Pest Megyi Hírlap, 1974. november (18. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-03 / 258. szám
1974. NOVEMBER 3., VASÁRNAP 5 Szúrópróba három üzemben Tél előtt, felkészülten A Cetán brigád Az üzemvezető A brigádvezető A legidősebb A legfiatalabb Gárdos Katalin felvételei Az idei rendhagyó ősz után vajon milyen tél következik, ez a kérdés jelenleg erősen foglalkoztatja vállalatainkat, mert a tél döntő lesz nemcsak éves terveik, hanem kongresszusi felajánlásaik teljesítésében is. A zavartalan munka záloga a felkészülés a tétre & tapasztalatok alapján, és minél lelkiismeretesebben. Szentendre — betongyár A Beton- és Vasbetonipari Művek szentendrei gyára nemzetközi színvonalú berendezéseivel 40 receptnek megfelelő betont állít elő. Több százezres tételben gyártja a jó minőségű és szemre is tetszetős mozaiklapokat. Nemrégiben adtuk hírül erről, hogy például a svéd licenc alapján felszerelt SENTAB-üzeme idén már 25 kilométer hosszú ivóvíz nyomócsővezetéket készít a fővárosi hálózat felújításához és az országos regionális víznmhálózatok kiépítéséhez. — A téliesítés persze korszerű üzemben is külön feladatokat ró a vezetőkre — mondja Fettich Dezső szb-tit- kár. — Külön terv készült ezért Gál Sándor főmérnök irányításával, amely a három fejezet 20 pontjában foglalja össze, hogy mit kellett tenni. A teljesítés helyzetét legutóbbi szbrülésünkön tárgyaltuk, és megállapítottuk, nincsenek késések. Az intézkedések együttes jó hatással vannak a gyártásra és az emberekre. A gépjárműveket és a targoncákat megvizsgálták, feltölitötték a telep olajtároló tartályait, kijavíttatták a víztároló hőszigetelését, beszerezték a fagyálló folyadékokat, s a gyártáshoz a kötésgyorsítókat. Megrendelték a téli ruhákat, a személyi védőfelszereléseket, felülvizsgálták a fűtési hálózatot, s külön ellenőrizték és felmérték váci telepük szükségleteit. Dózerrel egyengetik az utakat, a kőtörőben pedig villanykályhát helyeznek el. A blokksoroknál felülvizsgálják a gőzvezetékeket. Cegléd — építőipar A Ceglédi Építőipari Vállalatnál Tmovszki György párt- t’tkár, Hajdú Sándor szb-tit- kár és Pálfalvi Károly elő- kalkulátor, vállalati munka- védelmi előadó kérésünkre rövid tájékoztatót ad felkészülésükről. — A téliesítés lényege nálunk, hogy a befejezéshez közeledő épületekre minél előbb rákerüljenek az ajtók, ablakok, vagy ahol ilyenek nincsenek, műanyag keretek, amelyekre fóliát ragasztatunk. Ahol lehet, hőlégfúvókat, illetve kályhákat üzemeltetünk. Ezzel az embereket is óvjuk, és mód van a folyamatos munkára is — mondja Trnovszki György. — Idén szerencsés helyzetben vagyunk, mert zömében koncentrált, nagyobb munkáink vannak — veszi át a szót Hajdú Sándor szb-titkár. — Előrehaladtak a lakásépítéseink Monoron, Nagykátán és Cegléden. Itt a Középmagyarországi Tejipari Vállalat új üzemén dolgozunk, s folytatjuk a kórház bővítését, építjük a Köztársaság úti új óvodát. Idén furcsa módon a központi Mozdony utcai telepünk dolgozói vannak a legrosszabb helyzetben. Ott ugyanis zsúfolódnak a raktárak, az asztalos-, a tmk-, az előregyártó, a bádogos- és az üvegező műhely. Ott tároljuk a géokocsikat is az anyasde- pók és rossz utak között. Szerencsére nem sokáig lesz ígv. mert rövidesen megkezdiük új közoonti telepünk építését — teszi még hozzá. Vác — autójavító A 111. számú Autójavító Vállalat modern váci üzemében az emberek munkakörülményeivel nincs sok gond, hiszen a zárt, jól fűtött helyen nem érződnek az időjárás viszontagságai. A kocsikat azonban éppen az utóbbiak ellen kell' felkészíteni, hogy kevesebb legyen az üzemzavar é§ a csúszás okozta közúti baleset. — Mi a városi és környékbeli üzemeknek elsősorban a kis teherautóit vizsgáljuk és javítjuk — mondja. Csatári Mihály üzemvezető —, illetve autómentő kocsinkkal szükség esetén a baj helyszínére is ki- megyünkr Ez azonban sem az üzemeltetőknek, sem nekünk nem jó. Nálunk is első szempont a megelőzés, a futóművek, a fékek, a kormány, a fűtőberendezések, az elektromos berendezések, az ablaktörlők és a kocsik egyéb részeinek vizsgálata, előkészítése és karbantartása. Mialatt a műhelyrészeket járjuk, megtudunk egy s mást e fontos üzem fejlesztési terveiről is. Jelenleg 90 főpyi létszámmal naponta mintegy 50 kocsi diagnosztizálására és karbantartására képesek, jövő év harmadik negyedéig azonban több mint 170-re szándékozzák emelni a létszámot, s ennek megfelelően tudnak az ideinél is több kocsival foglalkozni. Summázat ' Az üzemeket, vállalatokat nem úgy választottuk ki, hogy lehetőleg olyan helyekre menjünk, ahol kedvező helyzetet találunk. Az, hogy mégis ez történt, lehet a véletlen műve is, de inkább tételezzük fel bizakodva: annak a jele, hogy a legtöbb helyen komolyan veszik a felkészülést a télre. S ha ez így van, akár azt is mondhatnánk, hogy jöhet az a kemény tél. De inkább ne! P. V. A Dunai Kőolajipari Vállalatnál befejeződött a kongresszusifelszabadulási munkaverseny I—m. negyedévi értékelése. Az egymással rivalizáló nem kevesebb, mint 178 szocialista közösség közül a főosztályi bri- gádvezető-tanácskozások 25-öt , terjesztettek fel a legmagasabb elismerésre. Az eredményeket ezután a vállalatvezetői tanács tovább mérlegelte, s végül öt brigádnak ítélte oda a kongresszusi zászlót, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 57. évfordulója tiszteletére november 5-én rendezendő ünnepségen adnak majd át tulajdonosaiknak. A legjobb öt pillanatnyilag tehát: a gázolaj- kénmentesítő üzem Cetán, a hegesztőműhely November 7., a műszaki fejlesztési és termeléstechnológiai osztály dr. Hága László, a tárolóüzem Etilező és a központi raktár Eötvös brigádja. A győztesek közül ezúttal — megvallom, Strasszer Gáspár munkaverseny-vezető sugallatára — a gázolaj-kénmen- tesítő üzem sokak számára talán rejtélyes nevű Cetán brigádját kerestem fel. Előbb a rejtély megfejtése. Nos, a cetán, mint olyan, egy közönséges egyenesláncú szén- hiidrogén vegy ület, amelyben 16 szén- és 34 hidrogénatom van. Tapasztalati képlete emí- gyen fest: C16 H34. S hogy miért éppen ezt a neve); választották maguknak a gáz- i olajkénmentesítők? Hát azért, | mert az úgynevezett cetánszám j a gázolajban éppen olyan meg- I határozó és természetes — te- | szem azt a Diesel-gépkocsi- j tulajdonosoknak — mint az! oktánszám a benzinben. Ami | pedig az üzem tevékenységét j illeti: nevében a lényege — j évente 7—800 ezer tonna kő- j olaj kéntartalmát 1,5-ről 0.5 I százalékra csökkenti. Ennek az ! üzemnek a termelőüzemek sorában csupán minőségjavító szerppe van, hiszen a jobb gázolajminőség nem jelent ár- többletet a vállalatnak. Ügy is lehetne mondani, hogy DKV szinten kifejezetten deficitként jelentkezik a kénmentesítés, viszont á népgazdaságnak hozzávetőleges becslések szerint évről évre 4 milliárd forintértékű kármegtakarítást eredményez. Az alacsony kéntartalmú gázolaj —' ideális az lenne, ha ként egyáltalán nem tartalmazna — gyakorlati haszna felbecsülhetetlen. Meghosszabbítja a motorok élettartamát s ami még ennél is fontosabb, az a környezetvédelmi szerepe, hiszen jóval kevesebb mérgező, a levegő páratartalmával savat képező, s így korrodáló kéngáz kerül ki a légtérbe, yagv füstöl el éppenséggel az olajkályhák kéményein. S ha már ilyen sikeresen végére jutottam a lecke felmondásának, hadd mutassam be rögvest, oktatóimat, az üzem vezetőjét, Szahetdinov Fűteket — vagy ahogy telkemre kötötte: Fegyát — s az egyik kongresszusi zászlót holnapután átvevő brigád vezetőjét, Komáromi Sándort, akik a velem való studírozáson túl örömmel vállalták a fiatal üzem és a vele egyidős brigád bemutatását. Az üzen\_ csak 1971 augusztusában startolt, gyakorlatilag o brigád — fluktuáció nélkül, jelenleg 29 taggal. Az anya- brigád a reformáló I. üzemben volt, hiszen az indító személyzet jelentős hányada onnan jött át annak idején. Az átlag életkor jóval innen van a harmincon, s azt lehet mondani, hogy az egész, rendkívül ambiciózus társaság úgy szakmailag mint politikailag állandó mozgásban van. Tevékenységükre — mondta a munkaverseny-vezető — a pontosság ép- penúgy jellemző, mint a terv- szerűség. Megalakulásuktól valamennyi országos méretű akcióban kezdeményezően vesznek részt. A kongresszusi verseny kibontakozásának hajnalán már várható volt, hogy elsőnek készítik el felajánlásukat. Az idei munkaverseny féléves értékelésénél, azt lehet mondani, soron kívül nyerték el az általában egyéves munka alapján odaítélhető Élüzem címet, feladataik teljesítéséért akkor a kollektíva tagjai 37 ezer forint jutalomban részesültek. Egy évvel korábban a vállalat kiváló ifjúsági szocialista brigádja lett a Cetán. Üzemi adottsága miatt a gázolajkénmentesítő vállalásai között legrangosabb az ener- gi,a!költség-megtakarítás. Minden lehetőséget „élére” állítottak s így jött ki a végeredmény: villany, víz, gőz, fűtőanyag és reagens felhasználásukat öt millió forinttal csökkentik 1974-ben. Mielőtt bárki is elcsodálkozna ezen: már megspóroltak hatot! Ugyanakkor nem érdektelen itt megemlíteni, hogy az egész DKV- nál ez az érték az első kilenc hónapban valamivel több mint 40 millió forint. Hogyan csinálták, ezt s csinálják ezután is? Hát... azt mondják, egyszerűen. Bíznak önmagukban, egymásban és a módszereikben. Számba vették a megtakarítás eléréséhez nélkülözhetetlen valamennyi feladatot, diagramot készítettek, amelyen minden műszaki bejelöli úgymond a saját fogyasztását és a műszaknaplóba bejegyzi a változások okát. A technológiai vagy műszaki hibából eredő többletfogyasztást műszakon belül, megszüntetik. Havonta kétszer értékelik a tapasztalatokat. Aligha kétséges, hogy ilyen magas követelménnyel csak akkor lehet dolgozni, ha rendszeres lehetőség van az önkontrollra, a hibafeltáró és elemző tevékenységre. Gyakorlatilag ez úgy valósul meg, hogy fáradhatatlanul ellenőrzik a különböző energiahordozó rendszerek állagát s a hibákat azonnal orvosolják. Például: vízátkötések kiépítésével s a regenerál órendszer optimális beállításával tekintélyes mennyiségű vizet, illetve gőzt takarítanak meg. És még egy valami: a ..saját aáz fokozott bevetésével” csökkentik a fű- ‘"mai felhasználását. Másik nagy téma a felajánlásukban a kapacitásbővítés, vagy ahogy az olajosok mondják: az üzem sikeres intenzifikálása. Ennek eredményeként sikerült a napi teljesítményt 2260-ról 2400 tonnára növelni — ez egy évben csaknem 45 ezer tonna kénmentesített gázolajat jelent a népgazdaságnak! Csak kiemelkedő gazdasági eredményekkel azonban ma már nem lehet ezüstplakettet szerezni a brigádok versengésében. Nyilvánvaló tehát, hogy a szakmai és politikai képzés is megfelelő hangsúllyal szerepel a cetánosok vállalásában. Az öt műszak állományának 80 százaléka legalább technikus, 15 százaléka pedig szakmunkás vagy érettségizett. Pillanatnyilag tizen tanulnak kőolaj feldolgozó szakmunkásnak s hárman járnak vegyipari gépész, illetve vegyész szak- középiskolába. Gyetvai Balázs táblakezelő a vegyipari egyetem szervezéstagozatán tanul. Mindemellett a technikusok részt vesznek az üzemcsoporton belüli szakmai továbbképzésen s természetesen mindenki ott van a párt-, KISZ-, illetve szakszervezeti szemináriumokon. Az üzemvezető Szahetdinov Fatek, bocsánat, Fegya, természetesen szintén tagja a brigádnak. Leningrádban született, Moszkvában szerzett diplomát s 1965-ben érkezett a száz halom földjére erősítésnek, magyar feleségével, aki osztályvezető a Gázipari Trösztnél. Fegya — „bár öreg rókaként került Battára” — mérnökként végiginaskodta a technológia minden fázisát, volt fűtő, szivattyúkezelő, majd műszakvezető az 1 milliósban, diszpécser, üzemvezető a hidrogénüzemben s egy éve éppen, hogy a kénmentesí- tők élére került — azóta háromszoros aranyjelvényes brigádtag. Komáromi Sándor szintén „jövevény”, vagyis nem alapító tag, Németh Ernőtől, aki az üzemcsoport párttitkára, vette át a brigád vezetését közvetlenül leszerelése után. Tanult mesterségét illetően gépész- technikus — beosztása műszakvezető, Dénes Pista bácsi a maga 51 esztendejével a közösség doyenje, csőkemencefűtő, Iván- csáról jár be. Igazi próbált ember: vasútnál húzott le 17 esztendőt, majd Budafokon a papírgyárban kereste meg a kenyerét. Hat elemivel — így mondta — „nem vihette többre a mozdonyvezetői vizsgánál". Azt csinálja itt is, amihez ért — fűt. „Csakhogy itt nem kell a szenet hányni, elég, ha ügyes az ember”. Purcsel Mihály a legfiatalabb, 18 éves. A távoli Szabolcs megye, Balkány nevű kis falujában akasztották nyakába a népmesékből jól ismert tarisznyát. Komáromban kitanulta a kőolajfeldolgozást szakmunkási szinten — már akkor a DKV ösztöndíjasaként. Szivattyúkezelő — méghozzá nem is akármilyen. Fegya szerint roppant tehetséges, „tíz év múlva ő lesz az üzemvezető”. De még előbb vegyipari gépész lesz s letudja a katonaságot. Rangot jelent számára a brigádtagság — hiszen a munkatársai egyben a barátai. November 13-án tíz napra leáll az üzem. Következik a nagyjavítás. A Cetán brigád tagjai — ki csodálkozik már ezen — vállalták, hogy a revízió 85 százalékát saját erejükből végzik majd el. \, Kertész Péter Visegrádi ősz Tüzet okádó sárkány leheletéként vág, éget a szél. Valami ilyen kezdőmondat kellene, morfondírozok magamban, de irodalmár lelkesedésem lehűti a bedeszkázott, lelakatolt hal- és lángossütő bódék sora. Ügy szoronganak ott, a nagy parkoló tövében, mint rebbenő varjak a traktor szomszédságában. Csúf szürkeségüket még riasztóbbá tette az eső, elmázolta a kézzel pingált feliratokat, kihunyó emlékszikrává a nyári tülekedést; „két sült keszeg, két sör...” „Én előbb voltam itt, hallja, mit tolakszik, maga szemtelen...” Ez a dolgok rendje. Ami tegnap fontos volt, az ma semmivé válik, s holnapra megint fontos lehet. Hétköznap, a Vár Étteremben habfehér térítőkét igazgatnak a pincérek, csörren az edény, miközben a helyére teszik. Hivatalos kompánia kanalazza az ételt, kocsijuk ott áll a szemközti beugróban; ők a forgalom. Ősz, ősz, ősz. A villanyoszlopokon összefolyt tin- tájú sorok: „szoba, fürdőszobával, kiadó, Mátyás király út...” „Kétszáz négyszögöles telek, beépíthető, készpénzért...” Elkelt, megmaradt? S a többi? Meg a nyári ígéretek, az üdülőből búcsúzkodók szájából: „írjatok, én is írok”. S azután otthon, a megérkezés után, a holmit rakosgatva, pillanatnyi töprengés a cédula miatt. Minek? De hiszen megígértem. És? Ezek csali olyan nyári ígéretek... Mint az, hogy lesz panorámabusz a Fellegvárhoz. Talán jövőre. S ha akkor sem? Majd azután. Pont ez hiányzik magának? És azoknak, akik nem akarnak gyalogolni? Akik nem tudnak már, fizikai erő híján, fölkapaszkodni a panorámaúton ? Van egy csodálatos hegyi út, végpontján — igaz, félig beállványozva, harmadában lezárva, műemlék- védelmi munkák miatt — egy még csodálatosabb rommal, a Fellegvárral, s messzibe vesző kilátással arra, miért is kanyar a Dunakanyar, s akkor nincs busz ... Na mindegy. Azaz, dehogy mindegy, ám mit tudsz ellene tenni? „Kérem, elvtárs, nem olyan egyszerű ez, mert autóbuszvásárláshoz különleges engedély kell..„Azt hiszi, olyan olcsó egy busz? S a hegymenetben többszörös az igénybevétele, hamar tönkremegy, azt gondolja, a viteldíjakból fedezni lehet...” Szavak. Biztos, hogy jelentéstartalmuk kétségbevonhatatlan. Ám ki tudja ezt megértetni — M tudta megértetni — a nyári toporgókkal, a nyakukat tekergetőkkel ? „Oda fölmenni, gyalog? Hát azt nem.” Még mi minden van, ami hasonló tagadásra készteti az idejövőt, holott... S bár van ebben helyi nehézkesség is, tudom, a nagyobb részét más nyakakba kell varrni. Csakhogy most nem hivatalnokokat meg felelősöket keresek, hanem az őszt. Ami úgy múlt el, hogy szinte meg sem mutatta magát, izégyenlős asszonvként bújt a fák törzse mögé. az avar sárga paplanja alá. Vizben ázott, sártól ragadó volt ez az ősz; a vízesés, a Magda-forrás mellett vezető út szélesítői, javítói százszor elszidták. Elengedte a füle mellett. Ahogy azok fohászát szintén, akik degeszre tömött bőröndökkel érkeztek az üdülőkbe. „Pont nekünk kellett kifogni ezt az időt?” „Persze, mert te olyan élhetetlen vagy, hogy neked ilyenkorra adnak beutalót. Bezzeg /. Lelakatolt vaskapuk, behajtott zsaluk; a villák közömbösen, lehunyt szemmel állják a szél rohamát. Az egyik parasztházból idősebb néni néz Ki, mit ólálkodik itt ez az idegen, csak nem betömi jött? Annyi rosszat hall az ember, meg a Kék fényben is mondták ... Kotródom, mert mit felelnék, ha megkérdené, kit, miért keresek? Az őszt? Elhinné? Bolondnak gondolna. Miért kell keresni azt, ami itt van, ami megjön magától, leszaggatja a bokrok, fák levelét, vizet permetez mindenre. „Látja, utolsó szemig megrothadt a szőlő ...” Látom, s az öreg, aki pedig nagyon büszke a kertjére, néz búsan, a félbarna szőlőszemeket a cipője orrával lökdösi a sárban, s csak magának mondja: „ennyit ér a munka”. Ennyit? Beszéljek neki Schulek Jánosról, aki a megszállottak hitével ásatott, kutatott, legyintett a hitetlenkedőkre, a fennsőbbséges gőgű okosokra, s meg is találta, amit remélt, az alsó-palotát, Mátyás palotáját? Ö okíthatna jámbor szóhordozásával, hiszen évekig ásott „a mérnök úr” mellett, s formás történetei vannak arról, miként lelték meg 1941- ben a díszudvart, benne a vörösmárvány kút- kávalapokkal... Az ősz? „Gyalázatos”. Eny- nyit mond csak, azok bölcsességével, akik tudják, minden rosszra jó jön, esőre napsütés, télre, fagyra tavasz. Természetes? Az. De vajon tényleg mindannyiunknak természetes? Mindannyian ilyen szemmel nézzük a víztől ragadó leveleket, az eső barázdálta hegyoldalt? Mátyás palotájában akár királynak képzelhetem magam; egyedül vagyok, a jegykiadó néni csodálkozva néz rám, hát vannak még idekívánkozók? Az újonnan föltárt részek most már világosan mutatják, mekkora^pso- dája volt ez az építmény az akkori világnak, hogy nem túlzott Oláh Miklós püspök, amikor 1536-ban elragadtatott szavakkal írta le. S nem túlzott Pintorucchio sem, amikor megfestette a pazar díszkutat a hétfejű hidra hátán ülő gyermek Herkulessel... Álljunk csak meg, hiszen az őszről van szó, térjünk vissza a köddel burkolt alakok kísértetvilá- gából a mába, a vevőt áhítozó üzletekhez, a harangjait kondító öregtemplomhoz, a vizes betonszalagon elhúzó kocsikhoz, az iskolából kirajzó, kék köpenyeges gyerekekhez... Tüzet okádó sárkány leheletéként vág, éget a szél? Hagyjad a szóvirágokat, korholom magam. írj annyit, hogy fúj az őszi szél. És fordíts neki hátat Mert az eső áztatta avar alatt készül az új tavasz füvének zsenge hajtása, a bokrok, a fák ágaiban ott feszülnek a nedvek a hajszálcsatornákbrjn, a sejtfalakon belül, hogy majd néhány nap alatt zöldbe öltöztessék a hegyoldalakat, s hogy árnyat adjanak, ha eljössz megtudni, milyen a visegrádi nyár. M. O.
