Pest Megyi Hírlap, 1974. december (18. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-17 / 294. szám
'"xJfiúmi 1974. DECEMBER 17., KEDD KIÁLLÍTÓTERMEKBEN VÁLTOZATOK A VALÓSÁG TÉMÁIBA A nagymarosi műhely dicsérete — Leányfalu, Veresegyház példájai alapozó gobelin műfajában érzékeljük. Heves mesélőkedv feszíti képzeletét, bő derű, mellyel szőnyegre álmodja a leányfalui víz és dombhullámok történését rőzsehordó asszonnyal, favágóval, szeke- rezőkkel és halakkal. Ehhez társul Szentendre színes toronyszimfóniája, vásáriváltozatok, évszaksorozat és a tánc dionysosi forgataga. A Magyar Nemzeti Galériában bemutatott Redő-tárlat •eredménye a nem apadó lendületben érzékelhető, s bár értékei nem növekednek, nem is sorvadnak; az állandóságot tisztelhetjük bennük, a megoldások tiszta hőfokát, mely e képi epika szorgalmas vonulatában hitellel jelentkezik. Máskülönben a gobelint illetően ezúttal adott a nemzetközi mérleg is, hiszen a Műcsarnokban bemutatott SZOVJET IPARMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS legizgalmasabb részlege o textil. Hasonló műgond és megszerzett arányérzék jellemzi a Rigából, Leningrádból, Vil niuszból, Bakuból, Moszkvából, Tallinnból érkezett fali szőnyegeket, melyek tundrát, tengeri napfelkeltét, tüzet, virágzást és munkásokat jelenítenek a képi költészet rangján, Redő Ferenc művészetével azonos, hasonló színvonalon. Ízlés, találékonyság hordoz gondolati tartalmat; ezért vált ki a megjelenítés kellemes eleganciája bennünk harmóniát. Leányfalu — Beelő Ferenc szövött képe. béri átalakításáért vívott közös hivatásunkban. Művészete tapasztalatainkkal és célkitűzéseinkkel megegyező irányú, együttérzést, harmóniát és törvényt kísér. REDO FERENC révén a leányfalui táj és a szellemiség közléseit — melyek korábban versekben, novellákban oly gazdagon jelentkeztek — a hagyományokra Jelentés kamaratárlatokról BaOnáti Miklós — Buday György fametszete. J , Si^Ji i t i f | Valóságunk eddig érintetlen területeit is egyre inkább áthatja a képzőművészet. Így a katonaéletet is, mely kiképzésre, munkára, békeőrzésre, árvízi mentésre, hézagpótló társadalmi tevékenységre tagolódik. Mindez tükröződik a HONVÉDELMI KÉPZŐMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS ányagában is, melyet a Magyar Néphadsereg Központi Klubjában mutattak be. Sokrétű tematikája ellenére nem egyenletes a tárlat értékrendje. Fő maga a kezdeményezés, mely a jövőben minden bizonnyal általános gyakorlat lesz, évenként ismétlődő seregszemle. A kiállításon meglepő intenzitással vesznek részt a Pest megyében élő festők és szobrászok; elsősorban a nagymarosi művésztelep alkotói jeleskednek mértéket meghatározó jelenlétükkel. Közülük Szent- györgyi Kornél második díjat kapott Előrenyomulás című képéért, de Bojtor Károly határőrei, Dobrovits Ferenc Roham című alkotása és Lenin- portréja, Raszter Károly grafikai sorozata szintén a nagymarosi műhely felkészültségét dicséri ugyanúgy, mint Pap Gyula és Gerzson Pál alkotása. A Fótról indult Banga Ferenc Mártír-emlékezése, a Ráckevén dolgozó Patay László Katonaesküje jelentős mű, 3 eredménynek számít Takács József veresegyházi grafikus- művész több lapja. TAKÁCS JÓZSEF a Csepel Galéria decemberi kiállítóművésze is egyben. Legutóbb, az idén februárban a verőcei klubkönyvtár rendezett műveiből tárlatot. Ecsetrajzait, monotypiáit színes technikával frissítette fel, az általa egyedien alkalmazott bituminmetszet újdonságával. Ami lényeges: képes nyelven tud e feltalált módszerrel felismeréseket közvetíteni „emberi szertartásainkról”. mely küzdelmek és szomorúságok után egyre inkább ünnepekre osztódik. Kitűnik az is, hogy Takács József párhuzamosan fejlődik a szó gondolati, tudati és a képnyelvi gazdagodásában. Ezért minden műve korszerű és használható szövetségesünk a megismerésért, és a világ emRadnóti Miklós emlékanyagát újította fel Budapesten a Petőfi Sándor Irodalmi Múzeum. A példásan rendezett dokumentációból — mely végigkíséri életét a bukolikus dtöéiöMől 4z*«a&iái sír iszonyatáig, kiemelkedik Dési Huber István Radnótiról készült rajza és Buday Györgynek a költőről szerkesztett fametszete. A régi fotók gyűjteménye érdekes újdonság a budai várban. A századforduló Budapestjét idézi, a Vároisliget alakulását napjainkig. Az idő vonul visszafelé, ahogy szemléljük ezen archív sorozatot, s a képek segítségével nemcsak pontosabban látjuk a történelemmé sűrűsödő korszakot, hanem derülünk is a napfényben sétáló ernyős dámákon, akiknek hosszú szoknyája még bokájukat is eltakarja. Mayer Berta tárlata a Stúdió Galériában december 21-ig tart nyitva. A fiatal festőnő bátor kísérletezéseit üdvözölhetjük. Ripszám Henrik esetében másról van szó. Az 1910-es évek gyaloglóbajnoka 1927- ben telepedett meg Svédországban, s ma is töretlenül alkot Angliában, ahol 1945-ben a bombák megsemmisítették majd egész életművét Újrakezdett mindent elölről. Erről a megújulásról adnak számot szobrai, és karakterérzékre valló rajzai a Kulturális Kapcsolatok Intézetében rendezett «iRirfBBiáh, "ahóT a llémetbolyi születésű hazánkfia képzőművészettel ad hírt szülőhelye iránt érzett nosztalgikus tiszteletéről. Az Iparművészeti Múzeumban hoilóházi porcelántervezők és a grazi Landesmuseum On- művesség című kiállításában gyönyörködhetünk azzal a felismeréssel, hogy a szép tárgyak minden korban szépítették az életet. Régebben százaknak, ma millióknak. Még valamiről számot kell adni a krónikásnak, arról, hogy e nemes intézmény főigazgatója: Radocsay Dénes tavasszal még az emlékezetes ikonkiállításon ráckevei műtárgyak előtt állt kedvesen, komolyan, készséggel magyarázva eredetük, hatásuk állomásait. Azóta végleg megcsöndesedett. December 14-én temették a magyar művészettörténelem szerény és fáradhatatlan munkását. E sorokkal emléke előtt is tisztelgünk. Losonci Miklós Széles slcálán ÚJ POLITIKAI KÖNYVEK A Kossuth Könyvkiadó új kiadványai között a maxizmus—leninizmus klasszikusaitól több írásmű szerepel, így Lenin összes művei 42., 43. kötete. Egységfront, népfront, szocializmus címmel Georgi Di- mitrovnak, a bolgár és nemzetközi kommunista mozgalom kimagasló harcosának válogatott beszédei és írásai jelentek meg, amelyek annak idején a fasizmus és a háború ellen, a népi demokratikus forradalom győzelméért folytatott harcban a marxizmus— leninizmus elméletét és politikáját új következtetésekkel és tapasztalatokkal gazdagították. A kötet anyaga egy negyedszázadot fog át, közte Dimitrovnak a Kommunista Internacionáléban folytatott tevékenységét. Megtalálhatók a kötetben a Bolgár KP egykori főtitkárának azok a cikkei, beszédei is, amelyekben a felszabadulás utáni időszakot elemzi, valamint a magyar—bolgár kapcsolatokat szorgalmazza. Nyugat-Európában élénk érdeklődést, sőt vitát váltott ki Georges Marchais-nak, a Francia Kommunista Párt főtitkárának Demokratikus kihívás című könyve, amely most jelent meg magyarul. Az igen érdekes olvasmány egyben választ ad a kommunista párttal kapcsolatos kérdésekre is. Párizsban rövid idő alatt több százezer példányban újra kellett nyomni. Marchais nyíltan, a problémákat nem kendőzve ismerteti, hogy mit akar tenni a kommunista párt a szocialista Franciaország eléréséért. E könyv egyben a jövő képét is felrajzolja, s ezért túlnő jelentősége Franciaország ha- tárain. * Ágh Attila tanulmánykötete, A marxizmus szülőhelye és titka a Gazdasági-filozófiai kéziratok történetfelfogásával foglalkozik, s érdekes vonatkozásait világítja meg. Az e műben kidolgozott koncepciót a szerző döntőnek tartja az egész marxi életmű szempontjából, természetesen nem a maga közvetlen formájában elfogadhatónak, hanem olyannak, amelynek „marxista” volta a későbbi művek felől visszatekintve válik világossá. Ágh egyben bírálja a „lobogónk, a fiatal Marx” koncepciót, amely szerint a Gazdasági-filozófiai kéziratok már mindent tartalmaz a marxizmusból és a többi mű csak felesleges ráadás. Böhm Antalnak A középrétegek helye a társadalomban című könyve az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének gondozásában látott TV-FIGYELŐ Lapos PariZS. Furcsa, zavar tkeltő kontraszt esgy műsorban Batsányi János nagy versének idézése után rögtön Kálmán Imre operettjével hivatkozni Párizsra. Köztudomásúan nem azonos dologról van szó. Ezzel a kettős, kontrasztos nyitánnyal indult szombati Szombat estéről aztán gyorsan kiderült, hogy Batsányit félretette és az operett útján haladt tovább. Vagyis mit választott? A rosszat, az igénytelent. Mert azt nem gondolhatta komolyan a tévé, hogy bécsi operettdallamokkal Párizst fejezi ki, azt az egészen más világot, Becs pontos ellentétét. És még nem is ez volt a legfőbb baj. Azért vált ez a műsor végül is teljesen érdektelenné és unalmassá, mert Párizsról a közhelyeket gyűjtötte össze. Azt mondta el, amit mindenki tud, és amit gondolom, mindenki egy kicsit rosszul tud. A bohémnyomort, a kikapós, romlott szépasszonyokat, a szépfiúkat, a ficsú- rokat és a többi ismert, megunt figurát. A már egy kicsit hitelét vesztett Párizst. A lapos Párizst. Van egy másik, izgalmasabb Barokk és preklasszikus muzsika Lebotha Gábor orgonaestje Lehotka Gábor hangversenyei minden alkalommal a szezon ünnepi eseményeit jelentik. Szinte napról napra gazdagodó, előttünk kiteljesedő művészete s a napjainkban fénykorát élő orgonamuzsika iránti igény ezúttal is zsúfolt házat vonzott a váci művész hangversenyére a Zeneművészeti Főiskolán. Műsorválasztása is érdékes volt; a barokk és preklasszikus orgonaművek mellett megszólaltatta a romantika kimagasló darabját, valamint az új magyar zene egyik érdekes művét. Koncertjén ismét bebizonyította, hogy azon kevesek közül való, akiből a zene a maga természetes elevenségével árad, akinél a kristálytiszta zenei gondolat, a belső érzelmi tartalom és a technikai megvalósítás szerves egységben jelentkezik. Egyéniségétől távol áll mindenféle túlkomplikált megoldás vagy hatásvadászat; tolmácsolásában a darabok ősi, eleven egyszerűségükben jelennek meg, mondanivalóját mindig a zene belső logikája szabja meg. Műsorának első felében pre- klasszikusok szerepeltek. Ritkán hallható szép színekkel, az újrafelfedezés erejével szólalt meg Pachelbel d-moll prelúdium és ciaconna-ja, nemes puritanizmussal hangzott Sweelinck variációsorozata egy német népdalra. Liszt Ferenc nagyszabású alkotása, a B-A-C-H preludium és fúga — a zeneszerző hódolata nagy elődje,- az orgonamuzsika legnagyobb mestere előtt — méltóságteljesen, átütő erővel hatott. Érdekesség volt a koncert műsorán Ligeti György műve, a Volumina, amelynek műsorra tűzésével Lehotka immár szállóigévé vált mondásának akar hitelt szerezni: „minden hangszer annyit ér a maga korában, amennyire a zeneszerzők becsülik”. Tudjuk, hogy Lehotka szívügyének tekinti a magyar művek megszólaltatását, el akarja oszlatni azt a tévhitet, hogy az orgonán csak a barokk zene szól szépen, s ösztönözni szeretné a zeneszerzőket, hogy minél több darabbal gazda- gítsék a hangszer irodalmát. A hangversenyt a barokk orgonamuzsika egyik legnagyobb alkotása, Bach: c-moll passacaglia zárta. Ez a mű mindig új színekben mutatkozik meg Lehotka előadásában, mindannyiszor képes rá, hosy valami újat mondjon el a darabról hallgatóinak. A műsorban közreműködött Sziklay Erika is, akinek előadásában Durante Szerelmes dala, két Scarlatti-dal és két Debussy-ária hangzott el, kulturált, stílusos tolmácsolásban. Lehotka a dalok kíséretében érzékenyen alkalmazkodó partnere volt az énekművésznek, s a hangszer új, árnyalt színeivel gazdagította az ismert művek'kísérő szólamát. K. A. Párizs is. Az igazi. Azt szívesebben láttuk volna a képernyőn. lí j sorozat. Divatba jött a tévétoem-az újságírás. Stenarég láttuk az, amerikai Nagy riportot, s Clark Gable és Doris Day után most szombaton megint világhíresség, ezentúl a szemtelenül szép Shirley Maclaine vállalta szakmánk reprezentálását egy új angol filmsorozatban. Méghozzá hangsúlyos, robbanásos kezdéssel, gondolom, kicsit elijesztve a közönséget az újságíróktól, a riporterektől. Egyetlen mentsége azért van a világhírű filmszínésznőnek: mindezt ellenállhatatlan bájjal, kedvességgel csinálja. Nem lehet rá haragudni. Ahogyan a sorozat végén, gondolom, már senki nem is fog neheztelni. De ne vágjunk a dolgok elébe. Várjuk ki a végét. Változás. Tulajdonképpen nem történt semmi: vasárnap este megváltozott a műsor a televízióban. Az előre hirdetett Havannai emberünk helyett Marlene Dietrich filmjét, a New Orleans angyalát láttuk. Nagyon sajnáljuk persze, hogy nem a Graham Greene regényéből készült fűmet vetítették. Azért is, mert mai, a helyette vetített viszont már múzeumi, és a színvonal is ... De most nem erről van szó. A televízió hosszú éveken át és elég gyakran jelentett be különféle műsorváltozásokat. De sohasem indokolta-magya- rázta őket, az okokat nagyon hosszú ideig egyszer sem közölte a nézőkkel. Képtelen helyzet volt, de így volt. E hasábokon is szóvátettük már ezt, ingerülten hangsúlyozva, hogy a változások okainak közlése a televízió elemi kötelessége. Erről van szó. Egészen pontosan arról, hogy a tévé most már hajlandó közölni nézőivel, előfizetőivel a változások okait. Mint most is. Megtudtuk. hogy a Havannai emberünk vetítése azért maradt el — később majd . láthatjuk —, mert valami baj történt a filmszalaggal. Semmiség az egész. De tekintve, hogy e hasábokon szóltunk már a régebbi gyakorlat: ártalmairól, úgy kívánja az illendőség, hogy most. látva a bírálat utáni változást, dicsérettel regisztráljuk a tévé hajlandóságát a jó szóra. Ökrös László napvilágot. Dr. Kerékgyártó György bemutatja A KGST-országok tudományos-műszaki együttműködése című tanulmánykötetében a tőkés országok közötti tudományos-műszaki együttműködést, ennek szocialista viszonylatban is felhasználható módszereit, valamint a tőkés termelési viszonyokból fakadó gátjait és korlátjait. Áttekinti a szocialista országok gazdasági együttműködését, s a KGST koifiplex programjának tükrében vizsgálja a nemzetközi kooperációt és a szakosítást. A Jó napot, Courbet úr! a hazánkban is jól ismert francia író és esszéista, Maurice Choury könyve. A nagy festőművész életén keresztül mutatja meg a Párizsi Kommünt. Miközben megismerjük a világhírű festő életét, nyomon követhetjük a forradalom eseményeit. A regényes életrajzból sok olyan részlet tárul az olvasó elé, amely új megvilágításba helyezi Gustave Courbet életét. Ugyancsak izgalmas regény Michael Crichton műve, Az átprogramozott ember. A fiatal amerikai írónak ez a második könyve, amely magyarul is megjelent. Ez a fran- tasztikus-tudományos műfajban megírt regény roppant érdekes és cseppet sem valószínűtlen témát dolgoz fel, mégpedig azt, hogy egy amerikai sebészkollektíva miniatűr komputert épít be egy epilepsziás beteg agyába, hogy ezzel ellensúlyozza a betegség rohamait. Csakhogy ezzel veszélyes dolog kezdődik: a komputer ellenőrzés nélkül kezd működni, elszabadítja a beteg szadisz- tikus ösztöneit, gyilkosságot köttet él. Vál6ságdárhajsza duí az őrjöngő beteg ellen. Crichton regényében érzékelteti, hogy milyen lehetőségeket rejt magában a számítógép-technika, de egyben milyen veszélyeket is az emberre. Ezért hallatlanul tanulságos és izgalmas ez a regény. Hazai hétköznapokba vezet Szekulity Péter riportkötete, a Határjárás, amelyben földek dolgozói szólnak életükről, világukról, terveikről, helyzetükről. Az író-újságíró szerző jó érzékkel rendelkezik, hogy megfesse a mai falut, lakóit, a „névteleneket”, akik rendkívüli egyszerűséggel mondják el gondolataikat a világról, magukról, embertársaikról. Sokféle téma merül fel a beszélgetésekben: társtulajdonosi kérdés éppen úgy, mint a mindennapok megannyi eleven problémája. Kertész Magda a Mai házasságok problematikáját kutatja, e címen megjelent kötetében. Arra keresi a választ, hogy milyenek a mai jó házasságok, vagy hogyan váltak azzá. Az ismert újságíró a Nők Lapjában a közelmúltban meghirdetett Sikeres házasságok pályázatot dolgozza fel nagyon érdekes, olvasmányos formában. G. S. Nemzetközi színházi kollokvium Tegnap a Fészek Művészklubban megkezdte tanácskozását az a nemzetközi színházi kollokvium, amelyet a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) szervezett a drámaíró és a színpadi alkotás kapcsolatáról: A tanácskozáson több mint 20 ország színházi írói, rendezői, dramaturgiai vesznek részt, köztük Radu Beligan, a Komán Nemzeti Színház igazgatója, az ITI elnöke és Jean d’Arcante főtitkár. Hubay Miklós vitaindítója után a különböző delegációk: vezetői, a nemzetközi színházi világ képviselői mondták el, hogyan látják hazájukban ezt a problémát. A tanácskozás ma folytatja munkáját a Fészek-klubban.
