Pest Megyi Hírlap, 1974. november (18. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-24 / 275. szám
1974. NOVEMBER ?4. VASÁRNAP TV-FIGYELŐ Az új iskolában, Gödön November elején kezdődött meg a tanítás Gödön, az új nyolc tantermes iskolában. Képeinken az iskola életéből mutatunk be néhány pillanatot. —H ggu. i*»li IPlIllllll Ilii Az elektromosság elméletben és gyakorlatban. Előadó: Hivesi László fizikatanár, az iskola igazgatója. kínosabb viszont a vita a külföldi kalauzokkal, ügyintézőkkel. Ha mar szóbakerült ez a dolog, nem ártana ezt a munkafegyelmi részt is megvizsgálni. Tízezreket egészen közelről érintő és százezreket érdeklő ügyről van szó. Hogy élűink a középkorban? A török ellen harcoló Magyar- ország politikai- története körül, mint tudjuk, évek óta zajlanak a szakma szűk határai közül munduntalan a nagyközönség elé törő szenvedélyes viták. E vitáknak is köszönhető, hogy erről — arról tehát, mi történt akkor a politikában a nagy emberek között, mi játszódott le a csatamezőkön —, vannak bizonyos fogalmaink. De hogy miképpen éltek mind e közben az emberek, mit csináltak, amíg a királyok tárgyaltak, nincsenek talán még fogalmaink sem. A tv péntek este indült háromrészes új sorozata, a Várak, törökök azt ígéri — s ezt az első adás részben már teljesítette is —, hogy tudásunknak ezeket a hiányait pótolja. Fontos dologról van szó. Így érthetjük meg jobban a politikai történelmet, az eseményeket. Fügedi Erik péntek este a középkori várakról beszélt, nagyon érdekesen és tanulságosan. Dehát' ez csak a bevezető volt, a java még hátra van. Ö. L. A színvonalasabb munkában realizálódik Pest magyei körkép a továbbtanulásról — Vendégtanulók. A Volán 1. számú Vállalat'felnőtt oktatási ‘ tervét kibővítették az idei iskolai évadban. Azokon a vidéki munkahelyeiken, ahol a kis létszám miatt nem tudtak kihelyezett álta lános iskolát indítani, ott a „szomszédba” járnák. Például a szigeti zen tmiklósi főnökség gépkocsivezetői a Csepel Autógyárban működő iskolai oktatásba kapcsolódtak be. A vállalatnál jelenleg 290 dolgozó folytat iskolai tanulmányokat. A közelmúltban Kovács Sándorral, a Nagykőrösi Konzervgyár igazgatójával beszélgetve, megkérdeztem: mennyit költenek a kultúrára? Válasza egy pillanatra meghökkentett: többet, mint amennyit hivatalosan lehet. Aztán magyarázólag még hozzátette: „Nálunk többen tanulnak, mint amennyi dolgozónk van. Sokan ugyanis egyszerre több oktatási formában is részt vesznek... A tanulás pedig pénzbe kerül, de mégsem annyiba, mint amennyi kárt a kulturálatlanság, a mű- veletlenség okozna.” Ä helyis egyensúlyért Minden dicséretet megérdemel a Nagykőrösi Konzervgyár vezetőinek törekvése, hogy — jelentős anyagi áldozatok árán — mindent megtesznek dolgozóik műveltségének gyarapításáért. Hiszen közismert tény: a munkások mintegy fele még ma sem rendelkezik az általános iskola nyolc osztályának megfelelő végzettséggel. S ez az arány megyénkben sem jobb. Ami még inkább figyelmeztető: megyénkben a KISZ-korosztályú fiatalok tíz-tizenkét százaléka — mintegy húszezer fiatal! — sem fejezte be az általános iskola nyolc osztályát. Ez áll a mérleg egyik serpenyőjében. S a másikban: ipari üzemeink műszakilag megújulnak, mind több az új, a korábbinál nagyobb tudást ^ igénylő gép és gépsor, ugyanakkor . gyors ütemben fejlődik a technoló- g'a is. A mérleg két serpenyője közötti egyensúly még nem teremtődött meg. Az egyensúly megteremtéséhez az szükséges, hogy az eddiginél lényegesen többet tegyünk a dolgozók tanulásának segítéséért. Az állam nagy : KédvVzmé'úiyékét nyújt ebhez, de még nem mindenütt élnek ezzel a lehetőséggel. Az okok különfélék. Az üzemek egy bizonyos része még nincs olyan technikai szinten, hogy a vezetés égető szükségét érezné az iskolázottabb munkásoknak. Ez a szemlélet azonban még gazdasági oldalról nézve is szűklátókörűségre Utal, hiszen a technikai fejlődés elől egyik üzem sem térhet ki. Másutt gazdasági kérdést csinálnak a tanulásból: csupán kiesett munkaórákban mérik a tanulásra fordított időt. Ez az érvelés sem elfogadható: a ma esetleges vesztesége holnap többszörösen visszatérői a termelésben. Miért kúiódsznck? Érdemes egy pillanatra elidőzni ennél a ténynél is, hogy a munkásemberek egy része ma még önként nem kíván tanulni. Vajon miért? Íme néhány — általánosítható — válasz: „Negyvenkét évesen üljek be as iskolapadba, restellem.”, „Mennyivel lesz több a fizetésem, ha befejezem az általános iskolát?” „Minek kínlódjak a tanulással, hiszen bizonyítvánnyal is csak e mellett a gép mellett állnék?” És így tovább. Van is, nincs is igazság ezekben a kérdő válaszokban. Igaz ugyan, hogy meglett férfiként, több gyermekes anyaként, esetleg kellemetlen iskolapadba ülni, de nem ez a lényeg, hiszen ma már nem szüliséges ez, magánúton, akár három hónap alatt is megszerezhető — kellő felkészültséggel — egy-egy általános iskolai osztály bizonyítványa. Erről azonban alig tájékozottak. Nemrégiben beszélgettem egy nyoleszáz embert foglalkoztató üzem vezetőjével, aki maga is újságként hallotta, hogy hányféle tanulási lehetőség között válogathatnápak a dolgozók, akik közül ötszáznak j nincs meg az általános iskolai ! végzettsége, Szerencsére ma már nem ez az általános. Egyre több azoknak az üzemeknek a száma, ahol a politikai és gazdasági vezetés nemcsak erkölcsileg, hanem anyagilag is ösztönzi a tanulási kedvet. Dunakeszin 1970-ben még csak harmincketten végezték az általános iskola hetedik-nyolcadik osztályát a felnőtt munkások közül, tavaly pedig már százötvenhárman. Százhalombattán — ugyanebben az oktatási formában — 1971-ben harmincketten tanultak, ’ ma pedig 525-en. A Dabasi Nyomdában a háromszáz dolgozó közül mintegy száz tanul valamilyen szinten. A Magyar Gördülőcspágy Művek diósdi gyárában évente hétszázezer forintot költenek csak az oktatásra. Az általános iskola hetedik-nyolcadik osztályát végzők munkaidőben tanulhatnak, ingyen kapják a tanuláshoz szükséges eszközöket és sikeres vizsga esetén jutalomban részesülnek. Igények és törekvések Folytathatnánk a sort a Csepel Autógyárral, a MÁV Dunakeszi Járműjavító Üzemi Vállalat, vagy éppen a Mechanikai Labor példájával, ahol a dolgozók tanulási igénye találkozik a politikai és gazdasági vezetés segítő törekvésével. Ezeken a helyeken már felismerték: a tanulás a munkásosztály vezetőkészségének erősödésében, a szocialista demokrácia kiteljesítésében, az emberek tartalmasabb életében, a jobb, színvonalasabb munkában realizálódik. Prukner Pál Országos árlekeslet A közművelődésről Ismerkedés a hangszerekkel; zeneóra Slüsszler Margit tanárnő vezetésével, Moszkvák készül a Magyar Állami Népi Együttes Király István testnevelő tanár irányításával a tornateremben ügyességi játék a program, labdával. Koppäny György felvételei A Magyar Állami Népi Együttes ebben az évben még kétszer lép a közönség elé: December 1-én és 22-én Budapesten, az Erkel Színházban a „Táncra, muzsikára” műsorral. — Üjabb sikeres évet zárunk — mondotta Katona György, az együttes igazgató- helyettese. Az idén eddig 100 előadást tartottunk az* Erkel Színházban, a margitszigeti szabadtéri színpadon, a Madách Színházban és a székházunkban, valamint az ország különböző tájain. Minden alkalommal zsúfolásig megtelt a nézőtér. Ebben az. évben mintegy nyolcvanezren tekintették meg előadásainkat, s mindenütt szeretettel fogadták, várták az együttest. — Együttesünk külföldön is nagy elismerésnek örvend. Ebben az évben több mint hatvanezren tapsolták meg 46 előadásunkat a párizsi kongresszusi palotában — 25 alkalommal —,, a strasbourgi operában a francia—magyar napok során, továbbá Monte- Carlóban, Jugoszláviában, Svájcban, majd újra Franciaországban. Jövőre folytatja hazai szereplését az együttes, és először március 8—16-a között az Alföldön turnézik. Külföldön legközelebb a jövő év áprilisában — hazánk felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából — Moszkvában gálaesten lép fel, majd 12 napig a Szovjetunióban turnézik. Befejeződött a megyei, megyei ’ városi és a fővárosi tanácsok művelődésügyi osztály- vezetőinek országos értekezlete, melyet a Kulturális és az Oktatási Minisztérium közösen szervezett a közművelődési párthatározat végrehajtásából adódó feladatokról. A tanácskozáson, melyet dr. Orbán László kulturális miniszter nyitott meg, dr. Tóth Dezső, az MSZMP KB osztályvezetőhelyettese a művelődéspolitika időszerű kérdéseiről, dr. Papp Lajos államtitkár, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának vezetője a tanácstörvény végrehajtásának tapasztalatairól tartott konzultációval egybekötött előadást. A két minisztérium szakfőosztályainak vezetői az egyes művészeti.és oktatási területek időszerű feladatairól, kérdéseiről adtak tájékoztatást. A tanácskozás utolsó napján dr. Gosztonyi János oktatási államtitkár és dr. Molnár Ferenc kulturális - államtitkár tartott konzultációt. Nagynéném hozta, sógorom adta — Mehetünk enni! — rikkantotta ■ vöröslő képpel a násznépnek a gazda, s fölényes mosollyal seperte be a filléres szellemességet nyugtázó hahotákat. Az anya- könyvvezető perceken belül visszaváltozik szolid hivatalnokká, a násznép, ki kocsin, ki gyalogosan a lakodalmas házhoz indul. Áll vagy hét kocsi a tanacsháza előtt, a tá- vo’ság lehet vagy egy kilométernyi, dehát ugye, ha megvan az autó... Esküvőkre járok mostanában. Félig-meddig hivatalosan, volt riportalanyaim hívtak meg, legyek ott a nagy eseményen. Meg egy brigád, lássam, milyen 'az . .. Hűséget esküdni, társat fogadni, vállalni szép, nemes dolog. Csak, ami vele jár... S talán nem is az ivás, a mértéket nem ismerő evés, a zenészek valamikori dzsentriktől eltűrt ugratása. Hanem... no igen, erről akarok írni. A hozományról. Zajong a násznép, régen látott rokonok vágnak jó képet egymáshoz, az, asszonyok a másikon levő ruhát méregetik, a férfiak a menyasszonyt mustrálják. Annus munkáslány, ami itt, Abonyban se nem rang, se nem szégyen. Szülei is kétkezi emberek, apja gyári munkás, anyja tsz- tag. Hárman vannak testvéreik, nővére már elkelt, ő most, tizenkilenc évesen mondta ki az igent. — No nézze csak ... ezt a mokkás készletet a keresztanyja hozta, magányos asz- szöny, elhalt a férje, hát ugye nem telhet neki többre ... Ezt a készletet viszont megnézheti, tizenkét személyre, rozsda- mentes. még a doboza is majd megszólal, bársony a belseje, igazán szép ajándék, az uram bátyja hozta ... — Mama, mama! Otthagy Annus mamája, hívják, fáj a szíve, hogy nem magyarázhatja tovább, ki mit hozott, biztat, nézegessek csak, annyi a szép holmi. Annyi. Van itt herendi porcelán, mosógép, porszívó, van hat darabos ■ágyneműkészlet — ha férfifejem szerint így hívják —, azaz lepedők, párnahuzatok, paplanhuzatok. Szőnyeg^ három. Egy kézi, egy gépi perzsa, egy meg szerényebb, bükié. Unom, de odaáű.1 mellém valaki, nem ismerem, már kétszer kezet fogtunk, ő is mondott valamit, én is, ezzel már ismerősök lettünk. Hadar: — Ami a lényeg, az nincs itt. Az már odahaza van, ahol majd laknak, mert a férjnél lesz a lakás, akkora a házuk, hogy ... Annusék ki lettek magukért, olyan bútort vettek a lányuknak a két szobába, hogy amikor lerakták az autóról, a fél utca odacső- dült.. — Bútort? Hát akkor már minden együtt van, ahogy elnézem. — Persze. Hát most ez a divat. Így kell. Különben kibeszélnék. Ilyenkor nem lehet filléreskedni. Mindenki tudja, mit küldött, mit hozott a másik, s ha valaki leég, az húzhatja a felét a nyakába, összenevetnek a háta megett. Elhadarta, elment, a tálaló szobában — az egybenyitott ajtókon átlátni a házat — fölhajt egy pohár bort, s trap- pol az udvarra. Annus mosolyog, fehér az arca, mosolyog, mindenkire, talán azt sem tudja, ki kicsoda, de neki mosolyogni kell. ő a menyasszony, s fiát oka is van a derűre, hiszen odaát tele a szoba... Már rég kidobta a menyasszonyi csokrot, amikor az ajándékozók még mindig szívják majd a fogukat, számolgatják a forintokat, mert valahol be kell hozni a mosógép, a szőnyeg, a herendi porcelánok árát... Legtovább az anyj'áék fizetik íj nyári ártalmak. Mosta-1 iáig a nyár veszedelmei kö- | :ött elsősorban a vízbefúlást1 >s a hőgutát tartottuk szá- I non. Dehát változik a világ. ! jővíteni kell jegyzékünket, j \z idegenforgalom fejlődé- } >ével újabb nyári ártalmak i elentek meg. Azok az utazási josszúságok, amelyek né- nely IBUSZ-kisasszonyck ha- íyagsága és felületessége.miatt tgész csoportokat veszélyez- ;etnek. Valamiféle bonyodalom per- ize minden utazásnál adó- iik, még talán hozzá is tarozik a vállalkozás színessé- »éhez. Az IBUSZ-irodák mu- asztásai azonban nyilvánva- óan komolyabbak, hiba lenre könnyű kézlegyintéssel el- .ntézni őket. Gondolom, mind- mnyiunk közös tapasztalata, rogy az idegenforgalom növekedésével nemcsak az utalási irodák munkája szaporodik, hanem az általuk elkövetett tévedések, mulasz- rások száma is nő. Pedig éppen fordítva kellene lenni, nert a szaporodó munkának az ismeretek és az ügyintézés biztonságával kellene együtt járnia. Ebbe a filozoíálgatásba persze itt. és most fölösleges belebonyolódni. A lényeg az, bogy örömmel és megelégedéssel néztük, hallgattuk a Jogi esetek legutóbbi adását, melyben ezekről, a néha szinte életveszélyes nyári ártalmakról volt szó. Népi sejtettük, hogy ilyen nagy méretű báníalommá növekedett ez a dolog: valósággal tömeg- betegségről van szó. Nagyon helyes hát, hogy a műsor kioktatta az országot arról, mit mond a jogszabály az IBUSZ mulasztásával és a kártérítés lehetőségeivel kapcsolatban. Reméljük, nemcsak mi, egyszerű nézők. hanem az IBUSZ és a többi utazási iroda is tanult a műsorból. Sajnálhatjuk viszont, hogy az adás szigorúan a jog keretei között maradt. Van ugyanis ebben az egész problémakörben olyasmi is, ami nem kimondottan jogi ügy, hanem munkafegyelmi kérdés. Iszonyatos kellemetlenségek támadhatnak például amiatt is — lehet, hogy ezek forma szerint nem tartoznak a Jogi esetekhez, de annál inkább az ügyhöz — ha az IBUSZ-kisasszonvok — felületességből — iffhon rosszul állítanak ki valamilyen úti- okmányt. Anyagi kár az ilyen esetekben — például egy felületesen kiállított vonatjegy esetében — legtöbbször nincs, mert nyilvánvaló a kiállító iroda hibája. Annál
