Pest Megyi Hírlap, 1974. december (18. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-15 / 293. szám
1974. DECEMBER 15., VASÁRNAP UfMan Magyar-szovjet kooperációban Űj növényvédő szert állítanak elő a magyar—szovjet növényvédő szer kutatási együttműködés keretében. A veszprémi Nehéavegyipari Kutató Intézet, valamint a moszkvai össz-szövetségi nö- vónyvédőszer-tkutató intézet szakemberei nagy hatású atkaölő szert dolgoztak ki, amely önmagában is rendkívül értékes vegyület, kiegészítve azonban számos új növényvédő szer kiinduló anyaga lehet. A laboratórumi előállítás a szovjet szakemberek érdeme, a gyártási technológia pedig a veszprémi kutatók munkája. Az új atfcaölö szer egyébként a magyar és szovjet növényvédő szer kutatási együttműködés második gyümölcse. A néhány évvel ezelőtt előállított Izofosz nevű rizsgyomirtó szert már széles körben alkalmazzák. Rövidesen befejeződik az a nagyszabású kutatási munka is, amellyel új, nagyhatású DDT-t helyettesíthető anyagokat, valamint gyorsan bömló gyomirtó szereket kísérleteznek ki. Műszaki átadás még az idén Az idén kezdte meg a Hídépítő Vállalat Páty és Biatorbágy határában annak a vasúti felüljáróhídjxak az építését, amely az új pályaszakasz kiépültével a biatorbágyl viaduktot fogja felváltani. A híd műszaki átadására még december folyamán sor kerül, s most már csak az alatta elhaladó közút kiépítése van hátra. A képen: már szerelik szét az állványokat. Gárdos Katalin felvétele Eredményes évet zár a KÖJÁL Változó szemlélet a dabasi járásban Amikor a nyáron a Dabas és Vidéke ÁFÉSZ vezetősége elhatározta, hogy felépíti — mindössze két hónap alatt! — külterületi kisboltját, az elnök, még a tervek készítésekor, felkereste a járási közegészség- ügyi és járványügyi felügyelőség vezetőjét. Azt szeretnénk, mondotta, ha a kisbolt a legszigorúbb közegészségügyi feltételeknek is megfelelne. Ez a világ legtermészetesebb dolga, hihetnők, hogy — a példánál maradva — mielőtt valaki valaminek az építéséhez nekifog, számba veszi az előírásokat, követelményeket. Hogy mégsem egészen így van ez mindenütt, azt jelzi dr. Jakab Éva, a járási felügyelőség vezetője, s a dabasi példát eredményként említi. Igaz, hozzáteszi : hasonlót még jó néhányat tudna citálni a járásból. A higiénia a kiindulópont — Az utóbbi években feltétlenül nagyot változott az emberek szemlélete — mondja. — Mind többen ismerik fel, hogy a közegészségügyi szempontok legalább olyan fontosak, mint például a gazdaságiak. Csak az egészséges ember képes az elvárt, legmagasabb szintű teljesítményt produkálni. E kérdésben döntő a vezetők szemlélete is. Bolttal kezdtük a beszélgetést, maradjunk ennél a témánál. Annál is inkább, mert ott, ahol százak, ezrek vásárolják az élelmiszert, ott, a|pol élelmiszer készül — a vendéglői konyhákban, cukrászüzemekben —, a higiénia, a tisztaság mindennek az alapja, kiindulópontja. — Az új boltok megfelelnek a követelményeknek, jó érzés betérni a dabasi kisboltba, a Cegléd és Környéke Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat gyáli boltjába, vagy az Űjhar- tyán és Vidéke ÁFÉSZ üzletházába. Gondjaink a régi üzleteikkel vannak. A járás élelmiszerüzlethálózata részben avult, sok az örökölt épület, ahol az alapvető higiéniai feltételeket is nagyon nehéz biztosítani. Engedményeket azonban nem tehetünk, éppen a vásárlók, a lakosság érdekében. A lakosság érdeke természetesen az is, hogy egy fontos, nélkülözhetetlen élelmiszerboltot ne csukas- sunk be azért, mert például ott nincs folyóvíz. Józan kompromisszumokat kötünk, de csak olyan esetekben, ha közeli végleges megoldás ígérkezik és az átmeneti megoldás sem veszélyezteti az emberek egészségét. Ilyenkor például megengedjük a folyóvizes kézmosótartály használatát, ez azonban tőlünk fokozott ellenőrzést, az ott dolgozóktól pedig fokozott fegyelmet követel. Együtt az üzemeltetőkkel — Az élelmiszert előállító helyeken alapvető követelmény az úgynevezett technológiai sor betartása. A konyhákban például a tiszta és a szennyes út nem keresztezheti egymást, a húselőkészítő és a zöldség- előkészítő nem érintkezhet egymással. Különös gonddal foglalkozunk minden évben a fagylaltfőzőkkel és a cukrász- üzetmekkel. Nagyon eredményes volt — jövőre is megcsináljuk — az idén, a szezon előtt az üzemeltetőkkel együtt végrehajtott kampányellenőrzésünk. Felmértük, pontokba szedtük, melyek azok a hibák, amelyeknek a kijavítása nélkül az üzem nem működhet. Két év alatt megvalósult a da- basi cukrászüzem rekonstrukciója, megvannak a fagylaltfőzés feltételéi is. Az inárcsi cukrászüzemet tatarozták, a falfelület mosható már, a korábban szűk és rossz körülmények között levő gyáli üzemben is kedvező változás történt. — A dabasi járásban is — miként az egész országban — központi kérdés a gyermek- élelmezés. Nagyon nagy eredmény, hogy elkészült, és jövőre működik Bugyin a háromszáz adagos új központi konyha. Jövőre elkészül Dabason is az ezerötszáz személyes. A felnőtt közétkeztetésről nem sokat tudok mondani, a hálózat kiépítése nálunk jórészt a jövő feladata. — Gondok és eredmények váltakoznak a munka- és a település-egészségügyben is. Az átlagosnál is fokozottabban ellenőrizzük például a termelő- szövetkezetek melléküzemeit, az Örkényi galvanizálót, a hordómosót és a gyáli műanyagüzemet. A fejlődés a jellemző — Kivétel nélkül mindenki gondja az ivóvízellátás, annál is inkább, mert a járás felszíni talajvízre telepített kútjai magas nitráttartalmúak, vizük a csecsemőkre például kifejezetten veszélyes. A felelősséget nemcsak mi, a községek vezetői is érzik, és mindent elkövetnek az ivóvízhálózat kiépítéséért, Dabason és Örkényben gyakorlatilag a hálózat elkészült, Dabason pedig már a csatornahálózat is épül. A legtöbb gondot az agglomerációban fekvő Gyűl okozza, minden szempontból. Az ország távolabbi vidékeiről felköltözők egyik kedvelt célpontja ez- a község, ahol gazdára találnak a legkisebb, legkeskenyebb telkek, a düledező házak is. Érkezett hozzánk olyan panasz, hogy a szenny vízderítő hat méterre van a szomszéd talajvízre telepített kútjától... — Mindezek ellenére ez évre is a fejlődés, az előrehaladás volt a jellemző, a körülmények alakításában is, a szemlélet változásában is. A dabasi járásban az idén járványos tömeges megbetegedés, csoportos étel- és fagylaltimérgezés nem fordult elő. Deregán Gábor „Illy nép érdemes a szabadságra../’ Dömsödi képek a múltból és a jelenről Aki csak egyetlen egyszer is járt Dömsödön, az bizonyára nem tudja elfelejteni ezt a vonzó települést. A takaros utcákat, a tiszta házsorokat, a Duna menti tájat és minde- nekfelett a már sokszor említett és mégis megunhatatlan történelmi emlékeket, amikből a legnevezetesebb, hogy e helységben laktak Petőfi Sándor szülei, s a költő 1846-ban két hónapot töltött itt Legkedvesebb tartózkodási helye egy Duna-parti tölgyfa volt, amelyet ma is Petőfi-fának neveznek. Ezen a településen írta a Salgó, a Levél Váradi Antalhoz, a Száműztem magam, s a Piroslik már a fákon a levél című költeményeit Akad persze még sok egyéb szépség is, de főként kedves emberek, akik közül talán a legkedvesebb Jakab Istvánná, aki 1876 júliusában született, tehát nemsokára, remélhetőleg egészségesen éri meg a 100. életévét Százados emlékek A néni kis házában az ágyán ül. Jöttünkre felkelt, s a szobában lassan körbe tötyögve mutatja, hogy legrégibb tárgyai a falon függő tányérok, amelyeket 101 esztendeje vett az édesanyja. — Mondtam a lányomnak, aki Nagyrábén lakik, hogy neked, Zsófi, ezekből egyet hagyok, a lányodnak meg kettőt, mert annak két gyereke van — meséli, s azon panaszkodik, hogy nemrégiben eltörött a szemüvege és anélkül már nehezen megy neki az olvasás. — Aztán olyasmin szoktam gondolkodni, hogy a Rudolf trónörökös mikor is halt meg, 1898-ban, vagy 1890-ben, meg azon, hogy 12 éves koromban kerültem Pestre szolgálni, a Wekerle-telepre, s először 1922-ben utaztam vonaton, mert Pestre szekérrel vittek. Kérdezem: — Van-e valamiben hiánya? Azt mondja, hogy nincsen, mert ellátja őt a fia, a 65 éves Jakab Lajos, meg segíti az egyik helybeli gazdaság pénzzel és természetbeni járadékkal. Hagyományápolók Természetesen itt is az iskola a fő színhelye a fiatalok gondozásának. A hazafias nevelés ébren tartja a hazai hagyományokat, s emellett modemül internacionalista, mert nem múlik el nap, hogy ne szólnának a tanulóknak a Szovjetunió felszabadító szerepéről, s a nagy baráthoz fűződő mai kapcsolatokról. A pedagógusok, élükön Decsov Lajos igazgatóval, lelkes hely- történeti gyűjtök. Az igazgató most is tud egy különleges új felfedezést mutatni, a Pesti Ma dárcsempészek A pilisi erdőgazdaság önkéntes őrei A természeti kincsek védelme társadalmi feladat Nem is olyan Tégen történt, hogy Törökország keleti részén vadászgatott egy nyugatnémet honpolgár, aki élő zsákmányát (12 szirtisas és 27 vándor- és kerecsensólyom-fiókát) kocsijában' elrejtve átutazott fél Európán, és csak az utolsó határállomáson bukott le csempészárujával. A nyugat-európai országokban hamarabb megkezdődött a mezőgazdaságban a vegyszeres gyom- és rovarirtás, mint nálunk, s ezért előbb kezdett csökkenni a ragadozó madarak száma. Ma már természetes környezetben elenyészően kevés sas, sólyom, keselyű 'és holló él, azok is jobbára tenyésztett madarak. A hazánkban élő, mintegy 210 féle szárnyas közül körülbelül 180-at nyilvánítottak védetté. Közöttük sok a messze földön híres fajta, amely csak nálunk él. A ragadozók előfordulnak ugyanis több más országban is, de egyre csökkenő számban. Közéjük tartozik a sólyom, amelyből hazánk területén egyre kevesebb található. Pest megyében az alföldi és a Duna menti erdőkben mindössze két sólyompár él. Minél ritkább e madárfaj, annál értékesebb természeti kincsünk, amelyet meg kell óvnunk. Eltűnt tojások A Magyar Madártani Intézet évekkel ezelőtt a Vám- és Pénzügyőrségnek írott levelében felhívta a parancsnokság figyelmét, hogy számos, a nyugati országokban igen-igen ritka madár tojásait csempészik külföldre. A feltételezés alapja az volt, hogy fosztogatták a fészkeket, a sólyomto- jások egyik napról a másikra eltűntek. El bizony, mert a környékbeli településeken akadt mindig valaki, aki hazánk e pénzben ki sem fejezhető értékű kincsét forintokra váltotta. A csempészek jól fizettek, hiszen több mint ezer nyugatnémet márkáért adtak túl a tojásokon. A határokon megszigorították az ellenőrzést, s talán épp ez az oka, hogy ma már tojás helyett kikelt fiókákat csempésznek. Míg a tojást agyoncsomagolva kellett óvni a rázkódástól — tehát nem lehetett akárhová rejteni — a fiókákat harisnyából vagy zsákból készített „kényszerzubbonyba” dugják, s a gépkocsi legszokatlanabb részeibe rejtik. Nem új „hobby” A madárcsempészet az ötvenes években kezdődött. Akikor még a vámhatóságok azonban nem látták kereskedelmi értékét. A gyakorlatban közben kialakult egy úgynevezett nemzetközi pontrendszer, amelynek alapján nemcsak a ritka madarakat cserélték, hanem a hüllőket, emlősöket is. Például ötven pannongyík ért egy kutyáhalat. Amikor kezdték tízesével szállítani az apróbb állatokat, madarakat, akkor már a vámhatóságokat is jobban érdekelte mi van a letakart kalitkában. A szigorúbb ellenőrzés következtében fejlődött a csempészek módszere is. A vámkezelők kiképzése után 1963-tól már flem tudták a madarakat kicsempészni, s akkor tértek át a madártojás illegális felvásárlására és kivitelére. A helyzet azonban továbbra is aggasztó maradt. A Madártani Intézet egyre-másra küldte a leveleket a Vám- és Pénzügyőrségnek. Az elszánt csempészek eszén azonban nehéz volt túljárni, hiszen a vámvizsgálóknak nem elsődleges feladata a madárcsem- pészet megakadályozása. Mivel nem sokan specializálódnak a természeti ritkaságok illegális kivitelére, s nem nagy tételekkel dolgoznak, sajnos többnyire sikerül átcsúszniuk a vámvizsgálaton. Társadalmi munkában Tavaly végül kritikussá vált a helyzet: a vándorsólymok közül egyetlen pár sem költött, négy kerecsenfióka közül pedig három eltűnt még a kirepülés előtti napokban. Határozott intézkedésre volt szükség: munkába álltak a madártani egyesületek önkéntesei. Felváltva őrködtek egy- egy fészek mellett, nemcsak költéskor, hanem utána is, addig amíg a fiókák ki nem repültek. A pilisi erdőgazdaság dolgozóinak köszönhető egy uhubagolypár sikeres költése, s a példát követték a Bükkben és Sopron környékén is, ahol kivételesen egy a vi- rágkötészetben kedvelt növényfélét őriztek három-négy hétig. Az önkéntes védelem tiszteletet és elismerést érdemel, hisz áldozatokkal jár. Am a biztonságos költésinek nem ez a legjobb módja. Angliában azzal kísérleteznek, hogy a ritkább madarakac állatkertben tenyésztik. Míg azonban a szabadban fészkenként legalább három fióka nevelődik addig a mesterséges környezetiben csupán minden második fészekben kelt ki egy fióka. A mi állatkertünk tapasztalatai szerint, ha természetes zsákmánynak megfelelő táplálékot, nyulat, galambot, patkányt kapnak a ragadozó madarak, tovább élnek, mint a szabadban, a gondozás ugyanis megóvja őket a többi veszélytől. Tenyésztésük azonban nem olyan hatékony, mint a szabad társaiké. Szigorúbb ellenőrzés A vámőrök az elmúlt esztendők során tanulmányozták a, csempészmódszereket; a madarak szállíthatóságának módjait, s a csempészet irányát. Ma már csak igazoló irattal vihető ki különleges, nagy értékű állat, legyen az kutya vagy madár. De nem elegendő a vámvizsgálók ébersége. Mindannyiunknak ügyelnünk kell természeti kincseinkre mindazokra, amelyekre államunk és sok-sok egyéni ter- mészebkedvelő pénzt és fáradságot nem sajnál, de amelyekkel egyesek gátlás nélkül hajlandók üzletelni. Czibor Valéria Hírlapnak 1848. május 27-én megjelent számát, mely szerint Dömsöd küldöttei megjelentek Szemere Bertalan hadügyminiszternél, s nála „420 tagból álló őrseregük felfegyverkezéséért esedeztek”. S a lap megjegyzése: „Illy nép érdemes a szabadságra, mert azt megvédeni is kész.” Az iskola emlék- és eszköztárát a szülők és a tanulók is állandóan gyarapítják. Egyik büszkeségük az a több mint száz éves furcsa rugós mérleg, amit a halászok használtak, s az ország talán legrégibb mikrofonja, mert nagyobb, mint ma egy közepes méretű, hordozható rádió. Mindezek egyéb oktatóeszközök sokaságában, a rendkívül zsúfolt szertárban láthatók, mert az iskola sajnos helyiséghiánnyal küzd. — Lassan azért ez is megoldódik, mert már megkezdődött az új iskola építése — mondja az igazgató bizakodva, s hozzáfűzi: a nagyközség sokirányú fejlődéséről különben a tanácsnál kaphat felvilágosítást. Mesélő térkép Színes térkép előtt állunk, Baranyi Ferenc megbízott elnökkel a tanácsházán, s elsőként éppen azt tudom meg, hogy az épülő iskola csak egy példa a sok közül a nagyközségben az utóbbi időben tapasztalható meggyorsult fejlődésre. — A gyarapodás egyik jele az új, 500 köbméteres víztorony is, a nyolc kilométernyi vízvezetékhálózattal. Két éve ABC-áruházunk épült, amely idén nyáron már elérte a havi 2 millió forint forgalmat. Az idén terményboltot is nyitottunk, jelenleg folyamatban van a Kis-Duna partján egy gázcseretelep építése 600 ezer forint költséggel. Elkészült 12 lakás, főleg a hat évvel ezelőtti tűzkárosultak számára, s már állnak a falai annak a mintegy 2 millió forint költséget igénylő 75 személyes óvodának, amelyet jövő szeptemberben szeretnénk átadni, és amely egyebek mellett 500 ezer forint értékű társadalmi munkával épül — sorolja a megbízott tanácselnök. A társadalmi munkáról Csema Károlyné vb-titkár tájékoztat röviden. Elmondja például, hogy az utcák javításához a lakosság és a nagyközség gazdasági egységei 40 ezer forinttal, a piactér építéséhez 370 ezerrel, s a tanácsházával szemben létesített Pe- tőfi-parkhoz 395 ezer forinttal járultak hozzá. As orvos szemével A település központjában van a körzeti orvosi rendelő, ahol dr. Szekeres Sándor, Her- czeg Béláné és Solti Mária védőnő arról beszél, hogy sok tennivalójuk ellenére nagy kedvvel dolgoznak. A gyógyszerellátás zavartalan, az üzlethálózat fejlesztése és a községi vízmű megépítése eredményeként csökkent a megbetegedések száma, s az öregek helyzetét az 1968 óta működő napköziotthon jelentősen javította. A 10 százalékkal több kismama és a 12 százalékkal megszaporodott gyermek egészségügyi ellátásához is lényegében minden feltétel adott. Az orvos hozzáfűzi azt a meggyőződését, hogy az eredmények nemcsak a központi segítség, hanem a helyi tanácsnak és a lakosság ösz- szefogásának is köszönhetők. A látottakhoz és hallottakhoz óhatatlanul ismét idekívánkoznak az 1848. évi Pesti Hírlapban látottak, hogy: „Illy nép érdemes a szabadságra ...”. Ami azonban csak később vált valóra, amikor Dömsöd a második világháború során felszabadult. Ennek a közelmúltban volt a 30. évfordulója. S az ünnepségen méltán hangzott el, hogy e településnek és környékének lakói nagyobb előrehaladást értek el, 30 rövid esztendő alatt, mint korábban sok-sok emberöltőn keresztül... Pacsay Vilmos I
