Pest Megyi Hírlap, 1974. december (18. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-24 / 300. szám

%HÚhm 1974. DECEMBER 24., KEDD fR&Íkusz Szünet Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet má­sodik szakasza december 23-tól január 17-ig szünetet tart a ka­rácsonyi és újévi ünnepek mi­att, valamint azért, hogy a kül­döttségek a végzett munkáról beszámolhassanak kormányuk­nak. AZ ÉRTEKEZLET megbíz­ható pozitív eredményekkel kezdi meg a szünetet. Előre­léptek a politikai fődokumen­tumtervezet előkészítésében, amely magában foglalja az európai biztonság alapvető kérdéseit és azokat az elveket, amelyek kapcsolataikban kell, hogy vezéreljék a résztvevő államokat. A helsinki indítvá­nyokban megjelölt 10 elv kö­zül hétnek a szövegét előzete­sen rögzítették. Ezek a követ­kezők: a szuverén egyenlőség, a szüverenitásból adódó jogok tiszteletben tartása; az erőszak alkalmazásáról és az azzal va­ló fenyegetőzésről való lemon­dás; a határok sérthetetlen­sége; az államok területi sért­hetetlensége; a vitás kérdések békés rendezése; a belügyekbe való be nem avatkozás; az em­beri jogok és az alapvető sza­badságjogok tiszteletben tar­tása. MEGFOGALMAZTÁK, bár egyelőre még nem fogadta el valamennyi küldöttség a nyol­cadik elvet, amely kimondja a népek egyenjogúságát és azt a jogát, hogy rendelkezhetnek saját sorsukkal. Megkezdődött a 9. és a 10. elv megfogalma­zása, amelyek az államközi együttműködésre és a nemzet­közi jogi kötelezettségek lelki- ismeretes teljesítésére vonat­koznak. BEFEJEZÉSHEZ KÖZELE­DIK a munka a napirend má­sodik pontjával kapcsolatos szövegek elkészítése tekinteté­ben. Ez a gazdaság, a tudo­mány, a technika és a környe­zetvédelem területén való együttműködés kérdéseit fog­lalja magában. Kidolgozták a záródokumentumnak azt a fe­jezetét, amely a környezetvé­delmet érinti, összehangolták a közös érdekeket képviselő nagyszabású tervekre vonat­kozó szövegrészt. A résztvevő államok kifejezték: készek fel­használni gazdasági potenciál­jukat és természeti erőforrá­saikat arra, hogy hosszú lejá­ratú alapokon, nagyszabású tervek formájában kibonta­koztassák az együttműködést mindenekelőtt olyan területe­ken, mint az energetika és a nyersanyagtartalékok, az úthá­lózatok fejlesztése, az egységes európai hajózási rendszer megteremtése. Létrejöttek és az értekezlet dokumentumaiban kifejezésre jutottak azok a megállapodá­sok, amelyek az üzleti kapcso­latokra, a gazdaisági informá­ciókra, a szabványosítás terüle­tén való együttműködésre és a döntőbíráskodásra vonatkoz­nak. Befejezéséhez közeledik az ipari és a tudományos-mű­szaki együttműködésre, a nem­zetközi turizmusra és a szállí­tásra vonatkozó szövegek meg­fogalmazása. Az utóbbi időben jelentős a haladás — és ezt minden delegáció hangsúlyozza — az értekezlet napirendjének harmadik pontját illetően, amely a humanitárius területe­ken való együttműködést érinti. GYAKORLATILAG kidol­gozták az oktatásügyi együtt­működésre vonatkozó fejeze­tet. A 35 résztvevő állam egyetértésre jutott sok olyan kérdést illetően, amelyek az információk és az emberi kap­csolatok területén való együtt­működést érintik a nemzetkö­zi enyhülés viszonyai közepet­te. FOLYTATÓDIK a negyedik napirendi pontra vonatkozóan a dokumentum kidolgozása. Ez a napirend azokra a lépésekre vonatkozik, amelyeket az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet tagálla­mai tesznek majd az értekez­let befejezése után, az érte­kezlet céljainak és határoza­tainak megvalósításáért. ADAM MALIK indonéz kül­ügyminiszter szombaton, a szovjet kormány vendégeként hivatalos látogatásra Moszk­vába érkezett. MARIO SOARES portugál külügyminiszter hétfőn eluta­zott 17 napos afrikai, ázsiai és európai kőrútjának első állo­mására, a Szomáliái fővárosba. Vasárnap éjfélkor (magyár idő szerint hétfő hajnali egy órakor) beállt az Ira ideig­lenes szárnya által meghir­detett tűzszünet. A határidő előtt két órával ismeretlen merénylők megpróbálták fel­robbantani Edward Heath volt miniszterelnök londoni házát, s már jóval a határ­idő után Észajt-írországban angyonlőttek egy polgári sze­mélyt. Ennek ellenére egyes sajtóorgánumok bizakodnak abban, hogy a karácsonyi fegyvernyugvás, amelyet 11 napra terveznek, talán meg­hosszabbítható. Edward Heath saját be­vallása szerint tíz percen múlt, hogy nem .küldték a ha­lálba. A konzervatív párt­vezér dél-angliai szülőfalu­jában karácsonyi kórust ve­zényelt vasárnap délután, s ennek örömére még sokáig együtt maradt barátaival. Már csalk akikor érkezett visz- sza Wilton Streeti lakásá­hoz, amikor az utcát a rend­őrség zárva tartotta, házá­nak utcai frontján pedig nem máradt egyetlen ép ab­lak sem. A bomha leszakította az erkély felét és elpusztítot­ta a főszalon berendezését. Heath hétfőn 24 órára Észak-Írországiba repült, hogy katonai alakulatokat szemlél­jen meg és tárgyaljon a ve­zető politikusokkal. Az ellene megkísérelt merénylet egyes vélemények szerint _ figyel­meztetés akart lenni az úti­terv miatt. Mások azonban feltételezik, hogy Edward Heath személye csak a pro­pagandahatás kedvéért volt céltábla, éppen úgy, mint ahogy a tűzszünet előtti „fi­nisben” céltáblák voltak a különböző, forgalmas londoni nagyáruházak. Ami a tűzszünet kilátá­sait illeti: Ruari O Rradaigh, az IRA ideiglenes szárnyá­val párhuzamosan működő politikai ág, az ideiglenes Sinn Fein-mozgalom elnöke a hét végén kijelentette, ^hogy ebben a döntő tényező az ulsteri angol hadsereg ma­gatartása: nem annyira az a fontos, hogy mit válaszol az angol kormány a szervezet tűzszüneti feltételeire. A fel­tételek közül a „prwók” az internáltaik szabadon bocsá­tásának tulajdonítják a leg­nagyobb fontosságot. Egyes források azt állítják, hogy a republikánus gerillák egye­lőre jelképes gesztussal is beérnék, és csak „párhuza­mos” engedményekre van szükség. Á budapesti találkozó után Ha két hónappal ezelőtt az európai kommunista és munkás­pártok varsói konzultatív találkozója még csak elhatározta, hosy a kontinens népei és munkásosztálya előtt á.lo Hatal­mas feladatok megoldása és a kommunista mozgalom egysé­gének további megszilárdítása érdekében 1975-ben konferenciát hív egybe Berlinbe, addig a budapesti találkozó mar hozzálá­tott e fontos tanácskozás konkrét előkészületeihez. A találko­zón részt vevő 28 testvérpárt jóváhagyta a berlini konferencia napirendjét: harc az európai békéért, biztonságért, együttmű­ködésért és társadalmi haladásért. Beható vitáoan jelöltek uieg a berlini konferencia elé terjesztendő dokumentum irányelveit és egyben megalakították a szerkesztő bizottságot, hogy e.ve- gezze a konferencia további előkészítésével és dokumentum- tervezetének kidolgozásával kapcsolatos feladatokat. A társadalmi haladásért és a békéért vívott harc eredmé­nyeképpen kontinensünk fej­lődésének olyan szakaszába érkezett, amikor — akárcsak szerte a világon — a reakció, a háború és a hidegháború erői mindjobban visszaszorul­nak, amikor a nemzetközi erőviszonyok a szocialista _ vi­lágrendszer, a demokráciáért, a nemzeti jogokért küzdő né­pek javára tolódnak el. A po­étikai enyhülés térhódítása nyomán és a békét kívánó tö­megek akaratának hatására még a vezető tőkés országok uralkodó körei is kénytelenek mind reálisabban megközelí­teni az emberiség sorsát érin­tő politikai kérdéseket. Mindezzel párhuzamosan azonban a kapitalista világban kiéleződött a gazdasági és a politikai válság, fokozzák te­vékenységüket a hidegháború hívei. így hát aligha lehet fontosabb feladat, mint meg­akadályozni, hogy törés kö_ Kissinger Vlagyivosztokról Kissinger külügyminiszter á Newsweek utcára került ka­rácsonyi számában közölt exkluzív interjúban részlete­sen ismertette a vlagyivoszto- ki csúcstalálkozóról kiadott szovjet—amerikai közös nyi­latkozatnák a fegyverzetcsök­kentési tárgyalások megindítá­sára vonatkozó pontját, ame­lyet a fegyverkorlátozási ke­retmegállapodást ellenző ame­rikai csoportok, élükön Jack- son szenátorral, ürügyként használták fel a megállapodás elleni hangulatkeltésre. A szóban forgó pontot a megállapodás bírálói úgy ér­telmezték, mint amely kizárja a fegyverzetek tényleges csökkentésének megkezdését 1985-ig, vagyis a kidolgozásra váró 10 éves fegyverkorláto­zási egyezmény lejárta előtt. Az amerikai magazinnak adott nyilatkozatában a kül­ügyminiszter közölte : a Brezs- nyev—Ford csúcstalálkozót követően a szóbeli megállapo­dást rögzítő egyeztetett szov­jet—amerikai emlékiratban tisztázták, hogy a vlagyivosz- tokd közös közleményben a „legkésőbb 1980-ban” megin­dítandó fegyverzetcsökkentési tárgyalásokra vonatkozó uta­lás nem zárja ki, hogy ezek a megbeszélések hamarabb — vagyis 1980 előtt — megkez­dődjenek, és hogy megállapo­dás esetén már a fegyverkor­látozás! egyezmény hatálya idején — vagyis 1985 előtt — meginduljon a fegyverzetek tényleges csökkentése. A vonatkozó szövegrész pon­tosítása eredményeként „vilá­gos, hogy a tárgyalások (a fegyverzetek csökkentéséről) megindulhatnak, amilyen ha­mar csak lehetséges és mi­helyt létrejön a megállapodás, az azonnal hatályba léphet” — hangsúlyozta Kissinger. Arra a kérdésre, vajon az „olajkérdés megoldására” el­képzelhető-e amerikai katonai beavatkozás á Közól-Keletért; Kissinger kijelentette, hogy „meggyőződése” szerint az Egyesült Államoknak „nem kell katonai beavatkozást fon­tolóra vennie” a magas olaj­árak miatt. „A nyugat pénz­ügyi csődje más eszközökkel is elhárítható, találni is fo­gunk más megoldásokat” — mondotta. Ebben az összefüggésben megjegyezte, nem hiszi, hogy „bármely felelős izraeli vehe­tőnek egy megelőző katonai csapás szükségszerűségére kel­lene építenie számításait”. A külügyminiszter hangoztatta, hogy „nem pesszimista” a kö­zel-keleti rendezés kilátásait illetően, és úgy véli, hogy „le­hetséges újabb lépés”. Hang­súlyozta, hogy jelenleg „csön­des diplomáciára” van szük­ség, és csak abban az esetben kész ismét ellátogatni a Kö­zel-Keletre, „ha a feltételek megfelelőek, és a tétek eléggé fontosak”. Kissinger félreérthetetlenül arra célzott, hogy az Egye­sült államok kész lenne sugal­mazni Izraelnek a tárgyalások felvételét a palesztinai felsza- badítási szervezettel, ameny- nyiben a PFSZ hajlandó len­ne elismerni Izrael létezési jo­gát. „Az Egyesült Államok szá­mára lehetetlen tárgyalásokat ERITREA Fegyveres összetűzések Űjabb fegyveres összetűzé­sekről adott hírt az AFP fran­cia hírügynökség Asmarából, Etiópia Eritrea országrészé­nek székhelyéről. A vasárnap este kirobbant incidensek hétfőn délelőtt új erőre kap­tak és a helyzet továbbra is igen feszült. Az összecsapások az Eritreai Felszabadítási Front s az etió- piai katonák között robbantak ki. Jólértesült források szerint vasárnapról hétfőre virradóra merénylők felrobbantottak három tehengépkocsiit a vö­rös-tengeri kikötőváros, Assaib mellett. Az asmarai incidensek va­sárnap este három pokolgép felrobbantásával kezdődtek. A merényleteknek öten estek ál­dozatul, 36-an pedig többé- kevésbé súlyosan megsebesül­tek. Az áldozatok között több katona is szerepel. A robban­tások után heves tűzpáirbaj kezdődött a város központjá­ban a fronthoz tartozó fegy­veresek és az etiópiai fegyve­res erők katonái között. A lö­völdözés a késő éjszakai órá­kig tartott, hétfőn reggel pe­dig kiújult. Az AFP szemta­núkra hivatkozva közölte, hogy a katonák vagy száz em­bert letartóztattak azokban a negyedekben, amelyekbe a tá­madók befészkelték magukat. A francia hírügynökség em­lékeztet arra, hogy az etiópiai Eritrea két „fekszabadítási moz­galma” a közelmúltban közös szervezetbe tömörült: a felsza- badítási front egyik vezetője, Osman Saleh Sabbi nemrég úgy nyilatkozott a Nouvel Ob- servateur című francia maga­zinnak, hogy a front harcosai szembeszáUnak az etiópiai had­sereggel. Az AFP nem mutat rá a mos­tani incidensek okaira, sem ar­ra, mi áll a magukat felszaba­dítónak nevező mozgalmak ak­cióinak hátterében. ajánlani a PFSZ-szel, amíg a PFSZ el nem ismeri Izrael törvényes államként való lé­tezését” — mondotta. A külügyminisztert végül megkérdezték, vajon foglalko­zik-e a kormányból való tá­vozás gondolatával. Kissinger azt válaszolta: „Már eléggé régen vagyok itt, s .nem kell a helyemen maradnom pusz­tán azért, hogy önmagámnak bizonyítsak valamit. Ugyanak­kor azonban számos olyan do­loggal vagyok elfoglalva, amelytől vagy nehéz, vagy fáj­dalmas lenne megválnom. Sze­retném azt hinni, hogy tud­ni fogom, mikor távozzak... Nem érzek indítóokot a távo­zásra, de belső kényszert sem a maradásra.” vetkezzék be a nemzeti eny­hülés folyamatában. E cél érdekében a Szovjet­unió tette a legnagyobb erő­feszítést. A legutóbbi hóna­pokban került sor az Egyesült Államok, Franciaország és a Némát Szövetségi Köztársaság új vezetőivel a legmagasabb szintű találkozókra. A tárgya­lások megerősítették: a tőkés világ nagyhatalmainak, első számú vezetőinek mind ke­vésbé van lehetőségük, hogy visszatérjenek a hidegháború politikájához. A Leonyid Brezsnyevvel történt első ta­nácskozásán Ford elnök kény­telen volt megállapodni a stra­tégiai támadó fegyverek to­vábbi korlátozásáról. Az eny­hülés folyamatának tovább­fejlesztése szempontjából nagy jelentőségűek voltak Brezs- nyev tárgyalásai Schmidttel és Giscard d’Estamggal is. A két nagy európai tőkésállam ve­zetői megerősítették, hogy to­vább haladnak a békés egy­más mellett élés elvei által megszabott úton. Ezeken a megbeszéléseken a tőkés­országok vezetői — mint más kapitalista országok is —nagy érdeklődést mutattak a Szov­jetunióval és a többi szocia­lista országgal meglevő gazda­sági kapcsolataik fejlesztése iránt. Minden jel arra mutat, hogy a gazdasági válság is er­re szorítja őket. Persze, a reakciós erők mindent megtesznek annak érdekében, hogy ha aláásni nem is tudják, de legalább akadályozzák az enyhülés, a békés egymás mellett élés gya­korlati megvalósítását. Ezt bi­zonyítják az amerikai kong­resszusban a kereskedelmi tör­vény elfogadása körül folyta­tott harcok, a közép-európi fegyveres erők csökkentésévé kapcsolatos bécsi tárgyaláso­kon tapasztalható manőverek, amelyek arra irányulnak, hog> az úgynevezett „kiegyensúlyo­zott csökkentés” címén egy­oldalú előnyökre tegyenek szert, vde erre mutatnak a NATO erőfeszítései is, amikor fokozzák a fegyverkezési haj­szát, hogy katonai nyomás alatt tartsák a szocialista or­szágokat, Európa békeszerető népeit. Ilyen körülmények között az európai kommunista és munkáspártok berlini értekez­letére az a feladat vár, hogy feltárja a nemzetközi fejlődés új kérdéseit, értékelje a meg­változott helyzetet, körvona­lazza azokat a tennivalókat, amelyek nyomán valóra válhat Európai népeinek a békére, a biztonságra és a társadalmi haladásra irányuló törekvése. Az európai testvérpártok kon­ferenciája kell, hogy új ösz­tönzést adjon a kontinens 25 millió kommunistájának küz­delméhez, s új kezdeménye­zést valamennyi békeszerető haladó erő összefogásához. „E célok megvalósításáért folyó küzdelemben minden párt önállóan, saját határoza­tai alapján, a körülményeknek megfelelő módon és formában, de o közös ügy iránti felelős­ségtől vezérelve fog részt ven­ni. A közös ügyért együtt kell harcolnunk oly módon és an­nak tudatában, hogy az egyes kommunista pártok sikerei vagy nehézségei hatással van­nak az egész mozgalom fejlő­désére és viszont, a mozgalom egészének eredményei az egyes pártok helyzetére” — hangsúlyozta Kádár J ános elvtárs az európai testvérpár­tok budapesti találkozóját kö­szöntő beszédében és hozzátet­te: „Az erős európai kommu­nista mozgalom képes rá, hogy eredménnyel küzdjön földré­szünk békéjének, biztonságá­nak megszilárdításáért, s ez növelni fogja az e harcban részt vevő minden egyes test­vérpártunk becsületét és te­kintélyét saját hazájában.” Most eljött a tanácskozást konkrétan előkészítő teendők ide­je. Természetesen még sok munka vár az európai testvérpár- tokra. Az előkészítéshez türelemre, higgadtságra és realitásér­zékre van szükség. De ha mindenki továbbra is az egység szel­lemétől áthatva, ugyanazzal a határozott akarattal folytatja munkáját, ahogyan ez a budapesti találkozón történt, az út el­vezet az európai népek' szilárd békéjéhez, intézményesített biz­tonságához, a dolgozó tömegek felemelkedéséhez, társadalmi haladásához. Várnai Ferenc Az apa helyébe a fiai léptek Kozma Sándor születésének 100. évfordulójára Cegléd külvárosában, az egykori Jászberényi út szélső házának falán márványtábla örökíti meg a város szülötté­nek, az illegális mozgalom ki­emelkedő harcosának, az utca névadójának emlékét. A táb­lán ez olvasható: „Kozma Sándor (A Tanács- köztársaság idején a KMP Cegléd kerületi titkára) 1874— 1938. A kommunista földmun­kásmozgalom harcosa, a Ma­gyar Tanácsköztársaság küz­delmeinek kiemelkedő részve­vője. Az ellenforradalom évei­ben a Magyarországi Szocialis­ta Munkáspárt és a Kommu­nisták Magyarországi Pártja Országos Parasztbizottságának Cegléd kerületi titkára.” Kemény akaratú, szókimondó ember volt Ma van születésének 100. évfordulója. Túl a vasúti felüljárón, a Vörös Csillag Mgtsz közelé­ben, kődobásnyira a külső Jászberényi úttól, két kutya fut csaholva elő a tanyaudvar mélyéből az autózúgásra. A gazdasszony — Kozma Ferenc- né — alig bírja őket lecsende­síteni. Jöttünkre felneszei a gazda is: Kozma Sándor ki­lenc gyereke közül az egyik, aki ma már a téesz nyugdí­jasa. Pihent egy kicsit az ágyon, csak úgy, tréningruhá­ban, hogy lássa az a rusnya köszvény, nem veszi azért annyira komolyan. — Az a baj, tudja, hogy nyugdíjban már ráér az em­ber a maga bajával foglalkoz­ni — mondja kicsit röetell- kedve, mint akit tetten értek. — Mi jót hoztak? — Vinni szeretnénk inkább, Kozma elvtárs. Űjabb adato­kat, ahhoz a kevéshez, amit eddig tudtunk az édesapjáról. — Ha apámra emlékezem, mindig az jut eszembe első­nek, milyen hajthatatlan, ke­mény akaratú, szókimondó ember volt. A védőügyvédek „réme” volt; ami keveset si­került kicsikarniuk apám ja­vára, ő azt is lerontotta: ki­gúnyolta a bíróságot, a szemé­be nevetett a Töreky-tanács- nak, aztán a bíróság iránt ta­núsított tiszteletlenségért rendszerint még tetézték a büntetését. — Én a fiatalabb gyerekek közül való vagyok, jobban csak a. húszas évek közepétől vannak emlékeim. Azt inkább hallomásból tudom, a bá­tyáimtól, hogy apánkat 1915- ben bosszúból rukkolhatták be a városházi urak, mert meg­tagadta a parancsukat. Sebe­sülten került haza 16-ban, s attól kezdve egy darabig Pes­ten dolgozott, mint lakatos. A Tanácsköztársaság kikiáltása után belépett a Vörös Hadse­regbe, s ő lett a Dél-Pest me­gyei parancsnokság élelmi­szerbeszerzője. Konskribáló — , vagy hogy is mondják. Aztán, mikor leverték a Tanácsköz­társaságot, s apám úgy dön­tött, hogy nem menekül, nem bujkál, persze az elsők között letartóztatták. Elébb Kecske­métre vitték, és úgy csúszott ki Héjjasék karmai közül, hogy valaki leütötte és halott­nak hitték. Onnan átszállítot­ták Szegedre, a Csillag Bör­tönbe. Látja, már ott is kiüt­között a nyakassága: a tárgya­láson először nyolc évet ka­pott, aztán tiszteletlenség miatt felemelték tízre. Ebből négy és fél évet töltött le, az­tán amnesztiával szabadult. Csak sült tök vagy kukoricakása volt ebédre Kozma Sándor legidősebb fia, Sándor visszaemlékezései­ből idézek: „... Mikor a Tanácsköztár­saság megalakult, ellenünk jött a szerb, a román, a cseh, és hát az Entente felszerelte őket korszerű fegyverekkel; igaz, hogy amit tudtunk, mi is összeszedtünk, viszont repülő­gépünk nem volt, őnekik pedig annál több. Amikor a kato­nák és a munkások felhívták a dolgozó népet, én a fűtőház­nál dolgoztam, és onnan je­lentkeztünk tízen vöröskato­nának. Hatan benn marad-, tunk, s én elmentem örkény- táborba. Ott képeztek ki ben­nünket a Tulipán-ütegnél. Ez májusban volt, és júniusban kivittek a frontra bennünket: Szolnokra, majd Szajolhoz, mert ott nagyon jöttek befelé a románok. Hol áttörtek a hí­don, hol meg visszavertük őket... Aztán kisült, hogy árulást követtek el ellenünk, \ Nagy-Britannia IRA-fegyvernyugvás Sikertelen merénylet Heath ellen

Next

/
Thumbnails
Contents