Pest Megyi Hírlap, 1974. november (18. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-24 / 275. szám
6 1974. NOVEMBER 24., VASÁRNAP Szemüvegkeretek Budakesziről A Látszeré&zeti Eszközök Gyára budakeszi telepén az idén 55 féle szemüvegkeretet gyártottak, melynek jelentős része új típus volt. Havonta átlag 20 000 darab keret készül el, s a termékek mintegy 80 százaléka exportcikk. A gyáregység az éves terv belföldi kötelezettségének már eleget tett, és december közepére az export szemüvegkeretek is hiánytalanul elkészülnek. Gárdos Katalin felvétele Öltözés, stopperórára Sikerrel zárult a DKY munkavédelmi hónapja A Dunai Kőolajipari Vállalatnál a hét végén zárult a munkavédelmi hónap. Az utolsó héten rendezték meg a főosztályok közötti vetélkedők döntőjét, melybe nyolc, négytagú csapat jutott be. A verseny a nyilvánosság előtt zajlott le, több száz dolgozó szurkolt csapatáért. Tűzoltás időre, elsősegélynyújtás, savas ballon szállítása szerepelt a kötelező gyakorlatok között, majd egy szöveg nélküli munkavédelmi filmet vetítettek le, amelyen meg kellett találniuk a baleseteket előidéző szabálytalanságokat. A nagy ügyességi próba a stopperórával mért mentőruhába öltözés, és a sűrített levegőjű önmentő készülék felcsatolása volt. A vetélkedőből győztesen került ki a minőségellenőrzési főosztály csapata. Jutalmuk egyhetes lengyelországi üdülés. A második helyezést elért desztillációs üzemcsoport minden tagja értékes karórát nyert, míg a harmadikként „befútó” kutatási főosztály csoportjában mindenki kapott egy táskarádiót. A versenyben részt vevő szocialista brigádoknak — mintegy hetven tag kapcsolódott a vetélkedőbe — vállalásaik értékelésekor értékes pontokat jelent a helyezés. A négyhetes tűz- és munkavédelmi hónap hátterében tulajdonképpen az állt, hogy a DKV 3 ezer 500 dolgozóját bevonták egy széles körű akcióba, amely kiképzés, sőt egy nagygyakorlat értékével is felér. November 22-én a munka- védelmi konferencián foglalták össze a hónap eredményeit, amely beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Ez alkalommal értékelték az 1974. évi munkavédelmi intézkedési terv végrehajtását, s beszámoltak a jövő évi programról. Csőtisztító berendezés, 3 tonnás daru, emelőgép és még más, jelentős ösz- szegű, a munkakörülményekei javító beszerzést terveznek. Felújítják a régi öltözőket, zuhanyozókat, bőrgyógyászat: szakrendeléssel bővül a; üzemorvosi ellátás. A vállalat évente 4 millió forintot költ védőruhák beszerzésére, továbbá az idén 7 millió forintért vásároltak különböző korszerű védőfelszereléseket A konferencia résztvevő: felvetették, hogy az elkövetkező időkben meg kell szüntetni a karbantartás baleseti veszélyeit, valamint javasolták: a; új üzemek terveit — a máj ■ _:_Li_______ __l.. ... Sz áradó háló a tornácon Tulajdonképpen árvíz ügyben jártunk a Duna-könyök- ben. Nagy vész nem volt, de akár a többi nyavalyás folyócska — némelyiken a disz- ' nó is száraz hassal Iából át máskor —, az Ipoly sem fért a medrébe: kinyargalt a rétekre, körbenyaldosta a nyá- rakat, fűzeket, ráhasalt a krumpli- és cukorrépatáblákra, no most szedjétek, ha tudjátok, tükrözött szemtelenül a gumicsizmás parasztok szeme közé. Az egész haj- cihő, amit a gyerekfolyó dedós csínytevései okoztak, hál- istennek nem durvult ijesztő természeti csapássá, inkább attól tartottak sokan, hogy majd az öreg Duna nyújtózik egyet, s akkor fjáj a parti, népeknek. Hiteles prognózis Beszéltünk a vízügyes mérnökökkel, gátőrrel, kérdeztük, mi várható, széttárták a karjukat. Végül is- Stefanek Józsi bácsi volt, aki — mint utóbb bebizonyosodott — hiteles prognózist adott. Megjelent nyomtatásban is: „Az éjszaka ugyan 11 centit áradt a Duna, de itt megáll.’’ Az áradást jelzik a vízi csigák, felmásznak a varsa karójára, kövekre, farönkökre, magyarázta az öreg, aztán a fehér sirályok röptéből is tudni lehet az ilyesmit. Már akinek szeme van hozzá. Így ismerkedtünk meg a Kék Duna Halászati Szövetkezet legidősebb halászával. Kerek fejű, apró kis öregember a halász, termetét, arcán a bőrt összerántották az évek. Jobbját sután maga elé tartja, a keze állandóan reszket. Fölbaktatunk a partvidéki gizgazok között, a csikorgó sóderösvényen, föl a betonüzem téglakerítéséhez lapuló házig. Parasztház, de a tornácon száradó háló jelzi: halász lakik itt. Nyolcvan méteres úszóháló, mondja az öreg, míg ajtót nyit. Bentről éktelen csaholás hallatszik, az asztal alá vetett rongyon fekete kutya hasal. Nehézkesen áll talpra, akkor látni, hogy egyik mellső lába hiányzik. — Szegésy MacSnak levágta a lábát a vonat, harmadik napra került elő. Ki- nyalta a sebét, az állatorvos bevarrta, szépen begyógyult. Jó kutya, négyéves, sikerült összebarátkoztatni a macskákkal, nem haragszik egyikre sem ... Nó üljenek le. Nem unom meg A konyha, mint egy neo- realista film díszlete. Hideg sparhelt, bágyadtan hunyorgó csupasz villanykörte, futni készülő székek, a dívány vásznát úgy feszítik a rugók, mint a girhes ló bőrét a bordái, az ajtó mellett szétszedett csónakmotor. — Most csak egyedül vagyok itthon. Az asszony elment harmados kukoricát törni a szobi szövetkezetbe. Van két nem megcsúfolni való disznónk, az egyik 130, a másik 180 kilós, annak kell a kukorica. Vágóbaromfi is van negyven-ötven, egy tyúk két napig elég a konyhára. Világos: a halász sem ehet mindig csak halat. — Talán már unja is? — Nem unom meg a halat — tiltakozik —, csak én pucoljam meg. Nekem minden hal jó ízű, a szálkás keszeg, márna is, úgy jóllakom belőle, mint más a borjúhúsból, csak legyen. — Es van? — Az ősszel, nem volt nagyobb fogás. ...................... — M ondják, JÓÉSsí bácsi minden évben megfogja a maga öles harcsáját. — Varsával. Nem tudom, dolgozik-e még valaki varsával a Dunán. Amíg beszél, maga elé néz, arca rezzenetlen, hangsúly nélkül beszél. Bal kezét a díványra szorította, hagyva, hogy a jóllakott kismacskák odahagyva az anyjukat, ráhevered jenek. Most kirántja kezét közülük, elkapja _ reszkető jobbját, dühösen néz föl. — A horgászok, azokra haragszom. Ha egyszer nem fognak semmit, morognak, hogy elvitte a halász, mi sokszor öt kiló keszeggel beérjük egy nap, pedig ebből élünk. Kontárok vannak köztük. Elvágják a varsa hegyét, elviszik merítőszáknak. Mióta halászom, kétszer is előfordult. Azelőtt csak sportból — Mióta halászik? — 1923-ban édesapámmal és két fiútestvéremmel halásztam ezt a területet. Akkoriban 66 kiló ponty áráért nyolc folyamkilométert. Bővebben csak 1952 óta foglalkozom halászattal, azerntt sportszerűen. Gépésznek tanultam. Motormalmom volt, tíz százalékos részletre vettem, 1930-ban már a sajátom volt. — Molnárkodott? — Nem. Hajóztam. 15 vago- nos hajónk volt meg égy vontató hozzá. A követ, amit szemben a szamárhegyi bányákból fejtettek, szállítottuk édesapámmal Apatinra. Motorvezetői vizsgám volt. A malomban részesmolnár dolgozott, 35 százalékra. Kilenc községünk volt, naponta egy vagon gabona őrlésére voltunk berendezve. Aztán államosították. Betonárugyár lett a helyén, ez a szomszédban. Minden indulat nélkül beszél ismét, mintha csak a zöldes-szutykos vízen, kát- rányszagú ladikjában ülne, a folyó sodrását figyelné. Elmondj» hogy Szobon született, odaát Pilismaróton nevelkedett. a bátyja most is ott él. ácsmesier, ide nősült a szülőfalujába, családja nincs, nem is volt. Hetvenhat éves, nyugdíjat kap. Erre rájön, amit összehalászgat, lemegy belőle viszont 400 forint szövetkezeti díj. — A kereset? — Nem. tudom, hogy állok anyagilag. Gondolom olyan 12—13 ezer forint értékű halat kifogok, hét-nyolc mázsát. Negyven százalékot befizetek a szövetkezetnek, illetve tízet visszaadnak a halárusítás fejében. — Viszik a halat? — Vinnék. Ma is volt vevő, nem egy, de csak két menyhal van a bárkában. Az éjszaka kimegyek a vízre. Van egy segítőm, Mis Lajos, fiatalember a kőbányából, a zúzdában dolgozik. Leihet, ha én kimúlok, belép a szövetkezetbe, de akkor már ő is öreg trotyli lesz. Most még csak ötvenhat éves múlt.... Kihal a halászat, sok éjszakát kell rátenni, hogy az ember valamit mutasson. (Kihal a halászat? A biblia- beli halász is így panaszkodott csónakba vonva a hálót a Ge- nezáret tavából: „Jóllehet az egész éjszakán fárasztottuk magunkat, és semmit sem fogtunk.”) Mikor mondják a fülemülék — Érdemes vízre szállni ilyenkor? Hiszen a halak már búvóhelyeken alszanak. — Májusban nagyobb élvezet halászni, jó az idő, szépen mondják már a fülemülék, de lehet, hogy januárban több halat fogunk, mint tavasszal. Gyakran több fantázia van a téli halászatban, ilyenkor álló halat fogunk leginkább, a zátony végében, öblökben, tudjuk hol keressük. Amíg nem hártyásodik a víz, ki-ki megyek. Kiskabátban indulok el, még ha fagy is, dolgozni kell a vízen, hamar megmelegszik az ember. Dehát azért az egészség kezd lejjebb szállni — ez a reszketés is két éve tart, csak, akkor marad abba, érdekes, ha hálót kötök, fogok valamit a kezembe —, epni ehetek, inni ihatok, csak dolgozni nem tudok rendesen. Nemrég két éjszakát is bírtam egyhuzamban, most a fél is sok... Apor—Kertész épülőkkel együtt — vizsgálják felül, mivel a munkavédelmi őrök számos szabálytalanságot tapasztaltak. A vezetőség javaslatukat elfogadta. A munkavédelmi hónap záróünnepségén osztották ki a biztonságtechnikai fegyelem megszilárdításáért sokat tevő aktíváknak kitüntetéseit és jutalmait. Érszegi Andor termelési főmérnököt' és Lukács István főosztályvezetőt, Tóth Tamás biztonságtechnikai osztályvezetőt, Osztie Gézáné tűzés gázvédelmi csoportvezetőt — a BM Tűzoltóság Országos Parancsnoksága dicsérő oklevéllel tüntette ki, továbbá Végh István társada- lomtulajdon-védelmi előadó igazgatói dicséretben részesült, s 29 munkavédelmi őr vette át pénzjutalmát. H. A. Kismamaszalag Huszonöt munkahelyes kismamaszalagot hoztak létre, A Váci Kötöttárugyár pásztói gyáregységében azoknak a kismamáknak, akik — segítség híján — csak maguk hordhatják gyermekeiket a bölcsődé be vagy óvodába. A kismama- szalag varrógépeinél reggel nyolc órakor kezdődik a munkaidő: negyed ötig tart és csak egy műszak van. Á megoldással a gyermekes édesanyák nem kénytelenek elhagyni munkahelyüket, s ezzel lemondani keresetükről, de enyhülnek a gyár munkaerőproblémái is. Január 1-től fokozatosan RövidúMS munkahét az egészségügyi intézményekben Január 1-től — fokozatosan — az egészségügy területén is bevezetik a csökkentett munkaidőt. Az intézkedés , csaknem 130 ezer dolgozót érint, s alapvető célja, hogy a rövidített munkaidővel valóban növekedjék az egészségügyi dolgozók pihenőideje, s ne túlórázással oldják meg egymás helyettesítését. A rendelkezés — amelyet valamennyi tanácsi és az egészségügyi miniszter közvetlen' felügyelete alá tartozó egészségügyi és szociális intézményben 1975 végéig hajtanak végre — előírja: a munkaidő csökkentését úgy kell bevezetni, hogy az ne zavarja a lakosság egészségügyi és szociális ellátásának folyamatosságát, egyenletességét, s közben az ellátás színvonalasé csökkenjen. A rendelet értelmében — a betegek közvetlen ellátását végző háromműszakos munkahelyek kivételével — az egészségügyi dolgozók munkaidejét heti 44 órára kell csökkenteni. A folyamatosan működő és a betegeket közvetlenül ellátó intézmények dolgozóinak és az Országos Mentőszolgálat mentőegységeinél szolgálatot teljesítő gépkocsivezetőknek a munkaideje heti 42 óra lesz. Ez utóbbi azonban — a háromműszakos munkahelyeken — nem feltétlenül szabad szombatokat, hanem a hét többi napjain kiadható szabadnapokat jelent, hiszen a betegek folyamatos ellátását a csökkentett munkaidő esetén is a hét minden napján biztosítani kell. Vesztettek Vádat emeltek a ellen Hosszú időn keresztül gyengén zárta a gazdasági évet a tápiósági Kossuth Ferenc Termelőszövetkezet. Hogy a látszatot megmentsék, Miló Béla elnök és Nagy Sándorné főkönyvelő különböző fondorlatokat eszeltek ki. így érték el, hogy sikerült kiegészítő részesedést fizetniük, s nem utolsósorban önmaguk is tetemes prémiumhoz jutottak. Nem rettentek vissza attól, hogy meghamisítsák a mérleget. Egy szerződést például, amelyet a Baromfiellátó Országos Vállalat kecskeméti egységével kötöttek, úgy módosítottak, mintha az előírt feltételeket megvalósították volna. A teljesítetlen feladatot azután valósként szerepeltették az 1970-es gazdasági mérlegben, s így 1 millió 898 ezer forinttal „kerekítették ki” a hiányt. Így tudtak ezután ebben az évben 348 ezer 227 forint prémiumot és nyereséget kiosztani, mindenekelőtt is a vezetők részére, akiknek 116 ezer 500 forint jutott. Maga Miló Béla 34 ezer 500, JNTagy Sándorné pedig 27 ezer forintot vett fel. Prémiumot minden áron Hasonlóképp jártak el az 1972-es gazdasági mérleg elkészítésével is, amikor a tsz- elnök és- a főkönyvelőnő a tervteljesítés növelése érdekében, FELVESZÜNK szakképzettséggel rendelkező vagy betanított VARRÓNŐKET Jelentkezés személyesen: VECSÉSI RUHÁZATI SZÖVETKEZET Vecsés, Somogyi-Bacsó u. 31/a. olyan nem létező 665 ezer forintot kitevő tételeket állított be, amelynek segítségével ismét lehetővé vált, hogy a vezetők 30 százalékos prémiumhoz jussanak. Miló Béla 24 ezer 840, Nagy Sándorné 19 ezer 440 forint összegű prémiumot és kiegészítő részesedést kapott. Látszólag tehát minden rendben volt, amikor — szintén 1972 utolsó hónapjaiban — a tsz üzemgazdásza jelentette, hogy a forgácsoló üzemág nem teljesítheti a prémiumtervét. A termelőszövetkezet elnöke elképedt: „Lehetetlen — gondolta —, hogy a főkönyvelőnő férje, Nagy Sándor, az üzemág vezetője ne kapjon prémiumot!” Persze valahogy így gondolkodott Nagy Sándorné is, aki a Miló Béla utasítása alapján eljáró üzemgazdász segítségével olyan leltárt készített, mely szerint a forgácsoló üzemben 175 ezer forint értékű félkésztermék van. E leltárban egyébként 5827 munkaóra-felhasználást és 100 százalékos üzemi rezsit szerepeltettek A leltárt Nagy Sándor is aláírta, bár a valóságban csupán 48 ezer forint volt a félkésztermékek értéke, így a különbözet nem lett kevesebb, mint 127 ezer forint. A megtévesztéssel készült leltáreredményt azután bedolgozták az 1972-es gazdasági mérlegbe. így Nagy Sándor végül is — minden lehetséges alapot nélkülözően — felvehette, következésképpen jogtalanul, évi 17 ezer 820 forintos prémiumát. Közérdek és küíön érdek Alaphiánnyal indult az 1973- as gazdasági év is. S a látszat érdekében a termelőszövetkezet vezetői ismét törvénytelen eszközökhöz folyamodtak. Az 1972-es kukoricatermésből 34 vagon morzsolt tengerire tárolási szerződést kötöttek a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalattal. Az ezért járó ellenértéket, 986 ezer forintot a vállalat átutalta a termelőszövetkezetnek. A tsz azonban gondatlanul, rosszul tárolta a terményt, így a kukorica megpe- nészedett, értéktelenné vált. Ekkor a felvásárló vállalat visszakövetelte az átutalt ösz- szeget, mindezt azonban a fezben nem könyvelték le. Miló Béla, Nagy Sándorné főkönyvelővel összejátszva, valóban és mindenkor úgy játszott a különböző összegű tételekkel, ahogy a legelőnyösebbnek tűnt. Ha kellett — nem is egy ízben — a nyereséget veszteségnek tüntette fel, máskor pedig megfordítva: a veszteséget — nyereségnek. Ily módon éveken át valótlan adatokat mutattak ki, beosztásukkal visszaélve, félrevezették az ellenőrző szerveket, a tagságot. Mindezzel elérték, hogy — legalábbis sajátmaguk — egy jó ideig kiválóan megéltek, ám kárt okoztak a termelőszövetkezetnek. Az elnök és a főkönyvelőnő, a valótlannak valósként történő feltüntetésével — mindenekelőu saját érdekükben! — a népgazdasági érdek fölé helyezték a termelőszövetkezeti csoportérdeket, de a tagság megtévesztésével a csoportérdeket is a személyi érdek alárendeltjévé tették. Bíróság előtt felelnek Minderről szerencsére m.-’" múlt időben beszélheíünl Mert sem Miló, sem Nagyi: sem Nagy nincs a tápiósác Kossuthban. A Gödöllői Váró si-Járási Ügyészség a közelmúltban vádat emelt mindhármuk ellen. Miló Bélát és Nagv Sándornét különösen nag: kárt okozó csalás bűntettével gyanúsítják. A volt tsz-elnök elleni további vádpont: a gazdasági adatgyűjtés és ellenőrzés akadályozása is. Nagy Sándort magán-okirathamisítással elkövetett csalás bűntettével is vádolják. P. Zs.
