Pest Megyi Hírlap, 1974. december (18. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-14 / 292. szám

A felszabadulást köszöntötték ísaszegem Kiállítás a művelődési házban Az Isaszeg melletti Szentgyörgy- pusztán lakik Reitmayer József fa­faragó, aki énekel é<s citerázik is. Fejéregyházi László felvétele Amint a szobába érnék, két sarakba oszlanak el. „Szakértő sziammel” nézege­tik Reitmayer József faragá­sait. — Ez ii)t Petőfi, az meg Kos­suth! Akárcsak Gödöllő és Szada, Isaszeg is 1944. december 12-én szabadult fel. Csütörtökön este o nagyközség filmszínházában gyűlt össze a történelmi sorsfordulót ünneplő közönség. A dísz­ünnepségen megjelent Kovács Istvánná országgyűlési képvise­lő, Kovács János, a járási pártbizottság munkatársa, Jósvai La­jos, a gödöllői járási hivatal elnökhelyettese, valamint Hónig Antal, a Hazafias Népfront járási bizottságának titkára. Az ün­nepi beszédet Etele József iskolaigazgató, társadalmi tanácsel­nök-helyettes mondta. Az ünnepség után a résztvevők megtekintették a Buda­pesti tavasz című magyar filmet. Csütörtökön délelőtt fogadták a Madách úti iskolában a Gödöllőről érkező szabadság tüzét is, amelyet a tanulók színes műsorral köszöntöttek. A láng mai, szombati továbbindulásáig az új iskolában lobog. Az isaszegi ünnepi hét ma este a művelődési otthonban folytatódik: itt kerül sor a Galga menti népi találkozó nagyköz­ségi bemutatójára. A Galgia menti népművé­szeti találkozó egyik célja, hogy falvainkbain mindenki, aki a népművészet valame­lyik ágának még ma is mű­velője, közismertté váljék, be­mutathassa tudását a közös­ségnek. A táncosoknak, zené­szeknek, énekeseiknek, mesé- lő'knek jó alkalom erre a színpadi szereplés. Az alko­tó-díszítő népművészeik ki­állításon mutatkozhatnak be. A községek többségében a hím­ző asszonyok, faragó embe­rek munkáját csak a család és a közeli szomszédság is­meri, pedig ezelk az alkotá­sok nem egyediék és ma­gukért valóik, hanem a falu sokszázados együttélésének termékei. Egyetlen teremben Isaszeg eseményekben gaz­dag történelmi múltjáról és népművészetéről is híres. A régmúlt művészeti emlékeit, dokumentumait az érdeklő­dő megnézheti a falumúzeum­ban; ám a község népművé­szete nem szűnt meg, ma is akadnak művelői. Ki a maga kedvteléséből, ki idegenfor­galmi célokra hímez, fest és farag; eredeti motívumokkal. Fejéregyházi László, a mű­velődési ház igazgatója nem­régiben került Isaszegre. Szin­te munkába lépésétől kezdve készült a Galga menti népművészeti találkozóra. Leg­nagyobb segítsége V alkony Antal pedagógus volt, aki jól ismeri a falut. Az isaszegi Dózsa György művelődési ház igen romla- dozó állapotban van, csak egyetlen terme használható, itt tartják a klub foglalkozó sokat, itt található az igaz­gatói iroda, s e helyiségben rendezték meg a kiállítást is. A kisméretű klubszobában sokkal kevesebb anyag fért annál, mint amennyit Valkony Antal és Fejéregyházi László összegyűjtött. Három férfi és nyolc asszony munkáját állí­tották ki a teremben; Hanák László festett tányérjait, Kó per Miklós faintarziáit, Reit- mayer József faragott famun kárt, Berkes Jakabné, Erdősi Jánosné, Farkas Istvánné, Hídvégi Istvánné hímzéseit. Nagy Sándorné tányér-, fa- és csempefestéseit, Palotai Ist­vánné hímzett-varrott térí­tőit, Précznik Istvánné hím­zéseit, viseletbe öltöztetett babáit és Surman Mihályné textilteirveit. A nagymama rajzolta , Párosával sorakoznak a hatodik osztályos gyerekek a művelődési ház bejárata előtt, A tanulókat Ádám Mária és Valkony Antal pedagógus hoz­ta el a kiállításra — gya­korlati óráról. Kicsi a terem, csak két részletben fémek be a gyerekek. Először a lányok jönnek. Kerekre nyílt szem­mel nézik Précznik Istvánné háromviseletes babáját; a menyecskét, a fehér gatyás le­gényt és a pártás mennyasz- szonyt. Sokan álldogálnak Far- kasné hímzett mezei virág­csokra előtt, amelyből tulipán és margaréta virít ki. A ren­dezők elmondták, hogy azasz- szony ezt erre az alkalomra készítette. Közben a vezető­tanár magyaráz. —i Látjátok, ezt a Palotai nini csinálta, az. aki ott la­kik a templom mellett. Azo­kat a rajzokat pedig a nagy­mamád csinálta — mondja Valkony Antal az egyik kis­lánynak. majd megkérdezi — jelentkezzen, akinek rokona szerepel itt a kiállításon{ Három lánykakéz emel1!' Uk a magasba. De nincs idő so­ká nézelődni, mert kinn az udvaron fáznak a fiúk. — Látod azt a macskát a háztetőn? — mutogatják egy­másnak a faragómester által készített kistanyáit, ahol van tomácos ház, istálló, galamb­dúc, tyúk, ló, macska. Tet­szik a fiúknak a faragott négyökrös szekér is, meg a férfinak való, szépen faragott bot. Eddig csak lovat Reiitmayer József a község­hez közeli Szentgyörgypusz- tán lakik hetedmagával. Nem­csak farag, hanem citerázik és énekel is. A faragásban már biztosan lesz utóda, a hatodikos gyerekek közit ott volt az egyik fia is. — Te mit szoktál faragni? — Eddig még csak lovat csináltam, mást még nem si­került — mondja a kisfiú, mi­közben osztálytársai büszkén néznek rá. A népművészeti kiállítás de­cember 8-án, vasárnap dél­után három órakor nyílt, azó­ta már számtalan látogatója volt. Ehhez a kiállításhoz nem kell tárlatvezető, mert Szilá­gyi Sándor nyugdíjas gra­fikus sajátmaga készítette a nyomdában azokat a felira­tokat, amelyek eligazítanak a sok hímzés és faragás között. A kiállítás vendégkönyvét bejegyzésével Kovács Antalné, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának titká­ra nyitotta meg, a következő szavakkal: „Jó gondolat volt Isaszeg felszabadulásának har­mincadik évfordulóját ilyen szép népművészeti kiállítás­sal kezdeni. Minden elisme­rés a tervezőknek, a gyönyö­rű munkát készítőknek, a ki­állítás szép összeállításáért. Örszigethy E. I. ÉVFOLYAM, 167. SZÁM 1974. DECEMBER 14., SZOMBAT Önt, fest a GÖFÉM Gyorssegély az Ikarusnak Valószínűleg az év utolsó szerződésének megkötésére került sor kedden a Gödöllői Fémtömegcikkipari Vállalat­nál. A székesfehérvári Ika- rus-gyáregység ugyanis szo­katlan kéréssel fordult a vál­lalat vezetőihez. A székesfe­hérváriak nemrég egy olyan megállapodást írtak alá Irak­kal, amelynek értelmében az év végéig kétszáz darab au­tóbuszt kell útbaindítaniuk távoli megrendelőikhez. Ah­hoz azonban, hogy a szerző­désben vállalt kötelezettsé­geiknek eleget tegyenek, az autóbuszokhoz különféle bel­ső szerelvényekre is szüksé­gük volt. Ezeket — már szin­te hagyományosan — a GÖ­FÉM szállítja az Ikarusnak. A küldöttség, amely a na­pokban kereste fel aGÖFÉM- et, megállapodást írt alá a vállalat vezetőivel 1200 da­rab mennyezetkapaszkodó- végkonzol és 400 darab kö­zépkonzol soron kívüli el­készítéséről. Egy kis heraldika... Elkészült a város címere és zászlója Életbe lépett a tanácsrendelet A tanácsrendelet intézkedik a címer és a zászló előállításá­ról és használatáról is. BISZÉIJUK MIC! A vasútról, a strandról December 8-i, vasárnapi lapunkban Benedek János, a városi tanács elnöke írt vitaindító cikket Fórum a vá­rosfejlesztésről címmel. Ebben felhívta a lakosságot, hogy szóljon hozzá, írja meg véleményét, javaslatait az V. ötéves terv városfejlesztési elképzeléseiről. Ehhez kapcsolódik máris Szántai Sándor köszörűs szakmun­kásnak, az Árammérőgyár dolgozójának hozzászólása. Az ősvároslakó jogárt szólok, hiszen itt születtem Gödöllőn. A város helyzetét elemezve szembetűnő, hogy a vasútvo­nal ketté osztja. Szerencsére a felépült híd megkönnyítette az egyetem megközelítését. Cél­szerű lenne, ha a vasút Gö­döllőt csak két ponton érinte­né: Máriabesnyőn és az Álla­mi telepeiméi. Vagyis a Hat­van felől beérkező vasút új nyomvonalon — a besnyői ka­nyarnál — átlósan, az említett Állami telepeknél találkozna a mostani sínekkel. Ezt a lehe­tőséget a természet is felkínál­ja, hiszen ott a régi vasútvo­nal, amelyet a volt bakterhá- zig fel lehetne használni, kü­lönösebb munkára nincs is szükség. Milyen jól járna a város, ha az egyetem és az alsóparki lakótelep közötti területet megnyerné! A MÁV új nyom­vonala esetén új szerepkör­höz jutna a HÉV is, amelyet át lehetne helyezni a 3-as út jobb oldalára, s a palotakerti lakóház mellett folytathatná útját a besnyői kanyarig, ahol- ‘is felépülhetne a vasút és a HÉV közös állomása. Ezzel hosszabb távban meg lehetne oldani a város közlekedését. Ha mindez megvalósulna, az egyetemi sportpályát ki lehet­ne emelni elszigeteltségéből és Tegnapi lapunkban, a város felszabadulási ünnepségeiről szóló tudósításunkban már megemlítettük, hogy december 12-én lépett életbe a városi tanács idei 4-es számú rende­leté, amely Gödöllő címerének és zászlajának megalkotásáról, használatáról szól. A tanácsrendelet alapján — a heraldikai hagyományokat követve — ezennel leírjuk mi mit jelent? Nos, vessünk egy pillantást a címerre... A város címere álló pajzs, jobb oldalon sötétzöld, a bal oldalon vörös színekkel. Kö­zéppontjában sugárzó arany­nap, a vörös mező felső részé­ben arany keretben ötágú vö­rös csillag, míg a zöld mező felső részében arany fogaske­rék látható. A címer középső és alsó részét az ezüstszínű pe­likán foglalja el, amint kiter­jesztett szárnyakkal óvja, s eteti kicsinyeit, szám szerint hármat. A zászló aranyszínű, köze­pén a már leírt címerrel, s a Gödöllő felirattal. A címer vörös színe — ben­ne az ötágú vörös csillaggal — a város munkásmozgalmi múltjának, a nemzetközi mun­kásmozgalomhoz tartozásának és a felszabadulás óta végbe­ment szocialista fejlődésnek kifejezője. A zöld szín váro­sunk parkjaira, a környező er­dőségekre, a fejlett mezőgaz­daságra, míg az arany fogas­kerék a nagyarányú ipari fej­lődésre utal. A sugárzó aranynap jelké­pezi az egyetemi várost, va­lamint Gödöllő oktatási, köz- művelődési és kutatási intéze­teiben folyó intenzív szellemi munkát. A fiókáit tápláló pe­likán az egykori Gödöllő me­zőváros címerének motívuma. Utal arra, hogy a város — úgy ís mint járási székhely — szellemi, ipari és mezőgazda- sági javait önzetlenül meg­osztja. A motívum egyben az áldozatvállalást, a segítőkész­séget és az összetartozást is jelképezi. WJv.vivl/wWviiJiMl Mindnyájan nagyon vártuk | a Télapó-ünnepet, hiszen ez a nap öröm a felnőtteknek, de a gyerekeknek százszor az. Az idei. Télapó gazdag ajándékkal látogatott el hozzánk. A szoká­sos csomagok mellett a helyi (lakótelepi) varroda Angela Davis brigádjának ajándéka is ott volt: egy gyönyörű nagy szőnyeg. Jó volt nézni, ahogyan a harminc gyerek húzta, terí­tette szét és lelkesen körbesza- ladgálta az ajándékot. A meg- hatódottságtól alig tudtam kö­szönetét mondani. Egy éve kerültem a váceg­resi egycsoportos óvodába, a brigáddal is körülbelül egy éve tart kapcsolatunk. Azóta szám­talan alkalom adódott, amikor figyelmességükkel, szeretetük- kel elárasztottak bennünket. Minden esetben szabad idejük és pénztárcájuk rovására. A gyermeknapon pjéldául megvendégelték az óvodáso­kat. Udvarrendezésben, nagy- takarításban, kerítésmázolás­ban. is nagyon sokszor segítet­tek. Ülőpárnákat, naposköté­nyeket, függönyöket varrtak az apróságok örömére. Sőt, meg­tudtuk már, hogy karácsonyra is ajándékot szeretnének adni. Kommunista szombatot tartot­tak és munkabérüket az óvodá­nak ajánlották fel, játékvásár­lásra. Kicsi ez a brigád, csak 15 nő a tagja, de szeretetük, lelkese­désük határtalan. Éppen azért fogtam tollat, mert úgy ér­zem, hogy a varroda dolgozó nőinek áldozatos támogatását így méltóbban köszönhetem meg, a nyilvánosság előtt. Sze­retném, ha nemcsak a mi kis közösségünk tudna az Angela Davis brigád szép ajándékai­ról, szeretetéről. Valahányszor rájuk gondolok, Váci Mihály szavai jutnak eszembe: „Nem elég a jóra vágyni, / A jót akhrni kell / Nem elég akarni, de tenni, tenni kell!” Takács Istvánná vezető óvónő Vácegres a város központi sporttelepé­vé lehetne előléptetni. A HÉV meghosszabbított vonala a fővárosiaknak is kedvére lenne, hiszen a Fehér úttól Besnyőn leszállva köny- nyen és főleg gyorsan elérhe­tők az erdők. Amennyire tudom, a város- fejlesztési terv egyik központi témája: a meleg víz. Az egye­temi kertészet helyére kerülő strand ideális lenné, különö­sen, ha melegvizes medencék is épülnének. Tudom, hogy ez sok pénzbe kerül, de talán le­hetne gondolkozni azon a megoldáson, hogy, a lakosság „részjegyek” vásárlásával hoz­zájárulhatna, amelyeket aztán a fürdő elkészülte után belé­pőjegyként lehetne felhasznál­ni. Adódott egy új lehetőség is: hogy a városi Petőfi Terme­lőszövetkezet és a Szilasmenti Termelőszövetkezet egyesül, s így megerősödve kezelésbe ve­hetné az egész fürdőt. Az iá el­képzelhető, hogy a helyi válla­latok és intézmények hozzájá­rulásuk összegétől függően kabinsorokat építhetnek dol­gozóiknak. Az új művelődési ház fel­építésében véleményem sze­rint már a tervezésnél be kel­lene vonni a KISZ-tagökat is, hogy elmondhassák igényei­ket, elképzeléseiket és a ké­sőbbiek folyamán társadalmi munkájukkal is segítsenek. (Ha rajtam múlna, fiatalokra bíznám a művelődési ház rendjének fenntartását is.) Ügy gondolom, eddig fontos dolgokról beszéltünk, most szólnék egy apróságról is. Fel­tétlenül fel kell figyelni arra, hogy a kerékpározás nap­jainkban ugyancsak előtérbe került. De hol lehet ma ke­rékpározni? A járdán tilos, a műúton életveszélyes, hiszen az autósok egymást sem na­gyon kímélik. Feladatunk le­hetne kerékpárutak építése, ezzel egy kicsit más városok előtt is járhatnánk. Szántai Sándor SPORT -f SPORT + SPORT + SPORT Villámtorna Gaigamácsán Ünnepi sportműsort rendez­tek Gaigamácsán, a helyi sportegyesület szervezésében Az általános iskola egyik ter­mében a sakk hódolói, a má­sikban az asztalitenisz meste­rei versengtek. A partnerek az egyik szovjet egység ver­senyzői voltak. Az ünnepi villáimtoma vég­eredménye az alábbi. Sakk; 1. Fóthy László, 2. V. Anatolijev, 3. Pesti László. Csapatban: Galgamácsa SE —Szovjet egység 5,5:2,5. Asztalitenisz: 1. Mersva Jó­zsef, 2. I. Vasziljev, 3. Szu- hánszki József. Nagy érdeklődés előzte meg a Galgamácsa vegyes—IMI Vasas ifi labdarúgó-mérkő­zést, amely 0'2-es félidő után 3:3-as döntetlennel fejeződött be. A mélytalajú pályán az első fiiidőben a vendégek na­gyon jól játszottak, a mácsai- ak viszont nagyon feljavultak a második félidőben, és erő­vel is jobban bírták, ám hely­zeteiket nem tudták igazán jól kihasználni. A sportműsor végén adták a díjakat, az okleveleket és a könyvjutalmakat. B. I. Lángokban a tűzcsiholó Pedáltííz a S ason Gödöllő és Aszód között — a 3-as számú főközlekedési úton — a fékek műszaki hi­bája miatt gyulladtak ki a miskolci 3-as számú ÉPFU egyik nyergesvontatójának kerekei. A Veresegyházról hazafelé tartó XJ 67—81 for­galmi rendszámú MÁZ veze­tője: Varga Sándor, szomo­lyai lakok a műszaki hibát akkor vette észre, amikor a befékézett és a súrlódás kö­vetkeztében erősen átforró­sodott kerekek már lángok­ban álltak. A gödöllői tűzol­tókat egy honvédségi jármű „legénysége” értesítette az esetről. Mint az oltás után megállapították, kétezer fo­rint értékű anyagi kár kelet­kezett a járműben. A brigád és az óvoda

Next

/
Thumbnails
Contents