Pest Megyi Hírlap, 1974. november (18. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-24 / 275. szám
1974. NOVEMBER 24., VASÁRNAP ««w ■ vyfnfi HD 7 Fehérjetermelés Ázsia, Afrika és Dél-Ame- rika lakosságának tekintélyes hányada még ma is alultáplált, fehérjehiányos az élelmezése, a hús, tej, tojás, szinte elérhetetlen számukra. Ezért rendkívül fontos lenne, hogy itt a fehérjehiányt a viszonylag olcsó halhússal pótolják. Furcsa ellentmondásnak tűnik az a megállapítás, hogy éppen ott van a legalacsonyabb Szinten a halhúsellátás, ahol legnagyobb a tengerpart-szakasz. Ilyen helyen a fejlett halászat is csak kevés haltáplálékot biztosít, mert sokkal kifizetődőbb a halnak halliszt formájában való feldolgozása és exportálása. De nagy problémát jelent a halak tárolása és szállítása is. Ezért — még tengerparttal rendelkező országokban is — egyre szélesebb körben létesítenek mesterséges haltenyésztő telepeket. Példa erre Japán, ahol a jelentős tengeri halászat mellett a nemrégiben létesített halfarmok a lakosság fehérjeszükségletének csaknem 60%-át fedezik. Távbecslések szerint 20—25 év múlva a halfarmok a tengeri országokban is elterjedtek lesznek, s évente 30—40 millió tonna halhússal fognak hozzájáruld a fehérjeellátás biztosításához. Lehalászás idején őszi lehalászások remélhetőleg helyrehozzák az éves statisztikai adatokat, a halhústermelésben semmiféle előrehaladásról nem beszélhetünk. „Nagyipari" haltenyésztés Az országos haltermelésnek az egyötöde származik természetes vizekből. A Balatonból hektáronként 22—24 kg halat fogunk ki, a Dunából és a Tiszából még ennél is kevesebbet. A horgászok az országos halzsákmánynak mintegy 6 százalékát emelik ki a vizekből, ami természetesen szintén beleszámít az átlagos halhúsfogyasztásba. Üveggömbben a tenger mélyén Amerikai kutatók olyan bűvárgömböt készítettek, amely minden irányban teljes kilátást biztosít a benne helyet foglalók számára. Eddig csupán a fémből készült búvárgömb falába épített, kb. 15 cm átmérőjű, Ids látószögű plexiablakon át figyelhették az „aquanauták” a tenger élővilágát, anii nem volt kielégítő. A 6,3 cm vastag akrilüvegből készült új fajta gömb átmérője 1,7 méter. A „csupaüveg” búvárgömb esetén nincs szükség tápvezeték-összeköttetésre a felszínnel, mert a levegőellátást — kb. 8 óra tartamára — a gömb alatti tömbbe beépített berendezés biztosítja. Szükség esetén a levegőtartalék 24 órára is elegendő. Az új fajta búvárgömb segítségével 185 méter mélységig merülhetnek le a kutatók. ma már általánosnak számít a 25 mázsás hektáronkénti átlag, de helyenként 50 mázsa halat is „betakarítanak” egy hektárnyi vízterületről. A haltenyésztés technológiáját tekintve — sokban hasonlít az állattenyésztésre. Mindkettőnél a hatékonyság nagymértékben függ a tenyészállo- mány tulajdonságaitól. Rájöttek arra, hogy kiváló minőséi gű és különleges tulajdonságokkal bíró tenyészanyagot előállító, halszaporító gazdaságokat kell létesíteni. Hasznosított hűtővíz Biztató, hogy ez év derekán hazánkban is sor került egy ilyen gazdaság munkába állítására, Százhalombattán. A 95 millió forintos beruházással — ENSZ—FAO támogatással — létesített halszaporító gazdaság 25 hektárnyi területen fekvő 70 tavában az éghajlati, időjárási viszonyoktól független tenyésztést végeznek. A tavakat ugyanis a Dunai Hőerőmű hűtővizével temperálják, s ha szükséges, az erőmű gőzével még tovább fűtik. A temperált vizű halszaporítás ugyanolyan, mint a kertészetben az üvegházi-meleg- ágyi gazdálkodás. A halfajok tenyésztését a víz hőmérséklete, ettől függően a vízben oldott oxigén mennyisége nagyban befolyásolja. Az un. hőoptimum a szivárványos pisztrángok esetében például 14—16, a pontyoknál 20—26 C-fok. A tavak temperálása lehetővé teszi a korábbi szaporítást. az ívás idejének 4—6 héttel való lerövidítését, az egész évben való folyarhatos haltermelést. NEM RITKA A 20 KILOS PÉLDÁNY Pisztrángok, kétezer méter magasan A Tien-San központjában fekvő Isszik-Kul a víztükör felületét tekintve a világ, összes 1200 méternél magasabban fekvő hegyi tava közül a második helyet foglalja el a délamerikai Titikaka tó mögött, mélysége és a víz térfogata szerint pedig az első helyen áll. Hossza 183 kilométer, szélessége 60 kilométer, mélysége több mint 700 méter. Az Isszik-Kul tó vize soha nem fagy be. Innen kapta nevét is. Isszik-Kul magyarul annyit jelent: „meleg tó”. Milyen gazdag ez a tó halakban! És mégis — a hal nagy problémát jelent. Ezzel a problémával foglalkozik az ötezer méteres Kungej-Alatoo hófödte hegygerincének lábánál fekvő csolpon-atai biológiai kutató állomás is. Az isszik- kuli völgykatlan egyik központjában, Ribacsij városban pedig haltenyésztő gazdaság ■található. Milyen problémáról is van szó? És miért kell a halakat tenyészteni ilyen kedvező feltételek ellenére? És vajon honnan származnak akkor a híres isszik-kuli pisztrángok? Biológiailag szegény vizek Természetesen van hal a tóban és vannak halászattal és halfeldolgozásai foglalkozó kolhozok — tájékoztat bennünket Leonyid Fomijan, a Kirgiz Tudományos Akadémia biológiai kutatóállomásának az igazgatója — csak nem sok, nem értékes, főleg apró hal. Pontosabban így volt ez hosz- szú időn keresztül. Hal volt, csak a magashegyi tavakban, amelyek szegények biológiai anyagokban — növényekben és mikroorganizmusokban — csak kis mennyiségben voltak találhatók, ezért és kis méretük miatt ipari feldolgozásuk nem volt célszerű. Ugyanakkor kevés fajta hal élt a tóban. Az elmondottakból következnek azok a feladatok, amelyekkel a biológiai kutatóállomás, a haltenyésztő gazdaságokkal és feldolgozó üzemekkel szorosan együttműködve, foglalkozik: az Isszik-Kul növény- és állatvilágának tanulmányozása, a lehalászás lehetőségeinek a vizsgálata, a tó Új halgyárak Ukrajnában Ukrajna kormánya intézkedéseket tett a halállomány megőrzése és bővítése érdekében. A köztársaság területén a következő három évben összesen 20 ezer hektárnyi vízterülettel új, mesterséges víztárolókat létesítenek. Előzetes számítások szerint, Ukrajna a tengeri halászzsákmány mellett, 1975-ig nem kevesebb, mint 7 ezer'700 mázsa értékes halfajtát nyer a belső víztárolókból. A halembriók fejlődésének ellenőrzése a Ribacsij „haltenyésztő gyárban”. növény- és állatvilágának a gazdagítása, a halak mennyiségének és fajtájának növelése, a hidrológiai és hidroké- miai feltételek figyelembevételével. A kutatások első szakaszát már befejeztük. Telepített rákok A harmincas évektől kezdve folyamatosan pisztrángokat, sügéreket és más halakat telepítettek a tóba a Szovjetunió különböző hegyi tavaiból, így az örmény Szeván tóból. A tudósok és haltenyésztő specialisták munkájának köszönhető, hogy a halak kitűnően megmaradtak, súlyuk Szeván tóbeli társaikhoz képest jelentősen megnövekedett. A pisztrángok súlya elérte a 20 kilogrammot, amíg a Szeván tóban ugyanezeknek csak 4 kilogramm a súlyuk. A kutatás második szakaszának a célja — a halak életfeltételeinek javítása, a táplálékul szolgáló élőlények meny- nyiségének a növelése. Az Isszik-Kul tóba szaporítás céljából különböző apró rákféléket juttattunk a biológiailag olyan gazdag folyók deltájából, mint a Volga és a Don. Amikor hozzáláttunk ,gh- hez a munkához, még csak tudományos hipotézis volt az, hogy a rákfélék megfelelő táplálékul fognak szolgálni az isszik-kuli halak számára. A hatvanas években a magyar kollégákkal együtt végeztük a kísérleteket, akik a Balaton hasonló jellegű problémáival foglalkoztak. A rákokat egyidejűleg telepítettük a Balatonba és az Isszik-Kulba. Vizsgáltuk, vajon megmaradnak-e, illetve szaporodnak-e a különböző feltételek között. Megfelelő táplálékul szolgálnak-e az ottani halak számára. Az -eredmények minden várakozást felülmúltak. Elmondhatom, hogy nagyon szoros együttműködés alakult ki köztünk és a magyar kollégák között a tógazdálkodással ösz- szefüggő összes kérdésben. Magyarországra is — Mivel foglalkoznak a hal- tenyésztő gazdaságokban? — Elsősorban ivadék nevelése a fő feladatuk. A Szeván- ban és más tavakban halikrát gyűjtenek, mesterségesen megtermékenyítik azokat, majd repülőn szállítják ide az Isz- szik-Kulhoz. Itt a gazdaságban, mesterséges körülmények között addig gondozzák az ivadékot, amíg néhány centiméter hosszúságúra meg nem nőnek. Ekkor már életképes Ids halakat kitelepítik a tóba. így szaporítják áz értékes halakat, többek között a pisztrángot. — Melyek azok a halak, amelyekkel a legtöbbet foglalkoznak? — Természetesen a pisztráng. Ez ritka, rendkívül ízletes hal. Az isszik-kuli pisztrángot nemcsak a Szovjetunió minden részébe, hanem többek között Magyarországra is szállítjuk. Prognózisaink szerint 1980-ra már évente közel 3000 mázsa pisztrángot' fogunk kifogni a tóból. Leonyid Fomijan siettet bennünket, és néhány perc múlva szívélyes meghívása révén velünk együtt kifut a nyílt vizekre a- tudományos kutatóhajó. „ egybefolyik a víz és az eg. Örök hóval borított csú-! csők között, mint egy mesebeli varázslat, siklik tova hajónk; SZÁZHALOMBATTÁN Évi 50 miiiió tenyészivadék Jóllehet a halételeket „világszínvonalon” elkészítő ország hírében állunk, mi magunk mégsem tartozunk a sok halat evő nemzetek sorába. Tavaly 2,7 kg volt az egy főre jutó halfogyasztásunk, ugyanakkor Csehszlovákiában és Bulgáriában évi 5, Lengyelországban 7, a Szovjetunióban pedig átlagosan 15,4 kg halat eszik meg egy-egy ember (ebben csak a skandináv országok és Japán előzik meg). FEHÉRJEGONDOKKAL KÜZD A VILÁG. E GONDOK MEGOLDÁSÁHOZ JELENTŐS SEGÍTSÉGET NYÜJT A haltenyésztés. ERRŐL SZOL E HETI TUDOMÁNY-TECHNIKA ÖSZ- SZEÁLLÍTÁSUNK. A pikkely — mint naptár Már régóta ismert, hogy a halak növekedési ciklusai a íatörzseken található évgyűrűkhöz hasonló apró gyűrűket hoznak létre a pikkelyeken. A FAO európai belhalászati bizottsága most egységes állandókat dolgoz ki, amelyek segítségével számitógépes módszerrel meg lehet határozni a halrajok növekedését és életkorát. Félő, hogy a 2,7 kg-os átlag- fogyasztásba — ami egyébként magasabb az előző évek értékénél — a hazánkban üdülők hatalmas tábora is „belejátszott”. Tény azonban, hogy az országos szükségleteket belföldi termeléssel még így sem tudjuk fedezni, hiszen a 2,7 kg- ból 0,8-et importálni voltunk kénytelenék. Ez év első felében az import olyan mértékben növekedett, ahogyan a belföldi termelésből származó értékesítés csökkent (kb. 10 százalékkal). Habár a most folyamatban lévő Mivel a folyók halhozamát aligha tudjuk befolyásolni, a természetes tavakét is csak kevéssé, a tógazdaságokban folyó mesterséges halnevelés fokozásával, új tógazdaságok létesítésével kellene előrehaladást elérni. Annak ellenére, hogy a halakat mesterséges takarmányozással nevelik, a hozamok még nagyon különbözőek. A jobb gazdaságokban hektáronként 15—18 mázsás eredményeket érnek el, másutt azonban a 8 —10 mázsa is jó hozamnak számít. Pedig sok országban A százhalombattai halszaporító gazdaságban évi 50 millió halivadékot „termelnek”. Részben un. előnevelt, kisebb részben idősebbnek számító egynyaras halakat. Egy hibrid- . ivadékot is kikísérleteztek, amely két halfaj kedvező tulajdonságait egyesíti. A finomhúsú kecsege 6—8 kiló súlyúra nő meg, a nagytestű viza viszont, akár tonnányi súlyú is lehet. Nos, ezek hibridálásával kiváló húsú, és nagyra növő halat kaptak, amit vicsegének neveztek el. A halfogyasztás növelésének fontos előfeltétele lenne a választék növelése is. Haltenyésztésünk egyik igen nagy hiányossága, hogy a tavakban csaknem kizárólag pontytermelés folyik. A ragadozók mennyisége még az 1 százalékot sem éri el, pedig köztudomású, hogy a húsuk ízletesebb és értékesebb. Biztató, hogy az említett százhalombattai gazdaságban már felfigyeltek erre, a ponty mellett a ragadozó és növényevő halak (amur, fehér és pettyes busa) szaporításával is foglalkoznak. Talán ez is segítséget fog nyújtani a következő évek célkitűzésének, az átlag 5 kilogrammos évi fogyasztásnak az ■ eléréséhez. B. I. A „haldokló" tavak megmentése Hatkfillős óriás kerékagyhoz hasonlító levegöbefúvó szerkezetet — úgynevezett aeralort — készítettek egy svéd gyár szakemberei. Segítségével a helyrehozhatatlanul elposványoso- dottnak hitt tavakat — amelyekből sajnos egyre több van világszerte — lehet felfrissíteni, új életre kelteni. Az állóvíz nagyságától függően egy vagy több aeratort süllyesztettek le a fenékre, s a parton elhelyezett kompresszorból csövön át sűrített levegőt juttatnak a központi elosztó részbe. A nagy nyomással átbuborékoltatott levegő oxigénnel dúsítja a vizet. Naponként kb. 250 kg oxigént tartalmazó levegőmennyiségnek néhány hónapon keresztül való átfúvásával nulláról literenkénti 5 milligrammra növelhető a víz szabad oxigéntartalma, amivel már az oxigénigényes halak is „megelégszenek”. A levegőztetéssel a vízben oldott, ' a környező területek műtrágyázásától származóan a tóba került foszforsavas sók mennyisége is jelentősen csökkenthető. Kétségtelen tény, nem olcsó dolog egy-egy tónak hónapokon vagy éveken át az ilyen módon való „lélegeztetése”. De szükséges, ha meg akarjuk gátolni a környezetszennyeződésből adódó, később már jóvátehetetlen károkat.
