Pest Megyi Hírlap, 1974. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-03 / 258. szám

’xMHao 1974. NOVEMBER S., VASÁRNAP Pest ./ / mecj.ij.ei bcivarujoiuóoh------ 123. _____________ VA LKO A település kele tkezéséről közvetett okleveles adatok ar­ra mutatnak, hogy az 1245. esztendő előtt Szentlászlóval, Túrával, Baggal, Hévízzel együtt már létezett, s a Pest megyében óriás területeket birtokló Ákos nemzetség Micsk ágának tulajdonában volt. Ákos Micsk, Károly Róbert király uralmának idején, nagyhatalmú úr: sárosi, somo­gyi, soproni, zempléni főis­pán, a királyné tárnokmestere és országbírája, végül . pedig Szlavónia bánja. Különös vé­letlen — vagy nem véletlen —, hogy azokon a vidékeken, amelyek Ákos Micsk uralma alá tartoztak, mindenütt ta­lálhatunk egy Valkó nevű községet. Báni területén, Szla­vóniában: Valkó vár, Zemplén­ben, ahol főispáni tisztet vi­selt, s más helyeken is, épp­úgy, mint Pest megyei nem­zetségi birtokán: Valkó. A gyakori előfordulás ln- gerli a falunév értelmének kutatóit. A jelen sorainkban tárgyalt Valkó rendkívüli mo­nográfiája sok irányban bont­ja ki az eredeztetés lehetősé­geit. Egyesek szerint a szláv „vlk” — farkas szó származé­ka, mások avar korabeli, fe­hér, fényes értelmű kifejezés­sel próbálják társítani, s utal­nak a szomszédos Jászfénysza- ru község nevében levő azonos középrészre. De levezetik az ős-szuomi „val” gyökből is, ami falut jelent, s erre a ro- konításra szintén találnak nyelvtörténeti adalékokat. Az Ákos-nemzetség javai a XIII. századtól a XIX. száza­dig mindenkor egy birtokos tulajdonában voltak, de rövi- debb-hosszabb időre elzálogo­sították azokat. A zálogbirtok­lás átmeneti korszakának rablógazdálkodása olyan sú­lyosan terhelte a jobbágyo­kat, hogy nem egyszer csak királyi közbelépés mentette meg a jobbágygazdaságokat a teljes pusztulástól. Az újkor hajnalán, a XV. század első évtizedeiben, a Hunyadi-ház párthívei szerez­ték meg Valkót és környékét. Az első valkói Rozgonyi-föl- desúr: István hitvese, Szent- györgyi Cecilie az Arany Já­nos „Rozgonyiné” című bal­ladájában magánekeit „Roz- gonyi Cicelle”, aki a galam­bod csatában gályájával meg­menti Zsigmond királyt. Valkó erdőségeiben Nagy Lajos király még halála évé­ben, 1382-ben is vadászott, közel 80 esztendő múltával, az 1460-as években pedig Mátyás király tartott benne vadásza­tot. Az „igazságos Mátyás” képét idézi az a rendelkezése, amelyben más szomszédfal­vakkal együtt Valkóra vonat­kozólag is megparancsolja, hogy e települések jobbágyai felett sem a Rozgonyiak, sem az országbíró nem ítélkezhe- tik, bírájuk csak személyesen a király lehet. Az 1526. évi mohácsi csata után három évvel Valkó is tö­rök fennhatóság alá került. S bár Valkó parasztjait a török zsarlatókon kívül magyar föl­desúri, papi és királyi tize­dek és adók fegyveres behaj­tói is gyötörték, a község csak jóval később, az 1593—1606 közötti, úgynevezett „hosszú háború” alatt fogyatkozott majdnem teljesen lakatlanná. A végső pusztulást a török hódoltságot megszüntető csá­szári katonaság zsarolásai idézték elő. Az elviselhetetlen terhek nyomására 1686-ban Valkó lakói elmenekültek fa­lujukból, s csak négy esztendő elteltével tértek vissza, ami­kor földesuruk, Bszterházy Pál herceg, az ország nádora volt A falu első pecsétje az 1691 es évszámot viseli — nyilván ekkor szerveződött a török és császári fosztogatásoktól meg- j tizedeit falu nagyobb lélekszá- j mú községgé. A mai Valkó a Vácszent- ■ lászlóval közös tanácsú köz- | ség-kettős központja. Zsám- j bókkal és Vácszentlászlóval j egyesült Zöldmező Mgtsz-ének a valkói részre eső 1630 hek­tárján gabonát és takarmányt termesztenek, de ami az ag­rármunkában kiemelkedő: a megye egyik legkorszerűbb, szakosított szarvasmarha-te­nyészete. A 300 férőhellyel el­kezdett, 50Q-ra fejlesztett is­tállósor tejelőtehán-, hízó- és növendékmarha-állományát levízióval is ellátott dolgozó cigány lakása jelzi, s az álta­lános iskolát végzett, tanul­mányaikat közép- és felső­fokú tanintézetben folytató tehetséges cigányfiatalok pél­damutató szorgalma és előre- menetele. Az iskola említése fájó kér­dést vet fel Valkón. Az öt­tantermes, délelőtti és délutá­ni „műszakban” működő is­kola zsúfolt, ami délelőtt szűk napközi helyiség, az délután a kisegítő osztály tanhelye. Tornaterem, sportpálya nincs, j S a közös tanáccsal Valkóhoz ! kapcsolódó Vácszentlászlón I ugyanez a helyzet. A megol­dás alighanem a következő, több helyen bevált módszer. Körzetéhez 45 ezer „páciens” tartozik • & : SM; . ... m A termelőszövetkezet tehenészete A szerző felvétele mintegy 1100 darabra terve­zik, s emellett évi 1000 darab szabad tartású hízósertést bo­csátanak ki. A tsz mellék­üzemágai közül a 80 személyt foglalkoztató gumifeldolgozó részleg kávéfőző- és befőttes- üveg-zárógyűrűket, sportfel­szerelést : expandert, törlőgu­mit, s egyéb cikkeket készít. A 70 tagú építőbrigád tevékeny­sége hatékonyan segíti a köz­ség fejlődését, hasonló szere­pe, van a termelőszövetkezeti fuvarozó csoportnak is. Valkónak telepített ipara nincs. Több mint harmadfél- ezer lakosából 5—600 dolgozó jár el Budapestre, főleg az Egyesült Gyógy- és Tápszer­gyárba és a Kőbányai Sör­gyárba, Gödöllőre a Ganz Árammérő Gyárba, ahová 20 percenként 40 autóbuszjárat szállítja az ingázókat. Szájhagyomány szerint az első vándorcigánypár a XIX. század elején telepedett meg Valkó községben, de cigány­nevek már a XVIII. század utolsó évtizedeiben feltűnnek az egyházi anyakönyvekben. A cigányprobléma tehát idestova kétszáz esztendős, s csak most indul a megoldás útjára. A község 15 százaléka ci­gány, mintegy 320 fő, de a négy családszaporulat követ­keztében az iskolásgyerekek közül 30 százalék cigány szár­mazású. A zenész-cigányok al­kotják a többséget, s ezek szí­vesebben fogadják be a kul­túrát, könnyebben hajlanak a civilizált életre. A kisebb rész: a kolompárok, a vándorcigá­nyok ragaszkodnak a putri­hoz, a semmittevéshez, az ősi — nem mindig törvényt tiszte­lő — szokásokhoz. Hatvanhá­rom családból 33 lakik a ci­gánysoron, emberhez nem il­lő körülmények között. A te­lep felszámolására 1974-ben 10 lakást biztosítottak a nagy­családoknak, s azok a cigány­férfiak, akik egyéves munka- viszonyt tudnak igazolni, hosszú lejáratú, nagy összegű, kamatmentes kölcsönt kap­hatnak saját otthonuk megte­remtésére. Odaadó munka fo­lyik az elmaradott képességű cigánygyerekek iskolai tanul­mányainak könnyítésére, az analfabetizmus felszámolásá­ra, a felnőttek kulturális és gazdasági igényeinek növelé­sére, a dolgos élet megked- veltetésére. Az eredmények kecsegtetőek, a helyzet nem vigasztalan. A „cigányok” és * megvárok” között eltüne­dező különbséget néhány tisz­ta, rendezett, rádióval, sőt te­Közös alsó-felső tagozatú, közös testnevelési lehetősé­get biztosító iskola a két köz­ségben, s a tagozatok helyi megoszlásának nehézségeit el­tüntető iskolabuszok járatá­sa. Békés István Tavasszal a Pest megyei va­dászok küldöttgyűlésén felállt egy széles vállú, magas fiatal­ember, s mély meggyőződéssel vázolta: a vadászoknak az is kötelességük, hogy továbbad­ják mindazt, amit a természet­ről tudnak. Érdekelt a téma, ezért a szünetben megkeres­tem a felszólalót s neve, címe után érdeklődtem. Dr. Kassay József vagyok — mutatkozott be —, állatorvos Nagykőrösön. Megállapodtunk, hogy egyszer alkalomadtán megkeresem a városi rendelőben. A rendelés órái Most vetődtem a szombat reggel is forgalmas nagykőrö­si állatorvosi ambulanciára. Jó néhány asszony és férfi áll­dogált az udvaron, lábuknál tyúkokkal, malacokkal. A panaszlókat dr. Faith Ist­ván főorvos látta el, de hama­rosan begurult a rendelő ud­varába Kassay doktor GAZ kocsija is. Sok a dolog a rossz időjárás miatt a területen is — mondotta. Nemsokára megtud­tam, hogy egy-egy állatorvos­nak Nagykőrösön sok ezer holdas körzetében 3000 juhról, ugyanannyi sertésről, 1400 szarvasmarháról, 150 lóról és negyvenezer baromfiról kell gondoskodnia, s ez egy kicsit annak a bejelentése is volt, hogy a beszélgetés közben dr. Kassay azért rendel is majd. így is történt, de aztán egy- szercsak mintha elvágták vol­45 MILLIÓ Építő katonák Szombaton délelőtt a Kere­pesi úti munkásszállóban beh- sőséges ünnepség keretében kitüntették és megjutalmazták a magyar néphadseregnek a gazdasági építőmunkában részt vevő egyik alegységét és katonáit. Az ünnepeltek az év első kilenc hónapjában 45 millió forint terr/lelési ér­tékkel gyarapították a nem­zeti vagyont, kiemelkedő ered­ményt értek el a katonai ki­képzésben és az ifjúsági munkában. Az ünnepségen adták át a KISZ központi bi­zottságának a kiemelkedő tel­jesítményt nyújtó alakulatok számára alapított vándorzász­lóját és a magyar néphadse­reg kiváló százada kitüntető címet, valamint a vele járó elismeréseket és jutalmakat. na, abbamaradt a sürgés-for- ] gás, aminek valamivel később derült csak ki az oka. Mégpe­dig az, hogy Kassay doktor időközijén beérkezett kollégá­ja, meg a főnöke szép csend­ben ellátta a hátralevőket. Emlékezetes éjszaka Ez tehát most egy kis pihe­nés, állapította meg az orvos, s elmondta, hogy az egyetemi évek után az első hökkenetes esete éppen a fáradtsággal függött össze. Tizenhat órás napi munka után éjfélkor kel­tették fel, télen tizennyolc fo­kos hidegben. — Jöjjön azon­nal, mert baj van ellés után a tehénnel. — Tudja, az állatorvos sok­szor bűzben és mocsokban dolgozik, s van, ami ennél is rosszabb, % részvétlenség. így volt ez azon az éjszakán is, későn hívtak, eszükbe se ju­tott,, hogy meleg vízről gon­doskodjanak, nem magam, hanem a jószág miatt. Az is­tállóban a tetőről csörgött a nedvesség, s én mit tagadjam, félmeztelenre vetkőztem s összeraktam újra a szerencsét­len állatot. Büszke voltam és haragos, mert csak nézték, hogy mit művelek és meg sem köszönték. — Gyakori a hálátlanság? — Nagyon ritka. Ez a több mint másfél évtized előtti eset talán azért is maradt meg az emlékezetemben, mert olyannal azóta nemigen talál­koztam. A parasztember be­csüli azt, aki gondoskodik a jószágáról, egyrészt azért, mert neki egy kis vagyonrésze, másrészt mert különösen a pi­ci állatot szereti. A jószág megérzi Kell-e az állatorvosnak sze­retnie az állatokat? Kassay doktor ezen nem töpreng egy pillanatig sem s nem annyira a maga, mint inkább 'mások tapasztalatára . hivatkozik, Egyes állatok, például a ku­tyák többsége, világosan meg­érzi, szereti-e az ember. — Az állatorvosnak emel­lett azt is kell tudnia, hogy miképpen közeledjék az álla­tokhoz. Nem szabad hangos­kodni, széles mozdulatokat tenni, kiváltképp olyan állat­nál, amelyeket már kezelt az ember. Az ilyenek megjegy­zik, hogy vizsgálták, injekcióz­ták, vagy operálták őket. Olyanok, mint a gyermekek, akik sivalkodni kezdenek, ha orvosi, különösen fogorvosi rendelő közelébe viszik őket. — Hátrány az is, hogy az ál­latok nem iudják megmonda­ni, mi fáj nekik, mi a pana­szuk — vetem közbe. J — Ez nem mindig hátrány Tíz éve fizetem a biztosítót... Áutóíúra, kalandokkal Dr. Bóna Zoltán kiskunlac- házi orvos tavaly nyáron ok­tatóvezető-engedélyt kért, hogy IR 90—90 rendszámú Renaultján vezetésre oktassa fiát. Egyik gyakorlat közben, az esti órákban dr. Bóna és fia betért a helyi „Strand” vendéglőbe. Itt összetalálkoz­tak az ott szórakozó ifjú Olasz Ernő és Illyés Gyula kiskun- lacházi lakosokkal. Olasz megkérte dr. Rónát, hogy később vigye haza őket autón. Baleset az útkanyarban Zárórakor ifjú Bóna ült a volánhoz. Hátul ifjú Olasz és Illyés foglalt helyet. Az orvos fia mellé pedig a vendéglő egyik alkalmazottja, Palkó Katalin ült. Dr. Bóna (vallo­másában azt adta elő), hogy rosszul érezte magát, azért nem ült be a kocsiba. Ifjú Bóna várt egy ideig, azután úgy döntött, hogy in­dít, s hazaviszi utasait. Még 100 métert sem tettek meg, amikor egy erősen balra ívelő kanyarban a gépkocsivezetés­ben gyakorlatlan fiatalember fának ütközött. Palkó Katalin megsérült, homloka vérzett. Az ütközés keltette csöröm­pölés egyébként egészen a vendéglőig hallatszott. Egy­szerre hárman siettek a hely­színre különböző irányból. A sebesült Palkó Katalin vi­szont visszaindult lemosni vérző homlokát. Kártérítési igény A sérültet Ditrich László, a vendéglő vezetője vitte el sa­ját kocsiján Soroksárig, de előbb még bevontatta lakása udvarára az orvos megrongá­lódott autóját. Mire Palkó Katalin haza­ért, már jóval elmúlt éjfél. Az ijedt szülők természetesen rögtön taxit hívtak, és bevit­ték lányukat a Költői baleseti kórházba. Itt megállapították, hogy Palkó Katalin nyolc na­pon túl gyógyuló orrcsonttö­rést, homlokzúzódást és láb­sérülést is szenvedett. Bóna Zoltánt fölöttébb ér­dekelte, mit mondhatott Pal­kó Katalin mások előtt a bal­eset körülményeiről. Hogy miért, rövidesen kiderült. Az orvos ugyanis a balesetet követően bejelentést tett az Állami Biztosító Pest megyei Igazgatósága kárrendezési csoportjánál. Ebben a baleset körülményeit elferdítve írta le, azt állítva, hogy az autót 5 vezette. Ennek valóban így kellett volna történnie, hiszen csakis ő volt autóvezetésre jo­gosult, fia még csak tanult. Dr. Bóna viszont azt mondta, hogy a fiát mint utast szállí­totta, s ezért az Állami Bizto­sító a Casco fejében — a kár­becslés 80 ezer 922 forint volt — 64 ezer 916 forintot fizetett ki Bénának, annak ellenére, hogy ha az orvos feltárja az igazságot, egy fillért sem kap. Bóna doktornak fontos volt, nehogy kiderüljön a baleset valamennyi körülménye, mert ily módon vehette csak fel a közel 65 ezer forintot. Számí­tása bevált. Azaz valahol mégis hiba csúszott a számí­tásba, mert a Pest megyei Rendőr-főkapitányság vizsgá­latot indított az ügyben. A fiát kímélte Bóna ennek során azt állí­totta, hogy a fiát kímélte, azért nem hívott rendőrt a helyszínre. Különben is — mondta —, tíz éve ügyfele a biztosítónak, s még semmit nem kapott, ami jár, az jár. (Mellesleg ez is másként fest a valóságban, mert Bé­nán egy ízben már segített az Állami Biztosító.) Dr. Bóna egyébként még a nyomozás során megtérítette az Állami Biztosítónak azt a kárt, amit a csalással okozott. Ez azonban csupán enyhítő körülmény, de a bírói felelős- ségrevonás alól nem mentesíti. P. Zs. — mondja a doktor —, mert nem is vezetik hibás irányba téveszméikkel az orvost. Más­részt a fájdalmukat ugyan va­lóban nem tudják elmondani, de viselkedésük módja, rész­ben amit gazdájuk megfigyelt, vagy amit az állatorvos meg­lát, elvezet a betegség helyes megállapításához. Némelykor ez nagyon sürgős, mert nem­egyszer a késői értesítés, vagy egyéb ok miatt az utolsó ne­gyedórákban kell beavatkoz­nunk. Miért választotta éppen az állatorvosi pályát Kassay Jó­zsef? Erre egész pontosan nem tud válaszolni, de a szálak a gyerekkorba vezetnek Tízéves volt, amíg Békés megyében az egyik ezerholdas Wenckheim- birtokon élt, ahol az állatte­nyészetben amikor lépfene vagy sertéspestis támadta meg a jószágot, naponta több száz jószág hullott el. — Apám asztalos volt, aki a bútorkészítéstől az épületasz­talos munkáig mindent vállalt. A környezetem hatására én már a gimnáziumban elhatá­roztam, hogy állatorvos vagy erdész leszek — mondja Hivatás és hobby — Nos, az állatbetegségekkel hogyan állunk? — A sertéspestis gyakorlati­lag nem létezik, lépfene tájan­ként előfordul ugyan, de csak kis százalékban, és nagyon szórványosan. Ma hasonló tö­meges betegségek nem nagyon fordulnak elő a szigorú rend­szabályok, a szervezett véde­kezés eredményeként. Ennek aztán érdekes közvetett ered­ménye is van, mert például a házisertés védelme a betegsé­gektől, kihatott a vaddisznók szaporulatára is. Elejtésük az egyik legcsodálatosabb vadász­élmény. Helyben vagyunk. A vadá­szatnál. Kevés szabad ideje kedvenc eltöltésénél s egy kér­désnél, hogyan egyeztethető össze az állatokat gyógyító or­vos és az erdők, mezők vad­jaira puskázó sportember. Kü­lönösen a szelíd kis nyúlnál, őznél, vagy fácánnál. — Nos, talán induljunk ki abból, hogy az ember a házi állatot is megöli. Ennél sokkal könyörületesebb a vadász, per­sze, csak ha jól céloz. Egy pontos lövéssel azonnal lete­ríti a vadat. Aztán mindezt a vadászetika is szabályozza. Ve­lem is előfordult már itt, Nagykőrösön, hogy anyadisznó csörtetett felém a kicsinyeivel, nem lőttem, visszatartott a sajnálat, a vadászetika. Vadászélmény — És mi volt a legnagyobb vadászélménye ? — Egyszer jócskán kedve­zett a szerencse, mert éjszaka, borús időben egy 170 kilós vadkant ejtettem el. Magasles­ről lőttem, tudtam, hogy elta­láltam, de hogy hol, azt nem. Szíven lőttem, s mégis jó het­ven méternyire szaladt a go­lyóval. Persze, a lemászás a lesről, a keresés az volt hallat­lanul izgalmas. Közben szóba került hű ebe, egy hároméves, Alj nevezetű magyar vizsla. — A kutyája <— kérdezem — nem segített a keresésben? — Vaddisznólesen? — néz rám megütközve. — Kutya?? Gyorsan témát változtatok. — Békés megyeiből hogyan vált Pest megyeivé? — Egyszerűen. A feleségem idevalósi, rajztanámő a nagy­kőrösi Kossuth Lajos általános iskolában. Az egyetemről ebbe a megyébe jelentkeztem, s először 1958-tól Nyársapáton dolgoztam két évig, majd ami­kor itt megüresedett egy hely. ide kerültem. Megtudom még, hogy Dóra lányuk 13 éves, tanulmányi versenyen győztes matema­tikus, a 9 éves Márta pedig te­hetséges rajzoló, mindketten kitűnő tanulók. Nemsokára búcsúzunk. A véletlen folytán gépkocsijaink a terepjáró GAZ és a sártól se- színű betonút-kaptató együtt haladnak. Előttem megy, s lá­tom amint kiér a hosszú or­szágúira, s szombat kora dél­után ide vagy oda, dűlőútra kanyarodik s egy messzi ta­nya irányában vész el. Pacsay Vilmos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents