Pest Megyi Hírlap, 1974. december (18. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-22 / 299. szám

Díszoklevelet kapott az MGI A Magyar—Szovjet Kor­mányközi Gazdasági és Mű­szaki-Tudományos Együttmű­ködési Bizottság műszaki-tu­dományos állandó albizottsága a két ország közötti műszaki­tudományos együttműködés 25. évfordulója alkalmából díszoklevelet adományozott a gödöllői Mezőgazdasági Gép- kisérleti Intézetnek. Az. MGI e kitüntetést a Ma gyarország és a Szovjetunió közötti műsBjaki-tudiomáinycs együttműködés fejlesztéséiben való aktív közreműködéséért, az elért kiváló eredményekért kapta. A gödöllői intézeit ezen a téren végzett mumtoájáiról hamarosan oittdkiben számolunk be. Befejezés előtt az egészségügyi kombinát A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA I. ÉVFOLYAM, 174. SZÁM 1974. DECEMBER 22., VASÁRNAP Hazánk felszabadulásának harmincadik évfordulójára ter­vezik a veresegyházi egésiziség- ügyi kombinát átadását. Eddig jól gazdálkodott a költségve­tési üziem az idővel, mert még az új évbe sem léptünk át, s az épület kis híján elkészült. A kombinát belső terét mű­szakilag befejezték: készen vannak a víz- és villanyszere­léssel, és fűtőnek is már az épületben. A festés és a má­zolás szintén elkészült, csak a melegpadló-burkodat hiány­zik. Az egészségügyi kombinát Barcsa Zsolt felvétele külső falait bevakolták, s a tetőt is betfedlték a mutatós műomiléfcpiauávail, amelyet a várt időnél előbb szállított a gyártó vállalat. Még a függő­leges részeikre nőm rakták fe-1 a palákat a kedvezőtlen idő­járás miatt. Az épület tulajdonképpen beköltözhető lenne, de még a környező terepet rendezni kell, s hátravan még a derítőrand- szer kialakítása is. A veres­egyházi agiész&ágügyi kombinát a jelek szerint határidőre el­készül. ÁB-statisztika Az Állami Biztosító gödöllői járási fiókjának hatáskörébe tartoznak a város és a járás községei. Statisztikájuk szerint immár 35 ezer 570 lakás, s 4 ezer 353 személygépkocsi talál­ható a járásban. A gazdasá­gokban és az üzemekben dol­gozó aktív keresők pontos száma 32 ezer. Növekedett tehát a lakásál­lomány, fejlettebb lett a lakás- kultúra, s szaporodtak a hét­végi házak is. Jelenleg csali- nem 21 ezer 500-an — a lakás- tulajdonosok 61 százaléka — rendelkeznek biztosítási köt­vénnyel. A gödöllői járás — ez ke­vésbé közismert — a szélső­séges meteorológiai határok zónájába esik, a választóvonal csaknem megegyezik a 3-as számú főközlekedési úttal. A járás déli részében például gyakori a jégeső. Egymillió dolláros túlteljesítés a kongresszusi versenyben Szerződés IMI-motorokra Az ikladi Ipari Műszergyár a közelmúltban szerződést írt alá az egri Finomszerelvény- gyárral és a jászberényi Hűtő­gépgyárral arról, hogy a jövő­ben Ikladom készült kompresz- szormotorok kerülnek majd e gyárak termékeibe. Ezzel egy időben megállapodás született a Hajdúsági Iparművekkel is, hogy az IMI-ben tervezett és gyártott elektromotorokkal szerelik fel az új típusú auto­mata mosógépeket. Az Ausztriával, Angliával, az Egyesült Államokkal és a Német Szövetségi Köztársa­sággal hosszabb ideje üzleti kapcsolatban levő Ipari Mű­szergyárban nemrég két új motortípus nagy so­rozatú gyártását készítet­ték elő. A vállalat 3-as számú gyár­egységében már javában folyik a nyugatnémet Olympia és Bosch cégek részére szállítan­dó elektromos írógép-és kony­hai robotgépmeghajtó motorok gyártása. A tőkésexportra ké­szülő IMI -termékek — így az Egyesült Államokba szállított kézszárítók is — fontos részét alkotják a gyári kollektíva kongresz- szusi felajánlásainak. Ennek értelmében a tavalyi 1,8 millió dolláros tőkésex- portból származó bevételét a Növendékhangverseny Aszódon BEMUTATKOZTAK A RÉZFŰVÓSOK Aszódon, az Oktatásügyi Minisztérium 2. számú Fiú­nevelő Intézetében tartották szokásos félévi hangverse­nyüket a Gödöllői Körzeti Állami Zeneiskola aszódi ta­gozatának ifjú muzsikusai. A színvonalas, kétórás műsor során a legszorgalmasabb nö­vendékek ismertették meg a hallgatóságot a régi és a mo­dern zeneirodalom legszebb gyöngyszemeivel. A többi kö­zött Händel, Beethoven, Pro- lcofjev, Vivaldir Bartók, Bach, Schuman és Chopin művei szerepeltek a koncert műso­rán. Igazi élmény volt hallani Király Csilla felnőttes cselló­játékát, Kovács Ildikó, Csa­tári Ilona, Sallai Agnes, Ge­lencsér Zsuzsa zongoramű- sorát, Balogh Mária ..hegedű­interpretációit, valamint Fel­földi Mária" és Zsuzsa „csa­ládi” menüettjét. Üj színfol­tot jelentett a műsorban Braun József és Csűri Fe­renc szereplése, akiknek sze­mélyében az ősszel indult rézfúvósoktaíás első növen­dékeit üdvözölhettük. A tanév kezdete óta eltelt öt hónap Pásztorok, suhogóval Az emberi élet és a természet vélt szakaszait, változásait: a születési-ha­lált, keletkezést-elmúlást tudatosító szo­kások közül a téli napfordulóhoz — de­cember 21-hez — kapcsolódóak minden korban nevezetesek voltak. Az tette azokat különösen fontossá, hogy a nap­forduló és az évfoi-duló közel esik egy­máshoz: az írásbeliség precizitását nem ismerő, több kultúra, világkép ismere­téit egyszerre hordozó népi szokás- rendszer sokszor nem is tesz éles kü­lönbséget a két időpont között; egybe­mossa őket. Először verset mondtak A hagyományos paraszti életben kü­lönösen a téli szokások voltak gazda­gok. Az ok kézenfekvő: télen adódott rá idő, mert alábbhagyott a mezei mun­kák feszített üteme, s ez különösen igaz volt ott — és ilyen a gödöllői határ jó része is —, ahol a gyengébb, homokos föld nyáron kiszívta a benne görnyedők erejét-kedvét. A téli szokások első, jelesebb esemé­nye Luca napjára esett: a férfiak neki­láttak a Luca széke megfaragásának; karácsonyig naponta kellett valamit dolgozni rajta úgy, hogy épp az ünnep­re készüljenek el vele. Az asszonyok a tyúkokkal bajlódtak, „kivetettek egy abrincsot az udvar közepibe”, ide szór­ták Luca hajnalán a baromfinak járó magot, hogy egy helyre tojjanak a tyú­kok. Sokan az időjárást figyelték, s föl­írták, hogy „Lucátú’ fogvást karácso­nyig milyen az idő”. Ebben az időjós­lásban minden nap egy hónapot számí­tott a következő esztendőre. Karácsony előtti héten a betleheme- sek jártak, 10—14 éves fiúk vették sor­ra a házakat, és mutatták be tudomá­nyukat, úgy igyekezvén, hogy az ünnep estéjére ne maradjon meglátogatatlan porta. Valószínűleg a legkevésbé ismert szokás, a pásztorjárás. .,Karácsony böttyin gyüttek a pásztorok”, hol páro­sával, hármasával, hol meg egyenként. Karácsonyi népszokások De nem akárhogyan, mert megvolt an­nak is a rendje: először a tehénpászior zörgetett, és csak azután sorjáztak a többiek, a gulyás meg a kanász, a szá­zadforduló idején még a csikós is. A pásztor hóna alatt nyaláb fűzfavessző­vel támasztott be az ajtón, a vállán jó­kora szőrtarisznya meg kulacs lógott, vagy csobolyót, demizsont tartott a ke­zében. Előbb köszöntőt, „verset” mon­dott. A hosszabb, valószínűleg termé­kenységvarázslással kapcsolatos rig­musoknak már csak egy rövidebb-szür- kóbb változata él a legöregebbek em­lékezetében: „Megértük hát ezt a na­pot, / Amit az Ür miránk hagyott, / Adjon nekünk bori, búzát, békességet, / Holtunk után üdvösséget...” Angyalkolbász tormával A köszöntőt végighallgatta az egész család, de a végéhez közeledve a gye­rekeknek egyszerre csak mehetnékjük támadt, mert tudták, hogy a pásztor mondókája után ők kerülnek a közép­pontba. .,Húzzon ki gazdasszony egy suhogót!’’ — mozdult előbbre a vesz- zsős ember, s az asszony kifordított bal kezével, a kötényét is belevéve, annyi szál „pálcát” kapott el a végén, ahány gyereke volt — néhol meg ahány állata járt ki a legelőre — és megsuhintotta a szétrebbenő gyerekeket, hogy leverje róluk a rontást, ne legyenek kelésesek, himlősek, hogy frissek legyenek. Mor­molta, vagy fennhangon ismételgette minden gyereknél a megsuhintás re­mélt eredményét. Majd az ólat — so­kan az állatokat is — „megcsapták a pásztorvesszővel”. Néha maga a pász­tor is kapott pár suhogósat, hogy „ug- rákolt” tőle. A pálcákat elrakták, „ta­vasszal ezekke’ hajtották ki a marhát a legelőre a Perócre, oda a Bónoka mel­lé”, de a rakoncátlan gyerekeket is ezekkel kenegettók. A pásztor pedig bort, kalácsot, kenyerét, szalonnát ka­pott. Karácsony estéjén a tormával fo­gyasztott kolbász volt a tradicionális vacsora legfontosabb része, „az angyal- kóbásszal szakadt fő’ a böjt”. Ezen­kívül mákoskalácsot, vagy mákostész­tát ettek mézzel. A karácsony esti le­vesbe aszalt szilva, esetleg meggy és cseresznye került, ebbe disznónyelvet meg szívet raktak. Amit ezen az estén nem tudtak megenni, elrakták, és csak szilveszterkor tették az asztalra. Sok helyen minden ételből pár fala­tot kiszedtek egy tányérba, letakarták, „ezt csak újévkor változtatták meg”, addig az asztalon hagyták. Ki a boszorkány ? Amit karácsony estéjén morzsáltak, azt összekotorta a gazdaasszony a kö­tényébe, és reggel — gondosan ügyelve minden szemre — a „tyúkok elejbe szórta a karácsonyi morzsát”. A Luca székét néhányan elvitték a templomba, éjfélkor felálltak rá, hátha kitetszik, hogy . ki a boszorkány, meg­mutatja a kiálló szarva. Sokszor csú­ful jártak a boszorkánylesők, mert az ilyesmikért méltatlankodók néhány ta- szítással-rúgással kívülre juttatták a kíváncsiskodókat. A karácsonyfa az első világháború táján kezdett jobban elterjedni, azt tar­tották, hogy a föl díszített fához nem szabad hozzányúlni, mert amilyen gaz­dagon éri meg a fa a szivesztert, olyan gazdag lesz az új esztendő is. Nehogy a kisebb gyerekek egy óvatlan pillanat­ban vámol szedjenek a fáról, inkább fölrakták a szekrényre, „sublótra”. Ha „első ünnep reggelin asszony vagy Ián gyütt, üszőt ellett a tehén”, a bikát várók kirekesztették ilyenkor az alkal­matlan látogatót. Különböző kultúrák egymásra hatá­sából alakultak ki a karácsonyi nép­szokások, mégis egységesek abban, hogy az élet születését igyekszenek megra­gadni, kifejezni. Ezért válhatott a ka­rácsony a jeles napok legjelesebbeké­vé. Kovács András során igazán szépen haladtak a tanulásban és méltán ér­demelték ki hangszertudá­sukkal a közönség tapsát. Csak a legnagyobb elis­merés hangján szólhatunk a kamaraegyüttes játékáról. Te­hetségük, szép előadásuk nemcsak a gyerekek szorgal­mának köszönhető, hanem annak az igyekezetnek is, amellyel Wendler Magdolna hegedűtanárnő oktatja őket. A fel-felcsattanó, néha fer­getegessé erősödő taps azt bizonyította, hogy az 1958- ban létrehozott zenei tago­zat az évek múlásával egy­re izgalmasabb és színvona­lasabb műsorok bemutatását teszi lehetővé. A zeneiskola ezzel együtt érdekes hagyo­mányt is teremtett. Az álta- Jájop. iskolából, már kima­radt, de a zenevei továbbra is szoros kapcsolatban álló egykori növendékek rend­szeres vendégei az iskolá­nak, Dicséret és elismerés il­leti azokat a pedagógusokat, akik áldozatos munkájukkal a siker csendes részeseivé vál­tak. Csermely Józsefné, Su- chy Pálné, Tóth Teréz, Tarr Gábor és Szuromi Miklós ze­netanárok munkája nyomán egy zenében jártas nemze­dék nevelődik Aszódon. Hónig Antal Dokumentumok Mint a Pest megyei Hírlap előfizetője, mindennapos ol­vasója vagyok a lapnak. Kü­lönösen a Gödöllő és Vidéke oldal érdekel. Most azért írok, hogy a lap december 12-i szá­mában Gödöllő felszabadulá­sáról megjelent cikket egé­szítsem ki néhány gondolat­tal. Tévedés szerintem, hogy a szovjet előőrsök 11-én jelén- tek volna meg a városban. Tizedikén délután ugyanis — 4 óra körül — már meglát- tam az első három szovjet ka­tonát. Sátorlap volt a vállu­kon, mert szemerkélt az eső. Nagyon óvatosan, feszülten, figyelve lépdeltek. A 13-as fő­út vonalán jöttek. Majd min­dig többen és többen. Pár perc múlva már az erdőből is özönlöttek. Az utolsó német harckocsi húsz perccel azelőtt ment el az utcánkból. Le­génysége benn volt a torná­cunkon. Lakásunk az Illés István utca 6. alatt van. Tehát már jól benn Gödöllőn. Nem is mentek tovább azon az estén a szovjet katonák, csak addig a helyig, ahol ma a Szabad­ság úti önkiszolgáló bolt van. Rádiójukat a pincénkbe hoz­ták és egyre a „csejka” jel­szót mondta a rádiós fiú. Nagy okom volt a figyelésre. A férjem már két hete a szomszéd ház padlásán la­pult. Egy ládában rejtőzött el a lomok között. Katonaszöke­vény volt. A férjem — vagy, hogy még pontosabb legyek: az egész család, életét a szomszéd ház tulajdonosa, a cikkben emlí­tett és 12-én kútba ugrott Gergely Józsefné mentette meg. Mert bizony fésülték az utcákat és a házakat a né­met és magyar tábori csend­őrök. Gergely Józsefné kiállt eléjük — .perfekt beszélt né­metül — és kikérte magának a zaklatást, mondván, hogy „ez Gyarmathy százados úr lakása”. A kutatást végző tá­bori csendőrök tisztelegtek és elmentek. A taktikát előre megbeszéltük már Gergelyné- vel, így sem a padláson lapu­ló férjemet, sem minket, akik a pincében rejtőztünk — nem találtak meg. Laliásunk üres volt. Gyarmathy százados anyó­sa — Gergelyné — egyszerű iparos özvegye volt. A lánya utáni fájdalmában követte el tettét, aki pár héttel korábban ugyanezt a halálnemet vá­lasztotta. Ez a dátum: 1944 december 10. — ezért kitörölhetetlen az emlékezetemből. Gödöllő. Illés István u. 6. Máté Andrásné A gödöllői tangazdaság termelési rendszerében ÖREGEK NAPJA DOMONY8AN A domonyi művelődési ház megtelt vendégekkel. A ter­melőszövetkezet vezetősége és nőbizottsága öregek napját rendezett, hogy köszönthesse 306 tisztességben és becsüle­tes munkában megöregedett nyugdíjasát, járadékosát. A terem legidősebb ven­dége a 90 esztendős Garaba János volt. De akad­tak „fiatalabbak” is, mint például a 83 éves Surányi Gábor és Nagy Márton, vagy a 80 éves Ungi István, És ne feledkezzünk meg az asszo­nyokról sem. A 76 esztendős Hajdú Gábornéval váltottunk is néhány szót. Kilenc gyer­mekéből hat fiú és egy lány él. ö maga a zárszámadás utáni táncra készül. E kedves ünnepségen jelen voltak a legfiatalabbak, az ikladi és a domonyi általá­nos iskolások is. Színes mű­sorral örvendeztették meg a hálás közönséget. Ecker János, a közös gaz­daság elnöke köszönte meg a közönség nevében is a nagyszerű műsort. Ezután nem kevésbé örömteli pillanatok következtek. Szorgos asz- szonykezek hordták az ételt, italt az ünnepi asztalra. Evés-ivás közben jut idő beszélgetésre is, mely során valamennyire megismerhet­tük a gazdaság terveit. Megkötötték a szerződést, s beléptek a gödöllői Ag­rártudományi Egyetem Tangazdaságának búza- és borsótermesztési rendsze­rébe. A szükséges gépsorokat a ter­vek szerint jövőre vásárol­ják meg. A szerződés lénye­ge az, hogy a tangazdaság az általa eredményesen al­kalmazott termelési módot a Galga-parti termelőszövetke­zet területére adaptálja, ki­dolgozza a helyi viszonyok­nak megfelelő technológiát, továbbá segít a megfelelő műtrágya, s a magok beszer­zésében. A tangazdaság vál­lalja a terméseredmények 50 százalékos emelését. Össze­sen 600 holdon termelnek majd zöld- és szárazborsót. Számos nő is dolgozik a gazdaságban. Téli foglalkoz­tatásukról beszélgettünk Pá­linkás Tibornéval, a nőbi­zottság elnökével, aki el­mondta. hogy az asszonyok szívesen készítenek népi motívumok felhasz­nálásával tetszetős hímzéseket. Első munkáik most vannak zsűri­zés alatt. De ha ezt valaki nem szívesen csinálja, hát fonhat kosarat is ... Csiba József ! gyár idén nem kevesebb, mint j 1 millió dollárral kívánja túl- I teljesíteni.

Next

/
Thumbnails
Contents