Pest Megyi Hírlap, 1974. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-03 / 258. szám

MEGYEI 1974 NOVEMBER 3., VASÁRNAP EaraEHEKaGSíae T E C H N I K A E HETI TUDOMÁNY- TECHNIKA ÖSSZEÁLLÍTÁ­SUNKBAN A csillagászat VILÁGÁBA KALAUZOLJUK EL AZ OLVASÓT, BEMU­TATVA E TUDOMÁNYÁG LEGŰJABB EREDMÉNYEIT. Vall a sztratoszféra Már régebben tudtuk, hogy a légkörnek a sztratoszféra fe­letti tartományaiban (a mezo- szférában és a felette követ­kező termoszférában) többféle nitrogénoxid fordul elő, közöt­tük a nitrogénmonoxid is. Sok kutatónak azonban az volt a véleménye, hogy a légkörnek olyan aránylag alacsonyabb részében, amilyen a sztratosz­féra, a nitrogénmonoxid leg­feljebb annyira csekély meny- nyiségben van jelen, hogy ki­mutatása vagy éppenséggel mennyiségi meghatározása rendkívül nehéz feladat. Az infravörös színképelem­zés lehetővé tette ennek a fel­adatnak a megoldását. A ku­tatók olyan vizsgálatról szá­moltak be, amely a sztratosz­férán belül meghatározza a nitrogénmonoxid mennyiségét. A számszerű eredmény az, hogy a sztratoszféra különféle magasságú rétegeiben (11 és 55 kilométer között) a nitro­génmonoxid részecskesűrűsége százmillió molekula köbcenti­méterenként. A szerzők rámu­tatnak, hogy magában a sztra­toszférában jelen kell lennie valamilyen olyan meteoroló­giai folyamatnak, amely állan­dóan nitrogénmonoxidot ter­mel. Óriási rádióteleszkóp Ukrajna Rádiófizikai és Elektronikai Intézetében ha­talmas, újonnan épült rádió- teleszkóp működik. Az UTR— 2-es teleszkóppal deciméteres hullámhosszú rádiócsillagá­szati kutatásokat végeznek. A zenit irányában 150 ezer négyzetméter effektiv területű rádióteleszkóp egyedülálló a világon. Segítségével 10 mil­liárd fényév távolságra levő kozmikus objektumok is meg­figyelhetők. A rádióteleszkóp egyidejűleg öt irányból, hat különböző frekvencián vesz. A teleszkópba összesen 2040 antennavibrátort építettek be — együttesen körülbelül 500 tonna súlyban. Az óriási rá­dióteleszkópot speciális számí­tógép irányítja. Érdekes, hogy a rádióteleszkóp föld alatti vezetékeinek összesített hossza eléri a 400 kilométert. Lassanként egy éve, hogy kéthetenként, keddi napokon négy és hat óra között álta­lános és középiskolás diákok­kal népesedik be a váci Ma­dách Imre művelődési köz­pont egyik helyisége. A meg­jelenő fiatalok az Ifjú Csilla- piszok Baráti Körének tagjai, összesen harmincötén vannak, s rendszeresen és pontosan el­járnak az előadásokra, foglal­kozásokra, amelveket Zombori Ottó, az Uránia Csillagvizsgáló tudományos munkatársa tart és vezet. Az előadó eszköztára, amivel a fiatalokat a roppant égbolt titkaiba bevezeti: a dia­film, a film, valamint az em­beri szó. Az eddig eltelt időben az el­mélettel ismerkedtek a fiata­lok és az optikai alapismere­teket sajátították el. Ez utób­bit azért, hogy később maguk is tudjanak távcsövet készíte­ni, s ha elkészítették, hasz­nálni is tudják. Mozgatható csillagtérkép Az elméleti képzéshez — aminek fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni — várat­lanul segítőtársat, új tudomá­nyos szakembert kaptak, Nagy Sándor csillagász személyében, aki Vácott telepedett le. Nagy Sándor is örömmel vállalta a fiatalok képzését. Meg is érdemlik a fiatalok, hogy gyakrabban találkozza­nak a körben, mert érdeklő­désük valóban rendkívüli. Filmről már ismerik korunk nagy űrutazásait, a Szojuz és az Apolló programjait, birto­kukban van számos fontos ki­advány, térkép, mely ennek az ősi tudományágnak a legújabb eredményeit elemzi, magya­rázza. Rendszeresen járják a könyvtárakat, könyvesbolto­kat, s ha valami új kiadvány megjelenik, azt a művelődési központ megszerzi számukra. A mozgatható csillagtérkép, a Hodl-térkép, vagy a bolygók térképe ugyanis nem olcsó, az árát nem a diákok pénztárcá­jához szabták. A művelődési ház előadója, Kis Edit minden segítséget megad a körnek, s így szép és gazdag gyűjtemé­nyük van már, amire joggal Lehetnek büszkék a fiatalok. Feltárul az égbolt Az Urániától, s személy sze­rint Kulin Györgytől is min­den támogatást, iránymutatást megkapnak a kör tagjai, akik természetesen tagjai a Csilla­gászok Országos Baráti Köré­nek és előfizetői a Föld és Eg című lapnak. Havonta egy alkalommal Eölkerekedhetnek és beutaz­nak a fővárosba, ahol távcsö­ves-bemutatókon, s különféle rendezvényeken vesznek részt a csillagászati központban, az I. kerületi Sánc utcában. Itt korszerű távcsöveken mindaz elébük tárul, amit eddig csak elméletben ismertek. Ezek a kirándulások még vonzóbbá teszik tanulmányaikat s hoz­zájárulhatnak ahhoz, hogy a világmindenségről alkotott fo­galmaik kibővüljenek, és sze­mélyiségük gazdagabb legyen. Ismeretes, hogy a csillagá­szathoz hozzátartozik, szerve­sen kapcsolódik a fizika és a matematika. Ezek a fiatalok az átlagnál jártasabbak ezek­ben a tudományokban. A váci kör tagjai közt vannak olya­nok. akik amatőr csillagászok akarnak lenni, s hogy ez sike­rüljön. ahhoz több vizsga leté­tele szükséges. A vizsga két fokozatú. Az elsőt sikerrel tet­te le Hlatky Csaba, a váci gép­ipari szakközépiskola elsőéves hallgatója. Tervben: a rögzített távcső Amire Hlatky Csaba már vállalkozott, arra most készül Hujbert István. Neki még bő­ven van ideje, hiszen még csak tizenhárom éves, a Há- mán Kató általános iskola he­tedik osztályos tanulója; ő a nyári szünidőben jegyzetelte ki az első fokozathoz szüksé­ges tematikát és irodalmat. S nemsokára nekivág a vizsgá­nak. Bizonyára nem sok idő' telik el — talán két-három év — s Vácott is, hasonlóan Gyöngyöshöz, Komáromhoz és Tatához, rögzített távcdő pász­tázza majd a csillagokat, für­készi a bolygókat s az érdek­lődő látogatók már a baráti kör fiataljainak szakszerű magyarázatát hallgatják. Ács Jenő Á hulló csillagok rejtélye Lokátorok — munkában A meteorok megjelenése régen felkeltette az emberek ér­deklődését. Régi kínai, indiai és görög kéziratok bizonyítják, hogy már 2—3 ezer évvel ezelőtt is észleltek meteorokat és megkísérelték e jelenség megvilágítását. Azonban csak a 18. század végén — 19. század elején sikerült felbecsülni azok magasságát és sebességét, s bebizonyítani, hogy a meteor fel­tűnése a bolygóközi térségből a Föld légkörébe beható'ó szi­lárd részecskékkel függ össze. Bizonyítanak a fényképek Fényképes megfigyelések közi térség a rövid élettarta- adatai alapján ez ideig több mú üstökösök magjánaK szét- ezer meteortest pályáját szá- hullása következtében töltődik mították ki. Kiderült, hogy fel. azok túlnyomó része a nap­rendszer tagja, vagyis zárt, el­liptikus pályán halad a nap Fényképes módszerrel azon- körül. Alapjában véve két ban 'csak a viszonylag nagy tfályatípus figyelhető meg: az meteortestek által keletkező, első típus — hasonlóan a kb 10—100 milligrammnál na- hosszú élettartamú üstökösök gyobb tömegű, fényes meteo- pályájához — erősen nyújtott, rok tanulmányozhatók. Milyen majdnem parabolikus, igen pályán is haiadnak a pará- nagy méretű pálya, a föld pá- nyi részecskék? A meteor át- lyájának síkjához képest bár- repülése után rövid ideig tartó milyen hajlásszöggel. A má- ionizált plazmanyom marad, sodik típushoz tartozó pályák ami jól visszaveri a rádióhul- a rövid élettartamú üstökösök lámokat. A második világhá- pályájára ^ emlékeztetnek — ború után e nyomok megíigye- eléggé ^ nyújtottak, viszonylag lésére először katonai rádió- kis méretűek, kis hajlásszög- lokátorokat, később bonyolul­téi- tabb, különleges rádió­A naprendszer belső tartó- lokátorokat alkalmaztak, ményaiban (a Jupiter és a A rádiólokációs megfigyelé- Szaturnusz pályáján belül) sek, miként a fényképes meg­haladó meteortestek élettar- figyelések is, lehetővé teszik a tama legalább ezerszer kisebb meteortestek pályájának meg- a naprendszer élettartamánál, határozását. Rádiólokátorok- Következésképpen a naprend- kai ma már megállapít- szer belső tartományában a ható a kb egytized-egyszázad meteoranyagnak mindig fel milligrammnál nagyobb tö- kell töltődnie valamilyen for- megű meteortestek pályája is. rásból. A „fényképészeti’’ me- A rádiólokátor-bázisokon teorokat előidéző meteortes- végzett megfigyelések az öt- tek pályájának többsége és a venes években kezdődtek el rövid élettartamú üstökösök Angliában (Jodrell Bank) és a pályája közötti hasonlóság ar- Szovjetunióban (Harkovban), ra a következtetésre juttatta a Bebizonyosodott, hogy az ösz- harvardi obszervatórium egyik szes kis meteortesteknek kb. munkatársát, hogy a bolygó- fele kis méretű, kevéssé nyúj­tott, nagy hajlásszögű pályán halad. A naprendszerben nin­csenek ilyen típusú pályán haladó nagy testek (bolygók, aszteroidák, üstökösök). ■ Ilyen pályák' a „fényképszerű” me­teorokat létrehozó legnagyobb meteortesteknél szinte nem is találhatók. A meteorok nyomában Hogy helyesen vehessük fi­gyelembe. a megfigyelések szelektivitását, ismernünk kell a kis meteortesteknek az at­moszférában való haladásával kapcsolatos főbb fizikai folya­matokat, a meteorok plazma­nyomairól történő rádióhul­lám-visszaverődés törvénysze­rűségeit és a különböző meteo­rokról visszavert jelek regiszt­rálásának sajátosságait. E fel­adatok megoldásának érdeké­ben számos gondos laborató­riumi kísérlet, elméleti kutatás és elektronikus számítógéppel végzett bonyolult matematikai számítás vált szükségessé. A rádiómegfigyelések adatai alapján bebizonyosodott, hogy a földre 24 óra alatt átlag 10 milliárd — egy tized milli­grammnál nagyobb tömegű ré­szecske hullik. Ez kb. a tízsze­rese annak az értéknek, amit a csillagászok rádiómegfigye­lés és szelektivitás kiszámítása nélkül régebben nyertek. A bolygóközi por állandóságá­nak fenntartása érdekében a hosszú élettartamú üstökösök­nek évenként átlag egymil- liárd tonna (ami hasonló az üstökösmag tömegéhez), a naprendszer fennállásának ideje alatt pedig 5.1018 tonna nagyságrendű (ami kb. ezer­szer kisebb a földnél) meteor­anyagot kell kilövellniük. A passzátszél és a légkör tisztasága A légszennyezési meteorológia egyik álé pvető feltétele ki­mondja, hogy az un. inverziós levegőrétegek felett olyan leve­gő található, amely lényegesen tisztább, mint az alatta fekvő légtömeg. Inverziós levegőrétegnek hívják az olyan réteget, amelyben egy hidegebb levegő felett egy melegebb levegőré­teg foglal helyet. Az ilyen réteg nagymértékben akadályozza a levegő függőleges irányú keveredését (ezért zárórétegnek is hívják), tehát megakadályozza azt, hogy a földfelszín mentén keletkező szennyező anyagok a magasba is felhatolhassanak, legyen szó akár mesterséges, akár természetes eredetű szeny- nyező anyagokról (páraképződés stb.) A földkerekség területének körülbelül egy negyede felett a passzátok hatalmas szélrendszerei fújnak. Az északi félgöm­bön ez a szél északkeletről, a déli földgöm^ón délkeletről fúj az Egyenlítő irányába. A passzátáramlás felső határát a lég­körben egy jól fejlett inverziós réteg alkotja. Erre az úgyne­vezett passzátinverzióra is nagymértékben érvényes a fenti tétel: a levegő szennyezései az inverzió alatt halmozódnak fel, felette pedig lényegesen tisztább levegő található; Pueschel és Mendonea amerikai kutatók, akik Hawaii szigetén a Macna Loa meteorológiai obszervatóriumban dolgoznak, kimutatták, hogy Hawaiiban a fényt szétszóró szennyező légköri részecs­kék töménysége a passzátinverzió feletti légtömegben egy vagy több nagyságrenddel kisebb, mint az inverzió alatti lég­tömegben. A passzát jelenléte tehát erősen védi a légkör fel­ső részét az alulról való beszennyezéssel szemben. A 4650 kg-os Mars—3 szovjet automata űrállomás. A Mars-glóbusz. ségeSek a Marson, de az alacsonyabb rendű szerves élet lehetőségei nem kizártak. A következő években nyil­ván ez lesz az űrkutatási programok egyik fő témája, különösen azután, hogy a Venuson — a magas nyomás és hőmérséklet miatt — kár is lenne keresni az élet nyo­mait. További ostrom A marsi élet kérdésére a szovjet tudósok a bolygó fel­színére küldendő biolabora­tóriumok méréseitől várnak végleges választ. Emellett olyan űrkutató eszközök út­nak indítására is sor kerül a jövőben — talán még ebben az évtizedben —, amelyek ■’ ta­lajmintákat hoznak a Mars­ról a Földre. A szovjet űr­kutatás hosszú távú Mars­terveiben terepjáró kutató­járműveknek — „Marshodok- nak” — a bolygó felszínére való eljuttatása is szerepel. Ezeknek a távirányítása hal­latlanul nehéz feladat lesz majd, hiszen egyetlen rádió­jel 30 perc alatt teszi meg a Mars—Föld és Föld—Mars közötti utat. Az Egyesült Állagok kuta­tói a Viking-program kere­tében indítanak újabb ak­ciókat a Mars titkainak fel­derítésére. 1976 nyarára két tudományos kutatóállomást érkeztetnek a bolygó felszí­nére, amelyek sokféle mé­rési adatot továbbítanak majd folyamatosan a Földre. A ku­tatóállomásokat 300 méter átmérőjűt!) ejtőernyővel szán­dékoznak sértetlenül „ráül­tetni” a Mars egy előre meg­határozott sík részére. A „vörös bolygót” minden bizonnyal szovjet—amerikai vegyes személyzetű, közös építésű űrhajó keresi majd fel először — de csak jóval 1980 után. Korunk nagy űrutazása — Vácott Foglalkozások — érdeklődő fiataloknak Az utóbbi években a Hold és a Venus után a Mars boly­gó lett a csillagászat har­madik „kedvence”. A Mars „ostromát” 1965-ben kezdték meg a kutatók, ekkor jutott el a bolygó közelébe a Ma­riner—4 amerikai űrszonda, amely összesen 21 felvételt készített a Mars felszínéről és továbbított a Földre (az 1962-ben indított Mars—1 és az 1964-ben fellőtt Mari­ner—3 Mars-rakéták kezdeti próbálkozások voltak, útjuk nem járt számottevő ered­ménnyel). Időközben nemcsak újabb felvételekkel, hanem értékes mérési eredmények­kel is gazdagodott a csillagá­szat információtára. A bolygó legutóbbi „látogatója” a Mars—6 szovjet űrkutató ál­lomás volt, amelynek sima leszállást végrehajtó egysége minden eddiginél érdekesebb információkkal szolgált. Amit már régen tudunk A Mars belülről kifelé ha­ladva a bolygórendszerünk negyedik tagja. A Naptól átla­gosan 228 millió kilométer távolságban, közel kör alakú pályán kering. Legnagyobb földközelsége 15—17 éven­ként következik be, ekkor 55—57 millió kilométerre van a Földtől Keringési ideje majdnem kétszer annyi, mint a földé: 687 nap. Tengelye körül alig valamivel több idő alatt fordul meg, mint a Föld. A Mars, méreteit tekintve, közbenső helyet foglal el a Föld és a Hold között: átmé­rője kb 6800 kilométer, fele a Föld átmérőjének és kétsze­rese a Holdénak. Felszíne alig nagyobb, mint a Föld felszínének negyede. Tömege a Föld tömegének tizedré- sze, ami azt jelenti, hogy a Marson minden tárgy két és félszer olyan könnyű len­ne mint a Földön. Elkészült a Mars-glóbus Az amerikai Mariner—9 automatikus űrlaboratórium 1972-ben összesen 7300 jó minőségű fényképfelvételt ké­szített a Mars felszínéről. A Földre továbbított képeket megfelelő sorrendben egy 1,8 méter átmérőjű gömb fe­lületére ragasztva elkészítet­ték a Mars-elóbust. ami óriási előrehaladás a bolygó kutatásának történetében. Ki­derült. hogy a Mars felszíne bizonyos mértékig jobban hasonlít a Hold felszínéhez, mint a Földéhez: kisebb­nagyobb kráterek tömegét fe­dezték fel rajta. A Mars felszínén három fő tájtípus különböztethető meg. Egyes területeket meteorok és kisbolygók becsapódásából származó kráterek boríta­nak. Másutt igen magas, vul­kánikus eredetű hegycsúcsok magasodnak, meredek lejtők­kel. A hegyek közül feltű­nően kiemelkedik a Nix Olympica nevű, több mint 20 000 méter magas csúcs. A harmadik tájtípus az a mint­egy 1600 kilométer átmérőjű, jobbára sík terület, amelyen sem kráter, sem más jelleg­zetes domborzati egyenet­lenség nincs. A mélyreható tektonikus folyamatok több tízmillió év­vel ezelőtt mentek végbe a Marson, vélik a tudósok. Mintegy 25 000 évvel ezelőtt még folyóvizek töltötték ki a ma üres medreket. Akkori­ban melegebb lehetett a boly­gó éghajlata, s a légkörben jelentős ' mennyiségű oxigén volt jelen (ma csaknem tel­jes egészében széndioxid tölti ki a földinél százszorta rit­kább légkört). Hová lett a víz? Felmerül a kérdés: honnan keletkezett a víz és hová tűnt el. miért víztelen ma a Mars, és csakugyan nincs-e rajta víz? A víz valószínűleg az egy­kori vulkánikus tevékeny­ség kapcsán, gázokkal együtt tört fel a bolygó felszínére. Mivel a Mars légköri nyomá­sa mellett a víz fagypontja mínusz 70 C-fok körül van, nincs kizárva, hogy a felszín alatt, az örökké átfagyott ré­tegekben még ma is jelentős vízkészletek vannak. Ám ha ez vízgőz formájában a fel­színre jut, a vízmolekulák s Nap hatására hidrogénre és oxigénre bomlanak szét, és minthogy a Marsnak kicsi s vonzereje, eltávoznak a világ­űrbe. E folyamat révén — t számítások szerint — még ms is naponta kb. 390 tonna vi­zet veszít a Mars. Az élet magasabb rendé formái jelenleg aligha lehet­A vörös bolygó titkai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents