a Gorka-múzeum. Sz. E.
