Pest Megyi Hírlap, 1974. november (18. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-03 / 258. szám
aMd 1974. NOVEMBER 3., VASÄRNAP A dolgozók nwve'ődíséazk segítése Nem szívesség — kötelesség Hallamasek László, a Szak- szervezetek Megyei Tanácsa kulturális-, agitációs- és sport- bizottság vezetője javasolta: nézzük meg a Ceglédi Állami Tangazdaságban folyó közművelődési munkát. A megyének ebben az egyik nagy állami gazdaságában megítélésük szerint a közművelődés még nem emelkedett olyan rangra, amely a szocialista társadalom építésének folyamatában megilleti. Porosodó könyvek Cegléden, a körzeti szakszervezeti könyvtár vezetője Czi- nege Jánosné megerősítette ezt a véleményt: könyvtári munka alig-alig van a hét kerületre oszló gazdaságban, mondotta. Cifrakert kerületében talán esztendeje nyitották ki utoljára a könyvtár szekrényeit. Pedig jelentkező is lenne, aki elvállalná, havi száz forint tiszteletdíjért, ha azt megkapná. — A könyvtárak támogatása teljes egészében kimaradt a kulturális kiadásokból — jegyezte, meg csendesen a beszélgetésben részt vevő Csőke Anna, az SZMT központi könyvtárának vezetője. — Pedig ilyen célra a gazdaság minden dolgozója után 8 forintot kellett volna befizetni. — Az igazgató elvtárs nem írta alá — közölte röviden Varga József. — És arra sincs lehetőség, hogy havi száz forint tiszteletdíjat fizessenek annak, aki vállalná a Cifrakerti gazdaság könytárának vezetését? —kérdezte Czinege Jánosné. — Majd ha jó munkát látunk, akkor beszélhetünk ‘ a pénzről — ez Volt erre a szakszervezeti bizottság titkárának a válasza. Közben megérkezett Kis A gazaasag aozpomjaoau , személ ü és oktatási Steklacs Janos kulturfelelos • , , . . egyben a gazdaság KISZ-csúcs-: vezető, aki arról számolt be, vezetőségének titkára száfnolt hányán s hol tanulnak jeleri— be bevezetőként a gazdaságban • leg a gazdaság dolgozói közül. folyó közművelődési tevékeny, ségről. Elmondotta, hogy húszezer holdon gazdálkodó tangazdaságban jelenleg ezerháromszázán dolgoznak. Közülük ötszázan nem fejezték be az általános iskola nyolc osztályát. S bár mind a hét kerületben biztosítottak a közművelődés tárgyi feltételei: klub- vagy ebédlőterem, televízió- és rádiókészülék, valamint könyvtár áll a dolgozók rendelkezésére, ezeket a lehetőségeket azonban alig-alig használják ki. Szűkre szabott program — Gazdaságunkban kulturális, és sportbizottság működik — mondotta —, amely éves jjnunkaterv szerint tevékenykedik. A munkaterv, ekkora gazdaságról lévén szó, meglehetősen szegényes. És még ez a szűkre szabott program is a legtöbb esetben elmarad. A márciusra tervezett három programból csupán egy, a helyi múzeum meglátogatása valósult meg. A szocialista brigádok és KISZ-szervezetek közös szellemi vetélkedője, valamint a Ki, mit tűid vetélkedő elmaradt. Áprilisban megtartották a felszabadulási évforduló ünnepségeit, de elmaradt a tervezett mezőgazdasági könyvhét. A májusi programban csupán a munka ünnepével kapcsolatos megemlékezések szerepeltek. Júniusban, júliusban egy-egy kirándulást (szerveztek a szegedi szabadtéri játékokra, iletve a hortobágyi lovasnapokra. Önmagában valamennyi megvalósult prog- . ram hasznos és segítheti a munkát, anyagi és szellemi erejükből azonban több tellett volna. Steklács János tájékoztatása szerint a gazdaság kulturális alapja évi 288 ezer forint. Hogy mennyit használtak fel eddig ebből az összegből, és mire fordították, ezt dr. Párái Károly főkönyvelő kimutatása alapján tudtuk meg: a foto- szakkör felszerelésére 10 ezer, a tv- és rádiókészülékek javítására 1400, ajándékkönyvek vásárlására 1600, a MBDOSZ újság előfizetésére 4400, ösztöndíjakra 6600, különböző tanfolyamokra pedig 10 900 forintot fordítottak. Ezen kívül 27 500 forintot költöttek kirándulásokra, 31 400 forintot pedig ünnepségekre. Vagyis az év első kilenc hónapjában 93 800 forintot használtak fel a gazdaság kulturális alapjából. Azaz: majd 200 ezer forint még rendelkezésre áll. Mire jó a kulturális alap? — Ez tévedés — szólt közbe az időközben megérkező Varga József, a szakszervezeti bizottság titkára. — A kulturális alap 288 ezer forintjában ugyanis benne foglaltatik az a 165 ezer forint, am.it üdülésre és külföldi utazásokra költöttünk. — Általános iskolába öt dolgozónk jár s öt jelentkezett a következő tanfolyamra. (Az ötszáz általános iskolát nem végzett közül.) Öten járnak közép-, négyen pedig főiskolára. Égy dolgozónk a szakmérnökit végzi. S van két ösztöndíjas egyetemi hallgatónk. A felnőtt szakmunkás- képzésben heten, a betanított- munkás-képzésben tizenheten, szakmunkás-továbbképzésben pedig négyen vesznek részt. Ezen kívül kétszázhúszan voltak eddig a különböző két- három napos házi tanfolyamokon. A gazdaság korszerű technikája, a magasabb szintű termelés és modem állat- tenyésztés pedig megkívánná az iskoláztatást. Mi történt a hét hónap alatt? Beszélgettünk Csonka Tiborral, a gazdaság igazgatójával is, bár ez a beszélgetés azzal a megjegyzéssel kezdődött, hogy felsőbb utasításra most nem foglalkozhatnak semmi mással, csak az őszi munkákkal. Valóban, ezekben a napokban most ez a gazdaság előtt álló legfontosabb feladat, de a Központi Bizottság közművelődési határozata márciusban, azaz több, mint hét hónapja jelent meg s azóta sokat kellett és lehetett is tenni végrehajtásáért. Nem az öncélú műveltségért, hanem éppen azért, hogy a műveltebb ember, jobban, hatékonyabban tud dolgozni is! — Az utóbbi két esztendőben különböző pénzügyi és más akadályozó tényezők következtében a közművelődésben és a sportban nem előbbre, hanem inkább visszaléptünk — ismerte be. Most azonban már ismét olyan erősek vagyunk, hogy ezekben is újra előre léphetünk. A sportban már sikerült. Korábban neves sportköre volt a gazdaságnak. labdarúgócsapata a Szabad Föld Kupát is megnyerte a Népstadionban. Csakhogy ebben a csapatban a gazdaságnak egyetlen dolgozója sem játszott. Ezért a sportkört megszüntettük, s helyette a tömegsportra tevődött át a hangsúly. A közművelődésben a tél folyamán szándékozunk előbbre jutni. Hogyan? Jelenleg egyetlen könyvtárunkban sincs élet. amelyre azt mondhatnánk, hogy működő könyvtárunk van. Ezen változtatni kell. Meg kell találni a megfelelő embereket, hogy a könyvek ne céltalanul porosodjanak, hanem azok kezébe jusson, akikért íródtak. — Amikor tanfolyamot hirdettünk üzemi könyvtárosok részére — szólt közbe Czinege Jánosné —, a gazdaság egyetlen embert sem küldött el. És arra sincs lehetőség, hogy tiszteletdíjat kaphassanak a könyvtárosok? — Hozzám ilyen kéréssel nem jött eddig senki... — Nem fizették be a dolgozók utáni könyvtárfejlesztési hozzájárulást sem — jegyezte meg Csőke Anna. — Varga elvtárs a napokban valóban elém tett egy átutalási csekket. Akkor megkérdeztem, milyen munlca van mögötte. Erre nem tudott mit mondani. Ezért nem írtam alá. Úgyis annyi felé fizetünk ... Tanulságok A Cegléden folytatott több órás beszélgetés legfőbb tanulsága; ebben a gazdaságban még nem ismerték fel annak fontosságát, ami a közművelődési párthatározatban így fogalmazódott meg: „A folyamatos és állandó művelődés szükségességének felismertetésében kulcsszerepe van a munkahelyi vezetésnek.” Itt még nem érzik kellőképpen annak jelentőségét, hogy a közművelődéssel kapcsolatos szemléletük és magatartásuk milyen nagy mértékben befolyásolhatja a vezetésük alatt álló terület dolgozóinak köz- művelődési helyzetét. Abban sem sikerült még előbbre lépniök, hogy a közművelődési célokra előirányzott pénzeszközöket minden esetben a rendeltetésüknek megfelelően használják fel. Az. üdülés vagy az ünnepségek, semmiképpen sem terhelhetik a , gazdaság kulturális alapját; már pedig ez a két tétel a rendelkezésre álló 288 ezer forintnak a kétharmada. Tizenkét település tartozik a gazdaság vonzáskörzetébe — sokat tehetnének, a jelenleginél sokkal többet az adott lehetőségek kihasználásában a Ceglédi Állami Tangazdaságban. A köz- művelődési párthatározatban világosan megfogalmazódott ez: „A dolgozók művelődésének segítése a vezetéssel járó kötelezettségek közé tartozik.” Prukner Pál Vácdabán kezdődött Hamupipőke Az üzemek és az állami gondazotlak intézeteinek fejlődő kapcsolatai Olvasóink nagyon jól tudják, hogy Pest megyében az üzemek és az iskolák kapcsolatai, immár jó néhány esztendő óta kiemelkedően jók. Az is közismert, hogy az üzemek, vállalatok dolgozói, mindenekelőtt a szocialista brigád tagok, nemcsak az iskolákat, hanem — bár egészen más formák között és jórészt más eszközökkel — segítik az állami gondozásban elő gyerekek intézeteit is. Az azonban talán már nem annyira ismerős, hogy az Egy üzem — egy iskola mozgalom terebélyesedésével együtt az állami gondozottak üzemi támogatása is nagymértékben fellendült. Egyre-másra születtek meg az együttműködési szerződések, a korábbi, többségükben alkalmi kapcsolatok rendszeresebbé és jóval szorosabbá váltak. És szinte majdnem mindenütt nőtt a pénzbeli segítség összege és az intézetek számára végzett társadalmi munka mennyisége is. Ezek a rendszeres és szabályozott, újszerű kapcsolatok 1972 tavaszán kezdődtek az állami gondozott fiúk vácdukai nevelőotthona és a Magyar Hajó- és Darugyár komplex szocialista brigádja között. Az együttműködés — több év távlatából már nyugodtan mondhatjuk — jelentős eredményekkel járt. A brigádtagok havonta egyszer rendszeresen meglátogatják a nevelőotthont, keresetükből alapot létesítettek az intézet és a gyerekek támogatására, és sok egyéb segítségen felül 10 ezer forintnál nagyobb értékű szerszámkészlettel gazdagították az otthon barkácsmű- helyét. Kapcsolatot épített ki a vácdukai intézet a Kohászati Alapanyag élőké szító Vállalattal is. Az üzem szerződésben tett ígéretet az intézet tornatermének felépítésére. Anyagilag nagyon jelentős a nagymarosi Vas- és Műszeripari Szövetkezet, valamint az Alumíniumipari Kereskedelmi Vállalat segítsége a szobi leánynevelő otthonnak. A nagymarosi szövetkezet Vállalta például, hogy rendszeresen és folyamatosan javítja az intézet elromlott audio-vizuális eszközeit. Amíg viszont a nagymarosi szövetkezet dolgozói nem törekszenek személyes kapcsolatok létesítésére, az ALUKER ezt is vállalta. Ezenfelül segítséget adnak a lányok pályaválasztásához és nyári foglalkoztatásukhoz. Hasonlóan támogatja az intézetet a szobi gyümölcsfeldolgozó. Több üzemmel, a szentendrei Vasbetonipari Művekkel, a Papíripari Vállalattal, a Ganz- MAVAG-gal, a pomázi Petőfi Termelőszövetkezettel és a járási Vöröskereszttel áll rendszeres és eredményes kapcsolatban a pomázi intézet. A felügyelete alá tartozó nagykőrösi lányotthont — igen sokszínűén — a konzervgyár támogatja. Gyengébbek az abonyi fiúotthon kapcsolatai. Elsősorban azért, mert a község közelében egyetlen nagyobb üzem sincs, a termelőszövetkezetek pedig — ez általános megyei tapasztalat — ebben a munkában korántsem vesznek részt olyan lendülettel, mint az üzemek. Ez egyébként a lényeget tekintve a KISZ-szervezetekre is vonatkozik. Pedig illetékességük ebben a dologban aligha vitatható. ö. L. A Széchenyi-fürdő melletti parkban megkezdődött a Hamupipőke című osztrák—magyar—kanadai koprodukcióban készülő tv-film forgatása, Rendező: Kurt Wilhelm, operatőr: Németh Attila. A filmet a magyar nézők a jövő év közepén nézhetik meg. TV-FIGYELO Új, fontos sorozat kezdődött pénteken a televízióban. Látókör címmel 13 részes politikai vitaműsor, amely dr. PozSgay Imre vezetésével a szocialista demokrácia időszerű kérdéseit veszi majd szemügy- re. A téma fontosságát és aktualitását talán nem szükséges külpn is hangsúlyozni. Annál inkább a műsor módszerét. Pénteken még csak a sorozat első adását láttuk, de az máris kiderült, hogy a készítői és a vita résztvevői ebben a bonyodalmas kérdéskörben, amelyben sokan összetévesztik a kívánatost a valóságossal, a realitás talaján akarnak és tudnak maradni. Az első adásban a kényes tárgy — az állampolgárok és a hivatalos szervek kapcsolatai — ellenére ezért sikerült mindenféle túlzások nélkül taglalni és megvilágítani a szerteágazó témát. A vita résztvevői láthatólag — és természetesen nagyon helyesen — nem azt Akit elfelejtettünk Rátótról a nagyvilágba „Énekben hallottam, vagy volt, vagy nem volt, Tar Lőrinc, hogy pokolba bément volt.. A világutazók sorsáról több száz kötetes könyvállomány tudósít bennünket. Az olyan régmúlt idők kutatójának életét is feldolgozták, mint Julianus barát, tudunk Jelky András életéről és még számos magyar utazó kalandos vándorlásáról. Ezért lepett meg, amikor egy vácrátóti utazó eddig előttem ismeretlen utazásairól hallottam. Végigjárta Európát, Afrikát és Ázsiát, 1408- ban indult el Zsig- mond király udvarából, maga sem tudva azt, hogy útja 'ilyen hosszú lesz. Tar Lőrinc egy több száz év óta megtelepedett olasz család sarja volt, aki kopaszsága miatt kapta a tar nevet Zsigmond hozzájárulása révén indulhatott el 1408-ban, hogy felkeresse védőszentje, Szent Patrik sírját. Patrik az ötödik században lett rabszolgából püspökké, a pogány íreket megtérítette és azok halála után szentként tisztelték. Ki volt az, aki feltárta Rátóti Tar Lőrinc kalandos létének történetét? Halála után száz- egynéhány évvel Tinódi Lantos Sebestyén énekelte meg először „Tar Lőrinc vándorlása” és „Zsigmond király és császárnak krónikája” címmel a magyar utazó világjárását. Aztán Tar Lőrinc regénybe illő élettörténete négyszáz éven keresztül homályba merült. E században találtak rá ismét. A British Museum egyik rejtett irattára őrizte a Tar Lőrincre vonatkozó írásokat. Pozsonyi Erzsébet és Kerekesházy József kutatók emlékeztek még róla — de ennek is már harminc esztendeje. A régi papírokról a port letörölve, elé- btink tűnik Tar Lőrinc útjának első része, melyet méltán nevezhetnénk az első európai körutazás leírásának. Rátóti Tar Lőrinc elindult a távoli északra, Angliába, majd innen tovább a Zöld Szigetekre, Írországba. Igen, mert Patrik sírja, itt Írország északi részén, a kénköves, forró gőzökkel telített hőforrások vidékén -egy barlangban volt. A Tar Lőrinc által leírt európai útilevelek között még ma is őrzik a British Mu- seumban Zsigmond ajánlólevelét, mely- lyel Tar felkereste Miklóst, Írország prímását. Miklós érsek, az ajánlólevél hatására elkísérte hősünket a Vörös-tóhoz, a Lough Derghez. És a Vörös-tótól indult el Rátóti Tar Lőrinc tulajdonképpen céljához. Patrik utolsó útjának vonalán. A kénköves gőzökkel átitatott levegő víziókat láttatott Tar Lőrinccel és ezeket a víziókat énekli meg Tinódi Lantos Sebestyén: érezték fő feladatuknak, hogy mentegessék a hivatalos szervek fogyatékosságait. Hiteles, meggyőző, érdekes vitaműsort láttunk. Ha a reális hangvételt a továbbiakban is sikerül megtartani, ha az adássorozat továbbra is ilyen eleven kapcsolatban marad a valósággal, nincs kétségünk: a nézők a későbbiekben sem csalódnak majd benne. „Nagy sok csodát Tar Lőrinc látott volt, Égy tüzes kádferedőt ott látott volt. Sok párta nélkül való leányokat, Szép menyecskéket és szép ruhásokat.. Hazafelé térő útja azonban — annak ellenére, hogy erről semmi feljegyzésünk nincs — talán gazdagabb, mint az Írországba vezető út volt. Dublin, London, Spanyolország, majd Ma. rokkó és Tunisz érintésével Afrika északi partjairól, az ekkor már hatalmasodó török birodalmat megkerülve, Ázsián keresztül tért vissza hazájába. A történetet Tinódi Lantos Sebestyénhez hasonlóan csak „Énekben hallottam, vagy volt, vagy nem volt”, de Tar Lőrinc emléke fél évezred távlataiból is fel-fel- tűnik és várja hazája, szülőfaluja. Vácrátót nagyobb figyelmét. Fábián Miklós El tudom képzelni, hogy sokaknak nem tetszett a péntek esti tévéjáték. Én — rosszabbra számítottam. Rosz- szabbra, mert amilyen látványos és feltűnő színhelynek számít manapság egy csapat öltözője — majdnem teljesen függetlenül attól, hogy tagjai mit játszanak és milyen eredménnyel —, eleve csábít a könnyű és olcsó megoldásokra, a rikító színekre, röviden a rosszra. Nemcsak a játékosokat. Az írót is, ha alkotókedve éppen ilyen tájakra vezérli. David Storey, az Öltöző nálunk ismeretlen szerzője azonban ellenállt a színhely csábításának. Mintha maga is megijedt volna a téma riasztó lehetőségeitől. Nem rikító drámát tálalt elénk, hanem valamiféle visszafogott, tompított hatásokra épített darabot, szinte majdnem azt mondanánk: lírát. Mintha nem is Storey, hanem Csehov járt volna abban az öltözőben. Az író például éppen csak jelezte, felvillantotta a dráríiát, a konfliktusokat. A folytatást a nézőre bízta. Valahogyan úgy, ahogyan Csehov csinálta valamikor. Nem azonos színvonalon persze, ezt talán mondanunk sem kell. Nem erről van szó, csak a jelleg és az írói módszer észrevehető azonosságának jelzéséről. Csendes, hangos hullámverés nélküli dráma az Öltöző. Sokaknak biztosan éppen ez nem tetszett benne. Rikítóbb színeket vártak talán, legalább egy jó verekedést, hiszen végtére is sportolók, kemény öklű fiúk szerepeltek a játékban. A hangvételnek ez a csöndessége azonban igazi érték és érdekesség volt. Mihályfi Imre, a rendező ezért tartotta ezekben a keretekben a drámát, és ezért játszottak ezen a hangvételen belül a színészek is, akik közül lake László, Farkas Antal, Tordi Géza, Haumann Péter és Szilágyi Tibor szép alakítását emelhetjük ki mindenekelőtt. Ökrös László
