Pest Megyi Hírlap, 1974. december (18. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-24 / 300. szám

ARANYVASARNAP December 22-én, az aranyvasárnapi nyitvatartás idején Is jói állták a vevők ostromát a váci áruházak és üzletek. A Dunakanyar Áruház rövidáruosztályán sok hasznos ajándék talált vevőre, 48 órával az ajándékozás napja előtt. A szomszédos Naszály Áruház játékosztályán is sokan vá­sároltak, hogy kedden este örömet szerezzenek a legkisebbek­nek. (Néninger Géza felvételei) Teljesítették 23 milliós tervüket A Beton- és Vasbetonipari Művek Szentendrei Gyárának váci telepe a kongresszusi és a felszabadulási munkaver­seny eredményeként határidő előtt teljesítette az 1974. évi kiemelt beruházási termékek értékesítési tervét. Bálint István gyárigazgató és Rakonczai László munka- versen yfelelős tájékoztatása Szerint a födémbélóstest, a járdalap, az útszegély és a me­derlap termékösszetételű 23 millió forintos értékesítési ter­vüket határidő előtt teljesí­tették. Az elért eredményekért di­cséretet érdemel a Dózsa György és Lőwy Sándor nevet viselő, szocialista címért küz­dő gyártó brigád, valamint a Jurij Gagarin ezüstéremmel elismert szállítási és a Petőfi Sándor bronzéremmel elismert tmk-brigád. A Lőwy Sándor brigádot a gyárvezetés 5000 forint soron kívüli, pénzjuta­lomban részesítette. Rajtuk kí­vül még nyolcán részesültek pénzjutalomban. XVIII. ÉVFOLYAM, 300. SZÁM 1974. DECEMBER 24., KEDD Teljesítették a tervet Segítettek a szocialista brigádok Jó eredmények a püspökszilágyi erdészetben Az Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság püs­pökszilágyi erdészetében, mely 4 ezer 100 hektáron, kilenc község határában terüf el, Kondor Endre erdészetveze­tővel beszélgettünk a gazda­ság 1974. évi eredményei­ről. — Milyen tevékenységet folytattak ez évben? — Egyik fő munkánk a fakitermelés. Ebből 10 ezer köbmétert terveztünk. A má­sik fontos munkánk az erdő- telepítés. Ebből 54 hektárt terveztünk. Ezenkívül acsai fagyártmányijzemünkben par­kettfrízt, szőlőkarót, kisvas­úti talpfákat és palettalé­ceket gyártottunk. — Hányán dolgoztak az erdészetben? — A fizikai dolgozók szá­ma száz körül mozgott, de alkalmanként időszaki dol­gozók is segítettek. Tizen­négy műszaki dolgozó irá­nyításával oldottuk meg évi feladatainkat. — Hogyan sikerült a ter­veket teljesíteni? — Mintegy 10 ezer 150 köbméter fát termeltünk ki. Ebből 4690 köbméter tűzi­fa, 3950 köbméter ipari fa, 1510 köbméter ágfa. 54 hek­táron telepítettünk erdőt, tölgy-, cser- és erdei fenyő­fával. — Milyen gondjaik voltak ebben az évben? — A legnagyobb gondot a munkaerőhiány jelentette. Kevés volt a fakitermelő munkás, és sajnos a motor­fűrész-kezelők a szakvizsga után csak rövid ideig dol­goznak gazdaságunkban, an­nak ellenére is, hogy átlag- fizetésük 4000 forint fölött van. A kedvezőtlen őszi idő­járás is befolyásolta ter­melésünket. Gondot okozott a szállítás is. — Miben sikerült előre lépni? — Az időszaki dolgozók fog­lalkoztatását és bérezését nagymértékben közelítettük az állandó dolgozóikhoz. Beve­zettük a szabad szombato­kat és á téli hónapokra ké­szenléti bért fizetünk. A dol­gozók munkahelyre szállítá­sát is megoldottuk; válla­latunk központjától egy mik- robuszt kaptunk erre a cél­ra. Jelentősek eredményeink a szocialista brigádmozga­lom fejlesztésében. Az öt szocialista brigád vállalásai val nagymértékben segítette terveink teljesítését és nem­csak a gazdasági munkában, hanem a politikai, a kultu­rális és a közéleti feladatok megoldásában is példát mu­tattak. A vezetők elismerik és támogatják Tanulni mindig érdemes Műszakváltás. Tíz perccel két óra előtt az asszonyok a szalag mellett elfoglalják he­lyeiket. Kocsik zörögnek, emelővillás targoncák kanya­rodnak nyersanyaggal és üres üvegekkel megrakottan. A művezető ilyenkor már a he­lyén van. Győrffy Ákos művezető 1960-ban lett a Dunakeszi Konzervgyár ipari tanulója. Beiratkozott a konzervipari technikum esti tagozatára is. Ezt a Kertészeti Egyetem kö­vette. Diplomáját az idén vet­te át. Két éve nős, kilenchóna- pos kisfiú apja. — Nyilván nem volt könnyű a diplomamunkáig eljutni. Va­jon miért vállalta ezt? — Tulajdonképpen négy évet megspórolhattam volna, ha az általános iskola után rögtön a technikumba, me­gyek. De hogy nem így vá­lasztottam, ma már nem bá­nom. A három év alatt köze­lebbi kapcsolatot teremthet­tem az emberekkel és a gyár­tással. Belekóstoltam a szak­mába és megjött az étvágyam. A konzervipar nagy fejlődés előtt álL Ezért tanultam. , — Van-e lehetősége techno­lógiai újításra, a gyártás ala­kítására, általában tudásának kamatoztatására ? — Természetesen van. Ezzel válik naponta újjá és érdekes sé a munkám. De ha megkér­dezné bármelyik kollégámat, valamennyien így válaszolná­nak. S nemcsak ők, hanem a dolgozók többsége is. Nem könnyű feladat ebben a mun­kakörben dolgozni. Egy sze­mélyben kell felelni a gyártá­sért, azaz a minőségért és az emberekért. Gyakran előfor­dul, hogy oda kell állni a sza­laghoz és be kell segíteni. A termelés érdekében senki sem állhat félre. De ez így termé­szetes. — Elismerik-e munkáját, részesült-e kitüntetésben, ju tatomban? — Elismerik és igényt tarta­nak rá, hiszen támogatásuk nélkül nem mehettem volna iskolába sem. Tapasztalatom szerint a vállalat vezetősége tudja és tudatosan fejleszti a szakmai képzésit és a mun- kásműveltséget. Kiskarácsony, nagykarácsony... P uhán és csendesen szálldosott a hó. Körül már mindent bebo­rított a vakító fehérség, s az ég szürkén homálylott, álcáiba ringa- tóan. Léket huhukoltunk a jégvirágos ablaküvegre, s lestünk kifelé. Bá­tyám — aki már iskolás volt, s járt is oda, amikor enyhébb volt az idő, és szandálban is mehetett — kör­mével jeleket rajzolt a jégcirádák közé. — Mi ez? — böktem az egyik karcolatra. — Ez-e? Mi lenne, te mulya? Hát a nagy bő-betű. Ügy néztem a bö-re, akár egy égi jelre. Aztán bólintottam, -mint aki belégyőzködik, hogy ez bizony nem lehet más, csakis az, aminek Jósika mondja. Anyám a pitvarban motozott a kemence ajtaja előtt, s beszélt, be­szélt szokása szerint. Most éppen a parazsat kavargatta, sodorta oldalt a kemence tégláin. — Jó kis meleget adtál parazsacs- "ka. Meg is sül majd porhanyósra, olyan lesz mint te, olyan parázs. — Mi lesz olyan, édesanyám? — ütöttem fel a fejem, mert hasamnak igen tetszetős igéket hallottam. — Csak játsszatok ... Sütök nék- tek valami finomat, hiszen szenteste lesz — mosolygott reám olyan fé­nyességgel, akár a legragyogóbb égi pp.rázs K ödfeihők úsztak az ablak elé, s fennakadt^ a dermedt or- gonabokrokön. Egy időre ettől zászlós lett a bokor, majd a köd to­vább billent. Megint messzire lát­tunk, egészen az erdőig, ahol már sötétség volt, s benne az alvó mada­rak. Meg az éjszaka., Téli éjszaka, csillagokkal és félelemmel, és álom­mal, amiben mégis mindig öröm la­kott. Anyám mellénk telepedett. Magá­hoz ölelt bennünket. Sugárzott be­lőle a kemence melege, a parázs ra­gyogása, és valami furcsa és édes bódulat. — Amíg apátok megjön, mesélek — suttogott, és száján megeredt a mese jóízű, álmosító ringatása. Egy messzi télről mesélt és egy kisgye­rekről, aki éppen egy ilyen estén született, nagyon távol, valami Bet­lehem nevű tanyán. Egy ilyen ta­nyában, mint a miénk, ahol csak egy rossz istálló volt, meg a hideg és a messzi égbolt alatt a hó. Az istál­lóban jászol, meg szénaillat, és fenn az égen egy nagyon fényes csillag ragyogott. Éppen a három királynál tartott, amikor közbevágtam: — Ez mind igaz volt? Anyám sokáig nézett reám, aztán/ elmosolyodott: — A mesében nem az igazság a szép, hanem az, hogy a valóságnak ilyennek kellene lennie... Ez a betlehemi történet csak mese. Odakint zaj támadt Nehéz csiz­mák dobogtak, apám verte le a lá­báról a havat. Aztán belépett. Ál- mélkodva néztünk rá, s a kezében tartott havas fanyőfácskára. Csak egy kicsiny gally volt, de olyan csu­dálatos illattal töltötte meg a szo­bát, mint a legszebb mese. A sarok­ba állította, és mosolygott. — Na, karácsonyfa már van. De mi lesz rajta? — kérdezte. Anyám kihúzta az almáriom fiók­ját, és színes szalagokat, három ra­gyogó üveggömböt, és két kicsi gyer­tyacsokrot szedegetett elő. * — Ez a sok gyönyörűség —mond­ta apámnak. jn s hamarosan ott állt a feldíszí­r, tett karácsonyfa, s mi álmél- kodva néztük. Soha ilyen szép_ séget! Csak álltunk szótlanul, csend­ben és gyönyörködve. Apám meggyújtotta a gyertyá­kat, s a piciny lángok arany lepke­ként kezdtek libegni. —• Hát a csemege? Hozzad már... Odakint nyikkant a kemence aj­taja, és anyám máris behozta a ka­rácsony esti csemegét, a sült tököt. Mi már az asztalnál ültünk,, és tü­relmetlenül harangoztunk a lábunk­kal. Nyúltunk a tál felé, ahol kívána­tosán gőzölögtek a tenyérnyi dara­bok. Látszott, hogy omlós és való­ban édes parázsra sikeredett. — Előbb énekeljünk — szólt ápám. Hangja a szokottnál csende­sebb volt. Ö kezdte el az éneket, és mi örömmel segítettünk neki: „Kiskarácsony, nagykarácsony...” — zengett az ének a kis szobában, olyan kedvvel, hogy a gyertyák lángjai libegni kezdtek. Aztán már csak ketten fújtuk Jóskával, apám elhallgatott, s bennünket nézett. A nyám elébem tette a nagy sze­let sült tököt. Párállott a cse­mege, s ahogy az ének végez- tévél feléje nyúltam, éreztem, hogy valami meleg perdült a kezemre. A fölébünk hajló anyám szeméből per­gett, ezüst gyöngyként pergett alá a könny. A kezemre, s egy csepp a csemegére is, amitől az még éde­sebb és melegebb és parázsabb lett. Én olyan édeset azóta sem et­tem. CSANKÖ LAJOS NEGYVENHÁRMÁN Vizsgáznak a távirászok Vácott, a Lőwy Sándor Gé­pészeti és Gépgyártástechno­lógiai Szakközépiskolában most vizsgáznak az MHSZ géptáv- írász-tanfolyaimának résztve­vői. Az iskola harmad- és ne­gyedéves tanulóiból került ki az a 43 diák, aki a honvédelmi előképzést adó tanfolyamon részt vett. Mii játszik a Madách mozi? Dec. 25—26.: Magas, szőke férfi — felemás cipőben (szí­nes, szinkronizált francia filmvígjáték). — 27—29.: Üveg- ház (színes amerikai film, 18 éven felülieknek). — 28-án, szombaton, 15 és 21 órakor: Szenzációvadászok (színes, szé­lesvásznú olasz film). — Ma­tiné, 29-én: Vágta a vonalon. — Dec. 30—jan. .1.: A Pendra- gon legenda (Szerb Antal re­gényének színes magyar film- változata). Nagymaros A SIKEREK ÉVE Megtartotta idei utolsó pró­báját a Nagymarosi Szövetke­zeti Férfikar. Szép sikersorozat befejezése volt ez az utolsó összejövetel. Az 1974-es év első nagy ese­ménye Váchoz fűződik: január­ban itt rendezték a rádió Kó­ruspódiumának Pest megyei felvételét. Májusban Jászbe­rényben, a szövetkezeti kóru­sok országos találkozóján meg­szerezték eddigi legmagasabb minősítésüket: az aranykoszo- rú fokozatot, diplomával. Júniusban, a megyei szövet­kezeti napok ünnepi műsorá­ban szerepeltek, Cegléden. Augusztusban ünnepelték a kórus alapításának 70. évfor­dulóját. Itt elsőként kapták meg a Nagymarosért elneve­zésű emlékérmet, amelyet a község alapításának 650. év­fordulóján adományozott a nagyközségi tanács. Az év legutolsó, de talán leg­jelentősebb eseményeként a napokban kapott értesítést a rádiótól Kismartoni Ferenc, a kórus karnagya. Eszerint az énekkar legutóbbi szereplését a rádió zsűrije „kiváló produk­ciónak” minősítette és meg­hívta a nagymarosi énekkart a Kóruspódium évadzáró nyilvá­nos hangversenyére. Dercsényi—Korniss: Vác A 900. évforduló újabb kiadványa A Magyar Helikon és a Corvina Könyvkiadó közös ki­adványaként, 4000 példányban megjelent — Vác város taná­csának támogatásával — a közel 200 oldalas, VÁC című kötet. Dercsényi Dezső bevezető­jében arról ír, hogy Vác he­lyét miként jelölte ki a tör­téneti fejlődés és a városala­kító erő. Részletesen ír az egyházmegye székhelyének kit: alakulásáról, a város közép­kori szerepéről és jelentőségé­ről. Felvillantja a XVIII. szá­zadi kisváros páratlan város­képét s megismerteti- az olva­sót a váci műemlékekkel. — Vác utolsó negyedszáza­dos ipari, gazdasági fejlődése együtt haladt múltjának, tör­ténelmi értékeinek a meg­mentésével, helyreállításával. A műemlékek megszépülve illeszkednek a város látniva­lói közé. A kilencszáz éves város arra is kitűnő példa, hogy a régi és az új jól meg­fér egymás mellett, hogy a társadalmi fejlődés nyomán járó gazdasági fellendülés vé­di és megőrzi a várostörténet művészeti értékeit. A kötetet Korniss Péter 91 szép felvétele díszíti, megmu­tatva a környékbeli Vácrátót és Verőce érdekességeit is. (papp) Köszönetnyilvánítás. Köszönetét mondok rokonaimnak, ismerőse­imnek. a Járási és Városi Földhi­vatal vezetőinek, a munkatársak­nak. akik szeretett Ildikó lányom temetésén részt vettek, és mély gyászomban osztoztak. Lantos Gé­za. VÁCI APRÓHIRDETÉSEK Idén vizsgázott Tra­bant eladó. Vác, Dam­janich tér 7. V. eme­let 2. (Joó) ____________ A Sztáron Sándor Gimnázium (Vác, Konstantin tér 3. szám) felvesz vizsgá­zott kazánfűtőt két Marabu IX. típusú kokszfűtésű kazán­hoz. Munkaidő: heti 44 óra, alapfizetés: 2380 forint. Megfelelő lakáscserével bentla- kás is megoldható! Az Árpád úti általános iskola január elsejé­vel szerződéssel alkal­maz gyakorlattal ren­delkező gazdaságveze­tőt. Jelentkezés: Vác. Árpád utca 85. ________ Vá con most épült há­romszobás családi ház áron alul eladó. Ér­deklődni a 10—257-es telefonszámon. Vácott és Vác környékén lakó fiatal közgazdászokat elemző munkakörbe felveszünk. Alkalmasság és beválás esetén 2—3 év után vezetői munkakört biztosítunk. Jelentkezni lehet: a Váci Kötött­árugyár személyzeti-oktatási osztályán. Vác, Sallai Imre utca 8/10. Felvételre keres janu­ár elsejétől egy mosó­nőt, két betegápolónőt a Városi Szociális II. Betegotthon. Vác, Vak Bottyán tér 1. sz. HIRDESSEN A VÁCI NAPLÓBAN! i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents