Pest Megyi Hírlap, 1974. december (18. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-11 / 289. szám

1974. DECEMBER 11., SZERDA 3 %Milav A gazdaságirányítás fejlesztésének kérdései Tudományos jubileumi tanácskozás A termelés pórtel lenőrzése Nincsenek lefutott ügyek Emberséges hangnem, beleszólási jog Javaslatok az ügyintézés egyszerűsítésére a tanácsi koordinációs bizottság értekezletén Dr. Papp Lajos államtitkár­nak, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökének vezetésé­vel kedden a Parlamentben ülést tartott a tanácsi koordi­nációs bizottság. A testület elsőként a Szol­nok megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának tevékenységéről szóló beszámolót elemezte. A bizottság megállapította, hogy jól dolgoznak az országrész ta­nácsai, s feladataik megoldá­sából mind nagyobb részt kér a városok és falvak népe is. A testület ezután megvitat­ta a minisztériumoknak a ta­nácsoknál tartott felügyeleti vizsgálatait, s úgy foglalt ál­lást. hogy ezeket a hasznos vizsgálatokat rendszeresebbé kell tenni; célszerű, ha az ér­dekelt minisztériumok válasz­tási ciklusonként — tehát négy esztendőnként — minden megyében ellenőrzést tartanak. A koordinációs bizottság vége­zetül megtárgyalta a hatósági eljárások egyszerűsítésének ta­pasztalatait. s javaslatot tett több, a lakosságnak szükségte­lenül terhes, felesleges ügyin­tézési előírás megszüntetésére. Kedden tartotta ez évi köz­gyűlését a 120 ezer tagot szám­láló társadalmi szervezet, a Műszaki és Természettudomá­nyi Egyesületek Szövetsége. A fővárosi művelődési házban megrendezett eseményen részt vett Dégen Imre államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke, Klézl Róbert, a párt Központi Bizottságának osz­tályvezető-helyettese, dr. Ma- das András mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhe­lyettes, Kallós Ödön, a Ma­gyar Kereskedelmi Kamara elnöke és dr. Osztrovszki György, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökhe­lyettese. Dr. Ajtai Miklósnak, az MTESZ elnökének megnyitója után dr. Valkó Endre, a szö­vetség főtitkára fűzött szóbeli kiegészítést az országos elnök­ség írásos beszámolójához. Rá­mutatott: a társadalmi szer­vezet jelentős feladata, hogy a gazdasági életben felmerülő energiagondok megoldását sajátos eszközeivel előse­gítse. A Magyar Tudományos Aka­démia Közgazdaságtudományi Intézete fennállásának 25. év­fordulója alkalmából kedden háromnapos tudományos ta­nácskozás kezdődött a gazda­ság és a gazdaságirányítás fejlesztésének tudományos kérdéseiről az akadémia szék­házában. A megnyitó plenáris ülésen részt vett Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bi­zottság titkára, dr. Tímár Má­tyás, a kormány elnökhelyet­tese, Keserű Jánosné köny- nyűipari miniszter, dr. Csikós Nagy Béla államtitkár, az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke, Köpeczi Béla, az aka­démia főtitkára, dr. Ajtai Mik­lós, az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság elnöke, va­lamint a gazdasági élet és a közgazdaságtudomány szá­mos ismert személyisége. Ott Ehhez az egyesületnek az ed­digieknél még szélesebb körű társadalmi aktivitása szüksé­ges, amelyhez a párttól, az ál­lamtól már eddig is megfelelő támogatást kapott a szövetség. Az egyesületek eddig is elő­segítették a különböző par- ágak műszaki, technikai és tu­dományos haladását;i ‘sók ol- dalti■ közvetetf és közvetlen'se* gítséget nyújtottak a vállala­tok munkájához. A következő években az egyesületektől még több közvetlen támogatást várnak a vállalatok konkrét feladataik megoldásához. Sokoldalúan fejlődtek a nemzetközi kapcsolatok is, hi­szen az MTESZ egyik legfon­tosabb feladata, hogy a világ bármely táján fel­található hasznos új tech­nikai megoldások, műszaki-tudományos újdonsá­gok közvetítését megszervez­ze a tagság számára. Különö­sen a KOST-országok tudo­mányos testületéivé! alakul ki szoros kapcsolat, a társadal­mi szervezetek együttműködő­voltak a szocialista országok közgazdaságtudományi inté­zeteinek a tanácskozásra ha­zánkba érkezett képviselői is. A tanácskozást Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Közgazdaság- tudományi Intézet igazgató­ja nyitotta meg, majd dr. Tí­már Mátyás köszöntötte a tanácskozás részvevőit Ezután Köpeczi Béla akadémikus, a Magyar Tudományos Akadé­mia főtitkára, majd a külföl­di vendégeli képviselői —köz­tük M. N. Szavov, a KGST nemzetközi intézetének igaz­gatóhelyettese köszöntötték a jubiláló intézetet és a konfe­rencia részvevőit. A háromnapos tanácsko­zást bevezető előadást Friss István akadémikus, a Közgaz­daságtudományi Intézet tudo­mányos tanácsadója tartotta. A plenáris ülés után meg­kezdődtek a szekcióülések. se nagyban elősegítheti a KGST komplex integrációs programjának megvalósulását Az írásos beszámoló részle­tesen foglalkozott az MTESZ tevékenységével. A 28 tag­egyesületet számláló szövetség a műszaki értelmiségiek, ter­mészettudományi -és mezőgaz- dasági-Tszakertfberek összefo­gásával különösen vidéken bonta­koztat ki pezsgő szellemi életet, hiszen a tagság több mint fele vidéken él. Évente több mint 500 szakmai konferenciát, an­kétoka t, nemzetközi kongresz- szust, kollokviumot, rendez az MTESZ, amelyeken gyak­ran külföldi szakemberek is részt vesznek, s így lehetőség nyílik a nemzetközi tapaszta­latcserére is. A jövő évi ese­mények közül a legrangosabb a Bolyai János matemati­kai társulat információelméle­ti, a gépipari tudományos egyesület szerszám és szer­számanyag és a közlekedéstu­dományi egyesület metróépíté­si konferenciája. A közgyűlésen felszólaltak a különböző egyesületek képvi­selői. Dr. Ajtai Miklós 17 tag­nak nyújtotta át az MTESZ-dí- jat. kiemelkedő munkájuk el­ismeréseként. Nem szeretnék az általánosí­tás hibájába esni, különösen nem a pártszervezetek mun­kájának megítélésében, álta­lános tapasztalat azonban, hogy a termelés pártellenőr­zése ott a leggyengébb, ahol a munkahelyek szétszórtan, egymástól távol települtek. Ez a helyzet általában az építő­iparban. Mint minden szabály alól persze, itt is van kivétel. Ilyen kivétel például a váci Pest megyei 6. sz. Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat. Minden munkahelyen: üzemi háromszög Horányi Ferenc alapszerve­zeti titkár azt vallja, hogy egy pártszervezet érdemi-tar­talmi munkája már a prog­ramnál kezdődik: az alapszer­vezet jellegének és működési területének megfelelő munka­terv összeállításával. Máskép­pen: eleve úgy kell meghatá­rozni a vezetőségi ülések, tag­gyűlések témakörét, hogy azok — olykor direkt, máskor köz­vetett módon — mindenkor a termelés fejlesztését, a jobb munkafeltételek megteremté­sét, a jó munkahelyi légkör kialakítását, az üzemi demok­rácia megszilárdítását szolgál­ják. E célokhoz pedig a leg­jobb út az, amelyet időről idő­re a párthatározatok jelölnek ki. — Leszögezni mindert köny- nyű, megvalósítani aztán ne­hezebb — kezdi önkritikusan Horányi Ferenc. — Mi úgy fogtunk hozzá, hogy alapszer­vezetünk létszámát három év alatt 18-ról 51-re fejlesztet­tük; a tagság 85 százaléka fi­zikai dolgozó. Ahhoz ugyanis, hogy a párt politikája érvé­nyesüljön minden munkahe­lyen, aktív kommunisták kel­lenek. akik közvetítsék ' ezt a politikát. Ezutári megszervez­tük a pártcsoportokat, és a bizalmihálózatot. Feladatul art kapták, hogy az adott munka­helyen politikai eszközökkel segítsék elő a termelési fel­adatok végrehajtását, mutas­sanak példát a munkában, a fegyelemben. Most Saáry Gábor igazgató veszi át a szót, s így folytatja: — A gazdasági vezetőket — építésvezetőket, műhelyfőnö­köket, üzemvezetőket — pedig felszólítottuk, hogy a pártbi­zalmit és a termelési egység szakszervezeti főbizalmiját te­kintsék politikai-mozgalmi partnereiknek, alakítsák meg a maguk „üzemi háromszögét” és minden kérdésben közösen döntsenek a béremeléstől a premizálásig, a besorolástól a külföldi jutalomüdülésig. — Mindez a gyakorlatban persze, nem volt mindig kö­vetkezetes — folytatja a párt- titkár. — Annak ellenére sem, hogy a vállalat gazdasági ve­zetése és a pártvezetőség ál­landóan visszatért erre a fel­adatra, és szemmel tartotta az alsóbb szintű üzemi három­szögeket. A hiba ott vott, hogy némelyik középszintű gazdasá­gi vezető nem tulajdonított kellő jelentőséget a dolognak. Ismét Saáry Gábor fűzi to­vább a szót: — Ez pedig azért is hiba, mert nálunk nemcsak a párt­tagság, hanem valamennyi dolgozó igényli, hogy véle­ményt nyilváníthasson — még a döntések előtt — az adott termelőegység, sőt az egész vállalat életét, működését érintő legfontosabb kérdések­ben. Nem így születtek persze, hanem ez már a párt- és a szakszervezet politikai tevé­kenységének, nevelő munká­jának eredménye. És jó, hogy van ilyen igény. En egyszerűen megalázónak tartom, hogy a kőművest, az építőipari mun­kást odaállítsák a fal mellé, nesze, csináld, aztán fogalma se legyen, hogy mit épít, és mi lesz azután, ha ezzel a munkával elkészül, hol fog dolgozni a következő hónap­ban? Az ember nem szerszám, nem is gép, amit csak dolgoz­tatunk; az ember a termelő- eszközök ura, akit tájékoztatni kell, hogy mikor mire használ­ja a termelőeszközét és az eszét; az embernek biztosítani kell a véleménynyilvánítás, a beleszólás jogát a munkájá­ba. Nálunk például még abba is beleszólnak a dolgozók, ho­gyan hozzuk helyre a béralap­túllépést, ha ilyen megesik. Ilyenkor maguk döntenek, hogy melyik munkahelyen mennyivel kell átmenetileg csökkenteni a béreket ahhoz, hogy egyenesbe kerüljünk! Megcsörren a telefon, s míg Saáry Gábor láthatatlan part­nerével beszél, odsúgotn a párttitkámak: — így könnyű ... érvényt szerezni a pártirányításnak, ahol az igazgató maga is párt­tag. Horányi Ferenc visszasúg: — Téved: pártonkívüXi. Magasabb követelmények A pártcsoportokra tereljük a szót, s párttitíkár azt mond­ja: — Tizennyolc pártbizalmink közül tíz-tizenkettő aktívan dolgozik, öntevékenyen, a töb­bit ösztökélni kell. Főleg ott, ahol a gazdasági vezetők sem tulajdonítanak kellő fontossá­got a politikai munkának. Pe­dig, ha valahol, az építőipar­ban aztán szinte kézzelfogha­tóan lehet érzékelni a gazda­sági-társadalmi életünkben végbement fejlődést, s azokat a megváltozott, magasabb kö­vetelményeket, amelyeket e fejlődés támasztott a kommu­nistákkal, a pártszervezettel szemben. Hiszen már a X. kongresszus óta is egy sor olyan fontos párthatározat je­lent meg, amely újabb és újabb feladatokat ró ránk. — Vegyük például a Köz­ponti Bizottság 1971. november 22-i határozatát, amely a vál­lalatok gazdasági-politikai munkája hatékonyságát, nö­velését, az üzem- és munka- szervezést, a munkaerő-, lét­szám és béralapba: dálkodás ja­vítását, a belső mechanizmus fejlesztését, a szocialista mun­kaverseny és a szocialista bri­gádmozgalom szélesítését, tö­kéletesítését írta elő; vagy a káder- és személyzeti munka fejlesztéséről szóló párthatá­rozatot. Akármelyik tenniva­lót ragadjuk ki — a sok közül —, egy sem akad, amelyiket a gazdasági és a pártvezetés ösz- szefogása. együttműködése nél­kül el lehetne végezni. Ezt a felismerést tükrözi a pártha­tározatok végrehajtását szol­gáló politikai intézkedési terv is. E terv előírásait — fon­tossági sorrendben — vállalat­vezetői szinten évenként érté­keltük. Meghonosítottuk a rendszeres konzultációkat a gazdasági vezetőkkel: ezek­nek tárgya mindig a vállala­tot érintő, legfantosabb kérdés volt: a tervteljesítés, a mun- k' fegyelem megszilárdítása, a •káder- és személyzeti problé­mák. a szervezeti intézkedé­I sek hatása a munkaszervezés­re, és így tovább. Megtartva a gazdasági vezetők beszámo­lási kötelezettségét, olyan módszert vezettünk be, hogy időnként visszatérünk a gazda­ságvezetői döntésekre, illetve a pártszervezet határozataira. Nálunk nincsenek „kipipált" ügyek. — Erre kérek egy példát! — 1971. október 22-én hatá­rozatot hoztunk a vállalat bel­ső mechanizmusa fejlesztésé­ről. Részint a határozat he­lyességének felülvizsgálása, ré­szint a gyakorlati végrehajtás értékelése céljából 1972. jú­liusi taggyűlésünkön ismét na­pirendre tűztük a kérdést. Előzőleg, persze, felmértük a megtett intézkedések hatását, s így megállapíthattuk azok helyességét. Ezt egyébként a termelés felfutása is igazolta, ami abban az esztendőben el­érte a 70 százalékot A párthatározatok szellemében A járási pártbizottság 1972. október 28-án beszámoltatta az alapszervezet vezetőségét a beruházások hatékonyságának fokozása érdekében tett intéz­kedésekről. A beszámoltatás alapján a pártbizottság meg­állapította, hogy a felettes pártszervek határozatát jól hajtották végre, s jó a válla­latnál a belső információ, a bizalmihálózat tevékenységét épp ezért a jövőben sem sza­lad korlátozni vegy a ■vélet­lenre bízni. Fél évvel később a járási párt-végrehajtóbizott­ság tűzte napirendre a KB. 1972. november 14—15-i hatá­rozatainak végrehajtását, sezt — a többi között — ennél a vállalatnál is megvizsgálta egy brigád. A vizsgálat ered­ményeként kiemelten értékel­ték a munkafegyelem megszi­lárdítása, a termelékenység növelése, és a decentralizált gazdálkodás javítására tett in­tézkedéseket — Az említett politikai in­tézkedési tervünknek megfele­lően, tavaly még bét fontos kérdést tűztünk napirendre, a beruházások hatékonyságán kívül: a vállalati üzem- és munkaszervezés korszerűsíté­sét, és az üzemi demokrácia érvényesülését. Egy-egy ilyen előterjesztés, s az azt kö­vető vita mindig újabb lö­kést adott a vállalat tevé­kenységének, a gazdasági irányításnak a politikai munkának — magyarázza a párttitkár. — Meg aztán so­kat segít a jó munkahelyi légkör. Mit ér a jó légkör — Tudja, nálunk szép szám­mal akadnak régi szakembe­rek: egykori pallérok, meste­rek — csatlakozik hozzánk is­mét az igazgató. — Akadt egy-kettő, aki megpróbálko­zott a régi hangnemmel: uta- sítgatással, magas lóról. Az ilyet azonnal kikértük ma­gunknak — és a dolgozóknak. Mi sokat adunk az embersé­ges hangnemre, a demokrati­kus légkörre. Ma már az ipar­ágban nagyjából nivellálód- tak a kereseti lehetőségek,, és 100 forintért nemigen változ­tatnak munkahelyet az em­berek. De ha a légkör rossz — akkor elmennek. Hát nálunk minimális a fluktuáció. Sőt: már nem is veszünk fel min­denkit, aki jönne, mert nem bővíthetjük a létszámot. A dol­gozóknak több mint fele törzs- gárdatag. A többieket pedig jó bánásmóddal, egyre több szociális juttatással — belföldi és külföldi jutatamüdüléssel, kényelmes munkába szállítás­sal — és a munka lehetséges megkönnyítésével, a termelés gépesítésével igyekszünk meg­tartani. A megrendelőiket pedig jó minőségű munkával. Tanúsítja ezt a kiváló vállalat cím is, amit az idén május elsején nyertek el. Nyíri Ev* Az idén még 24 beköltöző Már 12 lakást átadtak, s az év végéig még 24 lakásba fog­nak beköltözni az új lakók a vecsési OTP-lakótelepen. Jövő év első negyedében pádig a tervek szerint további 60 lakás készül el. A monori építőipari szövetkezet előreláthatólag 1978-ban fogja átadni a lakótelep utolsó, 590. lakását. Nagy Iván felvétele Gyümölcsöző kapcsolatok a KGST országok tudományos testületéivel MEGTARTOTTA ÉVI KÖZGYŰLÉSÉT AZ MTESZ Jövőre kilencvenezer új lakás épül Két országgyűlési bizottság tartott ülést Tegnap két oVszággyűlési bi­zottság tartott ülést á Parla­mentben. Az építési és köz­lekedési bizottságnak a Gyar­mati János elnökletével tar­tott tanácskozásán — amelyen részt vett dr. Trethon Ferenc pénzügyminiszter-helyettes is — a képviselők Simor János építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes tájékoztatá­sát hallgatták meg. Az elő­adó leszögezte: a következő év legfontosabb teendője a IV. ötéves terv megvalósításához szükséges indítófeltételek meg­teremtése. A miniszterhelyet­tes bejelentette, hogy a jö­vő évi költségvetés 90 ezer la­kás felépítésével számol, s ez­zel mind a IV. ötéves terv, mind a 15 éves lakásépítési program előirányzatai telje­sülnek. Dr. Rödönyi Károly a szál­lítás és a hírközlés 1975-ös költségvetését ismertette. A képviselők egyöntetűen lénye­ges feltételnek tartották, hogy közüggyé váljék a gazdasági tartalékok feltárása és hasz­nosítása. A vitában felszólalt Búza Barna, Pázsit Árpád, Da­radics Ferenc. Tegda Jenöné, Jávor József, Juratovics Ala­dár, Kovács Sándor, (Pest me­gye 10. nagykőrösi választókör­zet) és Jeszenszki Gábor kép­viselő. A szociális és egészségügyi bizottság tanácskozásán dr. Pesta László elnökölt, s részt vett azon Péter János, az or­szággyűlés alelnöke is. Dr. Aczél György egészségügyi m'niszterhelyettes beszámoló­jában hangsúlyozta, hogy a jövő évi költségvetés azokat a feltételeket biztosítja első­sorban, amelyek a IV. ötéves terv teljesítése szempontjából a legfontosabbak. A képvise­lők állást foglaltak abban, hogy az egészségügyi ellátás további javítása érdekében a rendelkezésre álló összegeket úgy kell elosztani, és a fel­használást úgy megszervezni, hogy azt a maximális célsze­rűség jellemezze. Az egészség- ügyi ellátásban, társadalom­biztosításban megfelelően kell érvényesülni a takarékosság elvének. Az előterjesztés vitájában felszólalt dr. Noszkai Aurél, dr. Déváid József, dr. Petrik Gábor, dr. Ben-e Zoltán, dr. Tengelyi Vilmos, Nics János és dr. Hargitai Katalin kép­viselő.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents