Pest Megyi Hírlap, 1974. december (18. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-24 / 300. szám
t 1974. DECEMBER 24., KEDD Elhunyt Pogány Miklós Pogány Miklós, az Országos Takarékpénztár Pest megyei Igazgatóságának nyugalmazott igazgatója, a Pest megyei Tanács és a végrehajtó bizottság tagja december 21-én szívinfarktus következtében 64 éves korában elhunyt. Pogány Miklóst az Országos Takarékpénztár és a megyei tanács saját halottjának tekinti. Temetéséről később történik intézkedés. Az idén tavasszal, április 4-én egyike volt azoknak, akik a Pest megyéért Emlékérmet átvehették, a megye fejlődéséért kifejtett hosszú tevékenységükért. Telve volt tenniakarással, lelkesedéssel a megyéje iránt, hogy folytassa azt az eredményes munkát, amiért ez a megbecsülés is érte. Mert nyugdíjba vonulása után sem pihent. Mint a megyei tanács és a tanács vb- tagja, nem kímélve erejét, szívvel-lélekkel dolgozott Pest megye felvirágoztatásáért, és mindig lelkesen képviselte, fáradtságot nem ismerve a közösség, választói érdekeit. Szerette ezt a megyét, pedig nem volt szülötte. 1910- ben látta meg a napvilágot Pápád. Gyerekkorától a pénzügyek érdekelték és fő hivatása mindig a pénzügyi munka volt. 1958-ban lett az OTP Pest megyei igazgatóhelyettese, majd hét évvel később igazgatója. Kitűnő pénzügyi szakembernek tartották és az OTP-ben végzett munkája ezt igazolta is. A Pest megyei igazgatóság vezetésével országosan is kiemelkedő eredményeket ért el. Mint kommunista, énjének második felét a közösségnek szentelte. 1964-ben Dunakeszi lakossága választotta tanácstaggá, s munkája érdemessé tette a bizalomra. 1967-ben már a megyei tanács végrehajtó bizottságának tagja. Érdeklődése sokoldalú volt. A száraznak tetsző pénzügyek mellett a kultúra, a munkások műveltségének emelése is érdekelte és izgatta. Kereste a lehetőségeket. Mint a KPVDSZ Pest megyei Bizottsága kulturális bizottságának elnöke, teret is kapott ehhez a munkához. Mindaddig tevékenykedett, amíg betegsége ezt engedte. A szíve többször kórházba szólította, de ezután is tovább dolgozott, mint a bizottság tagja. Lelkes, tevékeny embernek ismerték és szerették. Tevékenységét a párt és a kormány is elismerte. Tulajdonosa volt a Munka Érdemrend ezüst fokozatának. És most ez az életerős, mindig tehni akaró ember itthagyta a közösséget, azt a közeget, ami éltette. A választó- polgárok és a megye vezetői, akik közelről ismerték, de a megye minden lakosa fájdalommal búcsúzik most tőle, s munkájának gyümölcsében megőrzi emlékét. December 28—30 Összehívták az országos diákparlamentet Az Oktatási Minisztérium december 28. és 30. között ötödik alkalommal hívja össze az országos.jiiákparlamentet Budapesten,' á Fehérvárf úti művelődési házba. A diákparlamenten valamennyi megye és a főváros küldöttekkel képviselteti magát. A diákparlament referátumát dr. Gosztonyi János oktatási államtitkár tartja. Beszámol az 1972-es diákparlament óta tett intézkedésekről, az oktatásügy jelenlegi helyzetéről, majd szekciókban vitatják meg a gimnazisták, a szakközéptiskplú£ol$:. és a szak- munléásianüiók’ ‘eredményeikét, problémáikat. A harmadik napon a felvetődő kérdésekre válaszolnak az Oktatási és Munkaügyi Minisztérium, az Állami Ifjúsági Bizottság és a KISZ Központi Bizottságának vezetői, majd döntenek a küldöttek a középiskoláknak, a KlSZ-szer- vezeteknek szóló ajánlásokról. Atomerőmű- iervegyeztetés Fontos állomásához érkezett hazánk első atomerőművének megvalósítása: Budapesten hétfőn befejeződött az a tárgyalássorozat, amelyen —harmincfős szovjet szakértő bizottság részvételével — az érdekelt magyar szakemberek egyeztették és elfogadták a paksi atomerőmű Szovjetunióban készített műszaki terveit. Ennek alapján teljes ütemben és terjedelemben indulhat a kiviteli tervezés. Zászlórend A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Kmetty János Kossuth-díj-as festőművésznek, a Magyar Népköztársaság kiváló művészének munkássága elismeréséül, 85. születésnapja alkalmából a Magyar Népköz- társaság Zászlórendje II. fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetést Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára adta át. Jelen volt a kitüntetés átadásánál dr. Kornidesz Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője. Honvédelmi tudósítók kitüntetése Tíz esztendeje hívták életre a Magyar Néphadsereg tudósítói hálózatát. Az évforduló alkalmából hétfőn a Magyar Néphadsereg központi klubjának nyári helyiségében kitüntetési ünnepséget rendeztek. A honvédelmi miniszter a sajtó hét munkatársának A haza szolgálatáért érdemérem arany, hatnak pedig ' ezüst fokozatát adományozta. A Magyar Néphadsereg politikai főcsoportfőnöke nyolc honvédelmi tudósítót részesített dicséretben és jutalomban. A kitüntetéseket és a jutalmakat dr. Bán Károly ezredes, politikai főcsoportfőnök-helyettes adta át A pártdemokrácia jegyében A PARTÉLETTEL, a pártmunka fejlesztésével kapcsolatos kongresszusi állásfoglalások, valamint a párthatározatok igényelték és ösztönözték a pártdemokrácia fejlesztését. A XI. kongresszust előkészítő beszámoló taggyűlések munkájának tükrében jól lemérhető, hogy az elmúlt négy esztendő során a pártalapszer- vezetekben célratörő munka ffclyt a pártélet e fontos alapelvének hatékonyabb érvényesítése érdekében. Bizonyíték erre a beszámoló taggyűlések felelősségtudattól áthatott demokratikus légköre. A pártvezetőségek többsége arról adhatott számot a taggyűlésnek, hogy az alapszervezeti munkával kapcsolatos politikai bizottsági határozat végrehajtásának eredményeként tartalmában gazdagodott, élénkebbé és rendszeresebbé vált a pártcsoportok tevékenysége. Több helyen kialakult az a gyakorlat, hogy a vezetőségi ülések és a taggyűlések előtt a pártcsoportok megbeszélik, illetve véleményezik az egyes előterjesztéseket, beszámolókat. Tulajdonképpen ezen keresztül az alapszervezet kommunistái szélesebb formában gyakorolják a párttagságból eredő jogaikat és érdemben részt tudnak venni az alapszervezet egészére váró feladatoknak, a végrehajtás helyes módszereinek kialakításában. A BESZÁMOLÓ TAGGYŰLÉSEK előtt is ez történt az alapszervezetek túlnyomó többségében. Az október, november elején megtartott pártcsoport-értekezleteken a kommunisták kritikusan nyilvánítottak véleményt az alapszervezet, a vezetőség munkájáról is. A példák sorozata igazolja, hogy a taggyűlési beszámolók ott voltak konkrétabbak, tartalmaztak reálisabb helyzetértékeléseket, . ahol a pártvez? tőségek a .. .-beszámoló elkészítésekor felhasználták a pártcsoportülések tapasztalatait, az ott elhangzott véleményeket és javaslatokat. Alapszervezeteinkben a négy esztendő alatt végzett munka politikai értékelése a párttagság aktív közreműködésével folyik. A beszámoló taggyűlések munkaértekezlet jellege és demokratikus légköre feltételeket teremt ahhoz, hogy az eredmények mellett a párt- alápszervezetek, a vezetőségek tevékenységében még fellelhető hiányosságok is felszínre kerüljenek. Ilyen szempontból a legtöbb bírálat az egyes alapszervezeti vezetőségek rendszertelen munkáját, a tagok közötti feladatok aránytalan elosztását, a taggyűlések tartalmi munkájának hiányosságait és a tömegszervezetek helyi pártirányításának rossz gyakorlatát éri. A kommunisták néhány taggyűlésen az irányító pártszervek általa vezetőség, az alapszervezet munkájáról készült minősítést nem fogadták el, mert túl általános volt és nem tartalmazta a reális helyzetértékelést. A. PARTCSOPORT-ÉRTE- KEZLETEKEN, a beszámoló taggyűléseken elhangzott hozzászólásokból merítve egyre határozottabban kirajzolódik a pártdemokrácia fejlődése: ma már az alapszervezetek munkáját érintő különböző kérdésekben nemcsak „fentről”, Iranern „lentről”, a párttagság részéről is vannak igények. Növekedett az alapszervezet, a vezetőség munkájához való felelősség és az ellenőrzés. Ez az igényesség jó ösztönzője és további hajtóereje lehet az alapszervezeti munka fejlesztésének. A legtöbb beszámoló taggyűlésen, pártcsoport-értekez- leten az alapszervezet tevékenysége nemcsak általában kerül szóba és a kommunisták nemcsak a vezetőségek jó vagy rossz munkájával foglalkoztak, hanem azzal is, hogy a párttagok személy szerint mennyiben részesei az elmúlt négy esztendő politikai bizonyítványának. És ez így van rendjén, mert a pártdemokrácia biztosította jogokat nem lehet a kötelességektől mereven elválasztani. Ha ezt tennénk, akkor a párt működésének alapelveit sértenénk meg,. ............ ........... PÁ RTTAGSÁGUNKBAN él annak felismerése, hogy az alapszervezet eredményes vagy kevésbé sikeres munkáját végső soron a párttagoknak á részvétele határozza meg. A beszámolókban és a hozzászólásokban jó néhány helyen elhangzott, hogy erősíteni kell a párt politikája, az alapszervezet munkája iránti felelősséget. Bírálták a pártmegbízatásaikat, a szervezeti életben való részvételüket elhanyagoló párttagokat. Néhány — főleg üzemi jellegű — alap- szervezetben felléptek a demokratizmus helytelen értelmezése és gyakorlata ellen. Bírálták azokat a párttagokat, akik munkahelyükön a demokratizmus örve alatt különböző fegyelmezetlenségeket követtek el. A bírálatban részesült kommunistáik nagy ré-, sze önkritikusan elismerte mulasztásait, és ez megfelelő garancia lehet a hibák kijavításában. A novemberi, decemberi beszámoló taggyűléseken fontos szerepe volt és van a januári vezetőségválasztó taggyűlések előkészítésében, de ezen túl is a XI. kongresszus határozataiból adódó helyi feladatok kimunkálásában. A jövő tennivalóinak meghatározása mellett a pártdemokrácia szempontjából is rendkívül nagy a jelentősége annak, hogy a taggyűlési hozzászólások során elhangzott kritikai észrevételek és javaslatok ne legyenek amolyan feledésbe ment. kinyilatkoztatások. Amiben kell és lehet, gyorsan történjen intézkedés. A hosszabb távra szólóakat pedig a munkatervek összeállításában hasznosítsák. A MEGVÁLASZTOTT jelölő bizottságok megfelelő munkája most a feladat. E bizottságokra a leendő vezetőség tagjainak helyes kiválasztásában -nagy felelősség és a párttagságból eredő jogok érvényesítése szempontjából fontos politikai feladatok várnak. Megfelelő segítség mellett meg kell oldaniuk, hogy a januári taggyűlésig hátralevő időben valamennyi kommunistához eljussanak és a kapott vélemények birtokában reálisan alakítsák ki javaslataikat. Ha az alapszervezeti vezetőségeink és az irányításukat végző pártszervek erre megfelelő figyelmet fordítanak, akkor a párttagsággal sorra kerülő tanácskozásokkal, a januári taggyűlések jó politikai és szervezeti előkészítésével el lehet érni, hogy a párttagság most tapasztalt nagyfokú aktivitása ne csökkenjen, hanem aktkor is érvényesüljön, amikor majd a „nagy politika” kerül mérlegelésre. DR. LÁTOS ISTVÁN, az MSZMP KB alosztályvezetője a románokkal megbeszélték, hogy a mi katonáink mikor kezdik a támadást. Megtörtént az is, hogy amikor a tűzmesternek odaadtam a lövedéket a lövedék-tarsolyból, nem sült el; kibontja, hát puskapor helyett kőpor volt benne. Kívül a világkapitalizmus fogott ösz- sze, itthon a jobboldali szociáldemokraták dolgoztak ellenünk, ilyen formában a Tanácsköztársaságot megfojtották. Szolnokról menekültünk Vacsra, behúzódtunk a vacsi erdőbe; ott megszerveztek bennünket, hogy támadjuk meg a románokat... Mikor már nem volt lőszerünk, körülzártak bennünket, utánpótlás nem volt, egy napig tartottuk a frontot, aztán az is összeomlott. Nagyon sok emberünk ott pusztult, és az irsai agyagásókba hurcoltuk a halottain- kat. Én könnyebben megsebesültem a lábamra, szilánkot kaptam, és mint sebesült foglyot bekísértek a ceglédi hu- szárlaktanyába. Egyszer csak hallom, hogy az én apámat, aki benne volt a rékviráló bizottságban, s élelmet biztosított a vöröskatonáknak, a kiskorúak fogházában tartják fogva. Aztán elvitték Kecskemétre ... . Később nagyon nehéz volt az életfenntartás, nem kaptam munkát, a kistestvéreimet sült tökkel, kukoricával, ilyesmivel tápláltuk. Idővel a nagy malomba kerültem mint zsákos munkás. Kaptam egy kis lisztet érte, ariii bizony nem 60k volt. Sokszor szégyelltem bemenni a munkástársaim közé. amikor eljött az ebédidő, mert nekem nem volt csak sült tök, kukoricakása ebédre ... Eljött, kérem, az 1922., huszonegy éves lettem, vizitá- cióra hívtak a mai Gubodykertbe, amit régebben Szalin- kertnejk neveztek. Azt mondta nekem a kaitanaórvos: „Jó szálas gyerek vagy, ilyen derék magyar gyerekek kellenek ide. Kecskemétre mész, a tüzérséghez.” Én azt feleltem nem leszek a katonájuk. Miért? Mert nekem az apám még le van fogva. „Ügy, szóval vöröskatona volt? Az apád is, te is?” Igen, vöröskatona voltam. Nem is volt időm felöltözni, majdnem megkardla- poztak, nádpálcával vertek ki a teremből... Egyszer csak jöttek befele a csendőrök a nagy malom udvarára, ahol hordtam a szenet: „Te piszkos kommunista fattyú, itt vagy ? Vedd tudomásul, minden héten háromszor jelentkezel a rendőrkapitányságon!” Szigorú konspiráció — Pontosan emlékszem — meséli Kozma Ferenc —. hogy apám 1924. augusztus 20-án szabadult a Szent István-nap- ra meghirdetett amnesztiával. „Odabenn” csak még jobban megszilárdultak a politikai nézeted. Azonnal keresni kezdte a kapcsolatot az illegális mozgalommal. Persze, az nem ment egyik napról a másikra: a konspiráció roppant szigorú volt. Huszonötben aztán belépett a Magyarországi Szocialista Munkáspártba, ez volt a Vági-párt, és sikerült kapcsolatot találnia a KMP budapesti szervezetével is. Nem állok jót a nevekért, tudja, nekem nagyon rossz a névmemóriám. Annak is megvan az oka: mikor már apánk engem is bevont az illegális munkába, mindig attól féltem, ha lebukom, és gyenge leszek, kiverhetik belőlem a neveket. Ezért aztán inkább meg sem jegyeztem, kit hogy hívnak, nehogy árulója lehessek. Szóval, úgy rémlik, apám Busi Vincével, Solymosi Ignáccal állt illegális kapcsolatban. A Jászberényi úton vitték megvasalva A Pest megyei pártbizottság archívumának vezetője, Kottái Sándorné erről aiz időszakról ezt írta:^ „1926-ban ' egy kommunista többségű parasztbizottság irányította az MSZMP-ben a falusi munkát. Békés (Glass) Imre, Holler Mihály, Hunya István, Juhos István, Istella János, Tisza Antal mellett Kozma Sándor is részt vett e bizottság munkájában, amely Poll Sándor útján tartotta a kapcsolatot az illegális KMP- vel. Ezekben az években Pest megyében szép számmal voltak szervezetei az MSZMP- nek; tömegbefolyása — s rajta keresztül az illegális KMP-é — falun számottevő volt. Ebben kétségkívül jelentős szerepe volt Kozma Sándor tevékenységének. Még 1928 után is — amikor az MSZMP működését a szüntelen hatósági zaklatások már lehetetlenné tették — tovább folytatta a földmunkások érdekeiért vívott harcot. 1929- ben, midőn a ceglédi szőlőmunkások szervezkedésén a hatáság rajtaütött.. .főt is letartóztatták. Kozma Ferenc mentegietőz- ve folytatja: — Ha sejtettük volna, hogy amit apánk csinál, az idővel történelemmé válik, jobban megjegyeztem volna az időpontokat. így csak tippelni tudok, hogy talán 28 tavaszán történt, hogy szervezkedésre agitálta a földmunkás-napszámosokat a ceglédi „köpködőn” — így hívták az emberpiacot —, amikor megint lebukott. Ügy emlékszem, hat hónapot kapott, amiből — fellebbezés következtében — hármat elengedtek. Huszonkilencben a szőlőimunkások szervezkedésének vezetéséért újból lefogták. Ekkor öt hónapot töltött vizsgálati fogságban. Valahányszor lebukott, a lovas csendőrök a Jászberényi úton vitték, megvasalva végig. Ezért nevezték el ezt az utcát róla 1969-ben. — Siheder koromtól kezdve, Sándor meg Bandi bátyám után, apám engem is bevont az illegális munkába. Kilencszáz- harmincban utasítás jött Pestről, hogy vörös szakszervezetet kell szervezni a földmunkások körében is. A szervezéssel — Cegléd környékén — apámat bízták meg. Gyalog járta a vidéket, Abonyba, Törteire is elment, aztán hol valamelyik bátyám, hol én kísértem. Ez azért kellett, hogy legyen, aki hírt hoz róla, ha lebukik. Anyám főzött egy nagy kanna bablevest, azt vittük magunkkal útravalónak. Harminc nyarán lebukott. Több mint fél év után szabadult, 1931 januárjában. Feltételes szabadlábra helyezéssel, mert a védőügyvédje fellebbezett. Itt most adjuk ismét a szót az archívumban őrzött hiteles adatoknak: A KMP 1930-ban tartott, II. kongresszusa határozatot hozott az Országos Parasztba í zottság létrehozásáról, s egy féllegális parasztújság kiadásáról. A párt falusi osztálya Hunya Istvánt bízta meg a parasztbizottság vezetésével, s a lap szerkesztésével. E munkát megkönnyítendő, négy kerületre osztották az országot, s a ceglédi kerület központi összekötője, kerületi titkára Kozma Sándor lett. Sajnos, a terv már a megvalósulás kezdetén elbukott: a KMP Országos Parasztbizottságának első ülésén, 1931. február 22-én, az ülés ’részvevőit a rendőrség letartóztatta. — Apámat szinte nyomorékká verték, de megtörni mégsem tudták. A bíróság héthónapi fogházra, három év hivatalvesztésre, és politikai jogainak 3 évi felfüggesztésére ítélte. A védő — szokása szerint — fellebbezett, s a Kúria megerősítő ítéletéig a vádlottakat szabadlábra helyezték. Ezt a lehetőséget hásználta ki az illegális párt, hogy apámat 1932. második felében, álnévre szóló hamis útlevéllel a Szovjetunióba szöktesse. Soha nem láttuk többé... „Röpcsi", Vörössegély Részlet a legidősebb fiú, Sándor visszaemlékezéseiből: ... „Idejött Hámán Kató, és a Vörös Segély-bélyegeket árulta, amikor elfogták itten, Cegléden. Utána minket is elkaptak. Láttam, amikor megkínozták, úgy, hogy összeesett. Engem pedig a nyergesbe vittek, nem a csendőrök, hanem azok a buggyos nadrágosok, a politikai osztály pribékei, ezek aztán borzasztó kegyetlenül bántak velünk. Addig vertek, hogy egy ideig eszméletlen voltam, de leöntöttek vízzel és felkötöttek a nyergesre. A nyerges, a lónak a nyeregtartója az udvaron álló egyik épületben volt, ami úgy nézett ki, mint egy raktár. Ott kínoztak bennünket. A nyeregnek olyan erős vastartója volt, hogy két embert is megbírt, hátrakötötték a kezünket, oszt’ fölhúztak, úgy vallattak bennünket. Aztán ütötték is az embert, talpalták, gumibottal. Persze, nem bírta sokáig senki, mert elszédült.” , Kozma Ferenc pedig így emlékezik: — Nem tudom, melyik évben történt, de apám akkor már a Szovjetunióban élt. Pásztor Pista barátommal meg Sándor bátyámmal megcímez- tettünk egy csomó borítékot az iskolás gyerekekkel Sárkány polgármesternek, Kulin főtanácsosnak, Krecsányi de- tektívnek, Nagy detektívnek és így tovább. A borítékokat teleraktuk a szovjet ifjúsági életről szóló röpcédulákkal és bedobáltuk a postaládákba. Néhány röpcsi, meg a Gutt- mann Szeréntől vásárolt Vörös Segély-bélyegek a zakóm órazsebében maradtak. Jövök haza — hát házkutatás van itthon. Akkorra a csendőrök már megtaláltak néhány könyvet, amit nem volt éppen veszélytelen olvasgatni. Fogom a zakómat, levetem, s ráterítem a szék karjára. A detektív meg leül a székre, onnan dirigálja a csendőröket. Abban a pillanatban eszembe jut az órazseb. De hát melyik csendőr merte volna a felügyelő urat háborgatni? Csak a zakómat nem kutatták át, mást mindent! ★ A kínzásoktól-veréselctől testileg megtört, fizikailag megrokkant apa helyébe a fiai léptek: Sándor, András, Ferenc. Majd. amikor egy Mati nevű provokátor feladta őket, mind a hat. fiút lecsukták, a legnagyobbtól a legkisebbig. A Kút utcai csendőrlaktanya minden zárkája Kozmáékkai volt tele. Idős Kozma Sándor még hat esztendőt élt Moszkvában, hazájától, családjától távol —, de elvtársak, barátok között. Hírt sem adhatott magáról, mert levelei rendre-sorra eltűntek a horthysta rendőri ceázúra kezén. Teste ma is abban a földben pihen, ahonnan, harminc évvel ezelőtt a szabadságot hozták el nekünk. Nyíri Éva
